Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

2 Hétfő, 1987. augusztus 17. -isi Bútortúra Barátom szép franciaágyát sokan megirigyeltük, de ő azonban hosszú, olykor há­mindig kitért a válasz elől, hol vette? Egyszer — kicsit rom-négy hónap is. röstellkedve ugyan — mégis elmesélte: — Más bútorokra miért — Magunk csináltuk! Egy kiárusitáson vettünk három "e^seeít?^ ^ C ' ° Réka-oldallapot, amit egy asztalos ezerötért össze is ra­kott. Csinált hozzá egy keretet is, ebbe került a szivacs­matrac, ezernégyért. A feleségem bütykölt rá egy huzatot, én a rugókat szereltem fel, és végül egy szép, steppelt ta­karóval megkoronáztuk a művünket. — Szép is, praktikus is. . — ...és olcsó! Hatezerből kijött az egész, «mi az iiz­— Mert nem tudunk ígér­ni, még akkor sem, amikor már megjött a visszaigazo^ lás. Az ipar vagy szállít, vagy nem. Ezért nem tu­dunk garanciát vállalni. Júliusban például 15 mil­liós visszaigazolásból 6 és „nagyban" kifizetődő fél milliós tételt egyszerü­letben tizenhatezer. Azt mondják, gyártani valamit. A mi kézi munkánk mégis sokkal ol,- en «¿""ottak Szeged­. v . ....... . ... re. Hol alapanyag nincs, hol csóbb. Te erted ezt? Mert en azóta sem jovok ra, hol jon kapacitás hiányzik, hol össze mégis az a plusz tízezer, amit velünk, vásárlókkal Sorolhatnánk a kifogásokat végül kifizettetnek. tovább. Ezek után már az sem meglepő, hogy a tex­— Ha megtudom, ígérem, elmeselem! tilipar sokszor képtelen azo­nos színű huzatokat gyárta­A kereskedelmi felügyelő- Aki ebből egy ülőgarnitúrá- ni. ezért nem lehet elemen­ségek az év elsó felében nál többet kihoz, az előtt kent árulni a kárpitozott országszerte megvizsgálták, megemelem a kalapom. A garnitúrákat, milyen a bútorok minősége, többit majd később. há- Az egész iparág olyan, A százhetvenkét üzletben és rom évig, míg a kölcsönök mint az állatorvosi ló. Min­áruházban tapasztaltak vég- egyik része le nem fogy, den nyavalyát ki lehet mu­eredménye: a forgalomba semmit! Utána pedig jöhet tatni rajta. Aligha kétséges hozott bútorok harmada nem az első gyerek! hosszú távon a szakemberek felel meg az előírásoknak. Leh „ mégsem m, Az aruk annai inkábblHogy vagyunk szegények, hanem ^ k<?1Iene' Mar CSak aZ*rt mennyiért vagyunk kényte­lenek megvenni a nem ép­pen kifogástalant? A vég­összeget előre nem árulom el, inkább számoljunk együtt! a bútorok túl drágák? is, mert ma még sem a gyártónak, sem 3 kereske­* dőnek nem érdeke igazán, hogy olcsó, jó minőségű bú­— Huszonhét bútoráreme- torokkal teremtsen verseny­lést értünk meg az idén — helyzetet a piacon. A most mondja Panka Márton, a Szegeden kínált több mint 800-féle bútor nagv része ma már korszerűtlen és drága. Nincs könnyű helyzetben szegedi Domus igazgatója, az a fiatal pár, aki egy át- .,. . .... ... lagos ötvenöt négyzetméte- Allgha kétseges, yarhat­res panelt szeretne beren- Jak a huszonnyolcadikat is. * dezni Ha egyáltalán talál Pedlg nem e2yszeru keresz­az elképzelésének megfelelő lü,vJnni • gyártónak az Már kifelé jövet hallom, bútort, még mindig ott van fak emelését. Alapos indok ahogyan egy ötvenes apuka a riasztóan magas ár. Ve- keI1 hozzá hogy a hatosagok győzköd, f.at és menyet: gvük sorra. A nagyobb szo- hozzajaruljanak . Hiába az _ Ez a bőrgarnitúra iga­bába 40 ezer alatt nemigen evi 15~20 «a*»lékos alap- ^ j61 mutatna a nappali­lehet összerakni egy egyéb- anyag:ar!™?lea>. a, vá!??,z; ^kban. Ha akarjátok, meg­kéntszépés praktikus Héka- gazdálkodjék k. a termelők! veszem nektek! falat. Akad ugyan húsz és °k ^^ veleked- A fjata]ok jnkább a me], harminc ezer között hagyó- . ugy^eggei ,ette ,evö divatoSi mányos „szekrénysor" is, hibájukat tehetetlí-n- sarokgarnitúrával csak... csúnya, nem prak- s?«uket ls. ífloltózteUk az nek... tikus és hatalmas: ha mégis alapanyagárak cifra konto­sikerül begyomöszöln. egy «ebe. Lassúnk egy példát! panelba, jobb, ha utána Vegyünk egy egyszerű fran. azonnal kijön a család. Kel- ?aagyat az ara.,se. legy?,a lene még egv ülőgarnitúra, tobb t.zenótezernel, es hali­olyan, amin altatni is lehet Tohotom nevre. egy-egy vendéget. A Glória csíkos szemez­— Csak nem veszünk meg ilyén .ócskaságpt! — húzza ki magát a terebélyes úr. Amikor végül ny'üevaneze­rért mégis leblokkoltál ia a a^íu^- „ „„•_.„ .... valódi bőrt, már bevenném .. Am>ikor a gyíarban «"ajon- a mérget. sem ^^ sem típusú egyszerű és olcsó, ez kevebbt vasesztergályos nem lehet! ha éppen lehet kapni. 35 nekiesnek a ezer. Háromezerkilencért gyártmányfejlesztők. No, dohányzóasztal is kerül mel- !nne" I*szedjUk. ezt ,a dif" tudná venni lé, igaz, akad ronda is két- „ : , , te?turvk kf' ,a* ezerért. A hallba egy ét- fmbot' leJfbb vesf*k ,az kezőasztal hatezerhétszáhar. dgy magasságai most azata­minc — Malvin névre hall- CSün,y a;hivat. Mar keszisa gat és praktikus, mert :'Vadona,UJ csukható-nyitható, kis he­lyen is elfér. De miért volt neki oiyan sürgőt? O jövőre >s meg Rafal Gábor Tovább épül a klinikai tömb Mint arról már korábban beszámoltunk, a félig kész épület süllyedése miatt az év első hónapjaiban teljesen le kellett állítani a szegedi 410 ágyas klinikai tömb építke­zését. Beszámoltunk az épü­let tökéletes statikai bizton­ságát szolgáló elképzelések­ről is. Nagy László felvételei a mai helyzetet mutatják be. Jelenleg a Délép mintegy 100 szakembere dolgozik az építkezésen. A még hátrale­vő szakipari munkákkjal fentről lefelé haladnak, szintről szintre. Elkészítik az aljzatbetonozást, burkola­tot kapnak a folyosók oldal­falai is. Dolgoznak a vil­lanyszerelők, az elektromos szerelések a végéhez köze­lednek. Eddig 2 lépcsőház vakolását még nem fejezték be, az utóbbi napokban eh­hez is hozzáfogtak a mun­kások. Hamarosan befejezik a még hátralevő tetőszigete­léseket A mélyépítők elké­szítik a külső utak burkola­tát. A mintakórteremben per dig már a berendezést pró­bálgatják. Az átadás eredetileg ter­vezett időpontját, persze, már nem lehet tartani, de egyáltalán nem mindegy, hogy hány hónapos késéssel kezdődhet a gyógyítómunka a falak között. t *yr 1. 3 gagtsal Táborzáró kiállítás A díjazottak: Varga Já­nos, Hornyik Zoltán, Tóth András, Horváth Judit, Ungvári László, Atlasz Ma­riann, Andrássy Gabriella, Tichiné Orgoványi Erika. Az szmt Erdélyi Tibort, a Medosz Sulyok Terézt ju­talmazta. -A tábor művész­Pénteken délután az ünnepélyes és már ha­gyományos mühelyki­állítással befejeződött a huszonkettedik orszá­gos ifjúsági képzőmű­vész tábor. időszakban bátorságnak számított. Egység és tuda­tosság jellemző ós az is bizonyosult, hogy a vizuális kultúrára való nevelés egyik, ha nem a legfonto­sabb bázisa hazánk délke­leti csücske, a hódmezővá­sárhelyi tunyavilág, a város és a közeli festőparadi­termék. Ke­resztvíz alá tartják ott helyben, de most az Árgyé­lus nevet kapja. Ujabb ár­Akinek szerencséje van, kalkuláció készül, amibe talál a „biziben" hozzá hat talán a napj dátum és a vadonatúj román széket, ez kávéfőző néni bére is bele­is összecsukható és darabja kerül — ezt már elfogadják csak négyszáz forint. (Vajon odafönn. Néhánv hét alatt mi miért nem gyártunk ha- összejött a közgazdasági sonlót, főleg ennyiért?) Né- bűvészmutatvány. Ezek után hány polc is kellene aköny- aligha kell magyarázni: veknek, no meg pakolni is annyi új termék, mint a kell valahová. Hat apróka bútoriparban. a világon Gúla polc — hétezerkétszáz. s'na>, legföljebb csak a me­Igaz, nemrég még csak a felébe került, de mostanára kapott egy vékony pácot, a hátsó díszlécet pedig úgy megfaragták, hogy stelázsi­nak is elmenne a kamrába. sében. — A mai nagy bútorgyá­rakat a hetvenes évek ele­jén hívták életre. Azóta ez a felállás. Ilyen anyagok­A kisebb szobát könnyű ból, ezzel a technológiával, berendezni: 33 ezer 380 ennyit tud a hazai bútor­forintért akad egy svéd gyártás — folytatja az áru­háló. Kétszemélyes ágy, éj- ház-igazgató. — Mi pedig jeliszekrények, komód és egy csak azt forgalmazhatjuk, ruhásszekrény — tiszta fá- am't a gyártók kínálnak. ból. ízléses, praktikus, nem növekvő árak és a is tul draga. így aztán mans 1oko2atosan apadó ^¡¿r. rajta a „foglalva* tábla. cák credó;e gondolom, az. Nem folytatom! Kell még hogy csökken a kereslet • • világítani is valamivel, jó _ Nem , van, Most lenne egy eloszobafal, vagy éppen nő. fogas kabátakaszlónak. két ablakra függöny és sötétítő Tavaly 242 milliót íorgal­legalább ötezer, engedjünk mázott a szegedi Domus, meg még magunknak egv július végén elérték a hűtőszekrényt kilencezerért 140 milliót, év végére 270 A számla- százhatvanezer millióra számítanak. Ha eb­forint/ A „luxusnak" számi. b°< levonjuk az időközben tó automata mosógéppel és bejelentett 7-10 szazaiékos (színes) televízióval kikere- aremelest, akkor is jócskán kedik éppen kétszázezerre. "ott a forgalom mostaná­ra -zt most felejtsük el. Hogy ml*rt? A \asar' Mindezt persze azután kel- lok b'fnnya! uRy lene kifizetni, hogy előtte okoskodnak, jobb most vá­sárolni, ki tudja, mit hoz mar leszurkolt az ember a JÖVÖ esztendő' kétsztiaezer beugrót a la . . — Mit keresnek legin­kaserl kább a szegediek? Egy megoldás marad: az _ Az e,emes bútorokat. újabb kölcsön. Ifjú házasok Ezekre előjegyzést is ve­negyvenezret kaphatnak is. szünk fel. A várakozási idő Panaszok egy kastélyfalra lapostetós ábécének, áru­háznak, presszónak elke­resztelt barakkházakat? Mintha mérnök nem látta volna, ember nem is lakná ezt a vidéket." Látom. Az utcákat is. a téeszirodát is, az udvarára tanárai által alapított dijat __ _ , SUgár Ibolya kapta. vészettortenész nyitotta csom Mártély. A tábor kö­A hódmezővásárhelyi me2- * /.ősségeket is koVácsol. Az Tornyai János Múzeum Ma mar nehez lenne osz- ulóbbl egy-két évben lassan emeleti kiállítótermében szesrámolnt, akik Martely- kicseré-lodik a korábbi idő­hetven fiatal közel másfel rol indultak, s tudatosan szak tórzSgárdája. száz alkotása reprezentálja val'a'Ják Budapesten, Gyor- Az ország legtávolabei a mártélyi ifjúsági alkotó ben- Miskolcon mártelyisa- pontjáról először itt dolgo­telepen folyt művészeti ne- gukat T°bb Van ebbe?' *ók. a vissza-visszatérók, a ' mint az, hogy nem szegyei- Vásárhelvre vaav Mártelvra velömunka eredményeit. A „k realisztikus szemléletét telpoMelf megereztek meL­kiállítást Pogány Gábor mu- fölvállalni, ami nem egy taUmak ;ilfckat a húrokat. amelyeket pengetve harmó­niai hallunk és látunk. Varga János máladozó ta­r.yafí.lról, Peter Giuber Tisza-parti alkonyról ké­szült munkái sugározzák a tisztosagot. Orgoványi Erika az augusztusi zápor után felszáradó rétje, Balogh Gyöngyi tehén-tanulmá­nyai — az apró részleteket sem mellőzve — az egész tájat, annak atmoszféráját fogalmazzák meg. Fuksz Le­hel a kora esti párás Holt­Tisza partját akvarell tech­nikával varázsolta papírra. Atlasz Mariann magányos nyárfája, Erdei Tibor ta­nyája, Bányai Béla vízparti hajnala, Kreivich Gyula dülöútszéli festett pléh­Krisztusa ünem a múltból a jelennek, s szól a jelen a jövőhöz. Horovicz Magdolna rajza­in régi ttinyaépúletek, kor­hadó kapuk sorakoznak. A rajzok elkészülte után föl­jegyzéseket is készített. Az egyiket a kiállítás megnyi­tása után elkértem tőle. „A régi tanya olyan, mint egy öregember. Sokszor lá­tott születést és halált. Mi­lyen lehetett itt az élet, mondjuk nyolcvan évvel ezelőtt? Mi mindent gondo­lok erről? Mezítlábas gye­rekek kezében körtemuzsi­kát, vagy fűzfasipot, dolgos fiatalasszonyt a tyúkudvar­ban, erős vállas férfit a lovak mellett. Nyikorgó vödröket és kutyaugatást, hűvös, tiszta kútvizet, ölelkezést a szénapadláson, galambokat, este messzire csengve szálló népdalt. Elengedem a korhadt deszkaajtót. Józsi bácsi föl-« rakta, a maradék trágyát, kezével int a lovasszekérről, szótlanul elindul tanyájára. Itt maradtam ..." Czakó János Makó melletti nagyköz- kölcsönökkel, akarattal, ta­ségben élő barátaimból is- Ián estéket is betöltő pana­tenért sem fogy ki a panasz: szókkal nemcsak új, formás nan került elő ez a száz ki­„Nézd ezt a kastélyt! Az otthont emeltek a sátörte- lométerekre eső két példa? Alföld egyik legszebb mű- tők egykedvű világába, ha- Láttam mind a kettőt, emléke lehetne, ma raktár, nem felépítettek egy né­Pár év múlva a falak nyo- hány négyszögöles kis szi­ma sem marad. A kert ha- getet is, ahol igényre neve­talmas fáit még az ötvenes lődik már két gyerek. Né­években tüzelőnek használ- zem, látom, értem — de mit mi kényszeríti arra, ták, s aki harcolt értük — mondjak? Nemcsak a Makó egész napos munka mint az apám Is — gyorsan melletti nagyközség arcára háza előtt is kézbe kapja a megkapta a bélyeget: föl- ver gazos, sáros szeplőt az kapát, s kitől tanulhatott desurat visszaváró reak- unalom, a félrefordított te- hasonló gondolkodást isme­ciós . . ! kintet, a „nekem minden rétien német kollegája. Ta­Nézem A kastélyt, a föl- m'ndegy" gondolkodás, ha- Ián a nevelés det bombázó vakolatot, a nem Es most sorolhat- igény? tört gerincű tetővel figyel- nám a Szeged néhány éves meztető múltat — az ötve- lfkótelepein felhőbe ka­szegélyező gyepszőnyegéből táplálja álmait. Hogy hon­bármilyen hihetetlen, eszembe sem jutott a pénz. Annál inkább a kérdés: va­jon a csongrádi magyart hogy után Netán az Igény? Na ne nevettess!" — intett türelemre, hal­nes éveknek ugyan már paszkodó gaztengert, a már kabb panaszra kollegám, átadáskor csorbán vicsorító amikor elmeséltem, miért vége, de itt egy érték ak­kor is halni készül. „Es látod az utcákat? A Jl»?yé!í!L..« <vagV ^han) a szétrozsdá- jebb panaszkodunk, de el­tempiom melle telepített, hi_,„ ala,t (alá, feleltettük miért.'" járdát, a szeméttel „köve- is nyúlok toll után. „Hát zett" utakat, a belvárosi te- nem vetted észre, hogy mi ret, ahol óvodás ámuldozik már csak rohanunk, legfel­sodott hinta alatt (alá). Mielőtt bárki képzeletben felejtettük, miért?' Igen, vedd tudomásul, is félbeszakítana — pénz, jgény!" — vágtam rá dühö­pénz, pénz! — megelőzöm, sen, és körmömmel azóta Ha eltekintünk a százado- kapargatom azt a bőrtás­kat látott kastély restaurá- kát, amelyre egy gondos lásának költségeitől, a fel- kéz öles betűkkel rávéste a sorolt példák közül egy sem félreérthetetlen árat, mint a lapos pénztárca miatt pa- aki el sem hiszi, hogy ezt kanyarodo utat. amelvbe ki naszkodna, ha tudna. Sze- bizony valaki hordani fog­tudja, hany eve vag baráz- rjntem csak embert hiá- ja Pedig 6 biztos nem egy dát látogató vendég csillo- nyol; olyan egyszerű pol- Makó melletti nagyközség­gó Ladája, potkocsit futta- gárt;> aki tudja: élni pedig ben tanulgatta a szakma tó traktor, csak épp az el- kell, de nem mindegy, ho- alapjait • ­nők lába (szeme?) nem ve- gyan. Igényt, várna, igen, * szi észre: néhány köbméter egyszerű hétköznapi igényt, beton kipofázná, főtérhez, amely nem tűri el. hogy emberlakta, magyar nagy- augusztusban is májusi új­községi főtérhez méltóvá ságot csavarjon fáinkra a Utóirat helyett: kérem a szegedieket, sétáljanak vé­gig a Tisza-parton, kavar­tenné ezt a részt. Csak ép- széi 0iyan igényt, amelyik iák fel lakótelepi szé­pen csinálni kellene. mondjuk egy csongrádi kőkút vizet, es nezzek meg, Nézem, látom — és ér- mellékutca rózsáiból, vagy mi ffr ^ Panelbaz léPcs°­tem. Barátaimat, akik sok akár egy Berlin melletti Je ala- Ennyi . .. év munkájával, pénzzel, kis német falu csatornát Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents