Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

Szombat, 1987. szeptember 5. Új gép Paradicsomtermesztőknek A paradicsomtermesztés ség. Mindent egybevetve 10 költségeinek csökkentésére —20 százalékkal mérsékelüj típusú gépet fejlesztett ki hetök a termesztés költségei, a MÉM Gödöllői Műszaki Az új gép várhatóan a hazai Intézete. A szlovák megren- gazdaságok érdeklődését is delésre készült, egy időben fölkelti, annál is inkább, 7 művelet elvégzésére szerkesztett Kombi Tom elnevezésű berendezés sikerrel vizsgázott a külföldi partnernél egy 100 hektáros kimert az elmúlt években a magas költségek miatt csökkent a paradicsom termő terület, a konzervgyárak esetenként alapanyaggondokkal sérleti területen. A vetést küszködnek. Elsőként a Somegelőző talajmunkát kifogástalan minőségben lehet vele elvégezni, ezáltal felgyorsul a csírázás, s a növény megerősödik, még mielőtt a különféle betegségek rátámadnának. A keltés egyenletes; hektáronként a szokásosnál harmadával kevesebb vetőmagra van szükroksári Paradicsomtermesztési Rendszer alkalmazza jövő évtől a Kombi Tomot. Jelentkeztek már vevők Marokkóból, Kubából, s megrendeltek egy gépet Brazíliából is, ahol a paradicsom mellett a hagyma és a gyökérzöldség termesztésében alkalmazzák. (MTI) A vizek védelmében Pénteken befejeződött Balatonfüreden a CIEC, a Nemzetközi Műtrágya Központ V. szimpóziuma, amelyet a Magyar Agrártudományi Egyesülettel és a Magyar Hidrológiai Társasággal közösen rendezett, öszszesen 24 ország szakemberei vettek részt a széles körű eszmecserén, amelyen 60 előadás hangzott el. A szimpózium kiemelten tárgyalta a vizek nitrátos szennyeződésének okait és a csökkentés módjait. E témakörrel foglalkozott több hazai előadás is, hiszen nálunk éppen úgy, mint Európa más országaiban egyre nő a vizek nitráttartalma. Bankverseny Siegeden (II.) A Budapest Bank Rt. pozíciói A bankrendszer változásával és a szegedi tapasztalatokkal foglalkozó sorozatunkban tegnap Gyányi Lajosnak, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank szegedi bankszervének igazgatójának válaszait közöltük. Ugyanazokat a kérdéseket tettük fel egy beszélgetés során S2entgyörgyi Pálnak, a Budapest Bank Rt. szegedi igazgatójának is. — Elégedett-e az indulás csolatot nem megyei, hanem in- tozó gazdasági kább területi tendenciák nyekhez igazítani, csapódnak le. Gondnak tar- nyiben megindul tom, hogy a bankoknak sokat kell a vállalatok után járni, és a gazdálkodó egységek nagy részénél a pénzügyi gondolkodás szolgáló leánya a kodás más területeinek. Érdekes, hogy míg Békés megyéből keresnek bennünket, addig Csongrádban várják, hogy mi vegyük fel a kapóta az elmúlt nyolc hónapban elért teljesítményükkel? — Ügy indultunk a bankok közötti vállalatokat elosztó kártyacsatában, hogy olyan kevés cég kerül hozzánk. amennyi nem elegendő ahhoz, hogy egy kereskedelmi bank profilját meghatározza. Igaz, a beruházások nagy része nálunk maradt. Féltünk attól, körülméAmenya kormányzat által remélt gazdasági átrendeződés, ez valószínűleg sok konfliktust fog okozni. A nézeteltérécsak ki- sek kezelése nem könnyű gazdái- feladat. Gondoljuk csak meg. hogy aki most jó ügyfél, azzal lehet hogy jövőre nem fogunk együtt mosolyogni. Mindenképpen tovább kell dolgozni nekünk, bankosoknak is azon, hogy a pénzügyekkel kapElgondolkodtató, hogy a vállalati gondolko- öt, hozzánk átjött, nem kis dás nem követi a bank- termelési értékű szegedi rendszer alakulását. Ehhez vállalat. Ilyen változásra a pesszimizmushoz képest van a megyén kívülről is ma már gyökeresen mások óhaj, de ez a lépés nem hogy a népgazdasági szinten támogatott célokhoz csolatos vállalati szemléletpályázatok Csongrád me- váltás a jelenleginél meszgyéből nem érkeznek. Pe- szebbre jusson. Saját ügydig ezen a területen renge- feleink számára tájékoztateg a tartalék. tót szervezünk a váltóról. — Érzt.e, hogy éleződik Szeretnénk bebizonyítani a verseny az utóbbi hóna- azt, hogy a pénzhiány mi. pokban a Szegeden jelen atti • sorban állás sokkal levő két kereskedelmi bank többe kerül, mint ennek az között? eszköznek az alkalmazása. — Egyértelműen. Ennek Arra is szeretnénk minél a legpregnánsabb jele az több vállalatot ráébreszteni, hogy mennyire felesleges akár csak egy hónapig is a tapasztalataink. A beruházási pénzek beszerzésében ma a vállalatok tartózkodóak. A kötvénypiacon szerzett rutinunkkal sem lenne praktikus a nagy távolságok miatt. Azt hiszem, térnyerésünket azzal értük el, hogy helyben rendezhető szolgáltatásokkal tudunk pénzt tartalékolni az egyszámlán. El kell hitetni, hogy a pénz önmagában is jövedelmezhet. Szeretnénk bekapcsolódni az egyes kormányprogramok felülvizsgálatába, s természetesen gondot fordítunk egyes lehetett akkorát terjeszked- előrukkolni, a vállalatokat speciális helyi feladatokra ni, mint eredetileg gondoltuk. A kibocsátási igények felduzzadását a fizetőképes vásárlói kereslet nem követte. Viszont nem számítottunk arra, hogy a rövid lejáratú hitelezéssel, a váltók kezelésével tudunk ügyfeleket szerezni. Jelentősen megugrott a hitelforgalmunk. Meggyőződésem, hogy tevékenységünket nem reklámozni kell, hanem az üj bankműveletek előnyeiről a vállalatoknál személyesen kell elkezdenünk a meggyőzést. Sokat jártunk ki partnereinkhez. ennek is köszönhető, a Budapest Bank Rt-n belül a szegedi fiók tudhatja magának a legdinamikusabb fejlődést. Az egész országban talán húsz vállalat változtatott számlakezelő bankot. Ebből öt szegedi. Siker, hogy ezek hozzánk igyekeztünk partnernek te- is. Indokolt tovább bővitekinteni, viszonylag gyorsan ni a geotermikus energia döntöttünk a hozzánk be- és a biomassza hasznositányújtott hitelkérelmek sát, valamint továbblépni a ügyében, és a nemleges vá- biotechnológiában. Nem kilaszról is időben értesítet- esi a feladatunk ez utóbbitük a hozzánk fordulókat. aknáIj hiszen ezeken a te_ - Mostanában gyakran rületeken az érdeklődés a elhangzik a velemeny: az . . új bankrendszer jótékony vállalatok részéről ma csehatásának kibontakozását «¿•ly. Szerepünket növelni gátolja a gazdasági környe- akarjuk a tőkemozgásban. zet. Tudna-e erre a jelen- Bekapcsolódunk az értékés mit a legnagyobb sikerének? — Egyértelműen sikernek tartom, hogy a korábban csak beruházásokra specializálódott szervezetet sikerült ütőképes kereskedelmi bankká átalakítani. Megtanultuk az egyszámla vezetést. a termelés finanszírozását és a banki vállalkozást. Nem igazán sikerült a beruházások területén meglevő tapasztalatainkat széles körben alkalmazni. — Mit érez ebben a pillanatban a szegedi, illetve a Csongrád megyei bankélet legnagyobb problémájának? — Ügyfeleink jó része Békés megyei. Ezért nálunk ségre a mindennapok gyakorlatából példát mondani? — A hitelbírálati szem. pontok most túlságosan a h szabályozóktól és a támobogy gatási szisztémáktól függnek. A jelenlegi átmeneti helyzetben nehéz megítélni a tevékenységek gazdaságosságát. A hitelképesség ellenőrzésében csak sok munkával lehet eligazodni. A következő év jövedelmezőségi viszonyait egy vállalat sem tudhatja előre. Hát Ma sokat elv. Az papírpiac bővítésébe is. B. I. Szinkron vonalra vár téglagyár a Bajai úti „VW-motor Trabantban — 200 millió kellene — Itt a piac helyben A századfordulón már messzi földön híres volt a szegedi téglagyártás. Időközben feledésbe merült az úgynevezett keramittégla (a helybeli horgászok emlegetik legföljebb: menjünk pecázni a „keramitba"), amelynek szilárdsága, szépsége utánozhatatlan. Főleg útburkolathoz használták, s bizony azok az utak száz esztendeig is utak voltak. Vissza a jelenhez. Fölkerestem a szegedi téglagyárat. Ott van a hajdani keramit mellett, a Bajai úton. Fejes Ernő igazgató igazán mai gazdasági szakértő, a jobbítás, a hasznosság képviselője. Vele beszélgettünk, idézve a közelmúltat, a jelent és a jövőt. — Mondjon egy rövid nacionálét a Bajai úti gyárról. Mondjuk az elmúlt negyedszázadról. — Kérem, a hajdani állapotokat alig húsz évvel ezelőtt kezdtük megváltoztatni. Akkor 60 millió forintot költöttünk el a korszerűsítésre: alagútkemence épült gáztüzeléssel, ez kiváló magyar technika. Vásároltunk egy NDK-beli nyersgyártó sort, majd tíz évre rá egy olasz technológia jött, a (még ma is) legkorszerűbb présberendezés. S ma már éppen ez jelenti a „bibit". — 'Milyen gondokat okoz az emiitett technika és technológia? — Mondjam azt, amit egyszer már az újságírók is „fölkaptak", hogy olyan a mi technikai sorunk, mintha egy VW-motort tettünk volna a Trabantba. Mondani sem kell, hogy összeházasítani csak azonos minőségeket lehet. A körtét a körtével, a szőlőt a szőlővel. A téglagyártást tehát a téglagyártással. — Elnézést a közbeszólásért, de állítólag olyan hírek is keringtek a szegedi téglagyár körül, hogy nincs is megfelelő közelségben alapanyag, azaz agyag. Mi a helyzet evvel kapcsolatban? — A híresztelés nem volt alaptalan ezelőtt 2-3 éve. Valóban olyan variáció is fölmerült, hogy a hajdani szőregi téglagyárak mglletti területről Jutunk csak megfelelő anyaghoz. Viszont az már nem lett volna gazdaságos a fuvarköltségek miatt sem. — S most mi a helyzet? — Sokat segítettek új agyagbányák kialakításában a megyei és a szegedi vezetők, különösen az MHSZ képviselői, hiszen a sportrepülőtér szomszédságában leltünk új agyagbányára. — Ennek a távolsága megfelelő? — Igen, hiszen alig több egy kilométernél, s ha a gazdasági oldalt tekintjük perdöntőnek, akkor a téglagyártásban elfogadható az 1-3 kilométeres távolság. — Milyen itt az agyag minősége? Olyanokat is mondanak, hogy igen vizes és homokos. Erről mi a szakember véleménye? — Megfelelő az alapanyagunk, s olyanok a termelési berendezéseink, hogy a gyöngébbnek hitt alapanyagot is följavíthatjuk. Erre mi sem megnyugtatóbb válasz, mint az ÉMI (Építőipari Minőségellenőrző Intézet) vizsgálatai. A szilárdsági minősítés magas fokú, a falazó blokktéglánk első osztályú. Voltak korábban olyan hibák, hogy repedt volt a tégla, de az nem az alapanyag, az agyag hibája volt, hanem az akkori technikáé. — Meddig elegendő az itteni agyaglelés? _ — Pontos számítások szerint minimum harminc esztendeig. — S akkor mi a mai gondjuk? — Az, amit az előbb említettem humorosan, hogy VW-motorral Trabantot üzemeltetünk. Szinkronba kellene hozni az egész „wirtschaftot". Visszaállítani a szegedi téglagyártás és -forgalmazás hajdani rangját. Mondjam azt, hogy itt a piac, a vevő az ajtónk előtt. Sajnálom, s szakmabeli kollégáim is így vannak vele; üres a téglagyárak udvara, sőt, hónapokig várakoznak termékeinkre. Pedig a helyszínről lehetne elvinni. (Akár a tüzép kikerülésével is, s a plusz kereskedelmi hasznot a gyár tehetné el fejlesztésre, vagy uram' bocsá, eloszthatnánk egymás között.) Mi akár 20-40 százalékkal is megnövelhetnénk mennyiségünket. — Miért nem teszik? — Azért, mert ehhez legalább 200 millió forintra volna szükségünk. Ha lenne ennyi pénzünk, akkor a VW és a Trabant „öszvérből" egy modern kocsi állna elő. — Hol, milyen „dugatytyúkat" kellene átcserélni, rendezni ehhez? — Elsősorban a szűk „keresztmetszetet" oldanánk föl. A jelenlegi kamrás műszárító helyett a modern csatornás rendszert kellene kialakítani. — Ez mit jelent? — Teljes újjáépítést. A mai technikánál alumíniumléceken a peremre helyezik körülményesen a téglát, majd 70-80 órán át szárad. A csatornás rendszerben jöttek. — Mit tart az elmúlt idő- rnég a bank szak legnagyobb sikerének számít a bizalmi bal- előbb emiitett viszonyokból adódik a félelem: január elseje után nehéz lenne kideríteni, hogy nyereséges lesz, avagy nem az a cég. amely most esetleg százmilliós hitelért fordult hozzánk. Ez a helyzet nem biztos, hogy az elképzelt változási folyamatokat segíti elő a gazdaságban. Fontos lenne azt is tisztázni, hogy az adórendszer megváltozása miatt tönkremenőket a későbbiekben hogyan kezeljük majd. — Az 'rányitása alatt állá szervezetnek mi a legnagyobb feladata az év hátralevő hónapjaiban? — A hitelezési szisztémánkat szeretnénk a válKocsisüllyesztő ? Az Április 4. útján a minap egy autós beszaladt a „csőbe", azaz a villamossínek közötti, csak zúzott kővel burkolt „süllyesztőbe". Ha nem is süllyedt el, de alaposan meggyötörte kocsija futóművét. Kétféle kérdéssel kommentálható az eset: miért nem vigyázott jobban, illetve miért maradt vajon burkolat nélkül a villamosvonalnak ez a rövid kis szakasza? Magyar létesítmények Egyiptomban Legutóbb az egyiptomi Noba farmon épült fel egy háromezer anyaállatos nyúltelep. Ez a beruházás jelzi, hogy a magyar nyúltenyésztési, -tartási technológia mindinkább elterjed Egyiptomban. Most tízezer anyás farmot létesít az Agrober a megrendelések nyomán; ez lesz a Közel-Kelet legnagyobb ilyen létesítménye. Takarmánykeverő üzem, vágóhíd, hűtötároló és víztisztítómú is tartozik majd hozzá. Az egyiptomi ( halászat •fejlesztésében már régebbi keletűek a kapcsolatok: s ennek nyomán — az ottani öntözési minisztérium megbízásából — Asszuán térségében került sor újabb fejlesztő vállalkozásra. A legújabb szerződés alapján a magyar vállalat öt konténeres halkeltetőt szállít majd Egyiptomba, 25-30 óra alatt beszárad a nyers tégla. — Nehezen értem a lényeget! — Mondom egyszerűbben. Jelenleg négy műveletet kell elvégeznünk: a téglát a peremes vonalra rakjuk, majd levesszük, újra átpakoljuk egy másik rendszerre, onnan is leszedjük, s csak azután mehet az égető alagútba. Röviden: négy művelet helyett egy is elegendő volna. Nem újdonság, hiszen a hazai téglagyárak némelyikében közismert ez a technika. A mi esetünkben a szükséges beruházás, fejlesztés eredményeképpen legalább évente 6-8 millió darab téglával többet tudnánk adni, s bizonyosan a minőség is javulna. Az NDK-berendezés helyett egy olasz nyersgyártó sorra lenne szükség, s akkor valóban szinkronba kerülne a szegedi téglagyár az alapanyagtól a végtermékig. — Ügy tűnik, hogy a szegedi gyárban még ma is kézzel szedik ki a kemencéből a téglát, s a teherautókra „an gross" rakják. Ez a megoldás tényleg idejétmúlt. — Egyetértek evvel a megjegyzéssel, de az emiitett 200 milliós fejlesztéssel ezen is segíthetnénk. A sorrend: agyagbányászat, depózás, előkészítés (pihentetés, összekeverés, vízelvezetés stb.) majd a termelési technológia jön. Szeretnénk a nehéz fizikai munkát is kiváltani. Jelenleg az égetökemence végén a dolgozók kézzel szedegetik a téglákat, és rakják ki, majd a kocsikra. Ez már túlhaladott megoldás. Az alagútkemence végén ott kell lennie egy gépsornak: leveszi, pántolja, csomagolja. S mehet a szállító járműre, amely leteheti a kívánt helyre. Ezt kéri az építőipari nagycég, de a magánépítkezö is. Egységrakat, nejlonba zárva, az időjárás sem „zavarja" a téglákat. — S van-e reális lehetőség a szegedi téglagyár fejlesztésére, arra, hogy valóban szinkronba kerüljenek? — Viccelődjek? „A pénz a legkevesebb." Aligha elegendő a vállalat fejlesztési alapja. Sőt, hogy mi lesz jövőre, azt nehezen lehet jósolni. Viszont néhány megoldás csak kell, hogy legyen: fejlesztési lehetőségünk, bankok hitelajánlata, sőt — s az sem elképzelhetetlen, hogy partnereink kooperációs készséget • mutatnak. Gondolok a kereskedelmi és az épitőipari cégekre. — Tudom, hogy a hazai nagy építőipari váltalatok (köztük a helybeli Délép is) gyönge lábakon állnak, a szegedi házgyárban állítólag baromfifeldolgozó üzem ts helyet kaphat. Kell a tégla, de az építésügyi előírások is szigorodnak — energiatakarékosság stb. Ehhez tud-e alkalmazkodni a szegedi téglagyár? — Igyekszünk eleget tenni az előírásoknak, a piaci igényeknek. A szegedi gyár termékeire már most is hónapokig kell várni. S itt van helyben a piac. Jelenleg az Uniform (11/14 — a korábban ismert B—30-as) téglákat égetjük, de kísérletezünk már egy újabb, korszerűbb, úgynevezett HB 38as falazóanyag gyártásával is. Ennek a hőszigetelési paramétere minden előírásnak megfelel. De hát, első volna a fejlesztés, kellene az a kétszázmillió. Hát igen. Visszaidézhetem Fejes Ernő Igazgató megjegyzését: pénz? — az a legkevesebb — De viszont a szegedi téglagyárra — korszerűbb változatára — szüksége van e nagyvárosnak és környezetének, fejlődésünknek. Gasdsgh litván > 4