Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

Kedd, 1987. szeptember 29. 5 Rádió ­figyelő Ágytorna Az agyat pedig gondozni, leit, hatásait. A hagyomá" A kísérlet természetesen tornáztatni, magyarán hasz- nyos iskolában elsősorban a még nem záródott le. Azt is tudás átadására szerveződik figyelembe kell venni, hogy mondja, is­többször, és az oktatás, és a gyerekek a törökbálinti iskolához nálni kell — métli, egyre egyre nagyobb nyomatékkal egyszerűen képtelenek ál- hasonlók elterjesztése ren­sok-sok agykutató. Erre az landó intenzitással végigkö- geteg pénzbe kerülne. Igaz, Ismétlődő felszólításra mind- vetni az előadásokat. A ezeket a milliárdokat réges­annyiónknak oda kellene fi- tantárgyi struktúra is ósdi, régen kiérdemelte már a gyelni, ez alighanem vitat- merev. A Zsolnai-féle iskolában nek meg a gyerekek, egész hatatlan. Kevésbé hallgatott idő­pontban — péntek reggel fél kilenc körül — újra el­hangzott ez a figyelmezte- ^k" egészít,k mint "fotó, tes a Kossuth radioban. „„ . , • íj én elmémben ez a 22-23 tantarggyal ismerked- fön^bb két év hazai oktatásügy. Az ér föntebb megtakarítás'' ütött szöget. Scikk tánc Sajnos akkor, amikor a leg- Tehá't egy megte'rheíőbb napos oktatás folyik. A ha- Mégpedig azon a ponton !yumlnZ^.o, lr8yl „t. & ahol a gyermekek természe­tes mozgásigényére szoktam inkább érdekeltek, a szülök, a pedagógusok, az iskola­foglalkozás után valami la zább következik. Nem ez az , ... . , 11.0 LIHP/.Ll—itLII'VI , 0.V,,, W ' i gondolnr A világban sokfe. lé az általános iskola első két évében a 6-8 éves gye­üggyel bármiképpen foglal- "^tlen úHtá^ kiscso^r- rekekel nem kenyszenlik „ egyetlen ujuas. Kiscsopor- iskolapadba a súlyos köve­tos oglalkozas kereteben a ek kalodájába, ha nottrv o nr,b on,r ríirarolr QCfU­kozók valószínűleg nem a ládió mellett tevékenyked­tek. Mert a műsor közép­pontjában a törökbálinti kísérleti iskola állt, mely­ben az a Zsolnai József irá­nem — mintegy átvezetésül az óvoda és az iskola között — mozgásra koncentráló órákon foglalkoztatják. nevelő néhány gyerek agy­munkáját irányítja, a töb­biek egyéni tevékenységet folytatnak. nyitja a foglalkozásokat, m^ciff^tuttúrán Ti föímé^rTzerilVt akmek ^ ,,egmká.bb^a SS hangoztatvaT nem a legfelkészültebb kívánnak senkit sem elide­geníteni a kultúrától. Tö­rökbálinton ma a hatodiko­róla elnevezett olvasási­kommunikációs módszerről ismertük meg. élsportolók is keptelenek el­végezni azt ,a mozgásanya­got, amire egy nap egy ilyen kisgyerek képes. Nos, ezt a két esztendőt körülmény, nyitják, hogy ezek a hatodi- odaadnám a kicsiknek — kosok a hagyományos isko- mindannyiónk boldogulásé­ként változó aktivitással laforma nyolcadikosainak ra. dolgozza föl a külvilág je- értelmi szintjén vannak. D. I. Az iskolai foglalkozás sok a legnagyobbak. Ossze­alapja az a tudományosan hasonlító vizsgálatok bizo­mega lapozott hogy agyunk másfél órán­A kaméliás hölgy 1B Péntek óta, mikor is a mai, modern fiatal ember, ilyenek vagytok. Harmónia­Budapesti Művészeti Hetek az eredeti tehetségű rendé- és teljesség-érzetre csak tévés nyitányaként láthat- ző A kaméliás hölgy sztori- percekig képesek, világotok tuk A kaméliás hölgyet, jában? Bizonyosak lehetünk ¡vajójában az egyensúlyta­váltig gondolkodom: miként benne, nagyjából ugyan- lanság. lehetséges, hogy e jólismert olyan szkepszissel vegyes Miféle 0ivasata" ez egy szuperromantikus történet érdeklődéssel vehette kéz- rómantiíkús ' regénynek'' ezúttal oly felkavaróan ha- be, mint amilyent föntebb Egytini Kortól determinált, tott. Valóban igaz lenne, megfogalmzni probaltuhk. idöszerű Avagy. nem mind. amit széltében-hosszában di- Mert ha nem. rendezett vol- egy, Hatast kjváltó Azo­vat hangoztatni, hogy prak- na efféle újromantikus. nosulásra/ vagy ellentmon­tikus korunkban, amikor könnyfacsaró szirupot, avagy _ , „ . nem érünk rá holmi érzel- tvalami mai fölényességgel dasra ln8erl°' Eg€SZ me8" mekkel. foglalkozni, egyszer átitatott love story-rekonst- jelenéseben érzékszerveinket csak észrevesszük, hogy ez rukciót, irodalmi hagyomány- megiréntő és gondolatainkat az élet nem az igazi? Hogy ápolást. IVJindehelyett a megmozdító, a sima-sivár, hideg racio- péntekén bemutatott tévé­nalitás uralma közepette — játék egv mindennapjaink- Mindennek szolgalatában melegségre vágyunk? Szen- ban kitapinthatóan jelen két fiatal színész bravúrja, vedélyek dúlására. érzelmi lévő, modern „érzeményt", Eszenyi Enikőé és Mertz Ti­viharokra? A látszólagos ki- vagy inkább fájdalmas te- b0Té .Meg Martin Mártae. egyensúlyozóttsóg mögött pasztalati tényt foglalt meg- Sinkoe, Kulka Janose. An­természetes labilitás-igé- kapó képi világú (operatör dorai Péternek szinte csak nyünk lapul? Hogy az Bánhegyi István) műalko- a jelenlétével van módja agyonszabálvozottság bék- tásba. Azt az abszurditást, egy egész életstílust, ember­íyóit legalább egy-két órára, mely mégis az ember ter- típust elénk, állítani, meg­színházban, koncertteremben, mészete; hogy minden el- leszi. A játékot különös, moziban igyekszünk ledob- lenkező törekvések dacára vibráló izgalmassággal telíti, ni, s féktelenül elengedjük ..elsiklunk egymás mellett, hogy a ntodern ..olvasat" mint a balak". Hogy a leg- affele „kosztumosbol , kqy­magunkat — mint a román- nagyobb erőfeszítés árán hü díszletek (Csikós Attila) tikusók? S így tepszük elvi- sem tudjuk szinkronba hoz- és jelmezek (Mialkovszky selhetővé saját szürkeségün- ni érzelmeinket és életűn- Erzsébet) közül jön elo; a ket és uniformisunkat? ^t, hogy a harmónia örö- túldíszített, aprólékosan ci­„...., ... „ kos vágya ellenére mégis kornyas enteriorok es a Ezért divat ma a romantika? mjntha diszharlnónia haldokló lány sivár, lecsu­Biztosan van itt valami ne a valódi „közegünk", paszitott kornyezetenek igazság. Am magam eleddig Minha mondaná: ismerjétek *on«™««a ismét borzon­Jegföljebb ha a romantikus .. „ . gatoan mai „beszed — a ICglUlJCUU Ild a lUIIIdlllllVUS A L »ioft.lt tirolr Q T~ ." zenék hatására fedeztem ' w*" \„ látszatok, potcselekveseink. S. E. föl magamon a világielen- h°5V AÍIT31 ,fa" a puszla vaiosagioi mene­" !,6,.,, ,a v"at,jeicn- ,, ( velet enek áldozatai- hi segge kikiáltott szimptoma- képt a tórSra. ka'«>o'nk hiabavalosagarol. kat, egyéb muyeszeti agak- meIegségre; egyszerűen: ban a romantika reneszán­szát mutató produkciók meglehetősen anakroniszti­kusnak tűntek. Elandalodni az 1800-as évek francia kurtizánjának szerelmi tör­ténetén? Átérezni, minő tiszta érzemény késztette ama szegényke Marquerite Gautier-t arra, hogy „meg­javuljon"? Sírni ama szent áldozaton: inkább lemond ¡szeneiméről, semhogy an­nak szembe kelljen néznie az ellenük szövetkező ér­'tetlen „közeggel", a kor erkölcseivel és hétköznapi józanságaival? No nem, az ember képtelen visszaván­dorolni saját tizenéves bő­rébe, s mindezt hinni — akármilyen pazar kiállítású ifjabb Dumas regényének, vagy drámájának valamelyik új verziója ... Annyira tá­voli, egyszer s mindenkorra letűnt ez a világszemlélet, annyira más ember s ember közötti viszony — ha egy­általán létezik még ilyesmi. Mármint ember s ember köa'ittí viszony; merthogy csak a magányunk, az a biztos. Este a démonokkal A szegedi balettegyüttes első bemutatója A Szegedi Nemzeti Szín­ház balettegyüttesének ön­álló estjén Nyugat-Európá­ban élő-magyar koreográfu­sok müveit láttuk. Ez a mű­sor önmagában is jelzi, hogy az új társulat miféle célo­kért kíván működni. Az alapfeladat, a színház zenés vészét doyenje, Milloss Au­produkcióinak szolgálata rél szerint „mindent el lehet mellett — a magyarországi táncolni", akkor talán min­balettegyüttesek között egy- dent meg is lehet írni. ..) féle hézagpótló szerepet vál- Szakály György, az ast ven­lalva — a mindenkori dégművésze fölenyes techni­erőkhöz mért, de európai re- kával, rendkívüli kifejező pertoárt szeretnének építeni, erővel és plasztikával a bei­Másképpen szólva a viszony- sö démonjaival viaskodó, lag kis létszámú együttessel mágikus vonzerejű, ám kör­előadható, de a 20. századi nyezet- és önpusztító zseni­balettművészet útjait jelző archetípust táncolja. Ennek műveket igyekeznek honossá a balettnek a Paganinijét, tenni nálunk, ahol bizony ezt a művész-típust az ezek a müvek még valóban alkotói elkülönültség szüksé­nem otthonosak. Igényes cél. gének hiedelme-kötelme-fe­Ha a jelenlegi, országosan gyelme és ember-mivolta, általános művészet- és kö- erős társvágya, e kétféle zönségállapotokra gondo- magatartás közötti ellentét lünk, tudhatjuk, milyen ne- feloldására való képtelenség héz lesz . Ám ha az első jellemzi. A neoklasszikusnak esetre, akkor a kétségek skatulyázható balettben Sza­fogynak, s a bizakodásra van kály és Metzger Márta él­okunk. Hiszen önmagában ményszerű szerelmi kettőse, tett-értékü, az ország művé- ez fantázia variációkban, a szeti életeben is jelentős, klasszikus és mai formanyel­hogy jnindjárt első nekifu- vet egyénien elegyítő kombi­tásra fiatalon is nemzetközi nációkban, különleges eme­elismertségnek örvendő, te- lésekben gazdag, elementáris hetségükről többször bizony- hatású részlet az, amire szo­ságot tevő alkotókat sikerült kás mondani: ezért érdemes megnyerni müveik szegedi balettet csinálni... A neves, betanítására. Az európai mo- más együttesekben sok si­dern balettművészetnek ez a kert megért táncosok és a mostani, demontsratív jelle szegediek teljesítménye kö­gü „szerepelese" egyszer- zött sehol törés (Barath Ibo­smind Bokor Roland együt- lya, Ábrahám Anikó, Hege­tesvezető jövőbeli remenyek- düs Zsuzsanna, Kőszegi re jogosító szervezői, mene- Andrea szerepelt a Rapszó­dzseri eredményességét je- diában), sőt, Kuli Ferenc lenti. egyenrangú partnere lehetett * a Pécsi Balett rangos mű­. , , vészének Lovas Palnak. A A dortmund. balettigazga- Rachmaninov Rapszódia a tó. Vámos György Rapszódia Szegedi Szimfonikus Zene­című, Nyugat-Németország- kar és Maczelka Noémi zon­ban 1978-ban bemutatott Soraművész interpretációjá­• .... . . „ ban, Oberfrank Géza ve­muve nyitotta az estet. Szer- \ . , , . j í. «icu oac. zenyletevel a szenvedelyek­gej Rachmaninovnak ugyan- tő] fűtött, mitikus erők mü­erre a Rapszódiájára egy ködösét sejtető hangulat ala­Fokin (1939) és egy Lav- kitásóban erőteljes szerepet rovszkij (1960) koreográfiát kapott, tart számon a balettörtenet * - Paganini címmel. Vámos lmre Zoltán (akit szeren­Magyarorszagon most elő­ször bemutatott egyfelvoná- csere nem keU iu bemutat­sosának alcíme: Variációk ni) négy Schumann-dalt vá­egy Paganini-témára, s e lasztott az azonos című dal­„téma" ugyanaz mint a cklusból Asszonyszerelem, nagy elodnel, Fokinnal: a . _ művész, az alkotó ember — asszonysors cimu koreogra­és közege-környezete közöt- fiájához, valamint zörejeket, ti, közmondásosán konflik- a víz, a tűz, a földrengés, és tusos viszony. Am míg amott a szél hangjait. Mint a ko­a- geniuszi gyozelmerol „esik .... .. . , szó", s a küzdés jutalma a rabbl e™«* ,s halhatatlanság, itt a dolgok ismertetőjegyei: a muzikali­jóval bonyolultabbak. (Köz- tás, a látványos vonalveze­bevetőleg: elképzelni is ne- tés, a lépéskombinációk ötle­héz lehetetlenebb cselekede- tessége, a kifinomult ujj- és tet, mint megkísérelni „el- kézmozdulatok, a nyak- és mesélni" egy balettet, sza- fejbillentések, a törzs és a vakkal — ráadásul lehetőleg karok ellenirányú mozgatá­szakszavak kerülésével — sának kultiválása; látszik, a megragadni, lerántani a pa- modern iskolateremtők és pírra az érzékszervi-érzelmi- irányzatok mellett nem gondolati élményt, más kö- csukott szemmel ment el a zegbe áttenni azt, ami csak szegedi művész. Saját for­a magáéban eleven... De manyelve összetéveszthetet­hát ha a modern táncmü- lenül felismerhető mégis. Es mégis. Mit talált Szi' kora János, ez az ízig-vérig W T E M B E R I S o R S Az öt alkalommal, két- évszázad művészete Keleten mi Vállalat, Hódmezővá­hetenként megjelenő rejt- sárhely, Zrínyi u. 2. 6800. vény eísó fogójának fel- f VefélkedŐ ^^ ^^ ^ advanya: I IIIIIC9 Y^I^IIX^VJW A helyes megfejtést, va­A keresztrejtvény víz- lamint a jó választ be­szintes soraiba írja be az közreműködésre gondo- ben Ványuskát alakító küldők között kisorsoltak Emberi sors című film lünk.) Ha helyesen írja gyerekszínész vezetéknevét nevét és lakcímét mindig rendezője egy-egy alkotó- be a filmcímeket, a vas- olvashatja. • Ezt kell békül- kethetenkent, az újabb sának címét. (Rendezőként tagon keretezett sorban deni a következő címre: rejtvénnyel együtt közöljük vagy színészként való az Emberi sors című film- Csongrád Megyei Moziüze- lapunkban. Ugyanez áll az est záróda­rabjaként előadott A démon című műre. Barmi lehetet­lennek tetsző a konkrét ösz­szehasonlítás a műfajokba nehezen besorolható, de neo­romantikus jegyeket viselő „Asszonyszerelem" és a dra­matikus záródarab között, mindkettőben kisértette a nézőt a gondolat: mintha a fölhasznált színpadi eszköz­tár ezúttal némi kompenzá­ciós szerephez jutott volna. Keményen fogalmazva: tánc helyett, átütő hatású, csak a test-, a "mozdulat kiféjező erejére építő, a teret-idöt teljesen kitöltő kompozíció helyett — füst, köd, szin, kellék, díszlet, ruha, forgó­színpad; s a hökkentő ötlet: tolókocsi a balettszinpadon! (Díszlet- és jelmeztervező: Csik György m. v.) Kétség­telenül eredeti és személyes ..hangulatköltészet" is, mint Schumanné, megkapó képi világ, mint Lermontové (vagy a filmes Imre Zoltá­né?), valahogy mégis ott a didaktika lólába mindkét műben. Mindazonáltal Pár­tay Lillának, aki nemcsak címe szerint kiváló művész, ott az alkalom a szólóbravúr­ra, a három különböző ka­rakterű kettősre (Panni György, Kolep Zoltán, Kuli Ferenc a partnerei). A démonban a címszerep Sárközi Gyulának a techni­kai biztonságon alapuló, erő­teljes karakterformáló ké­pesség csillogtatására nyújt módot, Z arnóczai Gizellá­nak arra. hogy megmutassa, az érzelmek milyen széles skálájának hatásosan kifeje­ző közvetítésére képes. A kar is megfelelt feladatának. (A szegedi együttes próba­vezető balettmestere, koreog­ráfus-asszisztense Ugjai Ilo­na: az együttes mostani és közelmúltbeli produkcióinak összehasonlításából világos: a tánckar is nagyon sokat lejjödött.) A démon szen­zációja mégis Wittinger Ró­bert II. szimfóniája, melyet Oberfrank Géza és a szim­fonikusok a feladat szokat­lansága-nehézsége ellenére (vagy épp azért?) rendkívüli összefogottsággal és hatással közvetítettek. A táncos csúcsteljesít­ményt pedig Szakály György es L<ovas rtal proüuicaita Barbay Ferenc Tűzmadár cí­mű kompozíciójában. A vi­lág koreográfusai körében oly népszerű, oly sokszor ihlető Sztravinszkij-zene he­lyett ezúttal szin tet izá toros Tomita változata, a hírneves Isao Tomita átirata volt az ihlető, s ezen nincs is mit csodálkozni, ha hallgatjuk ezt az expresszív, megraga­dó erejű muzsikát. A Fokin­meséből Kascsej, a varázsló, és a Tűzmadár alakja „ma­radt meg" a Barbay-koreog­ráfiában, s az e tárgyoan szokatlan, eredeti ötlet és invenció szerinti férfi kettős — erős gondolati töltésű, formagazdag, nehéz mozdu­latelemekkel operáló, elemi hatású, modern táncmü. A két különböző karakterü­testfelépitésü táncos — mint eleven szimbólumok; az Uni­verzum, egyszersmind az emberi természet két pólusa. A balett: diszharmónia ma­ga; mint vezérlő elv, a mozgás, az élet örök irányi­tója. Ez a nyugtalanító gon­dolat oly erőteljes a balett­ben, hogy a harc végezté­vel, békévé szelídültével, a keleties mindent-értést és felülemelkedettséget fölmu­tató végső harmóniát szinte látjuk újra fölbomlani — majd, az időben. A szegedi színpadon meg egyre tobb hasonló táncmü­vet van okunk remélni ... Sulyok Erzsébet HÉH

Next

/
Thumbnails
Contents