Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

1 Szerda, 1987. szeptember 2. Magyar-csehszlovák tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) nyos együttműködési vegyes bizottság társelnöke tájékoztatta a kormányfőket megbeszéléseik eredményeiről. Mint beszámoltak róla, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében magyar és csehszlovák. részről egyaránt kiemelt figyelmet fordítanak a kooperációs megállapodásokra és a szakosítási egyezmények létrehozására, illetve a már meglevő megállapodások megerősítésére. Egyúttal hangsúlyozták, hogy a gazdaság több ágában — így például a gépgyártásban és 3 könnyűiparban — az eddigi eredményekre támaszkodva kell meghatározni a további teendőket. A tanácskozáson foglalkoztak az együttműködés elmélyítésével a személygépkocsi-gyártásban, s kölcsönösen állást foglaltak amellett, hogy az árucsere-forgalom egyensúlyát a szállítások bővítése mellett érjék el. Grész Károly és Lubomír Strougal ezután tárgyalásaik ered menyeit összegezve megállapították, hogy a munkalátogatás hatékony eszmecserére adott módot. A konstruktív, nyílt légkörű megbeszélések tapasztalatai elősegítik azoknak a feladatoknak az elvégzését, amelyeket a két testvérpárt főtitkárának, Kádár Jánosnak es Gustáv Husáknak tavaly megtartott találkozóján határoztak meg. A mostani találkozón főként azokat az alapvető kérdéseket vitatták meg, amelyek révén az együttműködés valamennyi területén dinamikusabban fejleszt.hetők a kétoldalú kapcsolatok. Végezetül a kormányfők egyetértettek abban, hogy a jövőben rendszeressé kell tenni a hasonló jellegű munkatalálkozókat, amelyek mindkét fél számára hasznosak. A két kormányfő megbeszéléseit a nap folyamán megtartott partnertárgyalások egészítették ki- Lubomír Strougal kíséretének tagjai a kapcsolatok egyes ágainak kérdéseit vitatták meg magyar kollégáikkal. Marjai József Pavel Hrivnákkal, Bcrényi Lajos Václav Ur. Ivánnál, Ambrus János Ján Stracárral, Barity Mikltvs Jaromir Johanesszel folytatott megbeszélést. A cseh szlovák külügyminiszter első helyettesét fogadta Várkonyi Péter is. Baráti munkalátogatásának befejeztével Lubomír Strougal hétfőn esle elutazott hazánkból- A magas rangú vendéget Grósz Károly, Marjai József és Várkonyi Péter búcsúztatta a fellobogózott Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Kovács Béla és Ondrej Durej. A repülőtéren a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen búcsút vettek egymástól, majd úttörők virágcsokorral kedveskedtek a csehszlovák kormányfőnek. Lubomír Strougal különrepülőgépe este 6 óra után szállt fel Ferihegyről. Rádiótele» PARTKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT SZÓFIÁBA Németh Miklósnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának vezetésével hétfőn pártküldöttség utazott Szófiába, hogy részt vegyen a KGST-tagországok kommunista és munkáspártjai gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak értekezletén. A küldöttség tagja Marjai József, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Kíséretükben van Nyers József, a KB osztályvezető-helyettese. CHIPANDE BUDAPESTEN Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására hétfőn — katonai küldöttség élén — hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Alberto Joaquim Chipande hadseregtábornok, a Mozambiki Népi Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, a Frelimo-párt központi bizottsága politikai bizottságának tagja. „OCEAN SAFARI '87" Augusztus 31-én „Ocean Safari '87" elnevezéssel nagyszabású tengeri hadművelet kezdődött az Atlanti-óceán térségében — közölte hétfőn a NATO brüszszeli központjának információs szolgálata. REPÜLŐGÉPKATASZTRÓFA A tengerbe zuhant hétfőn egy thaiföldi repülőgép, miután sikerült elkerülnie az összeütközést egy másik utasszállító géppel. A 74 utas és a 7 főnyi személyzet közül valószínűleg senki sem élte túl a katasztrófát. FIZIKUSOK TANÁCSKOZÁSA Az általános relativitáselmélet, valamint a kvantumelmélet egyesítésének lehetőségéről rendez tanácskozást szeptember 1. és 4. között a Központi Fizikai Kutató Intézetben létrehozott Nemzetközi Elméleti Fizikai Műhely (NEFIM) — jelentette be Perjés Zoltán, a NEFIM társelnöke a hétfőn, Budapesten megtartott sajtótájékoztatón. Elmondotta, hogy a fizikusok erről a kérdésről már második alkalommal cserélik ki véleményüket hazánkban. A mostani tanácskozáson 12 ország 30 elméleti fizikusa vesz részt. IRAKI ÉS IRÁNI TÁMADÁSOK Irak hétfőn folytatta az iráni olajexport megbénítását célzó offenzíváját: bagdadi közlés szerint 72 órán belül öt „nagy tengeri célpontot", azaz iráni kőolajat szállító tartályhajót támadott meg légiereje. Hajózási források közölték hogy hétfő reggel egy iráni gyorsnaszádról gépágyúval, és vállról kilőtt rakétákkal támadást intéztek egy 24 ezer tonnás konténerszállító ellen a szoros közelében. A hajó, egy Kuvaitban bejegyzett közös arab vállalkozás tulajdona, csak kisebb sérüléseket szenvedett, személyzetéből senki nem sebesült meg. Aczél György köszöntése Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete főigazgatójának tiszteletére, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága hétfőn ebédet adott, amelyen részt vettek a Politikai Bizottság és a Titkárság tagjai, valamint Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság nevében Kádár János, az MSZMP főtitkára köszöntötte Aczél Györgyöt. * A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Aczél Györgyöt a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki hetvenedik születésnapja alkalmából, a szovjet—magyar barátság és együttműködés erősítésében és fejlesztésében végzett kiemelkedő tevékenységéért. Szolidaritási nagygyűlés Hétfőn Budapesten, az újpesti Ady Endre Művelődési és Munkástovábbképző Központban tartott nagygyűléssel megkezdődött a több hónapig tartó országos szolidaritási akciósorozat. Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke mondott beszédet. Tanévnyitó a Politikai Főiskolán Diplomakiosztó és tanév nyitó ünnepséget tartottak hétfőn a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Főis kóláján. Szabó József rektor köszöntötte a végzős nappali és levelező, valamint a tanulmányaikat most kezdő, elsőéves hallgatókat. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Lázár György, a párt főtitkár-helyettese üdvözölte az ün nepi esemény résztvevőit. Jurij Scserbák Zalai Ferenc Győző fordítása L

ondon, Párizs, Berlin sötétbe borult ezen a napon. A lengyel határokat ötvenegy nőmet hadosztály lépte át, majd befutott Hitlerékhez az angol—francia hadüzenet. Ezzel — csaknem fél évszázada, 1939. szeptember elsején — megkezdődött a második világháború. A lengyel állam összeomlásával a szovjet csapatok is elfoglalták a mai nyugat-belorusz és nyugat-ukrán területeiket. A nácikkal való összetűzés nélkül megtehették ezt: egy héJ tel azelőtt írták alá a Németország és a Szovjetunió közötti szerződést. Bár ez a megállapodás időleges nyugalmat, kétéves további felkészülési időt adott Mi«zkvának — kényszerű lépés volt. A Szovjetunió csak a nyugati hatalmakkal, Angliával és Franciaországgal akart tárgyalni: antifasiszta, Hitler-ellenes front létrehozásán fáradozott, de Párizs és London akkor még nem mutatott erre hajlandóságot. Így — elkerülendő a csapdát, hogy egyedül maradjon és magányosan keveredjen bele a Németország elleni háborúba — aláirta azt a szovjet—német meg nem táímadási szerződést, amelyről mindkét fél tudta: időleges. S amikor a nyugati hatalmak, a polgári demokráciák előtt világos lett, hogy a közös fő ellenség a nácizmus, létrejött — 1941bon — az. igaz.i szerződés, a szovjet —amerikai—brit antifasiszta koalíci>«s megegyezés. És legyőztek Hitlert. Csaknem öt évtized múltán égnek, szép fényesen a lámpák Párizsban is, Londonban is, Berlinben is, Moszkvában is. Valamennyi európai városban. Mi tobb, új energiaforrás táplalja őket: az atom. Aligha lehet ei(fEs kialudtak a lámpák nél különb jelképet választani haszon és veszély, az ember választási lehetőségének bemutatására. Minden történelmi visszaemlékezés annyit ér, amennyi tanulságot a mának, nyújt. Nem szabad erőltetett párhuzamokat keresni, egészen más világban élünk most, mint akkor, de van egy gondolat, amely éppen e régi lapok forgatásakor ötlik szemünkbe, s az akkori nyugati hatalmak akarom—nem akarom húzódozásával függ össze. Emlékezzünk: egészen a katasztrófa bekövetkeztéig, sőt még egy ideig azután sem tudták rászánni magukat arra, hogy komolyan tárgyaljanak) a Szovjetunióval. De vajon milyen mértékben, és egyáltallán, hasonlit-e az az állapot a maihoz? Hiszen ma élénk tárgyalások folynak, mi több, remény van a történelem első tényleges leszerelési megállapodásának az aláírására. Ez mind igaz. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai nyugati hatalmak (különböző irányító erőik) még -miindig nem döntötték el: őszintén, h(«szú távon és barátian együtt kívánnak-e működni, bizalmat építeni a kommunisták vezette országokkal, vagy sem. Akkor is volt veszély, ma is van. Akkoriban, tehát a négy évtizeddel ezIelőtti időszakban — tizenkettő után egy perccel jött létre a fenntartások nélküli és tartós antifasiszta együttműködési — most még tizenkettő előtt vagyunk. De a Damoklész kardja itt lebeg a fejünk fölött: nincs náci hatalom, de van atomháborús fenyegetés, fegyverkezés, olyan bizalmatlanság, amely a másik félben ellenséget, rémképet lát (vagy rajzol), és az emberiség érdekeivel szöges ellentétben, fenntartja sündisznóállásait. Megakadályozza, hogy a tényleges feladatoknak szenteljünk minden erőt: a jólét megteremtésének, környezetünk védelmének, az emberiség egészséges fennmaradásának. Ha így tekintjük a helyzetet, akkor 1939. szeptember 1-je és 1987. szeptember 1-je összehasonlítása már egyáltalán nem látszik erőltetettnek: mindig idejében kell szövetkezni! Akkoriban, tehát azokban az időkben, amelyekre most emlékezünk, már csak valami ellen lehetett összefogni: a nekilendült fasiszta gőzhengerrel szemben. Ma szerencsére egy másik szótag: az „-ért" érvényes: a békéért, a leszerelésért, a gazdasági és emberi együttműködésért, És ebben a mai szövetségben részt vehet mindenki — függetlenül attól, melyik oldalon álltak elődei öt évtizeddel ezelőtt. Érdemes tehát emlékezni, ezért nyilvánította a Békevilágtanács szeptember elsejét a békéért, a fegyverkezési hajsza ellen folyó általános harc napjának. A

lámpák égnek Európa fővárosaiban. Az államférfiak sokkal tudatosabban szemlélik a helyzetet, legtöbbjük világosabban lát, mint elődeik 1939-ben. Ez reményt ad arra, hogy e nap következő évfnetdulóin még biztatóbb sorokat Írhatunk le, mint most. Tatár Imre 3. Ezt a gyönyörű fotóalbumot a pripjatyi elnéptelenedett tanácsházán — a város Fehér Házában" — adta nekem Alekszandr Jurjevics Eszaulov, tanácselnök-helyettes, elbeszélésünk egyik hőse. Azon a napon mi ketten voltunk ennek a szép városnak egyedüli lakói; mi és néhány rendőr járőr, amely az elhagyott házakra is vigyázott. A városkaput most nem vidám park színesítette, hanem szögesdrótakadállyal zárták le, amelyet még külön jelzőrendszerrel is elláttak, hogy eleve kedvét vegyék mindenkinek, aki be akarna hatolni az övezetbe, hogy megkaparintsa az elhagyott, ám súlyosan sugárfertőzött értékeket. Mert ilyesmi is előfor-, dult... Pontosan a robbanás előtt 1 hónappal, 1986. március 27-én a Literaturna Ukrajinában megjelent L. Kov'alevszkaja írása. Egyébként az ukrán írószövetség lapja már évek óta közöl egy rovatot, amelynek ez a cime: A Literaturna Ukrajina őrjárata a csernobili atomerőműben. Nos, az említett irás, amelyre világszerte föl kellett volna figyelni (s amelyet Csernobil után a világsajtó nyakra-főre idézgetett!) eleinte semmi visszhangot sem kapott. Kovalevszkaja írása ugyan szemernyit sem érintette a negyedik blokkot, mégis néhányan, a jól értesültek — de a cikket csak hallomásból ismerők — közül bizonyosak voltak ennek az ellenkezőjében. A szerző viszont — nagyon profi módon és megalkuvások nélkül — az ötödik tömb építkezése körüli hibákra zúdította az össztüzet. Az építést a korábbi háromról két évre rövidítették le, s L. Kovalevszkaja elképesztő adatokat hozott föl a felelőtlenség és kontárság bizonyítására. Például: 1985-ben 2358 tonna acélszerkezettel voltak adósok a gyártók, ráadásul amit szállítottak, az is inkább selejtes volt! A feldolgozott maghasadásos fűtőanyag tárolójának borítására a volgai acélszerkezeti gyárból érkezett 326 tonna anyag is selejtes volt. Kasinóból mintegy 22 tonnát kitevő ócska torony érkezett a tárolóhoz. „De hát így képtelenség dolgozni! — fejezte be írását L. Kovalevszkaja. A következő áramtermelő tömb határidős átadása nem a csernobili erőmű építőinek magánügye." L. Kovalevszkaja a pripjatyi Az energetikus szószéke című lap fiatal munkatársa, ezt mondja: „Mi, vagyis az újságunk, Az energetikus szószéke legnagyobbrészt az építkezéssel foglalkozott, ám a városi pártbizottság mást akart, lévén mi az egyetlen újság a városban. Eleinte szerkesztő voltam, de amikor mind élesebb lett köztünk a nézeteltérés, visszamentem munkatársnak. A városi pártbizottságon megnyugodva fölsóhajtottak. Mert én mindig is kiálltam az újság önálló gondolkodásáért, az elemzéshez és az ebből levont következtetésekhez való jogáért." — Mondd, nem alakult ki az a helyzet, hogy az igazságért küzdő újságíró után szaglászik a főnökség? — Ami az építkezési vezetőséget illeti, ezt nem mondhatnám. Ám, ha a városi pártbizottságot vagy az erőmű igazgatóságát veszem, akkor igen. Ugyan nem futkostam a pártbizottságra, és nem tudakoltam írásom visszhangját, ám „fülesek" jártak városszerte. S megbízhatóak. Arról, hogy a vébé elé akarnak citálni. Akár a pártból is kizárhattak volna. De közben bekövetkezett a robbanás... Szerintem az erőművi robbanás egyik oka az ott uralkodó rendellenes állapot. „Jöttment" ember csak úgy nem kerülhetett be oda még akkor sem, ha kiváló szakember volt, ugyanis az igazgatóságban egész dinasztiák találhatók, virágzott a sógorikomaság. A munkások írtak is erről a teljes család.asságról. Barátok, jó ismerősök, akik közül az egyiKet, ha megbírálják, a többi azonnal ráveti magát az illetőre a megbírált védelmében, s még a dolog lényegére sem kíváncsiak. Hibázzék az egyszerű melós — megbüntetik. Am, ha az adminisztráció, a „felsőbbség", akkor eltusoljak. Akár valami állam az államban. Még arra sem figyeltek, hogy az emberek nem tudják mindezt nem észre venni. És jöttek is az emberek a szerkesztőségbe: „Csak a nevemet ne írják ki, hiszen megértik, mert engem elüldöznek a helyemről, engem fölfalnak, de maguk, újságírók mindent megtehetnek, hát ezt írják meg ..." Most mondjak nemet? Az újságírónak nincs joga a gyávaságra, viszont tehetetlen, mert nem nevezheti meg az emberét. Amikor szerkesztő voltam, soha nem mutattam be a cikkeket jóváhagyásra. Nem tudom, jól tettem-e, avagy sem, de én magam felelek a cikkekért, úgy is, mint kommunista, és úgy is, mint újságíró. Az írás megjelenése után azt állították, hogy megjósoltam a robbanást. Erról szó sincs, ám lélekben, ha őszinte akarok lenni, mindig is féltem ettől. Beszéltek erről a biztonságtechnikai osztályon. Hogy mikor kezdtem félni? Egyszer bejöttek hozzám, írásokat, számokat, adatokat mutattak, meg egyebeket, amelyeket amúgy nem ismertem, de akkoriban még nem volt elegendő bátorságom az íráshoz. Meg aztán tudtam, hogy az ilyesmi úgysem jelenhet meg. És féltem is. Mindig is itt akartam hagyni az egészet, s magammal vinni a lányomat. Kilencéves és beteges. (Folytatjuk.) A Csongrád Megyei Zöldért Vállalat 42. sz. KERTÉSZETI ÁRUHÁZA (Szeged, Dorozsmai út 35.) szeptember 7-ctől 13-áig vagyonmegállapító leltárt tart Ajánljuk az alábbi üzleteinket: 41. sz. vetömagbolt. Szeged, Attila u, 9. — 242. sz. vetőmagbolt, Makó, Lenin tér 18—20. — 143. sz. vetőmagbolt, Csongrád, Iskola u. — 145, sz. Kertészeti Áruház, Szentes, Szarvasi út 1.