Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

8 Szombat, 1987. július 25. DM1 m°flgzin Nyaralás rangon alul A/, égből tűhegyek milliárdjai zuhoglak alá. — Nonszensz! mondta az aszKzony. Hangja azonnal elhalt, mintha a testét korbefogó, forró homok itta volna be. Kétrészes fürdőruhájának szélei mélyen vágódtak a húsába, s ettől szétszerelhető, óriási játékbabához hasonlított. Orrára ragasztott', hosszúkás levél szúrt arcából a magasba, és férje borzongva gondolt arra, hogy bármelyik pillanatban előmászhatna alóla valamilyen nyálkás, csiganyomot hagyó bogár-szornyúseg. Fehér mezes, fiatal lány andalgott át látómezejen, és ö szinte megjegyezte: „Mintha frissen hullott hóból szitált volna magára dreszszet...", de idejében megfékezte nyelvét, és igy megúszta, hogy felesége ismét legorombítsa egy jól irányzott idegen kifejezéssel. Hátuk mögött emeletes alpesi nyaraló emelkedett, aranyesőbokrokkal koritve. A férfi játékosan húvös hegyekkel, melyzölcl fenyvesekkel, piszírángsimogató, fényes vizű patakkal társította képzeletében képét, de a hét végere már beleunt, ós érezte.) hogy mennyire kirt n szemhatárig eltaposott sik vidékből ózondús illatot, bakancs-cslkanást, tiroli vadászkalapot, havasi gyopárt és visszhangzó hollahót idéző stílusával, s azóta számba sem vette; illetve csak annyiban, hogy továbbra is sűrűn szőtt szögesdrót kerítésének tüskéire akasztotta ruháit. (A tavaly remekül érezték itt magukat, külföldön, n havasokban töltött szabadságuk utolsó akkordjait játszották el ezen a fövényen, három napra megszakítva hazafcle-útjukat, s a csinos alpesi házacska édes nosztalgiával kísértette őket egész éven ót. De nem pusztán a nosztalgia miatt tértek vissza c sós tavacska partjára; a tetőtér-beépítés elvitte minden pénzüket az idén, s most alkalmi szegénységükben élvezni próbálták ezt a kényszer-tengerpartot.) A. móló csúcsában gyermekek labdáztuk. Szivárványos permet lebegett fölöttük. A tavaszi magas vízszint Iszaprétegében hoszszú lábú, színes madár tapicskolt a sziget felé. Néhány merészebb úszó a tó közepén szelte a vizet. Hátún fekvő, nagyhasü lérfi lebegett a labdázó gyermekek közelében, a bokros alat't beömlő ér áramlása lassan vizle sodorta, aztán már csak kopasz dombként égre dudorodó hasa látszott. Az alpesi házban porszívó dongott. Az asszony átfordult, hogy hátát tárja a napnak. — Megbabonázlak vagy megkukultál? — kérdezte férjétől. — Gondolkozom. — Csak nem ... —- Egy kétrészes képen... A bal felében izzó sivatag, dúnék meg minden, majd utánanézek a képes lexikonban, de a homokban' Virgonc, ezüstös halacskák ficánkolnak ... A kép jobb felén tengermélyi táj, burjánzó növényzettel, kagylókkal, hajóroncscsal és közöttük tevekaraván haUad, kajla puskás, burnuszos arabokkal... Megfestem! — jelentette ki határozottan, de tekintete könyrtrgön kutatta az aszszony izzadó hátát. — Mit szólt? — Melegein van — felelte bágyadtan az asszony —, hagyjál... — Kérlek szépen! Nem messze a parttól zöld bódé állt. sötét belsejéből üvegcsörompölés hallatszott ki. A férfi előkereste pénztárcáját és odament. A bódé mögötti partszakaszon strandoltak, a legtöbbe^: mintha egy hajókatasztrófa kiVetett áldozatai hevernének egymás hegyén-hálán a homokban. Kiszálkási idolt, festeknyomokat őrző, korhadt csóTiak hevert a kibelezett, sárga autóbusz váza mellett, amelyben tavaly még elsősegély-szolgálat üzemelt egy szeplős orvoslany személyében. A csónakot dupla izmú bajnok kezelte, készen, hogy fuldokló ulán vesse magát, de csak izomzatát csodáló kiskorú lányok jutottak osztályrészéül; őket hajókáztatta naphosszat a látóhatár mindent egybemosó homálván túl. Most a húsitös lány volt a fő attrakció; a mentőszolgálat roncsain gyermekek fentek feneküket. A közelben úszólecke folyt; békányi kölykök figyelték sírásra torzult arccal mesterüket, aki pillangómozdulatokkal kanalazta a levegőt, mintha a napkorongot akarta volna leütni az égről, később a mely vízben úszókra hívta fel tanítványai figyelmét: tizen is szelték tempósan a tavat. A hátán libegő férfi olybá tűnt meredő hasával, mint egy hatalmas müanyaghordó. A kocsi parkoló felöl vánszorgó, sóhajtásnyi szellő benzinbúzt szitált. A delelőn átforduló nap az asszonyra tolta az alpesi villa árnvékát. Amikor férje visszatért. a négy üveg Coca Colával, kipakolt a strandtáskájából, felszeletelte a kőkemény kenyeret, retket pucolt és meghámozta a felvágottat. Aztán csak bámulták ebédjüket reménytelenül, undorodva ... — El.sö és utolsó nyaram, amit igy töltök! — fakadt ki az aszszonv szinte sírva. — Láttál egyetlen ismerőst itt? Ugye, a jobb emberek messzire elkerülik az ilyen nyomorú helyeket! Életemben nem szenvedtem és nem untam magam ennyire, jnint most... — l'nod magad? — kérdezte kajánul a férfi. — Saját magad? — Unatkozom — helyesbített a felesége. — Istenem, istenem ... És ki kell tartsunk, ha fene fenét eszik, akkor is, vagy rajtunk röhög majd mindenki otthon. 11a kibírunk itt még egy hetet, azt mesélünk majd otthon, amit akarunk! Mintha külföldön nyaraltunk volna, Olaszországban! — Pedig, ha akarod, akár ma is haza ... — Persze, hogy akarom! — vágott férje szavába az asszony. — De lehetetlen! Ha most hazamegyünk, kl hiszi el, hogy hét nap alatt megjártuk az olasz tengerpartokat. — Akkor maradunk — mondta unollah a térti. — Csak idejében mondd meg, hogy hol jártunk. nehogy lebögesselek .. , Más nincs? — mutatott a felvágottra. — Konzervhal. — Blóööecee ... — miméit hányingert a férfi. Az alpesi ház ablakában napral'orgórrünlás pongyolában középkorú nő jelenti meg. Fehér cendöt tartott a kezében, látszott hogy integetni készül vele. Hunyorogva kutatta a móló közönségét, aztán a húsitös bódé xórul ácsorgókat vette szemügyre. Ingerülten hátraszólt valakinek a szobába: — Sehol sem látom! — Jó lesz, fiam, ha kimegy a strandra és megkeresi. Az úr néha úgy viselkedik, akár egy gyermek, tudhatja! Na! Indul, vagy kezdősebességre var, trampli?! — Boldogabbaknak képzeltem őket — suttogta férjének az aszszony. — Ilyen ház. s akkor... — Nagyobb kutya nagyobb bajjal jár — vihogott a férje. Az ebédidő lecsillapította a lubiekolókat, csak a hálán libegő. nagyhasú férfi maradt továbbra is vizén. Dombnyi hasa úgy rajzolódolt ki a láthatár kékes falára, mint egy kis tengeralattjáró tornya. Valahonnan sirály közelitette meg, majd felhúzott az elveszejtő magasba. A kerítés tövében eszegető házaspár egyre súlyosabbnak érezte nyaralásuk mártiromságát. — Vagy mit szólsz ehhez? — kérdezte teleszájjal a férfi. — Képzelj el az előtérben' egy modern várost, reklámok, fények, fertő meg minden, mögötte modoros hegység és a maga biblikus kietlenségében. s fölötte áttetsző, megfeszített Krisztus, amint egyik kezét kitépi a szögből és eltakarja vele a szemét... — Engem fess meg ezen a parton, amint eltakarom a szemem! — De én komolyan beszélek — méltatlankodott a férfi. — Én is! — emelte fel hangját az asszony. Társaság haladt el mellettük, s az asszony előrehajolt, hogy eltakarja testével szerény ebédjüket. Férje éppen szalámikarika után nyúlt; keze ütközött felesége mellével. — Megőrültél'" — Az őrület a zsenialitás édes testvére — felelte a férfi, de a szalámikarikát nem eresztette el. — Koszönöm. Fülsértő nyikorgással kinyílt az alpesi villa kapuja, és lengén öltözött, földbarna parasztaszszony sietett ki rajta. — Olynn, mint Maria Sabina, a mexikói vajákus asszony! — Aki hallucinogén gombával gyógyít? — fitogtatta jólérlesültségét az asszony. — Nyolcvanhét éves már, tudtad? — Maria Sabina... — mélázóit a férfi — Megfestem, amint tíz ujja helyén tiz gomba nő ... Körmös gombák, karmos gombák, és spórától duzzadnak az emlői.,. — Engem fess meg, amint szétesem az unalomtól! — Ha majd cserepeidben látlak — mosolygott a férfi. Verébforma madár penderült a közelükbe, és mohón, lüktető beggyel leste a homokra hulló morzsákat. A túlpartról langyos szél szabadult a tóra, elhessentette a benzinbúzt s lassan, állhatatosan tolta maga előtt a vizén sziesztázó férfit, akit úgy tartott fenn búbos hasa. mint az asszír harcosokat bőrtömlőjük, amikor átúsztak a Tigrist. Az égből újra előbukkant a sirály, előbb csak akkora volt, mint egy szitakötő, de hamarosan kinőtt az cgvre apadó távolságból, teljes nagyszerűségében széttárt szárnyaival, torpedó alakú testével, ívelt csőrével, és röptében lecsapva végigszántott a vi/.böl kidomborodó pocakon. A férfi fel sem vette, csak a szárnyak szelében felborzolt víz repedt egyre táguló körkörös barázdákra körülötte. • — A madarak barátja — lelkendezett a férj. — Micsoda idegzet! — álmélkodott a felesége. — És mekkora az a madár! Akár egy kappan . .. Vajon mir kor jutunk mi még kappanhoz?... — Én már hozzájutottam — nézett gyűlölködve férjére az asszony —, de jobb, ha nem is beszélünk rólad! A sirály közben a pocakra záródó kört írt le, majd győztes vijjogással rátelepedett. Felkapta fejét, csőre megvillant, mint a hüvelyéből előrántott gyilok, s amikor lecsapott vele, a» bódé mögötti, zsúfolt fövényen kiáltozni kezdtek a strandolok. Néhányan a vízbe vetették magukat, és gyors tempóban a libegő test felé úsztak. A sirály bevárta őket, csak akkor emelkedett a levegőbe, amikor az úszók verte hullámzás átfordította a testet. Az alpesi ház ablakából sikoly szakadt, és hamarosan feltűnt Maria Sabina jajveszékelve, ahogy illik. — Hogy lehet ilyen unalmasan elpusztulni? — Ege... felelte a férj. — Jellemző! — És méltó ehhez az unalmas helyhez... Nyomorú környezet, nyomorú halál... Hát, szivem, jövőre külföldön nyaralunk! Valahol, ahol barlangok is vannak, mart van egy remek ötletem! Festek egy barlangot, ami egy ember gyomrába nyílik és sirályok röpködnek benne, mint a denevérek. Mit szólsz? — Fesd meg előbb. . . — Egen .., Csak egy Jó barlang kéne mintának... — Majd külföldön — bíztatta az asszony mosolyogva. — Majd külföldön, drágám, ott lyukasabbak! — Milyenek? — hökkent meg a férje. — Akarom mondani: tágasabbak, meg minden .. Külföldiek ... — Nonszensz! — vágta rá diadalmasan a férfi; állta felesége tekintetét, aki hirtelenjében nem talált megsemmisítő idegen kifejezésre. s a sírás környékezte meg. Közben már kihúzták a puffadt tetemet, s a strandolók álmélkodva állták körül, mint valami halkülönlegességet. A sós vizű tó közben hangtalanul ásított unalmában. MATYAS B. FERENC DEÁK MÓR Torzul az idő Torzul az idő. Arcomon éjszaka-szőr és pengenyom. Tükröm is csonka. Megvakul, ahogy én, moccanatlanul. Magamat tépem. Fogsmom nyoma nem bűnjel másokon. Csak fogy az erő. S a fehér lepedőt elönti a vér. Franciaország megszületése Szerte a világon, de legalábbis Európában, ezekben a hetekben emlékeznek meg arról, hogy kereken 1000 esztendővel ezelőtt, 90'7-ben koronázták királlyá Capet Hugót. Párizs, Orleans, s a francia hercegség urát. Egyúttal ez a dátum jelzi a középkori francia állam megalakulásának kezdetét is. Capet Hugó alapítja meg azt a dinasztiát — a Capet ingekét —, amelynek tagjai a Valois és Bourbon mellékágakkal 1792-ig uralkodtak Franciaország felett. Ha úgy tetszik. Franciaország a nyugati keresztény világ első állama, amely napjainkig fennmaradt. Ha írott történeti forrásokra hagyatkozva akarjuk megrajzolni azt az utat. amely a mai Franciaország területén az 1000 évvel ezelőtti koronázáshoz vezetett. csaknem egy teljes évezred eseményeit kell áttekintenünk. Az első adatok arról szólnak, hogy amikor Julius Caesar, a Római Birodalom későbbi feje ezt a területet 58—52 között meghódította, gall őslakosságot talált itt, amely keményen védekezett, de a római légiók végül legyőzték. A kelta gallok a romai megszállás évszázadai alatt átvették a római kultúrát és vele a provinciális latin nyelvet. Közben — a 2. és 3. században kezdett elterjedni a gallok közölt a kereszténység, s ezidötöl Gallia a kereszténységnek Itália után valósággal a második hazájává vált. Az 5. században megkezdődtek a barbárok: a vízigólok, a burgundok, a frankok, a hunok stb. betörései. Francia területen szenvedett vereségét 451-ben, a catalaunumi mezon Attila. A betörő germánok közül több tol *zs letelepedett. A Loire folyótól délre a nyugati gótok, keleten a burgundok és északon a frankok. Csakhamar átvették az őslakos gallok kultúráját es nyelvét. A frankok azok, akik uj nevet adtak Galliának, amelyei ezidötöl neveznek a „frankok honának", azaz Franciaországnak. Királyuk. Clovis) (Chlodvjg) megkeresztelkedett (496), s elfoglalta a mai Franciaország majdnem teljes területét. Utódai alatt birodalma szétbomlott. majd amikor a dinasztia (Merovirg) kihaltával Martel Károly került az ország élere. a frankok birodalma ismét egységesse vált es megerősödött. 732ben megállapította és legyőzte a Loire-ig előnyomuló arabokat es ezzel megmentette a nyugati kultúrát. megszilárdította uralkodói hatalmát s megalapította a KaFrancia harcos a idejében Karolingok :• 'ürí** • .. Nagy Károlynak, a német-római császárság mcgalapitn.janak bronz lovasszobra a párizsi Clunyimúzeumban i roling dinasztiát, amely Nagy Károly uralkodása alatt <772— 814) erte el hatalmának csúcspontját. Nagy Károly volt a legnagyobb frank uralkodó, birodalma csaknem egész Európára kiterjedt. A rómaj pápa 800-ban római császárrá koronázta, s így uralkodása alatt helyreállt a nyugat-római császárság. Unokái U43-ban, a nevezetes verduni szerződésben szétosztották egymás között birodalmát. Lotháré lett Itália. Német Lajosé a Rajna vidéke. Kopasz Károlyé pedig a nyugati frank birodalom, azaz. a mai Franciaország jó része, melynek kelta-gall. római és germán lakói egy új noppé, a francia nemzetté olvadtak össze. Kopasz Károly <843—877) alatt kezdett kialakulni a hűbéri-feudális rend Franciaországban, hogy példakent szolgáljon majd a többi európai államnak Uralkodói időnként megszerezték a római császári koronát is, igy Nagy Károly teljes örökségét sikerüli egyetlen kezben egyesíteniük. De Vastag Károly halála (837) után a nyugati es a keleti, továbbá az itáliai Frank Birodalom soha többé nem egyesült egyetlen uralkodó alatt. A normannok szakadatlan betörései es a pártviszályuk. végül a szaracénok és a kalandozó magyarok hadjáratai következtében a nyugati frank birodalom csaknem darabjaira hullott A Karolingok francia agának kel utolsó tagja már úgyszólván semmi hatalommal sem rendelkezett, hiszen II. Lotliur (954—988) es fia. V. Lajos (988—987) csak egyetlen város: Laon fölött uralkodott. V. Lajos halála után a gall — immár bízvást mondhatjuk francia — főurak visszautasították a Karolingok német aganak trónigenyét s maguk közül választottak 987-ben új királyt, a leghatalmasabb es legrátermettebb francia.főurat, Capet Hugó személyében. Franciaország tehát, a verduni szerződés után ugyan önálló útra lepett, de uralkodóinak szemelyen keresztül tagja volt a keleti, nyugati es itáliai Frank Birodalomnak, saját nemzetéből választva uralkodót, e« a perszonal un lóhoz hasonló kapcsolat egyszer s mindenkorra megszűnt. Ezért tekintik Capet Hugó koronázását egyúttal a minden szempontból szuverén francia állam tetrejottenek. CSONKARÉTI KAROLY ^omm