Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

2 Vasárnap. 1987. augusztus 23, Ünnepség ((pusztaszeren Szűrös Mátyás megszegi az újkenyeret, a kép bal oldalán Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára (Folytatás az 1. oldalról.) nek, gyengeségeinek és hibáinak is. Ennek következtében kiaknázatlan maradt a magyar gazdaságban egyébként benne rejlő lehetőségek számottevő hányada. Gyakran nem éltünk azokkal a tapasztalatokkal sem, amelyeket a kisebb-nagyobb megtorpanásokon, visszaeséseken nálunknál sikeresebben túljutóktól eltanulhattunk volna. A körülmények által szükségessé tett változtatásokkal előreláthatólag együttjáró társadalmi-politikai problémák elkerülésének őszinte igénye, illetve az esetleges konfliktusok miatti félelemből eredő görcsök, a társadalmi csoportok és az egyének zavartalan létbiztonságának szavatolására való egyoldalú törekvés társadalmunknak éveken át nyugalmat, de törékeny üvegházi védettséget adott. Napjainkra azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy ennek fenntartásával óriási károkat okoznánk önmagunknak. A 80-as évek második felére mind sürgetőbbé vált a határozott változtatások igénye. Első-' sorban hazai közvéleményünk, de szocialista szövetségeseink, külföldi partnereink is céltudatos, fordulatot hozó program kimunkálását, s annak határozott, bátor végrehajtását várják tőlünk. Több hónapos előkészítő munka, széles körű, eleven, sokszor szenvedélyes, de mindig jobbító szándékú társadalmi viták után fogadta el a Központi Bizottság július 2-ai ülésén a gazdasági és társadalmi kibontakozás programját. — A társadalmi viták tapasztalatai is azt mutatták, hogy az ország vezetése csak akkor várhat el a néptől cselekvő támogatást, , áldozatot, ha képes pontos helyzetképet adni, az okokat őszintén feltárni, a célokat világosan megjelölni, ha nem kerüli meg,a felelősség kérdését sem, egyszóval, ha nyíltan politizál. Tudjuk, hogy a fogyasztás további korlátozása mellett népünk csak akkor mozgósítható újabb tettekre, ha a kibontakozási program végrehajtása során meggyőződik a vezetés megújulási képességéről, cselekvési egységéről. Az embereknek látniuk kell a jövőbeli előnyöket és azokat a biztosítékokat, amelyek szavatolják, hogy a becsületes, szorgalmas emberek önhibájukon kívül nem sodródhatnak a társadalom peremére. A párt programja józanul mérlegeli a körülményeket, szembenéz nehézségeinkkel, megjelöli a kibontakozás fő irányát, a termelési szerkezetváltást, ugyanakkor számba veszi és vállalja az elkerülhetetlen politikai, társadalmi, gazdasági feszültségeket, konfliktusokat, felkéssül azok enyhítésére, kezelésére, és gondoskodik a végrehajtás eszközeiről, biztosítékairól is. A megvalósítás, a nagyobb megrázkódtatások elkerülésének eszköze csak munkánk eredményességének növelése lehet. — A mai ünnep jó alkalom arra, hogy gondoljunk azokra a magyarokra is, akik a történelem Viharaiban határainkon kívülre kerültek. István király örökségének, az elmúlt 1100 esztendő küzdelmeinek, a dicsőséges felemelkedéseknek és nemzetpróbáló kudarcoknak ők is részesei. Kívánjuk nekik — akárcsak nem magyar nemzetiségű honfitársainknak —, hogy ők is foglalhassanak helyet jelenlegi hazájukban az egyéni és kollektív emberi, nemzetiségi jogok asztalánál; őrizhessék meg magyarságukat, ápolhassák nyelvüket, gazdagíthassák közös kultúránkat, s országuk felelős állampolgáraiként gyarapítsák a Duna-völgyi népek közötti megbékélés, szóértés és barátság szálait, öregbítsék hírnevünket szerte a világban, ott, ahol élnek. Ami minket illet, ebben a szellemben következetesen fellépünk a népek barátságáért, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságáért, és mélységesen elítéljük az erőszakos asszimilációt, bárhol is történjék a világon. — Mostani helyzetünkben a mai naphoz kötődő legfontosabb tanulság: csak az a nemzet lehet sikeres, amelyik tiszta nemzettudattal és a népek közötti barátság jegyében emelt fővel, bátran száll síkra, és vesz részt a világ nemzeteinek versenyében. * Az ünnepi beszéd elhangzása után az új lisztből sütött kenyeret Vajnai Ernő, a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke adta át Szűrös Mátyásnak. Molnár Lajos, a Teszöv elnöke vándorserleggel jutalmazta az idén a búzatermesztésben legjobb eredményt elért gazdaságot, a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag 63,1 mázsás hektáronkénti átlagterméssel dicsekedhet. Az ünnepség után az emlékmű előtt felépített szabadtéri színpadon néptáncbemutató szórakoztatta a közönséget. Fellépett a Szeged Táncegyüttes, a csongrádi Alföld Táncegyüttes és a gyomaendródi Körös menti Táncegyüttes. Délután két színpadon, és az emlékpark teljes területén folytatódott a program. Megrendezték a veterán autók nemzetközi találkozóját, volt ökölvívó- és kickbox bemutató, divatbemutató, sokszínű népzenei műsor, fogatverseny és lovasbemutató is. Messzitől Az idei találkozó minden bizonnyal legtávolabbról jött vendége, Joachim Zimmer NDK-beli veterán autós volt. Plauenből 900 kilométert tett meg 18 óra alatt az 1937ben készült nyitott tetős DKW-jával. — Csak egyszer kellett megállnunk, mert meglazult egy csavar az öreg masinában. A 2 éve vásárolt öreg autó mellett, egy régi NSU motorkerékpár is szinesiti a gyűjteményét. Igaz, otthon leginkább a kevésbé patinás, de gyorsabb Wartburggal jár a család. Most is itt vannak mindnyájan. — Nagyon jól érezzük magunkat itt, Öpusztaszeren. Megragadó a találkozó hangulata, frissessége — mondja végül, majd megnyomja az öreg autó dallamkürtjét, hogy utat vágjon magának a csodálkozok tömegében a plaueni vízi rendőr. Akiknek van idejük, hosszan mustrálgatják az öreg Tátra taxit, vagy az éppen 40 esztendős, 32 lóerős FIAT-ot és a nyitott, karcsú BNW-t. A piros Morgannak is akadnak csodálói, akárcsak a középkorú Mercedes-Benznek. Kérdések és válaszok Az idei politikai fórum házigazdája a Magyar Rádió Szegedi Stúdiója volt. A korábban írásban összegyűjtött -és a helyszínen feltett kérdésekre Bartha László, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Petrik István, a Csongrád Megyei Tanács általános elnökhelyettese, Oláh Miklós, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának titkára, Germánná Vastag Györgyi a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Müller Józsefné, a Szeged Megyei Városi Tanács elnökhelyettese és Modróczky Edit, a Társadalombiztosítási Igazgatóság Csongrád megyei igazgatóhelyettese válaszolt. Az első percek a történelmi emlékpark születésére való emlékezéssel teltek, de természetesen gyorsan szóba kerültek napjaink problémái is. Természetes, hogy az emberek többségét a következő hónapokban illetve a jövő év elejétől a saját életükben, életszínvonalukban bekövetkező változások érdekelték elsősorban. Az ország egészét érintő döntéseken túl többen érdeklődtek a szűkebb környezetünket érintő tervekről. Kint az emlékparkban jó néhány kérdés — idő hiányában — megválaszolatlanul maradt. Ezekre a következő napokban lapunkban visszatérünk. Koreográfusoké-háttérben // A jól pergő, változatos programok láttán vajon kinek jutott eszébe, hányan, mióta készültek arra, hogy minden a helyén legyen, mindenki jól érezze magat? — Februárban állítottuk össze az idei találkozó kulturális programjait — mondja Fodor István, a Csongrád Megyei Művelődési Központ igazgatója, a rendezvény gazdája. — Hányan dolgoznak most itt? — Háromszázötven közreműködő szolgáltatja a műsorokat, négyszáz-négyszázötven rendőr, munkásőr, katona, szervező, rendfenntartó biztosítja a zavartalan szórakozást. Kétszáz veterán autós is itt van — Hogyan állt össze a program? — Elsősorban a hagyományos műsorokból válogattunk. A népzenét, a néptáncot eddig is sokan kedvelték, most is erre építettünk. A fiatalok hiányolják a diszkót, de erre itt nincs megfelelő hely. Az idén kicsit rövidítettük a programokat. Az a tapasztalatunk, hogy este 5 óra után már nem nagy az érdeklődés, így most csak eddig adunk műsort. — Milyen újdonságokkal rukkoltak elő az idén? — Az egyik a Hóra együttes produkciója. Körbejárnak az emlékparkban, s ahol igénylik a vendégek, ott megállnak és „műsort adnak". A másik, sokak által várt látványosság a veterán autók nemzetközi találkozója. — Akaiit ma valami gond? — Szerencsére minden együttes megérkezett, az apróbb gondokat is sikerült megoldanunk. Jól előkészített nap volt a mai, több mint egy hétig dolgoztunk itt kint, hogy minden a helyére kerüljön. Hiszen most egyetlen nap annyi programot kell levezetnünk, mint egy kisebb városban egész évben. Ái akác az igazi... Az idei esztendő legelső újkenyeret Vajnai Ernő, a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke adta át a dísztribünön. — Hogyan lehet kiérdemelni ezt a megtiszteltetést? — Minden évben az a téesz süti, aki a legjobb búzatermést érte el. — Hányaiik alkalommal adja most át az újkenyeret? — Két éve is mi voltunk a „sorosak". Akkor pár kiló híján 70 mázsás termést értünk el hektáronként. Az idei búzatermés kicsit szerényebb. A kenyérátadó — Lesz elég kenyerünk? — Közepes esztendőt tudhatunk magunk mögött, de biztosítva van az ország kenyere. Évtizedek óta nem aggódtunk ennyit a gabonáért. Kikel-e? — féltettük először, aztán a fagy miatt aggódtunk. Tavasszal a jó idő még a rekord termést is megcsillantotta, de aratás előtt az aszály sok-sok mázsát elrabolt. — Hogyan készült az ünnepi kenyér? — Természetesen különleges figyelemmel sütötték. — Mekkora? — Vgy négy kiló körüli ... — Jut belőle kóstoló minden vendégnek. De mit jelent a téesz elnökének az a szó: kenyér? — En még abból a generációból származom, akinek úgy vésődött be a tudatába, hogy az életet, a legfontosabb táplálékot jelenti. És tiszteletet azok iránt, akik kemény munkával járultak hozzá ahhoz, hogy minden család asztalára jusson belőle elég. Az újkenyér adjon erőt jobb életünk megteremtéséhez. Jobb helyet keresve se találhatott volna magának Gémes Ferenc és Gémes János. A baksi testvérek ugyanis nyolc bogrács társaságában ünnepelték augusztus 20-át. A finom illatok mellett is hamar alább hagy „irigységünk": — Hajnali háromkor kezdtük a napot a baksi vendéglőben. Megtisztítottuk, kizsíroztuk a bográcsokat, aztán irány Öpusztaszer. — Kinek főznek? — A Tisza vendéglőnek. Harminc kiló marha- és kilencven kiló birkahúst daraboltunk össze előre. — Hány bográcsba fér enynyi hús? — Nyolcnak gyújtottunk alá. — Látom fával melegítenek ... — Az akác áz igazi. Édesapánktól tanultuk így. Mi gázzal sose főzzük, pedig akad, hogy ezerszemélyes lakodalomba is hívnak bennünket. — Elárulná a receptet? — Nincs ebbe semmi boszorkányosság. Bő zsírral megkenjük a bográcsot. Vöröshagyma, só, b.ors, köménymag kerül bele, a hús mellé. Lassú tűzön rotyogtatjuk. Végül, mikor már pözsög, belerakjuk a paprikát is. így lesz igazán vastag a leve, — Melyiket szereti jobban? — A marhapörköltet, vastagabb, markánsabb. — Evett ma már belőle? — Nincs nekünk arra időnk. Majd estére. Az összeállítást készítette: Bőle István, Nagy László. Rafai Gábor