Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-07 / 158. szám

Kedd, 11)87. július 7. 5 Rádió W figyelő Bronzbarnán Bioritmus: — ezúttal nem a szerencsés napokat, vagy mélypontokat meghatározandó — életmódmagazin a rádióban. Tegnap délelőtti adása természetesen nyárral kapcsolatos tudnivalókat, tanácsokat ismertetett. Annyit ijesztgettek orvosok. kozmetikusok a napozás ártalmaival az utóbbi időben, hogy jólesett végre Frenkl Róbert véleménye: alapvetően egészséges a napfürdő, kedvezően hat' a bőr anyagcseréjére. vitamin képződik a segítségével. Am, mint minden igazi örömre, erre is kétségtelenül jellemző: túladagolása veszélyes. Sietteti a bor öregedését, ráncosodását. a szeplösödésröl nem is beszélve, de hátrányosan befolyásolja a szervezet belső működését is. fokozza a keringést. nehezíti a hőleadást, sűrűsiti a vért. Mindez megterhelést jelent — napon töltött hosszú idő utón kimerültnek érezzük magunkat. Figyelni kell ilyenkor a folyadék-utónpótlásra. Nem mindegy azonban, mit iszunk, a leghasznosabb a hideg erőleves, vagy a rostos gyümölcslevek. Szeplösoknek, ráncosodásra hajlamos, érzékeny, vagy világos börűeknek némileg vigasztaló, amit nyugati divatlapok „in-nut" rovatóban — azaz: mi van divatban (in) és mi ment ki (out) — a napozás bizony ómódi idén. Igaz, ennek szemmel láthatólag fittyet hánynak világszerte. Talán csak a legmenőbb manökenek őrzik kitartóan bőrük alabástrom színét — náluk viszont szakmai követelmény. A napozószerek soha nem látott reklámözöne öntötte el a magazinok színes oldalait, mind magáról hirdetve a leggyorsabb eredményt. Szuggerálva tehát: mégiscsak akarunk mi barnulni... A kozmetikai szerek gyártói évről évre kiötlenek valami újat, nemrég a tubusból kenhető barnaságot, mely eleinte irtó praktikusnak látszott. Csak hát mivel a krém eredetileg színtelen, s órák múlva sötétedik be a bőrön, nem látszik, hova jutott, hova nem. Később pedig lehetetlen lemosni ... Aztán jöttek a karotintablettók, melyet elég bekapkodni, s a test bebarnul. Ezekről viszont feltűnően hallgatnak egy ideje (talán nem egészen ártalmatlanok?). Idén pedig megjelentek a pre-tan (elönapozó) készítmények, szintén kenőcs formájában, de ezúttal nem maga az anyag, hanem a bőr bronzosodik tőle. Hálás olvasói levelek tucatjai áldják azt. aki kitalálta, állítólag egy-két krémezés utón bátran mehetnek a strandra a legfinnyásabbak is: nincs többé napégés, kiütés, allergia. Ilyesmikről ugyan nem tudósított a Bioritmus, de hisz nem is róható föl a műsorkészítőknek. Errefelé még a híre is alig jutott a csodaszernek. Mégse sajnáljuk: ezt a nyarat kihúzzuk valahogy, jövőre meg úgyis lekörözi valami fantasztikus újdonság. Varjú Erika „Ezért tanultál járni" Alighanem a legtöbb egészséges emberben fölfedezhető bizonyos tartózkodás a rokkantak, a fogyatékos képessegüek iránt. Olykor a társadalmak is megfogalmazták ezt a viszonyt, néha erőszakos, választ adva a tények föltette kérdésekre. Az embertelen reakciók története — hogy Európában maradjunk — a Taigetosztól a fasiszták eugenetika elméletéig terjed. Természetesen a humanizmus jegyében született gondoskodó magatartásnak is van története, de mindeddig nem .jött létre érvényes megoldás az emberek tartós együttlétének egyikében sem. i így hát a mi korunknak is feszítő kérdése, miként kell és hogyan illő gondoskodnia az elesettekről egyegy közösségnek. A leginkább alkalmazott megoldás bosszú évszázadok óta az, hogy őrökre bizva „végigkísérik" szomorú életüket. Ilyen módon a nyomorékok tárolóit hozták létre elődeink, s mi jó tanítványokként ezekbe irányítjuk az emberi lét számkivetettjeit. Kicsit szégyenlősen szoktunk erről beszélni, s ha jól nevel tségre buzdított gyermekünknek azt mondjuk, hogy ne bámulja meg a rokkant bácsit, később rögzül benne a fej elfordításának reflexe. Mindezekért gondolhattuk ígéretesnek a televízió szerda esti dokumentumfilmjét, amely a Pető András Mozgássérültek Nevelő és Nevelőképző Intézetében készült. A tévének egyébként is erőssége a dokumentumfilm, s ha ez a hagyományosan szociografikus látásmód kiegészül — mint esetünkben is — a gyakran tisztábban látó külföldi nézőpontjával, akkor kiváló alkotás születik. A Pető Intézetben — a névadó munkásságának szellemében — szinte rákényszerítik a kis betegeket, a csaknem mozgásképtelen emberkéket arra, hogy akarjanak. A konduktív pedagógia ugyanis azt hirdeti — és ered menyei vei bizonyítja —. hogy a súlyos születési rendellenességgel született, a fejlődésben szellemileg is lemaradó gyermek megtanítható a legalapvetőbb mozgások önálló elvégzésére, s e testi függetlenné válás az értelem kinyílását is magával hozza. Az intézet neveltjei közül sokan normális iskolában tanulhatnak, mintegy hetven százalékuk megtanul járni. Az ottani követelményrendszert akár az egész társadalom elsajátíthatná: nincs ugyanis babusgatás, magasan képzett vezetők (konduktorok) irányításával céltudatos munka folyik egész nap. és a nevelés középpontjában az áll. hogy igenis küzdjön, akarjon a gyerek. Mintegy sugallva azt a fölismerést — amely egyszerű tény —. miszerint alapvető emberi tulajdonság a jól látható cél elérésének igénye. A BBC és az MTV készítette film egy angol kisfiúról és családjáról mondott híreket. A súlyosan retardált Joe azért került Magyarországra. hogy utolsó lehetőségként a konduktív pedagógia .....jTtódszeiipi alá vessék. Európában .'Ugyanis nem ismeretes ez, egyedül hazánkban alkalmazzák* Joe szülei egy esztendeig hazánkban éltek, telve félelemmel és óvatos bizakodással érkeztek. Optimistán távozhatnak, mert amit nem ért el — és nem is érhetett el — az angol rendszer, azt megvalósította a magyar: Joe megtette első. de még nem önálló lépéseit. Azt hiszem, sokán néztük felfokozott lelki állapotban a Mozdulj, hogy Joe járhasson című filmet. Szurkoltunk. könnyeztünk és megmosolyogtuk a kezdeti lépéseket. Odafordítottuk a fejünket, pedig éppen elfordítására szoktattak bennünket. Es közeli viszonyba kerültünk egy nagyon fontos gondolattal: az elesettek, az elmaradottak számára egyetlen út- - kínálkozik* < a fölemelkedésre, mégpedig az önállóságé. Dlusztus Imre Még egyszer a borversenyről A múlt hét pénteki lapunkban tudósítottunk a Mórahalmon megrendezett borversenynek az MTESZ székházában tartott eredményhirdetéséről. A/, ott közöli dijakon kívül még számos érmet kaptak a pincegazdaság italai is. A DélAlföldi Pincegazdaság összesen 31 borfajtát nevezett be a versenyre, amelyből 11 arany-, II ezüst-, 6 pedig bionzérmet kapott, további keltő minőségét pedig oklevéllel ismerte el a zsűri. A vállalat, mint palackozóval rendelkező nagyüzem, forgalmi borok kategóriájában indult, s borait benevezte a szeptemberben Egerben tartandó országos versenyre is. (A kereskedelmi forgalomba kerülő úgynevezett forgalmi borok közül minden állandó jelleggel forgalmazott borfajtát ugyanis kötelező benévezni az országos versenyekbe.) A versenyen nemcsak borokat, hanem üdítőitalokat is értékeltek. A pincegazdaság benevezett 1!> üdítőitala közül aranyérmes lett a Capri sorozatból az ananász, a mangó, a tonic, továbbá az alma juice és a paradicsom-coctóil. Emellett öt üdítőjük ezüst-, nyolc pedig bronzérmet kapott. A Zöldért Vállalat benevezett kilenc italából aranyérmet kapott az Etűd málna, a Canada dry tonic és a narancs juice. Másik három üdítőjük ezüst-, egy pedig bronzérmet kapott. Személyes kötődésekkel D

élelőtt tizenegy óra utón. Sor a lakótelepi bisztró ételkiadó pultja előtt. A sorban jórészt idős emberek. Kezükben ételhordó. Van közöttük, ki kettövel-hárommal egyensülyozgat. „Tudja, az már mindegy, hogy egyet viszek, vagy keltőt. A magam ebédjével együtt elhordom a szomszéd öreg házaspárét is." Szívességből. „En kapok a tanácstól havi pénzt azért, mert napontó viszem a Kiss bácsiéknak. Naponta körülbelül öt forint esik. Mondja, mire elég ma öt forint? Egy jobb gyereknek több a zsebpénze. És a pénzemért vinni kell mindennap a kosztot, akár esik, akár fúj, tizenegykor irány. Nagy lekötöttség ám ez!" Havonta százötvenért, vagy másért csinálja? „Mi felváltva járunk, a másik lépcsőházbeii barátnőmmel. Egyik héten 5 az ebéd hozó, a másikon én. Legalább naponta látjuk egymást..." Kisegítő program? „Naponta több öregnek elviszem a kosztját, ezt-azt teszekveszek náluk. Kapok érte hivatalosan havi nyolcszáz forintot." Középkorú rokkantnyugdíjas keresetkiegészitése? „Mi az Annus ncniékét visszük, a nyári szünetben. Velük együtt eszünk mi is. A szüleink dolgoznak. Be is vásárolunk az öregeknek. és néha segítünk takarítani is. Rendesek, megérdemlik. Gondolkoztunk már azon, hogy a tanév alatt is segítünk nekik." S ha a gondolatot megosztják kis társaikkal, nem lehet, belőle úttörövállalás, amivel támogatnak több. környezetükben élő, rászoruló idős embert? Bizonnyal lehet. S van is rá már példa ittott. Felnőttek körében is. A szűkebb környezet, a kis közösség egy-egy tagja, magánszorgalomból, szívességből, csekélyke pénzért esetleg vállalkozik az öregek istápolására Többségük nemigen firtatja, hogy mennyiért, mit végez, mit „szolgáltót". A bisztró pultja előtt délidőn az ételhordók között erről nemigen hallani. Arról se. hogy ezt a „szolgáltatást", ezt a személyes kötődésekre fonódó szociális gondoskodást szerveznék. A tanács, a Vöröskereszt, a népfront, a lakóterület illetékesei, az ifjúsági szervezetek nem gazdái e spontán vállalások többségének, a helyi kezdeményezéseknek. Amikben — némi gazdatudaltal és törődéssel közelítve hozzájuk — jelentős lehetőségei lappanganak a szociálpolitikai munkamegosztásnak. Mert a kis közösségek (családok, rokonok, szomszédok, munkatársak) olyan (természete^ szolidaritási hálót jelenthetnek, amely száiAns szociális' problémát jobbon tudhat megoldani, mint az arra hivatalosan kijelölt szervek, a kívülről, „hivatalból" belcavatkozók. A helyi kezdeményezések léte — például a sor délben a bisztrópult előtt — bizonyítja jogosultságukat: igény, szükség szüli a spontán vállalkozást. A lakótelepi idős emberek egymást istápolása — az alkalmi kisegítéstől a rendszeres gondozásig — többnyire természetes szerveződésű. A külső és belső kényszerek szülte szolidaritásban, segítő- és vállalkozókészségben azonban valószínűleg jóval több van, mint amennyit mostani formájában „kihoz magából". Szélesebb körűvé lehetne tenni — némi szervezéssel és díjazással. Állampolgári, kisközösségi kezdeményezést lehetne számba venni, felkarolni, a lehetőségek és szükségletek arányában finanszírozni az erre szánt közös alapból. Még akkor is, ha az eddigi gyakorlatunk szerint a szociális gondoskodás ügyeiben szűkös pénzkeretekre, gondozóhiányra, adminisztratív és egyéb akadályokra sokkal inkább volt divat hivatkozni, mint a spontán kezdeményezéseket észrevenni. Pedig az ar/a illetékesek is biztosan tudják, hogy a szociológusoknak, a társadalomkutatóknak igazuk van, mikor azt állítják, hogy a társadalomnak a konkrét feladat ellátására létrehozott célszervezetéi — kózóttük a magukat ellátni már nehezen tudó öregek gondozására hivatott házi szolgálat és a szociális otthonok. — a felmerülő költségeknek csak egy részét tudják kielégíteni, s helyettük a család, a rokonság, a lakóhelyi kis közösségek aktivitása, vállalkozása hozhat megoldást. Éppen ezért kellene nagyobb figyelmet és megbecsülést fordítani ezekre a vállalásokra, s a bennük rejlő lehetőségekre! A felismerésig már eljutottunk. A javaslatokig is. Legutóbb például a KISZ fogalmazta meg. hogy „Bővüljenek az önkéntes vagy vállalkozói típusú szociálpolitikai kezdeményezések lehetőségei. Bővíteni kell — a társadalmi kezdeményezésekre építve — az idős korúak gondozásáruik formáit, elsősorban a kis befektetéseket igénylő szociális gondozói, humán szolgáltatótevékenységet." — A feladat és a javaslat adott: a megvalósításban pedig a szociálpolitikáért felelős többi szervekkel, szervezetekkel együtt, miért ne vállalhatna részt éppen a KISZ vagy az úttörőszövetség? Együttműködési szerződések kötése nélkül, agyonszervezés és adminisztrálgatás nélkül, anyagi ellenszolgáltatást nem várva, csak ugy, a regebben divatos, „az úttörő, ahol tud, segít" elve szerint. Csak úgy ér valamit. Ha a spontán született, az igényekhez és lehetőségekhez igazodó kisközösségi kezdeményezéseket hagyjuk kibontakozni, elismerjük őket. — Sőt támogatjuk. M

ert a szociálpolitikai munkamegosztás társadalmunkban, napjainkban mind égetőbb problémái nem oldhatók meg az egyéni, helyi, kisközösségi vállalások nélkül. Azonban van a megoldáshoz szükséges társadalmi tartalékerő. Amit azonban az eddigi, hivatólcentrikus gyakorlat alapján nem tudunk mozgósítani és kihasználni. (Nem azért a napi öt forintért!) Csak az egyéni kezdeményezésekre jobban építő, rugalmasabb „ügyintézéssel". Ha például az állami támogatással működő szociális gondozás hivatalos rendszerébe, mechanizmusába sikerülne valamit belevinnünk az emberközpontú kis közösségek spontán vállalásaiból és a körülményekhez rugalmasan alkalmazkodó gyakorlatából. — Amiből sokat elleshet mindenki, aki beáll dél tájban a lakótelepi bisztróban az előfizetéses menüre várakozók sorába. Szabó Magdolna Kováls Istvánalapítvány A Magyar Vöröskereszt székházában hétfőn átadták a fiatal mozgássérülteknek a Kováts István-alapitvány dijait. Az idén Juhász József és Juhász Józsefné, Fehérvári Tibor és Fehérvári Tiborné, valamint Erdélyi Ilona a díjazott. Különdíjat kapott Nagy Mária és Hanák József. Hétfőtől szombatig Odesszai fiatalok Szegeden A KISZ megyei bizottsága meghívására tegnap, hétfőn délelőtt érkezett Szegedre az Odessza Területi Komszomol küldöttsége. A délutáni nyitótárgvaláson az ifjúsági szövetség megyei apparátusának vezetője köszöntötte és tájékoztatta a vendégeket. Ma, kedden délelőtt a megyei pártbizottságon tesznek látogatást a szovjet fiatalok1 képviselői. Délután az Express Csongrád megyei kirendeltsége és az Alkotó Ifjúság Egyesülés munkáját tanulmányozzák. Szerdától megyénk sport-, gazdasági ás kulturális életét mutatják be a házigazdák, így az ópusztószeri nemzeti park, a Szegedi József Attila Mgtsz. a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria és a nemrég megalakult megyei ifjúsági és sportosztály munkájának megismerésére lesz lehetőségük. A felsorolt programokból kiderül a tapasztalatcsere, a kapcsolatok erősítésének területei. A találkozók célja, hogy a korábban megkötött együttműködési megállapodás alapján minél konkrétabban és következetesebben hajtsák végre a feladatokat. A vendégek pénteken tájékoztatót tartónak a Komszomol legutóbbi, huszadik kongresszusáról, majd értékelő-, zárótóínácskozásra kerül sor. A testvérmegyénk ifjúsági delegációját vezető Szergej Grinyeveckij az Odessza Területi Komszomol első titkára, és tagjai: Szergej Dinovszkij, az Ananvevszki Járás Komszomol Bizottságának első titkára és Okszana Zagorulko, az iljícsövki 21. számú iskola csapatvezetője, a Komszomol 20. kongresszusának küldötte, szombaton délelőtt utaznak el Szegedről. Nem lesz hiánycikk az ivóvíz Egész évben magától értetődő, hogyha kinyitjuk a csapot. folyik a viz. Eszünkbe sem jut azon töprengeni, van-e elég. Mint ahogyan rendre mi is csak a kánikula hónapjaiban keressük fel az illetékeseket a kérdéssel: milyen az ivóvízellátás? Mire számithatunk a folyadék igenyes nyárban? A vízmüvek és fürdők termelési föüzemének vezetője, Börtsök László tömören válaszol: kiegyensúlyozott, zavartalan ivóvízellátásra számithat Szegednek népe az idén éppen úgy, mint tavaly nyáridőben. Az elmúlt évi csúcsfogyasztás 96 ezer köbméter volt egy nap. az idei csúcs eleddig 90 ezer köbméter. Ezt a mennyiséget a vizmüvek hat telephelye minden nehézség nélkül biztosítani tudja a városlakóknak, különösen most, amikor már javában üzemel az északi vízmű is, a maga 30 ezer köbméteres kapacitásával. Ha netán három óránál hosszabb ideig tartó áramkimaradás sújtaná a várost, akkor viszont hiába nyitnánk ki a csapokat. Kevés ugyanis a víztározó, a meglevőkkel csak háromszor 60 perces áramszünetet lehet áthidalni viz.hiány nélkül. No, de ne fessük az ördögöt a falra, maradjunk a normális élet- es üzemmenetnél. Igaz ugyan, hogy öntözési tilalmat, vízfogyasztási korlátozást nem rendelt el a vállalat már évek óta — es az jden sem kerül erre sor —, megsem árt takarékoskodni természet adta kincsünkkel. meg ha oly kevés pénzért is jut ehhez a várospolgár. Korántsem anynyira olcsó ugyanis egy köbmétere, mint amennyit fizetünk érte. hisz köztudott, hogy ivóvizünkön igen magas az állami dotáció. Lehet tehát locsolni, tusolni, inni, de órákig feleslegesen folyatni, pazarolni nem kellene. Már csak aaert sem, mert — az ország többi nagyvárosához hasonlítva magunkat — igen jó vízzel áldott meg bennünket a természet. Mivel nem felszíni, hanem a föld mélyebb rétegeiből szái-mazó. így nem igenyel különösebb •kezelést. Igaz ugyan, a szegedi ember nemigen hütheti meg a torkát a 26 fokos, csapból érkező folyadékkal, de ez az artézi víz jó. es kivált nem ingadozó minőségű. K.K.