Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

10 Ppntek, 1987. szeptember 25. A Parlament ülésszakának második napján (Folytatás az I. oldalról.) felsorolásával illusztrálta a magyar gazdaság helyzetét a nemzet közi rangsorolásban. A szamok azt jelzik, hogy a fejlődés élvonalától való elmaradásunk az elmúlt években növekedett. A nemzetközi piacokon leértékelődtek a magyar termékek, túl sok olyan munkahelyet is fenntartunk. amelyek nem szükségesek a hatékony termelés bővüléséhez, a vezetői munkában háttérbe szorult az ellenőrzés, a számonkérés, a felelősségvállalás. Ezért nagyon fontos feladata a kormánynak, hogy ígéreteit, elhatározásait következetesen véghezvigye, és ezzel újabb erkölcsi tőkét kovácsoljon a soron következő feladatok megoldásához. Nem szabad megismételni azokat a hibákat sem, amelyeket az elmúlt években o lejlesztésekben elkövettek. Kulcsár Sándor (Komárom m., 1. vk), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára arról számolt be, hogy a választópolgárok és a megyek szakszervezeti tagsága korében a kormányzat eddigi lépései, törekvései — a kiorábbinál szélesebb konzultáció, a társadalmi jelzésekre történő reagálás, a rugalmasság és az önkritika erősödése — kedvező fogadtatásra találtak. A képviselő tobb javaslatot tett. Megfontolásra ajanlotta: a legalacsonyabb munkabéreket úgy állapítsák meg, hogy azok szinkronban legyenek a létminimumnak megfelelő összeggel. Kérte, hogy az aktiv kejresettel nem rendelkező, önálló háztartásban élő 70 éven felülieket mentesítsék a televízió-előfizetési dij alól, s további segítség lenne számukra, ha az utazási kedvezmény mértékét is emelnék. Indítványozta, hogy a szociális foglalkoztatókat ne adóztassák meg. Kócza Imre (Heves m., 3. vk ), az egri Finomszerelyénygyár vezérigazgatója kifejtette: a stabilizációs program sikeres végrehajtása nem engedi meg, hogy a feladatok végrehajtásakor megtűrjük a következetlenséget, azt, hogy parciális érdekeket népgazdasági érdekként tüntessenek fel. Kifejtette, hogy a stabilizáció, valamint a sikeres kibontakozás feltételeként a bizalom mielőbbi helyreállítására, megerősítésére van szükség, különösen a központi állam igazgatási szervek és a gazdálkodó szervek, valamint az állami vezetés és az állampolgárok közötti kapcsolatban A többi között felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy míg a kormány munkaprogramja cólul tűzi ki a munkateljesítményekkel arányos bérezést a főmunkaidőben, addig az iparban jövőre központi bértömeg- és átlagbér-szabályozás bevezetését tervezik. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítmény-főmérnöke a szerkezetátalakítási program végrehajtásával kapcsolatban rámutatott: az összességében helyesen megfogalmazott célkitűzések pénzügyileg megalapozatlannak látszanak, nem érzékelhető az egyes célok eléréséhez szükséges anyagi fedezet. Ezért az ipar szerkezetváltási folyamatának elengedhetetlenül együtt kell járnia a pénzügyi rendszer torvényVszerü megújításával. Vida Kocsárd (Somogy m . 6. vk ), a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat balatoni igazgatóságának: igazgatója az idegenforgalom gazdasági jelentőségét néhány, kevéssé ismert ténynvel érzékellette felszólalásában. s ennek megfelelően, az ágazat fejlesztése mellett érvelt Mint mondotta, az agaxat bevételei lényegesen magasabbak lehetnének, ha például több szálláshelyet kínálhatnának a vendégeknek A fogadókészség növelésének többfele módja lehet. Az egyik forrás a költségvetés, amelytől elsőisorban nem pénz juttatásokat várnak az idegenforgalmi vállalatok, hanem olyan közgazdasági feltételeket, amelyek lehetővé teszik a belső fejlesztést. Végül javasolta a képviselő, hogy azokat az üdülőket, amelyeket az utóbbi 10-12 évben költségvetési pénzekből építettek különböző főhatóságok, minisztériumok és tanácsok, a konvertibilis devizabevételek növelése érdekében adják át hasznosításra az idegenforgalmi szervezeteknek. Nagy László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 16. vk.) a krasznokvajdai Bástya Termelőszövetkezet elnöke szerint ahhoz, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a programban támasztott magasabb követelményeknek megfeleljenek, nélkülözhetetlen a feltételek egyértelmű meghatározása. Szükséges az is, hogy a feladatok megoldásához az eddigi fogalmakat átértékeljék és újakat is bevezessenek. Sürgetővé vált például, hogy újszerűen értelmezzék a termelőszövetkezeti demokrácia egyes elemeit, megteremtsék a tagsági jogok és kötelezettségek összhangját, a szövetkezeti jelleg erősítésével alakítsák ki az új szervezeti formákat. De szükség van a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésére is úgy, hogy elóterbe kerüljön az egyéni és a kiscsoportos kockázatvállalás, s fontossá válik a háztáji és a közös gazdaságok magasabb fokú, új alapokra helyezett együttműködésének fejlesztése. Novak Lajos (SzabolcsSzatmár m., 2. vk.), a Fémmutíkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője kérdessel kezdte felszólalását: mi á garancia arra, hogy a nagv elszántságról, eltökéltségről tanúskodó munkaprogram megvalósul? A válasszal sem késlekedett: garancia csak egy létezik, ha minden magyar állampolgár jól elsajátítja e fogalmakat: rend, fegyelem, tisztesség, őszinteség. becsület; s ennek szellemében dolgozik a társadalmi élet minden területén, nagy elszántsággal és egységben. A program következetes megvalósítása — utalt rá a továbbiakban a képviselő — elkerülhetetlen áldozatvállalással, esetenként a veszteséges termelőegység tevékenységének megszüntetesével is jár. Koltai Imre (Pest m, 28. vk ), a váci Cement- és Meszmüvek vezérigazgatója a foglalkoztatáspolitikáról szólva hangsúlyozta: nem szabad alábecsülni azoknak a munkásoknak a számát, akiket a keresetszabályozás megszüntetése hátrányosan érint majd. Hozzátette: az egyén számára az átmeneti munkanélküliség is tragédia. Kétségtelen, hogy lesznek olyan fejlődő ágazatok, amelyek az ipar szerkezetátalakításával párhuzamosan munkaerőhöz jutnak — emelte ki, utalva arra. hogy például az egészségügy és az idegenforgalom egyaránt létszámgondokkal küzd. Az átcsoportosítások következtében minden bizonnyal nő majd a munkahelyek becsülete, s erősödik a munkafegyelem, azonban azt is tudni kell, hogy mindez nem fog automatikusan bekövetkezni, ezekhez a kívánatos változásokhoz körültekintő szervezésre, hozzáértő vállalatvezetésre, és hatékony ösztönzésre is szükség van. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk ), az Építőipari Gépesítő Vállalat pártbizottságának titkára a program megvalósításának legfontosabb feltételeként az emberi tényezőt említette. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy amennyiben az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek a programot valóban sajátjuknak tekintik, akkor — azzal azonosulva — cselekvően vesznek részt a végrehajtásában. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Kozpont vezérigazgatója javasolta: a kormány vizsgálja felül az oktatáspolitikát, módosítsák az oktatási törvényt, oldják fel az állami oktatás monopóliumát, és adjanak lehetőséget az iparcsoportoknak, valamint más gazdasági és tudományos szervezeteknek, szakiskolák, főiskolák szervezésére. Az állam kizárólag csak a minősítés jogát tartsa fenn magának. Simon Péter (Tolna m. 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója hangsúlyozta: az energetikai fejlesztéseket az elmúlt években sok kritika érte, számos közgazdász szerint ezek a beruházások túlzott mértékűek voltak, s egy részük a feldolgozóipar rovására valósult meg. Mindent összevetve egy olyan álláspont alakult ki, hogy az ipari tárca az indokoltat meghaladóan fejlesztette az energetikát. A képviselő vitatkozott ezzel a véleménynyel, s kiemelte: az energetikai iparban végbement szerkezetváltásnak, az atomerőművi villamosenergiatermelés térnyerésének is köszönhető, hogy a hazai villamosenergia-rendszer üzembiztonsága nemzetközileg is elismerésre méltó. Ennek ellenére a jövőben a reális igények kielégítését kell célul tűzni, mert a beruházások ezen a téren rendkívül forrásigényesek. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk ), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy a vállalat) gazdálkodásában az egyik legnagyobb gondot még mindig az okozza, hogy a támogatások szövevényes rendszerében nem megnyugtató a teljesítmények megbízható mérése. Az értékrendek eltorzultak, A jelentős támogatást élvező gazdálkodók nem kényszerülnek a teljesítmények kibontakoztatására. A képviselő a továbbiakban arról beszélt, hogy az állampolgárokat érdekli a népgazdaság helyzete, mivel a terheket nekik kell vállalniuk. Ezért szükség van e téren a folyamatos tájék oz,tatásra. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Rt. vezérigazgató-helyettese a bevezetőben a gazdaságirányítás és a vállalatok viszonyáról szólva kifejtette: a reform, a tervlebontásos módszer egyébként helyes elvetésével napjainkig sem teremtette meg az önmagával konzisztens érdekütközés mechanizmusát, aminek következtében a tprv és a vállalati gazdaság között megszűnt az érdemi kapcsolat. A szabályozás határozatait a vállalati gazdaság ellenében hozta. így egyfajta szembenállás, mondhatni, bizalmi válság alakult ki a gazdálkodók részéről. Alapjaiban kell változtatni az irányítás és az irányítottak kapcsolatán. A kormány munkaprogramjában szerepel is a változtatás szándéka és iránya. Tisztán kell azonban azt is látni hogy a reformot csak szavakban igenlök is fontos posztokat töltenek be. Györffy László (Vas m.. 7. vk ), az Ostffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke javasolta, hogy ágazati szinten is mielőbb tekintsék át a konvertibilis import helyettesítésének lehetőségeit, a luxus cikkek kategóriájába tartozó áruk behozatalát pedig szüntessék meg. Ugyancsak indítványozta annak megvizsgálását, hogy a több - százezer nyaralót, az üdülőkörzetekben levő lakásokat, a személygépkocsi-parkot, valamint az egyéni kézben levő termelési eszközöket és berendezéseket hogyan lehetne az eddiginél jobban bevoroni a nemzeti jövedelem termelésébe. Kovács László (Pest m., 20. vk), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetöje azokat az aggodalmakat, reménységeket, áldozatvállalást és tenniakarást is kifejező megnyilvánulásokat tolmácsolta, amelyeket Pest megye legnagyobb vállalatánál. dolgozótársai körében tapasztalt. Az aggodalmak részben a várható életszinvonal-csökkenés miatti felelemböl fakadnak, de a választók jogosan észrevételezi k azt js, hogy korábban is voltak jónak mondott programjaink, mégis nehéz helyzetbe kerültünk. Ennek ellenére, a kormányprogram célkitűzéseit elfogadják, remélve, hogy végrehajtásuk jó alapot teremt a későbbi kibontakozási programhoz is. Király Zoltán felszólalása Az MTI tudósítása szerint Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), az MTV szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere több kérdést intézett a kormány elnökéhez a nagyberuházások, az állami apparátus, a politikai, társadalmi és tömegszervezetek számára adott állami dotáció felülvizsgálatára, a honvédelmi kiadások esetleges csökkentésére, s egy esetleges kényszerű adósságátütemezésre vonatkozóan. A kormány munkaprogram-tervezetét értékelve a képviselő hangsúlyozta: nagy Vita a programról A Parlament folyosóján többszór elhangzott az elmúlt két napban: „Ez egy másfajta ülés, ez egy másfajta vita." A felszabadulás utáni törvényhozó tanácskozásokon még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy egyetlen programponthoz több- mint 40 képviselő szólt volna hozzá. Persze, azt még nem állíthatjuk, hogy valamennyiüknek fontos, elengedhetetlen mondanivalója volt. Akadtak még (szerencsére, arányukban csökkenő számban) „tiszteletkörök" is. Fogynak a tabu témák is. Szóba került — több képviselő beszédében is — például a fegyveres testületek gazdálkodása is. Egyetértettek a felszólalók abban, hogy a társadalmi pazarlás visszaszorítása közben ezeken a területeken is a kifizetések alapos elemzésére és ellenőrzésére van szükség. Szó volt arról is, hogy az egyes gazdasági ágazatok túlzott előtérbe tolása, a lobbizás nyilvánvaló károkat okozott a népgazdaságnak. Mezőgazdaság és ipar csak egymásra utaltan, presztízsharc nélkül képes a rá váró feladatokat teljesíteni. Egyik súlypontja volt a vitának a régi hibák feltárásának igénye, az elengedhetetlen tudományos, kellően objektív vizsgálat feltétlen elvárása. S nem maradhatott el a mostani kormányprogram kritikája sem. (Vita volt az elnevezés körül is, de a dokumentumot még Kapolyi László ipari miniszter is ezzel a termino-. lógiával jelölte) Szirtesné Tomsits Erika képviselő például túlzottan költségvetéscentrikusnak erezte az elképzeléseket Ugyanő ellentmondásokról is említést tett: a családi pótlék reálértékének megőrzése már valószínűleg az első lépésben sem valósulhat meg, hiszen a tervezett emelés már a jövő év első napjaiban kevesebb lesz, mint az alapvető fogyasztási cikkek árnövekménye. Tamáskodott a végrehajthatóság garanciáival kapcsolatosan Nyers Rezső is. Hasonló értelmű megjegyzése volt Király Zoltán szegedi képviselőnek is. Érdekes volt megfigyelni a zsúfolásig megtelt karzat magatartását is. Az egyegy megjegyzés nyomán felcsattanó taps a közvélemény — vagy legalább annak egy szelete — érzéseit tükrözte. S egy-egy — nem egészen előrevivő — elképzelés elhangzását többször kísérte halk moraj. (Az erősebb „zöngés" az érdektelenséget, tartalmatlanságot jelezte.) A felszólalók többsége úgy érezte: ez a program alkalmas lehet arra, hogy gazdaságunk talán utolsó visszakapaszkodási lehetőségének a kottája legyen. Most, a szavazás után néhány órával pedig már egyre inkább az a kérdés, hogy a kormányprogram végrehajtásába is sikerülhet-e átvinni azt a felelősséget, ami a hosszú vitában megnyilvánult. Az őszi — nem túlzás a szó — történelmi ülésszak mától a program egyik legfontosabb eszközéről, az adórendszerről folytatja a vitát. S ez a munka — minden valószínűség szerint — még szombaton is. tart majd. Bőle István figyelemmel és rokonszenvvel kísérte a kormány elnökének eddigi tevékenységét, munkamódszerét, nyíltságát és őszinteségét. Alapvetően egyetért a programban megfogalmazottakkal. Ennek indokaként emiitette, hogy a fő célkitűzések elfogadhatóak, alkalmasak a nemzeti közmegegyezésre, s mozgósítanak a feladatok elvégzésére. Ugyancsak itt említette meg, hogy a kormány nem kerülte meg a felelősség kérdését. Bizakodásra ad okot az az akarat, hogy az elmúlt 15 évet tudományos alapossággal fel kell tárni, elemezni szükséges. Kételyeinek is hangot adott, mint mondotta, a gazdasági folyamat nem lesz megvalósítható a politikai intézményrendszer reformja nélkül. Elengedhetetlennek nevezte a parlamenti, képviselői munka továbbfejlesztését, a most megindult megújulási folyamat továbbvitelét, a közéletünkben jelentős erőként jelenlevő konzervativizmus elleni fellépést. A kollektív vezetés és az egyéni felelősség egymásra ható kapcsolatát boncolva a képviselő így fejezte be felszólalását: — Szívem szerint most azt javasolnám, hogy a kormány elnökhelyetteseit és tagjait mentsük fel tisztükből, s Grósz Károly alakítsa meg kormányát. Ha most ebben nincs is egyetértés, javaslom, hogy a következő választások után alakuló kormány eszerint szerveződjön — mondotta. Végezetül támogatásáról és a megvalósításban való részvételi készségről biztosította a kormány munkaprogramját. Mivel a kormány munkaprogramja feletti vitához hozzászólásra tóbb képviselő nem jelentkezett, az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt.