Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

Szerda, 1987. július 8. 5 Kémiai diákolimpia Kedden megkezdődött Veszpremben a XIX. nemzetközi kémiai diákolimpia. A megnyíló ülésen a Vegyipari Egyetem aulájában Stark Antal művelődési Minisztériumi államtitkár üdvözölle a 26 országból érkezett résztvevőket. Rövid áttekintést adott a kémiai diákolimpiák történetéből. Elmondta. hogy 1968-ban Magyarország. Csehszlovák i a és Lengyelország közösen szerveztek meg az első diák*>!«mpiát» s azt követően minden evben megrendezték. 3 970-ben már hét ország, 3975-ben 17. most pedig már 26 ország diákjai vesznek részt a vetélkedőn, az idén először indított csapatot Kina és Svájc. Köszöntötte a diákolimpia résztvevőit Heil Bálint, a veszprémi Vegyipari Egyetem rektora. Maróti Rezső, Veszprém város tanácselnöke és Bodor Endre egyetemi tanár, a XIX. kémiai diákolimpia elnöke is. Az ünnepélyes megnyitót követően az elméleti feladatok megoldására szerdán, a laboratóriumi gyakorlati versenyre pedig pénteken kerül sor. Szilberelcy köszöntötték Tartalmas életút, harmincéves oktatói pálya, tudományos munkák sokasága, számtalan, megtisztelő megbízatás: mindez SZilbereky Jenő tulajdona. Öt, az egyetemi tanárt, az állam- és jogtudományok doktorát köszöntötték 70 éves születésnapján tegnap, kedden a JATE Állam- és Jogtudományi Karának tanácstermében. A jogi kar és annak tudományos bizottsága ünnepi ülést tartott tiszteletére. Papp Ignác egyetemi tanár, dékán és Pólay Elemér egyetemi tanár, a bizottság elnöke Emlékkönyvet nyújtott át az ünnepeltnek, amelyben tanulmányokat gyűjtöttek-írtak munkatársai. volt tanítványai. Szilbereky Jenő Erdélyben, Lúgoson született pontosan hét évtizede. Szegeden járt középiskolába, itt érettségizett és itt avatták doktorrá. Tiszafüreden a járásbíróságon lett joggyakornok 1940-ben, majd visszakerült Szegedre, a járásbíróságra. az ítélőtáblán, illetve a Felső Bíróságon lett tanácsjegyző. Egységes bíróiügyvéd i vizsgát 1947-ben lett, a következő évben pedig kinevezték járásbírónak Szegeden, 1953-ban a Legfőbb Ügyészségre került, anol |954-ben osztályvezető ügyész lett. 1962-től az Igazságügyi Minisztérium bírósági főosztályának helyettes vezetője. Az Elnöki Tanács 1978ban igazságügyminisztériumi államtitkárrá nevezte , ki. 1980-ban az Országgyűlés öt évre a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta. 1935ben ugyanígy az újabb ciklusra is. 1972-től nyolc évig ellátta a KGST Állandó Jogi Értekezlete magyar tagozatának .elnöki teendőit. Szilbereky Jenő 1958-tól adja elő a polgári eljárásjog című főkollégiumot a JATE jogi karán. Itt 19S3ban (másodállásban) egyetemi docensi. 1969-ben egyetemi tanári kinevezést kap. A Munka Érdemrend arany fokozatát 1965-ben és 1971ben kapta meg, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet 1983-ban vehette át Ezeken kívül még számtalan magas kitüntetés birtokosa. Munkatársai a tanulmánykötetet nagyrabecsüléséül és tiszteletéül nyújtották át a <0 éves Szilbereky Jenőnek. Utazás a zöldség körül ..Hát. nézze. Én Makkosházán lakom, ami ugyebár egy rendkívül dinamikusan fejlődő városrész. Van itt ez a maszek zöldséges, még nem sikerült kitapasztalnom, milyen naptár, számrendszer, csillaghullás szerint tart nyitva — nem is számitok rá. Aztán amott, arrébb van három vegyesbolt — elég rapszodikus zöldségféleségellátással. A csoda-abécénk zöldpultja szintén kiszámíthatatlanul hol ilyen, hol olyan. A Csongrádi sugárúti gyalog annyira kiesik, hogy inkább betrolizok a Diófapiacig. a Marx térre vagy a Széni Istvánra. Hát ennyi." P. Z.-né monológját a többiek sürü bölogatása kiséri. Kismamák valamennyien, tehát nem a munka után hazafelé bevásárlók népes táborához tartoznak. Abban megegyeznek: végül is van ebben a városban minden, csak menni kell érte, és meg_ kell fizetni. Éveken át büszkén dicsekedtünk vele miénk az ország legolcsóbb piaca. S valóban irigyeltek minket a debreceni, miskolci. pécsi háziasszonyok. Réti Csabáné. a városi tanács kereskedelmi osztályvezetője szerint is utolértük azokat a városokat. ahol nincs termőterület. kizárólae vehetik a gyümölcsöt, zöldséeet. Például tőlünk. Mert megterem itt. ami kell: a nagyüzemeknél elsősorban a feldolgozásra szánt lűszerpaDrika. uborka, hasonlók, a növénvházakban a zöldség (szinte kizárólag megvén kívüli hasznosításra), a kisüzemekben. háztáji és kisegítő eazdasáv.okban. kiskertekben nedig szinte minden. (Egyébként amit meReszünk. 80 százalékban ez utóbbi helyekről származik * Csakhoav a dolog rendkívül összetett. Ahhoz, hogv valami teremíen. nőiön és beérien a velömaatól. "zaDorítóanvaatól kezdve növényvédő szereken át a kéziszerszámokig sok minden kelUene*. már ped'g a legiohb indulattal sem lehetne állítani, hoov mindez mindig hozzáférhető. Természetesen mé" mindig elegedettek azok. akiknek a Marx térre, «zent István térre, vagy a Diófa piacra átsétálni nem hosszú túra. Azok sem zúgolódnak akik valamilyen iármü révén közvetlen összeköttetéshen vannak az említett helyekkel. De egvet'en lakótelep sincsen elkényeztetve Tariánt például szimnla hetko/nanonnegveó o és fél 6 kO/ött hiába «zaladtam be nvitva tartó zöldségest keresvén A Csil lag téri ABC elől a Retek utcába áthelyezett kispiac volt az egyetlen némi pezsgést mutató hely — jobbára virágot árultak benne. A megfelelő jogokkal felruházott élelmiszerboltok, ve» gyeskereskedések a kistermelők rohamának megindulása ulán mindig vidámabb, változatosabb képet nyújtanak, de hát az idgn a kiskertekben is minden kevesebb, ami lesz, az is késik — erre is várnunk kell hát. A Pál utcai fiúk tort magyarságú törökméz-árusa úgy indokolta csemegéje áremelkedését: „hát most drágább, hát most kevesebb". Nos, ez a zöldségre, gyümölcsre ma úgy igaz: most kevesebb, hát drágább. A városi tanács végrehajtó bizottsága elé került anyagban van egy táblázat: 19 áruféleség piaci (tehát a legolcsóbb) idei átlagárát, és ennek az előző évihez viszonyított százalékos arányát tartalmazza. A majdnem húszból májusban öt, áprilisban csak egy, márciusban négy, februárban három, januárban mindössze két cikk ára nem érte el az elmúlt évi magasságot. Volt olyan, amit nem is másfél-kétszereséért, de több mint ötszöröséért vehettünk meg a tavalyi öszszegnek. És a furcsa az egészben, hogy közben tényleg elégedettek is lehetünk. Na persze, a már lassan közhellyé váló „mihez képest"-elv alapján. Sőt, talán valóban elégedettek is vagyunk. Hiszen ahhoz lassan egészen hozzászoktunk, hogy többet kell menni, nem jön minden helybe (a rókusiak milyen sokáig bírták ABC nélkül, az alsóvárosiak sok-sok bezárt élelmiszerbolt között), és ha akad is néhány lelkes, aki levelet ír, beadványt fogalmaz, telefonál, azért a legtöbben zokszó nélkül betömegközlekednek a jobban ellátott területekre . A lakótelepek zöldséggyümölcsellátásáról akartam írni eredetileg. P. Z.-né lemondó hangja, a többiek beletörődő bölogatása, és a kínálat-túra. amit anyaggyűjtés céljából tettem, kicsit elkalandoztatott. És ezenkívül még az az ismerősöm is, akt boldogan újságolta, hogy vasárnap megették a világ legdrágább borsólevesét. Saját termés volt, kezdő kisgazdáknál — benzinből, permetből. ebből-abból körülbelül 28(1 forintba került a ketszemélves adag. Ennél pedig' meg Miskolcon is olcsóbb Regős Éva Magyar—egyiptomi tudományos együttműködés Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója és Fouad Hamdy Abdul Fattah, az Egyiptomi Arab Köztársaság magyarországi nagykövete Budapesten aláírta a magyar—egyiptomi műszakitudományos . együttműködési megállapodás 1987—88. évekre szóló munkaprogramját. Az aláírásnál jelen volt Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Az egyezmény — a magyar szakértők ki utaztatása és egyiptomi szakemberek magyarországi továbbképzése révén — hozzájárul a két ország kapcsolatainak további szélesítéséhez. A képzés és szaktanácsadás elsősorban a mezőgazdaság különböző területein, a vasúti és a tömegközlekedésben, az építőanyag-iparban, a gyógyszeriparban és a munkerőgazdálkodásban valósul meg. A könnyebb is nehéz Prológus — F. L. azt állítja, itt Megszólítjuk lett beteg önöknél. kollégáját. az egyik Együttérzéssel hallgattuk F. L. öntvénytisztítót a szerkesztőségben. Sírva mondta el, hogy három évig — amíg egészséges volt — kellett a Szegedi Vas- és Fémöntödében, a gyomorvérzése óta pedig kivert kutya. Az orvosi javaslat ellenére sem akarták könynyebb munkakörbe helyezni. És ha nem tetszik, akár el is mehet. 1. Túl azon, hogy felsejlett előttünk egy fantomkapitalista képe, jogtalanságot, méltánytalanságot sejtettünk az eset mögött. Ebben az. szmt néhány munkatársa is megerősített bennünket, legalábbis a tendenciát illetően. A gyárak ugyanis mind jobban szabadulnának a csökkent munkaképességű dolgozóktól: Még annak ellenére is, hogy a betegségek egy része munkaköri ártalomnak tekinthető. Az szmt-ben jogi tanácsot is kértünk. Kiderült, F. L. betegsége nem minősíthető munkaköri ártalomnak. Az öntvénytisztító üzemben történik ugyan kigőzolgés, de a veszélyessége nem nagy. F. L. viszont kérheti — az orvosi vélemények birtokában — könnyebb munkakörbe helyezését. Az utcára nem tehetik ki. Azzal viszont -számolnia kell, hogy más beosztásiban a keresete csökken. Nem túl rózsás kilátások, de legalább betartsák a jogszabályokat az öntödében — így summáztuk a fentieket Dudás Józsefnéval, a megyei társadalombiztosítási tanács elnökével, aki elkísért bennünket F. L. munkahelyére. 2. Némi értetlenség fogadott bennünket, mi most miért zaklatjuk az igazgatót, az szb-titkárt. F. L. nevére leikapták a fejüket. — Börtönviselt emberről van szó, jelenleg is rendőri felügyelet alatt áll — kezdi Papp József, a szakszervezeti bizottság titkára. — Bennünket nem F. L. előélete érdekel. Mit tudnak az ügyéről? — Hozzánk nem fordult kéréssel; igaz, nem is szakszervezeti tag. Ennek ellenére nem utasítottuk volna el, ha panasszal él. Azt hallottuk, hogy talán négy hétig beteg volt, de hát ilyesmi akárkivel előfordulhat. — Ezt akárki mondhatja. — De hiszen, amikor három évvel ezelőtt Jelvették, az alkalmassági vizsgálaton megfelelt. Közben az szb-titkár leszól telefonon az öntvénytisztítóba. Megtudjuk, F. L.-t a művezetője könnyebb munkakörbe helyezte. Két napig volt darukezelő, de mert vizsgával nem rendelkezett, beosztották rámolónak. Mint kiderült, itt ugyanolyan körülmények vannak, mint F. L. korábbi munkahelyén, a csiszolóban. Hőség, por, szilikózisveszély. Baka Ernő igazgató is bekapcsolódik a társalgásba: — Nálunk nagyon kevés rehabilitációs lehetőség van. F. L. ügyében hozzánk senki nem fordult. A társadalombiztosítási igazgatóság, de egyetlen egészségügyi szerv sem jelezte a problémát. Különben tudja, mi a véleményem F. L.-ről? Intrikus, agresszív ember. — A munkájával elégedettek? — Lényegében igen. Bár az utóbbi időben összeszedett két igazolatlan hiányzást. (Köztudomású, hogy italozgat.) Engem többször felkeresett. Kért, segítsek neki, hogy mentsék fel a rendőri felügyelet alól. Máskor azt pedzette, csoportvezető szeretne lenni. Maradjon meg a mi jogunk, hogy kit nevezünk ki ebbe a pozícióba. Nem túl regen átszervezések miatt egy másik műszakba került. Itt viszont legalább ezer forinttal kevesebb lett volna a keresete. Addig járt a nyakunkra, míg megadtuk neki. Visszatérve még a könnyebb munkakörre. Igen népies a mj törzsgárdánk, sokan 20-30 éve itt dolgoznak. Csodálkozik, ha őket részesítjük előnyben? 3. Öntödei hőség, zaj. por. F. L. a már említett rámoló munkakörben. Az rögtön kiderül, nem gyomorvérzéses, nem a tüdőbetegség felé kacsingató embernek való. F. L. kétségbeesetten magyarázza, hogy két napig volt darukezelő, ami lényegesen könnyebb munka. — De hát ahhoz vizsga kellene. — Igaz, de azt sem akarják, hogy letegyem. — Mi a véleménye F. L.ről? — Beképzelt, összeférhetetlen. Szeret csavarogni munka közben. Kapkod és mindnen lében kanál. Majd bekopiogunk az üzemorvosi rendelőbe. Orvos nincs — a közelmúltban meghalt. Az asszisztensnő készséges. Előveszi F. L. egészségügyi lapját. Mellékelten egy orvosi igazolás, rajta: munkaköri könnyítés javasolt. Semmi egyéb. A leleteit, a többi szakvélemény dokumentumait F. L. nem adta le. Igaz, újra csak július 27-én lesz üzemorvos. Az asszisztensnő kérte F. L.-t, majd akkor jelentkezzen a rendelőben, aki sértődötten távozott. 4. — De hiszen ez az ember az ügyintézés legalapvetőbb kritériumaival sincs tisztában — jegyzi meg Dudás Józsefné. Valóban, úgy tűnik, mintha F. L. kikerülte volna a hivatalos csatornákat. Igaz, azok nem mindig képesek villámgyorsan intézkedni. De mint az öntödei kiruccanásunkból kiderült, a hajlandóság megvan bennük. Miért vonnánk^ezt kétségbe? Az elmúlt 14 év alatt senkit nem tettek ki az utcára. Az igazgató szavai szerint ettől nem kell tartania F. L.-nek sem. A személyzeti vezető ugyancsak arról győzött meg bennünket, hogy próbálják egyengetni F. L. életét. (A rendőri felügyelet megszüntetéséért is folyamodtak már.) Epilógus F. L. június 17-étől dolgozik, talán egy hajszállal könnyebb munkakörben, mint korábban. A leendő üzemorvos figyelmébe szeretnénk ajánlani e^-t az embert. Talán megfigyelés, gyógyszeres kezelés sem ártana. Annak tudatában mondjuk ezt, hogy esetleg még most a nagyobb baj — a későbbi leszázalékolás — megelőzhető lenne. Azt hiszem, ennyi figyelmet mindannyidnk megérdemelne, még annak árán is, ha rövidebb-hosszabb ideig valóban könnyebb munkakörbe kell helyezni valakit. Gondoljuk, ezzel az öntödei vezetés is egvetért. Bodzsár Erzsébet Panasszal megrakott levél jött a minap, egy aszszony önti elénk minden gondját. Ha csak a magáét öntené, akkor is figyelnünk kellene rá, de az egész Kormányos utca minden lakójáért szól. Nem úgy, hogy kinevezi magát szószólójuknak, csak azt mondja, igen mostoha körülmények között élnek a XX. század végén. Azt is mondja a levél, tavaly földúlták már az utcát „gázosítás" cimén. Nem szeretem ezt a szót, háborús történelmünk legsötétebb lapjai tartoznak hozzá, de megértem azért: arról van most szó, hogy gázt akartak már tdvaly bevezetni, szinte minden házba. Megvették a méregdrága berendezéseket, befizették az előlegeket, öszszesen hatvanezer forintot dobtak ki az ablakon. Jött a komisz tél, és ők a beszerelt gázkészülékek mellett szeneskályhák vagy olaj kályhák melegére szorultak. Az év egyik fele már eltelt, de semmi biztatót nem tapasztaltak, ennélfogva félnek, a tavályi rendszer szerint ismétlődik a tél. Jól tudom, akárhová akarnak gázt vezetni, mindenütt baj van. de csöppet se vigasztal. Ha tavalyra ígértek valamit, és nem ingyen, hanem súlyos pénzeA Kormányos utcában kért, akkor egyszerű adokveszek alapon már tavaly kötelessége lett volna befejezni valakinek a munkát. Üzleti tisztességnek mondja ezt a köznyelv, de egyre inkább hiába mondja. Gázunk még van, és pénzzé csak akkor válik, ha fözésre-fütésre használjuk. Sorba panaszkodik minden vállalatunk, hogy a tönkremenés ólálkodik a kertek alatt, mégse kell neki a pénz? Kedves asszonyom, fölhívtam telefonon a gázosigazgatót. Azt mondta, végeredményben nem is rájuk tartozik az ügy, és ezen fölöttébb elcsodálkoztam. Réges-régen valóban úgy volt, hogy minden gázos bonyodalom a gázművekre háTult, de ahogy bővült a hálózat — négyezerháromszáz kilométernél tartanak már —, egyre inkább nem győzték szusszal, ezért rábízták az egészet az Inlakra. Egyetlen nap haladékot kért, hogy utána nézhessen a dolognak. Másnapra valóban részletes adatokkal szolgált. Elismerte, hogy jogos a panaszuk, joggal molesztálnak bárkit, és elvileg már tavaly ősszel be lehetett volna kapcsolni a gázt. Attól tartok, kicsit se nyugodnak meg a hír hallatán, hiszen úgy szól a levél, hogy eddig csak ígéreteket és halasztásokat kaptak, ennélfogva a tavalyi bekapcsolás lehetősége önmagában is fölháboritó lehet. Zavart okozott, hogy útba esik egyik főiskolánk valamelyik létesítménye, és azt eredetileg együtt tervezték meg, noha azóta beigazolódott, hogy egészen mások az igényei annak, eleve magasabb nyomásra van szüksége, tehát nem is lehet együtt csinálni. Az Inlaknak kellene lépnie, jeleznie kéne a bányaföl ügyelőségnek. hogy egyetlen vezetékkel nem oldható meg, kéri tehát a megosztáshoz az engedélyt. Megígérte az igazgató. hogv az ügy gyorsítása érdekében tudnak segíteni maguk is, és föltétlenül segítenek is. Nem én mondom, ő üzeni mindnyájuk megnyugtatására, hogy az idei télen nem ismétlődhet meg a tavalyi, mire a fűtési szezon elkezdődik, föltétlenül befejezik ezt a munkát is. Le is tehetném a tollat, profán esküvel megerősített ígéretnél többre úgyse számíthattam, és azt meg is kaptam. Azért nem állok meg mégse, mert egy réges-rég fölismert .törvény nehezíti a gázvezetést évek óta. Minél több cég ékelődik közbe, annál nagyobbakat késnek, és annál jobban megdrágulnak a munkák. Amikor szinte kivétel nélkül minden ember gyorsításról álmodik — az ügyek gyorsabb elintézéséről —, egyre érthetetlenebb az ilyen magatartás. Tudom, el kellett volna mennem az Inlakhoz is, megkérdeznem őket is, és leírnom, mi minden nehezíti minden munkájukat, de nem mentem. Egyrészt azért, mert a gázosigazgató is tőlük kérdezte meg, másrészt azért, mert úgyse magyarázatok kellenek ide, hanem határozott intézkedés. Arra, hogy valami teljes egy esztendőt késik, igen sok példa van ugyan, de mentség egy se lehet. Ha mégis bizonyítható lenne, hogy a bonyolításnak nevezett lebonyolítás csak gubancok árán következhet be, a gubancokhoz viszont előre soha nem látható idő kell, akkor természetesen bocsánatot kérünk az egész' gázosgépezettöl. Egyelőre az igazgató kér bocsánatot, es gyors intézkedést ígér. Horváth Dezső