Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

77. évfolyam, 192. szám 1987. augusztus 15., szombat, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint A megyei képviselőcsoport ülése n tervezet vitája Tegnap, pénteken Szegeden ülést tartott az országgyűlési képviselők Csongrád megyei csoportja. Napirenden a kormány gazdaságitársadalmi stabilizációs munkaprogramja tervezetének megvitatása szerepelt. Az írásos anyaghoz fűzött kiegészítéseben Takács ¡mréné elmondotta, hogy ezekben a napokban mintegy kétezer, a közéletben nagy szerepet vállaló állampolgár mond véleményt a dokumentumról. A tervezet kiindulópontja az MSZMP KB 1986. november 19— 20-ai és 1987. július 2-ai állásfoglalása. Nem gyökeresen új programról van szó, hiszen a kül-, bel- és kultúrpolitika változatlan marad. Az állami irányításnak a gazdasági problémákon és az ezek nyomán egyre élesedő társadalmi és gazdasági feszültségeken kell úrrá lenni. Ez elsősorban a végrehajtásban követel változásokat. A teljesítményelvek még mindig nem hódítottak tért eléggé. Húsz éve beszélünk reformról, mégis túl sok területen jelentkezik a konzervativizmus. A program rövidebb távon a stabilitás megteremtésével, hosszabb távon pedig a kibontakozással számol. Részletesen a következő három évre kidolgozottak az elképzelések. Ez gazdaságunk utóbbi korszakának egészen bizonyosan a legkeményebb időszaka lesz. A változások elé az ország eléggé rossz politikai hangulatban néz. A bizonytalan jövő sarkított véleményeket is szül. Az egyének, jórészt a kormány hibájából, nincsenek tisztában saját helyzetükkel. Az ország gazdasági helyzete kritikus. Az 1979 és 1984 közötti években javult gazdaságunk egyensúlya, de az ország elmaradt a szerkezetváltásban. Most nem lehet más a feladat, mint fékezni, majd megállítani az eladósodásunkat. Elengedhetetlen a termelés és a belföldi felhasználás összhangba hozása. A változások közepette egeszen bizonyos, hogy előfordul: egyes rétegek átmenetileg munka nélkül maradnak. Ezeket az embereket létbiztonságukban és új munkahelyre való találásukban sokoldalúan segíti majd a kormánjr. Feltétlenül a kormányzati tevékenységben szervesebb egységet kell megteremteni az eddigieknél. Nagyobb határozottságra van szükség. Nem kerülhető el a bérreform sem, ennek előkészítését már most meg kell kezdeni, hogy ha majd a források is rendelkezésre állnak, ez mielőbb lehetséges legyen. Mindenképpen csökkenteni kell a költségvetési kiadásokat. A stabilizációban szükség van a társadalom áldozatvállalására is. A következő években az elért életszinvonalunk nem tartható. Ugy tűnik, a fogyasztás kis mértekben csak 1990-ben nőhet. Számítani kell a fogyasztói áraknak a korábbinál nagyobb emelkedésére, a kormányzat az infláció ütemét mérsékelni próbálja. Az előterjesztéssel kapcsolatban Király Zoltán és Eke Károly tett fel kérdéseket, amelyekre a kormány képviseletében jelen levő Váncsa Jenő miniszter válaszolt. Elmondotta, hogy a különböző fórumokon felmerülő véleményeket a kormányprogram elkészítésének további munkájában hasznosítani kívánják, ezek feldolgozására külön munkacsoport alakult. Szükség van például a jövőben a jövedelemszerzés tekintetében a tisztánlátás megteremtésére. Sok a tennivaló a kormányzati munka egyszerűsítésében, a közép- és a vállalati irányítás racionalizálásában. Meg kell teremteni, hogy egy ügyben csak egy hatóság legyen illetékes. Elengedhetetlen a munkamegosztás korszerűsítése: el kell érni, hogy a felelősség és az önállóság egyszerre jelentkezzen. Már az idén napirendre tűzik a kormányzati szervek felépítésének egyszerűsítését. Ehhez a főhatóságok programokat készítenek, főosztályok összevonására, megszüntetésére. létszám-racionalizálásra kerül sor. Megtörténik a hatósági és a nem hatósági munka szétválasztása. Természetesen az egyszerűsítésre a tanácsi apparátusokban is gondolnak. A főmunkaidő és a kisvállalkozásban végzett munka jövedelemeltérését folyamatosan rendezni kell. Ez valószínűleg csak a bérreformmal együtt következik majd be. Kibontakozhat ez a folyamat, ha a vállalatok hatásköre nő, és szabadabban bánhatnak eszközeikkel. Az önhibájukon kívül kilátástalan helyzetbe kerülő állampolgárok további megnyugtató sorsa felett a kormánynak kell garanciát vállalni. A vitában Juratovics Aladár hiányolta a programból a „hogyanokat". Véleménye szerint a végrehajtási programnak a jelenleginél több konkrétumot kellene tartalmaznia, például intézkedéseket az áru, a tőke és a munkaerőpiac megteremté(Folytatás a 2. oldalon.) A nyereségért meg kell küzdeni A Sándorfalvi MagyarLengyel Barátság Tsz-ben 1300 hektár kukoricát vetettek az idén. Ennél több nem is lehetne, nincs rá alkalmas talaj. Alig várják, hogy beérjen a legkorábbi fajta, hisz a takarmánykeverő üzemben is csak pár napos készletük van, az is úgy, hogy 200 kilométerre elmennek érte. A tápboltjaikba így sem jut szemes kukorica már jó egy hónapja. A keresett portékának, ha kapnak is, jól megfizetik az árát. Igaz, a hivatalosnál drágábban nem lehetne adni, de az árat takarosan fel lehet öltöztetni, rakodás», rostálást, s ki tudja még mit fölszámolva. A hiány természete már csak ilyen. Keresztúri István elnök elgondolkodtatónak tartja ezt a helyzetet, mert megfelelő érdekeltség mellett megteremne az országban a kellő mennyiség. Főleg amikor arról beszélünk, hogy a búzatermő területet, a mennyiséget ésszerű határok között érdemes tartani, ha a világpiaci helyzetet nézzük. No de a kukorica hat tonnánál kevesebb átlagterméssel ráfizetéses az üzemnek, s ha egy jó közepes termés beüt, akkor sem sok haszon marad rajta. Több éve még érezhetően ösztönözték a termelésfelfutást, tárolóépltést, az utóbbi időben az adókedvezmény hatása, csak „simogatás", nem elegendő. A tápok összetételében nem szeretnének a kukorica rovására eltérni, hisz az állattenyésztésben a rosszabb súlygyarapodás rontaná le a jövedelmezőséget, közösben, háztájiban egyaránt. Szóval az aratás után ez ami leginkább fejtörést okoz. No nem ez az egyetlen. A jégverés, a belvíz a növénytermesztésben olyan kieséseket okozott, amelyre rámehetne a tervezett 17 milliós nyereség. A belvíz mértékére jellemző, hogy az egyik gabonatáblát csak nagy kínkeservek árán tudták learatni a múlt hét végén. Hogy a kukoricában mi van, azt csak sejteni lehet, hisz abba csak a kombájn tud bemenni, ha eljön az ideje. Anyagi támasznak elemi kár esetén ott a biztosítás. A termelő és a biztosító szakember között nincs is szakmai vita, csak a feltételek romlottak — az elnök szerint — több tíz százalékkal, vagyis a kárnak a korábbinál kisebb része térül meg. A növénytermelés ebben a szerkezetben, 12 aranykoronás földön nem ad termelési biztonságot. A réti agyagtalajon a százmilliós értékű melioráció sem mentett meg a belvíztől. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk azt, hogy kár volt. Ki tudja, enélkül mekkora tenger állt volna ott. Az állattenyésztésben a baromfitartás a legszámottevőbb. Szerencsére a piaci ingadozásokat nem érzékelték, a szerződéseket betartotta a szentesi feldolgozó vállalat. Az viszont tény, hogy az alapanyag-előállítók morálja romlott az utóbbi időben. A genetikai és egészségügyi problémák miatt egy év alatt duplájára nőtt az elhullás, s más üzemekben sem jobb a helyzet. A különben biztató eredményekkel kecsegtető pulykatartásról is emiatt tértek vissza a kisebb rizikójú csirkére. A juhtartás szerény nyereséggel, de biztos pont a szövetkezet gazdálkodásában. A szaporítóanyag, esetünkben a vetőmag-előállítás technológiai fegyelmet, üzemi tekintélyt jelent. Most 90 hektáron termelnek e célra hibrid kukoricát és napraforgót. A követelmények szigorúak, s így van ez rendjén. A nehézségek ellenére nem adták lejjebb a tervezett nyereséget. A sok egyébből adódik az esély. A takarmánykeverő üzem, az ipari tevékenység, a kereskedelmi ágazat, a szállítás, a beruházások saját kivitelezése, a folyékonyműtrágya-üzemük által biztosított optimális hatóanyag-felhasználás mind nagy súllyal esik latba. S hogy erősíteni szeretnék ezt az oldalt, példa rá a most épülő vegyiüzem. A 25 millió forintos beruházást a Százhalombattai Kőolajkutató Váltalattal közösen végzik. A jövő évtől tápszeralapanyagot, vasfumarátot fognak a dóci telepükön készíteni. A helytállás nem könnyű. Mindig az adott — holnap már a maitól teljesen eltérő — közgazdasági környezetben kell lehetőleg jól megélni. Az ésszerűen szervezett és fegyelmezett munka lehet csak az alapja a mérsékelt derűlátásnak. S ha így fogjuk fel, akkor az apróbb bosszúságok között még úgy ahogy elmegy a vásárolt ekevasak számlájának látványa. Egy darab közönséges ekevas közel ezer forint. Pár kiló vasért nem rossz pénz Ez van, ezzel kell szántani, ha maguknak olcsóbban nem tudnak csinálni. Tóth Sceles István VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Bemutatlak a Nyomorultakat Tegnap, pénteken este nagy sikerrel mutatták be a Dóm téri színpadon Schönberg—Boublil—Kretzmer rockoperáját, a Victor Hugó regénye nyomán készült Nyomorultakat. A Szinetár Miklós által rendezett produkcióban a főszereplő Jean Valjeant Vikidái Gyula, Javért felügyelőt Makrai Pál, Thenardier-t Szombaty Gyula, Thenardier-nét Hámori Ildikó, Fantine-t Kútvölgyi Erzsébét, Bponine-t Nagy Anikó, Mariust Sasvári Sándor, Cosette-t pedig Csarnóy Zsuzsa alakította. Az előadás díszleteit Fehér Miklós, jelmezeit Horváth Kata tervezte, a zenekart Makiári László dirigálta, koreográfus: Krámer György, zenei vezető: Várkonyi Mátyás. A Nyomorultak a párizsi, majd a londoni és a New York-1 bemutató után Magyarországon először Szegeden került közönség elé. Képünkön: a rockopera záró jelenete. Nagy László felvétele