Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

Szerda, 1987. július 22. 3 Tormalevél - gyógyászathoz Az ország legnagyobb tormalermelő gazdaságában, az Üjlétai Új Élet Tsz-ben az idén 80-90 millió forint bevételre számítanak a hazai és külföldi piacokon is keresett csipós fűszernövényből. A gazdaság szántóterületének egyharmadán termő tormának nemcsak a gyökerét értékesítik, hanem nagy, sötétzöld színű levelét is, ami élelmiszeripari és gyógyászati célokra alkalmas. Kipréselve például savanyúságok készítéséhez nyernek természetes színezőanyagot. Gyógyászati eljárásokhoz szükséges kivonatokat állítanak elő belőle; például olyan készítményt, amivel gyorsabban és pontosabban meghatározható a szervezet vércukorszintje. Hajregeneráló szerhez is adalékanyagul szolgál a tormalevél hatóanyaga. Az Új Élet Tsz tormatermelése az elmúlt években hektáronként 4 tonna körül stabilizálódott. Most — a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel közösen — nagyobb hozamú új fajták előállításán dolgoznak. Munkanapáthelyezések Az Állam] Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelkezése szerint az év második felében az alkotmánynapi, illetve a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódva változások lesznek a munkarendben. Eszerint augusztus 20-a csütörtök munkaszünet, 21 -e péntek heti pihenőnap, 22-e szombat szabadnap, 23-a vasárnap pedig rendes munkanap lesz. A karácsonyi munkarend az alábbiak szerint módosul: december 24-e csütörtök heti pihenőnap, december 25-e és 26-a munkaszünet, 27-e vasárnap munkanap. (MTI) Forog a pénz, mint a rotátor Piac nagyban és még nagyobban Az emberbe olykor mélyen belérögzödik egy kép, tudj' isten miért. En például nagyon élesen emlékszem egy télre, amikor úgy adó<Jott. hogy minden hajnal (koromsötét) kinn talált a Marx téri piacon. Nagy sürgés-forgás, csizmás, bundás, kucsmás emberek söpörték a havat az asztalokról, újabb, s újabb Wartburg és egyéb kombik érkeztek zsákokkal, ládákkal. Bár még nem virradt, de kivilágosodott az ég, s a lámpafényben látni lehetett, hogy egyre sűrűbben esik a hó. Elhalkultak a zajok. Még negyedórám volt a busz indulásáig, kávét kértem, és állva aludtam. Közben folyt a nagybani piac, lila és zöld köteg bankók cseréltek gazdát. Érdekes a piacok hangulata, de én Juhász Józsefné piacfelügyelőtől csak adatokat kértem. — A városi tanács szolgáltató üzeméhez tartozó piacok felügyeletét mind én végzem — mondta. — Ilyen például ez a Marx téri piac, azután a Szent István téri. a dorozsmai, az algyői, az újszegedi, a tápéi... Nem unatkozom, annyi szent. Itt, a Marx téren hetipiac és nagybani piac egyaránt van. — Szerdán, szombaton és vasárnap van hetipiac, ugye? — Igen... Ilyenkor kicsi a felhozatal. A nagybani piacra azonban az égvilágon mindenhonnét jönnek kereskedők. Siófokról is, Nyíregyházáról is... — Ezek szerint olcsó a szegedi piac. — Olcsó, hiszen itt van a környéken ez a rengeteg tanya. Akár harminc-negyven kereskedő is jön, vásárol. 6 viszi az árut egy-egy napon. De persze nem egyszerre... Hogy mondjam, lépcsőzetes a „nyitva tartásunk".. Van, aki este hattól reggel ötig árul, aztán olyan is aki reggel tíztől este hatig, vagy reggel négytől tizig. A viszonteladóknak egy háromszög alakú hely van fönntartva, itt lehet rakodni, termelő, kereskedő és ag áru egyaránt elfér. — A kistételben piacozók sem összevissza árulnak. — Nem • •. Van ugye. banomfisor, túrópiac. kocsisor, tejsor ... Van aztán a „Nagytükör"... Az autópiac a sportpályánál van .. milyen pálya is az? .. — Talán Szeol... — Igen, az .. A Szent István téren van a rongypiac. Ezt ugye, tudja .. Aztán van a dorozsmai kirakodó-, és állatvásár, és még más is. — Mennj/ibe kerül a piacozás? Helypénzzel, egyebekkel együtt. — Nézzük csak: az asztalbérlet egy évre ezer forint, vagy havonta egy-egy százas, illetve naponta tizenöt forint. Van 70B asztalunk, ezek közül 430-at bérelnek. — Parkolásdi j? — Parkolásért alkalmanként egy-egy tízest fizetnek az emberek vagy havonta kétszáz forintot. Nem hét... Kettő . Kettőszázat. Ez így olcsóbb, mint az alkalmankénti, tehát aki rendszeresen idejár, ezt választja. — Ez még nem minden: a piacozónak az áruért is fizetni kell. Kilónként ugye? — Kilónként... Azaz várjunk csak: ha zsákban hozzák az árut, batyuban vagy zacskóban, tíz kilóig két forint, ötven kiló fölött hat forint. A kosár, garaboly már más... öt kilóig kot forint, s'jiüszón fölül hat. lácja, azaz rekesz esetében íjiégintcsak két forintot kell fizetni öt kilóig, hatot viszont harmincon túl. Vannak olyanok is, hogy. .. mit is mondjak hirtelen... Dorozsmán egy lóért negyvenet, borjúért, csikóért harmincat kell fizetni. ' — Eztán, látom, huszonöt tojás két forint... A kisebb koszorú két forint, a nagyobb pedig ... Látom, gondoltak mindenre. — Ki van ez találva... És mégis jönnek az emberek. S miért jönnek? Mert megéri nekik. No persze, jönnek idős bácsik, nénik is, mondjuk két garabollyal.,. Vagy hárommal, amennyit be tudnak hozni a városba. Nekik, nem tudom . De a nagybani piacra termelöknek holtbiztos hogy megéri. Nézze, behoz valaki nyolc-tíz-tizenkét mázsa árut. Hogy milyet? Sokfélét. . Paradicsomból egy mázsát, vagy kettőt, vagy hármat. Ezt eladja (nem tavasszal, az más Most!), tehát eladja csak kettőezer-nyolcért, vagy háromezerért. Ezzel együtt behoz még öt mázsa krumplit. Eladja, mondjuk, négyezerért. Persze, többért adja el, mert többet is hoz be, de most csak ennyit vegyünk. Még nincs vége, mert behozott ezzel együtt cseresznyét is, meggyet is ... Barackot, almát, körtét... Mikor mi van. Ezért kap, kerekítsünk lefelé, hétezerötöt, vagy nyolcezret. Hát ez elég sok. . Nagyon kedvezőtlen esetben csak egy tízest visz haza. Ennyi az első fuvar ára. Mert aztán fordul is rögvest a teherautóval, s behoz még ennyit. Egy átlagos termelő... — Es a nem átlagos? — Hát az egészen más ügy . .. Nagyon más. A nem átlagos termelő februárban behoz ezer darab zöldpaprikát, s eladja öt forintért darabját Naponta. Hoz ő be mást is, de ezt ne számítsuk most bele.. . Eleve így kezdi az évet, s aztán persze folytatja is. Mindenből mindig az elsőt hozza... Most, ilyenkor meg beszállít száz zsák paprikát. Egy zsák paprika tiznhét-húsz kiló. Ez, ha csak tizenhéttel szorzom be, akkor is tizenhét mázsa. Kilóját eladja huszonnégyért... Szép, ugye? Negyven-ötvenen vánnak, akik pótkocsis teherautóval hordják be az árut. Persze, egyet fordulnak is, s az már a duplája... — Ha ezt eladták, mit csinálnak? Hiszen van fél szabadnapjuk ... — Dolgoznak. Gyárakban, például a textilben ... Meg otthon, a háztájiban és egyebüt. Van dolguk - elég, hiszen, gondolja csak él, mekkora föld kell száz zsák paprikához! Es mekkora a rizikó! Permetezni, öntözni . .. Rengeteg munka! — Es pénz is... Nem tudja, mire költik? — Járt már Zsombón? Zákányszéken, Borda ny ban? Olyanok a házak, erkélyek, kiugrók, hogy... És a szobák! A bútorok! — Hm... — S a gazdaságuk persze, teljesen gépesített. Ma már nem kézi permetezővel permeteznek, amit fölvesz az ember a hátára satöbbi.. . Minden korszerű, minden a legújabb. — Ez helyes... Ha már megvan az a töke, ne álljon, mint szamár a hegyen. Forogjon, mint a rotátor. Farkas Csaba Költségvetés és hiány A

zt hiszem, egyetlen normális) ember, család sem viselheti el, hogy huzamosabb ideig, a csodában reménykedve, rendszeresen többet költsön a jövedelménél. Ha mégis, akkor a fokozatos eladósodásnak maga látja a kárát. Más a helyzet, ha az államgazdálkodásban keletkezik deficit. Ilyenkor a közöstség fizet rá a túlköltekezésre, nem kevés olyan ember is, aki jó munkájával ered|ményesen gyarapította a költségvetési forrásokat. Van egy másik hátrány is. Mint ahogy az adósságokból nagy lábon élő embert is félrevezetheti a helyzete, elfeledtetheti véle: vigyázz, nem úgy dolgozol, hogy így élhess! •—, nálunk is a vállalatok, a lakosság előtt elfedi a gondokat a költségvetés hiánya. Hiszen az állam (úgy költekezik, mintha a hiányt is megtermeltük volna, adja azt a pénzt is, amire a termelésben nem volt meg a fedezet. Természetesen, bizonyos hiány elfogadható nálunk is, másutt is, bizonyos hiány tervezhető. Nagy a baj viszon/t, ha a hiány kétszerese a tervezettnek. Ez következett be nálunk. És még nagyobb a baj, ha a gazdaságban, a társadalomban egyöntetű az igény a gondok állami segédlettel történő orvoslására,, ami deficitnövelő tényező lehet. Ez is bekövetkezett minálunk. Az Országgyűlés nyári ülésszakának, de előtte, a Központi Bizottság áprilisi üléséinek gazdaságunkról adott diagnózisa is nagy figyelmet szentelt a deficittünetnek. Eszerint tavaly az Országgyűlés által jóváhagyott összegnek több mint kétszerese, kereken 47 milliárd forint volt az állami költségvetés hiánya. Az ok, amiről a pénzügyminiszter is beszélt a Parlamentben: a termelésben nem jött létre a számított teljesítmény, s ehhez neim igazították hozzá az elosztást; miközben az állam 9 milliárddal kevesebbet kapott a vállalatoktól, mint amire számított, 16 milliárddal több támogatást adott a tervezettnél. S ha a deficitet növelte a nagyobb felhalmozás, a társadalombiztosítási kiadások növekedése, a vállalatoknak adott kárpótlás a saját hibájukon kívüli expqrtveszteségeikért, a döntő ok a teljesítmények elmaradása, és a _ sok központi támogatás. Elcsépelt a Jiasonlat, mégis ma is élő valóság: állam bácsi segít, állam bácsi megrövidíthető. Magyarán: a gazdaságirányítás olyan felelősségeket is átvállal, amelyeket helyben, a vállalati szférában kellene viselni. így a jobbaktól származó állami bevételek nem vándorolnának: a gyengékhez. Valójában tehát az államnak meg' kell keményítenie a szívét azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek „csőrüket tátogatják", ahelyett, hogy piacképes, gazdaságosan termelhető termékeket gyártanának. A miniszterelnök-helyettes a KB-ülésen is szóvá tette, hogy vállalatainknál 7-8 milliárd forint pénzügyi hiány rendezetlen, és nagy a (veszélye annak- hogy a vállalatok, a minisztériumok állami pénzforrások igénybevételével akarják tartozásaikat kiegyenlíteni. Márpedig ezt a lehetőséget el kell zárni előlük; ha nem akarjuk a deficitet növelni, sőt, ha csökkenteni szeretnénk azt. Az az igazság, hogy érték csak a termelésből származhat. A felső és külső segédletek csak elfedik, elodázzák a problémákat; a gondot a termelés átalakítása, gazdaságossá tétele odja meg. Ehhez viszont a rendelkezésre álló támogatást meg kell adni. A nagy pénzeszsák felé kacsintgatás nem a legmegfelelőbb vállalati taktika ma. Mint ahogy ma nem az a jó igazgató, aki több központi segítséget ér el. Ügyeskedés helyett a fejlesztés, gazdálkodás, vállalkozás ígér biztos jövőt. Persze, ezeket a szükséges „lenti" folyamatokat jobb kormányzati munkával kell kiegészíteni. Hiszen a vállalati eredményeket gyorsabb országos műszaki fejlesztéssel, maximális előnyöket nyújtó gazdaságfejlesztő programokkal, az állami terhek mérséklésével kell megalapotoni. Lágyszívűséggel, főképpen összeköttetéssel nyújtott indokolatlan támogatások tízezrek munkájának eredményeit húzhatják keresztül. A még felelösebb döntésekre annál is inkább szükség van, mivel a költségvetési deficit leépítéséért a lakosságnak is áldozatot kell hoznia. Bizonyos áremeléseken túl vagyunk, már, s a jövőben is várható a lakossági jövedelemnövekedés szabályozása. Ilyenkor még jobban elvárják az emberek a felelösebb, körültekintőbb gazdasági döntéseket, legyen szó exporttámogatásról, vagy a válságágazatok helyzetének rendezéséről. A közvélemény is megfogalmazza már: inkább vállaljuk a szerkezetmódosítással járó szociális, egyéb feszültségek megoldását, mintsem maradjon minden a régiben, és termeljük tovább a veszteségeket. És még akkor ott vannak a költségvetési intézmények, amelyek működését szintén olcsóbbá — és majdnem valószínű, hogy ezáltal jobbá is — lehet tenni. A Minisztertanács most a költségvetési intézményrendszer szervezetének, finanszírozásának átfogó vizsgálatába fogott. Hasonló szemrevételezés a tanácsok területén sem árt, bár az Országgyűlés éppen legutóbb járult hozzá a tanácsoknak nyújtott állami támogatások kétszázalékos csökkentéséhez. Itt nemcsak az a gond, hogy a forráskivonást lehetőleg ne érezzék meg az iskolák, óvodák, a kórházak. További mély, és lehetőleg az eddiginél demokratikusabb mérlegelést kíván annak felderítése, honnan lehet még elvenni a pénzt a nagyobb közösség megkárosítása nélkül. Talán csökkenteni lehet a magánházak részére szolgáló telkek elő-közművesítését, a túl drága és luxus színvonalú lakóház-felújítást, a felesleges hivatalok számát, a tartalékokat? Bizonyára ezek a lehetőségek is felmerülnek a vitákban, ha komoly kényszerré válik a költségkímélés. S

úlyos gond a költségvetési deficitünk. szintre hozatala lényegében összefügg azokkal a folyamatokkal, amelyeknek célja a kimozdulás, a kibonitakozás. Ezt az óriási hiányt mindannyiunk gyenge munkája, benne a gazdaságirányítás következetlenségei hozták létre. Hogy terhei ne szakadjanak gyermekeink, a jövő nyakába, a tartozás kiegyenlítéséhez hozzá kell fognunk! Komornlk Ferenc Javult a közegészségügyi helyzet Köjál-ellenőrzés a Velencei-tónál A múlt szezonhoz képest javult a közegészségügyi helyzet a Velencei-tónál. A vendéglátó helyeken nagyobb a tisztaság, az ott dolgozók jobban ügyelnek az előírások betartósára, a korábbi szedett-vedett bódék helyett jól tisztán tartható, a közegészségügyi feltételeknek mindenben megfelelő pavilonokból kínálják az ételt, az italt. Az idegenforgalmi főszezonra a velencei, úgynevezett ifjúsági strandon, valamint a gárdonyi strand keleti szakaszán újabb nyolc árusítóhely nyílt. Elsősorban ezeket, valamint a tóparti táborokat, szálláshelyeket és a nagyobb forgalmú vendéglátóhelyeket keresték fel a napokban a gárdonyi közegészségügyi szolgálat szakemberei. S bár tetőzött az idegenforgalom — egy-egy hét végén 120 ezernél többen hűsölnek, strandolnak a fürdőzőhelyeken — az ételtitalt árusító pavilonokban nem találtak kifogásolnivalót az ellenőrök. Minden rendben volt a velencei úttörőtáborban is. Az ifjúsági üdülő- és kirándulóközpont Expressz táborában tapasztaltakról viszont nem nyilatkoztak elismerően. Nem a tisztaság ellen volt kifogásuk, hiszen piszkot, szemetet nem találtak, hanem a tábor szemmel látható állagromlását tették szóvá. Az egy-egy turnusban félezer fiatalt üdültető táborban a jelek szerint évek óta nem volt felújítás. A faházakról lepergett a festék, a sérüléseket farostlemez lapokkal foltozták be. Szóvá tették a szakemberek, hogy több zuhanyozóra lenne szükség a táborban, a félezernél több fiatal ugyanis nyolc zuhanyfülkén kénytelen osztozni, ugyanannyin, amennyit a szomszédos úttörőtáborban száz kisdiák használ. Gyors megoldásként a gárdonyi Postás kempingéhez hasonló konténermosdók, zuhanyozók felállítását javasolták az ellenőrök. A tábor önerejéből azonban képtelen a fejlesztésre, de az üdülőközpontnak az ifjúsági turizmusban betöltött szerepe és fontossága sürgős megoldást követel. Ellenőrizték a Köjál munkatársai az üdülőtelepek, közterületek utcáit is. Megállapították, hogy a szemétszállítás rendszeres a tóparton, de egyes üdülőterületek félreesőbb részein is ideje lenne lekuszálnl az embermagasságú gazt, füvet. Rendszeres ellenőrzés A nyár derekán munkában vannak a kerti növényvédő gépek és a repülőgépes szolgálat légi jármüvei is gyakran elhúznak a gyümölcsösök, illetve a szántóföldi növények táblái fölött. A nyári kánikula ugyan némileg lefékezte a gombabetegségek előretörését, például a peronoszpóra az idén viszonylag lassabban terjed, ám — és éppen a hőség hatására — az egyes növényi kártevők alaposan elszaporodtak, és ez gondot okoz a védekezésnél. Mindent egybevetve azonban — a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának szakemberei szerint — az ország növény-egészségügyi helyzete rpegnyugtató. A helyzet azonban szinte napról napra változik, ezért a mezőgazdászok rend-> szeresen ellenőrzik, hol van szükség Ismételt beavatkozásra a növények óvására.