Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

Szerda, 1987. augusztus 19. 3 A hordónyi és a rúzsai határban H paradicsom a reménység A homoki térségben soha nem termeltek meg ennyi paradicsomot, mint az idén, A tagi gazdaságokban ez ad­ja most a legtöbb munkát. Ha a szokásos hozamot nem csappantotta volna meg az aszály és a jégverés, az or­szágos szükségletnek közel harmada megteremhetett volna szűkebb környeze­tünkben. A hirtelen terület­növelés oka egyszerű, az el­fagyott barack és szőlő el­maradt bevételeinek pótlásá­ra ez látszott legkézenfek­vőbbnek. A paradicsom az utóbbi években tisztes hasz­not hozott a termelőnek. Hogy végül is mennyi lesz a termés, az őszi időjárás jó­indulatán múlik. Az első szedés után nagyon lassan érnek a bogyók, az augusz­tusi hűvös napok jelentő« késést okoznak, A Bordányí Előre Szak­szövetkezetben lévő a kon­zervgyárral közös feldolgo­zósoron csordogál még a pa­radicsomlé. Tavaly ilyenkor már az egész napos műszak, vagyis csúcs idejét él lék, most, a várható termés egy­tizedét sem vásárolták fel, Szerencséje a szövetkezet­nek. hogy helyben a lévonal. Területük kétharmadát ver­te el a szent Kristóf napi jégeső. Nagyon kellett már a c«aoadék. de nem így. A sé­rült bogyók egy részét így még fel tudták dolgozni, ha távolabbra kellett volna szállítani, a többszöri rako­dást, várakozást már nem bírta volna. A szövetkezet úgy próbál segíteni tagjain, hogy az előszezonban 3 fo­rint 40 fillérért vették át az első osztályú iéparadicsomot, többért mint más gazdasá­gokban. A magas száraz­anyag-tartalom révén eddig még nem fizettek rá a több­letkiadásra. A szebb, étkezé­si paradicsomot 4.50-ért ve­szik, amelyet Budapesten értékesítenek az ottani piaci árnál olcsóbban. így igen kelendő a portékájuk. Más alig jut most a felvásárlóte­lepre. A nyári almát is el­verte a jég, barackból meg csak mutatóban akad. Egy kevés burgonyát hoznak a 7,50-es árért, de aki píacozni tud, az inkább elviszí, hisz tíz forint feletti ára van még a szedési szezonban is. A szövetkezet utóbbi évek legnehezebbikét éli most. A téli fagy hatása már eleve rossz kezdetet jelentett. A barack és a szőlő elmaradt termése, a termókarok újra­nevelésé, a megnövekedétt ápolási és növényvédelmi költségek, a számítások sze­rint csak a közösben 18 mil­lió forintos kiesés, a háztá­jit nehéz lenne összesíteni, de ott még ennél is több a kár. A jégverés a biztosítási összegen felül közel ötmillió forintot vitt el a nagyüzem­ben. A kisebb portákon még növeli a kiesést, hogy zöld­ségfélékre alig kötöttek biz­tosítást, mivel ennek igen magas a díja. A saját rizikó­vállalás hosszabb távon ta­lán kifizetődik, mikor itt a baj, akkor viszont kellemet­len. A gabona termésátlaga is igen alacsony volt az idén, a rozsét egyáltalán nem le­hetett megállapítani, mert 180 hektáron lábon érte a jég. A napraforgóban bíz­nak még a megmaradt para­dicsom mellett. Ha mindez sikerül, akkor a korábbinál szerényebb nyereséggel, de talpon maradnak. A közös­ben több a lehetőség az el­lentételezésre, az állatte­nyésztés mellett a kiegészítő tevékenység adta lehetősége­ket még inkább megragad­ják. Több energiát fektetnek bele, s így több eredményt is várnak tőle. Rúzsán, a Népszabadság téeszben is hasonlók a gon­dok. Homokon kevés nagy­üzemben termelnek kukori­cát. Itt az állatállomány ta­karmányozására biztonságo­sabbnak érzik, mint a be­szerzést. A száraz július mi­att felét le kellett silózni. A burgonyatermesztésnek nagy hagyománya van, sajnos a hozammal nem büszkélked­hetnek. a nyári szárazság miatt igen aprók a gumók. Az árra viszont nem panasz­kodhatnak, nagyban, zsákkal együtt 8-9 forintot is adnak kilójáért. Durván ez a tava­lyinál duplája, amiből kóny­nyen sejthető, hogy a burgo­nyatermés másutt is gyenge A fogyasztók számára nem túl rózsásak az előjelek. Vetőburgonyát a saját ré­szükre termelnek. Az árpa után vetették, s öntözik, így egyelőre bíznak a termés­ben. Egy érdekes ellentmon­dás már előre veti árnyékát. Mar tavasszal drágább volt az étkezési, mint a vető­krumpli, mivel az előbbi rögzített áras, a másik meg szabad. Ha ez a rendszer nem változik, jobban megéri a termést azonnal eladni, mint tárolni, s esetleg ta­vasszal olcsóbban kiadni. T. Sz. I. Elmélet és gyakorlat találkozása A világ agykutatói Budapesten Cigánygyerekek a „szigeten" Az Isten háta mögött ver­tek tanyát — mondtam kö­szönés helyett a hajdan volt tanyai iskola udvarára lép­ve Hajdú Gézának. A tábor vezetőjét az udvariatlan be­robbanás nem zavarja, an­nál inkább izgatja, hogy lá­togatásom kizökkenti a gye­rekeket az éppen folyó dél­előtti foglalkozásokból. Lá­togatásom — minden igye­kezetem ellenére — percek­re ugyan, de mégiscsak meg­zavarja a várostól távolra húzódott kis közösség életét. Mint ahogyan maga a tábor is kizökkentette az itt lakó­kat megszokott életükből. Hiszen hátrányos, veszélyez­tetett helyzetű cigánygyere­kek számára hogyne lenne egy csodás sziget a Bartók Béla Művelődési Központ kettőshatári alkotóháza, ahol nemcsak a környezet elbűvö­lő, hanem a mindennapok foglalatossága is ritka él­ményt ad a tábori gyerme­keknek. A tiszta ágy, a divatos tré­ningruha, az agyagozás, a szövés, a gyöngyfűzés, a sár­kánykészítés, esti szalonna­sütés, kalácsdagasztás, a gon­doskodás. a türelmes-segítő feléjük fordulás — mund­mind az élet szebbik olda­lát kínálják nekik. A játékos, ügyességet lendítő foglalko­zások közé pedig észrevétle­nül ékelődnek a magyar be­szédet tanító, a szókincs- és ismeretbővítő „órák". A tábort csupán 20 cigány­gyerek élvezheti. A kiválasz­tottakkal 10 napon át hat fel­nőtt törődik. Gondozónő, gyógypedagógusok, közmű­velődési szakemberek pró­bálkoznak tíz rövid nap alatt legalább valamicskét lefa­ragni abból a bizonyos hát­rányból. Persze csepp a ten­gerben ez az évente egy al­kalommal mindössze néhány cigánygyerek számára beren­dezett tábor, mégsem lekí­asinylendő vállalkozás. Hi­szen nem arról van szó, hogy néhány napra kiemelik csa­ládjukból, környezetükből a gyerekeket, s aztán sorsuk további alakulásával nem tö­rődve megfeledkeznek róluk. A cigánytábornak elsődleges célja e hátrányos helyzetű gyerekeket megnyerni az egész esztendőben őket váró dorozsmai cigányklub szá­mára, hogy aztán ebben a közösségben megtartsák, s végigkísérjék életüket leg­alább az ifjúkor határáig. A cigánytábor vezetője Hajdú Géza egyszemélyben a cigányklub irányítója is. Egész évben köztük, velük van, immáron 4 esztendeje, amióta felvállalta a dorozs­mai klub kis közösségének életét. Abban a szubkultúrá­ban, ahol munkáját végzi, joggal lehet büszke arra, hogy az idén már van olyan klubbéli gyereke, aki szak­munkásképzőbe iratkozott. Bízva bízik benne: a tovább­tanulók, szakmát akarók szá­ma emelkedni fog. A nyári táborok — ahol a cigánygye­rekek még kóstolják egy tar­talmasabb élet lehetőségeit — ösztönzést adnak a foly­tatásra, otthon a klubban. Ugv hiszem cseppet sem túlzok, ha azt írom: a sorsuk miatt idekerült cigánygyere­kek egy, a világuktól eltérő körülményekre lelnek. Bízni abban kell és lehet, hogy a táborban megismert — a má­sok számára oly természetes — életminta követésre ösz­tönöz. K. K. A tudomány egyik legfon­tosabb területe ma az agy­kutatás. Sokak szerint azt a szerepet tölti be, amit a magfizika képviselt a har­mincas években. Művelői szinte minden esztendőben előrukkolnak valamilyen új felfedezéssel, rendszerint olyasmivel, ami az- emberi fejlődés legalapvetőbb kér­déseire világít rá. A magyar agykutatók eredményeinek; elismerését jelenti, hogy fő­városunk a házigazdája az idegtudományok napokban zajló, második világkong­resszusának, amelyet az UNESCO támogatásával a Magyar Tudományos Akadé­mia keretiében működő nemzeti IBRO (nemzetközi agykutató szervezet) -bi­zottság rendez. A rendezvény szakmai há­zigazdája a Kísérleti Orvos­tudományi Kutatóintézet, amelynek tudományos igaz­gatóhelyettesét, Vizi E. Szil­veszter akadémikust, a szer­vezőbizottság főtitkárát arra kértük, foglalja össze, hol tartanak ma e tudományte­rület kutatói? — Az idegtudományok el­méleti alapkutatásainak eredményei most értek el arra a szintre, hogy klini­kailag, az orvosi gyakorlat­ban, a mindennapos egész­ségügyi ellátásban is fel­használhatók, alkalmazha­tók. Az elmúlt két évtized kísérletei után az agy- és általában az idegrendszer működésének megértésében olyan ismeretekhez jutot­tunk, amelyek eredménye­iként aránylag egyre több súlyos ideg- és elmebetegi­ség kiváltó okait megismer­tük!, s aránylag szelektív, hatékony gyógyszereket si­került előállítani. Ily mó­don lehetőség van arra, hogy a szervezet kóros mű­ködését bizonyos esetekben gyógyszeres, de sebészeti be­avatkozásokkal is normali­zálni, javítani tudjuk. A kutatások jelenlegi sza­kaszában, persze, azért még­iscsak azt kell mondanunk, hogy pillanatnyilag az úgy­nevezett feltérképezés idő-­szakában vagyunk. Vagyis: az idegrendszer egyes terü­leteiről sorban kimutatjuk, hogy ezek milyen elváltozá­sokért, vagy milyen klinikai kórképekért, tünetekért fe­lelősek. Ennek igen nagy a jelentősége, mert ez az alapkutatás ad lehetőséget arra is. hogy a továbbiakban most már megismerve a kórokat, megismerve, hogy mi hozza létre azt az ideg­rendszeri, pszichiátriai, el­megyógyászati megbetege­dést, eredményesen gyógyí­tani is tudjuk. Lényeges, hogy e kutatások a kliniku­sokkai együtt, közösen foly­nak, s a részükről a „be­tegágynál" felmerülő prob­lémákat az alapkutatást végzők próbálják megoldani Ez az együttműködés a leg­jellemzőbb a kutatások je­lenlegi szakaszában. * — A kongresszus sztárté­mája? — Szerintem az egész világ­kongresszus legizgalmasabb témái azok, amelyek, az alapkutatási eredmények konkrét klinikai alkalmazá­sáról számolnak be. Az ideg­tudományok történetében ez a kongresszus az első, ahol a beszámolókban az alap­kutatások eredményeinek a gyakorlatba való átültetésé­ről, felhasználásáról, alkal­mazásáról már igencsak konkrétah van szó. Például arról, hogy a mozgásszabá­lyozó központnak a műkö­dését megismerve, ma már eddig gyógyíthatatlannak tartott kóreseteket is gyó­gyítani lehet. Különböző idegrendszeri átültetésekről szóló eredmények ismerteté­se is szenzációszámba megy. — Hol. milyen területen léphet előre a közeljövőben az agykutatás? — Csak azokon a területe­ken, amelyeken eredményes az alapkutatás. így izgal­mas előrelépés várható a központi idegrendszer olyan megbetegedéseinél, mint pél­dául a skizofrénia, vagy a különböző mániás kórképek. — A magyar kutatók mi­ben a legjobbak? — A magyar agykutatás nemzetközi hírű — ezt nyu­godtan elmondhatjuk A neuroanatómia — az ideg­rendszer szerkezetének a megismerése — terén ki­emelkedő Szentágothai János és iskolája. A másik: a neu­rofarmakológia, azaz az olyan gyógyszerek kutatá«a. amely az idegrendszer mű­ködését befolyásolják. Eb­ben a magyar gyógyszer­iparnak is jelentős a tevé­kenysége. É9 a magyar ku­tatók a neuroendokrinológi­ában is kiemelkedöek: a vérpályán keresztül az ideg­rendszer különböző részeihez eljutó hormonoknak, testsa­ját anyagoknak az idegrend­szeri hatásait^vizsgálják. De jelentős eredményeket értek el hazai tudósok a magatar­tás, tehát az idegrendszer integrált, koordinált műkö­désének a kutatásában is. E témákról, kérdésekről a vi­lágkongresszuson is lesznek szimpóziumok, kerekasztal­konferenciák, munkaérte­kezletek, s ezek megtartásár ra a nemzetközi agykutató szervezet többek közt éppen oly neves magyar tudósokat kért fel, mint például Ádám György, Szentágothai János, Csillik Bertalan, Pásztor Emil, Salánki János. . (Tegyük hozzá: Vizi pro­fesszor önmagát nem is em­lítette .) — Az agy- és idegkutató szakemberek milyen beteg­ségcsoportokkal foglalkoz­nak? Hány embert érintenek az idegrendszeri megbetege­dések a világban — és ha­zánkban? — Ez a kutatási terület szoros összefüggésben áll csaknem minden betegség­gel, mert az egész emberi szervezetre irányul. Hiszen bármely kórképben, megbe­tegedésben fontos szerepet játszik az idegrendszer. Éle­tünk során mindvégig a kül­világ behatásai mind-mind az idegrendszeren keresztül érnek minket. Ennek, meg­felelően, az idegrendszeri megbetegedések dominál­nak De a nem idegrend­szeri megbetegedések kiala­kulásában Is kulcsszerepet játszanak az Idegrendszeri hatások. Ha csak a gyomor­fekélyt, a neurózist, a kü­lönböző szívbetegségeket, ér­elmeszesedést tekintem, ame­lyek mind-mind idegrend­szeri behatások eredményei is, akkor érthető, hogy a belgyógyászati kórképek ki­alakulásában jelentős részi­ben, de a sebészeti kórképek egy részében LS, mindenkép­pen igen fontos tényező az idegrendszer. A kifejezett agy- és ideg­rendszeri károsodások pe­dig az ötödik-hatodik helyen állnak a leggyakoribb beteg­ségek sorában... És sajnos eRyre nő ez az nrány. Az USA-ban például 4 millióan szenvednek az idős kori sze­nilitásban, amely egyébként már nemcsak az öregek be­tegsége. Egyre fiatalabb kor­osztályokat, gyakran már öt­ven év körülleket sújt ná­lunk is ez a betegség. Azt már tudjuk, hogy az agy me­Ivik területének megbetege­dése okozza a fiatal köri szenilitást, ám a kiváltó kór­okokat sajnos még nem is­merjük pontosan. A káros környezeti hatásoknak komp­lex módon szerepe lehet eb­ben, csak még nem tudjuk, miiven módon — fejezte be beszélgetésünket Vizi. pro­fesszor. Csákváry Margit Segítsünk a rászorulóknak! Közlekedésbiztonsági akció A táborélet „csudassép" Tolókocsival, fehér bot­tal, hallókészülékkel leélni egy életet — épp elég te­her. Károsodott egészséggel, éveken, évtizedgken át sé­rültként komoly gond már a közlekedés is. Különösebb magyarázatra nem szorul hát, miért szentelik idei, őszi propagandaakcíójukat a hátrányos helyzetű vakok, mozgássérültek, siketek és nagyothallók fokozott védel­mének a közlekedésbizton­sági tanácsok. Az október elejétől december közepéig tartó akció idején települé­senként, s országosan is na­gyobb figyelmet kapnak majd a közlekedésszerve­zőktől, -tervezőktől, a társa­dalmi szervezetektől, a tö­megkommunikációtól b ve­szélyeztetett emberek. A szegedi kbt is megala­kította már operatív bi­zottságát, melynek tagjai munkálják majd ki az ak­ció rendezvény- és feladat­tervét, szoros kapcsolatban az érintett egyesületek ve­zetőségeivel. Az elképzelé­sek között szerepel olyan szórólap elkészítése, mely a városi közlekedés veszélyes helyeit tünteti fel. s amely megszívlelendő tanácsokat ad az egyébként is a bi­zonytalanság érzésével köz­lekedő embereknek. Film-és videovetítésekre hívják majd őket, s közlekedéssel foglalkozó szakembereknek mondhatják el napi gondjai­kat. Előadás-sorozat, s a rokkantak, vakok és hal­lássérültek védelmét szol­gáló eszközöket bemutató kiállítás is szerepel a prog­ramban. Forgalomszervezési hiányosságokat kutatnak majd az illetékesek — épp a hátrányos helyzetű em­berekre tekintettel, s a hi­vatásos gépjárművezetők ok­tatási programjában is he­lyet kap védelmük, segíté­sük. A szervezők számítanak az úttörők, ifjúgárdisták, KISZ-esek. a vöröskeresz­tes- és népfrontaktivisták közreműködésére, s persze az egész társadalom figyel­mére is. Azaz, várják az észrevételeket, javaslatokat, ötleteket, miképpen köny­nyíthetnénk még meg az egyébként is nehezebben gyaloglók, buszozók hely­változtatását, kapcsolatte­remtését Akár úgy, hogy nem engedjük fölszállni rossz buszra a gyengén látót, a járművezetőhöz közeli el­ső ajtóhoz szoktatjuk a mozgássérülteket, vagy rend­szeresen felkeresik a hozzá­értők a halláskárosultakat, hogy hallókészülékeiket kar­bantartsák. Egyáltalán­könnyítsenek a betegségük miatt visszahúzódó, be­felé forduló életet élők hely­zetén. Nem csupán az ak­ció két és fél hónapja alatt 4 4.

Next

/
Thumbnails
Contents