Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-13 / 163. szám

Ifétfő, 1987. július 13. 5 Körmagyar Zsuzsa is a körmagyar cgvik indulója. Tanyán ne­velkedett. s/.ülei állattartás­sal foglalkoztak, de a föld is adott munkát. Iskolába tlöbb a faluba járt, majd középiskolába került. Sze­gedre. Naponta három óra lelt cl utazással, de csak fel­nőtt fejjel értette meg, mi­lyen fárasztó dolog bejáró­nak lenni. A főiskolát már bentlakóként kezdte. Előbb egv zsúfolt kollégium, utána a barátnőkkel megosztott al­bérlet. Hétvégeken hazajárt, idős szülei közben beköl­iozlek az egyre gazdagodó faluba. Ahogy teltek az évek, Zsuzsa számára egyre vilá­gosabbá vált,, hogy a várost már képtelen elhagyni. Ha meg kellett fogalmazni, hogy miért ez a ragaszko­dás. sohasem beszélt olyan „fantomokról", mint múze­um. színház meg könyvtár. A város számára a tágasabb levegőt jelentelte, s azt a mindennapi lehetőséget, hogy törődhessen szellemi igényeivel Ezért döntött úgy. hogy ha vissza is kerül falujába, mint végzett peda­gógus. inkább a kijárok ne­hezebb életét választja, mint hogy szűkösebb kultu­rális tétben létezzen. Zsuzsa így lett bejáróból kijáró. Iskolája vezetője megtiltotta, hogy nyilatkoz­zék az újságírónak, így be­szélgetés helyett csak egy összefoglaló jelenhetett meg. De sorsa, helyzete — ha túllépünk az érthetetlen di­rektori mánián — elgondol­kodtathat bennünket. A körmagyar társadalmi képlete a kovefkóző: a Aör4 nyezö falvakból — és a vá­rosokból is — ezerszám jár­nak he tanulók és dolgozók, s reggelente valahol félúton találkoznak azokkal a bu­szokkal. amelyek a kijáró­kat szállítják. Van közöltük Ezt a nevet kapta a magyar nyelv őreitől a mogyoródi versenypá­lya. a Hungaroring. A pálya Magyarországon található, és körbe-kör­be száguldanak az au­tók. tehát pontos ez a kifejezés. Alkalmas ar­ra is, hogy jelképe le­gyen egy társadalmi je­lenségnek. kétkezi munkás is, de sok­kal gyakoribb az értelmisé­gi. Pedagógusok, tanácsi ve­zetők, egészségügyi dolgozók vagy falura telepitett részle­gek vezetői. Közöttük sok olyan pályát befutott is, mint Zsuzsa: hazajáró ven­dégmunkások lettek. Mi késztetheti például egy fiatal tanárt arra, hogy Ásotihalomra, Pusztamér­gesre va~v Domaszékre jár­jon ki nap nan után? Elő­ször is a munkaerőhelyzet. A mi körmagyarunkon olyan verseny folyik, hogy mindig azok indulnak a bitumenen, akiknek nem jutott hely a lelátón, a sajtóteraszon, vagy a dísztribünön. Szeged önmaga igényeihez képest túl sok értelmiségit képez, így aki sem a szakmáját, sem a várost nem akarja el­hagyni, kénytelen, kijáróvá lenni. Többnyire azzal a szelíd optimizmussal, hogy majd csak jut hely néhány kör után a lelátón is. Minél több kör .fárasztja az izmo­kat, meríti ki az idegeket, annál inkább lesz vonzó az állóhely is. Például egy nevelőtanári állás. Tudjuk, hogy a munka­hely megválasztásakor döiv­tő szempont a lakáshelyzet. Egyetlen példa — ki járói szemmel: egy lakható, het­ven négyzetméteres, kétszo­bás szolgálati lakás bérleti dija ma már ezer forint. Tudok olyan egyetemet vég­zett, de általános iskolában tanító pályakezdőt, aki 4100 forintos alapbéréből inkább fizeti a hasonlóan drága szegedi albérletet, mint hogy a kinti életmódot vá­lassza. Buszköltségének nyolcvan százalékát téríti a munkaadó, igy néhány száz forint veszteséget kell . ki­egyenlítenie azzal, hogy sze­gedinek mondhatja magát. A szocialista társadalom kialakításával eddig soha nem látott mobilizáció in­dult el az osztályok és réte­gek között. Hasonlóan nagy változások keletkeztek a munkaerő átcsoportosításá­val is. Ma még mindig száz­ezrek utaznak, ingáznak a város és a falu között. Ke­veset beszélünk erről a föld­rajzi mobilizációról". Ter­mészetesnek vettük, hogy alulról viharsebesen a veze­tő posztokra juthattak em­berek, s szó nélkül vesszük tudomásul azt is, hogy az esélyegyenlőségtől igencsak messzire, tömegek kénysze­rülnek az ingázók életét él­ni. Érdeklődtem, mi az, ami jó a kijáró életében? Azt válaszohák, hogy az egyet­len, pozitív dc'og az, hogy nem zsúfoltak a buszok. A zsúfoltság ugyanis a bejárói: osztályrésze. Hasznosan is eltölthető lenne az utazásra fordított i$lő, de ¡nem min­denki bír olvasni, a legjobb szem is belefárad a betűk űzésébe. Így az esetlegesen magasabb bér az egyetlen ;gazi vonzerő. Mert vonzásról a szelle­met is tompító ingázással kapcsolatban aligha beszél­hetünk. Inkább csak taszí­tásról, Alaposan körülnézve biztosak lehetünk abban, hogy sokan és sokáig fog­ják pályaudvarokon kezdeni a napot. Mert a körmagyar szabályai hosszú évekig nem fognak megváltozni. Dlusztus Imre Nem pupákok! Szerelmesek a színpadon Cyranónak (Huszti Péter) súgnak, Christian (Vass Gábor) „mindjárt meghal", Ro­xan (Moór Marianna) — sajnálja; háttal: Lengyel György rendező A Magyar Kenderipari Tröszt, a Tisza Volán. az Ipari Szövetkezetek és a kommunális vállalat KlSZ-bi­zottsága szombaton családostól hívta KISZ-tagjait Do­rozsma sziksóstói strandjara. Kék szinű SZKV-s csuk­lósbusz indult reggel fél nyolckor a Széchenyi térről a résztvevők aprajával nagyjaval. Igazi családi esemény volt. hisz láthattunk karon is alig ülő gyerekeket, s megfontoltan járó hófehér hajú nagypapákat, nagyma­mákat egyaránt. A délelőtt hamar elrepült. Az ügyességi versenyek, az erösebb nem lábszépségeinek vetélkedője a komoly, a „gyengébb" nem képviselői­nek árgus szemű zsűrije előtt okozott kisebb-nagyobb derültséget. • tapsot vagy halk elégedetlen morajt. Az ügyeletes apukákkal, anyukákkal jól érezték ma­gukat a gyerekek is. A strand számukra elkerített vize volt „öselemük" reggel­től késő délutánig, s a sár­ga-piros vattacukrot áruló maszek sem panaszkodha­tott, hogy nem megy a bolt. A pihenő és az ilyen, vagy hasonló rendezvényeken megszokott és nem megun­ható marhapörkölt a 40 fok folott izzó sátorban a hosszú sorbanállás után is jól esett mindenkinek. Délután a gyerekek a zsákbanfutás nehéz feladatát is bírták. Közbe az apukák a KISZ­bizottságok közötti kétszer húsz perces kispályás foci­bajnokságon rúgták a bőrt, néha saját és egymás lábá­ról is. Ami tétre ment! Az egész nap tartó külön­böző versenyek pontszámo­kat értek, mert az idén is a Pupák-ku púért kü/'lottek. Az eredményhirdetésnél . a kenderiparban dolgozó fia­talok képviselője vehette át a hüsiiö üdítővel teli kupát-? egy ötliteres. Vásárhelyen készült Miska-korsót. Befejezésül a recept: „Végy négy nagyüzemi KISZ-bizottságot, rázd össze őket, majd közösen szervez­zél meg velük egy nap prog­ramját. Küld szét egy július 11-én. szombatra szóló meghívót, intéztesd el az égiekkel a jó időt és tölts el közel háromszáz résztve­vővel együtt egy hétvégi szombatot, és ha másnap reggel kicsit fáradtan is kelsz föl ágyadból, akkor is jól érezted magad!" Cz. J. ki. Vakáció akció '87 Ma. hétfőn délelőtt foly­tatódnak azok a rendezvé­nyek, amelyek vidám és tar­talmas programokat biztosí­tanak ezen a héten is ki­sebbeknek és nagyobbaknak egyaránt. 9 órakor „Vízparti slrandparti" az úttöröhúz szervezésében, gyülekező a ház előtt. Holnap, kedden Egy po­hár tej címmel latogatást tehetnek az érdeklődök a szegedi Tejipari Vállalatnál, indulás reggel 8 órakor. Dél­után az ifjúsági házban folytatódik a ..Kis kezmü­ves" sorozat. Előzetes jelent­kezés telefonon (13-956). Há­rom órától a Bartók Béla Művelődési Központban a fonás mesterségét tanulhat­ják meg a résztvevők. .Július 15-én. szerdán a felfedezők 7 óra 4.5 perckor az úttö.röháztói Mezőhegyes­re indulnak. Az útiköltség, a lovaglás és az ebéd mind­össze 100 forintba kerül. Ér­deklődni és jelentkezni tele­fonon: 12-647, lehet. Délelőtt 10-től a vasutas művelődési házban szünidei matiné. Csütörtökön reggel 8 órá­tól az MHSZ Repütőmodel­lező Klub mutatkozik be. Autóbuszköltség 10 forint és gyülekező az úttörőházban. Délután meseturmix az ifjú­sági házban, 14 órától. Pénteken, 17-én 10 órától a Balázs Béla Üttörőházban az egészséges életmóddal és táplálkozással ismerkedhet­nek meg a gyerekek. Szombaton kirándulás Mártélyra. Gyülekező és in­dulás délelőtt fél tízkor a nagyállomás kultúrterméből. Részvételi díj 70 forint. Július 20-án, hétfőn video­mozi az üttörőházban. Kez­dési időpont delelött 10 óra. Előzetes jelentkezés telefo­non 12-347 Huszti Péter kihasználja az időt: ül a lila iskola udvarán a padon, karját szélesre tár­ja, fürdeti az arcát a nap­ban. Mi, többiek az árnyékot keressük inkább. A jólesően hűvös tornateremben Len­gyel György csendre int: „összeolvasás". Hiszen a Madách Színház produkció­jába jó néhány szegedi szí­nész áll be, adódtak egyéb szerepcserék is. Lassan ren­deződnek a sorok: a színpad­nak képzelt tréninghelyen a színészek koreográfia sze­rint mozognak, s egyre önál­lóbban idézik fel a magyarul Rostand-énál — mondják — jóval „csengő-bongóbban rí­melő verses zöngeményt". Ábrányi Emil 1899-ben, mindösszesen két évvel a megszületése után fordította le a Cyranót. Ezerkilenc­százban, a Fővárosi Nyári (!) Színházban Pethes Imre már igj/>Jvégezte a Roxannák kül­dött heti krónikát: „ ... S ma, szombaton, Cyrano úr kimúlt i Mert egy hasáb fa a fejére hullt." Rostand úr tudta, mi kell a közönség­nek: kitűnő szerepeket irt, bravúros retorikával, roman­tikus meseszövéssel dolgo­zott. Azóta is játsszák, min­denütt a világon, nagyon gyakran nyári teátrumok­ban. Kis magyar színháztörténet S vajon gondolt-e már ar­ra, kedves színházlátogató, hogy ebben a szegedi szezon­ban drámatörténeti tanulmá­nyokra is módja lesz? Meg némi színháztörténetiekre? Történt, mikoriban a natu­ralizmus már belepte a világ­színpadot, s ama kötekedő párbajhős és — egyáltalán nem mellesleg iró, tudós, fi­lozófus — Cyrano de Ber­gerac immár két és fél év­százada halott alakja arra ihlette Edmund Rostand-t, hogy visszacsempéssze a színpadra a romantikát, s drámát írjon az elfelejtett gascogne-i orráról, nos, ak­kor már egy álló éve készen volt a párizsi bohém diák­tréfának szánt játéka, az Übü király. Bizony kortár­sak ők ketten, Rostand, akit úgy tetszik, egyáltalán nem érdekelt, hány lépéssel járt a saját kora előtt Cyrano, hanem csak az érdekelte, hogy a nagy orra miatt nem voltak sikerei a nőknél . . . S Alfréd Jarry, akit egyálta­lán nem érdekelt más, csak hogy a közönség meghökken­jen önmaga hitvány hason­mása láttán. Ezért irta meg az Ubü trilógiát. S ránk származék Cyrano, a roman­tikusan önfeláldozó szerel­mes, meg Ubü papa. az em­ber állati természetének jel­kepe — egyként a 19. szá­zadvégből, ugyanabból a Franciaországból. Es akkor: Cyrano — lát­tuk — ideért három eszten­dő alatt, a latin Európából hozzánk, keletre-középre; Ubü papával meg 81 eszten­deig nem voltunk képesek szembenézni. Még egy kicsit tessék figyelni' Amikor meg­volt végre az Ubü „hivatá­sos", magyarországi bemuta­tója, 1977-ben, Pécsett (Parii István rendezte), ugyanak­kor tűnt föl a kaposvári deszkákon „egy másik Cyra­no", nem az édeskés Roxan­bűvölt, hanem a kirekesztett, fázós lelkű, szeretetre vágyó, ám magányát méltósággal viselő — modern ember (Sző­ke István rendezte). Eltelt újabb tíz esztendő. S most mindketten itt vendégesked­nek, két szabadtéri színpa­dunkon: Kaposvárról Ubü papa. Pestről a szerelmes kadét. Mindez pedig: teljes­séggel a véletlen müve, hi­szen tudjuk, eredetileg An­tonius és Cleopátra jött volna ... Cuccban a művésznő... Szombat, késő délután, az utakon hintók és omnibu­szok húznak, színes nyári övek karcsúsítják a leányo­kat, gyöngyözik a víz Rákó­czi fejedelem lova alatt, frissíti a füveket a város­gondnokság — egy színfolt­tal több ... Oh, békés teknöc-tempó, napsütés, kellemes izgalmak; szegedi nyár. Már a leghátsó lépcsősor korlátait mázolják, a ruhá­jukon több a festék, mint a vason. Jegyszedőgyűlés. Kor­donörgyűlés. „A balesetokta­tás-jegyzökönyvet kérem aláírni." Fényfüggönypróba. „Nem működik az ügyelői mikrofon." A karmesteri szoba lesz Huszti öltözője, és „tessék már leállítani ezt az emberfolyamot, mert nem tudunk próbálni", és mit fényképezzek, ha csak az ágyúk vannak itt? Moór Ma­riannát fényképezd, ha en­gedi ... Mit is mondott a jelmezeit kiállító Wieber Ma­riann? „Bejönnek ruhapró­bára, azon farmerben, trikó­ban, mit-nekem-a-ruha­vallású fiatalkák, fölvesznek egy habos-zsabós költeményt, elájulnak, jé. én tényleg nő vagyok . . . Moór Marianná­nak szeretek tervezni, tudja viselni, mindenben illúzió­keltő." Hm ... Ha engedi, szorosan hátrafésült, szem­üveggel leszorított hajban, lezser, bő nadrágban, térdig nyúlt trikóban, ha engedi, fényképezd le! Puccbana tér — Minden kész? — Kész — vagyok. Kato­nai sátrak is kellenek, most derült ki. Amúgy... Az el­lenőrzéskor rendben találták a nézőteret. Amire a pénzből és az időből futotta, megtet­tük. Festeni forróságban kel­lett, helyenként fölhólyag­zott. A hangszórók . . . imád­kozunk, hogy ne húzgálják ki a dugókat a nézőtér alatt. Bemásznak, kihúzzák, azt hszik, az csak annyi ... A fenét! Bonyolult rendszer ez, mindenféle hibákat okozhat egyetlen garázda apró manő­vere. — És a ..működő mú­zeum?" — Legalább rendes raktár kellene, szezontól szezonig vízben, párában telelnek a hangszórók, az elektromos hangkésleltető hibái csak működés közben derülhetnek ki, az alkatrészek nyugatiak, hiAsürgősen nem tudjuk le­cserélni az egész hangtech­nikát, nem lesz alkatrész, mondjam még? Az anyago­kat lehetetlenség tervszerűen beszerezni, hiúba rendeljük meg időben, az utolsó pilla­natban adják, olyat, milyen éppen van nekik, tehát ren­geteget kéne tartalékolnunk — raktároznunk. Nehéz ügy... — A batár meg a ló meg­va n ? —Ezt meg honnan tudja? Na mindegy, volt egy isme­rősöm, hajdani fuvaros, aján­lotta az egyik ismerősét, ő mondta, hogy neki nincs, de a sógora . .. Szóval lett. Ló­val együtt jön, Dömaszékröl, és echós lesz, nem batár. A ló szelíd, megbízható, baleset kizárva. Mindjárt meghalok... Szücs-Borus János, a sza­badtri debütáns műszaki ve­zetője mindennek ellenére kissé izgatott. Hírlik, jönnek a Nyomorultak szerzői. Sok mindenre kényesek, sokolda­las szerződésben sorolták fel­tételeiket. az „áru", a |rivi­telezés minőségét semmivel sem engedik alább a londoni bemutató, a Cameron Mac­/cirtíosch-produkció színvo­nalánál. Ez a játék nem bab­ra megy. mindenki tudja... Szurkoltunk Vass Gábor­nak is, aki három éve a sze­gedi színháztól szerződött a Madáchba, s most a Cyrano Christiánjaként jött vissza. Katona Bánkjában láthatjuk nemsokára a tévében, a rá­dióban kevesebb, de a szink­ronstúdiókban rengeteg fel­adatot kap, a filmgyárban Is megfordul — szóval: „beállt a taposómalomba"? — Muszáj. Részint, mert forognia kell az embernek, a nevének, különben megfe­ledkeznek róla. Szűk csopor­tokról van szó, 40-50 színészt foglalkoztat a tévé, a szink­rontársaság sem bővebb, ne­héz bekerülni, ha hívnak, menni kell. A színházból nem lehet megélni. — Szegeden vezető színész volt. Innen is menni kel­lett? — Persze. Utólag jobban látszik, jól tettem. Mozdulni mindig nehéz, de fiatal szí­nésznek, ha öt évet eltöltött egy színháznál — változtat­ni kell. Hogy fejlődjön, mást lásson, tanulhasson, tapasz­talhasson. Valóban .sokat foglalkoztattak Szegeden, de ezzel Pesten egyáltalán nem törődött senki. Mindent elöl­ről kellett kezdeni. Bocsánat, hívnak a színpadra ... A végét próbáljuk, „Egy perc­re. kérem! Cyrano fontos dolgokat közöl...", ezután mindjárt meghalok, és foly­tathaljuk, ha megvár. . Ma így bánik velem For­tuna. Christian ugyan gyor­san meghalt, de aztán rög­tön a darab elejét vették; a szószegény szerelmes órákra foglalt. . Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents