Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

4 C sütörtök, 1987. július 30. szegedi ünnepi hetek A mSvelődcselmélcti nyá­ri egyetem előadásai a Szegedi Biológiai Központ­ban. A harmadik szegedi tábla­kép-fcstcszeti biennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Wiebcr Mariann jelmez­tervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20­ig. Papp György grafikus­művész tűzzománcai a Pa­letta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőmű­vész kiállítása az ifjúsá­gi házban, augusztus 31­ig. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termében. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csong­rád megyei parasztbútorok cs népviseletek; Lucs­képgyűjtemény; Móra-em­lékszoba; A Fekete-ház­ban: Vihart aratva — Csongrád megye munkás­ságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága; Ma­gyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélye­gek, bélyegtervek, mini­és maxikönyvek Kass Já­nos műhelyéből. Nemzeti Történeti Em­lékpark (Ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápc). Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szent­mihálytclek). Kaludi Kaludov, a bolgár herceg yy A közönségnek játszunk / operát" Békés András a Rigolettóról és főrendezői feladatairól A sorozat folytatódik; az operabarátok tavaly várako­zással vegyes szkepszissel sóhajtottak: Tosca — ezen a színpadon? S az idén me­gint: Rigoletto? Egy-két-há­rom szereplős jelenetek so­ra ekkora térben? Békés András, az Opera­ház újonnan (szombaton!) kinevezett főrendezője nem az az ember, aki ne venné tekintetbe, hol, milyen hely­színre kell tervezni egy előadást. Ellenkezőleg. A mostani felkérés után — gondolkodási időt kért. Mi­ért? — Tavaly, Tosca-ügyben is kértem. Felelőtlenség lenne úgy elvállalni egy munkát — bárhol, de ekkora közönsé­get befogadó színházban kü­lönösen —, hogy az ember ne tudja viszonylag ponto­san és jó előre, mit akar csinálni. A „majd lesz vala­mi-mentalitás," s aztán a dés-' mégis, az utóbbi évek­gyakorlatban az „ahogy esik, ben mindenkit állásfoglalás­úgy puffan"-megoldások Ta késztető, sokszor szélső­idegenek tőlem. Mondjuk, s®0es véleményeket provo­ha az Aidáról lenne szó, ter- kálá rendezéseiben egy má­mészetesen egy percig sem sik műfaj, a mozgó kép vilá­gondolkodnék. De hát nem gának a hatásai, a filmszerű véletlenül maradt ki. eddig a megoldások fedezhetők fel. szabadtéri műsorból a Rí- A Toscában például elját­goletto; számomra teljesen szatta, ami hagyományos egyértelmű volt, csakis ak- elöadasokban a kor vállalhatom, ha megta- mögött történik, a dolkodásom menete. Tapasz­talataim szerint a közönség nem idegenkedik annyira az emlegetett filmszerű megol­dásoktól, mint az elméleti emberek, az úgynevezett szakma. Mármost: a közön­ségnek játszunk operát, nemde? — Mostanában a korábbi soknál is többet dolgozik; az utolsó operaházi bemutató, a Boleyn Anna, a szentendrei Hamupipőke meg a Rigolet­to sűrűn követik egymást, s az előbbi kettő — reméljük majd a harmadik is — a szakmát is föllelkesítette. Nem tart attól, hogy opera­házi főrendezőként, akár­hogy nézzük, egy nagy intéz­ményrendszer egyik vezető­jeként, „hivatalosaként", el kell vonnia energiákat — a művészettől? — Nem felhőtlen a hely­zet, mert kétségtelenül sok, eszmei, 'szemléletbeli váltóz­tatásigényen alapuló, gya­korlatias, szervező, már-már hivatalnoki munka is hárul arra a vezetői csoportra, amelynek most tagja lettem, és amely úgy látja, hogy az intézmény fundamentális változtatásokra szorul, mű-, . , , . ködési módját a kórhoz kell alakítani. Elment fölöttünk az idő; mint a magyar szín­házi intézményrendszer ál­talában, az operaházi struk­túra, működési mechaniz­mus is úgy maradt, ahogy az 50-es években, akkori célok­ra létrehozták— a világ pe­Sevillai lálom a színpadra állítás"le- színpada már a nyitány alatt hetséges, megfelelő módját. is éli, Szentendrén az idei — Elárulja, hogyan gon- Hamupipőkével, tavaly a dolkodotf Donizetti-„Bájitallal" ugyan­- Adott a csodálatos dal- ez volt a helyzet • • • lamvilág, az emberi érzel- — A Rigoletto mostani meket szinte teljes skálán színházának képzeletbeli dig megváltozott közben. A és mélységben megragadó, függönye is előbb felmegy, korhoz igazított múködés­nagy erejű romantikus-na- mint a hagyományos előadá- mód természetszerűen a turalista mű. Szigorúan kö- sokon. Az első harminc- színház művészi arculatát is tött helyszínekkel: olasz re- negyven taktus megragadó formálja majd, és úgy gon­neszánsz hercegi udvar, ro- hatása alól nem tudtam ki- dolom, mindenképpen a sa­mantikus kert, kocsma, vá- vonni magam; benne van a ját munkámban is jelentkez­rosszéli kunyhó... Ezeket a mű. Ez a zene: a nyomasztó nie kell ennek a másságnak, színpadon vagy megfestik, végzet, a gyász, a sorsszerű- méghozzá példaszerűen. Rö­vagy megépítik. El lehet ség. Egyszeriben a görög viden így tudom összefoglal­képzelni ma a Dóm téren sorsdrámákra gondoltam. S ni, hogyan szeretnék dol­festett. naturalista kulisszá- egy csapásra formai gondok gozni ezután. Domingo vezényli kat? Nem. Ha megépítjük, is megoldódtak. Sok színpa meghatározzuk a teret, ahol don, de — bármilyen külö­úgy, és csakis annyi ember nos — elsősorban a szegedi közlekedhet, ahogy és szabadtérin tapasztaltam amennyi meg van írva. A már, hogy a legnagyobb ere­tág térben — jelenetenként jű színházi pillanatok akkor kettő-három. Elvesznek, ez születnek, amikor egyetlen nyilvánvaló. Tehát valamit ember képes a személyes föltétlenül ki kell találni, bűvkörébe vonni a nézőket. Nehéz pontosan részletezni Mégis, általában a dimenzi­egy ilyenfajta gondolkodás ók tágításának lehetőségei­menetét. hiszen az ember- ről gondolkodunk, amikor ide ben sokféle hatás működik tervezünk. Fordítva kellene, egy időben. Nem az volt a jutott eszembe, és a görög cél, hogy valamiféle erósza- körszínpad a kezemre ját­kos megoldással idevalóként szőtt, hiszen ez a forma egy sikerüljön tálalni ezt a na- középponti helyre koncent­gyon énekescentrikus operát, rálja a főszereplőket s a né­de azért kevéssé vonzott vol- zői figyelmet. Ráadásul mód na egy kőszínházi rendezés, nyílik az eredetileg mind­mint az egyértelműen ke- összesen kétszer színre lépő mény leckét kínáló szabad- kórus szinte állandó szere­téri. Elsősorban az izgatott, peltetésére, a görög minta milyen a színház, amelyben szerint, ahol a kórus azon a Rigoletto a mai embert túl, hogy megéli a drámát, szólítja meg. részese, egyszersmind szem­— Természetesen ez csak lélője, kommentátora is. részben lehet formai kér- körülbelül ilyen volt a gon­Sulyok Erzsébet Minden idők legnépsze­rűbb operaáriáinak egyike, a La donna e mobile, egye­lőre -kissé furcsán szól. Az énekes annak rendje és módja szerint nekikezd, vocéja cseng js szépen, az­tán a magasabb hangok kö­zeledtekor egy oktávval lej­jebb vált: markíroz. Teheti, hiszen még csak próbán va­gyunk,, az igazi „dobási" péntekre, a bemutatóra tar­togatja. A bolgár tenorista, Kaludi Kaludov több mint százszor énekelte már a mantuaí herceg szólamát. Verdi-énekesnek számít el­sősorban, összesen nyolc műve, köztük az Othallo, Don Carlos, Ernani, Requiem 6zerepel repertoárján. Ger­mont Alfréddal debütált, 1978-ban, s rögtön a követ­kező, azóta egyik legsike­resebb feladata a herceg. Pályáján immáron a nyol­cadik Rigoletto-változat Bé­kés Andrásé; a görög sors­tragédia-szerű beállítással, úgy tűnt, -már érkezésenap­ján megbarátkozott, kor­szerűnek, a mai nézőhöz közelebb állónak tartja a megszokottnál. A szegediek egyébként Gregor Józseftől hallottak Kaludovról, együtt léptek fel tavaly Houston­ban Nikolai Gyaurov olda­lán. ' i— Gyakran vendégsze­repel? — Meglehetősen. Az el­múlt szezonban negyven előadásom volt, ebből mind­össze három Bulgáriában. A bécsi Staatsoperben ti­zenöt, a többi Franciaor­szágban, Amerikában, az NSZK-ban. Jelenleg 25 da­rabból áll a repertoárom, Verdi művein kívül Bizet-, Róssini- és Puccini-, két bolgár, s egy sor orosz ope­rából. — Magyarországot elke­rülte eddia... — Jártam már itt, csak akkor még senki 6em is­mert. Egy éve voltam a Szófiai Opera tagja, s olasz kvartetteket adtunk itt elő. — Nyáron is zsúfolt a programja? — Elő6zör is, daj bozse, adja isten, hogy ez a sze­gedi előadás sikerüljön. Utána Varsóba utazom fe­leségemhez és két gyerme­kemhez, majd Magyarorszá­gon át haza. Szófiában Beethoven IX. szimfóniájá­nak felvételén közreműkö­döm — és már kezdődik is az új szezon: három fel­lépés Olaszországban, újabb három Hamburgban, Düssel­dorfban, Varsóban, majd otthon Boito Mefistof eléje vár. Decemberben pedig különleges program: Mac­duff leszek a Macbethben, melyet Placido Domingo vezényel. — Mit szól a szabadtéri méreteihez? — Még sosem énekeltem ekkora színpadon. Igaz, fia­talabb koromban hegyek. közt gyakran daloltam ma­gamnak, ott még tágasabb a tér. Egyébként a nyílt dolgokat szeretem, az egy­más közötti kapcsolatokban is. Akkor nyugodt, derűs az ember, ha őszinte önmagá­val, ahogy a bolgár mondás tartja: ilyenkor őt segíti még a szél is. — őszintén: sikerül ehhez tartania maaát? — Természetesen nem. De a művészette] foglalkozó em­bernek tendenciózusan, vég­telen melegséggel kell visel­tetnie az emberek iránt, nyílt atmoszférát teremtve, akkor talán hisznek neki és elfogadják. — Erez-e különbséget az . otthoni és a vendégfellépás között? — Mindenképpen. Külföl­dön, idegen helyen nagyobb a felelősség, bizonyítani kell. Sajnos, Bulgáriában az a gyakorlat, hogy többnyire egyetlen színházhoz kötődnek a szólisták, akkor is meg­kapják a fizetésüket, ha gyengén teljesítenek. Így olyan rentabilitásra tehet­nek szert, amit nem igazán érdemelnek. Szerintem a vendégszereplések feltétlenül emelik a színvonalat. Ma­gam nem panaszkod hatom, nem volt soha problémám. — Ügy hallottam, néhány szót tud magyarul. — Pontosan negyvenet. Valahányszor külföldre uta­zom, megtanulok néhány kifejezést. — Akkor jó néhány nyel­ven beszélhet... — Talán csak arabul, ja­pánul, törökül nem. — Nos, köszönöm a be­szélgetést. — Várjon csak! Pilla­nat ... (s hibátlan magyar­sággal folytatja): Nincs mit! Vaxju Erika Értékelték a demokratikus fórumokat HNF elnökségi ülés Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöksége. Kulcsárné Kiss Piroska, a Szeged városi bizottság tit­kára számolt be a HNF köz­jogi munkájáról. E területen van talán legnagyobb jelen­tősége a lakóhelyi demokrá­ciának. A népfront közjogi szerepkörének legeredmé­nyesebb megnyilvánulása a 2 évvel ezelőtti választások előkészítése és lebonyolítása volt. A korábbinál jóval összetettebb munkáról volt szó, minőségileg és tartalmi­lag is új feladatról. A vá­lasztások lezajlásával termé­szetesen nem szűnt meg a felelősségük: a képviselőkés tanácstagok munkáját a to­vábbiakban is figyelemmel kísérik, segítik. Példa erre a tanácstagok klubja, a „de­bütáló" tanácstagok felké­szítése, a fogadóórák szerve­Szeged-Gyula, szabadtéri Mint ismeretes, a gyulai várjátékok színhelyéül szol­gáló vár rekonstrukciójára 20 forintos sorsjegyeket bocsá­tottak ki, értékes nyereményekkel. A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóisága vállalta, hogy körülbelül 2 ezer je­gyet árusít Szegeden, a Klauzál téri jegyirodában. Vámpírok Havannában Színes, szinkronizált egyéb lehetetlenségek lebí­• kubai rajzfilm. Irta és rásának mámoros utóda szü­rendezte: Jüan Padrón. letik: a rajzfilmeknél, ha Fényképezte: Adalberto megfigyeljük, még WaltDis­Hernandez. Zene: Rem- ney klasszikus alkotásaiban bert Egües. is igazából mindig csak má­sodlagosak a még oly aranyos Midőn két hete megérke- karakteres figurák, ilyen­zett Az ifjú Frankestein, olyan pofázmányok, fintorok nem hittem volna, hogy a — a parttalan lehetőségpa­vámpirológia időközben már rádé, a trükközön, a „min­a rajzfilmuniverzumot is den elképzelhető és megva­megszállotta. Pedig így van: lósítható" jelszavának kul­mielőtt még bármiféle ku- túsza hódit és uralkodik itt, bai rajzfilmet láthattunk örökkön-örökké, volna, most mindjárt itt van Ha meg egyenesen vám­belőle egy vérszívó változat, pír-torzsalkodásról van szó, A maga módján egészen legenyhébb kifejezés, hogy helyre kis mozidarabka. szabad a vásár: a kísérteti­A rajzfilmek hatásmecha- esen amerikai gengszterfilm­nizmusa, bármelyik 10—12 parádénak tűnő sztorit né­éves honfitársunk megerő- mi karibj erotika és délies sítheti, elsősorban arra a temperamentum színezi, s távolról sem olcsó erófeszí- az sem zavaró túlságosan, tés-érvényesülésre épül, hogy hogy a napfényt köztudo­ilegyen ez egyszer a világon másúan el nem viselő vám­minden lehetseges. A fan- pírok nappali életét biztosí­tasztikum és a kiszámítha- tani képes, persze a harc és tatlanság frigyéből a min- üldözés középpontjában álló, denféle fizikai-kémiai és Vampisöl nevű csodaszert én Ujfilro bizony következetesen vám­piszoknak hallottam. Arról nem is beszélve, hogy akad néhány tündérien élö, igen szellemes mellékfigura is, amelyek kifejezetten üdévé teszik ezt a sok szempontból elég fura, nekünk nem túl kidolgozottnak látszó rajz­technikával készült, néha didaktikusán politizálgatni akaró alkotás. Az egyik ilyen alak kimondottan ked­vencünkké lehet: királyok királya dülöngél oda e di­cső megszólítással minden­kihez, nem dobnál meg egy cigivel? Többnyire ugyan nem dobják meg szegény jámbor lejmolót („nem vagy túl jó fickó", mondja ilyen­kor), viszont a végén üzle­tileg szépen beépül a föllen­dülő. mert végül persze nappali létre mégiscsak al­kalmassá tett vámpír-arany­életbe. Így kell ezt csinálni, kérem. Domonkos László A népfront keretében la­kossági fórumokon vitathat­juk meg a fontosabb társa­dalom- és várospolitikai kérdéseket- A demokrácia jelentős fórumai ezek, felté­ve, hogy megfelelő szervező­mozgositó munka előzi meg. A lakosság jelentős része — egyébként megmagyaráz­ható okokból — szívesen tá­vol marad az ilyen vitáktól.. Legnagyobb érdeklődést mindig a közvetlen környe­zetüket, közvetlen sorsukat érintő kérdések iránt tanú­sítanak az állampolgárok. összességében úgy érté­kelték, hogy a lakóhelyi de­mokrácia fórumai kiszéle­sedtek, működésűk tartal­masabbá vált, s ennek meg­felelően erősödött a nép­front véleményező, javaslat­tevő szerepe. Az indiai nagyköve? Szegeden Tegnap délelőtt rövid sze­gedi látogatásra érkezett Sa­tinder Kumar Lambah, In­dia magyarországi nagykö­vete. A vendéget először Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. Rövid megbeszélé­sükön a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésének lehetősé­geiről beszéltek, s a nagy­követ élénken érdeklődött megyénk adottságairól, kül­kapcsolatairól. Ezután Sta­tinder Kumar Lambah a városi tanácson tett tisztel­gő látogatást, ahol Pa pp Gyula tanácselnök tájékoz­tatta Szeged múltjáról, gaz­dasági, társadalmi és kultu­rális életéről. Miután köl­csönösen kifejezték remé­nyüket az indiai—magyar kapcsolatok fejlesztésérőd. a nagykövet városnézésre in­dult. Ennek során megtekin­tette az indiai—magyar kö­zös üzemeltetésben lévő Széchenyi téri bőrbutikot is. Az indiai nagykővet a délutáni órákban visszauta­zott Budapestre. t

Next

/
Thumbnails
Contents