Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 197. szám 1987. augusztus 23., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Sebesség(és)korlátozás H

a a Lenin körút végén, az árvízi emlékműnél utunkat a Tisza partján kívánjuk folytatni, akkor egy sebességkorlátozó táblával találkozunk, melynek tiltó rendelkezését egy másik tábla, a kanyar és a lejtó után oldja föl. A helyes sebesség megválasztásának lehetősége helyett ott az előírás, mely minden, gepjárművel közlekedő számára parancs: legfeljebb harminccal közlekedj! Jogos ez az előírás, mert beláthatatlan a kanyar, no meg egy baleset következménye ezen az erősen korlátozott területen. De túljutva a kanyaron, mar jól látható az út, sőt Szeged sok-sok éke is; híd, ismert épületek, strand, ártéri fák. S mert tisztább helyzet előtt állunk, magasabb sebességfokozatba kapcsolunk. Hiszen aligha van olyan autós, aki ne fokozná a sebességet a vew szélyes kanyart elhagyva, egyenes útszakaszra érve. Ráadásul a fizika törvényei is gyorsulásra kényszerítenek, elvégre, ott a lejtő. Csak hát a meredek szakasz alján áll a feloldó tábla. Nemhogy tilos a gyorsítás. de inkább fékezni kell. Tagadhatatlan, hogy társadalmunk egy nagy kanyarvétel után a gyorsításra késztető útszakaszra került. De az is vitathatatlan, hogy tiltó tábla magasodik előttünk. Hogy kiállította oda? Közös közlekedésünket két erő szabályozta eleddig, az egyiknek ideológia, a másiknak bürokrácia a neve. Egy ideig jegyben jártak, de aztán előbbi visszaadta a gyűrűt, s ma már mindenfélét kiabálnak egymásra. A meftromlott viszonyuk nem gátolja őket abban, hogy alkalmanként azonos módon cselekedjenek: például táblákat helyeznek el. A társadalmi haladás sebességkorlátozását elsősorban hivatali eszközökkel, eszmei előírásokra hivatkozva végzik el. Nem törődve egyéb, a valóságos folyamatokat valóságos erőkkel meghatározó tényezőkkel. Teoretikusan szólva: épülő társadalmunk rövid története a piac vissza-visszatérő rehabilitációjának históriája. Akinek módja van rá, nyisson ki egy húszesztendős újságot! Ha ideje is engedi, olvassa végig, vezércikktől az impresszumig azt a napilapot! Majd tegyen föl magának néhány kérdést, ilyeneket például: Szó van-e itt a gazdaság intenzívvé tételéről? Írnak-e a gazdálkodó egységek fokozott függetlenségigényéről? Hangot kap-e a teljesítmény szerinti elv követelméinye? Hogy az eltelt két évtizedben ki, hol, mikor és milyen megfontolásból helyezett el korlátozó táblákat, ez már más kérdés. De tény: még ez a kicsiny történetú társadalmi formáció is ismétlésekre épül. Azt már megtanulhattuk volna, hogy a múlt a legképzettebb tanítómester, tehát jóformán nincsen olyan históriai tény. amely ne lenne tanulságos a mai döntéshozók számára. Döntéshozókat említek, mert lassacskán mlndanynyian adófizető polgárokká nemesedünk, s a történtv lem azt is bizonyította már, hogy ahol egyenrangú adófizetőkből szerveződik az álladalom, ott az adózó lakosság számával csaknem azonos a döntéshozók létszáma. Nem tanulság nélküli ez, különösen nem a kanyarvételt követő gyorsító szakaszon. A publicisztika nyelvén ez annyit tesz, hogy a döntésekbe még nagyobb tömegeket kell bevonni, tehát társadalmi, közösségi határozatok szülessenek. Közösségi döntések egyéni és csoportos érdekek harcából születnek. Ahol sikerül érvényre juttatni a megkérdezett és válaszadásra följog<«sított tömegek álláspontját, ott előbb-utóbb minimálisra csökkennek a bürokratikus és ideologikus korlátok. Következésképp, a hivatal és a hivatali módon visszatartó hamis tudat „készségesebbé válása" tünete is egyben egy egészségesen működő társadalomnak. Politikát is formáló gondolkozásunk egyik tipikus jegye, hogy többségben vannak azok az elemek, amelyek egyrészt a tiltott területeket határozzák meg, másrészt a „valami ellen" mentalitást sugalmazzák. Tehát kisebbségbe szorulnak azok a közösségi impe+rativuszok, melyek pozitív mintákat írnak elő. A helyes arány itt is a fele-fele lenne, hiszen szükség van integráló korlátozásra, de igény van a követendő értékek fölmutatására is. A

zokban az országokban, ahol nem sikerül helyes arányba hozni ezt a két oldalt, a közösségi tudat sérült, s ezért beteges választ ad a valóság kérdéseire. Erősen ideologizált rendszerekben — általában Keleten — a „valami ellen" tömörítő ereje hat elsősorban, amit a jó vezér vagy a helyes szellem által diktált követelményrendszer egészít ki. A köz aktivitásával így nem számolnak. Mondhatni: az ideológia lefékez, bénít. Nálunk, szerencsére, nem ilyen szélsőséges módon, ám kissé bódító erejű az az avítt szellemi párlat, aminek első változatait valamikor a sztálini időkben desztillálták a marxi világnézetből N De nem italokról akartam írni — elvégre, közlekedésről, továbbhaladásról van szó —, hanem arról a lejtőről, amely gyorsításra kényszerít. A Tisza partján sok pénzhez juthatnának a rendőrök. De remélem, hogy a társadalom gyorsító erőivel szemben nem kúpnak szerepet a büntető reflexek, Dlusztus Imre Hagyomány és megújulás Ünnepség Opusztaszeren Az idei augusztus 20-án is vagy húszezer szegedi, és a környékbeli falvakban lakó választotta programjául az ópusztaszeri Arpád-emlékünnepséget és munkás-paraszt találkozót. A nemzeti emlékparkot már a kora reggeli órákban is csak lépésben lehetett megközelíteni. Családok, kisebb kollektívák csoportosan sétáltak a főbejárat felé. Térzenét a Magyar Néphadsereg hódmezővásárhelyi helyőrségi fúvószenekara adott. Az ünnepi nagygyűlés délelőtt 10 órakor a Himnusz hangjaival kezdődött. Az Arpád-emlékmú előtt felállított emelvényen helyet foglaltak országgyűlési képviselők, fegyveres testületek vezetői, az egyházak küldöttei, társadalmi és gazdálkodó szervek vezetői. Ott volt Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Apró Antal, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke, Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács elnöke, Székely Sándor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának el$ö titkára. Elnöki megnyitót Nagy István, a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottságának elnöke mondott. Szavaival utalt az 1957-es első ópusztaszeri nagygyűlésre, amelyet az ország megújulásának kezdetén rendeztek. Most ismét egy megújulás előtt áll társadalmunk és gazdaságunk. Ma az. újszerű kihívások vállalásáról kell döntenünk és nyilatkoznunk. Ezután Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Szűrös Mátyás beszéde Beszédeben többek között a következő témákat érintette: — Augusztus 20-a történelmi folyamatosságot, a magyar nép örszágépitö erejét megtestesítő szocialista alkotmányunk, a jog és a demokrácia ünnepe is. Alaptörvényünk — amely nem a kevés kiváltságosak, hanem a dolgos milliók számára egyesíti a hazát és a jogot — egyszerre rögzíti a magyar évszázadok és legújabb korunk vívmányait. Tizenegy évszázados történelmi fejlődésünk tapasztalatai bizonyítják, hogy csak az a kis nép remélheti fennmaradását és boldogulását nagy történelmi távlatokban, amely kitartóan és következetesen munkálkodik, harcol érte, és amely képes a folyamatos megújulásra. A nagyvilágban is minden mozgásban, változásban van. ami parancsoló sz ü kségs/.e r üségkén t tőlünk is megköveteli népünk hagyománya 1 ra, tapasztalata 1 ra támaszkodva magyarságtudatunk megújulását, alkotmányunk és demokráciánk korszerűsítését. Alapvető feladatunk ma az, hogy még szorosabb egységbe fonjuk a népi-nemzeti fejlődés és haladás, valamint a szocialista társadalom építésének ügyét. — Most nem kevés gond, társadalmi és gazdasági feszültség. növekvő közösségi és egyéni próbatételek közepette ünnepelünk. Népünk aggodalommal és várakozással szeli meg kenyerét: dolgozott, verítékezett. de vajon jut-e ennyi jövőre is? Ma már mindenki számára érzékelhető: országunk elörehaladásu Ismét fordulóponthoz érkezett, a haza ma is válaszút előtt áll. A tét — István király óta bizony nem először — most sem Idsebb, mint a magyarság jövője. — Gondjaink kialakulásában ugyanis jelentős része van a gazdasági és politikai vezetés következetlenségei(Folytatás a 3> oldalon.) Requiem, Magyar mise Tegnap este az idei szabadtéri játékok utolsó bemutatóját tartották a Dóm téren: Andrew Lloyd Webber Hequiemjét és a Tolcsvay testvérek Magyar mise című müvét egy műsorban hallgathatta a közönség, Az előadás létrehozói, s részben a közreműködői azonosuk a margitszigeti bemutató alkotóival: látványtervező Csikós Attila, jelmeztervező Gombár Mária, koreográfus Nóvák Ferenc Rendező: Kaltay Gábor. A Requiem szoprán szólamát Pitti Katalin, a tenort B. Nagy János énekelte, közreműködött a debreceni Kodály kórus, a KISZ Ko/.ponti Művészegyüttesének énekkara, a Szegedi Zenebarátok Kórusa és a Szegedi Szimfonikus Zenekar. A Magyar mise szór listái: Pitti Katalin, Begányí Ferenc, Porteleki László, Bernjén Ferenc, Tolcsvay László, Vikidál Gyula. Közreműködött a Té»ka, az Amadinda együttes, a Tavasz női kar, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttes férfikara és tánckara. Vezényelt Pál Tamás. (Képünk a margitszigeti előadáson készült.)