Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-27 / 175. szám

Szerda, 1987. július 22. 49 szegedi ünnepi hetek Sophic Devat sanzonestje a tanácsháza udvarán, este fél 9-kor. A művclődéselmcleti nyári egyetem előadásai a Szegedi Biológiai Központban. A harmadik szegedi táblakép-fcstcszcti biennálc a Képtárban cs az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Wicber Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Bcla Művelődési Központban, augusztus 20"ffPapp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az ifjúsági házban, augusztus 31te. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termében. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucsképgyűjtemény; Móra-emlékszoba; A Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György elete cs munkássága: Magyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek. miniés maxikönyvek Kass János műhelyéből. Nemzeti Történeti Emlékpark (Ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szentmihálytelck). „Varázsollak téged gyöngyös nagy mezőkkel" Táncjáték a Dám téren Rigolettó békességhez juttat Roberto Magri személyében tíz év óta először ismét nyugati, olasz operaénekes lép a dóm színpadára. Szombaton délután, rekkenő hőségben gépkocsival érkezett Szegedre a ferihegyi repülőtérről. Sajnos, egyedül: tervezett útitársáról, kollégájáról, a bolgár Kaludi Kaludovról egyelőre nem tudni hol van, nem szerepelt a szófiai járat utaslistáján. — Magri, Magri — széles mosollyal, pillanat alatt született barátsággal nyújt kezet, s máris meséli, a világban úgy hírlik, a magyar zenekarokkal, énekesekkel kellemes együtt dolgozni. Alig egy óra múlva, már próbál is, késő estig. Másnap reggel első benyomásairól kérdeztem. — Ami a kollégákat illeti: valóban egészen kiválóak. Oberfrank karmester úrnak különleges „sugárzása" van, emellett hagyja az énekeseket énekelni, ami szerintem nem mellékes. A szoprán, Szűcs Márta hangja egyszerűen gyönyörű, de a többieké is erőteljes, szép. — Megismerkedett már a rendező hagyományosnak épp nem mondható elképzelésével? — Eddig ez a hatodik féle Rigolettóm, de még csak hagyományos felfogásban adtam elő. Itt új, az eddigiek alapján szimpatikus módszerrel találkozom, nagyobb feladattal, hisz Békés András még jobban előtérbe helyezi a személyiséget kiemelt jelentőséget tulajdonít neki. — Pénteken bemutató. Nem tart attól, hogy túl rövid az idő a próbákra? — És amikor az előadás napján érkezem? Nyolc nap rendhagyóan soknak számít és mivel ezt a szerepet már többször alakítottam, bizom benne, nem lesz gond. Számomra a Rigolettó különleges mű. Nem az alkalom kedvéért, mondom, de ez a kedvencem. Ahhoz, hogy megtaláljam belső egyensúlyomat csak él kell kezdenem énekelni. Békességhez juttatnak, nem is tudom, talán a széles, hömpölygő mondatai. Nagyon szeretem a gyerekeimet két lányom van, úgyhogy mélyen átérzem az apa drámáját. — Operamüvészi életrajza 1980-ban kezdődött. Hogyan? — Nem akartam énekes lenni. Tetszett a dolog, de csak szórakozásképp. Egyszer egy ró'nai étteremben Loris , Gavarini karnaggyal beszélgettünk, azt mondta: szép- hangod van, miért nem tanulsz énekelni. Hogy ne okozzak neki csalódást, elkezdtem. * Addig üzletember voltam. , — Harmincnyolc évesen állt át... — Mindig is imádtam a zenét csak korábban amatőrnek tekintettem magam, nem képeztem a hangom. Klarinétozni és szolfézst tanultam régebben. Egyébként Anna-napi búcsú az éneklés is csak olyan munka végül, mint bármi más. Amikor énekelni megyek, ha van problémám, bezárom a házamba. Elég egykét hang, s mindent elfelejtek, Rigolettóvá vagy bármi mássá változom. Ez az éneklés igazi ereje. — Pályája nehéz szerepekkel sűrűn tűzdelt: Luna gróf, Scarpia, Amonosro, Germont Alfréd, Malatesta, Figaró — hogy csak néhányat említsek a legnépszerűbbek közül. Elégedett? — Igen. Mindig jó kapcsolatom volt a közönséggel, azt hiszem, mert igyekszem teljes szívvel énekelni, nem óvom a hangom, nem tartogatom a következő előadásra. Elsősorban Verdi-énekesnek mondanak, az ő darabjaiban azonban rengeteg a tartalom, értelem, így jólesik néha Donizetti, Rossini. — Három énekversenyböl kettőt megnyert, egyben döntőbe került. — Hadd tegyem hozzá, úgy, hogy nem állt mögöttem senki. Pedig Olaszországban, hogy úgy mondjam, szokás pártfogóval indulni. Büszkélkedhetem viszont mestereimmel: Ferruccio Tagliavini, Carlo Bergonzi. Életem legnagyobb elismerését Antonietta Stellától kaptam: az Álarcosbál néhány sora olyannak tűnt szerinte, mintha Ettore Bastinianitól hallotta volna ... Óriási hatással volt rám Gino Bechi, speciális Rigolettó-kurzusán vettem részt. — Magyarországra Tagliavini mester ajánlotta, Failoni Nellynek. — Failoni asszony olyan jelentős személyisége az operaéletnek, amilyen rendkívül kevés akad. Kért, hogy meghallgatna, tetszett neki, s íme itt vagyok. Remélem, meg fogom érdemelni ezt a megbecsülést. Mindent, mi tőlem telik, meg szeretnék adni a szegedi publikumnak. Varjú Erika Fehér Miklós funkcionalista színpadán utak. emelkedők, lejtők, kapuk (járások) övezik az üresen hagyott teret. Valahol útközben van ez a hely, ahol ösz"szefútnak a hegyek-völgyek között kanyargó ösvények, bárhol (mindenütt) a világon, de lehet, hogy túl az Óperenciás tengeren, s az Üveghegyen innen. Ahol emberek élnek, születnek, szeretnek, meghalnak. S mert nem mindig értik, mi, és miért, fogódzókat keresnek, magyarázatokat. Mítoszokat, rítusokat teremtenek, hittel és félelemmel járnak, jókra és rosszakra osztják a világot, amit tényleg az ellentétek meg-megbomló egyensúlya kormányoz. A meséknek ezt a „volt egyszer, hol nem volt"nyugodtságú helyét is (ahol a Dóm megvilágított Máriaszobra a békét sugározza) félelmes háló keríti, rajta a Gonosz praktikáinak minden kelléke, kígyó, béka, gyík, kuvik, pocok, halálfej, íme, a (mese)játékhely, ahol összecsap majd a Jóság, Szépség. Tisztaság, meg a Gonoszság, Rútság, Rontás. * A Boszorkányok, varázs' latok című kétrészes táncjáték egyik leginkább rokonszenves vonása, hogy nem igyekszik többnek látszani, mint — ami. Mintha azt mondták volna magukban az alkotói: jól ismert hiedelem- és meseelemekből konstruálunk egy vékonyka, egyszálú történetet, ez lesz az ürügy; szórakoztató, látványcentrikus, közérthető formában meg tudjuk így mutatni sokféle nép ősöktől örökölt hagyományát, s a tánccal, dallal, rítussal, zenével, verssel — ha mindent a színház törvényei szerint csinálunk — megéreztetünk valamit: az em~ bérről. Olyasmit, ami ősidőktől változatlan benne: az örökös diszharmóniából való állandó törekvését a harmónia felé. Örökös teljességigényét, amit e világon legföljebb a mesében érhet el. Amiért túlvilági erőkhöz folyamodik, könyörög. isteni csodáért, a sámán révült szaváért, a boszorkány varázslatáért. Ennyi. Általában erről szólnak az „embermesék", legföljebb nem ilyen közvetlenül. Nóvák Ferenc táncjátékait. a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválok Dóm téri gálaprodukcióit azért érezni tisztességes népszínházi vállalkozásoknak, tehát nagyon is ide valóknak. mert a folklór, az ősi művészetek és a mai színház valódi értékeit is fölcsillantják — nagvon egyszerűen, közérthetően, populáris műfajban. Harmatszedő Anna és Ördögűző István egy pár; csakhogy ott a varázsolásokban járatos „harmadik", Tegnap, az algyői Anna-napi búcsún, délelőtt a népművészek kínálták kezük munkáját, délután hagyományőrző népi együttesek tartottak lendületes bemutatót. Képünk a vásári sokadalomban készült, mikor még bő volt a választék a bór", gyékény , kerámia, és egyéb portékákból Várudvari esték Majdnem az került a címbe. Várudvari esték — helyett. Tudniillik, a Bartók művelődési központnak az ünnepi hetek plakátjain szereplő rendezvényei jórészt elmaradnak. Magyarázat van bőven: az áprilisban feltételes megállapodások alapján összeállított műsor több tervezett közreműködője utóbb nem találta elégségesnek a feltételeket. és elállt a szerepléstől. Ki a pénzt kevesellte, kinek a környezettel voltak problémái; a Tanulmány Színház például a Szentivánéji álom előadásához négymázsás függőhintát használ — ezt nem lehetett hova tenni a várudvaron. Miután pedig kiderült, ki és mi nem jöhet a tervezettek közül, addigra az időpontok is eltolódtak, az újszegedi szabadtéri programok hetére már nem látszottak észszerűnek új felkérések. Így tehát: lesz diaporámaest, multiviziós bemutató, csak nem a vár- hanem a tanácsudvaron, szerdán este 9-kor. A műfaj jeleseinek (Dozvald János, Eifert János, Jung Zseni, Halmai László, Szabó András) munkáit láthatják az érdeklődők. A várudvaron majd augusztus 11-én és 12-én hallgathatunk régi zenét a Musica Antiqua, illetve a Kecskeméti Régi Zene Együttes előadásában. aki nehezen viseli szerelmi gerjedelmét: „Aki téged szeret, I aki téged kíván, / én utánam járjon / minden éjszakán." Megátkozza, elválasztja egymástól a szerelmeseket, úgy tetszik, legyőzhetetlen. István világgá indul Annája után („hét határon túl is I megkereslek téged, / a lábnyomod poráról lesöpröm az átkot"), s a mese végére megtöri a gonosz hatalmát, megégettetik a szerencsétlen pária, a szerelmesek meg boldogan élnek, míg meg nem halnak ... A dómszínpadon elhangzó varázsolások, könyörgések, imák nagyerejű Polner Zoltán-versek. Metaforákban szimbólumokban éppoly gazdagok, akár a hagyományban élő szövegek. Rossa László csodálatos. lírai dallamaival megemelik, igazi jnűvészetté nemesítik az egyszerű történetet, a színpadi akciókat. Rossa más részekhez — mintha mondaná: mese ez, gyermek — elidegenítő hangeffektusokat, virtuóz hangszerelésü, expresszív zenéket szerzett, amelyekkel az előadás több pillanata egészen modern színházi hatásokat ért el. (A Hegedős és a Kamarás együttes kiváló zenészeinek előadásában jól érvényesült a játékot, táncot kísérő többféle zenej stílus.) Általában azt is mondhatjuk, a korábbi táncjátékokkal összehasonlítva e mostani színházszerúbb, dramaturgiailag egységesebb volt. Több akció, a téma által kínált, a hagyományoktól nem idegen, de táncon kívüli elem került bele. Nóvák Ferenc és alkotótársai alighanem minden eddiginél több lehetőséget találtak, vagy csikartak ki maguknak arra, hogy színpadi ötletekkel, hangulatteremtő betétekkel, a groteszk felé hajló humorral tűzdeljék meg a játékot, s kössék velük össze a külföldi résztvevők fellépéseivel meg-megszakadó mese fonalát Ámbátor e máskor önálló táncbetétek most jobban is belesimultak a produkció egészébe, hiszen a mese szerint István az Annát kereső vándorútján találkozott más népekkel, akik között hol megértő, segítő jóakarókra bukkant, hol olyanokra, akik a Boszorkány cinkosai. A Jó és a Rossz harca tehát töretlenül folyamatos lehetett, ám a minden eddiginél nagyobb koherenciának ára is volt, nevezetesen: kevesebb eredeti •tánc „fért" a színpadra, a szép magyar táncok úgyszólván a finálékba szorultak. Valamit valamiért — mondhatnánk, s aki kárpótlást keresett, azért talált. Például a pleveni bolgárok táncbetétjében Az idei fesztivál legjobb, legkiforrottabb külföldi együttesének szigorú kötöttségű, éppen ezért rendkívüli tánctudást, mozgáskultúrát, fegyelmezettséget kívánó lánctáncaihoz bezzeg nem applikált kiegészítő színpadi ötletet a rendező-koreográfus! Ez a darabrészlet ugyanis önállóan állt a lábán, hirdetve az eredeti néptánc diadalát. Az összes' többi, külföldiek által előadott betétet a Boszorkány (Juhász Róza), Anna (Ráckevei Anna) és István (Bubik István) az illető tánchoz kitalált akciója fűszerezte, élénkítette. Így vált erénnyé a szükség, s bizonyíttatott, hozott anyagból is lehet dolgozni... A főszereplő színészek teljesítményén egyértelműen érződött, hogy magával ragadta őket az az intenzív alkotói légkör, amely jellemezt^ a táncjáték megteremtésének — színházakban szokatlanul rövid — folyamatát. A színészi sokoldalúságról adtak szép bizonyságot mindhárman. Bubik adottságai, besorolhatatlan hangfekvése, különleges hangszíne, fizikai ereje itt igen jól érvényesült. Ráckevei Anna a lírai jelenetekben élt igazán. Juhász Róza — mindig. Vibrálóan izgalmas, érzékeny, szuggesztív egyénisége, tehetsége sütött a színpadról. (Imrik Zsuzsa tervezte hatásos, vörös-fekete jelmezét.) * Régóta tudhatni. hogy Nóvák Ferencnek, a táncszínházcsinálónák, színpadi ötletekért nem kell a szomszédba menni; azt is, hogy a Dóm előtti deszkák minden négyzetcentijét, az egész teret úgy ismeri, hogy előre meg tudja mondani; ha a színpad egy pontján ez és ez történik, a D szektor ötödik sorában így és így érez a néző... A hatalmas térbe rajzolt keresztirányú vonulások, lehetőleg gyertyával, a tömegjelenetek kimunkált térbeli alakzatai, az egész „ügy" szervezése, mozgatása arról szól, hogy Nóvák a szó nemes értelmében vett hatáskeltés mestere. A finálékat ezúttal tanítványaira bízta: az erdélyi és dél-alföldi táncok, a dús, mozgalmas színpadi tablók most sem tévesztettek utat a közönség szívéhez. Foltin Jolánt sejteni a Boszorkányszombat és a gyönyörű lánytáncok koreográfusának, mindkét műfaj remekül illeszkedett a játékba. összefoglalásul? A bemutató hosszú tapsrendje, az eső által megzavart második előadás közönségének kitartása: beszédes. Sulyok Erzsébet