Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

12 Szombat, 1987. augusztus 8. DM] | magazin ® © „A bizonyítvány mindig a miénk" BESZÉLGETÉS SZABÓ SÁNDORRAL, A CSONGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRÁVAL A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL — Arra kérem, hogy most ne beszéljünk számokról! Ne soroljuk fel Csongrád megye gazdasági eredményeit, részesedesét az ország szénhidrogén- vagy hústermeléséből és bármilyen érdekes is az út az ópusztaszeri második honfoglalástól a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításáig — ne járjuk újra! Tekintsük ezt a 4262 négyzetkilométernyi földdarabot a maga teljes nagyságában otthonunknak! A házakban bekapcsolva a rádió, televízió, az újságokban találkozunk a reform kifejezéssel és egyre gyakrabban a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjával. Kérem tehát Szabó Sándort, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárát, hogy arról beszélgessünk, amiről ma másutt is a legtöbb szó esik, az MSZMP KB július 2-i állásfoglalásáról. Hogyan bontakozik ki, kiket és miként érint a program Csongrád megyében? — Kezdjük a kérdés első részével: hol tart 1987 augusztusában Csongrád megye? Mint pártmunkás, országgyűlési képviselő mondhatom: gazdaságilag, ideológiailag nem maradtunk le senki mögött. Legalábbis nem érezhetően, szóvá tehetően. Megyénknek az elmúlt 10-12 esztendőben tapasztalt gazdasági nehézségeket sem kellett átélnie a maga teljes mélységében, hiszen nem kellett szénbányákat bezárnunk, majd újra megnyitnunk, nem kellett kohászati termékeinknek piacot keresnünk, mentesültünk a munkaerő-átcsoportosítás szociális-társadalmi feszültségeitől. Az ellenzék fel-felbukkanó kisebb csoportjai a perifériára szorultak, így igazából csupán az öngyilkosság és a válás magas arányszáma miatt restelkedhettünk. Ugyanakkor a könnyűipar fejlődési-növekedési lázgörbéjét a Hódiköt is rajzolta; a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nagyüzemei megérezték a cserearányromlást és az építőipar betonkeménynek hirdetett falain is feltűntek a repedések a minőségi követelmények nagyítója alatt. Mégis úgy érzem, hogy a megyében élő embereknek csak egy kis része tudta nagy erőfeszítéssel, növekvő munkamennyiséggel megőrizni korábbi életszínvonalát, mig a nyugdíjasok igen népes táborának, valamint a nagycsaládosoknak egyértelműen csökkent az életszínvonala. Annak ellenére, hogy a kedvező földrajzi adottság és az adottsághoz való alkalmazkodás sokat segített rajtuk. Tudták, mit sem érne a bőséges napfény, a termálenergia, ha nem foglalkoznának korai zöldségtermesztéssel, ha nem hagynák nemzedékről nemzedékre a növénytermesztés, az állattenyésztés mesterségét. Nincs pontos statisztikai adatom az ország többi tájáról, de alig hiszem, hogy a lakosság számarányát tekintve másutt sokkal többen fáradoznának a hobbitelkeken, a kiskertekben, mint Csongrád megyében. — Hasonló példákat mondhatok én is. Az algyői és a kisebb szénhidrogénmezők okos művelésének köszönhetően a vezetékes gáz lassan a megye legkisebb településeire is eljut. Aztán a városok: Csongrád, Vásdrhely, Makó, Szentes városközpontja alapvetően megújult. Ráadásul az otthont teremtök szorgalma a kisebb településeken is tetten érhető. Ugyanakkor a megyei pártbizottsági ülések határozatai, állásfoglalásai következetes eréllyel sürgették a gazdaság korszerűsítését, a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazását, a kezdeményezőkészség bátorítását, azaz, csupa olyan dolgot, ami az MSZMP KB jú lius 2-i állásfoglalásában oly nagy hangsúllyal megfogalmazódott. — A természet csalóka barát. Óv, támogat, ám akit a bajban cserben hagy, az legtöbbször magára marad. Korábban nemzedékről nemzedékre öröklődött szakmai fogásokról beszéltem. De nemcsak a mesterség, a szemlélet is tovább élt. Az, hogy elég vetni, gyomlálni, permetezni, a többit aratásig elintézi a kellemes klíma. Gazdasági, állami, politikai vezetők nőttek fel abban a hiszemben, hogy ha a mezőgazdaság eredményei jól alakulnak, akkor a megyét már nem érheti szemrehányás. Micsoda munka volt elhitetni, hogy a kukoricájáról, majolikájáról ismert Hódmezővásárhely képes korszerű mezőgazdasági gépeket, elektronikus mérlegeket gyártani, hogy a Gabonatermesztési Kutatóintézet búzafajtái ellenállóbbak, nagyobb kalászúak az ősök által meghonosítottaknál, hogy ahol matematikusokat képeznek, ott szükség van a számítástechnikára épülő munkahelyekre. Mit látott a megyei pártbizottság? Nem többet és nem kevesebbet annál, hogy a világ vagy inkább az ország elszalad mellettünk, ha továbbra is a régi sémákban, a régi keretek között gondolkodunk. Valamit tehát elkezdtünk, s reméltük, hogy az újdonság anyagiakban, szellemiekben egyaránt kamatozni fog. Az ipari vezetőkkel elfogadtattuk, hogy a teljesítmény és a minőség korábban egyenrangú követelménypárosából az utóbbi élvez elsőbbséget. A mezőgazdaság szekere elé, ahol lehetett, befogtuk a tudomány lovát. A biotechnikai kutatási eredményeit, a genetikai előnyök húzóerejét nem kihasználni, még a hanyagságnál is nagyobb vétek lett volna. — önkényesen emelnék ki néhány gyakran előforduló szót az elmúlt fél évtized megyei pártdokumentumaiból: szerkezetváltás, megújulás, piaci orientáció. Mi valósult meg e követelményekből? — A megye gazdaságának öszszességét nézve csak részsikerekről beszélhetünk. Az új kezdeményezések csirái sok helyen megvoltak, aztán külső vagy belső okok miatt elsorvadtak. Olykor a merev vállalati szabályozórendszer parancsolt megálljt a legjobb szándéknak. Viták, ellentmondások nyilvánvalóan továbbra is lesznek, de a júliusi KB-állásfoglalás ezután pajzsként védheti az újért harcba indulókat. A vállalatok, az intézmények fokozatosan többet költhetnek innovációra, új kezdeményezések anyagi ösztönzésére — természetesen csak akkor, ha biztosan tudják, hogy a jelen elgurulni tűnő forintjai jövöre többedmagukkal térnek vissza. A Metripond továbbra is egyik leggazdaságosabb beruházásának tekintheti műszaki-értelmiségi apparátusának fenntartását. A szentesi baromfifeldolgozó sem fizethet rá igényesebb piackutató munkájára és a Magyar Kenderipari Tröszt sem bánhatja, hogy régi termékeit korszerűbb, alapanyagokból készülőkkel váltotta fel. Még a nehézkes, az elmúlt évek súlyos terhét cipelő Délép is megmozdult: napjainkban egyedi tervezésű lakások építésével próbálja megrendelői bizalmát visszaszerezni. A szövetkezetek exportlistáján vegyi készítmények, díszműáruk, építőanyagok érzékeltetik a fejlődést. A termelőszövetkezetek egyre inkább hasznosítják a termálenergiát, a számítástechnikát. A Mihályteleki Üj Élet Tsz üvegházainak páratartalmát, világítását és szellőzését számítógépes program szabályozza. Az idézett példák nem jelentenek teljes vertikumot, csupán egy folyamat illusztrálását. A megyei káderpolitika is az újdonságra fogékony szakemberek felkutatását, feladathoz juttatását tekinti fő céljának. Az idei év elején a Délép Vállalat, a Zöldért, a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatósága élére került új vezető pályázat útján. Mindhárman elképzelésük sokszínűségével, az idejétmúlt formák elutasításával szerezték meg a bírálók bizalmát. De lehetne példákat hozni a szövetkezeti életből is. — Nem. szeretnék minden jóban hibát keresni, de mindketten tudjuk, hogy a felsorolt példák nem általánosan jellemzőek. Hiányuk vagy ritka előfordulásuk ösztönözte korábban is a megyei pártbizottság vezetését a mindenkor indokolt és szükséges megújulás követelményének hangoztatására. A kép tehát úgy lenne teljes, ha a megyei tükör a másik, a nagyobbik oldalból is felvillantana egy darabkát. — Félek ismételni a korábbi politikai testületi döntéseket a közös rosszról, az arcnélküliségről. A Hódikötnél ez a termékek minőségében, fazonjában, a vállalati profil kialakulatlanságában jelentkezett. A Délépnél a vállalkozói szellem korábban csupán a terjeszkedést jelentette. A téeszek többsége csakis az esetleges árkiesés pótlására folytatott ipari tevékenységet, mig az ipari szövetkezetek arra törekedtek, hogy minél szűkebb termékcsaládból gyártsanak minél nagyobb mennyiséget. Ráadásul a vitathatatlan jó szándék olykor kapkodásba, a fejlődési fokozatok figyelmen kívül hagyhatóságába ment át. Mert például tagadhatatlan, hogy a Hódgép a sárkányrepülő- vagy a személyautógyártásban úttörő szerepet vállalt föl, ám igazi profiljában, mondjuk a hagymaszedő gépek korszerűsítésében is akad még tennivalója. — A gazdasági-társadalmi kibontakozás programja nyilvánvalóan csak keret lehet. Élettel, tartalommal mindenütt a megyei, a városi, a vállalati stb. vezetésnek kell megtennie. Hogyan képzelhető el e korántsem könnyű munka Csongrád megyében? — A megyei pártbizottság tagjaiból, valamint a gazdaság, a tudomány és az ideológia szakértőiből munkabizottság alakult a helyi feladatok megfogalmazására. A gyakorlati munka azonban már ennél korábban, még az elmúlt évi novemberi KB-határozatra alapozva megkezdődött. A három dél-alföldi (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád) megye politikai és állami vezetőinek találkozóin már szóba került több iparág kooperációja. Felesleges nyersanyagok átadása, közös beruházások megvalósítása, a regionális szemlélet erősítése a feladat és ennek megoldása a baromfifeldolgozók, a konzervgyárak, a hűsipari vállalatok stb. dolga. Ugyanígy szeretnénk az elméleti biológia eredményeit „délalföldieSiteni". Az 1987 tavaszán alakult Innovációs Park egyetemi kutatóhelyeket, gazdálkodó szerveket, főhatóságokat tömörít. A JATE gesztorságában működő gazdasági társulás a biotechnológiai és mikrobiológiai kutatási eredmények hasznosítását tekinti fő céljának. Gondolom, a kis kapacitású gyógyszergyártás éppúgy megteremthető a régióban, mint egy fermentációs bázis a hulladékok hasznosítására. Aztán itt van egyik régi vesszőparipám, a mezőgazdasági termelés és feldolgozás kétarcúsága, a közös feladatok fel nem, vagy félreismerése. A piaci viszonyok eddig sem kedveztek az egymásra mutogatásnak, de ezután biztosan vésztővé válik a másik hibájára vadászó. A gazdasági kibontakozás programja szinte sugallja a mindkét félnek kifizetődő megoldásokat. Erős a konzervgyár — ki akadályozza meg, hogy financiálisán is magához kösse, felvásárolja, bekebelezze (nevezzük, hogy akarjuk) a környékén gyengén gazdálkodó téeszeket? Ugyanez fordítva is elképzelhető. Az erős mezőgazdasági nagyüzemek forintjaikkal igenis kihúzhatják a bajból a gyengélkedő feldolgozót, hogy új, vagy résztulajdonosként maguk határozzák meg a tartósítás gyártási ütemét. — Legyünk tehát öntevékenyek, ötletesek, és ha a szükség úgy hozza, vállaljuk döntéseink következményeit? Minderre az agitáción túl a keresetszabályozási kötöttségek csökkentését ígérő KB-állásfoglalás is ösztönöz. Mégis úgy érzem, hogy a közvélemény inkább a dokumentum másik passzusára, a személyi jövedelemadóval foglalkozó részre figyelt fel... — Pedig a kettő együtt jelenti a jövőnkét. Most ostorozhatnánk magunkat, számba vehetnénk, ki, mit rontott el az elmúlt évtizedekben, ám önmarcangolással aligha jutnánk előbbre. Az államháztartás egyensúlyának megteremtéséért kell, hogy jobban nyíljon a fizetéseket tartalmazó és az adókat befogadó zsák szája. A miértet közgazdászok magyarázzák, ezért én inkább az állami pénzösszegekkel törődnék jobban. Jó lenne, ha ezen túl a települések lakói mindig pontosan tudnák, hány forinttal gazdálkodik a tanácsuk és az eddigieknél gyakrabban hallatnák hangjukat a költségvetések előkészítésekor. Ugyanúgy szeretném, ha a vállalati vagy az intézményi vezetők kiválasztásánál. a döntések meghozatala előtt hallatnák szavukat a dolgozók, a beosztottak. A pályázati rendszer térhódítása, az esetleges jelöltek felsorakozása, a szakmai és az emberi képességek megméretése ugyancsak lendíthetne a gazdasági-társadalmi kibontakozás programján. Ehhez kapcsolódik a nyilvánosság vállalása is A múltban a testületi, a szervezeti határozatok mögött gyakran rejtve maradt az ember. A jövőben az úgynevezett felelősöknek az írott, vagy a hangos sajtóban gyakrabban kell magyarázni döntéseiket, vagy érvelni döntéseik elfogadásáért. — Mindez rokonszenves törekvés. Csakhogy manapság egyre hálátlanabb feladat a tömegekkel szembenézni. Elhibázott fejlesztések, rosszul fiadzó külföldi kölcsönök, gyakori áremelések miatt néha mások bizonyítványát is magyarázni kell a politikai vagy állami tisztségviselőknek. — Azt hiszem, a bizonyítvány mindig a miénk. Ha jó osztályzatot kaptunk, a gyes, a gyed bevezetéséért, a külföldi turisták egy része által irigyelt árukínálatért, a vállalkozói szellem térhódításáért. itt megyénkben a Somogyi Könyvtárért, a második, szegedi vagy a szentes—csongrádi Tisza-hídért, akkor azt is el kell ismernünk, hogy ma nem tudunk minden kérdésre jeles feleletet adni. Jelenlegi helyzetünket egy magasugró készülődéséhez tudnám hasonlítani, összpontosít, erőt gyújt, s hogy a lécet ideális távolságból közelitse meg, hátrafelé lépked. — A mihamarabbi nekifutásban és a sikert hozó elrugasz» kodásban reménykedve köszönöm a beszélgetést. HORVÁTH KALMAN