Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

Szerda, 1987. július 8. 5 Kémiai diákolimpia Kedden megkezdődött Veszpremben a XIX. nem­zetközi kémiai diákolimpia. A megnyíló ülésen a Vegy­ipari Egyetem aulájában Stark Antal művelődési Mi­nisztériumi államtitkár üd­vözölle a 26 országból ér­kezett résztvevőket. Rövid áttekintést adott a kémiai diákolimpiák történetéből. Elmondta. hogy 1968-ban Magyarország. Csehszlovák i a és Lengyelország közösen szerveztek meg az első diák­*>!«mpiát» s azt követően minden evben megrendezték. 3 970-ben már hét ország, 3975-ben 17. most pedig már 26 ország diákjai vesznek részt a vetélkedőn, az idén először indított csapatot Kina és Svájc. Köszöntötte a diákolimpia résztvevőit Heil Bálint, a veszprémi Vegyipari Egye­tem rektora. Maróti Rezső, Veszprém város tanácselnö­ke és Bodor Endre egyetemi tanár, a XIX. kémiai diák­olimpia elnöke is. Az ünnepélyes megnyitót követően az elméleti felada­tok megoldására szerdán, a laboratóriumi gyakorlati versenyre pedig pénteken kerül sor. Szilberelcy köszöntötték Tartalmas életút, harminc­éves oktatói pálya, tudomá­nyos munkák sokasága, számtalan, megtisztelő meg­bízatás: mindez SZilbereky Jenő tulajdona. Öt, az egye­temi tanárt, az állam- és jogtudományok doktorát köszöntötték 70 éves szüle­tésnapján tegnap, kedden a JATE Állam- és Jogtudo­mányi Karának tanácster­mében. A jogi kar és annak tudományos bizottsága ün­nepi ülést tartott tiszteleté­re. Papp Ignác egyetemi tanár, dékán és Pólay Ele­mér egyetemi tanár, a bi­zottság elnöke Emlékkönyvet nyújtott át az ünnepeltnek, amelyben tanulmányokat gyűjtöttek-írtak munkatár­sai. volt tanítványai. Szilbereky Jenő Erdély­ben, Lúgoson született pon­tosan hét évtizede. Szege­den járt középiskolába, itt érettségizett és itt avatták doktorrá. Tiszafüreden a já­rásbíróságon lett joggyakor­nok 1940-ben, majd vissza­került Szegedre, a járásbíró­ságra. az ítélőtáblán, illetve a Felső Bíróságon lett ta­nácsjegyző. Egységes bírói­ügyvéd i vizsgát 1947-ben lett, a következő évben pe­dig kinevezték járásbírónak Szegeden, 1953-ban a Legfőbb Ügyészségre került, anol |954-ben osztályvezető ügyész lett. 1962-től az Igazságügyi Minisztérium bírósági fő­osztályának helyettes veze­tője. Az Elnöki Tanács 1978­ban igazságügyminisztériumi államtitkárrá nevezte , ki. 1980-ban az Országgyűlés öt évre a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta. 1935­ben ugyanígy az újabb cik­lusra is. 1972-től nyolc évig ellátta a KGST Állandó Jogi Értekezlete magyar tagoza­tának .elnöki teendőit. Szilbereky Jenő 1958-tól adja elő a polgári eljárás­jog című főkollégiumot a JATE jogi karán. Itt 19S3­ban (másodállásban) egyete­mi docensi. 1969-ben egye­temi tanári kinevezést kap. A Munka Érdemrend arany fokozatát 1965-ben és 1971­ben kapta meg, a Szocialista Magyarországért Érdemren­det 1983-ban vehette át Ezeken kívül még számta­lan magas kitüntetés bir­tokosa. Munkatársai a tanulmány­kötetet nagyrabecsüléséül és tiszteletéül nyújtották át a <0 éves Szilbereky Jenőnek. Utazás a zöldség körül ..Hát. nézze. Én Makkos­házán lakom, ami ugyebár egy rendkívül dinamikusan fejlődő városrész. Van itt ez a maszek zöldséges, még nem sikerült kitapasztalnom, mi­lyen naptár, számrendszer, csillaghullás szerint tart nyitva — nem is számitok rá. Aztán amott, arrébb van három vegyesbolt — elég rapszodikus zöldségféleség­ellátással. A csoda-abécénk zöldpultja szintén kiszámít­hatatlanul hol ilyen, hol olyan. A Csongrádi sugárúti gyalog annyira kiesik, hogy inkább betrolizok a Diófa­piacig. a Marx térre vagy a Széni Istvánra. Hát ennyi." P. Z.-né monológját a töb­biek sürü bölogatása kiséri. Kismamák valamennyien, tehát nem a munka után ha­zafelé bevásárlók népes tá­borához tartoznak. Abban megegyeznek: végül is van ebben a városban minden, csak menni kell érte, és meg_ kell fizetni. Éveken át büszkén dicse­kedtünk vele miénk az or­szág legolcsóbb piaca. S va­lóban irigyeltek minket a debreceni, miskolci. pécsi háziasszonyok. Réti Csabá­né. a városi tanács kereske­delmi osztályvezetője sze­rint is utolértük azokat a vá­rosokat. ahol nincs termőte­rület. kizárólae vehetik a gyümölcsöt, zöldséeet. Például tőlünk. Mert meg­terem itt. ami kell: a nagy­üzemeknél elsősorban a fel­dolgozásra szánt lűszerpaD­rika. uborka, hasonlók, a nö­vénvházakban a zöldség (szinte kizárólag megvén kí­vüli hasznosításra), a kisüze­mekben. háztáji és kisegítő eazdasáv.okban. kiskertek­ben nedig szinte minden. (Egyébként amit meReszünk. 80 százalékban ez utóbbi he­lyekről származik * Csakhoav a dolog rendkívül összetett. Ahhoz, hogv valami terem­íen. nőiön és beérien a ve­lömaatól. "zaDorítóanvaatól kezdve növényvédő szereken át a kéziszerszámokig sok minden kelUene*. már pe­d'g a legiohb indulattal sem lehetne állítani, hoov mind­ez mindig hozzáférhető. Természetesen mé" mindig elegedettek azok. akiknek a Marx térre, «zent István tér­re, vagy a Diófa piacra átsé­tálni nem hosszú túra. Azok sem zúgolódnak akik vala­milyen iármü révén közvet­len összeköttetéshen van­nak az említett helyekkel. De egvet'en lakótelep sin­csen elkényeztetve Tariánt például szimnla hetko/nanon­negveó o és fél 6 kO/ött hiá­ba «zaladtam be nvitva tartó zöldségest keresvén A Csil lag téri ABC elől a Retek utcába áthelyezett kispiac volt az egyetlen némi pezs­gést mutató hely — jobbá­ra virágot árultak benne. A megfelelő jogokkal felruhá­zott élelmiszerboltok, ve» gyeskereskedések a kister­melők rohamának megindu­lása ulán mindig vidámabb, változatosabb képet nyújta­nak, de hát az idgn a kisker­tekben is minden kevesebb, ami lesz, az is késik — erre is várnunk kell hát. A Pál utcai fiúk tort ma­gyarságú törökméz-árusa úgy indokolta csemegéje ár­emelkedését: „hát most drá­gább, hát most kevesebb". Nos, ez a zöldségre, gyü­mölcsre ma úgy igaz: most kevesebb, hát drágább. A városi tanács végrehajtó bizottsága elé került anyag­ban van egy táblázat: 19 áruféleség piaci (tehát a leg­olcsóbb) idei átlagárát, és ennek az előző évihez viszo­nyított százalékos arányát tartalmazza. A majdnem húszból májusban öt, április­ban csak egy, márciusban négy, februárban három, ja­nuárban mindössze két cikk ára nem érte el az elmúlt évi magasságot. Volt olyan, amit nem is másfél-kétszereséért, de több mint ötszöröséért ve­hettünk meg a tavalyi ösz­szegnek. És a furcsa az egészben, hogy közben tényleg elége­dettek is lehetünk. Na per­sze, a már lassan közhellyé váló „mihez képest"-elv alapján. Sőt, talán valóban elégedettek is vagyunk. Hi­szen ahhoz lassan egészen hozzászoktunk, hogy többet kell menni, nem jön minden helybe (a rókusiak milyen sokáig bírták ABC nélkül, az alsóvárosiak sok-sok bezárt élelmiszerbolt között), és ha akad is néhány lelkes, aki le­velet ír, beadványt fogal­maz, telefonál, azért a leg­többen zokszó nélkül betö­megközlekednek a jobban el­látott területekre . A lakótelepek zöldség­gyümölcsellátásáról akartam írni eredetileg. P. Z.-né le­mondó hangja, a többiek be­letörődő bölogatása, és a kí­nálat-túra. amit anyaggyűj­tés céljából tettem, kicsit el­kalandoztatott. És ezenkívül még az az ismerősöm is, akt boldogan újságolta, hogy va­sárnap megették a világ legdrágább borsólevesét. Sa­ját termés volt, kezdő kis­gazdáknál — benzinből, per­metből. ebből-abból körülbe­lül 28(1 forintba került a ket­személves adag. Ennél pedig' meg Miskol­con is olcsóbb Regős Éva Magyar—egyiptomi tudományos együttműködés Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója és Fouad Hamdy Abdul Fattah, az Egyiptomi Arab Köztársa­ság magyarországi nagykö­vete Budapesten aláírta a magyar—egyiptomi műszaki­tudományos . együttműködési megállapodás 1987—88. évek­re szóló munkaprogramját. Az aláírásnál jelen volt Melega Tibor külkereske­delmi miniszterhelyettes. Az egyezmény — a magyar szakértők ki utaztatása és egyiptomi szakemberek ma­gyarországi továbbképzése révén — hozzájárul a két ország kapcsolatainak továb­bi szélesítéséhez. A képzés és szaktanácsadás elsősor­ban a mezőgazdaság külön­böző területein, a vasúti és a tömegközlekedésben, az építőanyag-iparban, a gyógy­szeriparban és a munkerő­gazdálkodásban valósul meg. A könnyebb is nehéz Prológus — F. L. azt állítja, itt Megszólítjuk lett beteg önöknél. kollégáját. az egyik Együttérzéssel hallgattuk F. L. öntvénytisztítót a szerkesztőségben. Sírva mondta el, hogy három évig — amíg egészséges volt — kellett a Szegedi Vas- és Fémöntödében, a gyomor­vérzése óta pedig kivert kutya. Az orvosi javaslat ellenére sem akarták köny­nyebb munkakörbe helyez­ni. És ha nem tetszik, akár el is mehet. 1. Túl azon, hogy felsejlett előttünk egy fantomkapita­lista képe, jogtalanságot, méltánytalanságot sejtet­tünk az eset mögött. Ebben az. szmt néhány munkatársa is megerősített bennünket, legalábbis a tendenciát il­letően. A gyárak ugyanis mind jobban szabadulnának a csökkent munkaképessé­gű dolgozóktól: Még annak ellenére is, hogy a betegsé­gek egy része munkaköri ártalomnak tekinthető. Az szmt-ben jogi tanácsot is kértünk. Kiderült, F. L. betegsége nem minősíthető munkaköri ártalomnak. Az öntvénytisztító üzemben történik ugyan kigőzolgés, de a veszélyessége nem nagy. F. L. viszont kérheti — az orvosi vélemények birtokában — könnyebb munkakörbe helyezését. Az utcára nem tehetik ki. Az­zal viszont -számolnia kell, hogy más beosztásiban a ke­resete csökken. Nem túl rózsás kilátások, de legalább betartsák a jog­szabályokat az öntödében — így summáztuk a fentie­ket Dudás Józsefnéval, a megyei társadalombiztosí­tási tanács elnökével, aki elkísért bennünket F. L. munkahelyére. 2. Némi értetlenség fogadott bennünket, mi most miért zaklatjuk az igazgatót, az szb-titkárt. F. L. nevére leikapták a fejüket. — Börtönviselt emberről van szó, jelenleg is rendőri felügyelet alatt áll — kez­di Papp József, a szakszer­vezeti bizottság titkára. — Bennünket nem F. L. előélete érdekel. Mit tud­nak az ügyéről? — Hozzánk nem fordult kéréssel; igaz, nem is szak­szervezeti tag. Ennek elle­nére nem utasítottuk volna el, ha panasszal él. Azt hal­lottuk, hogy talán négy hé­tig beteg volt, de hát ilyes­mi akárkivel előfordulhat. — Ezt akárki mondhatja. — De hiszen, amikor há­rom évvel ezelőtt Jelvették, az alkalmassági vizsgálaton megfelelt. Közben az szb-titkár le­szól telefonon az öntvény­tisztítóba. Megtudjuk, F. L.-t a művezetője könnyebb munkakörbe helyezte. Két napig volt darukezelő, de mert vizsgával nem rendel­kezett, beosztották rámoló­nak. Mint kiderült, itt ugyanolyan körülmények vannak, mint F. L. koráb­bi munkahelyén, a csiszoló­ban. Hőség, por, szilikózis­veszély. Baka Ernő igazgató is bekapcsolódik a társalgás­ba: — Nálunk nagyon kevés rehabilitációs lehetőség van. F. L. ügyében hozzánk senki nem fordult. A társa­dalombiztosítási igazgató­ság, de egyetlen egészség­ügyi szerv sem jelezte a problémát. Különben tudja, mi a véleményem F. L.-ről? Intrikus, agresszív ember. — A munkájával elége­dettek? — Lényegében igen. Bár az utóbbi időben összesze­dett két igazolatlan hiány­zást. (Köztudomású, hogy italozgat.) Engem többször felkeresett. Kért, segítsek neki, hogy mentsék fel a rendőri felügyelet alól. Más­kor azt pedzette, csoportve­zető szeretne lenni. Marad­jon meg a mi jogunk, hogy kit nevezünk ki ebbe a po­zícióba. Nem túl regen át­szervezések miatt egy má­sik műszakba került. Itt viszont legalább ezer forint­tal kevesebb lett volna a keresete. Addig járt a nya­kunkra, míg megadtuk ne­ki. Visszatérve még a könnyebb munkakörre. Igen népies a mj törzsgárdánk, sokan 20-30 éve itt dolgoz­nak. Csodálkozik, ha őket részesítjük előnyben? 3. Öntödei hőség, zaj. por. F. L. a már említett rámoló munkakörben. Az rögtön kiderül, nem gyomorvérzé­ses, nem a tüdőbetegség fe­lé kacsingató embernek va­ló. F. L. kétségbeesetten magyarázza, hogy két na­pig volt darukezelő, ami lényegesen könnyebb mun­ka. — De hát ahhoz vizsga kellene. — Igaz, de azt sem akar­ják, hogy letegyem. — Mi a véleménye F. L.­ről? — Beképzelt, összeférhe­tetlen. Szeret csavarogni munka közben. Kapkod és mindnen lében kanál. Majd bekopiogunk az üzemorvosi rendelőbe. Or­vos nincs — a közelmúlt­ban meghalt. Az asszisz­tensnő készséges. Előveszi F. L. egészségügyi lapját. Mellékelten egy orvosi iga­zolás, rajta: munkaköri könnyítés javasolt. Semmi egyéb. A leleteit, a többi szakvélemény dokumentu­mait F. L. nem adta le. Igaz, újra csak július 27-én lesz üzemorvos. Az asszisz­tensnő kérte F. L.-t, majd akkor jelentkezzen a ren­delőben, aki sértődötten tá­vozott. 4. — De hiszen ez az em­ber az ügyintézés legalap­vetőbb kritériumaival sincs tisztában — jegyzi meg Dudás Józsefné. Valóban, úgy tűnik, mintha F. L. ki­kerülte volna a hivatalos csatornákat. Igaz, azok nem mindig képesek villámgyor­san intézkedni. De mint az öntödei kiruccanásunkból kiderült, a hajlandóság megvan bennük. Miért vonnánk^ezt kétség­be? Az elmúlt 14 év alatt senkit nem tettek ki az ut­cára. Az igazgató szavai szerint ettől nem kell tar­tania F. L.-nek sem. A sze­mélyzeti vezető ugyancsak arról győzött meg bennün­ket, hogy próbálják egyen­getni F. L. életét. (A rend­őri felügyelet megszünteté­séért is folyamodtak már.) Epilógus F. L. június 17-étől dol­gozik, talán egy hajszállal könnyebb munkakörben, mint korábban. A leendő üzemorvos figyelmébe sze­retnénk ajánlani e^-t az em­bert. Talán megfigyelés, gyógyszeres kezelés sem ár­tana. Annak tudatában mondjuk ezt, hogy esetleg még most a nagyobb baj — a későbbi leszázalékolás — megelőzhető lenne. Azt hiszem, ennyi figyelmet mindannyidnk megérdemel­ne, még annak árán is, ha rövidebb-hosszabb ideig valóban könnyebb munka­körbe kell helyezni valakit. Gondoljuk, ezzel az öntödei vezetés is egvetért. Bodzsár Erzsébet Panasszal megrakott le­vél jött a minap, egy asz­szony önti elénk minden gondját. Ha csak a magáét öntené, akkor is figyelnünk kellene rá, de az egész Kormányos utca minden lakójáért szól. Nem úgy, hogy kinevezi magát szó­szólójuknak, csak azt mondja, igen mostoha kö­rülmények között élnek a XX. század végén. Azt is mondja a levél, tavaly földúlták már az utcát „gázosítás" cimén. Nem szeretem ezt a szót, háborús történelmünk leg­sötétebb lapjai tartoznak hozzá, de megértem azért: arról van most szó, hogy gázt akartak már tdvaly bevezetni, szinte minden házba. Megvették a méreg­drága berendezéseket, be­fizették az előlegeket, ösz­szesen hatvanezer forintot dobtak ki az ablakon. Jött a komisz tél, és ők a be­szerelt gázkészülékek mel­lett szeneskályhák vagy olaj kályhák melegére szo­rultak. Az év egyik fele már eltelt, de semmi biz­tatót nem tapasztaltak, en­nélfogva félnek, a tavályi rendszer szerint ismétlődik a tél. Jól tudom, akárhová akarnak gázt vezetni, min­denütt baj van. de csöppet se vigasztal. Ha tavalyra ígértek valamit, és nem in­gyen, hanem súlyos pénze­A Kormányos utcában kért, akkor egyszerű adok­veszek alapon már tavaly kötelessége lett volna befe­jezni valakinek a munkát. Üzleti tisztességnek mond­ja ezt a köznyelv, de egy­re inkább hiába mondja. Gázunk még van, és pénz­zé csak akkor válik, ha fö­zésre-fütésre használjuk. Sorba panaszkodik minden vállalatunk, hogy a tönk­remenés ólálkodik a ker­tek alatt, mégse kell neki a pénz? Kedves asszonyom, föl­hívtam telefonon a gázos­igazgatót. Azt mondta, végeredményben nem is rájuk tartozik az ügy, és ezen fölöttébb elcsodálkoz­tam. Réges-régen valóban úgy volt, hogy minden gá­zos bonyodalom a gázmű­vekre háTult, de ahogy bő­vült a hálózat — négyezer­háromszáz kilométernél tartanak már —, egyre in­kább nem győzték szusszal, ezért rábízták az egészet az Inlakra. Egyetlen nap haladékot kért, hogy utána nézhessen a dolognak. Másnapra valóban részle­tes adatokkal szolgált. El­ismerte, hogy jogos a pa­naszuk, joggal molesztál­nak bárkit, és elvileg már tavaly ősszel be lehetett volna kapcsolni a gázt. At­tól tartok, kicsit se nyu­godnak meg a hír hallatán, hiszen úgy szól a levél, hogy eddig csak ígéreteket és halasztásokat kaptak, ennélfogva a tavalyi be­kapcsolás lehetősége ön­magában is fölháboritó le­het. Zavart okozott, hogy útba esik egyik főiskolánk valamelyik létesítménye, és azt eredetileg együtt tervezték meg, noha azóta beigazolódott, hogy egé­szen mások az igényei an­nak, eleve magasabb nyo­másra van szüksége, tehát nem is lehet együtt csinál­ni. Az Inlaknak kellene lépnie, jeleznie kéne a bá­nyaföl ügyelőségnek. hogy egyetlen vezetékkel nem oldható meg, kéri tehát a megosztáshoz az enge­délyt. Megígérte az igazga­tó. hogv az ügy gyorsítá­sa érdekében tudnak segí­teni maguk is, és föltétle­nül segítenek is. Nem én mondom, ő üzeni mind­nyájuk megnyugtatására, hogy az idei télen nem is­métlődhet meg a tavalyi, mire a fűtési szezon elkez­dődik, föltétlenül befejezik ezt a munkát is. Le is tehetném a tollat, profán esküvel megerősí­tett ígéretnél többre úgyse számíthattam, és azt meg is kaptam. Azért nem ál­lok meg mégse, mert egy réges-rég fölismert .törvény nehezíti a gázvezetést évek óta. Minél több cég ékelő­dik közbe, annál nagyob­bakat késnek, és annál jobban megdrágulnak a munkák. Amikor szinte kivétel nélkül minden em­ber gyorsításról álmodik — az ügyek gyorsabb elin­tézéséről —, egyre érthe­tetlenebb az ilyen maga­tartás. Tudom, el kellett volna mennem az Inlak­hoz is, megkérdeznem őket is, és leírnom, mi minden nehezíti minden munkáju­kat, de nem mentem. Egy­részt azért, mert a gázos­igazgató is tőlük kérdezte meg, másrészt azért, mert úgyse magyarázatok kelle­nek ide, hanem határozott intézkedés. Arra, hogy va­lami teljes egy esztendőt késik, igen sok példa van ugyan, de mentség egy se lehet. Ha mégis bizonyít­ható lenne, hogy a bonyo­lításnak nevezett lebonyo­lítás csak gubancok árán következhet be, a guban­cokhoz viszont előre soha nem látható idő kell, ak­kor természetesen bocsá­natot kérünk az egész' gá­zosgépezettöl. Egyelőre az igazgató kér bocsánatot, es gyors intézkedést ígér. Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents