Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

Szombat, 1987. augusztus 29. 3 Vezetőképzési tanácskozás Pénteken befejeződött Esz tergomban a kétnapos vezetőképzési tanácskozás, amelyen Magyarország, Csehszlovákia és az NDK ipari minisztériumának, valamint azok vezetőképző intézeteinek képviselői vettek részt. A tanácskozáson megvitatták a vezetőképzés, a káderutánpótlás és -nevelés eddigi eredményeit és időszerű feladatait. A tanácskozáson megállapították, hogy a közelmúltban mindhárom országban megkezdődött a vezetőképzés korszerűsítése, összhangban a társadalmi-gazdasági megújulás újabb szakaszával. A továbblépésben — minden szinten — döntő szerep hárul a munkafolyamatokat irányító vezetőkre. Az új igényeknek megfelelően a vezetőképzésben és a káderutánpótlás-nevelésben az eddig középpontban álló ismeretközlés helyett elsődleges szerepet kaptak a résztvevőket aktivizáló módszerek, valamint a jártasság és készségek fejlesztése. Befejeződött a nukleáris orvosi kongresszus Pénteken a fővárosban befejezte tudományos munkáját a nukleáris orvosi kongresszus. A tanácskozáson mintegy háromezer orvos, tudós vett részt, s a csaknem 250 előadás a tudományág egészét átfogta, ismertette. Mindehhez társult az a nagyszabású kiállítás, ahol a legnagyobb cégek mutatták be korszerű izotópdiagnosztikai műszereiket, orvosi eszközeiket. „Sokkoló' Szőlő, barack: szem-szájnak ingere A napokban egy igen hasznos tapasztalatcserén vehettem részt, szóló- és gyümölcstermelő gazdaságaink szakembereinek társaságában. Bács-Kiskun és Pest megyei ip'melóknél jártunk, s bizony, sok újat láttunk, mondhatnánk azt is: szépet és jót, követésre érdemest. Sok-sok , ..^metert kellett megtennünk, hogy jól termő szőlőt, s barackost találjunk. Sajnos, nálunk a téli fagy akkora pusztítást végzett, hogy a nagyüzemekben egyáltalán nem termett barack, s a magas művelésű szőlő is csak mutatóba ad termést. A szőlő újbóli termőre nevelése létkérdés, hiszen milliós értékeket jelentenek ezek a lerobbant ültetvények. Lemondani róluk luxus lenne. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban ezer hektáron termelnek szőlőt, s a fagy hasonló pusztítást végzett, mint Csongrádban. Itt a szőlő megújításának szakmai fogásaira kérdeztek rá útitársaim. A feldolgozó létesítményeiért „irigyelt" gazdaságban az idén a saját termes csak töredéke lesz az átlagosnak, hogy máshonnan tudnak-e felvásárolni, lesz-e import, s mennyiért, ez még nyitott kérdés. Egy dolog azonban itt és máshol is tanulság. Az évtizedek óta bevált jól gépesíthető magasművelési módot a korábbi módszerrel visszaállítani igen kockázatos. Három év fagyai után ki tudja jön-e még hasonló megpróbáltatás. A földközelbe lehúzott szálvesszéket ősszel földdel takarják be, s tavasszal szabadítják ki a homokból. Temérdek munka, s a vegyszeres gyomirtásnak is akadálya a talajba ágyazott zsenge növény. Kapálni kell, s ettől már igencsak elszoktunk. A sok kézimunkát megfizetni kevés gazdaság tudja, s a munkáskéz is sokfelé kevés ehhez. Itt úgy oldották meg, hogy művelésre kiadják tagnak, s vállalkozó kedvű városlakónak egyaránt. Másutt szakcsoportokat szerveznek, s igy oldják meg az új telepítést. A munkát végző önmaga is érdekelt abban, hogy mekkora a termés. Kecelen a Szőlőfürt Szakszövetkezetben meglepetten láttuk, hogy ott már nemcsak hogy ismét él a szőlő, hanem fürtökkel teli. A mi szemünknek kész csoda. A magyarázat nem késett soká. itt már 1986-ban olyan fagy pusztított, mint nálunk az idén. Egy évvel korábban rákényszerültek a megsemmisült termóalapok újranevelésére, a vesszőlehúzásra, takarásra. Így az idei nagy hideg már nem tett kárt benne. Joggal bízhatnak, a 20 ezer tonnás feldolgozósor és a 100 ezer hektoliteres tárolótér nem lesz kihasználatlan. A fejmüvelés jóval drágább a korábbi jól gépesített technológiánál, az iden meglesz érte a fizetség. Ezután jönnek a fejtörők. Mely fajták azok, amelyeknél minimális kockázattal ismét magasművelést alakítsanak ki. s melyeknél ügyeljenek arra, hogy a földközeli vesszők el ne satnvuljanak, alkalmasak legyenek a katasztrófát kiküszöbölök de enyhébb években felesleges munkát adó, állandó fiatalításra. A növényért aggódó kertész és a költségcsökkentést szorgalmazó közgazdász harca előrevetíti árnyékát: drágábban, aprólékos munkává] biztonsággal, vagy kockázattal, de olcsóbban termelni? Erre minden üzemnek saját magának kell a választ megadnia. Ott, ahol a szőlő a fő megélhetési forrás bizonyára az óvatosság nagyobb súllyal esik a latba. Kecel tízezres lélekszámú község. A közös szőlő ötszáz, a táblás tagi hatszáz hektár, míg a hagyományos szórványtelepítés szintén hatszáz hektárt tesz ki. Tekintélyes területnagyság. A fajtaválaszték is ezzel összefüggő, a nagyüzemben már a 85-ös fagy után kipusztultak a hagyománoys fajták, így a kadarka is. A téltűrőbbek,' a rizlingszilváni, a ¡kékfrankos, a rajnai rizling vált általánossá. Időközben kiderült, hogy ezek is veszélyeztetettek. A fagytűrésben I—2 foknyi differencia jelentheti olykor az életet, a Kunleány, a Zalagyöngye már rendelkezik ilyen előnyökkel. Egy ekkora gazdaság nem mondhat le az újdonságok előnyeiről. Üzemi összehasonlító kísérleteket már 1976 óta végeznek. ötven fajta és jelölt vizsgázik egymás mellett a sorokban. A sok szép között nekem a gyöngyrizling tetszett leginkább. Másnak talán más. Remélhetően jópárral a köztermesztésben is találkozhatunk, minél előbb. A fajtákon, a fejművelésű szőlőtermesztés csinján-bínján kívül a növényvédelem és 'tápanyagellátás, apró műhelytitkaiba is beavatták a résztvevőket. Megtudhatták, hogy megfelelő területnagyság esetén a legbiztonságosabb a saját meteorológiai mini megfigyelőhelyek kiépítése. Ezek adatait a növényvédelmi állomás prognózisaival összevetve biztonságosabb a kórokozók elleni időbeni megelőző védekezés. Másutt a leggazdaságosabb takarékos tápanyag-visszapótlás jó eszközeként szóltak a levél vizsgálati eredményekről. Ezután a gyümölcstermesztés magasiskoláját „leshettük" meg a dánszentmiklósi Micsurin Téeszben. Az 1600 hektáros ültetvény fele csonthéjas, s közel négyszáz az alma. A csepegtető öntözés Láthatóan jót tesz a fáknak, az erős törzsön levő ágakon kifejlett, méretes a gyümölcs. Ezt a víztakarékos módszert azoknak tudják ajánlani, akik szűkében vannak az öntözővíznek. A jól oldódó műtrágyák kijuttatását is ezzel végzik. Az egyszeri beruházás nem olcsó mulatság, de utána a karbantartás, a működtetés egyszerű és kevés költséggel megoldható. A berendezéseket saját üzemükben gyártják, tőlük szerezhető be. A termés biztonságos tpiacát, a kereskedelmi hullámzások kiküszöbölését a saját konzervüzem és az ezervagonos mélyhűtő teszi lehetővé. Kendőzetlenül elmondták azt js, amit a saját kárukon tanultak. Legalább más ne essen az ő hibájukba. így egyes fajtákról, termesztéstechnológiákról egyenesen lebeszéltek. Leginkább az őszibarackosuk látványa sokkolt bennünket Messziről virítottak a gyönyörű sárga gyümölcsök, még a fák alá is jutott belőlük, amiből majd rostos gyümölcslé készül. Nem tagadom a nálunk banánnál drágább csemegét nemcsak szemrevételezéssel (mustráltam, az ízére is kíváncsi voltam. Bőven akadt társam e mélyreható vizsgálódásban. Hogy náluk miért termett? Csak találgatni lehet, valószínű azért, mert egy jókora dombvonulaton van az ültetvény, s a fagyot itt jobban tűrték a növények. Komolytalan következtetésem ezek után, hogy Szegeden a körtöltésen tudnánk csak őket utánozni. Remélem a szakemberek ennél hasznosíthatóbb ötletekkel tértek haza. Megyénk egy-egy gazdaságában a látottaknál kisebb területeken termelnek szőlőt, gyümölcsöt. így ennyiféle kísérletre, próbálkozásra alapuló szakmai tapasztalatuk sem lehet. Amiben van. ott is jó érzés, ha a gyakorlatban másutt is látják egy-egy jónak vélt teória kézzelfogható bizonyítékait. Az igazi bizonyíték azonban az elkövetkező évek Szeged környéki termése lehet... Tóth Sieles István Mi legyen ezután ? A

Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat felszámolásának ügye mostanában olyan, általánosításokra okot adó példa, mint az a bizonyos aiiatorvosi ló, amelyen minden betegség egyszerre szemléltethető. Kicsiben ugyan, de pontosan tükrözi gazdasági átrendeződésünk lehetséges útjait, megoldásait, a velük járó nehézségeket. A jogutód nélküli felszámolásra ugyanis eddig nem volt sok alkalom, ezért hát a jogi eljárást is most kell megtanulniuk á vállalati, a megyei embereknek, a pénzügyi alkalmazottaknak. Ennek lebonyolítása során az egyik legnehezebb feladattal akkor találták szembe magukat a felszámolók, amikor a meglevő — bár a vállalati fénykorhoz képest meglehetősen megcsappant — munkáslétszám megnyugtató elhelyezéséről kellett dönteniük. Foglalkoztatáspolitikáról eddig is beszéltünk — de csupán beszéltünk. Eszközei leginkább a szakirodalomban jelentek meg, nem pedig a vállalati valóságban. Legföljebb a munkaügyi osztályok, a munkaerő-közvetítő irodák alkalmazottai intézkedtek egy-egy vitás esetben, a dolgozók ki-, belépésekor. Mára viszont éppen ezek, az eddig elhanyagolt eszközök váltak s szerkezetátalakítás sarkalatos pontjaivá. Az építőiparban jelentkező gondok meglehetősen speciálisak és eltérőek például attól, amilyenek Ózdon vagy még korábban a bányavidékeken voltak tapasztalhatók. Azért ez a megkülönböztetés, mert az építőipari ágazat egésze sem hasonlítható össze a többi iparvállalattal, lévén eltérőek a munkafeltételek, a munkakörülmények, a belső szervezeti rend és a munkaszervezés. Szakmái, pontosabban szakmunkásai is csak annyiban azonosak például a kohászokkal, hogy náluk sem egyszerű dolog átváltani a régi, megszokott életből egy másik, ismeretlenbe. Márpedig ilyen napokat élünk mostanában. Azok az építőipari szakmunkások, akik már pályaválasztásukba belekalku- , lálták a maszekolás, a fusizás lehetőségét és anyagi többletét, most nem nagyon lehetnek elkeseredve. A kőművesekre, az ácsokra mindig és mindenhol nagy a szükség, különösen napjainkban kelendőek a jó szakiparosok, amikor a megrendelőit szívesen térnek vissza a régi, hagyományos, kézi technológiára. Ám sok, saját szakmájában jól képzett ember (vasbetonszerelők, gépészek) kénytelenek elgondolkozni eddigi pályafutásukon, és föltenni a kérdést: mi legyen ezután? Mert az ő szaktudásukra — bár természetesen szükség van — nemigen tartanak igényt azok a nagy építőipari vállalatok, amelyek még talpon maradnak, jövedelmező munkát vállalnak. Különösen nehéz helyzetbe kerültek azok, akik a túlzott szakmai szétforgácsolódás „áldozataiként" csupán egy-egy részmunkához értenek, arra kaptak képesítést. Például a hidegburkolásból egyre nehezebb megélni, sokkal egyszerűbb az élete annak, aki két, esetleg három szakmában is jártas. Az ilyen univerzális emberek iránt még a dekonjunktúrák idején is érdeklődnek a vállalkozók, a vállalatok. Habár az építőipar nem tipikusan női szakma, mégis vannak, akik kisegítőként vagy könnyúgépkezelőként ide szegődtek. Számukra munkát keresni és találni nem lesz könnyű feladat, talán a mezőgazdasági kisüzemek, kisszervezetek alkalmazni tudják őket. Gondjuk megoldása olyan problémákat vet fel. mint általában a szakképzetlen és idős embereké. Méltányos esetekben viszont számítani lehet arra, hogy igénybe vehetik a korengedményes nyugdíjazást. Az erejük teliében levő fizikai munkások előtt több lehetséges út áll: vagy átkerülnek egy másik vállalathoz, ha az igényt tart szaktudásukra; vagy pedig vállalják az átképzést, egy új szakma megtanulásának minden gyötrelmét, azzal a perspektívával, hogy ebben jobban boldogulhatnak. Ehhez újraelhelvezkedési támogatást is igénybe vehetnek. N

yilván vannak, akik maguk keresik a megoldást, és az építőiparban dolgozók nem panaszkodhatnak a szűkös lehetőségekre; önállóvá válhat, akinek szakmája azt megengedi, és ezáltal a magánépítkezések piacán szállhat újból a versenybe. Beszállhat a kisszervezetek valamelyikébe is, legvégső esetben pedig más ágazatba kerülve folytatja az életét. A gazdaságban zajló szerkezeti megújulást, átalakulást most — kissé késve — követi a munkaerő lassú idomulása az új formákhoz. S mivel az új szervezetek általában a valóságos piaci igények alapján "erveződtek, várhatóan megindul a iók kiválasztódása, a gyengék további térvesztése. Az. ami a gazdaságpolitikai cél volt, s marad a jövőben is. Sz. K. Stabilizálás és kibontakozás a bányászatban Szén, kőolaj, földgáz A gazdasági-társadalmi stabilizáció és kibontakozás megvalósítására készített ipari minisztériumi munkaprogram összefoglalja a bányászat legfontosabb tennivalóit, szerkezetátalakítási feladatait is. Ezekről a tervekről nyilatkozott a bányásznap alkalmából > Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk kombinatív energiapolitikai koncepciója egymással szoros összhangban határozza meg a távlatban rendelkezésünkre álló különböző energiahordozók legcélszerűbb felhasználását. A kőolajat és a földgázt elsősorban a vegyiparban. valamint üzemanyagként és háztartási tüzelőanyagként hasznosítjuk. A szénbányászatnak a íignittermelés arányának növelésével kell javítania a széntüzelésű — és jelenleg rekonstrukció alatt álló — erőművek ellátását, továbbá évente legalább ötmillió tonna szenet kell szállítania a lakossági igények kielégítésére. Ide tartozó feladat a minőségi szenek és a brikett arányának növelése, újabb Űrfelvételek a Balatonról Üj térképészeti eljárást dolgoztak ki a tudományos kutatók, hogy meghatározzák e Balaton vizének tisztaságát befolyásoló szerves biomassza mennyiségi eloszlását. Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének munkatársai olyan olcsó és könynyen bevezethető eljárást fejlesztettek ki, amellyel folyamatosan, akár kéthetenként elkészíthető a vízfelszín térképe. A szakemberek az egyesült államokbeli Landsat műholdról készített, fényképhez hasoló diapozitíveket vettek igénybe. Ezek a 700—900 kilométer magasságból készített felvételek ma már kevésbé költségesek, ezért lehetséges rendszeres felhasználásuk széntermékek előállítása is. A szénhidrogén-bányászatnak korszerű kutatási és művelési módszerekkel cl kell érnie, hogy 1990-ben legalább 7 milliárd köbméter földgázt és 2 millió tonna kőolajat adjon az országnak. — A szénbányászat gazdaságosságát és jövedelmezőségét javító szerkezetátalakítási program a stabilizáció és a kibontakozás időszakinak szigorúbb gazdasági feltételei között folytatódik. Ez indokolta most, hogy a Korábbinál szűkösebb beruházási források felhasználását átrendezzük, s így a leghatékonyabb fejlesztésekre koncentráljuk. Egyebek Között a lignittermelést már nemcsak a bükkábrányi, hanem a gyöngyösvisoniai Thorez külfejtésben is bővítik. A távlati szerkezetáta'akitási tervek szerint az ezredfordulóig évi 24—25 miilió tonna között alakul majd a szénbányászat termelése. Ezen belül a külfejtéses lignitből 1990-től 1995-ig évi 8-ról 9,5 millió tonnára növelik a termelést. A barnaszénből 1995-ig évi 13—14 millió tonna marad a termelés, s ehhez már hozzájárul két új bánya: Dubicsanv és Ajka II. munkája is. Ezt követően újabb bányák, széntelepek megnyitásával biztosítani lehet ezt a szintet, még az ezredforduló után is. Hasonló távlatokat mutat a feketeszén bányászata, mert termelése a kilencvenes évek közepéig évi 2,3-ról 3,1 millió tonnára nő, s a dél-mázai újabb szénmező bevonásával több évtizeden át tartható ez a teljesítmény. A szerkezetváltás nélkülözhetetlen eleme a gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése. Négy szénbányavállalat — a veszprémi, a borsodi, a tatabányai és a nógrádi — már leállította a ráfizetéssel termelő, úgynevezett peremi külfejtéseket. A tervek s?,erint 1990-ig fokozatosan leáll a munka a mélyművelcses Ebszöny, Csordakút, Szorospatak és Farkaslyuk bányaüzemben, továbbá az átmenetileg még üzemeltetett kisebb — dorogi, borsod',, nógrádi — külfejtéseken. A Mecseki Szénbányák 1989 és 1991 között a Kossuth és a Béta aknában hagy fel a ráfizetéses termeléssel, és a hosszú távon is gazdaságosan dolgozó többi aknára koncentrálja a munkát. A bányászok kezdeményezésére született tavaly kormányhatározat a foglalkozási rehabilitáció szabályainak korszerűsítéséről, és a rehabilitáltak új keresetkiegjszitési járadékáról. Ez EZ intézkedés különösen a mecseki bányászok munkaerőgondjainak megoldását segíti. Az új szakemberek célszerű képzését teszi lehetővé, hogy a szeptemberben kezdődő tanévben már az Ipari Minisztérium javaslata alapján korszerűsített tananyag szerint kezdődik meg a tanítás a bányászali szakmunkásképző intézetekben — fejezte be nyilatkozatát Czipper Gyula. (MTI) ] \