Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

Péntek, 1987. augusztus 7. 5 étecjedi ünnepi hetek Verdi: Rigoletto. Előadás a Dóm téren, este fél 9-kor. A harmadik szegcdi táblakép-fcstcszetl biennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Wieber Mariann Jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20ie. Papp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsl Attila festőművész kiállítása az Ifjúsági Házban, augusztus 31lg. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termében, A Mőra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucsképgyűjtemény; Móra-emlékszoba; A Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete cs harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága; Magyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, míniés maxikönyvek Kass János műhelyéből. Nemzeti Történeti Emlékpark (Úpusztaszcr). Ifj. Lcle József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szcntmihálytelck). Rigoletto SZIN — huszonegyedszer Huszonéves lett a fiatalok országos találkozója, a szegedi ifjúsági napok. A tavalyi jubileum után az újítás, a változtatás igénye és szándéka vezette az idei előkészítést, tervezést. Színes kavalkád Pénteken elsősorban a zene, a táncház, a diszkó, no meg a Z'ZI Labor koncertje volt a fölvezető. Szombaton a hajnal jó néhány, furcsa öltözékű fiatalembert talált a Móra-park, a Stefánia, az újszegedi Tisza-part bokrai és fái alatt. Almosak voltak, hisz a hosszú utazás, az éjszakába nyúló esti koncert elgyötörte őket. A kötelességüket teljesítő rendőrök ellenőrző körútja nyomán fáradtan szedelőzködtek föl, keresve nyugodalmasabb pihenőhelyet, tíz óráig, amikor sűrűsödött a program. Az Árpád téren népművészeti vásár és amatőr együttesek műsora, a Volán. a postaigazgatóság és a Délép klubjában filmvetítések, számitógépes játékok, különböző ügyességi programok várták az érdeklődőket. Délután kezdődött a karnevál, melyet a veterán motorkerékpárok és autók felvonulása vezetett be. A huszonegynéhány szegedi üzem fiataljai szellemes élőképekben mutatták be mai életünk fonákságalt. Találkozhattunk a bérfejlesztés, az új adótörvény és a gazdasági reform sajátos megfogalmazasával is. A délutánt igazán színessé tette a Staféta együttes Beatles-parti című műsora, este az újszegedi szabadtéri színpadon Deák Bili Gyula és a Bor együttes koncertje nagy siker volt. a hangulatot már csak a hajnalig tartó Vigadóbál „hajazta". A vasárnap a Liget-fürdőben strandpartival kezdődött, közben a Klauzál téren öze László bűvész mutatványain csodálkozott' unoka és nagymama. Tíz órától az aszfaltrajzversenyre nevezett lányok és fiúk vették birtokukba a természet adta rajzlapokat. Az Árpád téren folytatódott a népművészeti vásár és ismét beategyütteseké volt a szökőkút előtt fölállított színpad. Több százan csodálták a Széchenyi téri ügyességi pályán a Rudge, BMW, Jawa és Zündap márkájú század eleji motorbiciklicsodákat, vagy a gyönyörűen fölújított FIAT, Mercedes, Tátra márkajelzésű, finom formájú négykerekű masinákat. A hibátlan teljesítményekért kijárt a tapsvihar. Véleménycsokor - Böhler Róbert Kismórágyról. Tolna megyéből érkezett. Batyujával éppen a Roosevelt téri játszótér ivókutiához igyekezett, kezében fogkrém és fogkefe. — Már második alkalommal jöttem. el Szegedre. A tavalyi program jobban tetszett, több volt a rockegyüttesek műsora, a mostaniak nem nekünk szólnak. Szombat este jó néhányszor fölébresztettek bennünket a rend őrei, mondván, keressünk más szállást. Sajnos, mi nem tudtuk a lehetőségeket, így maradt a nem túl meleg éjszaka, fejünk felett a csillagos éggel. De így is jól éreztem magam, hétfőn munkába állok, sajnos, a szakmámban — egészségügyi szakiskolát végeztem Szekszárdon — nem tudok elhelyezkedni, mert kevés a •fizetés. így a vasútnál váltókezelő leszek. De jövőre ismét itt vagyok. Kópís Zsolt autószerelő. Lóczí Zsolt szakközépiskolás, hetedmagukkal Tótkomlósról érkeztek. — Mi a társaság kedvéért jöttünk és szívesen részt veszünk minden programon, kár, hogy szerelésünkről, a szögekkel kivert bőrdzsekiről, a sátorponyvából készült nadrágunkról, hosszú, vagy igen rövid hajunkról ítélnek meg bennünket. Igaz az is, hogy távol az iskolától, a családtól, erre a néhány napra jobban elengedjük magunkat. Csizmadia Sándor politikai dalénekessel a fiatalok gyűrűjében találkoztam. — Tíz éve járok Szegedre. Igen megváltozott a helyzet, no nemcsak Szegeden és nemcsak az ifjúsági napokon, hanem mi is változtunk, fiatalok. Egy évtizeddel ezelőtt derűsebbnek láttuk a körülöttünk levő világot, ma közvetlenül tapasztaljuk gondjainkat, így a mai gyerekek kissé cinikusak, de realisták. A dalnak ma már nem társadalmi igazságokat kell közvetíteni, mert egyre több az a fórum, szerencsére, ahol ezt megteszik, inkább erkölcsi magatartást sugárzó, közösséget formáló ereje kell hogy legyen. Törődnünk kell a KlSZ-szervezeten kívüli fiatalokkal is, hisz éppen az a gondjuk, nem tartoznak igazán sehová. Ha a külső szemlélő csak ruházatukról és viselkedésükből ítéli meg az ittlevőket, rosszul teszi; a különböző, számunkra feltűnő reakciók mögött súlyosabb egyéni, családi gondok húzódnak. Velük is kezet kell fognunk. Lénárt Béla, az Express Csongrád megyei kirendeltségének vezetője vasárnap délelőtt már számokkal is szolgált. — Kétezerszáz — a megyei Express-irodán keresztül utaztatott — fiatal érkezett, !50 veteránautós, 600 lengyel úttörő és 300, a nemzetközi Tisza-túrán részt vevő vendéget fogadtunk. Tapasztalataim szerint sem a szervezéssel, sem az ellátással nem voltak gondok. A tudatosság haszna A városi KISZ-bizottság szervezői, több mint háromszázan. mindent megtettek a programok, rendezvények gördülékeny lebonyolításáért. Jól működött az Ativizig-klubban a SZlN-központ stábja is. Gyenesey Edinával, a városi KISZ-bizottság titkárával és Józsa Máriával, a Szegedi Ifjúsági Ház igazgatóhelyettesével vasárnap délután beszélgettünk. — A szegedi ifjúsági napok beilleszkedett a fesztivál egészébe; a naponta körülbelül tízezer fiatalt mozgató eseménysorozat valamennyi résztvevője érdeklődésének megfelelő programot kaphatott. Nagy segítséget nyújtott ehhez a Tisza Volán és a Magyar Kenderipari Tröszt KISZ-bizottsága és a Délép-klub. Tudatos rendező elv volt. hogy a programok egymásra épüljenek, kerülve a párhuzamosságot. A korábbi évekhez viszonyítva kevesebb gond volt a spontán ideérkező fiatalokkal és ez is a rendezvénysorozat erénye. Bizonyítottuk, hogy a jól szervezett események válogatják a közönségüket. Czakó János Az idei operabemutatón folytatódott az a reformfolyamat, amely körülbelül három éve kezdődött el a szabadtérin. A változásnak két lényeges vonása van; egy lelkesítő, hogy a műveket szcenikailag izgalmas, új megoldásokkal vigyék színre, s egy vitatható: hogy kevés szereplős, hagyományosan nem-szabadtéri darabokat próbálnak a nagy színpadai alkalmazni. Az eredményt az határozza meg, hogy a „zene méretei" képesek-e kitölteni a Dóm teret. A két év előtti Varázsfuvola nem hagyta magát, a Mozart-muzsika ellenállt. A tavalyi Tosca és az idei Rigoletto szerencsés választásnak bizonyult: a zene és az érzelmek intenzitása, nagyszerűsége alkalmassá teszi őket ilyenfajta szabadtéri előadásra. Persze ez csak lehetőség. A siker másik tényezője, hogy a rendező és a díszlettervező érvényes választ talál-e a hatalmas színpad kihívására. S míg a Tosca filmszerű effektusai, szimultán színpada érdekes kísérlet maradt, a Rigoletto nagyvonalú koncepciója, a művet magas szinten szolgáló előadást eredményezett. Maga a mű különleges helyet foglal el nemcsak a Verdi-életműben, az operaműfaj történetében is. A Rigoletto szakít először gyökeresen a bel canto opera dramaturgiájával. A Iegszembeszökóbb újítás, hogy megszűnik az áriák hagyományos fölépítése: a recitativo — lassú rész — recitativo — gyors rész — séma. Az egyetlen ilyen darab a herceg második felvonásbeli áriája. Ezzel szemben ugyanő az első felvonásban teljesen a jelenetbe simuló dalt énekel, s a* híres „Az asszony ingatag" sem betét csupán, hanem fontos funkciót kap: amikor harmadszor csendül föl a színfalak mögött, Rigoletto ebből dobben rá, hogy nem a herceg van a zsákban, nem őt ölette meg. A címszereplő első szólóját joggal nevezik monológnak: kötetlen formájával már az Otelló Credójáig mutat előre, nagy áriájában pedig megfordul a hagyományos sorrend: a gyors résszel kezdődik, és utána következik a lassú. Ezen formai változásoknak tartalmi háttere van. A bel canto opera és a fiatal Giuseppe mester a recitativókban gyorsan lebonyolította a cselekményt, hogy aztán erre hosszú áriákban, együttesekben reflektálni tudjon, elénekel hessezenélhesse az ehhez kapcsolódó érzelmeket. Később Verdi ezen döntően változtatott. Egyre inkább a szituációkat és a történéseket komponálta meg, müvei egyre inkább zenedrámák és egyre kevésbé zenés drámák. • A szabadtéri Rigoletto színre vivői sokszor és részletezőn kinyilatkoztatták, hogy a művet görög sorstragédiaként értelmezik. Ez az erős koncepció nem csupán az alkalom szülte kényszerkitalálás, hanem a mű természetéhez illő revelatív megoldás. A mű nem egyszerűen megengedi ezt a nézőpontot, hanem sajátos értékeit mutatja meg ebből a szemszögből (ha azt azért túlzás is lenne állítani, hogy követeli). Alapja az a fölismerés, hogy a Rigoletto dramaturgiája megegyezik a görög tragédiák dramaturgiájával: a hős (Rigoletto) drámai vétséget követ el, kigúnyolja Monteronét, aki ezért megátkozza őt. Az átok beteljesül, a hős elbukik. Tulajdonképpen az udvari bolond egész életmódja, kerítő tevékenysége indokolná ezt a bukást, kétféle, egymásnak ellentmondó élete A herceg és Maddalena, Kaludi Kaludov és Szonda Eva tarthatatlan, magában hordozza a végzetet, s ez a sorsgépezet az átok hatására beindul. A helyes nézőpont megtalálása után egyszerűnek tűnhet a díszlettervező feladata. Ám ha meggondoljuk, hogy Székely László egyetlen díszletben képes létrehozni az összes helyszínt (szabadtéren igen előnyös, hogy nem kell átépítkezni), hogy ez az építmény minimális és igen egyszerű változtatásokkal képes hercegi palota, kihalt sikátor, kert és vendégfogadó lenni, s még arra is lehetőséget ad, hogy az átokmotívum kissé „megemelve", némileg a valós tér és idő fölött jelenjen meg — minden bizonnyal érzékelhető az invenció és a teljesítmény nagysága. Erre a szürke (voltaképpen „színtelen") alapra Wieber Mariann nagy színfoltokat, messziről is jól megkülönböztethető ruhákat tervezett. Ugyan a reneszánsz konfekció némely eleme disszonánsnak tetszhet az időtlen drámát színre vivő koncepcióban és az elvont díszletben, ám a ruhák többsége nemcsak „öltöztet", játszik is, funkciót kap, például a kórus frególi köpenyei. Egyetlen problémát érzékelni: Rigoletto nem púpos! Idézzük Verdit: „Epp azt találom szépnek, hogy ezt a torz és nevetséges külsejű, ám belül szenvedély és szeretet fűtötte figurát színre vigyem." Ezúttal a púpjával együtt groteszkségétől, izgalmas paradoxonától is megfosztott a figura. Békés András érezhetően arra koncentrált, hogy elgondolását következetesen végigvigye. Sikerült. Törésmentesen, hatásosan zajlik le a dráma. A darab elején megszólaltatja a herceg áriáját és jól érthető, megragadó, szavakba nehezen erőltethető képi sűrítménnyel vázolja az alaphelyzetet: Rigoletto a herceg keritője, ő segít megszerezni Monterone lányát. Ezután a nyitányban eljátszathatja a lány „bukását", és az apa döbbent felismerését, elementáris fájdalmát. (Hasznos is ez a magyarázó előjáték, hiszen az előadás olasz nyelvű.) Ezek után az első képben Monterone átkának motivációja világos. Ilyen rövid próbafolyamat persze nem ad lehetőséget a figurák részletes kidolgozására, ezt a rendező énekeseire hagyta, akik előzőleg kialakított, készen hozott fölfogásukat képviselik. Hosszú évek óta ismét nemzetközi a szereposztás. Végre! — mondhatjuk, mert a külföldi vendégek — rangos művészek is. A címszereplő Roberto Magrié nál ugyan legalább fél tucat szebb magyar bantonhang van, olyan énekes azonban talán egyetlen sincs, aki ilyen kiegyenlítetten énekel, pontosan intonál. olaszos szabatossággal frazíroz, átéléssel alakit. Teljesen profi, azaz nemcsak hangja van, hanem minden megtanulható dolgot tud. Ennél is rokonszenvesebb azonban, hogy legfontosabb hangképző szerve nem a torka, nem is a rekeszizma, hanem a szíve. Szűcs Márta sötét színű koloratúrszopránja világviszonylatban is kivételes jelenség, és különösen alkalmas a nagy bel canto primadonnák és a korai Verdihősnők éneklésére. Öröm hallani, milyen könnyedén, de mégis magvasan szól ez a hang a legnagyobb magasságokban is. A bolgár Kaludi Kaludov fényes lírai tenorján szép dallamíveket formált. Biztosan, néha igezően énekelt, lendületesen játszott. Az újvidéki ll/anislav Jaticnak nemcsak mozgása, éneklése is kicsit lomha, ám tagadhatatlanul döbbenetes basszushang tulajdonosa. Szonda Eva a vezető szólisták méltó társának bizonyult. A kisebb szerepekben a szegedi sZinház legjobb erői léptek föl. Kiemelkedett közülük Németh József Monteronéja: megfelelt a szöveg definíciójának, egy haldokló oroszláné ez a hang valóban. Molnár László férfikara a két kórusbetétet jól, pontosan énekli, ám utolsó felvonásbeli megszólalásaival igencsak kínos perceket szerez. Azt már megszoktuk, s ezúttal is megelégedéssel nyugtáztuk, hogy Oberfrank Géza interpretációjában nincsenek nagyobb pontatlanságok, hibák Szépen, muzikálisan játszatja ki a lírai dallamokat: Gilda áriája, apjával énekelt első kettőse valóban költői. Ügy tűnik azonban a drámai csúcspontokat, kiváltképp a bosszúkettőst és a viharhármast nem sikerül elég erőteljesen megragadnia. Talán a második rész némely helye gyorsabb tempót kívánna ... Nem tudom, erdemes-e sajnálkozni a hangosítás gyenge minősége miatt, a zenekar időnként úgy hangzott, mintha réges-régi lemezről szólna. Ügy tűnik, abba is bele kell nyugodnunk, hogy nem éppen azt halljuk, amit Verdi leírt. A Rigolettót ezúttal is a szokásos „átírásokkal", s a szokásosnál is több, szinte illetlenül sok húzással játszották. Az összkép mégis nagyon biztató: a produkció zenei hiányosságaiért kárpótolnak jó énekesteljesítmények és főképp a színpadra állítás egészséges modernsége. Az pedig fölöttébb örvendetes, hogy a szabadtérin a korszerű operajátszás látszik meghonosodni, a kísérletezés az újítás vabk hagyomanynyá. Márok Tamás