Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

Szombat, 1987. augusztus 29. 7 ?! ji liÄisiilääel xímv I * " • -».««.««.»(II»! :»« t * BÁNOS JÁNOS Fölrobbanhatnak Legyünk rábízva erre az éjre is legyünk a kivilágított toronydaruk gyönyörűségére rábízva a racionalizáló szalagokra nem az időre — csak a lyukkártyákra Hogyan kellene automatizálni a hallgatást hangtompítóval fölszerelni a szivet? Túl nagy itt a ketyegés fölrobbanhatnak a szentjánosbogarak! KISS DÉNES Séta szülőföldemen Virágok és fák anyanyelvén beszélgetek a tájjal — Nyomomban az előbb zivatar loholt még Most ékszerez madárdal 2. Füttyökből gótika épül fénylik a dallam-torony Zászlókat lenget nyárelő a fákat friss lombokkal serényen cserepező 3. A tájon ballag az ember Suhognak sudár nyárfák Lehajlok némán a földhöz és hallom az ifjúság örökös szívdobogását! DM magazin A budapesti Vígszínház Fellner, a színházépítés mestere A megújult SZUE A SZUE a harmincas evek első feléből A szerencse fiának érezhette magát a Szegedi Nemzeti Szín­ház színpadmestere, amikor Odesszában, a Tisza-parti tele­pülés testvérvárosában azt ta­pasztalta, hogy a vendégjátékra kihozott díszleteken egy centi­méternyit sem kell igazítani, mert a kinti játszóhely ponto­san ugyanolyan és ugvatakkora, mint a hazai. Csak így ámuldo­zott aztán szovjet kollégája is, amikor a látogatást viszonozta a Fekete-tenger partjáról érke­zett trupp: ő sem kényszerült a kulisszák semminemű átszabásá­ra klappolt, passzolt minden. A titok nyitját a két, egymás­tól amúgy meglehetősen messzi­re álló épület tető alá hozóinál lehet és kell keresni. Nevezete­sen annál a Fellner— Helmer cégnél, amely bécsi székhellyel működve szinte teleszórta egy­forma teátrumokkal a múlt szá­zad második felének Európáját, s amely vállalatnak megalapító­ja, Ferdinánd Fellner 140 esz­tendeje született. Édesapja jeles építőmestere volt a császárvárosnak, és Fell­ner azután is a legkitűnőbb is­kolákban, műhelyekben sajátí­totta el a ház- és palotaépités művészetét Harmincadik életévét megha­ladva önállósította magát, és amikor összeismerkedett a szin­tén bécsi Hermann Helmerrel, 1873-ban bejegyeztették a Fell­ner—Helmer céget, s ettől az esztendőtől kezdve sorra vállal­ták el a színházépítéseket. 1874-ben a bécsi városi szín­házra, még ugyanebben az év­ben a pesti Népszínházra (a ké­sőbbi Nemzetire), 1875-ben a te­mesvári, 1883-ban a szegedi, 1880-ben a tatai, 189fi-ban a kecskeméti, 1900-ban a nagyvá­radi, 1906-ban a kolozsvári szín­házra került rá a kettejük ne­vét viselő márványtábla — hogy csak a legközelebbi vidékeken teljesített megbízatásaikat emle­gessük. Amikor Helmer 1919-ben meghalt — ő három esztendő­vel élte túl 1916. március 22-én elhunyt cégtársát —, nem keve­sebb, mint 48 színházépület di­csérte tehetségüket és vállalko­zói bátorságukat a német földi Augsburgban éppen úgy, mint Fiumében, Prágában és Po­zsonyban. S akkor még a szin­tén általuk épített áruházak, szállodák, koncerttermek gar­madájáról nem is esett szó, hi­szen — elképesztő szorgalmuk­nak és ügyességüknek hála — ilyesmik felhúzására is vállal­koztak tucatnyi országban. Mindezek után nyilván sokak oldalát fúrja a kíváncsiság, hogy ugyan miért volt annyira kapós ez a Fellner—Helmer cég, ha színházépítésre nyílt alkalom valahol. A titok nyitja teátru­maik belső szerkezetében van. Ez a két tervező kezdte el ugyanis a pompás játékot a lép­csősorok. ki- és bejáratok meg­mozgatásával, titokzatos, kacsr karingós vezetésével. Az általuk felskicceit vázlatok ugyanis mind-mind olyan utasításokat adtak, hogy a publikum ne csu­pán egy, hanem több szinten közelíthesse meg a nézőteret, s ugyanígy hol innen, hol amon­nan írták elő a közös helyise­gekbe, tehát a társalgóba, elő­térbe stb. való bejutás rendjét. Ma úgv mondanánk, hogy ala­posan megmozgatták az épüle­tek belső terét, s ezzel lehetővé tették, hogv a nagyérdemű pub­likum is kedvére mozogjon. Ez a gazdag képzeletvilágra valló járatrendszer volt a fő csalétek, amivel a megrendelé­sek nagyhalait sorra kifogdos­ták, s természetesen az is, hogy expressz gyorsasággal építkeztek: még a legszűkebb nagyvárosi szegletekben is. A Szent István körúti Vígszínházát (1896) pél­dául írd és mondd, kilenc hó­nap alatt varázsolták. Nyilván csak úgy volt ez lehetséges, hogy a munkaerő legjavát vá­logatták össze az építésvezetők­ből, s a legnévtelenebb kőmű­vesekből. Gondolná az ember, hogy Ferdinánd Fellner korának legr boldogabb embereként úszott a művészi és anyagi sikerben. Nem egészen volt ez így, mert a színházépítésnek ez a világhí­rű nagymestere egyéb vágyakat is melengetett szivén. Egyedien maradandó palotákkal is szeret­te volna beírni a r.evétaz egye­temes építészettörténetbe. Ilyen megbízatások vállalására azon­ban csak alig-alig futotta idejé­ből. Egy nagyszerű háza azon­ban éppen a mi fővárosunkban hirdeti nem mindennapi tehet­ségét: a Múzeum utcai Károlyi­palota. Ha ezt valaki megnézi, biztosan úgy sóhajt fel, hogy korántsem valami sorozatterve­zésre-gyártásra berendezkedett sikerember volt ez a bécsi fér­fiú, hanem igenis jó művész, nagy fantáziájú megalmodója a falaknak, tetőknek, tereknek. A. L. A SZUE megújulását (feszí­tett víztükör, csempézett me­dencék. óriás csúszda, a parko­sítást később fejezik be) Tarnai István tervei szerint a szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat­nak — saját kivitelezésében 12 millió forintért — köszönhetjük. A SZUE (Szegedi Üsző Egy­let) versenyuszodájának építését Berzenczey Domokos korabeli városi főmérnök kezdeményezte, aki 1930-ban fűt-fát megmozgat­va járt el, hogy Szegednek is legyen versenyuszodája. (A ko­rabeli elképzelések szerint egye­sek az uszodát a mai Ady End­re térre gondolták, mások a Püspökbazár helyére szánták.) A MUSZ (Magyar Üsző Szövetség) vezetői: Homonnay Tivadar. Be­leznay László és Hajós Alfréd 1930. április 10-én érkeztek Szegedre az uszodaügyben tár­gyalni, rendet teremteni, hogy hol is legyen az uszoda. Többek a Vakok intézete előtti teret, mások a híd újszegedi feljáró­nak jobb oldalát javasolták. A MUSZ vezetőinek szava döntött, s oda építették, ahol ma is ta­lálható. A terveket Hajós (Guttmann Arnold) Alfréd (1878—1955) épí­tészmérnök, Lechner ödön ta­nítványa, az első magyar olim­piai bajnok (100, 1200 méteres úszás, Athén) 1930 júniusára ké­szítette el budapesti, Bá'hr.ry utcai magántervező irodájában, és az uszodát ugyanazon év szeptember 18-án felavatták. Avatóbeszédet Komjádi Béla, a MUSZ alelnöke mondott, s igy fejezte be beszédét: „Ezzel a szegedi pocsoja mindörökre el­tűnt." (Ugyanis ezt megelőzően a szegedi úszók a rókusi lóúsz.­tatóban sportoltak.) A költségekhez a MUSZ 12 ezer pengővel járult hozzá, a kútfúrás 13 ezer pengőbe került, amit a város és a kultuszkor­mányzat fele-fele arányban vál­lalt. A medence mérete: 50X18 méter. A tribünlépcsők (fából) vasbeton tartón, körbeölelték a medencét, északi sarkában ho­mokstrandot alakítottak ki. A Közép Kikötő sori oldalon fél­köralakú, I0.6X1H méteres lu­bickoló medencét építettek. A keleti részen füves, fás terület várta a pihenni vágyókat, előtte ideiglenes férfi és női öltözők­kel. A víz legnagyobb mélysége 340, legkisebb 120 cm volt. Az építkezések megkezdését megelőzően bővizű kutat fúrtuk a Vakok intézete (1912) észak­keleti sarkával szemben. A ku­tat 350 méterre mélyítették, s innen 26—28 °C hőmérsékletű vizet kaptak, amelyet 20 centi átmérőjű csövön vezettek az uszodába. A kút igen jónak bi­zonyult, percenként ezer liter vizet adott Ez a vizböség fon­tos volt, mert úgy számoltak, hogy a medencében a víz két éjszaka és egy nap alatt kicse­rélhető legyen. A képen látható. kőalapra épült, ideiglenes deszkaépitmé­r.yek helyett az öltözőt 1931 má­jusában epitették téglából Má­ier Dániel építőmester kivitele­zésében. Az uszoda tervezője. Hajós Alfréd (a szemközti Vakok in­tézetét is ó tervezte Villányi Jánossal közösen) kiváló épí­tészmérnök sportlétesítményei (Margitszigeti Sportuszoda, 1930, az újpesti Megveri úti sportte­lep). a debreceni Arany Bika épülete, Pozsonyba. Kassára. Lőcsére tervezett alkotásainak fő jellemzője a tér- és homlok­zatíormák nemes összhangja. Kár. hogv Szegednek csak az említett két alkotását adta. A SZUE jelentését ma már alig ismerik a szegediek, s jlyen nevű egyesület a városban nem is működik. BÁTYAI JENŐ <

Next

/
Thumbnails
Contents