Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

5 Csütörtök, 1987. szeptember 10. Alkotói támogatás A városi tanács végrehajtó mindez: pályakezdők támo­bizottsága idén is meghirde- gatása (egyéni jelentkezés ti alkotó támogatási rendsze- alapján, korhatár 30 év), rét. melynek révén segíteni egyszeri támogatás, továbbá kívánja a városban élő mű- úgynevezett vendég-pálya­vészek alkotó tevékenységét, díj, melyet egy-egy Szegedre erősítve ily módon kötődé­süket Szegedhez, lehetőséget h>vott muvesz ^Phat meg. biztosítván arra, hogy jelen- Az alkotói támogatás el­tós művészi teljesítmények nyerésére a városi tanács szülessenek. Alkotói támo- vb művelődésügyi osztálya gatásban részesülhetnek hi- minden évben pályázat út­vatásos művészek, írók, köl- ján biztosít lehetőséget, idén tők, képző- és iparművészek, a pályázatok beküldésének színészek, rendezők, művész- határideje: szeptember 10. tanárok, fotósok, zene- és Eredményhirdetés ezúttal is népművészek, valamint mű- a város felszabadulásának veszeti kutatásokat végzők, évfordulóján, október ll-én Három formában történik lesz. Hazaérkezett a Bartók Kórus Az olaszországi Arezzóban 35. alkalommal megrende­zett kórusversenyen a sze­gedi Bartók Kórus kamara­kórus kategóriában harma­dik, vegyes kari kategóriá­ban első díjat kapott. A va­lamennyi kategóriagyőztes énekkar számára meghirde­tett záró gálaversenyen meg­szerezték a nagy múltú fesz­tivál nagydíját, Arezzoi Guido szobrát is. új füm Szamárköhögés Színes magyar film. Irta: Gárdos Péter és Osvát András. Fényké­pezte: IHáthé Tibor. Ze­ne: Nóvák János. Ren­dezte: Gárdos Pétjr. Főbb szereplők: Garas Dezső. Törőcsik Mari, Hernádi Judit, Tóth Marcell, Kárász Eszter, Fehér Anna. Teljesen friss információ: ez a film tegnapelőtt a mont­reali fesztiválon megkapta a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének nagydíját. A kanadai sajtóvisszhang, e hasábokon is hírt adtunk ló­Ia. szintén igen kedvező volt. A lapok kitűnő családi komédiának tartották a Sza­márköhögést, olyan műnek, amely hiven idézi föl egy kor szellemét. A forgató­könyvíró-rendező Gárdos Péter egyebek között úgy nyilatkozott alkotásaról, hogy egy család s egy nem­zedék filmje is, azé a gene­rációé, amely ma negyven körül van, de 1956-ban a tí­zet is alig érte el, s kamasz­korának küszöbén élte meg a történelmet, jobbára otthon, családi körben. Nekik 56 — családi emlék. Tulajdonképpen így igaz. Ama nemzedék tagjaként (vagy majdnem-tagjaként?) tanúsíthatom: öt-, hat-, hét­éves fejjel ugyanolyan volt látni, megélni azt az októ­bert—novembert, mint ami­lyen három-négy esztendő­vel idősebben lehetett. Meg­élni s ekképpen idegeink öncélúak, legélesebb sarkaiba, tuda­tunk rejtett, különlegesen mély gödreibe helyezni a fé­lelmet, a bizonytalanság ret­tenetét és a rendkívüliség­nek a gyermeklélekre oly sajátosan ható vetületeit. Csakhogy egészen más fel­nőttfejjel, ráadásul a művé­szi ábrázolás szándékával megidézni, ráadásul egy gyermek korabeli optikáján át láttatva 1956 nagy tra­gédiáját — mint saját gyer­mekkorunk nagyon is laza, homályos emlékképeit ösz­szeilleszteni próbálván, ilyen-olyan tanulságok kí­sérletével „visszakövetkez­tetni". Mert van történelmi hitelesség, művészi tipizálás, egyes és általános dialekti­kájának tükrözése a film­művészetben — hogy törté­nelmi igazságról és hatásos, drámai erejű históriaidézés­ről ne is beszéljünk. féle ember nem is minősített — csak rettegett. Persze könnyebb utólag visszavetí­teni hivatalos (vagy annak vélt) formulákat — a hite­lesség bánja. Azután: rádiót hallgatnak. Férfihang ékes angol kiejtéssel, ha jól ér­tettem, a szuezi fejleménye­ket ecseteli. Könyörgöm, gondolkodjunk egy kicsit: ki hallgatott 1956 őszén Ma­gyarországon idegen nyelvű rádióadásokat (hogy Szuez­ről pláne nem, azt hagyjuk is) — mikor orrbá-szajba volt magyar nyelvű, onnan a bajorok fővárosából? Más: direktorunk neje enyhe al­koholmámorban félmeztele­nül hajol ki az ablakon az utcára, egy teherautónyi nemzetiszín karszalagos nemzetőr egységesen, félre nem érthető aktuskarjelzé­sekkel köszönti. A snitt, valljuk be őszintén, mélysé­gesen ízléstelen: ha jól em­lékszem, már valamikor a hatvanas években éppen Kádár János volt, aki meg­mondta: ő a barikád mind­két oldalán elesetteket sirat­ja. Hát akkor? Általában: igen lazán ösz­szefüggő, majdhogynem csak epizódokból építkező drama­turgiával áll össze valami történetféle, amivel — plá­ne ebben a történelmi köze­lítésmódban — egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. A groteszk-ironikus elemek, akárcsak az ominózus élet­korú Tomi nemiségre ébre­désének már-már aprólékos részletekbe menő ábrázolá­sának képei: funkciótlanok, a históriai vonu­latba nem illeszkedők, érde­mi, gondolati súllyal nem rendelkeznek. Igaz, fölfedez­ni néhány igen ügyesen meg­komponált, hatásos, jó jele­netet (az iskolába beszökött gyerekek fuldokló, akvári­umból kiszedett halakat „ül­tetnek be" az elhagyatott pa­dokba, arcok a sorsfordító november 4-e hajnalán, az utolsó Nagy Imre-rádiószó­zat hallatán: „a szovjet csa­patok ma hajnalban megtá­madták fővárosunkat, azzal a nyilvánvaló szándék­kal ...") — ám mindez ke­yés. Amikor pedig, feltehe­tően már úgy december tá­ján, ismét iskolában „a nemzedék", a tanár végtelen vörös vonalat húzat a táb­lán, túl a falon és tovább az egyik gyerekkel. Vörös fonálként húzódnak végig életünkön a történtek, ugye­bár. Vonalhúzás után tan­erő fölpofozza a fiút, majd sietve sírva fakad: az alle­gória egészen átlátszó, di­daktikus, egészen lerontja az egyébként sem túl meggyő­ző minőséget. Gárdos Péter azt is mond­ta még a célba vett nemze­dékről : „a félelem nem a sajátja, csak ráragadt. Csak hát a foltjait még ma is mosni kell". Mossuk, mos­suk csak, mint Ágnes asz­szony, rá(nk) fér, ha nem is így. Az meg, hogy a kana­daiak közép-európai egzoti­kumként mit mennyire mos­nak meg, és mennyire nem: az ő dolguk. 1956 viszont a miénk. Domonkos László Gyermekvese-kutatók európai kongresszusa Szegediek szervezte budapesti tanácskozás Ma, csütörtökön kezdődik a gyermekvese-betegségek­kel foglalkozó orvoskutatók európai társaságának kong­resszusa. ; A kiemelkedő nemzetközi tudományos ese­mény helyszíne Budapest. A szervezéssel járó munkála­tokkal azonban szűkebb ha­zánk orvosai foglalkoznak. Kihasználva helyzeti elő­nyünket, kerestük meg Boda befolyásolása során meg­előzhetők a felnőttkori, il­letve öregkori vesebetegsé­gek. A kongresszuson ismertet­jük az újszülöttkori vese­elégtelenség klinikánkon ki­fejlesztett újfajta gyógy­jnódját. Lényege, hogy az izomból kiszabadult fehér­jét — amely károsítja a ve­Domokost a szeeedi aver- sét — ki tu<Üuk mosni a 2 szervezetből. Óriási dolog ez, hiszen az eddig menthetet­lennek tartott esetek is si­keresen gyógyíthatók e mód­szerrel. Harmadik nagy témakö­rünk: a vérvizeléssel kap­csolatos legfrissebb tapasz­talataink. Ez utóbbi többek között azért is érdemei kü­lönös figyelmet, mert ha­talmas beteganyag vizsgála­tából vonhattunk le követ­keztetéseket. Magyarország nagyobb kórházaiban dolgo­zó orvosok alkotta .munka­csoport több ezer vérvize­léssel kezelt vesebeteg kór­képét gyűjtötte egybe. Eze­ket a m] klinikánk docense, Turi Sándor dolgozta fel és hasonlította össze a mintegy 80 ezer adatot. A tapaszta­lat szerint az emberek kö­zött igen nagy riadalmat okozó vérvizelés gyakran jó­indulatú folyamat, sok eset­ben nem is betegség, ha­nem egyéni sajátosság, ami a későbbi életkorban már nem okoz problémát. — Gyermekgyógyászok vagy vesespecialisták kongresszu­sa lesz-e a budapesti? — Jóllehet a veseproblé­mákról lesz szó a tanácsko­záson, mégsem vesespecia­listák gyűlnek itt egybe. In­kább'úgy fogalmaznék, hogy mindazok a gyermekgyó­gyászok, akiknek tudomá­nyos munkássága előterében a gyermekvese-betegségek kutatása, gyógyítása áll. Mondom és kiemelem ezt azért, mert hangsúlyozni szeretném a gyermekgyó­gyászatra jellemző a jó ér­telemben vett specializáció, ami azt jelenti, hogy egy­egy szerv kutatása kiemelt helyen szerepel az orvos mekklinika professzorát, a kongresszus elnökét előzetes tájékoztatást kérve. * — Ügy gondolom, a húsz esztendeje alakult tudomá­nyos társaság elismerésének jele, hogy Magyarország, pontosabban a szegedi gyer­mekklinika kapta a jogot a kongresszus szervezésére. — Mi, magyarok, a tár­saság megalakulása óta rendszeresen részt veszünk az évente megrendezésre ke­rülő kongresszusokon. Eze­ken eddig rendre bizonyí­tottuk, tudományos kutatá­sainkkal nem vallottunk szé­gyent a rangos nemzetközi mezőnyben. Ennek köszön­hető e kitüntetés. Hosszú évek munkájának elismeré­se, hogy az idén nálunk és mi rendezhetjük a gyermek­vese-betegségekkel foglal­kozó kongresszust. A rende­zési jog elnyerésében, s az én elnöki felkérésemben ta­lán szerepet játszott az is, hogy a társaság egyik legré­gebbi tagja vagyok és sok­éves elnökségi múltat tud­hatok magam mögött. — Hadd legyünk annyira lokálpatrióták, hogy először a szegediek szerepléséről, a kongresszuson elhangzó ku­tatási tapasztalataikról kér­dezzem. — Három előadásban és egy referátumban számolunk be legújabb eredményeink­ről. Egyik nagy témánk a gyermekkori veseműködés újonnan megismert ¡mecha­nizmusaival foglalkozik. Na­gyon egyszerűsítve erről a következőket mondhatom: a szervezet saját szövethor­monjai erősen hatnak a ve­seműködésre. E hormonok munkásságában, de ennek mélyreható vizsgálata során sem szakad el a gyermek­gyógyászat más területeitől. Hazabeszélek, de ei kell mondanom, a mi gyermek­klinikánk egyik erőssége is ebben rejlik. — Milyen fontos témák­kal foglalkozik az elkövetke­zendő négy nap során a Hil­ton Szállóban tanácskozó társaság? — Az újszülöttkori, illetve már a méhen belül ultra­hanggal felismerhető vese­betegségekkel; a nemrég felismert aktiv szöveti hor­monokkal, amelyek a szüle­téskor és a vesebetegségek során a szervezet életfolya­matait döntően meghatároz­zák; valamint az intézmé­nyek együttműködéssel vég­zett vesekutatásainak leg­újabb eredményeivel. Ez utóbbi igen fontos, hiszen számtalan szakmai kérdés tisztázásához ma már világ­méretű összefogásra van szükség. A nagyszámú be­tegvizsgálatok tapasztalatai­ból születnek ugyanis a terv­szerű, összefoglalt prognózis szerinti kezelések. — Be tudnak kapcsolódni a magyarok is a nemzetközi kutatóhálózatba? Gondolok most a magyar egészségügy anyagi lehetőségeire, a vi­lágszínvonalhoz viszonyított műszerellátottságára. — Olyan kutatásokkal fog­lalkozunk, amelyekhez meg­vannak a lehetőségek, biz­tosítottak a műszerek. Tel­jesíthetetlen, erőnket meg­haladó feladatok elvégzésére nem vállalkozunk. A felvál­lalt kutatásokat viszont a legmagasabb színvonalon vé­gezzük. A társaság kapcso­latrendszerében a magyarok és a szegediek is fontos sze­repet játszanak. Példa erre többek között: a kongresz­szusra előzetesen írásban benyújtott tudományos elő­adások mintegy negyven százaléka kiesett a szelekció során a színvonal hiánya okán. Ezek között alig volt magyar dolgozat. Kalocsai Katalin Egy-két (kevés) eredeti 56­os filmkocka, a felszínen ag­gályosan pontos törekvés a hitelesség látszatára, aprólé­kosan, a címertől a ruhákon át utcaképekig. Úgy október 24—25-e lehet, kijárási lila­lom van, a rádió sorra-rend­re cáfolja korábbi állításait. „Polgárháború van" mondja a főhős, a Garas Dezső által a figura megirtságánál vagy tízszer jobban alakított igaz­gató. Azt ugyan nem tudjuk meg, hol és „mennyire" di­rektor szóban forgó családfő, de egyvalami biztos: így, ak­kor senki sem minősíthette az eseményeket. Mégha ne­tán igazgató volt az illető, akkor sem. Ha „nagy" di­rektor — azért, ha „kicsi" — akkor meg azért. Esetleg ilyen helyzetben levő, ilyes­Egy énekesnő elköszönt A Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst foko­zatával tüntette ki nyugállományba vonu­lása alkalmából Karikó Terézt, a Szegedi Nem­zeti Színház művészét, operaénekest. A kitün­tetést a Művelődési Mi­nisztériumban adták át. operákban vállalt karaktie­rekről se feledkezzünk) meg, Prokofjev, Hindemith, Gotovac, Egk figuráiról. Természetesen Karikó Teréz sem kerülte el a „fiatal drá­mai .szopránhangok" nagy próbáját, a három Leonórát (Trubadúr, A végzet hatal­ma, Fidelio) — egyszóval, akadt dolga elég, hosszú éveken át le sem engedték; a deszkáról. Eljutott külföldre ip, Angliába, Bécsbe, az NDK-ba, cseh, bolgár, leni­gyei, jugoszláv színpadokra; a KISZ Központi Művész­együttesével még Amerikát is bebarangolta. Szívesen lá­tott vendégművésze volt az Operaháznak, hűségben ma­radt mindétig a Szegedi Sza­badtéri Játékokkal, ahol 1969-ben például Jean Bon­homme oldalán dalolt, majd Marinát Guszelev Borisz Vadas Kiss Godunovjának társaságában; majd gyor- de a Trubadúr lnezének, a Ez idő tájt tüntet- jöttek az impozáns föl-Parasztbecsület Lolájának, ir r «t Hiü- í o nafta» adatok, Tatjana az Anyegin- vagy az Aida főpapnöjének. KI Luszt-cnjjai is uybZ). ben Erzsébet a Don carlos- jelmezeit is felöltötte. Nagyjából ez a pezsdítő ban, Donna Elvira Mozart Megbecsülte a város, a ta­permanencia jellemezte ak- Don Giovannijában, a Nyu- nács alktotói díjával, az koriban a szegedi operaját- gat lánya stb. És a sorozat- szmt Juhász Gyula plakett­szást. Karikó Teréz — a fői- ban énekelt Verdi-, Puccini-, jével honorálta művészetét, iskolán Lendvai Andor nő- Mozart-, Wagner-heroniák Egy énekesnő most elkö­vendéke, Geszthy Szilvia, mellett izgalmas színeki a szönt. Pedig rá is érvényes. Jasper Bella osztálytársa — repertoárján: Norma, Ned- amit az alkotó emberről mielőtt 1959 őszén igent da, Michaela, Jaroszlavna, szoktak volt mondani: való­mondott volna Vaszy Vik- vagy Richárd Strauss Rózsa- jában sohasem mehet nyug­tornak, megjárta Tito Schi- lovagjában a Tábornagyné díjba. Ezért aztán Karikó pa magániskoláját Rómában. Mind közül is tán a leginkább Teréz kitüntetéséhez is aki­Nálunk mindjárt a „mély testhez álló a Nabucco Abia- tív pihenöéveket kívánva víz" várta: Desdemonával gilje, hogy persze a modern gratulálunk. A most lefutott szabadtéri évadban is színpadra lépett: a szerveződő színházi kaba­ré kostáján énekelt Újszege­den. Előzően pedig, az ope­rafesztiválon, a szegediek Vérnászában tűnt föl, oda­bent a színházban — vagy'r is hát, nem vonult vissza végérvényesen. Igazán aktív korszaka a hatvanas évek­ben volt, amikor a város első számú szoprán énekesl­nőjeként váltotta a fővárosi Operába távozott Moldován mutatkozott be, Stefániát, s vette át szerep- László oldalán, kórét, ték w Uj lemezek, kazetták Barcs-Brass (a tavalyi tus Hungaricus); Disco­barcsi fúvószenei fesztivál party '87 (Neoton Família), részletei — Finn Rézfúvós Kazetták: Beethoven: C­egyúttes, Budapesti Rézfúvós dúr mise (vezényel: Erdélyi Kvintett, Rekkenze Együt- Miklós); Ambrozián liturgi­tes); Cirmos koktél (13+1); kus énekek (Schola Hunga­Jeremy I—II (Névtelen- rica); Ha majd nagy leszek Nulla); A virágnak megtilta- (Esztergályos Cecília és a ni nem lehet... (Béres Fe- Pastoral Együttes); Elektric renc magyar nótákat éne- Cafe (Kraftwerk); Szerelmes kel); Csók x csók (Modern dalok (Szívdobbanás Együt­Hungária); Moziklip (a film tes); Szűcs Judit-kazetta; zeneanyaga); Roller Együt- Flamenco (Paco de Lucia — tes; Rádiókabáré (Boncz gitár); Néger spirituálék Géza műsoraiból); Utóirat (Jessye Norman); From Lu­(Cseh Tamás—Bereményi xury to Heartache (Culture Géza); Vándor az úton (Ho- Club); Weicome to the bo Blues Band); Színészmú- Heartbreak Hotel (C. C. zeum — Uray Tivadar; Gri- Catch); Greatest Hits Vilmos — hegedű, Concen- (Queen). Elhunyt Pap József Augusztus 31-én vettek szervezeti munka szeretete végső búcsút családtagjai, éppúgy jellemezte, mint a barátai, munkatársai, kollé- pedagógus hivatás elmélyült, gái a Pedagógusok Szakszer- igényes művelése. 1953-ban vezete alapító tagjától, a 76 az Oktatásügy Kiváló Dolgo­évet élt Pap Józseftől a Bel- zója kitüntetést, 1969-ben a városi temetőben. Szakszervezeti Munkáért ki­Népiskolai tanító gyerme- tüntetés ezüst fokozatát kap­keként született. Kitüntetés- ta meg. Egész élete példa a sel végezte 1932-ben Szege- gyakorló pedagógusok és den a tanítóképzőt, később azok vezetői előtt. Szerény, Szőregen igazgató, járási nyugodt, munkájában követ­művelődési osztályvezető, kezetes, magatartása sugallta majd szakfelügyelő lett. Az a jóindulatot, a segíteni aka­Ifjú Gárda Nevelőotthon rást és a szerénységet, igazgatójaként ment nyűg- A Pedagógusok Szak­díjba 1963-ban. Sokirányú szervezetének Csong­közéleti érdeklődését a szak- rád Megyei Bizottságá

Next

/
Thumbnails
Contents