Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

Szombat, 1987. augusztus 29. DM! magazin ® Változó élelmiszer-gazdaság INTERJÚ VILLÁNYI MIKLÓS MÉM ÁLLAMTITKÁRRAL Á

talakulóban van a magyar gazdaság. Az MSZMP Központi Bizottsága július 2-i ülésén a társadalmi-gazdasági kibontakozásról foglalt állást, az Országgyűlés őszi ülésszakán terjesztik a képviselők elé a kormány társadalmi-gazdasági stabilizációs programját, s ekkor vitatják meg az adóreform-tervezetet is. Villányi Miklóst. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárát az élelmiszer-gazdaság helyzetéről, a készülő programok ágazati hatásairól kérdeztük. — A gabona betakarítása, az új kenyér mindig közfigyelmet érdemlő, hangulatot befolyásoló dolga a mezőgazdaságnak. Mekkora termésre, milyen minőségű lisztre, kenyérre számíthatunk az idén? — Az aszály miatt az aratás egy héttel korábban kezdődött, mint azt a felkészülés idején számítottuk. A sokéves átlaghoz képest csupán háromnapos a lemaradás, s az új kenyér ünnepére befejezik az aratást. A termés közepes, a búza minősége átlagos — sikértartalma 27 százalék feletti —, belőle a múlt évekéhez hasonló minőségű lisztet és kenyeret lehet készíteni. A búza hektáronkénti hozama mintegy 15 százalékkal marad el a tervezettől. A kalászosok összes termése 17—18 százaléklka 1 kevesebb az előirányzottnál: részben a 4,5 százalékkal kisebb vetésterület, másrészt az alacsonyabb termésátlagok miatt. — A kistermelök körében elterjedt a hír, hogy a készülő adóreform hátrányosan érinti őket. E félreértésen alapuló vélekedés a termelés mérséklődéséhez vezethet. Milyen intézkedések várhatók a kistermelés ösztönzésére, illetőleg miként érinti őket az adóreform? — Az., eg^re szélesebb körben elterjedt aggályok az ismereték hiányára, s az ezekből fakadó félreértésekre vezethetők vissza. A gazdaságirányításnak alapvető érdeke és törekvése, hogy az adóreform másfélmillió kistermelő család termelői kedvét megtartsa, javítsa. Az adókedvezmény tehát nem a reformimal együtt felmerülő új gondolat, hanem része a mai adóztatásnak is. A mezőgazdasági kistermelés mai kedvezményezettségét továbbra is megőrizzük. A kistermelőket az adóztatás szempontjából három kategóriába soroljuk: az elsőbe azok kerülnek, akiknek a mezőgazdasági tevékenységből származó bruttó árbevételük évente nem haladja meg az 500 ezer forintot; a másodikba, akiknél ez az összeg 500 ezer és kétmillió forint között van; a harmadikba, akik túlléöik a kétmillió forintos árbevételi határt. Az első csoportba tartozik a kistermelöknek mintegy 98 százaléka, ők a földhasználat után előírt adót fizetik ezután is, amely rendszerében és mértékében azonos az eddigi kiadásokkal. A kistermelök túlnyomó többségének tehát nem változik az adója. A második csoportba az 500 ezer forintot meghaladó árbevétel után kell kiszámítani az adóalapot képező jövedelmet úgy, hogy a növénytermesztésben az árbevételnek 30, az állattenyésztésben a 10 százaléka az adóalap. Ezt az összeget egyenlő arányban kell felosztani a termelésben részt vevő, 16 éven felüli családtagok között. A felosztott összeget viszont hozzáadják a más forrásból származó jövedelmekhez, s ezután a személyi jövedelemadó általános szabályai szerint adóznak a termelők. A harmadik csoportba tartozó termelők az adózás szempontjából vállalkozónak minősülnek, rájuk a vállalkozói adózás előírásait kell alkalmazni. A mostani elgondolások szerint az adóreformmal kapcsolatosan a felvásárlási árszínvonal nem érinti kedvezőtlenül a kistermelőket. A nagyüzemek integrációs tevékenységét sem gátolja az új adórendszer: sőt, az élőmunka-igényes termelésnél elterjedt részesművelési, állatkihelyezési és más szerződéses formák szerepe még növekedhet is. A nagyüzemektől kapott anyagok, eszközök általános forgalmi adója nem terheli a kistermelőket. A kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak a jövőben is lehetőségük lesz a körzetükbe tartozó kistermelőktől felvásárolt termékek után igénybe vett árkiegészítés megosztására. A mezőgazdasági kistermelés térvezett adókedvezménye — ellentétben a hallható véleményekkel — a költségvetés szempontjából nem jelent adókiesést. A számítások azt igazolják, hogy — a vállalkozási adó bevezetése miatt — a kistermelók szűkebb rétegétől, de a jelenleginél nagvobb adóbevétel várható. Mindezekből következik, hogy a tervezett adóreformnak nem célja a mezőgazdasági kistermelés kedvezményeinek sem a bővítése, sem a szűkítése. — Az általános forgalmi adó a költségvetési támogatások mérséklésével, s ebből következően az élelmiszerárak növekedésével jár együtt. A dráguló élelmiszerek a fogyasztók szerint jobb minőséget is feltételeznek. Érvényesül ez az összefüggés a jövőben? — A készülő adó- és árrendszer bevezetésével együtt, várhatóan emelkednek egyes élelmiszerek árai. A változások az általános forgalmi adó bevezetéés elsősorban a fogyasztói ártámogatások mérséklése, illetve megszüntetése miatt következnek be. Az árak változását tehát nem olyan • tényezők idézik elő, amelyek a minőség javításával szoros összefüggésben lennének. Ettől függetlenül a jövőben jobban kell törekedni a termékek árának és minőségének összhangjára, vagyis az árnak mindig egy adott minőséghez kell kapcsolódnia. Erre új lehetőséget kínál a felvásárlási és az élelmiszerárak eddiginél lényegesen rugalmasabb rendszere, az államilag rögzített hatósági árak lényeges visszaszorulása. Jogos a fogyasztói kívánság, hogy a termékek minősége állandó, illetőleg javuló legyen. Ezt hivatott szolgálni a minőséget, a piacot és az árakat ellenőrző apparátus. A minőség javítása szempontjából azonban ennél is fontosabb a piaci viszonyok fejlesztése. Élelmiszerekből kínálat van Magyarországon, s a verseny erősítésével a gyártóknak és a forgalmazóknak egyre inkább létkérdéssé válik, hogy a fogyasztók minőségi igényeit is kielégítsék. Ezt erősíti a szabadáras termékek körének bővítése is. — A gazdaságtalan termelés és export támogatásának a leépítését határozottabban kell folytatnunk — fogalmaz az MSZMP KB július 2-i állásfoglalása. Az élelmiszerek tekintélyes hányadának exportja viszont szubvenciót feltételez. Mindezek ismeretében hogyan változik az élelmiszerexport? — A gazdaságosság önmagában is fontos követelmény, erre kötelez bennünket GATT-tagságunk is. A gazdaságtalan termelést és az exportot az élelmiszer-gazdaságban is folyamatosan és számottevően csökkenteni kell. A világ legnagyobb agrár-exportőreinek a saját belföldi termelésük védelmében hozott intézkedései azonban nem hagyják érvényre jutni a valóságos ár- és költségarányokat. A világ élelmiszerpiacán nem a termékek, hanem a támogatások versenyeznek. Ez magyarázza az alacsony világpiaci árakat, s azt is, hogy a. magyar élelmiszerexport fiem kis része gazdaságtalanná vált. Határozott törekvésünk olyan exportszerkezet kialakítása, amely feltételezi a jövedelmezőbb export-árualapot, de az élelmiszerek kivitelének továbbra is nagyon jelentős szerepe marad az ország adósságszolgálati terheinek teljesítésében. Nelhány év alatt a jelenlegihez képest 50 százalékkal kell javítani az ágazat export-import — eddig is pozitív — egyenlegét, s ez az agrártermelés strukturális változtatását igényli. Világossá vált, hogy a közepesen feldolgozott és közepes minőségű termékekkel nem va- gyünk versenyképesek. A minőség javításán kívül a vertikális integráció erősítése is az exportképességet fokozza. S ezialatt nem csak a termelő és a feldolgozó kapacitások összhangja értendő, hanem az értékesítési rendszer tökéletesítése, az infrastrukturális hátrányok mérséklése is. A marketing szemléletet és gyakorlatot kell erősíteni az agrárágazatban is. — Következetesen hangoztatott gazdaságpolitikai elv, hogy a fizetésképtelen vállalatokat, szövetkezeteket szigorúbban, a felszámolási és szanálási jogszabályok szerint kell megítélni. A fogyasztási szövetkezetek egyegy térségben meghatározói az ellátásnak, a nehéz pénzügyi helyzetben lévő termelőszövetkezetek földje, vagyona is nehezen hasznosíthotó másként, mint agrártermeléssel. Milyennek ítéli helyzetüket, a felszámolási esélyeit e térségekben? — Az áfészek és a mezőgazdasági szövetkezetek a falusi lakosság ellátásában és a kistermelók által előállított termékek felvásárlásában, a termelőször vetkezetek a lakosság foglalkoztatásában meghatározó szerepet töltenek be. Nagy többségük eredményesen gazdálkodik, de a legutóbbi években a termelőszövetkezetek 8—10 százaléka az újratermelés gondjaival küszködik. Többségük kedvezőtlen termőhelyi adottságok között, elmaradott térségekben gazdálkodik. Vizsgálataik szerint 80—90 termelőszövetkezetben a sorozatos szanálások ellenére sem siikerült a gazdasági egyensúlyt kialakítani, s további 120—150 gazdaság jelentősen eladósodott. A kormány pályázathoz kötött programot hirdetett meg az adósságok mérséklésére. ez mintegy 5 milliárd forint hitel újrarendezését jelenti. A kormányprogram egyebek között segíti a veszteséges ipari tevékenységek megszüntetését, a termelés szerkezetének a természeti adottságokhoz való igazítását. Előrehaladott a tervező munka abban is, hogy ahol a nagyüzemi mezőgazdaság helyett a családi művelésre alapozott tagi gazdaságok a takarékosabb ráfordításokat, a veszteségforrások csökkenését teszik ¡ehetővé, ott mezőgazdasági kistermelői, szovetkezetek alakuljanak, a meglevő nagyüzemek szakszövetkezetként működhessenek a jövőben. Lehetőség lesz a mezőgazdaságban is kisszövetkezetek megalakítására. Azzal számolunk, hogy az állami szanálások keretében a költségvetés csalt a legindokoltabb esetben avatkozik be. a rossz szakmai munkából következő veszteségeket nem téríti meg. Alapvetőnek tartjuk azt is, hogy a központi támogatásokhoz az üzemek kezdemenyezései is párosuljanak, s támogatást csak azok a gazdaságok kapjanak, ahol reális feltételei vannak a kibontakozásnak. E gazdaságok felszámolását meg lehet és meg is kell előzni! Ha az emiitett megoldások nem járnak eredménnyel, a felszámolást sem lehet elkerülni. Borsod megyében már az idén is felszámolnak két nagyüzemet. A termőföld ésszerű hasznosításáról és a termelőszövetkezeti nyugidíjasok sorsáról azonban minden esetben intézkedni kell. — A szövetkezeti ipar jövedelmezőbb az alaptevékenységnél, ezért a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek is felkarolták ezt az ágazatot. A legutóbbi években azonban fékeződött az ipari és a szolgáltatási tevékenységekben a vállalkozás lehetősége. Milyen jövője van a szövetkezeti iparnak? — Bár az ipari szolgáltatási tevékenység valóban lefékeződött a legutóbbi években, jelentőségük változatlanul fennmarad a szövetkezetekben. A VII. ötéves tervidőszak következő éveiben 1986-hoz képest 21—22 százalékkal bővülnek e tevékenységek a mezőgazdasági nagyüzemekben. A szelektív fejlesztés fő irányai: az élelmiszer-feldol>gozás ós a helyben folytatható, jövedelmező ipari és szolgáltatási tevékenység. Arra törekszünk, hogy a szövetkezeti ipar fejlesztése elsősorban a halmozottan hátrányos helyzetű gazdaságok! felzárkóztatási programjának legyen a szerves része. Indokolt a meelévő kapacitásokat a mostaninál jobban • kihasználni, az export növelését, az import kiváltását szolgáló, jórészt bérmunkán alapuló tevékenységeket fejleszteni. Ennek egyik, a szar balyozással is támogatott útja a közős érdekeltségre alapozott kooperációk kialakítása, illetőleg továbbfejlesztése. A mezőgazdasági nagyüzemekben az adóreform bevezetésével megszűnik, a sokat bírált, ipari tevékenységet terhelő termelési adó. mindenkire egységes árképzési és adózási feltételek lesznek. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek eddigi adókedvezményei nyereségadó-kedvezménnyé alakulnak át. Remélhetően a gazdaságok képesek lesznek élni az új lehetőségekkel. v. farkas józsef u. 6.) juttatta el hozzánk. A fotó 1924-ben készült a Rudolf (ma Roosevelt) téren, a kisvasút megindulásakor. •w-TT e« fj -a • • a « f . ffl Két érdekes képet közlünk ma. A közúti híd 1/ -B-H I 7 szegedi hídfőjéről a 20-as évek elején készült fo111 II 8(118 g*r*ggg^§ « tót Erdei Andrásné (Józseí Attila sgt. 154/A) jóvl? J f-^W • voltából. A másikat Juhász Gyula (Ságvári Endre