Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-02 / 206. szám

1 Szerda, 1987. szeptember 5. A Nobel-díj-átadás évfordulója Nemzetközi kongresszus Szegeden A csontok, a fogak, az erek. a kötőszövetek épségenek. a szervezet működésének nélkülözhetetlen anyaga: az ellenálló képesség fokozója; életünk legismertebb vitaminja az. amit narancsos citrom levéből, zöldpaprikából. káposztából, valamint a mellék vese kéregből izolált. A C-vitamin előállításáért és a biológiai égésfolyamatok leren tett felfedezéseiért kapta meg a Nobel-díjat. A magyar származású, amerikai biokémikus. Szent-Györgyi Albert ötven esztendővel ezelőtt — 1937-ben — vette át a tudósoknak járó legmagasabb elismerést. Méghozzá abban az időszakban tüntették ki egyedülálló felfedezéséért. amikor itt Szegeden, az orvosvegytani intézetben dolgozott profeszszorként. Hálás kötelességének tesz eleget a kerek évfordulón a Szegedi Orvostudományi Egyetem orvosvegytani intézete. a kiváló tudós egykori munkahelyének, kollektívája, amikor ez alkalomból megrendezi négynapos szimpóziumát. az eseményt a világszerte ismert és elismert kutató emlékének szentelve. Szent-Györgyi professzor kutatásai mind a mai napig kisugároznak az orvostudomány szinte valamennyi területére. de elsősorban nagv hatással vannak a fehérjekutatásokra. Ezért választották az emlékülés létrehozói a peptidek — az aminosavak és fehérjék közötti építőkövek — kutatásai leién elért újabb eredméSzcnt-Györgyi Albertről készült, eddig még nem publikált fotó. Szegeden készítette 1938-ban Auer Lajos fény képcszmester. nyek bemutatását a szimpózium témájául. A világ minden tájáról hozzánk érkező — másfél száz — biokémikus, biológus, gyógyszeripari szakember között ott vannak SzentGyörgyi professzor munkatársai, tanítványai is. Közülük néhányan — Straub F. Brúnó. Fodor Gábor, Guba Ferenc — idézte fel az egykori pályatárshoz fűződő élményeit, tegnap a szimpózium nyitányaként megrendezett tudományos emlékülésen. K. K. Az alsó tagozatos osztályokban Új vonások a matematikaoktatásban Az új tanévben a hazai általános iskolákban már mindenhol a korrigált matematikai tanterv szerint folyhat az oktatás: az átrendezett tananyagot és újraértékelt követelményrendszert. illetve az ezekre vonatkozó információkat tartalmazó útmutatókat minden iskola, illetve pedagógus megkapta. Felkészülésükét ezenkívül a pedagógiai intézetek által szervezett tanfolyamok, s a szaksajtóban megjelent tájékoztató anyagok is segítették. Miként azt az Országos Pedagógiai Intézetben elmondtak. az 1984-ben megkezdett tantárgyi-tankönyvi korrekció egyik legnagyobb változást igénylő feladata az akó tagozatos matematika tantervének és oktatási segédleteinek módosítása volt. Az 1978-ban bevezetett matematika-tanterv ugyanis — bár koncepciójában és .módszereiben korszerűbb volt, mint a hagyományos számtan — sok tekintetben elhíbazotlnak bizonyult. A pedagógusok visszajelzései, a tanulók számolási készségének problémái egyaránt nyilvánvalóvá tették, hogy a jelenlegi időkeretben, a közoktatás mustani feltételei közölt a tananyag túlméretezett. nem számol a tanulók eltérő adottságaival, íejlódesi ütemével, s nem ad elegendő időt a gyakorlásra. az ismeretek megszilárdítására. Általános tapasztalat volt. hogy hiányzott egv-egy anyagrész előkészítése a megelőző osztályokból: így például a számolási készségekből a tanterv kevesebbel követelt meg az első két •osztálytól, mint amire a harmadik-negyedik osztályban szükség volt. Hiányzott továbbá a tananyag kellő súlypontozása. tisztázatlan volt egyes anyagrészek szerepe: így nem volt eléggé egyértelmű és áttekinthető a tanterv anyaga és követelménye. Ugyanakkor nehézséget okozott, ' hogy a taneszközök, a segédanyagok. a tankönyvek sérti illeszkedtek pontosan a tantervhez. Kevés volt az ismeretek gyakorlására, alkalmazására vonatkozó feladat, keves a gyakorlati probléma. s a feladatok megfogalmazása sokszor nehézkes, a gyerekek ismeretkörét meghaladó volt. E hiányosságokat és hibákat segített kiküszöbölni most a korrekció, amelyet azOPI munkabizottságai, különböző szaktanácsadó testületek, valamint gyakorló pedagógusok bevonásával végeztek el. Az új alsó tagozatos matematika nagyobb figyelmet fordít a fokozatosságra, az anyagrészek egymásra épülésére, így különösen a II. és a III., valamint a IV. és az V. osztály közötti átmenet kidolgozására. Lehetővé- teszi az ismeretek jobb elmélyítését, s az új tipusú matematika mellett nagyobb szerepet kapnak a hagyományos számtani müveletek. A tananyag túlméretezettRégét két módon próbálták kiküszöbölni: egyfelől bizonyos anyagrészek elhagyásával, illetve tartalmának szűkítésével, valamint egyes ismeretek funkciójának, a súlypontoknak a jobb megjelölésével. Ugyanakkor a követeimenyek nem csökkentek, sőt — például a számolási keszségekke] kapcsolatban — szigorúbbá váltak. A tanterv mindegyik évfolyam tananyagában hangsúlyosabb szerepet biztosít a számfogalom alakításának, a szöveges feladatoknak. Az I—IV. és V—VII. osztály matematika tantervének útmutatóit már a következő tanévben követik a módosított segédeszközök, tankönyvek is. Folyamatosan jelennek meg egyébként a többi általános iskolai tantárgyhoz is a módosításokat, korrekciós mozzanatokat tartalmazó útmutatók, illetve tankönyvek: így például kisebb változásra kerül sor történelemből, földrajzból, fizikából, magyar nyelv és irodalomból. (MTI) Akciónap a békeért A békéért és a biztonságért folytatott harc címmel akciónapot rendeztek kedden, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének székházában. A béketalálkozót Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára nyitotta meg. Ezt követően Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy 48 esztendővel ezelőtt eppen ezen a napon, szeptember l-jén tort ki a második világháború. A továbbiakban szólt arról, hogy a múlt év októberében Reykjavíkban a két vezető nagyhatalom képviselői történelmi jelentőségű javaslatokat terjesztettek elő, de mégsem sikerült megegyezniük, elsősorban az Egyesült Államoknak az úgynevezett stratégiai védelmi kezdeményezés (SDI) folytatásához való ragaszkodása miatt. Sajnos, az eddig létrejött megállapodások — mondotta — csak a fegyverzet további fejlesztésének felső határát rögzítették, ám a fegyverkezési verseny tovább fokozódott, a világháború kitörésének veszélye máig sem szűnt meg. Közművelődésünk lehetőségei Á

sok egyéb eszköz mellett statisztikai adatokkal is lehet bizonyítani, hogy a műveltség állapota nagy mértékben meghatározza a tudományostechnikai fejlődés irányát és ütemét; a gazdaság előrehaladásának lehetőségeit. Már-már unásig ismételjük a kézenfekvő tapasztalatot, hogy az alig-alig művelt, az igények tekintetében is visszamaradott emberekkel minőségi terméket előállítani nem lehet. Ügy sem, ha az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy munkaidejük után kellő módon és mértékben kikapcsolódhassanak, hogy a következő napra akkumulálódjanak, szellemileg és érzelmileg feltöltődhessenek. A közhangulatot — ha úgy tetszik: a politikai közérzetet — tudja kedvező vagy kedvezőtlen irányba befolyásolni a fenti feltételek léte vagy hiánya. A megoldás elodázására nem lehet indok, sem mentség. A klasszikus mondás szerint, aki fát ültet, az a jövőre gondol. Manapság kevés fát ültetünk. A ma, a pillanat a fontos, az azonnal jövedelmet eredményező gazdasági siker. így aztán a termelő üzemek — enyhén szólva — nem sokat törődnek a mindennél nagyobb hasznot hozó (kétségtelen, hogy nem holnap, hanem két-három, akár öt-tíz év múlva megtérülő) beruházással, a szellemi tökebefektetéssel. Ha a világ műszaki-technikai színvonalától végérvényesen nem akarunk elmaradni, akkor a műveltségre is hangsúlyt kell helyeznünk. Megfellebbezhetetlen tényekkel lehet bizonyítani, hogy ma is a tudás a legjobban konvertálható befekIcies. Minden tekintetben. Sorokon kérésziül lehetne most azoknak az országoknak a nevét felsorolni, amelyek az elmúlt évtizedekben úgy döntöttek, "hogy öt-tíz évig elsősorban azzal foglalkoznak, hogy megalapozzák a műveltség alapokra ható felépítményét, és hozzá a kellő színvonalú, a világ ilyen irányú napi változásaira érzékenyen reagáló infrastruktúrát. Ennek megteremtése után soha nem látott ütemben indultak el, s tudták meghódítani a gazdasági világpiacot, lehettek; érdemi meghatározói az egyetemes tudományostechnikai forradalom előrehaladtának. Hogy ezt mi is megtegyük, még nem teljesen késő ugyan, de lehetőségeink ennek véghez, viteléhez szinte óráról órára csökkennek. Nem világrengető dolgokról van szó, csupán arról, hogy az emberi kultúra társadalomépítő, a fejlődést elősegítő és alapjaiban meghatározó erejét mindenhol és mindenki megértse. Az elvek azonban csak akkor válhatnak valósággá, ha azok színtereit is megteremtjük, s folyamatosan gondozzuk, például a közművelődési házakat. De hát egyáltalán kell ma művelődési ház? Ha más nevvel illetjük, talán mindenki figyelmét felkelti, szimpátiáját elnyeri. A művelődési háznak ugyanis mára igazi ..közösségi ház"-zá kell változnia. A helyi közélet fórumának foglalatává. Ahol a községi, a városi kerület, minden, nagyobb tömeget vonzó rendezvényét illó környezetben meg lehet tartani. Tanácsés falugyűlést, párlértekezletet, és közérdeklődésre számot tartó ismeretterjesztő előadást, tüdőszűrést és tanácsi választást, ünnep előtti zsibvásárt és mozielőadást. A művelődési házak jelentős hányada ilyen feladatok ellátására nem alkalmas... Mégis, viszonylag minimális költséggel meg lehetne teremteni modernizálásul: feltételét. A kialakított közösségi házakat a csendes hétköznapokon is tartalommal, ha úgy tetszik: élettel szükséges megtölteni. A fenntartó tanácsok az elmúlt években — hol drasztikusan, hol csak mérsékelten, de — költségvetésükben elsősorban a művelődésben takarékoskodtak, miközben a helyi tanácsok kötelessége és felelőssége, hogy az állampolgárok művelődéshez (kultúrához, szórakozáshoz stb.) való jogát hogyan és miképpen (s főleg: miből!) biztosítsák. A korábbi évekhez, évtizedekhez képest széles körű önállósággal gazdálkodhattak, a kérdés csupán az, jól tudnak-e ezzel a szabadsággal élni, sáfárkodni. K

érdés az is — és meggondolandó —, hogy mindezeket a feladatokat kivel hajtatja, hajtatjak vegre? A közművelődés az a terület, amely (iskolai vagy szakmai tekintetben) ugyan felsőfokú végzettséget követel, ezt azonban eddig csak részben tudták megvalósítani. A helyi tanács tehet a legtöbbet azért, hogy rátermett, tapasztalt, a feladatot ellátni képes népművelőt, könyvtárost alkalmazzon. S hogy miből? Sok helyütt meg tudták már oldani, korábban is. Mert le kell szögezni: a közművelődésben dolgozni politikai munka. Ezt csak hivatásszerűen, felkészülten lehet tenni. S rátermettséget is igényel. Sok év tapasztalata igazolja, hogy másképpen nem megy. (Köziművelődésünk jelenéről, jövőjéről; valamenynyiünk jövőjéről van szó! Nemesi László Magányos biciklista Jorgos, a béke követe Nemes dolog, ha valaki kitűz maga elé egy célt, 'olyat, amilyet az ideig senki sem, vagy csak kevesen értek el. Gondolom: csodálatos az az érzés, amikor az ön kémes vállalkozó teljesiti a magának kiszabott feladatot. Emlékezzünk csak a magyar hajósónkénteseinkre, a norvég vízivándorra, Hegymászókra, csatornaúszók!a! Bebizonyították a „lehetetlent", igazolták, hogy az ember teljesítőképessége szinte végtelen. Különösen nemes dolog az, ha az ember magapróbálása közben nemes célért is harcol. Ilyennel találkoztam Szegeden. 0 Jorgos. Egyszerűen így, görögösen nevezteti magát, pedig nem Helfas fia: francia fiatalember Eszperantó nyelven beszél, a béke követének vallja magát. A világ nyelvi problémái izgatják. Fogadták őt Párizsban, az UNESCO-központban, Genfben, az ENSZszékházban, ott is erről beszélgettek. Világosan kifejtették, hogy a kommunikációhoz való jog is emberi jog, s azt akarják, hogy mindenkinek legyen lehetősége megtanulni az eszperantót, s így mindannyian szót értsenek az egész világon. Röviden elbeszélgettünk. — Mit csinál Szegeúcr? — Bementem a virssházára, megnéztem néh íny esküvőt. Az anyakönyvvezető írt is az aranykönyvembe méltató mondatokat. — Mr, magyarok azt mondjuk, hogy a francia nők a legszebbek a vlágon. Milyennek látja a szegedi lányokat? — Nem sok időm volt körülnézni, de annyit láttam, nagyon csinosak. — Mennyit kerekszett eddig, hány kilométer van még hatra? — 13 ezer 300 kilometert pedáloztam, és van meg 7 ezer, hogy december 13-án Párizsba érjek. — Miért akkor? — A mesterséges nyelv, az eszperantó születésének századik évfordulójára rendeznek ünnepséget, amelyre hivatalos vagyok. — Mi a foglalkozási rranciaországban? — Előbb levélhordó voltam, utana pedig bambuszból készítettem hangszereket, olyanokat, amelyek DélAmerikában használatosak. — Miért a múlt idö? — A bambuszt magam termeltem, de leégett az egész farm. — Mennyit öregedett az úton? — Ügy hiszem inkább fiatalodtam. — Hova tovább? — Néhány óra múlva Bukarest felé indulok, majd Bulgárián át Isztambulba. * A 32 éves Jorgosszal Rátkai Árpád szegedi eszperantista segített beszélgetni. Acs S. Sándor