Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Szerda, 3987. július 1. 107 Kincskereső-tábor A gyerekek jól érzik magukat, táncolnak. sportolnak, játszanak.. Költöpalánták, ifjú szer- nultak többek közt-. Alkotá- életével és a város környéki kesztök. színjátszók és nép- saikat nap -mint nap fali- néprajzi témákkal. „Élőben" táncosok /ártók tábort teg- újságon tették közszemlére, találkoztak kedvenc Íróikkal, nap a szegedi Ortutóy kol- a színjátszók és a táncosok Janikovszky Évával és i»á­légíumbatv A Kincskereső pedig tegnap délután mu- zár Ervinnel. A legnagyobb cimü gyermek folyóirat ím- tatták be, mit is sajátítottak sikert a vasárnapi egész na­máron tizenkettedszer jutal- e! a 10 nap alatt. A gyere- pos ópusztaszeri program jnazla az ország irodalom kek manuális készségeiket is aratta: a 48-as történelmi iránt érdeklődő, tehetséges fejleszthették: gipszet ön- játék során a „felfegyver­felső tagozatosait — összesen töttek, szőttek, papírt hajtó- zett" magyar huszárok — a százkettőjüket — a res/.ve- g ttak népi játékokat ké- gyerekek — elsöprő gyözel­tellel. Négyféle szakcsoport- .... , . „ , ,, , , , taan tevékenykedtek, verset «^tettek. Eloadasokon is- met arattak a Habsburgok irni, riportot készíteni ta- rnerkedtek Szeged irodalmi — azaz a tanárok felett... Szabadkai delegáció Szegeden Ajándékátadással folyta­tódott a szabadkai delegá­ció szegedir- programsoroza­ta. Tegnap, kedden a Haza­fias Népfront városi székhá­zában nyújtották át a jugo­szláv testvérvárosunk kép­viselőinek azt a há­romkötetes kiáliitásitab­ló-összeállitást. amely a magyar—délszláv állami és kulturális kapcsolatokat dolgozza fel az államalapí­tástól napjainkig. Az érté­kes dokumentumokat Bátky Zoltán, a szegedi tervező­szövetkezet könyvtárosa ál­lította össze, a reprezenta­tív kivitelezés pedig a bőr­díszmű-szövetkezetnek, a szegedi nyomdának és a ter­vezöszövetkezetnek köszön­hető. A Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Sza­badka Község Választmá­nyának küldöttsége ezt kö­vetően a városi tanácsnál tett látogatást, ahol Csergő Tibor, az egészségügyi osz­tálv vezetője és Tényi Mária egyetemi tanár, az egészség­ügyi bizottság vezetője tájé­koztatta őket a tanács csa­lád- és szociálpolitikai, va­lamint egészségvédelmi munkájáról. A tapasztalatcsere délutón a Szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezetben foly­tatódott. Itt a tsz gazdasági életével ismerkedtek a ven­dégek Kotogány Mihály el­nök tájékoztatójából. Ezután Algyőn találkoztak a belvízvédelmi tábor Jugo­szláviából érkezett fiataljai­val. majd pedig az algyői népfrontelnökséggel folytat­tak megbeszéléseket. Szó volt többek között a város­rész népfrontbizottságánal: tevékenységéről, közművelő­déséről és. a néphagyomá­nyok ápolásáról. Ma, szerdán a textilmű­vekben tett látogatás után kerül sor a szabadkai dele­gáció háromnapos szegedi tapasztalatcseréjének értéke­lésére. az együttműködés to­Tárgyalások művészeti kapcsolatokról » vábbi feladatainak egyezte­tésére. * A szabadkai delegáció Szegeden tett látogatása so­rán találkozott városunk művészeti szövetségeinek el­nökeivel és titkáraival. A megbeszélésen a két város képző- és zeneművészeti, valamint irodalmi kapcsola­tairól, ezek bővítéséről volt szó. A légrégebbj kapcsolatról Tóth Béla, a Somogyi Könyvtár igazgatója számol­hatott be. Az immáron 16 éves csereakciók keretén belül a könyvtár szerbhor­vát nyelvű új könyveke.t vásárol á jugoszlávoktól, amelyeket a Szeged környé­ki nemzetiség lakta falvak­ba juttat el. Viszonzáskép­pen a szegediek évente 5-10 ezer mikrofilmkockát külde­nek Szabadkára. Zentára az ott élőket érintő magyaror­szági lapok filmkópiáit. Az irodalmi kapcsolatok egyik példájaként említették fel a Tiszatájban publikáló szerb költőket. A zeneművészek szövetsé­gének dél-magyarországi csoportja képviseletében Vántus István zeneszerző ja­vasolta, hogy szívesen ven­nék, ha a mai magyar zene hetén bemutatkoznának a Jugoszláviában élő magyar zeneszerzők, szólisták, szín­vonalas alkotásaikkal' gaz­dagítva a kortárs zene ma­gyarországi seregszemléjét. A képzőművészek is — Benes József festőművész és Szekeres Mihály belsőépí­tész — ajánlatot tettek, mi­szerint a kétévenként Sze­geden megrendezésre kerü­lő festészeti biennálén he­lyet adnának szabadkai fes­tők müveinek is. Nem lenne haszontalan továbbfolytatni a néhány év előtti jó kez­deményezést, amikor is al­kotóházaink vendégei voltak a testvérváros művészéi. Szó volt a propagandahiány­ról is, ami jellemző a hatá­ron innen és túl, hiszen Szabadkára nemigen jut hí­re a szegedi kiállításoknak, és a mieink sem értesülnek jugoszláv kollégáik kiállítá­sáról, jóllehet, szívesen meg­tekintenék egymás alkotá­sait. Hivatalos 'kapcsolattal eleddig az építőművészek nem dicsekedhetnek, pedig példának okáért a városszé­pitők egyesülete is szívesen venne néhány találkozót a városvédő módszerek, ötle­tek cseréjét szolgálandó. A szabadkai küldöttség a szegedi művészek javaslatai­nak továbbítását ígérte ju­goszláv kollégáikhoz a fel­vetések mihamarabbi meg­valósítása érdekében. K. K. Finanszírozza: a Soros Alapítvány Családsegítés és kutatómunka Diszkréciót ' és szakszerű tanácsadást ígér a napila­pokban, reklámújságban rendszereser» felbukkanó szöveg. Legyenek valakinek házassági, gyermeknevelési, párválasztási, életvezetési vagy akár munkahelyi gond­jai — fordulhat bizalommal a Tolerancia Családvédelmi Szolgálat) munkatársaihoz. Az, hogy most mi is kiírtuk a szolgáltatás teljes nevét, példátlan, ugyanis ingyenes. Az ok: a szolgálat gazdája a Magyar Tudományos Aka­démia égisze alatt kutatások segítésére létrehozott Soros Alapítvány. Megvalósítói: az alapít­vány hét ösztöndíjasa. Van közöttük jogász, pszicholó­gus, szociológus és alkoholó­gus, de szinte valamennyien pedagógusnak is vallják ma­gukat. Mindez azonban mar a helyszínen, Budapesten, a Feneketlen-tó környéki tá­gas lakásban derül ki. — A hozzánk se'gítségért fordulókat mi sohasem „ki­oktatjuk". Egyenrangú, ba­ráti kapcsolatra törekszünk az ügyféllel, egyfajta part­neri viszonyt próbálunk ki­alakítani — bizonygatja "Szép Zsuzsa szociológus. — Elő­ször is legfontosabb azt ki­deríteni, valójában mi hozta az illetőt hozzánk, «mi a va­lódi problémája. Mert amit elmondanak: azt többnyire csak ők érzik problémának. Tehát munkánk első része abból adódik, hogy a segít­séget kérők maguk sincse­nek tisztában bajuk eredeté­vel. Csak példaként emlí­tem, hogy akad, aki rossz családi életére panaszkodik, és a beszélgetésből napnál világosabban kiderül, hogy konfliktusainak alapvető oka munkahelyi eredetű. Mint említettem, az okok felisme­rése önmagában azonban még csak fél siker. Mi a megoldásban is tanáccsal szolgálunk. Tapasztalataink szerint ugyanis az emberek a szokott módon, régi, hibás beidegződések alapján sze­retnék problémáikat megol­dani. Pedig bizonyos helyze­tekben magatartást, kicsit pontatlan szóval, stílust kell váltani. — Olykor bizony elkerül­hetetlen a konfliktusok vál­lalása, a nehézségekkel való szembenézés — veszi át a szót Czikora Györgyi könyv­táros-népművelő. — Sokszor ideig-óráig tolerálni kell a rossz családi vagy munkahe­lyi környezetet. Semmiféle problémára nem megoldás a világtól való menekülés, a' gyógyszerek, az alkohol, vagy különféle egyéb pótcselekvé­sek segítségével. A szolgáltatás hivatalos neve egyébként „szociálpoli­tikai kísérlet", mert nem üz­leti. haszonszerző céllal lé­tesült. hanem «kifejezetten társadalomtudományi ta­pasztalatok gyűjtésére. A csoport tagjai között orvosi végzettségű szakember nincs, valamennyien társa­dalomtudományi felkészült­séggel rendelkeznek. Ha elő­fordul orvosi eset, akkor „csak" jó tanáccsal szolgál­hatnak, amely az illetékes intézmény vagy szerv felke­resésére vonatkozhat. Egy vaskos füzet fekszik a bérelt lakás várószobájának aszta­lán, benne címek és telefon­számok. Például: Sziget Re­habilitációs Kisszövetkezet, Lares Családsegítő Kisszö­vetkezet, munkaközvetítő irodák, Szakmunkáslgépzö Nevelési Tanácsadó, Flórián Téri Ifjúsági Iroda és a lel­kielsősegély-telefonok. No és a telefonos jogtanácsadás és drogtanácsadás számai. — Előfordul, hogy a szü­lővel vagy az őt támogató intézménnyel szemben kell „lelkileg" megerősítenünk a kamasz gyereket helyes dön­tésében, ha a fiatalabb látja józanabbul saját helyzetét, családjáét — imondja Amb­rus Péter szociológs, a szo­ciálpolitikai kísérlet máso­dik ösztöndíjas résztvevője. Mint mondják, a család­védelmi szolgálatnak néha hivatalt, intézményt kell pó­tolnia. Ez történik, amikor például összhozza az unatko­zó, kis pénzű nyugdíjast az életviteli gondokkal küszkö­dő, nagy jövedelmű, elfog­lalt kutatóval, akinek éppen mindenesre van szüksége. Ez á fajta gyakorlati segít­ség azonban nem kimondott célja a Toleranciának. In­kább olyan melléktermék, amely a kutatók informált­adó szolgáltatások létjogo­sultságát. Azt, hogy az em­berek csak ritkán ismerik fel valódi problémáikat: amit észrevesznek, az már tünet, következmény vagy járulé­kos gond. Álproblémákat pe­dig csak áleszközökkel lehet megoldani, így a helyzet csöppet sem javul. A válá­sok, az öngyilkosságok, az alkoholisták számának ala­kulásáról szóló statisztikai adatok szerint, volna nálunk is min javítani. Akárcsak azzal, ha jobban odafigye­lünk a magánkezdeményezé­sek alapján csírázó humán szolgáltatásokra. A Soros Alapítvány csak meghatározott ideig támo­gatja az egyelőre kísérlet­ként működő szolgáltatást. Utána a család védők vagy önfenntartóvá válnak, vagy megszűnnek, esetleg valami­lyen hivatal részeivé válnak, beolvadnak. Az ösztöndíjas kutatók számára legmegfe­lelőbb volna a további ön­állóság, ehhez azonban a támogatós lejárta után pénz kell. Ennek érdekében már­is saját, önálló alapítványt létesítenek, amelynek csekk­számlájára bármelyik ügyfe­lük belátása szerint fizethe­ti be támogatását. Ugyanak­kor lényegesnek tartják a kerületi tanácsokkal való munkakapcsolatot, esetük­ben ez máris jól működik a XI. kerületben. Bíznak mun­kájuk fontosságában, és re­mélik, hogy példájuk nyo­mán — mint Európában oly sok országban — elterjed az ságából könnyen adódik. emberekkel való foglalko­* /.ás új formája. És 'judják Sok fejlett országban már azt is, hogy az ő bizakodá­régóta igazolta a tömeges suk nem elegendő... igény a családvédő tanács- Voksán György Magyar diákok külföldi egyetemeken Az új tanévben mintegy 250 fiatal kezdi meg tanul­mányait ösztöndíjasként a szocialista országok egyete­mein, főiskoláin. A Műve­lődési Minisztériumban el­mondták: a felvételi vizsgá­kon és beszélgetéseken mint­egy 700 pályázó közül vá­lasztották ki azokat a diá­kokat, akik ősztől nyolc or­szág csaknem félszáz felső­fokú intézményének vala­melyikében tanulhalnak — műszaki, agrár-, orvosi, il­letve társadalomtudományi szakokon. Mint minden év­ben, ezúttal is azokra a szakterületekre lehetett je­lentkezni, amelyek hazai egyetemeinken nem találha­tók meg, illetve amelyek is­meretanyagát az illető or­szág egyetemein igen imagas színvonalon lehet elsajátí­tani. A kiutazó diákok július elején háromnapos előkészí­tő tanfolyamon vesznek részt, amelyen aktuális kül­és belpolitikai tudnivalókkal, az ösztöndíjasokat érintő rendeletekkel és szabályok­kal ismerkedhetnek meg, s konzultációkat folytatnak a szaktárcák, illetve a diplo­máciai testülelek képviselői­vel. A legtöbben az idén is a Szovjetunióban tanulnak. Őket — mintegy 130 fiatalt — július közepétől hathetes kijevi nyelvi és szakmai elő­készítő várja. Hasonlóan so­kan jelentkeztek az NDK­ba is: számukra öthetes itt­honi intenzív nyelvtanfolya­mot, illetve kéthetes NDK­beli előkészítőt szerveznek. A többiek — a nemzetiségi ösztöndíjasok kivételével — a fogadó országban egyéves tanfolyamon vesznek részt, amelynek során alaposan el­sajátítják az illető ország nyelvét, illetve bizonyos szaktárgyak alapjait. Á szúnyog nem terjeszti Bár az AIDS járvány- válasz. Nemzetközi járvány­tanúban még vannak lis/.- ügyi adatok bizonyítják fázandó kérdések, de ami . . azt illeti, hogy a szúnyog ugyanls" hogy az AIDS ter" terjesztheti-e az AIDS-t, ar jedésében a szúnyog nem ra határozottan nemleges a látszik szerepet ~ ~ A gond este támadt — még ta­valy. Másnapra készülődvén, a ma­ma akkor vette észre, hogy nincs aprója, «amiből zsebpénzt adhat a napközibe menő kisfiúnak. Tudta, hogy a reggeli rohanásban nem lesz ideje pénzváltásra, úgy készített hát ennivalót és némi édességet a gye­reknek, hogy ne kelljen pénzt köl­tenie. Közben elmondta a srácnak, hogy ez az ábra, egy napot bírjon ki pénz nélkül. A gyerek rettentő­en elkomorodott. Sohasem volt kö­vetelőző, hőbörgö, szüleivel vitatko­zó, most sem ágált a zsebpénzért „de nekem kell!" stílusban, csak csendben hajtogatta, hogy bizony jó lenne holnapra az a húszas. Anyja megfaggatta: miért. S olyat hallott, hogy... Hogy a harmadikos kisfiú a napköziben a zsebpénzét mindennap, úgymond, önként leadja egy hetedi­kesnek. Aki ezt megköveteli — szá­mos kisebb diáktársától. S aki nem fizet, az megkaphatja a magáét a jól megtermett, nagyon érős és dur­va kamasztól. A kisfiú mamája akkor szólt a tanároknak. Hogy minek most felemlegetni a történetet?.. Azon__ egyszerű oknál Napi sarc fogva, hogy folytatódik. Megint nyár van, sok-sok gyerek néhány hetet megint a napköziben tölt. Kö­zöttük a fentebb említett kettő is. Persze, egyik se szívesen. A kiseb­bik tavaly óta fél abban a napkö­ziben a „nagy fiútól". S jogosan. A vagánykodó nagyobb gyerek a mi­nap gondoskodott róla, hogy meg­félemlítse a kicsit. Az „elkapott" kisfiút megszorongatta és megfe­nyegette. No, nem veréssel. Azt ő természetesnek tartja, hogy azzal naponta kiosztja a közelébe kerülő kisebbeket a napköziben. Az „árul­kodónak" járó. kilátásba helyezett büntetés: halál. Ha nem engedel­meskedik neki. ha eljár a szája, akkor megfojtja — hangzott a fe­nyegetés. A kicsi máris fuldoklik. Fél, és nem tudja, mit tegyen. „Árulkodni", Ü tanároknak szólni nem mer. Any­jának is csak nehezen, hosszas fag­gatás után mondta el. S zokogva kérte, hogy vegye őt ki a napközi­ből, _ahol ez a „nagy fiú" terrori­zálja, veri, zsarolja a kicsiket, napi sarcol vet ki. A mama „árulkodott", szólt a gyerekekre felügyelő tanároknak. A „gyerekterroristára", az ígéretek szerint, ők odafigyelnek, s megfé­kezik, amennyire bírják. De vajon mennyire bírják? Van elég eszköze, lehetősége (s uram bo­csá", mindenkinek akarása is) a napközis tanítóknak, tanároknak ahhoz, hogy rendel tartsanak, hogy tartalmas programmal lekössék a gyerekeket, hogy foglalkozzanak is velük? És a szülők: közül vajon mindenkit érdekel, hogy mit csinál a gyereke a „napiban"? Hasonló kérdés van még néhány. Csak azért, nem sorolom ide őket, mert sietek. Anyja helyett ma én megyek a napközibe a kisfiúért, aki még mindig fél a kamasztól, ki azt ígérte be neki, hogy az úton meg­lesi, és akikor „jaj lesz" Kézen fogom a fiúcskát, hogy a történet — legalább ma ne folyta­tódhasson. Tessék mondani, min­denki kézen fogja — netán fülön csípi — a rábizoltakat? Szabó Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents