Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-15 / 217. szám

Szombat, 1987. szeptember 5. 93 A Délépről is szó esett Csak részeredmények Az építésügyi ágazat ne­héz helyzetben levő négy vállalatának gazdálkodását tekintette át hétfői ülésén az Építő-. Fa- és Epi tő­anyag-ipari Dolgozók Szak­szervezetének elnöksége A négyből három — a 43-as Számú és a Duna—Tisza­közi Állami Építőipari Vál lalat. valamint a Dél-ma­gyarországi Magas és Mély* építő Vallalat — alapvetően lakásépítő szervezet, a ne­gyedik pedig az Építőgép­gyártó Vállalat Petrovai László építésügyi és városfejlesztési miniszter helyettes tájékoztatta a tes­tületet e vállalatok helyze­téről. Utalt arra, hogy az ÉVM az érintett bankoktól és főhatóságoktól kapott fel­hatalmazás alapján megálla­podást kötött ezekkel a vál­lalatokkal veszteségeik fel­számolására, és jövedelem­termelő képességük növelé­sére. Ennek nyomán az érin­tett vállalatok értékesítet­ték kihasználatlan állóesz­közeik nagy részét. A 43-as vállalat elkészítet­te azt a programot, amely már nemcsak a pénzügyi egyensúly létrehozását, ha­nem az újratermelődő vesz­teségforrások megszünteté­sét is célo2za. Ezt a prog­ramjukat az érintett tárcák — ÉVM, PM, OT — már el fogadták, mert lehetőséget látnak arra, hogy konkrét intézkedések alapján a vál­lalat kilábal legnagyobb ba­jaiból Ám a Veszteségforrá­sok megszüntetése miatt dönteni kell a vállalat Ró­mai Tetőcserépgyárának ér tőkésítéséről, vágy megszün­tetéséről. Fontos feladat még, hogy a vállalat összébb szorult méreteihez, erejéhez jól igazodó és ezért gazdasá­gosan elvégezhető termelési feladatokat határozzon meg, és készítsen elő jövőre, ily módon 1988-ban nyereséges­sé válhat. A többi vállalat is ért el részeredményeket gaz­dálkodásának rendezésében, de a kibontakozás lassú. Magyar napok Leningrádban A Magyar Kereskedelmi Kamara szeptember 28-a és október 2-a között magyar gazdaság) és műszaki napo­kat rendez Leningrádban — tájékoztatták az újságírókat hétfőn a Kamara székházá­ban Elmondották, hogy a rendezvényen 22 előadás hangzik el a magyar gaz­daság eredményeiről Szó lesz többek között az ónálló külkereskedelmi jogot ka­pott vállalatok tevékenysé­gérő), a közvetlen vállalati együttműködés jelenlegi helyzetéről, korszerű acél­gyártási eljárások^ beveze­téséről, a számítógépes ter­melésirányításról. A Magyar Kereskedelmi Kamara — együttműködve a Szovjet­unió kereskedelmi és ipar­kamarájával — eddig 17 szovjet városban szerve­zett hasonló rendezvénye­ket, amelyek nagyban hoz­zájárultak a két ország szak­embereinek jobb tájékozta­tásához. Másfél évtized bevétel kilencszeres Kétezer szabad munkahely, de... Tavaly a Rába-réiszleg le­építése, az idén nyáron az ózdi és a borsodi iparkór­zetben történt elbocsátások keltettek országos, sőt ha­tárainkon túli feltűnést. Ezek az események tulaj­donképpen szondázták azt a társadalmi véleményt, mely a sok évtizede nem tapasz­talt jelenséget, az egyes munkahelyek megszűnését kisérik. Noha több helyen és többször elhangzott a fe­lesleges, veszteséget terme­lő murtkákorók felszámolá­sának szükségessége, az or­szágos, átfogó létszám-ra­cionalizálás megindulása ed­dig a pillanatig nem látszik Ma ezen a területen is a várakozás jellemző a válla­latokra. Most a bázisukat készitik elő jórészt, azt a létszámot alakítják, amiről 1988. január elsején indul­hatnak, s utána rögvest egy ésszerűsítést a jobb bizo­nyítvány érdekében végre­hajthatnak. A leépítésre a konkrét tervek ma még rit­kák, de az elképzelésekről — amiknek a gyakorlatba való átvitele persze koránt­sem kötelező — már vala­mennyit meg lehet tudni. Az elmúlt hetekben több szegedi vállalatnál is érdek­lődtem foglalkoztatási ter­veikről. Határozott létszám­növelésre az általam meg­ismert elképzelések közül csak a szegedi szalámigyár­nál gondolnak. A jelenlegi­nél magasabb feldolgozott­sági fokú, külföldön jobb árak eléresére képes termé­keket remélnek ettől a lé­péstől. Változatlan összlét­számmal akarnak tovább dolgoznj a Paprikafeldolgo­zó Vállalatnál. Náluk a fel­szabaduló kapacitásra piac­képesnek tartott új termé­kek receptúréit tartalékol­ják. A Vidia Kereskedelmi Vállalat csökkenti majd várhatóan az adminisztra­tív létszámát, de üzleteiben több embernek tudná értel­mes munkát adni. Nem biz­tos, hogy az irodákból ki­szorulók valamennyien be­állnak az elárusítópult mö­gé. A Szegedi Konzervgyár­ban 15 százalékos létszám­csökkentést is el tudnak képzelni, ha ezt a fiktív bérszabályozási mutatók nem akadályozzák meg. Az sem lehetetlen, hogy a Ma­gyar Kenderipari Tröszt egyik-másik vállalatánál kevesebben dolgoznak majd mondjuk nyolc-tíz hónap múlva, mint ma. A Délép­nél kész a terv a racionali­zálásra. December és január hónapban az egyes alkal­mazotti, januárban és feb­ruárban az improduktív fi­zikai munkakörök közül szűnik meg jó néhány. összegezve a következő időszakban az ú; munka­helyre találósban nehézsé­gekre itt a Dél-Alföldön is elsősorban a szakképzett­séggel nem rendelkezők és a gimnáziumban érettségi­zett, de tovább nem tanulók számíthatnak Ezzel a véle­ménnyel Vladiszlavjev And­rás, a Csongrád Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iro­da vezetője is egyetért. Az idei pályakezdők hasonló helyzettel találták magukal szemben, mint a tavaly in­dultak Első munkahelyet keresők ebben az évben 73-an keresték fel az iro­dát A legkevesebb -ajánla­tot azok kaphatták, akik gimnáziumi érettségivel nem fizikai munkakörre vágynak Közülük is köny­nyebben találnak Visszauta­sításra á vállalatoknál, akik bevallják 1988-ban főisko­lára, egyetemre akarnak (ismét) felvételizni De en­nek a csoportnak is várja a jelentkezését a hamaro­san megnyíló újszegedi SZOT-szálló, éttermi felszol­gálói munkára. 3 ezer 500 forint alapfizetés és 10 szá­zalékos mozgóbér a lehetsé­ges kereset. Tizenéves koron túl a szakképzettség megszerzésé­re kevés a hajlandóság. Még az ország azon körzeteiben is, ahol ma többen munka nélkül vannak, a Volán­vállalatok hiába keresnek tanfolyamaikra tehergépko­csi- és autóbusz-vezetőket. A Tisza Volán is most 60­70 ember számára indítana tanfolyamot, ha lenne je­lentkező. De hiány van az SZKV-nál villamos- és tro­livezétőkből is. Ma a szegedi vállalatok­nál több mint kétezer mun­kahelyre keresnek jelentke­zőt. — Pillanatnyilag a Válla­latok munkaerőigénye lé­nyegesen nagyobb, mint amennyit bármilyen realitás igazol -mondja Vladisz­lavjev András. Csongrád megyében el­helyezkedési támogatást senki sem kap és (nem is kapott A Szegeden közmun­kára kapott létszám össze­toborzása nem kis nehézsé­gekbe ütközik. Uj jelenség viszont a tanulás melletti állandó munkalehetőségek keresése, öten-hatan jelent­keztek az irodánál a felső­fokú oktatásj intézmények hallgatói közül azzal, hogy különben nem tudják fe­dezni a tanulásuk költsége­it. Fogadásukra a vállala­tok nem készültek fel. Pe­dig például takarítást nyu­godtan rájük bízhatnának. Október elsejétől az iroda a szabad munkahelyek nyil­vántartásának új rendjére tér ét. A negyedévenkénti összegyűjtés helyett napra­kész adatok lesznek a sza­bad munkahelyekről számi­tógépük memóriájában. Bőle István Az Idegenforgalmi Világ­szervezet, a WTO prognózi­sa szerint az ezredfordulóra a turizmus lesz a világ leg­nagyobb iparága. (Ma az olajipar után a második he­lyen tartják számon.) Vajon érvényes lehet-e ez a prog­nózis Magyarország számá­ra is, vajon a magyar gaz­daságban is az élre törhet-e az idegenforgalom a foglal­koztatottak számát, avagy a bevételeket tekintve? A magyar lakosság rész­vétele a modern népvándor­lásban a most következő években, a stabilizáció idő­szakában, aligha mutat majd látványos növekedést, hiszen az utazás gyakoribbá válása inkább az életszínvonal ja­vulásának, semmint romlá­sának velejárója. Ennek el­lenére feltételezhető, hogy Magyarország aktív turiz­musa — tehát a külföldiek fogadása — a jelenleginél nagyobb méreteket ölt, ami­hez a 90-es években, tehát a kibontakozás időszakában, már a kiutazás — a passzív turizmus — fejlődése is tár­sulhat. Export - helyben Meglehet, az olvasó számá­ra ez a tendencia lehangoló, ha csupán azt tekinti, hogy az ő utazási lehetőségei — anyagiak hiányában — most nem fognak gazdagodni. Ha viszont a magyar gazdaság egészét vizsgálja, s ezen be­lül mérlegeli személyes sor­sát, akkor a dolgok más megvilágítást kapnak. Mint közismert, a stabilizáció egyik legfontosabb célja az ország eladósodásának lassí­tása, illetve megállítása, ami a konvertibilis elszámo­lású külkereskedelmi mér­leg javításával érhető el. A következő periódus, a kibon­takozás fő jellemzője mór a gazdaság szerkezetének kor­szerűsítése. Mindkét cél el­éréséhez számottevően já­rulhat hozzá az aktív turiz­mus. Hogy a stabilizációban, a külföldi fizetési mérleg javí­tásában milyen szerepe le­het, annak érzékeltetéséhez talán elég annyi, hogy a tu­rizmusból származó deviza­bevételek az 1972. évi 52 millió dollárral szemben az idén várhatóan elérik a 450­470 millió dollárt, és hogy a tavalyi konvertibilis elszá­molású kereskedelmi mér­leg passzívumának majdnem a felét fedezte az idegenfor­galom devizamérlegének aktívuma. A vendégfogadás, amellett, hogy devizális ala­pot teremt a magyarok ki­utazásához, mind jelentő­sebb mértékben járul hozzá az ország konvertibilis el­számolású devizabevételei­hez. Vagyis hozzájárul a stabilizáció egyik fő — ha nem a legfőbb — céljóhoz, a külföldi fizetési mérleg javí­tásához. Számos jel utal arra, hogy a gazdasági szerkezet kor­szerűsítésében is kitüntetett helye lehet a turizmusnak. A szerkezetváltásnak Ugyan­is, mint ismeretes, az a cél­ja, hogy a korszerűtlen ága­zatok — például a kohászat, a szénbányászat — vissza­szorítása mellett olyan ága­zatok fejlődjenek, amelyek gazdaságosan termelnek, és amelyek termékei jól értéke­síthetők a világpiacon. Az idegenforgalom, mégha nem is termelő ágazat, ezekkel a tulajdonságokkal jellemez­hető. Elemzések, tanulmá­nyok tucatja bizonyítja, hogy az idegenforgalom Vi­lágszerte, és Magyarorszá­gon is gazdaságos tevékeny­ség. A termékeket ugyanis nem kell exportálni — az exportot nem terhelik szállí­tási és vámköltségek — ha­nem a fogyasztó, mintegy házhoz jön; helyben fo­gyasztja el az árut. S hogy a magyar idegenforgalmi ter­mékek jól értékesíthetők a világpiacon, azt jelzi az irántuk megnyilvánuló nem­zetközi érdeklődés állandó fokozódása. Húzóágazat Persze, ez még nem je­lenti azt, hogy netán a tu­rizmus gyors fejlesztése len­ne az a csodaszer, ami a ma­gyar gazdaságot a mai nehéz helyzetéből egymagában ki­hozhatná. Nem, hiszen az is nyilvánvaló, hogy a keres­letnek — az ország iránt tapasztalható érdeklődés nö­vekedésének — határai Van­nak. Azután azt is látni kell, hogy mindabban, amit a tu­rizmus útján értékesítünk, mintegy exportálunk, jelen­tős az importhányad. Gon­doljunk akár a szállodákra, az autópályákra, akár azok­ra a termékekre, amelyeket a turisták megvásárolnak; szinte valamennyiben van konvertibilis devizáért im­portált alkotóelem. (Például a vélhetően színtiszta ma­gyar élelmiszerek esetében is, ha nem más, bizonyos — Apa, vegyél nekem dinnyét — mondja a skót gyerek skót apjának. — Ugyan fiam, mit gon­dolsz — így a válasz. — De ma vagyok húsz­éves. „Legközelebb' — 20 év múlva — új kéréssel áll elő a „gyerek" — Apa, vegyél nekem egy korsó sört. — Ugyan fiam, dinnyé­re sört? Amikor előadta Radnai Zoltánné Marika ezt a hu­mort, sütött Szeméből a jókedv, a vidámság. — Honnan ez az élet­erő? — kérdeztem. — Velem született bizto­san. Olyan munkát vé­geztem mindig, amit csak vidáman lehetett csinálni. — Mi volt a dolga? — Emberekkel bántam. Nézze, maguk írják az új­ságot, én meg terjesztet­tem. — Rikkancs volt' — Az is. Tudja, púde­rozni kellett a lapokat. A Délmagyart nem, ennek a szegedi újságnak lelke van, vették, mint a cuk­rot. Nem akarok udvarol­Marika, a lapterjesztő ni, mert éppen délma­gyarossal beszélgetek, de nekem, és sokaknak ez a kedvencünk. — Miért gondolja? — Helyi lap. Ebből meg lehet tudni, hogy melyik osztálytárs, jó barát halt meg, találhatunk benne irodalmi értékű írásokat, a lakosság érdekében íródott csipkelődéseket. A Délma­gyarorszég a miénk. Ne­künk, lakóknak, olvasók­nak készül. — Rengeteg embérrel ta­lálkozott. Bejárta a vá­rost hűséges „munkatársá­val", a Bercikével Hány is­merőse van? — Harmincezer bizto­san. Persze, ezek nagyobb része csak egyoldalú: ők szólítanak Marikának, Ma­cának vagy Esti Néninek, ugyanis iszonyúan sok Es­ti Hírlapot is eladtam. — Vendéglőkben éppúgy ismerik, mint az utcán. Mostanában a strandon kö­szönnek Önre — így igaz. Nyughatat­lan vagyok. A partfürdön sört és kukoricát árulok. Éltet az emberekkel való kapcsolat. Örülök, ha ki­szolgálhatok. Mindegy, mit, könyvet, újságot, a lényeg az, hogy aki kér, annak kielégítsem az igényét. Ma­rika, adjon nekem egy Es» tit — mondják. Akkor, ab­ban a pillanatban annak az embernek az hiáhyzik, és én örülök, ha tudok ad­ni. — Szeretik az embe­rek? — Tisztel a fél város. Alsóvárostól Petőfitelepig jártam az utcákat. Mondta az előbb a Bercikémet. Mindig ketten voltunk. Ö a biciklim, én vagyok a keresztanyja. Ma is ápo­lom, ő ma is kiszolgál en­gem. — Csalódott emberek­ben? — Nem mondhatnám. Természetesen akadtak, akik megsértettek, de olyankor tízen ugrottak védelmemre. Látja, ugye, sokkal többen tisztelnek! Nagyon jó érzés ám ez! — Nyugdíjasként is dol­gozik. Kevés a pépz? — Kevés hát, de nem azért csinálom. EZ az élet­formám. Képtelen volnék tétlenül üldögélni még nyugdíjasként is. — Ott lakik, ahol élt Ju­hász Gyula... — Ápolom is az emlé­két. Számomra annak a háznak az udvara a Vilá­gon a legszebb. Lakótár­saimmal magunk Vesszük a magokat, virágpalántákat, kapáljuk, locsoljuk, be­csüljük a kertet. Jöjjön, nézze meg! Marika az elmúlt év de­cemberében ment nyug­díjba Kiváló Dolgozói ki­tüntetésekkel. Egyet a fém­feldolgozó vállalattól ka­pott, egyet a könyvterjesz­tésért, és az utolsót a lap­terjesztésért érdemelte ki. Marika! Kérek egy Dél­magyart, és majd mondjon egy viccet! Ács S. Sándor gyártási eljárás, vagy cso­magolás, csomagolóanyag.) Az sem elhanyagolható kö­rülmény, hogy a turizmus fejlesztése erősen tőkeigé­nyes: például egy-egy szállo­da megépítése olyan nagy összegbe kerül, hogy ilyen beruházásra mostanában jó­formán egyáltalán nincs mód. Belátható időn belül nem léphetünk a tbrisztikai nagvhatalmak közé bizonyos adottságaink miatt sem. Se tengerpartunk, se síelésre alkalmas magas hegyeink, sé többezer éves műemlékeink nem lévén, inkább csak a gyógyidegenforgalom, a kongresszusi turizmus, a sport- és a hobbiturizmus fejlesztésével növelhetők számottevően a bevételek. Gyengíti az ország vonzere­jét infrastruktúrájának fej­letlensége: az úthálózat, a telefon- és telexhálózat meg­annyi fogyatékossága, a hi­giéniás viszonyok nem ki­elégítő volta. Bár ezzel kap­csolatban már figyelemré­méltó, hogy éppen a turiz­mus Igényei kényszeríthetik ki a gyorsabb fejlődést, ami­nek eredményét — például a kiterjedtebb csatornázás, a sűrűbb telefonhálózat ered­ményét — a hazai lakosság is élvezheti. Vagyis az idegenforgalom olyan húzó ágazat lehet, amely maga után vonja más területek virágzását is. Ha fizetőképesebb vendégkört akarunk Magyarországra csalogatni — márpedig igen­csak fontos, hogy az évi 15» 16 millió beutazó között mind többen legyenek az igényes, a több pénzt költő vendégek — akkor számukra megfelelő, kulturált körül­ményeket kell teremteni minden területen. Ha fejlesztjük... A turizmusnak jelentős szerepe lehet az esetleges foglalkoztatási gondok meg­oldásában is. Világjelenség, hogy az iparban felszaba­duló munkaerő a tercier ága­zatokba, a szolgáltatásokba áramlik; Ilyen átrétegződés Magyarországon is megfi­gyelhető. A tendenciát erősí­ti, ha a kereskedelmet, a közlekedést, a hírközlést, a személyi szolgáltatásokat nemcsak a hazai lakosság, hanem a küiföldi turisták tömege is igénybe veszi, ak­kor ugyanis ezekben az ága­zatokban többen találnak munkát, megélhetést. Nem is szólva a kifejezetten turisz­tikai szolgáltatásokról, pél­dául a szállodaiparról, a vendéglátásról, a program­és utazásszervezésről, amely magától értetődően annál több munkaerőt kíván, mi­nél több, turistát fogadunk. Az idegenforgalom az el­múlt évtizedekben, de külö­nösen az utóbbi öt-tiz év ben bizonyította életképességét, magas jövedelmezőségét. Mondhatni úgy is, hogy eb­ben az ágazatban — szem­ben egy seregnyi mással — Sikereink vannak. Már-már hagyományaink. Míg a kon­vertibilis elszámolású áruex­port alig növekszik, s míg az áruexport viszonylag nagy fórlntráfordítással juttatja az országot devizabevételek­hez, a turizmusról ennél több mondható el: az áruex­portnál gyorsabban nőtt, és kevesebb ráfordítással ered­ményezett devizabevétele­ket. Ügy tűnik, hogy ez a te­vékenység sok tekintetben megfelel a magyar lehetősé­geknek, a magyar képessé­geknek. Ezért is vélhető, hogy sze­repe a gazdaság egészében növekedni fog, sőt további fejlesztésekkél, beruházá­sokkal szerepe tudatosan, tervszerűen is növelendő. Mindenesetre a leginkább fejlesztendő ágazatok között van a helye mind a stabilizá­ció, mind a kibontakozás szakaszában Gál Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents