Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Szerda, 3987. július 1. 107 Kincskereső-tábor A gyerekek jól érzik magukat, táncolnak. sportolnak, játszanak.. Költöpalánták, ifjú szer- nultak többek közt-. Alkotá- életével és a város környéki kesztök. színjátszók és nép- saikat nap -mint nap fali- néprajzi témákkal. „Élőben" táncosok /ártók tábort teg- újságon tették közszemlére, találkoztak kedvenc Íróikkal, nap a szegedi Ortutóy kol- a színjátszók és a táncosok Janikovszky Évával és i»álégíumbatv A Kincskereső pedig tegnap délután mu- zár Ervinnel. A legnagyobb cimü gyermek folyóirat ím- tatták be, mit is sajátítottak sikert a vasárnapi egész namáron tizenkettedszer jutal- e! a 10 nap alatt. A gyere- pos ópusztaszeri program jnazla az ország irodalom kek manuális készségeiket is aratta: a 48-as történelmi iránt érdeklődő, tehetséges fejleszthették: gipszet ön- játék során a „felfegyverfelső tagozatosait — összesen töttek, szőttek, papírt hajtó- zett" magyar huszárok — a százkettőjüket — a res/.ve- g ttak népi játékokat ké- gyerekek — elsöprő gyözeltellel. Négyféle szakcsoport- .... , . „ , ,, , , , taan tevékenykedtek, verset «^tettek. Eloadasokon is- met arattak a Habsburgok irni, riportot készíteni ta- rnerkedtek Szeged irodalmi — azaz a tanárok felett... Szabadkai delegáció Szegeden Ajándékátadással folytatódott a szabadkai delegáció szegedir- programsorozata. Tegnap, kedden a Hazafias Népfront városi székházában nyújtották át a jugoszláv testvérvárosunk képviselőinek azt a háromkötetes kiáliitásitabló-összeállitást. amely a magyar—délszláv állami és kulturális kapcsolatokat dolgozza fel az államalapítástól napjainkig. Az értékes dokumentumokat Bátky Zoltán, a szegedi tervezőszövetkezet könyvtárosa állította össze, a reprezentatív kivitelezés pedig a bőrdíszmű-szövetkezetnek, a szegedi nyomdának és a tervezöszövetkezetnek köszönhető. A Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Szabadka Község Választmányának küldöttsége ezt követően a városi tanácsnál tett látogatást, ahol Csergő Tibor, az egészségügyi osztálv vezetője és Tényi Mária egyetemi tanár, az egészségügyi bizottság vezetője tájékoztatta őket a tanács család- és szociálpolitikai, valamint egészségvédelmi munkájáról. A tapasztalatcsere délutón a Szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezetben folytatódott. Itt a tsz gazdasági életével ismerkedtek a vendégek Kotogány Mihály elnök tájékoztatójából. Ezután Algyőn találkoztak a belvízvédelmi tábor Jugoszláviából érkezett fiataljaival. majd pedig az algyői népfrontelnökséggel folytattak megbeszéléseket. Szó volt többek között a városrész népfrontbizottságánal: tevékenységéről, közművelődéséről és. a néphagyományok ápolásáról. Ma, szerdán a textilművekben tett látogatás után kerül sor a szabadkai delegáció háromnapos szegedi tapasztalatcseréjének értékelésére. az együttműködés toTárgyalások művészeti kapcsolatokról » vábbi feladatainak egyeztetésére. * A szabadkai delegáció Szegeden tett látogatása során találkozott városunk művészeti szövetségeinek elnökeivel és titkáraival. A megbeszélésen a két város képző- és zeneművészeti, valamint irodalmi kapcsolatairól, ezek bővítéséről volt szó. A légrégebbj kapcsolatról Tóth Béla, a Somogyi Könyvtár igazgatója számolhatott be. Az immáron 16 éves csereakciók keretén belül a könyvtár szerbhorvát nyelvű új könyveke.t vásárol á jugoszlávoktól, amelyeket a Szeged környéki nemzetiség lakta falvakba juttat el. Viszonzásképpen a szegediek évente 5-10 ezer mikrofilmkockát küldenek Szabadkára. Zentára az ott élőket érintő magyarországi lapok filmkópiáit. Az irodalmi kapcsolatok egyik példájaként említették fel a Tiszatájban publikáló szerb költőket. A zeneművészek szövetségének dél-magyarországi csoportja képviseletében Vántus István zeneszerző javasolta, hogy szívesen vennék, ha a mai magyar zene hetén bemutatkoznának a Jugoszláviában élő magyar zeneszerzők, szólisták, színvonalas alkotásaikkal' gazdagítva a kortárs zene magyarországi seregszemléjét. A képzőművészek is — Benes József festőművész és Szekeres Mihály belsőépítész — ajánlatot tettek, miszerint a kétévenként Szegeden megrendezésre kerülő festészeti biennálén helyet adnának szabadkai festők müveinek is. Nem lenne haszontalan továbbfolytatni a néhány év előtti jó kezdeményezést, amikor is alkotóházaink vendégei voltak a testvérváros művészéi. Szó volt a propagandahiányról is, ami jellemző a határon innen és túl, hiszen Szabadkára nemigen jut híre a szegedi kiállításoknak, és a mieink sem értesülnek jugoszláv kollégáik kiállításáról, jóllehet, szívesen megtekintenék egymás alkotásait. Hivatalos 'kapcsolattal eleddig az építőművészek nem dicsekedhetnek, pedig példának okáért a városszépitők egyesülete is szívesen venne néhány találkozót a városvédő módszerek, ötletek cseréjét szolgálandó. A szabadkai küldöttség a szegedi művészek javaslatainak továbbítását ígérte jugoszláv kollégáikhoz a felvetések mihamarabbi megvalósítása érdekében. K. K. Finanszírozza: a Soros Alapítvány Családsegítés és kutatómunka Diszkréciót ' és szakszerű tanácsadást ígér a napilapokban, reklámújságban rendszereser» felbukkanó szöveg. Legyenek valakinek házassági, gyermeknevelési, párválasztási, életvezetési vagy akár munkahelyi gondjai — fordulhat bizalommal a Tolerancia Családvédelmi Szolgálat) munkatársaihoz. Az, hogy most mi is kiírtuk a szolgáltatás teljes nevét, példátlan, ugyanis ingyenes. Az ok: a szolgálat gazdája a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt kutatások segítésére létrehozott Soros Alapítvány. Megvalósítói: az alapítvány hét ösztöndíjasa. Van közöttük jogász, pszichológus, szociológus és alkohológus, de szinte valamennyien pedagógusnak is vallják magukat. Mindez azonban mar a helyszínen, Budapesten, a Feneketlen-tó környéki tágas lakásban derül ki. — A hozzánk se'gítségért fordulókat mi sohasem „kioktatjuk". Egyenrangú, baráti kapcsolatra törekszünk az ügyféllel, egyfajta partneri viszonyt próbálunk kialakítani — bizonygatja "Szép Zsuzsa szociológus. — Először is legfontosabb azt kideríteni, valójában mi hozta az illetőt hozzánk, «mi a valódi problémája. Mert amit elmondanak: azt többnyire csak ők érzik problémának. Tehát munkánk első része abból adódik, hogy a segítséget kérők maguk sincsenek tisztában bajuk eredetével. Csak példaként említem, hogy akad, aki rossz családi életére panaszkodik, és a beszélgetésből napnál világosabban kiderül, hogy konfliktusainak alapvető oka munkahelyi eredetű. Mint említettem, az okok felismerése önmagában azonban még csak fél siker. Mi a megoldásban is tanáccsal szolgálunk. Tapasztalataink szerint ugyanis az emberek a szokott módon, régi, hibás beidegződések alapján szeretnék problémáikat megoldani. Pedig bizonyos helyzetekben magatartást, kicsit pontatlan szóval, stílust kell váltani. — Olykor bizony elkerülhetetlen a konfliktusok vállalása, a nehézségekkel való szembenézés — veszi át a szót Czikora Györgyi könyvtáros-népművelő. — Sokszor ideig-óráig tolerálni kell a rossz családi vagy munkahelyi környezetet. Semmiféle problémára nem megoldás a világtól való menekülés, a' gyógyszerek, az alkohol, vagy különféle egyéb pótcselekvések segítségével. A szolgáltatás hivatalos neve egyébként „szociálpolitikai kísérlet", mert nem üzleti. haszonszerző céllal létesült. hanem «kifejezetten társadalomtudományi tapasztalatok gyűjtésére. A csoport tagjai között orvosi végzettségű szakember nincs, valamennyien társadalomtudományi felkészültséggel rendelkeznek. Ha előfordul orvosi eset, akkor „csak" jó tanáccsal szolgálhatnak, amely az illetékes intézmény vagy szerv felkeresésére vonatkozhat. Egy vaskos füzet fekszik a bérelt lakás várószobájának asztalán, benne címek és telefonszámok. Például: Sziget Rehabilitációs Kisszövetkezet, Lares Családsegítő Kisszövetkezet, munkaközvetítő irodák, Szakmunkáslgépzö Nevelési Tanácsadó, Flórián Téri Ifjúsági Iroda és a lelkielsősegély-telefonok. No és a telefonos jogtanácsadás és drogtanácsadás számai. — Előfordul, hogy a szülővel vagy az őt támogató intézménnyel szemben kell „lelkileg" megerősítenünk a kamasz gyereket helyes döntésében, ha a fiatalabb látja józanabbul saját helyzetét, családjáét — imondja Ambrus Péter szociológs, a szociálpolitikai kísérlet második ösztöndíjas résztvevője. Mint mondják, a családvédelmi szolgálatnak néha hivatalt, intézményt kell pótolnia. Ez történik, amikor például összhozza az unatkozó, kis pénzű nyugdíjast az életviteli gondokkal küszködő, nagy jövedelmű, elfoglalt kutatóval, akinek éppen mindenesre van szüksége. Ez á fajta gyakorlati segítség azonban nem kimondott célja a Toleranciának. Inkább olyan melléktermék, amely a kutatók informáltadó szolgáltatások létjogosultságát. Azt, hogy az emberek csak ritkán ismerik fel valódi problémáikat: amit észrevesznek, az már tünet, következmény vagy járulékos gond. Álproblémákat pedig csak áleszközökkel lehet megoldani, így a helyzet csöppet sem javul. A válások, az öngyilkosságok, az alkoholisták számának alakulásáról szóló statisztikai adatok szerint, volna nálunk is min javítani. Akárcsak azzal, ha jobban odafigyelünk a magánkezdeményezések alapján csírázó humán szolgáltatásokra. A Soros Alapítvány csak meghatározott ideig támogatja az egyelőre kísérletként működő szolgáltatást. Utána a család védők vagy önfenntartóvá válnak, vagy megszűnnek, esetleg valamilyen hivatal részeivé válnak, beolvadnak. Az ösztöndíjas kutatók számára legmegfelelőbb volna a további önállóság, ehhez azonban a támogatós lejárta után pénz kell. Ennek érdekében máris saját, önálló alapítványt létesítenek, amelynek csekkszámlájára bármelyik ügyfelük belátása szerint fizetheti be támogatását. Ugyanakkor lényegesnek tartják a kerületi tanácsokkal való munkakapcsolatot, esetükben ez máris jól működik a XI. kerületben. Bíznak munkájuk fontosságában, és remélik, hogy példájuk nyomán — mint Európában oly sok országban — elterjed az ságából könnyen adódik. emberekkel való foglalko* /.ás új formája. És 'judják Sok fejlett országban már azt is, hogy az ő bizakodárégóta igazolta a tömeges suk nem elegendő... igény a családvédő tanács- Voksán György Magyar diákok külföldi egyetemeken Az új tanévben mintegy 250 fiatal kezdi meg tanulmányait ösztöndíjasként a szocialista országok egyetemein, főiskoláin. A Művelődési Minisztériumban elmondták: a felvételi vizsgákon és beszélgetéseken mintegy 700 pályázó közül választották ki azokat a diákokat, akik ősztől nyolc ország csaknem félszáz felsőfokú intézményének valamelyikében tanulhalnak — műszaki, agrár-, orvosi, illetve társadalomtudományi szakokon. Mint minden évben, ezúttal is azokra a szakterületekre lehetett jelentkezni, amelyek hazai egyetemeinken nem találhatók meg, illetve amelyek ismeretanyagát az illető ország egyetemein igen imagas színvonalon lehet elsajátítani. A kiutazó diákok július elején háromnapos előkészítő tanfolyamon vesznek részt, amelyen aktuális külés belpolitikai tudnivalókkal, az ösztöndíjasokat érintő rendeletekkel és szabályokkal ismerkedhetnek meg, s konzultációkat folytatnak a szaktárcák, illetve a diplomáciai testülelek képviselőivel. A legtöbben az idén is a Szovjetunióban tanulnak. Őket — mintegy 130 fiatalt — július közepétől hathetes kijevi nyelvi és szakmai előkészítő várja. Hasonlóan sokan jelentkeztek az NDKba is: számukra öthetes itthoni intenzív nyelvtanfolyamot, illetve kéthetes NDKbeli előkészítőt szerveznek. A többiek — a nemzetiségi ösztöndíjasok kivételével — a fogadó országban egyéves tanfolyamon vesznek részt, amelynek során alaposan elsajátítják az illető ország nyelvét, illetve bizonyos szaktárgyak alapjait. Á szúnyog nem terjeszti Bár az AIDS járvány- válasz. Nemzetközi járványtanúban még vannak lis/.- ügyi adatok bizonyítják fázandó kérdések, de ami . . azt illeti, hogy a szúnyog ugyanls" hogy az AIDS ter" terjesztheti-e az AIDS-t, ar jedésében a szúnyog nem ra határozottan nemleges a látszik szerepet ~ ~ A gond este támadt — még tavaly. Másnapra készülődvén, a mama akkor vette észre, hogy nincs aprója, «amiből zsebpénzt adhat a napközibe menő kisfiúnak. Tudta, hogy a reggeli rohanásban nem lesz ideje pénzváltásra, úgy készített hát ennivalót és némi édességet a gyereknek, hogy ne kelljen pénzt költenie. Közben elmondta a srácnak, hogy ez az ábra, egy napot bírjon ki pénz nélkül. A gyerek rettentően elkomorodott. Sohasem volt követelőző, hőbörgö, szüleivel vitatkozó, most sem ágált a zsebpénzért „de nekem kell!" stílusban, csak csendben hajtogatta, hogy bizony jó lenne holnapra az a húszas. Anyja megfaggatta: miért. S olyat hallott, hogy... Hogy a harmadikos kisfiú a napköziben a zsebpénzét mindennap, úgymond, önként leadja egy hetedikesnek. Aki ezt megköveteli — számos kisebb diáktársától. S aki nem fizet, az megkaphatja a magáét a jól megtermett, nagyon érős és durva kamasztól. A kisfiú mamája akkor szólt a tanároknak. Hogy minek most felemlegetni a történetet?.. Azon__ egyszerű oknál Napi sarc fogva, hogy folytatódik. Megint nyár van, sok-sok gyerek néhány hetet megint a napköziben tölt. Közöttük a fentebb említett kettő is. Persze, egyik se szívesen. A kisebbik tavaly óta fél abban a napköziben a „nagy fiútól". S jogosan. A vagánykodó nagyobb gyerek a minap gondoskodott róla, hogy megfélemlítse a kicsit. Az „elkapott" kisfiút megszorongatta és megfenyegette. No, nem veréssel. Azt ő természetesnek tartja, hogy azzal naponta kiosztja a közelébe kerülő kisebbeket a napköziben. Az „árulkodónak" járó. kilátásba helyezett büntetés: halál. Ha nem engedelmeskedik neki. ha eljár a szája, akkor megfojtja — hangzott a fenyegetés. A kicsi máris fuldoklik. Fél, és nem tudja, mit tegyen. „Árulkodni", Ü tanároknak szólni nem mer. Anyjának is csak nehezen, hosszas faggatás után mondta el. S zokogva kérte, hogy vegye őt ki a napköziből, _ahol ez a „nagy fiú" terrorizálja, veri, zsarolja a kicsiket, napi sarcol vet ki. A mama „árulkodott", szólt a gyerekekre felügyelő tanároknak. A „gyerekterroristára", az ígéretek szerint, ők odafigyelnek, s megfékezik, amennyire bírják. De vajon mennyire bírják? Van elég eszköze, lehetősége (s uram bocsá", mindenkinek akarása is) a napközis tanítóknak, tanároknak ahhoz, hogy rendel tartsanak, hogy tartalmas programmal lekössék a gyerekeket, hogy foglalkozzanak is velük? És a szülők: közül vajon mindenkit érdekel, hogy mit csinál a gyereke a „napiban"? Hasonló kérdés van még néhány. Csak azért, nem sorolom ide őket, mert sietek. Anyja helyett ma én megyek a napközibe a kisfiúért, aki még mindig fél a kamasztól, ki azt ígérte be neki, hogy az úton meglesi, és akikor „jaj lesz" Kézen fogom a fiúcskát, hogy a történet — legalább ma ne folytatódhasson. Tessék mondani, mindenki kézen fogja — netán fülön csípi — a rábizoltakat? Szabó Magdolna