Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

Szombat, 1987. július 11. 3 Útkeresés az állattenyésztésben Akkor mondjuk egy termelőszövetkezetre, hogy jól gazdálkodik, ha a zárszámadáskor tisztességes nyereségről tud számot adni. Hogv ennek milyen útját választja, rajta múlik. A gyenge termőhelyi adottságú téeszekben a szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztés haszna mérsékelt, hisz az adott termelési költségekhez az átlagnál kisebb hozamok párosulnak. Az állattenyésztés problémája is elsősorban az itt drágán előállítható takarmányokra vezethető vissza. Van ahol a kiutat a kiegészítő tevékenységben, elsősorban az ipari munkában látják. Nem könnyű út, teli van buktatókkal, sok a rivális, előfordul, hogy az ipar is az alig jövedelmező termékeinek gyártását engedi csak át. Akinek sikerül biztos piacú gyártmányra szert tenni, s ehhez a feltételeket is meg tudja teremteni, nyert ügye van, azonban a tapasztalatlanság az egész szövetkezet csődjéhez vezethet. Vannak akik állítják: ezen a földön apáink is megéltek, nekünk is meg kell élnünk a paraszti munkából. A tag fóliázzon, bikát hizlaljon, sertést tartson, ha többletjövedelemhez akar jutni. Megvan hozzá minden segítség, biztatás. Ha egy térségben kialakul egy nagyüzemi integrációra alapuló árutermelés, nincs szükség a paraszti mentalitástól idegen tevékenységet erőltetni, „mütyüröket" gyártani, vagy nagyvárosban takaritórészleget üzemeltetni. A tag, ha akarja értelmesen el töltheti itt helyben a munkaidejét, s ha még a nagyobb haszon reményében megtermelt javak értékesítésével is ő foglalkozik, egyáltalán nem fenyegeti a munkanélküli ?ég réme. Mindkét nézet, vagy annak egy kombinált harmadik változata egy-egy nagyüzemben reális és igaz lehet. A, Balástyai Rákóczi Tsz vezetői úgy látják náluk még a mai változó viszonyok között is meg lehet élnj az alaptevékenységből. Annak ellenére is, hogy vannak nehézségek, jelenleg nem terem a barckos, a szőlő is gyengén fizet, és a fiatal meggyfákat épp az idén tette tönkre a magas talajvízszint. Böröcz István elnökhelyettes szerint ebben a térségben normális időjárási viszonyok között az ültetvények jövedelmezősége megelőzi a szántóföldi növénytermesztését, ami még mindig magasabb, mint az állattenyésztésé. Az utóbbi mérlegelésnél azonban előnyök is kiütköznek, kisebb az időjárástól függő kockázat, s homokon a szerves trágya nélkülözhetetlen. Szarvasmarhájuk ezerháromszáz van, ebből 410-et a tehenészeti telepükön tartanak. Ennek egy része a szaporulat, jelenleg 150 tehenet fejnek. A közösben 380 marhát hizlalnak, s ötszázat bérhizlalásra kiadtak a tagi gazdaságokba. A tejtermelés jövedelmező, a hizlaláson Lázár Mihály felvétele Egyszerre tizenhat tehén fér cl a balástyai fejőházban Táborlakók búcsúztak Algyőtől Három éve, 1984-ben kezdődött Algyón az egész városrészre kiterjedő nyíltszelvényű vízelvezetési csatornarendszer tervei alapján a belvízvédelmi építőtábor. Az idén június 14-én kezdődött és tegnap, pénteken ért véget. Két turnusban összesen 238 leány és fiú dolgozott a peremkerületben. Mint minden évben, most is segítettek a nehéz munkában jugoszláv fiatalok. A feladat nehézségét jelzi: az 1350 méter hosszú csatorna építéséhez ezer köbméter földet kellett megmozgatni. Az elvégzett munka értéke másfél millió forint. A magyal lányok környezetvédelmi táborban serénykedtek a városgazdálkodási vállalat kertészetében és az újszegedi ligetben. Algyöre a jugoszlávokon kívül zömében a Jászságból érkeztek középiskolások. A diákok elmondták, hogy a napi 6 órás kemény feladatvégzés mellett azért maradt erejük a délutáni-esti kulturális programokra. jártak színházban, Sziksóson, diszkóban. A gyerekek ötszáz forint jutalmat kaptak, ami egy kicsit könnyítette szórakozásukat. Az önkéntesek eredményesen szorgoskodtak ezúttal is. Sajnálatos, hogy a korábbi években készült árkokat a lakók nem óvják, noha az ö javukat szolgálják a csatornák. Becsüljék meg az algyőiek a tanulók segítségét. Időnként. takarítsák ki az árkokat ki-ki a háza előtt Az algyői lakók tegnap este hagyományos módon tábortűzzel búcsúztak a fiataloktól A. S. közvetlen haszon nem marad. Az évi 12 ezer tonna szerves trágya viszont nélkülözhetetlen, az intenzívebb kertészeti ágazatokban, így a dinnye-, a paradicsom- és burgonya termesztésben. Fejlesztésre elsősorban a tejtermelésben gondolnak, s ennek alapja a közelmúltban felépített és korszerű dán berendezéssel ellátott fejőház. Higiénikus környezetben egyszerre 16 tehén áll a karámsor két oldalán. Két ember fél 6-tól fél 9-ig elkészü] a 150 tehén fejésével. Eddig a sajtáros módszerrel öt embernek adott ez igen fárasztó munkát, s a tisztasági követelményeket is nehezebb volt betartani az istállóban. Igaz, tavaly a tej 95 százaléka lett első osztályú tisztaságú, ez most tovább javult. Hárommillió forintot költöttek a telep átalakítására, a berendezésekre. Még az idén felépül egy 120 férőhelyes, szabad tartásra alkalmas épület, így jövőre a fejőházat teljes kapacitással üzemeltethetik. A tejtermelést a korábbi kötött tartás helyett a szabad tartásra alapozzák. Mindenképp az önköltséget csökkenti, ha a legeltetési időszakban a takarmányt nem kell „szervírozni". Az állat számára is egészségesebb ha mozog, s a jólakottságig legfel. Az ehhez szükséges összefüggő legelő megvan, amellett 40 hektárt telepítenek még a telep körül. Az intenzív gyepgazdálkodáshoz hozzátartozik, hogy a jobb fühozam érdekében műtrágyát is használnak, az idén 4 tonna körüli hektáronkénti szénahozamra számítanak 225 hektár területen. A beruházás is bizonyítja, bíznak a költségtakarékos, korszerű fejöházas tejtermelés jövőjében. Jó lenne, ha a következő években is sikerülne bizonyítaniuk elképzeléseik helyességét, erősítve a tudatot: az alaptevékenységből (is) meg lehet élni. Legalább is Balástyán Tóth Szeles István Nemzetközi gazdasági kapcsolataink (3.) Szélesebb körű piaci ismeretekkel Nem elég sokat ígérő szerződéseket kötni, nyilatkozni, fogadkozni, s egyszerűen csak termelni. Jobban kell ismerni a piacot, hogy nemzetközi, gazdasági kapcsolatainkat megtarthassuk, szélesíthessük. Ehhez vállalatainknak mindenekelőtt külföldön eladható minőséget szükséges gyártani. Ezt sugallja a többi között a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának határozata. S azt is, hogy egy sor kérdést, összefüggést újra kell gondolnunk, azért, hogy a holnap kihívásaira idejében felkészülhessünk, s azokkal szembenézhessünk. Milyen lesz a holnap? Ne dédelgessünk illúziókat, kemény lesz, örökösen ismétlődő összemérésekkel, küzdelemmel. A külkereskedelemben a Csongrád megyeieknek nincs lehetőségük pótvizsgára, erre nem ad módot a jelen.. Az exportértékesítés jelentőségének fokozódása mind a termelő, mind a külkereskedelmi szervezetektől az eddigieknél szélesebb körű és rendszeres piaci ismeretet igényel. A külföldi piacok tendenciáiról, azok jellegéről, az államközi megállapodások export- és importoldalának belső tartalmáról pedig a megyei termelőszervezetek az eddiginél gyorsabb információkat várnak az irányító szervektől. Enélkül nincs haladás, előbbre jutás. Mindennapi beszédtémáink között manapság sok a megoldást sürgető gond Csongrád megye gazdasági életében is. Termelési, értékesítési sikerekről, kudarcokról egyaránt számot ad a megyei tanács jelentése, s szemlélteti, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolataink valósága nem annyira egyoldalú, mint amilyennek különböző vállalati fórumokon szenvedéllyel boncoló vitákon minősítik. De azzal tetéznénk gondjainkat, ha elhallgatnánk, hogy az utóbbi években Szegeden is érzékelhetőbbé váltak nemzetközi kapcsolataink feszültségei. Vagy, mintha lebecsülnénk a törekvések megvalósítását nehezítő akadályokat. Például azt, hogy időközönként fékezi a vállalkozási készséget a banki szerződések elhúzódása, ahogyan a Szegedi Konzervgyár és a Hódgép esetében is előfordult. Igaz azonban, hogy a pénzintézetek támogatásával tavaly több konvertálható exportárualapot növelő fejlesztés valósult meg. Fékező az is, hogy a mai pályázati rendszer ugyan némi hatást gyakorol az exporttermelésre, de például nem ösztönzi az importkiváltó tevékenységét. Nem tartják eredményesnek a vállalatok a kereskedelempolitikai támogatást és gyenge hatásúnak ítélik a bázisra alapuló szabályozás miatt a többletexport ösztönzését. A széles sávon fogható véleményszóródásban a szegedi gazdasági életben egyesek gyakran emelnek nézeteket a közvélemény rangjára külgazdasági kapcsolataink gyengüléséről, annak vélt okairól. Kétségtelen, hogy már az 1960-as években kezdeményező lépéseket tettünk a határ menti árucsere-forgalom kialakítása érdekében. A Dél-alföldi Árucsereforgalmi Társaság közreműködésével a jugoszláv határ menti árucsere-forgalom értéke a csúcspontot 1983-ban 17 millió dollár összeggel érte el. Ez sajnos tavaly 7,9 millió dollárra csökkent. Az idén az illetékesek 9-10 millió dolláros forgalommal számolnak. E kapcsolatot a megyében egyoldalú importtöblet jellemzi. Tavaly például az export hatszorosa volt az importnak. A szegedi és a szabadkai ipari vásárra engedélyezett kontingenseket sem tudtuk kihasználni az utóbbi években. Mindkét oldalon hosszadalmas a szerződések kötése, a jugoszláv fél a világpiaci árnál magasabb összeggel számol, gyakoriak az árfolyamváltozások. Csökkent a román határ menti árucsere-kapcsolatok nagysága is: az 1984. évi 3,7 millió rubelről 1986-ban 1,8 millióra. A közvetlen határ menti kapcsolatokkal ellentétben viszont bővült a KGST-tagországokkal lebonyolított áruházi csereforgalom. RészEgyhangú étlapok A táplálkozási szokások nemzeti és társadalmi szokások alapján alakulnak ki. A modern élelmiszer-termelés, a nemzetközi idegenforgalom és — ahol van ilyen — az igény a másra, otthonunk konyháiba beengedte már a világ ízeit. Egyre-másra jelennek meg különféle nemzetek konyhaművészetét bemutató szakácskönyvek, és bár az alapanyagok, fűszerek jó része nehezen, vagy egyáltalán nem beszerezhető, akad köztük olyan, amivel feldobhatjuk, megtörhetjük az általánost. És ami ennél is lényegesebb: étkezési szokásainkat másíthatjuk meg egészségesebben táplálkozó nemzetek műhelytitkainak ellesésével. A franciák sok-sok zöldsége, ebédzáró sajtja, az igen sok helyütt a zsír, sőt a nehéz olajok helyett használt könnyebb fajtájúak, és még számtalan olyan hasznos apróság, ajni kizárólag hagyomány, megszokás kérdése. Ahogyan örököltük és megszoktuk a vastag pörkölteket, paprikásokat, a vasárnapi rántott húsokat és más jellegzetesen magyar étket, átállíthatjuk magunkat másra is. (Vonatkoztassunk el a kényszertől, hús- és zöldségáraktól.) Vajon segítenek-e ebben a vendéglők, éttermek7 Sajnos egyértelmű: nem. Egy-két helyen már Jétezik az úgynevezett „kímélő'' kategóriában valami más, de egyrészt általában a virsli és a vita ninsaláta különféle variációi, másrészt pedig a kínélő étel és az egészséges étrend nem ugyanaz. Az étlapokon pedig egyre-másra hangzatos nevű fogások, amikről az ember előbbutóbb rájön, hogy ugyanolyan sült hús, mint az üzemi étkezdében, de ott úgy is hívják, itt valami grófnérói, másik étteremben valaki másról nevezték el. Aztán nem hiányozhat a menükártyákról az akármi „magyarosan" sem, ami természetesen zsiros-lecsós csuszpájzot jelent. Az „úribb" helyeket onnan lehet felismerni, hogy több az idegen szó, név az ételek elnevezésében, és hogy rendszerint nincs, de nem is illik főzelékre vágyni. A gyümölcsöt a vendéglátásban szinte kizárólag befőtt formájában ismerik, a sajt — már ahol van — az „előételek" rovatban szerepel elsősorban „trappista vajjal" címen. Ezeni felül van persze a rántott sajt, ami azért a legtöbb helyen megtalálható. Félre ne értsenek. Nem arról van, szó, hogy a vendéglők, éttermek, csárdák vegyék át a nemzeti helyek választékbővítő, különleges, a kínai éttermek vagy éppen a pizzériák szerepét és mondjuk a Napsugár bisztróban lehessen ezentúl sukijakit meg Galetle des rois-t kapni. De nem volna rossz, ha a^ étlapokon ott volna a lehetősége annak, hogy valami mást, valahogy másképp ehessen a vendég. Pincér-ismerősöm állítja: nincs is igényük a betérőknek effélére. Persze, hogy nincs. Ma még. Mert nem szoktunk — nem szokhattunk — hozzá. (Nem kedvez a dolognak az állandó rohanás sem, lassan táplálkozási hagyományaink között első helyen áll a kapkodva, állva bekapott „mindegy, mi", múlóban van a főbb étel divatja. Talán éppesní ezért is nagy a vendéglátás felelőssége: ha néha-néha megengedi magának egy család, hogy nyugodtan, ráérősen beüljön valahová, segítse az étlap a jó irányú választást. R. É ben a testvérmegyei, illetve testvérvárosi kapcsolatok révén. Kereskedelmi vállalataink szovjet, csehszlovák, bolgár, NDK, lengyel áruházakkal bonyolítanak le árucserét, amelynek volumene tavaly elérte a 10,5 millió rubelt. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának határozata segítséget ad ahhoz, hogy felismerjük a kirajzolódó fejlődési tendenciákat. Ezt segíti az a döntés, amely szerint a határ menti testületek gazdasági együttműködésének tapasztalatai alapján irányelveket kell kiadni az érintett megyei tanácsok számára e tevékenység folytatása, szervezése és koordinálása céljából. Még ez év augusztusának végéig adjon jelentést a bel- és külkereskedelmi miniszter az NGKD elnöke részére a Szegedi Ipari Vásár szerepéről, külgazdasági kapcsolataink alakítása szempontjából. E határozat hangsúlyozza, hogy a megyei tanács elnöke segítse elő: szélesedjék, erősödjék a gazdálkodószervek piackutató tevékenysége. A műszaki fejlesztés szolgálja erőteljesebben az export növelését. Hasznosítsuk jobban a kisszervezetek rugalmas alkalmazkodó képességét az exportmunkában. Erősödjék az exportorientált gondolkodás és tevékenység. Jöjjenek létre újabb vegyes vállalatok, és létesítsenek újabb Csongrád megyei irodákat a külkereskedelmi vállalatok. A különböző érdek- és külkereskedelmi szervekkel szorosan együttműködve kell az export növelésében jót hasznosítani a megye gazdasági adottságait. Ezeket összegezte az NGKD, de a pontokba szedett útmutatás nem valamiféle „felülről lefelé" utasítás. Csak segít, hogy felismerjük, miként gyorsíthatjuk az egészséges változást, s ne következzék be export- és külgazdasági kapcsolataink értékeinek devalvációja. A felvázolt jöxpt nem egyszerűen elénk vetített képnek tekinthetjük, hanem cselekvési programnak, amely révén gyarapodhat az egész megye exporttermelése. Segít, hogy a vállalatok kidolgozzák minőségi biztonsági rendszerüket, amellyel megalapozhatják termékeik hibátlanságának garanciáját, s az értékesítés újabb sikerét. Jó lenne ha ez a törekvés éppen úgy, mint a szocialista vállalkozás, jobban bevonulna Szegeden a gazdasági gyakorlatba. Nagy Pál Kánikula a melegüzemekben A hőség elviselését megkönnyítő intézkedések ellenére nehéz körülmények között dolgoznak Komárom megye két „legmelegebb" üzemének, a tatabányai alummiumkohónak és a tokodi üveggyárnak a munkásai. Az alumíniumkohóbari — ahol a kinti kánikulánál is 20—25 fokkal melegebb a hőmérséklet, ütemesen folyik a termelés. A közelmúltban behozták az 500 tonnás elmaradást, amely még a januári energiakorlátozás következménye volt. Hogy a dolgozók könnyebben viseljék el a nagy meleget, a kohó mellett jól hőszigetelt pihenöhelyiségel alakítottak ki. ahova kis időre kimehetnek a kohászok.