Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

A Héj fő, 1987. augusztus 24. >Iint arról lapunk első oldalán tájékoztatást adtunk olvasóinknak; tegnap este utoljára harsantak föl a fanfárok a Dóm téren: befejeződtek az idei únneszeqedi ünnepi hetek pi játékok, s a fesztivál A intézőbizottsága gyorsmérleget készített az elmúlt hetek eseményeiről. A finálé után, mai lapszámunkban utoljára jelentkezünk a Szegcdi ünnepi Hetek emblémájával. A fesztivállal együtt ugyanis egy esztendőre mi is búcsút veszünk a nyár majdnem két teljes hónapja alatt közölt napi összeállításunktól. Viszontlátásra jövőre — ugyanitt... Misék a szabadtérin Az egész föld útja Egy életmű áttöri a határokot ízléses plakát és európai színvonalú katalógus hirdoti: mától nemzetközi Böllszimpózium kezdődik Szegeden. a tudományegyetem német tanszékének szervezésében. A hosszú előkészítő munka irányitója Bernáth Árpád. aki szakdolgozatában, egyetemi doktori disszertációjában és kandidátusi értekezésében is Heinrich Böll életművével foglalkozott. — Mi teszi aktuálissá ezt a szimpóziumot? — kérdezr tem a német tanszék docensétől. — 1985 júliusa, Böll halála óta foglalkoztat egy ilven tanácskozás létrehozásának gondolata. A szimpóziumot az. író hetvenedik születésnapja teszi aktuálissá. valamint — e tanácskozás nyomán — egy ismeretJen Bolt-levél nyilvánosságra hozatala, mely levelet Szentesen. 1944. július 24-én írt E levél kapcsán, pontosabban Böll szentesi tartózkodása miatt, a mezőgazdasági szakközépiskola falán emléktáblát avatnak. Erre az eseményre hívtam meg a Böll-forditókat. Szentesen kiállítás is lesz a könyvtárban arról, hogyan nézett ki a város 1944-ben. A szegedi BölVkiállitást — melyet korábban Moszkvában láthatót a közönség — a Somogyi Könyvtárban lehet megtekinteni, mától szeptember 18-áig. — Böllt a háború sodorta hazánk földjére. Életművének leginkább meghatározó eleme a háborúhoz való viszony. — Gyakorlatilag az iskolapadból került a háborúba, ö. a Rajna-vidéki fiú, azzal a szembenállással fordult a hitleri hatalom terveihez, ahogy az történetileg „szokás" volt a porosz szándékkal szemben. Köln környékén ellenállási akció is volt, a résztvevőket azonnal kivégezték. A bevonulási parancsnak eleget tett Böll, de mindig igyekezett kivonni magát a háborúból. Hat év katonaság és három esztendő frontszolgálat ellenére is, érettségizettként, csak tizedesi rangig jutott. Elhatáirozta ugyanis, hogy sohasem lesz tiszt, ugyanakkor' — krisztusi vállalás jegyében — azt mondta a németre: ez az én népem. A háborúban leginkább az borzasztotta el. hogy miféle hierarchiát kéoes létrehozni az ember, milyen parancsoknak kell alávetnie magát. tfgy érezte, ez mindenféle hatalomhan ki tud alakulni: családban, iskolában, vagy egy szerkesztőségben. — Sok íróhoz hasonlóan, öróla is elhangzott az a felszínes megállapítás, hogy a háború tette íróvá. — Ez a megállapítás nemhogy felszínes, de sértő is. Mint ahogy Pilinszky is passiót irt. úgy Böll t sem csak a háborúról tudott beszélni. Az írónál csak a belrsú struktúra számit, a többi az. amivel felöltözteti. — Világképének másik döntő eleme németsége. — Ezt illusztrálandó, eszembe jut egy jelképes erejű eset. 1971-ben Vas Istvánnal, Görgey Gáborral és Szántó Piroskával Böll a Balatonon járt. Május volt, ezért Görgey megjegyezte, hogy aki ilyenkor fürdik, arról biztosan állitható, hogy német. Böll erre nekivetkezett, bement a vízbe, és egy hatalmasat úszott. Tőle tipikus válasz volt ez, holott otthon éppen őróla állították. hogy belepiszkit a fészekbe. — De az azért igaz, hogy kívülről szemlélte a németséget? — Tény, hogy néhány kéziratában porosznak mondja a németet. Három fiának is francia nevet adott és francia kocsival járt. De azt tudta, hogy a második világháború után vállalni kell a németséget. És ő vállalta is, soha nem hagyta el a hazáját. — A bűntudat és a részvét kulcsfogalom Böll értelmezéséhez. Milyen volt a viszonya a kereszténységhez? — Anarchista volt, a szó eredeti értelmében; tehát hatalomellenes. Böll minden megnyilatkozásában őskeresztény. Regényeiben a közösségek mindig spontán módon születnek, a párok is azonnal és egy életre szólóan alakulnak ki. Szerelem első pillantásra, barátság az első perctől, de aztán jón a szervezet, amely közbeszól, elkúlönöz. Böll azt mondja, hogy az emberiség mindig képes létrehozni önállóan szerveződő közösségeket. s ha ezeket le is rombolják, újra születnek mások. Talán ennek az általános emberi hitvallásnak köszönhető rendkívüli népszerűsége. Böll a hétköznapi életben is fölfedezi a kereszténységet: abban, hogv a katona kávét iszik, az áldozást, Ha az ő katonája egy nőt megnézett, abban biztosan meglátta az angyalt is. Azt mondta tehát, hogy az emberiség történetét csak az őskereszténység alapjairól lehet tovább folytatni. Természetesen szembekerült a klérussal, holott ő mindenét szétosztotta. Amikor nem írt, akkor segített. — „A demokratikus alkotmány, a demokratikus kormányzat állandóan veszélyben van, ha önértelmezésünk nem demokratikus'' — irja Böll. Fölfogható ez politikai programként is? — A politikai gyakorlatra mindig egyként reagált: „Miért mondjátok, ha nem teszitek?" Ez az ő programja. Fölhívta a figyelmet például arra, hogy az NSZK alkotmánya a következő mondattal kezdődik: „Az emberi méltóság sérthetetlen." Tehát minden ember méltósága, és nemcsak a németé. Többször kijelentette, hogy mindig föl kell ter.|núnk a kérdést: hogyan számolunk; el egymással? Belátható: az ilyen magatartás nagyon kellemetlen tud lenni. £s az NSZK-ban megvannaki azok a fórumok, ahol hangot kaphatnak ilyen vélemények. — öt, két évtizedig levelezett Böll-lel, többször személyesen is találkozott vele. Mondana néhány szót erről a kapcsolatról? — Az Egy bohóc nézetei című regényéről irt szakdolgozatomat elküldték Böllnek. Az író nagyon hálás volt azért, hogy én politikán kívüli szempontok alapján elemzem. 1971-ben három évre az NSZK-ba kerültem, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének dortmundi kultúrfunkcionáriusa lettem. Így alkalmam nyílt arra, hogy többször találkozzam Böll-lel, de az írói életek nem érdekelnek, tehát nem használtam ki a lehetőségeket. Részt vett néhány koz|szereplésén, és nála is jártam. Szerencsére, őt is izgatta az, ami engem leginkább foglalkoztat: a szövegben rejlő struktúrák. Dlusztus Imre Andrew Lloyd Webber gyászmiséjét és a Tolcsvay testvérek közösségteremtő szertartását láthattuk-hallhattuk. a szabadtéri idei utolsó bemutatóján, szombat este. Meglepő vállalkozás mindkettő. Webber — a Jézus Krisztus szupersztár, a Macskák, az Evita szerzője — templomi, személyes müvet, oratóriumot irt: szabályos, hagyomá^ nyos misét. A népszerű Tolcsvay testvérpár pedig arra vállalkozott, hogy mise formájában találja meg azokat a közösségformáló erőket, melyek szertartássá szervezik a nagy találkozást, de ellene hatnak az ezeréves, keresztény formáknak. A keresztény egyház történetében sokféle istentisztelet alakult ki, de mindegyik a megváltót szimbolizálja, illetve a megváltás tényéhez való viszonyt fejezi ki. Természetes, hogy egy hálaadó szertartás és egy gyászmise pszichológiája között jelentős különbség van, de mindkettő Krisztus testéhez kíván eljutni. Ilyen módon a requiem megszólítottja is a mindenható Atya, a megszólító pedig a gyászoló: „Adj, Uram, örök nyugodalmat neki..." Hivő számára nem létezik személyesebb párbeszéd, mint az ima. A requiem bevezetőjében ez a bensőséges kapcsolat alakul ki, amit — mintegy szembesülve az emberi sorssal — a halál története követ. Föltűnik „ama végső harag napja", majd a „rettenetes fejedelem" alakja. Az oratorikus szabályok szerint újra a megszólító lelke kerül előtérbe, ilyen a liturgia dramaturgiája: könyörgés, a szomorúság kifejezése, majd a „fordulat", a felajánlás következik. A keresztény ember úgy gondolkozik a halálról, hogy az „az egész föld útja", de Isten nem hagyja magára az igazakat, az embernek „kimenti lelkét az alvilág karmaiból". A felajánlás, az áldozat — ez az offertórium, a ''„fordulat" tétele az oratorikus műben — hagyományosan Isten jóakaratának megszerzésére irányul. Az áldozat összekötő kapocs Isten és ember között a halandó a személyes tulajdonát képező tárgyat vagy dolgot önként odaadja az istenségnek. A régieknél az áldozat határozta meg az egyén és a közösség létének ritmusát. Miután a szomorúságtól a megváltó szándékára terelődik a lélek figyelme, az oratóriumban a hálaadás hangzatai szólalnak meg. A megszólító dicsőíti a magasságban levőket, Krisztust, aki magára vette a világ bűneit, s kéri, hogy az elhunytnak is „örök világosság fényeskedjék". Az utolsó tételben „visszahull" a könyörgés a megszólítóra: „Mentes meg engem, Uram, az örök haláltól ..." Arezzóban a Bartók kórus Nagy László felvétele Az Arezzóban évente megrendezett nemzetközi kórustalálkozóknak rangja van az énekkari fesztiválok között: az idén szegedi együttes, a Rozgonyi Éva vezette Bartók kórus kapott meghívást az augusztus 25. és 31. között rendezendő találkozóra. Az augusztus 20-i ünnep alkalmából ismét Kiváló Együttes címet kapott énekkar tagjai az elmúlt napokat Csurgón töltötték, „edzőtáborozással". Képünk még a szegedi próbán készült Mondottam: személyes ..műfaj" a mise. Megszólal benne a gyász, a szomorúság, majd a keresztény optimizmus is. A zsoltár szavaival: „Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék." Túl azon, hogy egy ilyen mű legföljebb a mozdulatlanságból építkező kísérleti színház számára lehet színpadra illő alkotás, zavaró az a tény is, hogy a miséhez szükséges bensöségesség teljesen hiányzik. Ez a profi módon megtanult muzsika — Webber zenéje — erőtlen ahhoz, hogy lelket remegtető legyen. A misét megtekintő és meghallgató nézők ülnek a színpaddal szemben. Olyan ez, mint egy demonstráció. De a látvány és a bennünk keltett érzés nem elég monumentális ahhoz, hogy pótolja a belül itt törvényszerűen hiányzó hatalmasságérzetet. Hogy mégis vannak pillanatok, amikor magával ragad a zene, az elsősorban B. Nagy János csodálatos, fénylő tenorjának köszönhető, s minden bizonnyal a karmesternek, Pál Tamásnak is, aki rendkívüli intencióval fogta össze a debreceni Kodály kórust, a KISZ Központi Művészegyüttesének énekkarát, a Szegedi Zenebarátok Kórusát és a Szegedi Szimfonikus Zenekart. Talán a tiszai levegő tette, hogy a szoprán szólamot éneklő Pitti Katalin csillogó hangja olykor elcsuklott. E sorok írója számára eldöntetlen, hogy szép-e Pál Judit fátyolos gyermekszopránja... * Ügy tűnik, az István, a király óta nem múlhat el magyar nyár rockszerzők által írt, nagy lélegzetű, szabad térre szánt zenés opus nélkül. Ez a nagy zenei rockfolyam, no meg az elképesztő méretű siker mintha azt is mondaná: öt éve kicsit jobban lehet magyarnak lenni. Több a háromszínű lobogó, gyarapodnak a kokárdák, a gyertyákon is nemzetiszín szalag, s a tévé versösszeállításában Pilinszky szentháromság-verse is nemzetiként értelmeztetett. Nem meglepő hát, hogy idén is született magyar mű: Tolcsvay László és Tolcsvay Béla közös szerzeménye. Szándékuk szerint a mise „beavatási szertartás" jelentését gondolták újra zenéjükben, s ehhez társult a maga táncos nyelvén Nóvák Ferenc, a kitűnő koreográfus. A beavatás ősi szertartásán a hétköznap ünneppé tétele volt a cél. Bölcs dolog ez, mert ünnepek nélkül elsatnyulna a szellem és a lélek, nem véletlenül mondja egy régi zsidó átokzsoltár, hogy „ne legyenek ünnepeid!". Hogy ünnep szerveződött-e Tolcsvayék városi népköltészetéből? Nehéz kérdés, különösen akkor, ha fölidézem a szombat esti ünneplő közönséget. Két momentum akadályozza bennem, hogy fölszállongjon az én ünnepi érzésem. Az első az a kétség kívül csakis rám tartozó tény, hogy korábban láttam a Magyar mise margitszigeti, a végére teljesen ellaposodó előadását. A másik: az egységesség hiánya. Az első akadályt úgy-ahogy leküzdötte a szegedi előadás feszessége, jó tempója, lezártsága. De a második erősen tartja magát. A koncepció úgy szól, hogy a katolicizmus előtti idők szertartásait megidézve közösségteremtő — szerénytelenebből: népszervező — akció szúlessék a hit és a szeretet nevében, mindenkihez szólón. Ennek azonban ellent mond az, hogy a kavargó eklektikában a keresztény liturgia ugyanúgy megszólal, mint az a jól ismert vallásos szöveg, mely a „Láttyátuk feleim" megszólítással kezdődik. Tudóm, hogy szinte a mű elleni gyilkos merénylet, ha a szöveget és a zenét külön választjuk, de ha komoly szerepet kap a „vers", akkor oda kell figyelni. Ez a figyelem gyötrődött a vissza-viszszatérő „nem elég"-reminiszcencia fölfedeztével vagy az egy hangra, egy zongorára hangszerelt konklúzió hallatán. A szöveg hiányosságai azért is hangsúlyozandók, mert a muzsika olykor valóban magával ragadó, a legjobb rockos hangzásokat idéző volt. A szólistákról: Pitti Katalin szó szerint „fölülről" énekelt, fehér papnői (?) ruhájában külön színt jelentett. Begányi Ferencnek alighanem „aprómunka" volt visszaadni a papírra vetett monotóniát. Demién Ferenc. Tolcsvay László és Vikidál Gyula legjobb koncertteljesítményúkkel lepték meg rajongóikat. Porteleki László, a Téka énekese hittel szárnyalt a mise legszebb tételében, de valamivel kisebb csapásokkal, mint a margitszigeti előadáson ifj. Csoóri Sándor. Az Amadinda útősei feszes ritmust szabtak a Tavasz női kar és a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara és tánckara fiatalosan friss tagjai számára. A produkciókat Koltay Gábor rendezte. D. I. Tartós lakásbérlet Az Immobilia Forgalmi Rt. amely a rendszeresen hazánkba látogató külföldiek számára magyarországi tartós lakásbérletek szervezésével foglalkozik, most bövitette valutaszerző tevékenységét. Eddig kész ingatlanok megvásárlásával szereztek lakásokat a külföldi ügyfeleknek tartós használatra, újabban saját beruházásban épített házakkal is bővítették a kínálatot. A Szabadság-hegy oldalán, a Cinege út mentén négy házat épi-tettek, 9-9 lakással t (