Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

Vállalkozni pedig... „Többször szóba került a vállalkozás értelmezése. Ezzel kapcsolatban sokan birálták a jogi, szabályozási gátakat, amelyek a vállalkozás ellen hatnak. A vállalkozást, kezdeményezést én szocialista elveknek tartom, mert a szocializmus nem képzelhető el a döntéseknek csupán végrehajtására kötelezett emberekkel. Jog és lehetőség a vállalkozás — gondolkodó, újító, többre törekvő emberek, közösségek alkothatnak csak nagy dolgokat." (Berecz Jánas: Közös felelősségünkről — zárszó A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései hazánkban címmel februárban Szegeden megrendezett konferencián.) Sok emberrel beszélgettem mostanában, a parlamenti ülésszak idején, s utána is. Véleményükről faggattam őket, hivatásomból adódóan és magánemberi kíváncsiságból is. Főleg vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok szakembereit: mit várnak a jövőtől? Hogyan látják saját és a cégük lehetőségeit a megváltozott helyzetben? S választ is kapuam. Sokat és sokfélét. Közülük sok valahogyan így hangzott: majd meglátjuk... nem tudjuk még... a szabályozók... a kormány ... a politika ... Nem tagadhatom, kissé meg is leptek az ilyen típusú válaszok. Valahogy mást vártam volna, az új időknek új szellemét. S nem is álltam meg, hogy néhány esetben ne kérdezzek rá pontosabban arra, amire eredendően kíváncsi voltam: hogyan látják jövőjüket a piacon? Szerintük hogyan változhat majd a termékeik iránti fizetőképes kereslet? Hogy gondolják: jövőre is el tudják-e adni azt, és annyiért, amit az idén vagy tavaly? Ha pedig nem, mit terveznek? Termékváltást? Netán költségcsökkentést, hogy olcsóbban adhassák az úgy esetleg még a csökkenő fizetőképes kereslet időszakában is kelendő portékájukat? És egyáltalán: tudnának-e költséget csökkenteni, netán egy vállalati fogyókúra árán? És sok esetben e kérdésre is valahogyan úgy hangzott a véjlasz: majd meglátjuk, hogy a kormány, a politika, a szabályozók.. . Jó. rendben van, azt alighanem maradéktalanul el kell ismerni, hogy rengeteg még ma is a bizonytalanság a körül, hogy az ország házában elfogadott kormányprogram hogyan fog konkretizálódni a mindennapokban. Mert az is tény, hogy a praxis tényei minálunk ilyen vagy olyan módon közvetítve, áttetten jelennek meg a termelő szervezetek számára, akiknek sok évig nem annyira a vevőkhöz és a piachoz kellett alkalmazkodniuk, hanem egy kreált, átfogó társadalmi-politikai érdekek szintézisét érvényesíteni próbáló — szabályrendszerhez. Ilyen előzmények után nyilván nem egyszerű átállni egy másfajta, a gazdaság élő mindennapjainak konkrét elemzéséből kiinduló szemléletre. Pedig a július 2-i MSZMP KB-állásfoglalás és a legutóbbi parlamenti ülésszakon elfogadott kormányprogram éppen zet sürgetné. Annál is inkább, mert éppen a legutóbbi évek kudarcsorozatából vált teljesen nyilvánvalóvá: képtelenség fenntartani belföldön egy meglehetősen életidegen szabályrendszert a gazdaság számára, s elvárni tőle, hogy ugyanakkor eredményesen működjön a külpiacokon.) Mondhatnánk: lám, megint a vezetői szemléletet teszi kritika tárgyává a sajtó. Pedig nem erről van szó. Mindössze arról, hogy minálunk általánossá vált az a típusú szemlélet, amely nem igazán magunkban, konkrét cselekvéseink terében és minőségében keresi a megoldás lehetőségeit, hanem azokat „valakitől" vagy „valamitől", mintegy kívülről várja. És ez a magatartás tán nem is annyira vezetőkre menedzsereidre jellemző, mint „hétköznapi" mindnyájunkra. Nem állhatom ki, hogy el ne mondjak erre egy példát Aligha tudok ugyanis manapság (jó pár éve) úgy szót váltani kistermelővel, téesztaggal, hogy ne kerülne szinte azonnal szóba: elég volt a „zöldségmaffiákból"! Mert hisz olcsón vásárolnak a termelőtől, aki aztán drágán látja viszont termékét a piacon. Ez tűrhetetlen — mondják, s azon lendülettel kérik: oldja már meg végre valaki ezt a kérdést A megoldás szükségességével magam is egyetértek. Vásárlóként mindenekelőtt, mert úgy esetleg olcsóbban vehetném meg az egyre drágább gyümölcsöt zöldséget És szerintem is fontos lenne, hogy több jusson a termelőnek, az egyre dráguló életkörülmények, vegyszerek és költségek időszakában. De azt is tudom, hogy erre az ügyre aligha várható el szervezett megoldás. Hiszen éppen a megoldatlanság következményei a lánckereskedők, „zöldségmáffiák", akik valóban szépen profitálnak e szervezeti hiányból. De az alighanem nekik köszönhető, hogy korábban gyengén ellátott területeken ma gazdag a kínálat. Szerepük tehát fontos, még ha sok szempontból tán káros is. Hisz az tény, a megtermelt áru értékesítési rendszer és hálózat nélkül — mit sem ér. De vajon miért nem állhat össze két-három téesz, netán tíz-húsz-harminc kistermelő, akik, mondjuk, közösen alkalmaznának valakit (akár valamelyikük egy családtagját), véve egy teherautót is, úgy, hogy saját maguk szervezik mee maguknak az értékesítést, az áruterítést és -szállítást, kikapcsolva a lánckereskedőket, s fgy osztozhatna a hasznon termelő és eladó, közvetítő nélkül. Hisz így van ez a világ jó részén. És mindez mintája lehetne kicsiben az önmagunkon segítő — vállalkozásnak. Szávay István m ' m Összegzés és kozmetika Őszi BNV Tegnap bezárt az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A legnagyobb szenzációja a Szent Jupát, a viharvert, világot járt vitorlás volt. Két magyar ember nagy teljesítményének eszköze. Az előbbi mondatba a „nagy" jelző helyére kínálta őolna magát a „világra szóló" megjelölés. Csakhogy a hangzatosabb melléknév ebben az esetben nem. igaz. Párosunk előtt sokan jártak kis vitorlással hasonló úton. így kikötőbe érkezésükről jo néhány világlapban még pár soros hír sem jelent meg. Zajos ünneplésük megmaradt országhatárainkon belül. Illúzió lenne azt hinni vásárunkról is, hogy Európában mindenütt figyelnek rá. Két-három évvel ezelőtt, amikor úgy tűnt, hogy gazdaságunk rövidesen túljut a recesszió időszakán, sokoldalúbb volt az árukavalkád a kőbányai vásárvárosban. Vezető világcégek magasabb színvonalú árukat kínáltak kereskedőinknek. Miért hinnénk azt, hogy bajaink hire nem terjed el a világban? S nem természetes-e az, hogy most, amikor három évre előre fogyasztásunk radikális visszafogását tervezzük, távol maradnak ajánlataikkal az élenjárók? S jó néhány hazai vállalat sem kért standot a pavilonokban vagy a szabad területen. Szerintük a bérleti díjjal és a járulékos költségekkel nem áll arányban a bemutató után várható üzleti haszon. Tartok tőle — különösen az idén — igazuk van. Üzletkötésekről az elmúlt héten alig-alig érkezett hír. Gyökeres változások előtt álló gazdaságunkban a jövő év szabályozóit ma még vastag lepel takarja, de már nyilvánvaló, hogy egyes termékek gazdaságos gyártásában nem néhány százalékpontos változások várhatók. A nagy átrendeződés előtt az üzletek megkötésében természetes az óvatosság. Ennek a helyzetnek a kiesett haszon miatt százmilliós kárai lesznek, népgazdasági szinten. Az üzletemberek fenntartásai nem zavarták a nagyAz Universal standja) közönséget. Még a szakmai napokon is nagy volt a tömeg a vásár utcáin. A megindult felvásárlási lázban a sehol másutt nem kapható áruk reményében ezrek fizették meg a 100 forintos szakmai jegy árát. Kozmetikai iparunk azon kevés ágazat közé tartozik, amely az utóbbi években is képes volt niacot hódítani. Illatos cikkeink a hazai boltokban az erre a cikkcsoportra fenntartott polcoknak mind nagyobb részét töltik meg. A szocialista országokba való eladásoknak csak a mi üzleti megfontolásaink, alapanyaghelyzetünk és kapacitásunk szab határt. Egyes készítményeink pedig a nyugati piacokon is karriert csináltak. A Fabulissimo, a Helia—D, a Hemovit, újabban pedig a Sárvári termálkristály térnyerése ezen a területen nem kis siker. A hazai kozmetikumgyártók között előkelő helye van a Szegedi Universal Vegyipari Szövetkezetnek. Az idén — nyugdíjba vonulás miatt — változott a Bajai úti cég vezetése. A főmérnök, Molnár Ernöné is csak nem akarjuk kiforgatni a szövetkezetet. A piac kívánta új stiiusú termékekkel persze rendre jelentkezni fogunk, de fejlesztésükben a régi intenciókat követjük majd. — Az idén mi volt az újdonság a standjukon? — Kiegészítettük termékcsaládjainkat. Például most már borotvahab, after shave és habfürdő iis van az Alex fantázianevű készítmények között. A Fitté dezodoraink 4 színben, 4 illattal készülnek. Megújultak Adria nevű termékeink is. Üj csomagolóanyagokat is láttunk az Universal kiállításán és tárgyalóiban. Az új színes flakonok kétségkívül előnyösebbek a régebbieknél. De talán nem kellene abbahagyni a kísérletezést a szövetkezetben az új formák és anyagok keresénéhány hónapja dolgozik az sében, azért, hogy a külcsín Universalnál. még inkább közelíthessen — Most a termékeik is termékeik beltartalmi értégyorsabban változnak majd? kéhez. — A sarkaiból egyáltalán B. I. A szakszervezetek és a KISZ a kibontakozásért Nagy László felvétele 'az idei őszi BNV-n Szombaton szakszervezeti nagyaktiva-értekezletet rendeztek Budapesten, az Építők székházában, több mint ezer tisztségviselő részvételével. Ugyanakkor ülésezett a KISZ Központi Bizottsága. Mindkét helyen a fő napirend a gazdaságitársadalmi kibontakozási program cselekvő támogatásának lehetősége volt. A szakszervezeti tanácskozáson részt vettek az MSZMP KB, a megyei pártbizottságok, az állami szervek képviselői is. Baranyai Tibornak, a SZOT főtitkárának bevezetője után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke „A kibontakozás és a szakszervezetek" címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy ma már a kormányprogram végrehajtása a feladat, s ez a szakszervezeti mozgalomtól is több munkát, a feladatok újszerű megközelítését követeli meg. Mindenekelőtt a vállalati alapszervezetek tevékenységével foglalkozott, hangsúlyozva, hogy munkájuk korszerűsítésére recept nem létezik. Differenciálódnak a területi és az ágazati feladatok Is. A kritikus helyzetek megoldására gyakran többféle megoldást is keresni kell, mint például Ózdon, ahol murtkahelyek megszüntetése elkerülhetetlenné vált. Jóllehet a szakszervezetek kénytelenek tudomásul venni, hogy a szerkezetátalakítás során megszűnnek munkahelyek, s embereket bocsátanak el, a munkanélküliség nem lehet program. A szocialista társadalomnak nemcsak humánus érdeke, hanem a gazdaság számára is alapvetően fontos, hogy vaiameny(Folytatás a 2. oldalon.) Balettest A Szegedi Nemzeti Színház balettegyüttesének történetében talán — utókorban is számon tartandó — maradandó értékeket produkáló korszak kezdődött tegnap este. Az idén e létszám tekintetében is fejlesztett együttes első önálló estjét nagy tetszéssel fogadta a publikum. Mindjárt kezdetnek az európai modern táncszínházi törekvésekből, produkciókból nyerhettünk kóstolót, hiszen az est koreográfusai Nyugat-Európában dolgozó magyar táncalkotók, akiknek módjuk volt a klasszikus iskolázottság mellett közelről tekinteni az új balettszínház mestereinek, munkáit, s tanulni... Képünk, Nagy László felvétele a próbák idején készült, a Démon című Imre Zoltánmű színpadáról. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 228. szám 1987. szeptember 28., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint * i