Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-13 / 163. szám

Csütörtök, 1987. július 16. 5 Épül a Mecsek új aknája Fontos állomásához érke­zeit a mecseki szénmedence új aknájának építése elké­szült a két régi pécsbányai aknát és az épülő István— III. aknát összekapcsoló 1300 méter hosszú vágat. A Bá­nyászati Aknamélyítő Válla­lat mecseki körzetének dol­gozói pontosan a tervezett helyen „lyukasztottak rá" az új akna rakodóterére Az így létrejött összeköttetés­sel megteremtették a föld alatti építkezés áthúzó leve gőztetésének feltételeit. Ez biztonságosabb és olcsóbb az eddig alkalmazott, úgy­nevezett parciális szellőzte­tésnél 1983 mágusa óta egymil­liárd forintot fordítottak a pécsb%nyai beruházásra, s eddig ötszázötven méter ké­szült el a 930 méter mélysé­gűre tervezett István—III-as aknában várhatóan 1992-ben kezdődik meg a termelés, majd három év múltán, a szükséges kiegészítő létesít­mények elkészültével telje­sen átveszi a két régi akna szerepét. Megkezdődik ugya­nis az l-es és a II-es akna pillérében lekötött szénva­gyon kitermelése. Munkásfiatalok találkozója Elkészült a Munkásfiatalok III. Országos Találkozójának végleges programja A ren­dezvényt augusztus 28. és 30. között tartják meg Tata­bányán a KISZ Központi Bizottsága és a Komárom megyei KISZ-bizottság szervezésében A találkozón, amelyen megyénként 70, a fővárosból pedig 90 fiafal vesz részt, politikai és fesz­tivál jellegű programokat rendeznek. A politikai fóru­mokon áttekintik a KISZ XI. kongresszusán meghir­detett megújulási program megvalósításának eredmé­nyeit és az ezzel kapcsola­tos további feladatokat. Hallottam, hogy... vidéki vagy, haver! Rövid nadrágomat gyűrö­getve vártam a tanár néni következő kérdését- „És Le­ningrád hol van ? „Moszkva fölött" „Ejnye, hányszor mondjam, hogy a földrajz nem ismer ilyen fo­galmakat. Talán így — M.iszkvától északra" — iga­zított el lelkiismeretesen Csák akkor került zavarba, amikor kisiskolásgőggel rákérdeztem: „Miért mond­juk azt. hogy fölmegyek Pestre. Miért nem „Majd megtudod, ha nagy leszel." — vágta el gyorsan a vitát. Még ma sem tudom, — rám. Pestre, vagy a „föl­megvck"-re haragudott. De egy biztos, azóta megtanul­tam. a földrajzi fogalmak sem csodaszerek Azt írtam: megtanultam; De mint ;á jó pap, éh is holtig tanulgatom a & „föl" és a „fönt" magyarországi jelentését. Tanulom a rádió­ból, ahol a sportszerbalt vezetője arról panaszkodik éz bizony (értsd: Szeged) nem Pest, a jobb cikkekért keményen meg kell küzde­ni. és ami természetes az egyik Lenin körúton (Pest), az álmélkodásra okot adó csoda a másikon (Szeged) Tanulgatom az orvostól, aki az úszóház deszkáján pana­szolja végre mi magyarok is megvettük azt a jó műszert, azonnal ötöt, de természete­sen mindegyiket Pest kapta. A „természetesen" olyan nemes egyszerűséggel csú­szik ki a száján, mintha ő is rövid nadrágosként kezd­te volna a „föl" és a „fönt" szó elemzését. És tanulga­tom a tévéből, ahol heten­te emlékeztetnek rá: pesti­esen másképp mondják, mint szegediesen, ahol ma­gyar riporterünk foci-világ­bajnokság idején azon el­mélkedik Mexikóban, mi­lyen lehet otthon Pesten 7 Folytassam? Ugyan minek, hisz épp ez utóbbi elszólást kollégám is tollhegyre tűz­te annak idején a „Hánnyurrk borsot a falra" című össznépi társasjáték ba bekapcsolódva. Tehát itt vége. Inkább fordítsunk gyersan az alap­álláson, és figyeljünk a „fönti" panaszokra. „Itt bi zony sokkal drágább az élet, mint vidéken" — hallom a Magyar Rádió budapesti stúdiójának adásából Rossz­kor hallom. Ugyanis éppen „.fölutazásra" készülök, ab­ban a reményben, kapok is valamit a fővárostól vidéki pénzemért Az időpont pe­dig június 29 S hogy mi ért fontos ez? A háziasz­szonyok azonnal kitalálják A standokon ilyen ártáblák bámultak vissza rám karfi ol 15, kelkáposzta 18, cse resznye 38, zöldpaprika 47 í«h nt kilónként. De hadd árulkodjak tovább! A mé­regdrágának tartott Váci ut­i ca környékén egy vászon fSf «Wic- ¿M&vnntifíiCM.-J kosztümért 1950-t., egy se­lyemkompléért 2700-at, egy pár férficipőért 1000—1350­et kértek. A nőicipő-árak 750—1390, a férfiingek pe­dig . 370—480. Férfiöltöny olasz importanyagból (már a Váci utca legdrágább kö­zepén) 3590 forint. Kommentár nincs — csu­pán ajánlom a szegedi kira­katokat De mielőtt elmerülnék az elfogultság vizében, beval­lom, láttam ilyen húsárakat is: egy kiló 273, 425, 230 fo­rint Az áruk fölött pedig ez állt vadkacsacomb, őzge­rinc, vaddisznógerinc. Mind­ezeket a Skála Aletro hiper­marketjében leltem föl a fúrj és a filézett, pulyka­comb között. Mit tagadjam, már á látványtól megkíván­tam a 27-fajta kenyér vala­melyikét. Xom.men.l4r most . sincs. Csak ajánlat szegedi ABC­pultok kánikula (vagy akár télvíz) idején * „Miről akarsz írni?" „A fizetésekről. A pesti­ről, meg a szegediről. Arról, vajon igaz-e a pletyka, mi­szerint azonos munkáért, azonos képzettségű és azo­nos teljesítményt produkáló szeged.i munkás kevesebb fi­zetést kap, mint fővárosi kollégája?" Pár másodpercnyi szünet, majd a telefonvonal túlsó végén, a budapesti gyár sze­gedi gyáregységének gazda­sági szakembere rövidre zárja a választ: „Igaz, körülbelül 20 szá­zalék a különbség. De mi­ért fontos ez? Csak nem le­pődtél meg?" Valljam be, hogy megle­pődtem? Nem is lenne igaz. Legfeljebb rosszul esett, hogy ilyen természetesen vágták a képembe Az orvos műszert, a szí­nész filmet, szinkront, hír­nevet, az író könyvet, az esztergályos pénzt) hiányol. A rókusi kiskölyök, akinek elhasznált autógumit ás a a földbe egy lelkes szociális la brigád játszótér gyanánt, szóval a rókusi kiskölyök annak örül. milyen szépre sikeredett Budapesten a Pe tőfi Csarnok. Bevallom, ez a példa lopott. Üjságíró kol­légám a nyírségi viszonyok jellemzéséül vetette papírra talán egy éve az Elet és Iro­dalom hasábjain. Rókus he­lyett ott falunevet talált az olvasó, de az autógumi úgy tűnik általános példa. Ha meg gyerekpélda, hadd be­széljek gyerekszájjal szia, Nyírség, akkor mi barátok vagyunk' Híres-neves jogász ma már aligha válna belőlem, de annyit azért megtanul­tam öt év alatt, hallgattas­sák meg a másik fél is! Most ő következik. Átlagér­telmiségi Magyarországról, pesti születési hellyel., évti­i i.- "TiTtMl-i'----lJ ­zedes vidéki tapasztalatok­kal. — A különbség? Számom­ra legfeltűnőbb a csönd volt Nem.vrtk arra gondolok, hogy S::e.:.£d Pesthez képest eseménytelen, hanem arra is, esti Tisza-parti sétámon jóleső némaság vesz körül. A másik: itt még legalább úgy tesznek az emberek, mintha érdekelné a másik sorsa. Pesten már a látszat­ra sem adnak, . rohan min­denki a lehetőség, a pénz után. Az a bizonyos 20 szá­zalék egyébként szerintem nem igaz, legalábbis az ér­telmiségi pályákon nem. Ennél sokkal nagyobb lehe­tőségek kínálkoznak. Kér­dezz meg mondjuk egy szí­nészt, egy műfordítót, egy szakmádbelit. De megkér­dezhetszt akár egy taxisofőrt is. 11 yéíífejr" "jfőii' afftárty kér­dés— hol jóbír élni? Nézd, Szegeden biztos, hogy ké­sőbb kapok infarktust vagy gyomorfekélyt, de az is biz­tos; később tudok felmutatni valamit, ami az enyém. Tes­sék választani . „S az árak?" — Mondom, minden a le­hetőségekkel függ össze. Pest valóban drágábbnak tűnik, mert van mire elköl­teni a pénzt. Elég, ha ma­gad elé rakod a Pesti mű­sort és a szegedit. Mondjam tovább? Az orvos műszert, a szí­nész filmet, az író könyvet, az esztergályos pénzt hiá­nyol — írtam pár mondat­tal korábban. De egyben mind egyetértett faggatózá­som idején „Aztián mire lesz jó, ez a cikk? Azt hi­szed, változik valami? Mert ha azt, akkor haver, te vi­déki vagy ' vágták hoz­zám a pesszimisták egyked­vüségével. Hogy mit válaszoltam? Bevallom, semmit. Csak tás­kába raktam a golyóstolla­mat, a jegyzettömbömet, es zsebre vágott kézzel elbal­lagtam a Dóm felé — úgy szegediesen. Az már csak a sörkert sarkánál jutott eszembe nemcsak a le­hetőségek üldözéséért mérik manapság a gyomorfe­kélyt Bátyi Zoltán Roncskerék a Induljon korán, aki arat­ni akar. Az intelem csak a magamfajta kocaaratókra vonatkozhat, aki — régi hu­morista vicc szerint — any­nyira szereti a munkát, hogy órákig el tudná nézni, az igaziak nem sietnek any­nyira. Amíg a harmat föl nem szárad, úgysem indul­hatnak. Én azonban azt is látni akartam, hogyan ké­szülődnek napjaink hősei, a kombájnosok. Sietnek-e egyáltalán, ekkora természe­ti késés után? Beleesve Azt hallom Zákányszéken, Gyuris Szilveszter mondja, hét közös és két maszek kombájn dolgozik idén a faluban. Már kombájn is van maszekban? Ki ne em­Iékezhé'fá. annak idejérf c.to.trog4hy cséplőgéppel is kulák lett .mindenki, most mégis ákaí, aki kombájnt vesz magának? És a szövet­kezet hagyja? Nemcsak hagvía, de ö szervezi neki a munkát Jó, hogy átszálltunk a szövetkezet terepjáró gép­kocsijába, akkora homok­ban járunk, a mienk el­akadt volna. Fél kilenc le­het, de még otthon találjuk az egyik kombájnos masze­kot, Oltványi Istvánt és ösz­szes segítőjét. Szögi hegyen járunk, Tömörkény apósá­nak, Kiss Palcsinak hajda­ni tanyája mellett. Regge­liznek éppen. — Egészen jól megy: a szövetkezet szervezi a mun­kát, a munkások meg ké­nyelmesen eszegetnek? Ezt is el lehet tanulni a közös­ből? — Nem egészen jól látja, amit Ját. Tizenöt éve csiná­lom, az én kuncsafti köröm kialakult már, és én azt fejben is tudom tartani. A szövetkezet csak annyit se­gít, hogy nem kell elbúj­nom előle, mert beszámítja a kötelező munkanapokba. Egy holdra körülbelül há­rom órát számol. Idén egyébként legjobb lett vol­na kimaradni a buliból, annyira gazos a gabona. Száraz homokba vetették ősszel, ki se nagyon kelt. Ami kicsírázott, az kifa­gyott, és mivel nem takarta semmi a földet, kinőtt szé­pen a paré. Nem is igen költenek a fél holdakra gyomirtó vegyszert, többe kerülne, mint amennyi hasznot hozna. Ellenben ott a gazda mindenhol, és ha rávinne is a lélek la fölüle­tes munkára, nem hagyja. Neki kizárólag kitűnő mun­ka kell, különben lemond rólam, és mást választ. És pontosnak is kell lennem. Ha azt mondtam két héttel ezelőtt, hogy ma délután kettőre ott leszek, akkor kettőre várnak is. Nem mondhatom, pardon, hosz­szú volt az út, elromlott a gép, sok volt a gaz. Az egész család munkaidejét én nem ronthatom el. Hej, ha a szegedi szerelők is ide jönnének pontosságot tanulni! 45 ezerért vette a gépet egy kevermesi árverésen. Négyet árultak, de csak hárman vettek, így licitál­niuk se kellett. Vitt magá­val olyan társat, akÍ"cíolgő­zölt már ilyen kombájnnal, megállapították ketten, láb­ra lehet ezt még állítani, ahogy az összes rossz tak­tort is lábra állította a gaz­dák igyekezete. Többet köl­tött azonban pótalkatrészre, mint amennyibe a gép ke­rült, nehogy baj legyen ve­le, amikor aratnia kell — A segítők? — összeszoktunk már. Mindenkinek van valamije, egész kis szakcsoport ala­kult ki a szövetkezeten be­lül. Egyik szánt, a másik trágyát szór, a harmadik pótkocsit ad, a negyediknek ültetője van. Most mind­nyájan aratunk. — A gyerek? — Ezt az egyet kiverem a fejéből. Akármi lehet, csak az nem, ami az apja. Nekem is mondták már az orvosok, megárt a poros munka, de nem tehetek ró­la, én ebbe vagyok belees­ve a legjobban, az aratás­ba. A beleesés mást jelent persze, mint a cséplőgépes balladában a Farkas Julcsa dobba való esése. Apró kotú Kalóriaszegény a pécsi sör „Pécsi extra" néven új kalóriaszegény sör gyártását kezdte meg a Pannónia Sörgyár. A hagyományosnál 15 százalékkal alacsonyabb szénhidráttartalmú sört bárki fo­gyaszthatja, akit egészségi állapota vagy testsúly-felesle­ge energiában szegényebb étrendre kényszerít. A Pécsi extrát Baranya, Tolna és Bács-Kiskun megye boltjaiban, valamint a Balaton Fúszért által ellátott egyes üzletek­ben árusítják (MTI) A közös táblájára me­gyünk most, három kom­bájn készülődik neki a nagy rohamnak. Ugyanaz a típus, mint a maszek, de sokkal újabb. Első pöccin­tésre ugrik az egyik is, a másik is, de a harmadikat nem is pöccintik. Eltörött az olajnyomócsöve, be kel­lett menni a raktárba érte. Ha van bent, térül-fordul a küldönc, de ha nincsen, ak­kor mehet Szegedre. Gyönyörű munkát végez a kettő. Mintha borotválná a földet, olyan kicsi tarlót hagy Itteni szóval, apró kotúra vágja. Föltűnik, mert máshol mindig térdig ért a tarló. — Itt a szalma a legna­gyobb érték, nem herdál­hatjuk el De másihol azt mondják, nem is lehet alacsonyabbra venni, mert beleakadna a kasza. — Az már a talaj elmun­kálásán múlik. Ahol jól dolgoztak szántásnál, ott le­het borotválni. Hirtelen fekez az egyik behemót gép, lekászálódik a masiniszta, és egy rozzant biciklikereket halász elő a nagy kaszából: — A fene ette volna meg, cserélhetem a vágóetet! Mivel tehenek alá nem almoznak biciklikereket, a trágyával se jöhetett ki. A fémzároltnak mondott vető­magnál ugyan megesik, hogy kétharmada csak az árpa, egyharmada rozs — pedig a fémzároltság köte­lező tisztaságot jelentene —, de abba se tesznek roncs­kerékét. Valaki kiszerelte á biciklijéből és belehajította' a táblába, a bolond kom­bájn meg mindent össze­szed. Pelenkás pótkocsi Itt áll a vadonatúj teher­autó is, pótkocsival, várja, hogy ürítsenek a gépek. Minden sarka zsákokkal van kitömve, a hátsó föl­hajtója alól pedig fólia lóg ki. Olyan az egész, mintha csecsemőkorúnak járna a pelenka. Megkérdezem, egy motor dugattyújánál milyen pontosan dolgozhatnak a gyárban? — Ezredmilliméterre, biz­tosan. — A pótkocsi is fémből van. Azt miért csak úgy lehet összeütni, hogy sugár­ban szökjk belőle a gabona? — Látja, ez a legnagyobb méreg. Már a németek is igy csinálják! Minket meg a rendőr is megbüntet, ha látja, hogy szórjuk, de a kombájnos is ránk pirít: az ő keresetét ne szeleljük el az úton. Ezért pelenkázunk. Egy kombájnra két masi­niszta jut, ők is javították, és ők panaszkodnak az ék­szíjhiányra is. Se ők, se én nem értem, hogyan lehet évtizedek óta minden év­ben gond az ékszíj. Ha van gumigyárunk, és a ke­reskedelem már húsz évvel ezelőtt bebizonyította, hogy ékszíjat nem tud behozni, akkor miért nem gyártunk itthon? Akár egy gumis­szövetkezet, vagy egy gumis maszek is ráállhatna a gyártására. Tessék csak el­képzelni, sürget az idő ara­táskor, és a vagyont érő gép filléres ékszíj miatt kénytelen állni! Mintha még mindig ta­nulnánk a kombájnos ara­tást. A gépészek tudják már, de a háttér még min­dig készületlen Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents