Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

Csütörtök, 1987. szeptember 17. 3 Á városi Vöröskereszt küldöttértekezlete A Szeged városi Vöröskereszt vezetősége szombat délelőttre hivta egybe városunk vöröskeresztes küldötteit, hogy a szervezet VII. országos kongresszusára készülve, egyűu vitassák meg a korábban összeállított írásos anyagot. A városi tanács dísztermében megrendezett küldöttértekezleten Pajtényi Ferencné, az egészségügyi szakközépiskola igazgatója, a városi Vöröskereszt vezetőségi tagja köszöntötte a megjelenteket, köztük a díszelnökségben helyet foglaló Schmidt Józsefet, a városi pártbizottság titkárát; Balogh Miklósnét, a Vöröskereszt Országos Vezetőségének osztályvezető-helyettesét; Gaál György egyetemi tanárt, az országos vezetőség tagját; valamint Pádár Lásziónét. a Csongrád megyei Vöröskereszt titkárát. A köszöntő szavak után Pásztiné Mészáros Eva, a Vöröskereszt városi titkára fűzött szóbeli kiegészítést a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos beszámolóhoz. Eldőlt a „szőregi kérdés 99 A beszámoló mindenekelőtt megállapítja: egyre több gond nehezíti a tömegszervezetek, s így a Vöröskereszt munkáját is. Az életszínvonal stagnálása erősen hatott e mozgalomra is, többek között ezt jelzik a vöröskeresztes munkában jelentkező megnövekedett szociális problémák, illetve ezt mutatja a társadalmi munka feltételeinek rosszabbodása. Az elmúlt öt esztendőben mindennek ellenére a taglétszám jelentősen nőtt, jelenleg a város lakosságának mintegy 16 százaléka tagja a Vöröskeresztnek. Jelentősen csökkent viszont az aktivisták száma. A nagy létszámú, mamut alapszervezetek — mint például a Tarján városrészi, illetve a Nagyalföldi Köolajfeldolgozó Vállalaté — igen jól dolgoznak, míg az alacsony taglétszámú alapszervezetek gyakran még az alapvető feladatokat sem tudják teljesíteni. A VI. kongresszus óta jelentős eredménynek számit, hogy egyre'több fiatalt sikerült megnyerni a Vöröskereszt számára. Mintegy 50 általános iskolában működik ifjúsági vöröskeresztes csoport, a középiskolásoknak pedig közel 50 százaléka vallja magát tagnak. A város hat felsőoktatási intézménye közül öt helyen működik vöröskeresztes alapszervezet. Legjobban mégis a munkahelyi, üzemi szervezetek munkálkodnak. Az egészségnevelés területén végzett munka egyik jellemzője, hogy az ismeretterjesztő előadások száma, illetve látogatottsága csökkent. Az egészségnevelés terén elért eredmények közül kiemelkedik az onkológiai megbetegedések megelőzéséért tett konkrét intézkedések sora. A Vöröskereszt mintegy 150 ezer példányban készült felvilágosító anyaga eljutott valamennyi családhoz, s a rákszűrő autóbusz kialakítása jelentős állomása a megelőző munkának. Az alkoholizmus elleni küzdelemben a Vöröskereszt elsősorban jelző szerepet játszik. * Az elmúlt öt év alatt a Vöröskereszt elsősegélynyújtó tanfolyamain közel 13 ezer embert képeztek ki. Ez a szám azonban nem azonos a ténylegesen segítségnyújtást végzők és vállalók számával. E területen visszatérő gond, hogy az elméleti felkészítés megfelelő szintje mellett nem elégséges az ismeretek gyakorlati alkalmazása. A családvédelmi, szociális munkát a programgazdagság jellemezte. A megelőzés és felvilágosítás szervezett formái mellett segítséget nyújtottak az egyéni problémánkal, személyes gondokkal hozzájuk fordulóknak. Jelentős feladatot vállalt ebben a családvédelmi tanácsadó szolgálat, melyet évente 250—300 ember keres fel. Városunkban a nyugdíjkorhatáron felüliek száma igen magas. A lakosságnak 19,7 százaléka idős korú. A vöröskeresztes aktivisták részt vállalnak a szociális gondozásukban, az ellátásra szoruló emberek felderítésében. A legjelentősebb eredményeket a véradómozgalom terén mondhatja magáénak a szervezet. Az elmúlt esztendőben 12 ezer 434 volt a nyilvántartott véradók száma. Az utóbbi időszakban sajnos, a munkaidő védelmében hozott intézkedések és az AIDS-riadalom okán több helyen nehezebbé váltak a véradásszervezések. Az írásos beszámolót Pásztiné Mészáros Éva egészítette ki. Elmondta, hogy a kormány új programjából a saját lehetőségen belül kiveszi részét az embersegítő szervezet is. Kivált az egészségmegőrzési társadalmi program megvalósításában kell élenjárnia. A titkár ismertette a vöröskeresztes taggyűléseken elhangzott javaslatok közül a legfontosabbakat. A szervezet tagságának véleménye szerint a jövőben a szocialista brigádok munkájának értékelésekor feltétlenül figyelembe kellene venni a Vöröskeresztben végzett társadalmi munkájuk milyenségét, mennyiségét. A vöröskeresztes feladatoknak helyet kell kapniuk a munkaversenyek kiírásakor. További javaslat volt, hogy a nyugdíjasok tagdíját 10 forintra csökkentsék, valamint, hogy a véradók kitüntetéseit pénzjutalommal is kísérjék. A határozati javaslatok közül kiemelte, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a Vöröskereszt tevékenységének minél szélesebb körű megismertetésére. Az írásos anyag szóbeli kiegészítését követően hangzottak el a hozzászólások. Az első hozzászólók a Vöröskereszt családvédelmi feladatainak fontosságáról szóltak, hangsúlyozva a városunkban működő családvédelmi tanácsadó szolgálat jelentőségét. A lazuló emberi kapcsolatok, a válások rohamos növekedésének világában az emberek egyre jobban igénylik, hogy egyéni problémájukkal külön is foglalkozzanak, bajaikon segítsenek. A családi életre neveléssel kapcsolatban figyelmeztetett az egyik hozzászóló: manapság a fiatalok többsége csonka családban nő fel, ennek okán ifjainkat inkább a családi problémák, konfliktusok elviselésére, illetve ezek megoldására kell felkészítenünk. Többen dicsérték a városi vezetőséget azért, mert egyik fontos feladatának -tartia. hogy minél több fiatalt nyerjen meg a szervezetnek. E törekvést folytatni kell, hiszen a nemes ügy mellé állított ifjúság a jövő aktív vöröskeresztes munkása lesz. Annak ellenére azonban, hogy az alsó, közép- és felső fokú iskolások körében eredményesen dolgozik a Vöröskereszt, nem kevés gonddal kell megküzdenie. Mint elhangzott, akadnak ugyanis szép számmal iskolaigazgatók, akik az oktatási törvényre hivatkozva gátolják az iskolaegészségügyi szolgálat munkáját. Az iskolai vöröskeresztes tanárelnökök sem anyagi megbecsülésben, sem pedig erkölcsi segítségben nem részesülnek, jóllehet igen sok időt és energiát áldoznak a fiatalok megnyerésére. A véradással kapcsolatban hangzott el: noha megyénk az országos számadatokhoz viszonyítva első helyen áll a véradásban, ez az eredmény mindenekelőtt a régi véradóknak köszönhető. Csökkent ugyanis az új donorok száma. A hozzászóló véleménye szerint a munkaidőt nem a véradóktól, és nem a véradásra szánt alkalmaktól kell félteni. A városi pártbizottság véleményét tolmácsolta Schmidt József, miszerint az apparátus a városi Vöröskereszt munkáját eredményesnek értékelte. Zökkenőmentes munka folyt a szervezetben annak ellenére, hogy az ötéves ciklus alatt titkárváltás történt. A jövő feladataival kapcsolatban hangsúlyozta a pártbizottság titkára, hogy a várható új intézkedések, az életkörülmények . nehezebbé válása miatt az embereknek jTiég inkább szüksége lesz a Vöröskereszt segítő támogatására. A hozzászólásokra válaszolt a Vöröskereszt városi titkára, majd ezt követően adták át az elmúlt öt esztendőben kiemelkedő munkát végzett aktivistáknak a kitüntetéseket, elismeréseket. A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége „Vöröskeresztes Munkáért" arany fokozatot adott Dékány Lászlónénak (gyógyszertári központ); ezüst fokozattal jutalmazta Pajtényi Ferencnét (Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola), Kertész Ferencnét (vezető védőnő) és Tóth Istvánnét (Deszki Maros Tsz) Bronz fokozatot kapott Jáky Károlyné (élelmiszer-ipari szakközépiskola). Kiváló Véradó Szervező kitüntetésben részesültek a következők: Balogh Artúr (Autófer), Igaz Antalné (Szegedi Postaigazgatóság), Takács Istvánné (Démász), Farkas Árpád (Déri Miksa Szakközépiskola), Molnár Györgyné (tanárképző főiskola), Kukely Ildikó (SZOTE) és Kovács János Zalka laktanya). A küldöttértekezlet végezetül megválasztotta a Szeged Városi Vöröskereszt 21 tagú vezetőségét, melynek elnöke Csergő Tibor, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője, alelnöke Dux Ernő, a Szegedi Gyermekkórház főorvosa, titkára Pásztiné Mészáros Éva. K. K. Az előzmények, tömören. 1982-ben kormányrendelet született, amely kimondja: a veszélyes ipari hulladékok számára az országban hat területi tárolót, lerakót kell létesíteni. Addig is, amíg ezek felépülnek, minden megyében ideiglenes tárolót kell kialakítani, hogy megszűnjön a veszélyes — szebbik nevén: különleges kezelést igénylő — hulladékok lerakásával kapcsolatos áldatlan, sőt — nevével egyezően — veszélyes helyzet. Megyénkben már hosszabb ideje kerestek ezen objektumoknak megfelelő helyet, nem sok sikerrel. Mígnem egyszer javaslat érkezett: vegyék meg az eladásra kinált szőregi téglagyárat, alakítsák ki ott a tárolót. A javaslatnak mindjárt pártolói is akadtak, az ottani létesítés ugyanis anyagilag mindenképpen indokoltnak látszott. Az előzmények után azonban — megnyugtatásul sokak számára — szögezzük is le ezen cikk lényegét: ha lesz Csongrád megyében ideiglenes hulladéktároló, az biztos, hogy nem Szőregen létesül. Am nem volt egyszerű az út, ami e döntés megszületéséig elvezetett. S mivel nem is tanulság nélkül való — érdemes végigkövetni. A szőregiek lapunk egyik híréből tudták meg, mi készül, melyben az szerepelt: vizsgálják a Szőregen létesülendő lerakó lehetőségeit. E közlemény júniusban jelent meg, s a nyár azzal telt, hogy a szőregi lakóterületi bizottság tagjai bővebb információt próbáltak szerezni. Nem jártak sikerrel. A hulladéklerakó réme azonban eközben szorgosan kísértett, s nyár végére tekintélyesen ki is nőtte magát. Augusztus utolsó napjaiban országgyűTároló nem lesz, kérdőjelek viszont maradtak lési képviselőjüket, Karácsonyi Sándort kérték találkozóra, a képviselői beszámolón feltörtek az indulatok. Nehéz lenne kideríteni, véletlen volt-e, hogy e beszámoló éppen egy nappal előzte meg az illetékes szakhatóságok tervegyeztető értekezletét. Mindenesetre a szakemberek ekkor értesültek a felfokozott hangulatról. A hivatalos tájékoztatás szerint az értekezleten megjelentek nem voltak döntésre jogosultak, ám Szőregen ma is eskü alatt vallják és hiszik: ha a lakossági tiltakozás hullámai nem érik el akkor a szakhatóságok asztalát, soha nem lehetett volna megakadályozni a — szerintük — beláthatatlan (vagy nagyon is belátható?) következményeket hozó lerakó létesítését. S itt kezdődnek az eset megszívlelendő tanulságai. A szőregi vezető emberek ma is sértve érzik magukat, amiért egész nyáron nem tájékoztatták őket arról: mi is készül náluk. Hivatalos körökben viszont úgy érvelnek: miről tájékoztatták volna őket, mikor még semmi nem volt biztos, még az elvi állásfoglalás sem készült el? (Meglehet rosszindulatúan, de így is fogalmazhatnám ezt a kérdést: „amikor még semmi nem dőlt el?" Merthogy szokás nálunk döntés után kérdezni az emberek „véleményét". A mostani eset — talán — nem erre példa.) Szóval, vita a sorrend körül volt. Előbb vizsgálatok, szakhatósági vélemény, aztán lakossági tájékoztatás. Vagy forditva? Valaki azt mondta: a szakhatósági vélemények után „lép be" a demokratizmus. Annak — vagyis szellemének — nem kellene állandóan jelen lennie? Talán szőrszálhasogatásnak tűnik mindez, főként a lakosságra kedvező döntés után, ám úgy gondolom, egy, a demokratizmus formáit tanulgató országban a történtek tanulmányra érdemesek. Amikor legutóbb Szóregen jártam, a lakóterületi bizottság tagjai a döntést már ismerték, okát nem. S fölvetődött: ha nem lett volna biztonságos, veszélytelen a szőregi tároló — s ezért vetették el a gondolatot —, miért, hogyan nyilatkozhatott pozitívan valamennyi szakhatóság? Ha pedig ma is biztosak igazukban, miért hátráltak meg? Pusztán a lakossági tiltakozás hatására? Végül kiderült az ok: a szőregiek legnyomósabb ellenérvét fogadták el a tervezők. Nevezetesen, hogy esetleges árvíznél (lásd: 1970) a hulladéklerakó tartalmát a környék igen értékes termőföldjeire vihetné a víz, s ennek következményeit senki nem vállalhatja. Szerepet játszott persze a döntésben kimondva, kimondatlanul a lakossági tiltakozás is. Vagyis a szőregiek igazolva érezhetik: jókor léptek. Az adódó tanulságokból ezek után csak egy: az env bereket komolyan kell venni • • Balogh Tamás Fegyveresek ünnepe Vetőmag Az őszi vetésű növények szaporítóanyagából megfelelő ellátást ígérnek a vetőmagtermeltető és -értékesítő vállalatnál. A kalászosok érésekor bekövetkezett aszály a vetőmagtermelésben nem okozott fennakadást A magtermő növények termésátlaga ugyan elmaradt a várttól, ám ezt ellensúlyozta, hogy a vállalat az elmúlt évinél is nagyobb területeken termeltetett. Ennek eredményeként ezen az őszön az igényelt' mennyiségnél minden fajta magból többet kínálnak a nagyüzemeknek Az alapkiképzésnek vége — az eskü kötelez. Szeptember 29. Ha a történelem, nemzeti múltunk, a függetlenségért vívott harc kerül szóba, a dátumhoz azonnal Pákozdot, a magyar sereg első, 1848-as győzelmét kötjük. De szeptember 29. nemcsak forradalmat, szabadságharcot idéző dátum — fegyveres erőink tagjait, katonáinkat, az országhatárt védelmezőket, a belügy dolgozóit éppúgy ezen a napon köszöntjük, mint a szolgálatot önként vállaló munkásőröket Hogy mi e nap harmadik, talán leglátványosabb „jelentése"? A férfiaknak aligha kell magyarázni, hiszen ki tudja, hány generáció tanulta meg: a nyáron bevonuló újoncok e naphoz kötődve teszik le katonai esküjüket. Igv történt ez idén is, így semmi csodálnivaló azon, hogy országszerte autókaravánok indultak a laktanyák felé, szülők, barátok, munkatársak ezrei igyekeztek az újoncokhoz. A televízió jóvoltából egy egész ország láthatta a kiskunhalasiak, soproniak eskütételét. Mi Szegeden, a Zalka laktanyába látogattunk, ahol a műszaki egység fiataljait ünnepelték. A csapatzászló bevonulása, a Himnusz után Kovács János alezredes az elöljárók Levében köszöntötte az ünnep meghívottait, majd Lipcsei András alezredes méltatta az eskü jelentőségét. Kovács Róbert honvéd újonctársai előtt mondta az eskü szövegét, majd az ezred parancsnoka szólt. A katonásan összeállított forgatókönyv nem feledkezett meg az ifjúsági szövetségről sem — Németh Sándor, a városi KISZ-bizottság tagja a civil fiatalok nevében kívánt jó munkát, szerencsés gyakorlatokat az épp egy hónapja bevonultaknak. A mi feladatunk sem lehet más, mint ezzel a gondolattal zárni rövidke tudósításunkat... B. Z. ' *