Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

10 Szombat, 1987. augusztus 15. DM1 Magazin A felvételi vizsgákról — más szempontból A frteő^ktiitási intézményekbe pályázók túlnyomó többsége számára már július más«<Tx felében lezárult az 1987—88. tanévi felvételi időszak. A kisebbség — fellebbezésre jogosultak, az átirányítást kérők egy része — számára azonban augusztus második feléig még tart a bizonytalanság időszaka. A fellebbezéseket, átirányításokat elbíráló ülésrk az illetékes minisztériumokban augusztus 17—18án lesznek, s a hármas ünnepet követően a fellebbezési bizottságok döntéseiről szóló értesítésekkel, valamennyi pályázó számára véget ér az idei felvételi időszak. A szív hangjai A József Attila Tudománegyetem Bölcsészettudományi Kara konkrét tapasztalatainak tükrében szeretnénk megerősíteni azt az általános véleményt, hogy a felvételi vizsgák megszervezésében központilag bevezetett újítások beváltak: helyes és jó hatású az írásbeli eredmények közzététele, a dolgozatokba való betekintés (javitókulccsal együtt), illetve a felülbírálat jogának biztosítása a felvételizők számára. Különösen jó hatású a szóbeli vizsgát követő eredményhirdetés, főként, ha az nem puszta tényközlés, hanem személyes jellegű, orientáló, értékelő állásfoglalás. A nyilvánosság fenti mozzanatain túl egyéb Intézkedések (például a hozzátartozók jelenléte n szóbeli vizsgákon) nem látszanak indokoltnak. A Bölcsészettudományi Karon a 465 felvételiző túlnyomó többsége élt a dolgozatokba való betekintés jogával, felülbírálati kérelmet azonban mindössze 4 pályázó nyújtott be, valamennyien modern idegen nyelvekből, a magyarra fordított szövegek értékelésével kapcsolatban. Ez a tény arra utal, hogy az eddiginél sokkal pontosabb, részletesebb és konkrétubb javítókulcsok szükségesek a fordításokhoz. Fontos tudni, hogy a felülbírálati kérelmet a dolgozatba való betekintés napjától számított 24 órán belül, írásban kell benyújtani, az intézmény vezetőjéhez. Erről a Jelentkező^ a felvételi vizsgára szóló behívón kapnak tájékoztatást. Az írásbelik előtt tehát figyelmesen újra el kell olvasni a behívólap szövegét. Így elejét lehet venni az olyan hiábavaló reklamációknak, amilyeneket néhány jelölt hetekkel később, az elutasító döntés kézhez vétele után terjesztett elő. Már a tavalyi felvételiknél is gondot okozott, az idén azonban különösen kiéleződött az átirányítások kérdése. Ennek szerteágazó szubjektív és objektív okai vannak. A szubjektív okok végeredményben a tájékozatlanságban, illetve a téves vagy hiányos tájékoztatásban gyökereznék. Az átirányítással kapcsolatos egyik szélsőség a tőle való indokolatlan félelem, amely meggátolja a pályázót abban, hogy jelentkezési lapján, elutasítás esetére, átirányítást kérjen egy másik felsőoktatási intézménybe. Ez az úgynevezett elsődleges átirányítás, amely a felvételi bizottságok döntése előtt megy végbe. A félelem alapja az a tévhit, hogy az átirányítás kérésének ténye eleve rontja a pályázó esélyeit azáltal, hogy a felvételt az „elsőrendű" felsőoktatási intézmény felől a „másodrendű" intézmény felé tolja el. Erről azonban szó sincs. Az átirányítás kérése olyan biztonsági lehetőség teremtése, amely nem rontja, csak javíthatja a pályázó esélyeit. Az átirányítással kapcsolatos másik, ellentétes szélsőség a lehetőséget valóságként értelmező tévhit. A Művelődési Minisztérium által kiadott 1987-es „Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató" 19. lapján ez olvasható: „Az átirányítási kérelem csak elvi lehetőséget jelent az átirányításra. Gyakorlatilag az átirányítás Sikeres felvételi vizsga esetén is Csak akkor valósqlhat meg, ha a pályázó eléri azt a pontszámot, amely az átirányításra megjelölt Intézményben a felvételhez szükséges és a döntés időpontjában a még be nem töltött keretszámok figyelembevételével az intézmény a jelentkezőt fogadni is tudja." Szó sincs tehát arról, hogy az „elsőrendű" intézmény elutasító válasza automatikusan vonná maga után a felvitelt a „másodrendű" intézménybe. Az átirányítás eredményességének döntő feltétele az átgondolt, hatékony központi szervezés. Ehhez arra van szükség, hogy a minisztériumi ponthatár-megállapító értekezleteken az átirányítási lehetőségekről, áll. hiányukról intézményes, szervezett tájékoztatást kapjanak, a felsőoktatási intézmények képviselői. Szükséges továbbá az is, hogy az átirányításoknál szintén a teljesítményelvet érvényesítsük. A hatékony tájékoztatásra épülő, jól szervezett elsődleges átirányítás nyilvánvalóan jelentősen tehermentesítené a kapkodással és feszültségekkel teli második szakaszt, az ún. másodlagos átirányítást. A másodlagos átirányítás részesei azok a pályázók, akik átirányításukat csak a felvételi bizottság elutasító döntése után kérik. Az ilyen kérelmek végső elbírálásában a fellebbezésekkel együtt a minisztériumok az illetékesek. A feszültség objektív forrása itt az, hogy az „átirányíthatósági" kapcsolatban álló intézmények felvételi ponthatárai esetenként jelentősen (8—10 ponttal) különböznek egymástól. Ennek az ellentmondásnak a feloldására a jövőben közelíteni kell egymáshoz az azonos szintű és képzési profilú felsőoktatási intézmények ponthatárait, A felvételikkel kapcsolatos elvi problémák közül csupán kettőre térünk ki. Az egyik az, hogy az érettségi vizsga értékelése a jelenlegi felvételi rendszerben teljesen megoldatlan. A helyzeten lényeges átszervezés nélkül A kávét, amivel kínált, nem fogadtam el. A cigarettát — nélkülözhetetlen munkaeszközömet — pedig már otthon kitettem a táskámból. Hogyan is gyújthatnék rá egy olyan szobában, ahol a beszélgetőpartner a szervezet motorjának specialistája, gyógyitómestere, a rizikófaktorok ellensége, s ahol még a bronz hamutartó is egészséges sziv metszetét ábrázolja. A kiváló kardiológus, Csanády Miklós a !I-es számú belklinika új professzora e hamutartón és néhány nélkülözhetetlen iraton kívül mást még nem hozott le második emeleti szobájából. Nehezen költözik a földszinti irodába, amely szeretve tisztelt főnöke, kollégája és barátja — a tragikusan, korán elhunyt Cserháti professzor — birodalma volt. Nem lehet persze nem boldog, hiszen nyolc pályázó — köztük nagytudása vetélytársak — közül ö nyerte el a professzori széket. A győzelem szülte boldogságérzés azonban korántsem teljes, hiszen a nagyszerű előd oly hirtelen-váratlan távozott és emléke torokszorítóan él a székfoglaló óráiban. — Engem ő, Cserháti profeszszor hozott a Il-es számú belklinikára, s az együtt eltöltött tizenhárom esztendő alatt partnernek tekintett: döntései előtt kérte a véleményemet, rám bíztítt soksok részfeladatot. így hát nem idegen számomra a klinika irányítása. Mostantól azonban csinálni kell mindazt, aminek jórészével eddig megfigyelője voltam. Az eddigiekhez képest több adminisztrációs teendőm lesz, s mostmár nemcsak az én osztályom — a kardiológia —, hanem az általános belosztály és a hematológia irányítása is munkaköri kötelességem. Jóllehet a hemaBeszélgetés Csanády Miklós professzorral ték útján kitalálni, megtalálni a szervezet bajainak eredetét. — Az egyetemi évek 1961-ben fejeződtek be. A summa cum laude diploma belépőjegy volt az l-es számú belklinikára, ahol akkor a nagyhírű professzor, Julesz Miklós irányított. Ügy hiszem, az igazi iskola ekkor kezdődött. — Így igaz. Nagyhírű klinika, kiváló emberekből álló csapatába kerültem. Egyetemista koromban egyébként itt dolgoztam diákkörösként, így nem kezdtem idegen környezetben a pályát. S valóban. ahogyan maga mondta, iskola volt ez a javából egy magamfajta kezdő orvosnak. Betegközpontú klinika volt, ahol ugyanakkor igen komoly kutatómunka is folyt. Jószerével a belgyógyászat minden részterületének dolgozott itt akkoriban egy-egy kiváló specialistája. Megszállott orvosokkutatók, akik a saját példájukkal, rengeteg munkával ösztönöztek arra, hogy dolgozzam, dolgozzam na és minél többet tanuljak tőlük. — Már ezekben az években a kardiológia állott érdeklődése előterében. —• E választásomnak nagyon prózai oka van. A körülmények sodortak a szívgyógyászat felé. Az én pályakezdő éveimben az l-es számú belklinikán Felkai Béla foglalkozott a kardiológiával és én a beosztottja voltam, ö aztán nemsokára elment a sebészetre és a klinika szívspecialista nélkül maradt. Jó szívvel vették, hogy személyemben akadt egy tológusoknak kutatási tevékenyis javítana az, ha a felvételi ségébe közvetlenül nem kívánok^. ember, ákl vállalta, é területet, eredményébe beszámító kőzépis- T beleszólni. Támogatásuk, mened- Ebben az időszakban aztán végkolai tantárgyak pontszámainál zselésük a célom. Ugyanezt képp elmélyültem a szlv-íügyekmohdhatom a klinika egészére. Igyekszem minden lehetőséget megkeresni, hogy a gyógyító-fcutatómunka tárgyi feltételei legalább közelítően olyan Jók legyenek, mint munkatársaim szakmai felkészültsége. (ún. hozott pontok) a negyedik osztályban szerzett érdemjegyek helyett a megfelelő érettségi osztályzat számitana legalább akkor, ha az a pályázó számára kedvezőbb. A másik probléma a hozott pontok Szerepének megítélése. Egyes vélemények szerint a hozott pontoknál „súlyozni" kellene a szakképzés szempontjából fontos s kevésbé fontos tantárgyuk között. Más bizottságok a középiskolák erősen heterogén színvonalára hivatkozva a hozott pontok összpontszámon belüli 50%-os részesedési arányának (ún. nappali pontszámítás) csökkentését javasolják. Az első javaslatot, hogy csak a szakképzés szempontjából fontos tantárgyakat vegyük figyelembe, maga az élet haladta túl. Bebizonyosodott, hogy nem fokozza, hanem ellenkezőleg, csökkenti a teljesítményt a korai és erős specializáció. A második javaslattal kapcsolatban az a véleményünk, hogy társadalmilag nem kívánatos a középiskolák felsőfokú tanulmányokra való felkészítő szerepének csökkentése. Ez hosszú távon rontja az egyébként is hiányos esélyegyenlőséget, mert fokozza az egyoldalúan vizsgacentrikus felkészülés szerepét, s azon belül a nagyobb jövedelmű szülők anyagi áldozatvállalásának eddig sem elhanyagolható jelentőségét. Kifejezetten egészségtelennek tartjuk a jelenlegi állapotot, amelyben a második gazdasághoz hasonlóan a közoktatás mellett kezd kialakulni a „második oktatási rendszer" is. Mindazonáltal tény, hogy a hozott pontok értéke erősen eltérő. E helyzet Javítására az a javaslatunk, hogy a felvételi vizsgán szerzett pontok megkettőzésével való pontszámítást (ún. esti-levelező pontszámítás) már az érettségi évében is alkalmazni lehessen, ha az a jelölt Számára kedvezőbb. Így nem kerülnének hátrányos helyzetbe a szigorúbb mércével mérő középiskolák jól teljesítő diákjai. Az ilyen és hasonló jobbító szándékú javaslatok értékelése az egyes felsőoktatási intézmények hatáskörét meghaladó kormányzati feladat. — önröl úgy hírlik, szerény, zárkózott, korántsem dicsekvő. Tudva tudván hát, hogy nehezen fog megnyílni, készültem önből, és most arra kérem, a vázlatpontokat egészítse ki! Budapest—Salgótarján—Szeged — élete első két évtizedének fontos állomásai... — A főváros születésem helye, Salgótarján a középiskoláé, és Szegedhez fűznek egyetemi éveim. Tudja, én mindig szerettem a sportot, a zenét, a színházat. Szeged pontosan azért vonzott, mert itt mindhármat megtaláltam. Ugyanezeket megleltem volna Pesten is az egyetemmel együtt, csakhogy a világváros forgatagával, nyüzsgésével fűszerezve. Ez utóbbit pedig szívesen nélkülöztem akkor is, és ma is. S hogy az orvosi pályát miért választottam? Nem mondhatom azt, hogy mindig orvos akartam lenni, családi indíttatásom sem volt e pályára. hiszen a szüleim pedagógusok. A gimnáziumi években kezdett motoszkálni bennem a gondolat: a gyógyító pályára „felvételiztem". Két ok miatt: segíteni vágytam az emberen, ugyanakkor egy sajátos, izgalmas logikai já* ben és végérvényesen eldőlt, e részterület alapos megismerése most már sohasem hagy nyugodni. — Az l-es számú belklinika intenzív osztályának volt vezetője, amikor profilváltás történt az intézmény életében. — Igen. 1973-tól a Il-es számú belklinika feladata lett a szívgyógyászat és Cserháti professzor engem hívott át a kardiológiai osztály vezetőjének. Régi munkatársaim közül sajnos csak egy embert hozhattam magammal, s így ketten folytattuk, pontosabban kezdtük újra egy kardiológiai gyógyitó-kutató bázis kialakítását a Il-es belklinikán. — Alig két esztendővel később az első között alkalmazta az echocardiográfiai módszert, és újabb két esztendő múlva kandidátusi disszertációját pedig a vektorcardiográfia-klinika hasznáról irta. Mit rejtenek a laikus számára e „bűvös" szavak, orvosi módszerek? — Két évvel a Il-es beire kerülésem után sikerült— Cserháti professzornak köszönhetően — úgynevezett echocardiográfot vennünk. Ez a sziv vizsgálatára alkalmas, a beteg számára veszélytelen műszer, ami ráadásul fájdalom nélkül mutat meg szinte mindent a szívről, a szívből. A mellkas falára elhelyezett transducer segítségével egy képernyőre kirajzolódó mozgóképen a sziv metszete látható, Megmutatja a billentyűhibákat, a szívizom rendellenességeit, sőt a koszorúér betegség következményeit is. •— E műszerhez kapcsolódtak egyedülálló sportélettani kísérletei is. — Az echó két ok miatt is alkalmas sportolók megfigyelésére: igen jó minőségű képeket láttat a szívről és veszélytelensége, fájdalommentessége okán lehetőséget biztosít egészséges ember vizsgálatára. Kitűnően tudtuk vizsgálni a sport, a terhelés szívre gyakorolt hatását. Konkrétan azt, hogy mennyire vastagszik a szívfal, milyen mértékben tágul a szívüreg. Megfigyeléseink szerint az élsport — tehát a nagy terhelés — nem okoz kóros vastagodást a szivben. Ezek a vizsgálatok aztán közelebb visznek a kóros szivfalmegvastagodások okainak feltárásához. A betegellátásban egyébként az egész kardiológiát műveljük, a kutatásban pedig a s2ivizom betegségei állnak érdeklődésünk előterében. — A sport azon túl, hogy e kísértetek esetében a gyógyító-kutatómunkát szolgálja, egyébként is közel áll Önhöz. Az egészséges életmódot sem csak hirdeti, hanem példát is mutat. Ritkán látni ugyanis mifelénk professzort kerékpáron közlekedni. — Többen beszélnek róla: nem illik egy professzornak biciklivel járni. Pedig szerintem nagyon egészséges. — Mondják, hogy Szegedre többek között azért is jött, mert akkoriban kiváló NB l-es kosárlabdacsapat volt itt. s jószerével elsö útja hozzájuk vezetett. — Inkább csak a nézőtérre, magam NB Il-es csapatban játszottam. Ma már nem lehetek aktív játékos, de minden lehetőséget megragadok a mozgásra, a sportra, bár sajnos, kevés a szabad időm. — Visszatérve az echokardiográfiás vizsgálatokra, úgy tudom, hogy pillanatnyilag nem áll rendelkezésükre ez a műszer. — Sajnos, így van. A 75-ben és 81-ben vásárolt két echokardiográf elromlott. Javításukra nincs mód, mert a gyártócégek már jóval korszerűbb echokat készítenek, következésképpen a régiekhez nem gyártanak alkatrészeket. Ennek okán a mi öreg műszereinket megjavíttatni nem tudjuk, új vásárlására pedig kevés a reményünk, hiszen egy ma korszerűnek tekinthető—bár csak klinikai, nem pedig tudományos kutatásra alkalmas — echokardlográf ára 120 ezer dollár. Ez így kimondva, leírva riasztóan nagy összeg. Számításaink szerint azonban az echos vizsgálatok helyett alkalmazott szívkatéterezés is kerül ennyibe, legfeljebb nem egy összegben számolható. Volt módomban dolgozni igen korszerű echoval Rotterdamban, ahol fél évet töltöttem ösztöndíjasként és ahol igen sokat tanultam az echokardiográfiából. — Huszonhat éves klinikai gyakorlat, közel másfélszáz — köztük tekintélyes nemzetközi szaklapokban is megjelent — dolgozat, 182 tudományos előadás hazai és nemzetközi fórumokon. Többek között ezt tudhatja maga mögött. A jövö tervei? — Nincsenek mindent alapjaiban megrengető terveim, Maradva a realitásoknál építeni, fejleszteni szeretném ami van, folytatni, amit Cserháti professzor elkezdett. Szeretnék egy erős kardiológiai centrumot úgy, hogy sem az általános belosztály, sem a hematológia ne szoruljon háttérbe ... és mindenekelőtt betegközeiben maradni, folytatni, amire esküdtem: a gyógyítást. A klinika menedzselése pedig — amiről beszélgetésünk elején szó esett — az én értelmezésemben azt jelenti, hogy minél jobb feltételeket teremtsek a gyógyitóXutató-oktató munkához a betegeknek és orvosoknak egyaránt. Nem utolsó sorban pedig jó kapcsolatot szeretnék a dél-magyarországi terület többi egészségügyi intézményével. — Mindehhez kívánunk sok sikert. Szívből. - --„.vl-W.v-4.. diááí^iiiwő'^O^«^ SZALAMIN EDIT MEZEY ISTVÁN RAJZA KALOCSAI KATALIN í — -um.,*. • I • • vl.uidl I