Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

Szombat, 1987. július 18. DM] magazin Kapisztrán A jól megirt életrajz izgalma­sabb, mint sok regény. A Gon­dolat Könyvkiadó sikeres Ma­gyar história sorozatának Élet­rajzok című válfajában Kapiszt­rán Jánosról szóló pályakép ki­tűnően van megírva. Szerzője, Kulcsár Péter, a szegedi egyete­men nőtt tudóssá, itt kezdte pá­lyáját az egyetemi könyvtárban, s ma mint a pesti egyetemi könyvtár igazgatóhelyettese egy­szersmihd a középkori magyar történ ölöm kiváló művelője. A Szeged története 1. kötetében ö irta meg a Városnak 1440 és 1543 közötti históriáját. Röviden már ott is előadta Kapisztrán János szegedi útjainak történe­tét 0 Kapisztrán János 1386. június 24-én született az Aquila közelé­ben levő, ma is jelentéktelen Ca­pistrano falucskában, német ere­detű zsoldoskapitány apától, szinte gyermeklány anyától. Já­nos tíz évig (!) egyházi és pol­gári jogot hallgatott Perugiában. Lakótársa, barátja volt Cesarini Julián, aki szintén beírta nevé* nemcsak hazánk, hanem Szeged történetébe is: 1444-ben ö vette rá pápai követként Ulászlót a szegedi béke megszegésére, ö is, a király is ott veszett a várnai csatában. Diáktársuk volt Mar­chiai Jakab is, aki ugyancsak megfordult Szegeden 1432 és 1439 közt mint inkvizítor, s akinek gótikus székét — Szegeti bútor­röü vésze lének egyetlen emlékét — megőrizték a ferences barátok. János bírói pályára lépett, de 1410-ben leköszönt. Politikába keveredett, kormányzó Jett, míg­nem ellenségei bőrtönbe csuk­ták. 1415. július 22-én látomása volt börtönében, s 1416-ban váltságdíj elleneben úgy hagyta el rabságát, hogy belepett a fe­rencesek rendjébe. Bizalmatlanul fogadták, de vé­gül meggyőződtek őszinteségéről, hamarosan kiváló képességeiről is. 1420-ban szentelték föl, s nemsokára neves prédikátorként ismerték szerte Itáliában. Rómá­ban. Sienában prédikált, majd inkvizitorként vette föl a harcot a nápolyi zsidók és az eretnekek ellen. Nagy szerepe volt abban, hogy a ferencesek szigorúbb, ob­szerváns ágának helyzete meg­erősödött Európa-szerte, sőt a Szentföldön is, ahová 1439-ben jutott el. Két ízben is vicarius generális, azaz az obszervánsok főnöke volt. Hivatásának az eretnekek el­leni harcot tekintette. Csak a középkori lélek ismeretében ért­hetjük meg, hogy a szeretet val­lásának hirdetője milyen kegyet­len tudott lenni. Íme egy döb­benetes leírás: „A vesztőhelyen a halálra ítéltet hanyatt fektet­ték, és egy kemény deszkához vasdróttal odakötözték, végtag­jaihoz pedig négy erős lovat fogtak be. A lovakat elindították és ezek szörnyű kínokat okozva tépni kezdték tagjait A hóhér megszánta a szerencsétlent, el­vágta az inait, amelyek nem akartak elszakadni. Kapisztrán János ájulás nélkül nézte végig e borzasztó látványt. Amikor a nyomorult meghalt, saját kezé­vel szedte össze az összeroncsolt taeokat és a poros beleket." Akkor is az eretnekeket ül­dözte Németországban, Lengyel­országban, Ausztriában, amikor Magyarországra indult hogy megakadályozza a magyar urak­nak a törökkel való szövetségét. 0 sóvárosi rendház még épülőben volt' ezért nem ott szállt meg, hanem Fügedy Benedeknek Nagy utcai házában. (Az 1452 évi tized jegyzek ben is ott talai­juk a Nagy utcában — a mai Oskola utcában — Fügedy Fe­rencet.) A ház a Latrán (a mai Roosevelt) térre nézett, ahol a marhavásárt szokták tartani. En­nek a kapujában prédikált Ka­pisztrán a sokadalomnak. „A szállásért — írja Kulcsár Péter — haló porában is hálás volt: meggyógyította Fügedy néma fi­át, aki felkereste a sírját." Jüan Carvajal pápai követ 1456. február 15-én Kapisztrán mellére tűzte a pápa megszen­telte keresztet, s ezzel megbízta a keresztes hadjárat szervezésé­vel. A hadsereg gyülekezésének időpontját csak augusztus elsejé­re tűzték ki. Csakhogy II. Meh­med (ahogy régebben hívtuk: Mohamed) szultán nem várt ed­dig, hanem megindult Belgrád, azaz Nándorfehérvár felé száz­ezer katonájával. Callixtus pápa június 29-én elrendelte, hogy a keresztény világ böjttel, imával kérje az ég segítségét, s erre em­lékeztetőül dél tájban harangoz­zanak az egész földkerekségen. (Amit rosszul tudunk tehát: nem a nándorfehérvári győzelem em­lékére, hanem a veszedelem hí­rére, ellenére szólnak délben a harangok.) Éhínség, a Halley-üstökös föl­tű nése, késedelmes keresztes ha­dak — ilyen .kedvezőtlen körül­mények között indult Kapiszt­rán kereszteseivel Nándorfehér­vár alá. Kulcsár Péter szemléletesen ír­ja le a csatát. Az ekkor már hetvenéves, vértanúságra vágyó, csodatetteinek hírével óriási te­kintélyre szert tevő Kapisztrán Hunyadi tilalma ellenére támadt rá a törökre. O ment elöl, egyet­len bottal, amelyre Jézus neve volt ráirva, födetlen fővel, mö­götte mintegy ezer keresztes. S itt is megmutatkozott, hogy nem a sokaság, hanem a lélek tesz csuda dolgokat, A török­sereg megzavarodott, a szultán is: hibás parancsot adott; Hunyadi — fölismerve a helyzetet — ki­tört a várból, és megfordította az addig kilátástalannak látszó csa­ta sorsát. Éjjelre a török sereg színe-java. 35 000 ember, az egész tüzérség és az egész vezér­kar odaveszett. Mehmed is meg­sebesült, és csak Szófiánál állt meg. Magyarország hetven évre megmenekült a töröktől, és Nándorfehérvár is kitartott még 1521-ig. Aeneas Silvius Piccolimini, a későbbi II. Pius pápa följegyez­te: „A győzelem szerzőjéül a három Jánost tartják." Carva­jalt, bár ő ott sem volt, Hunya­dit és Kapisztránt. A két utóbbi nem sokáig él­vezte győzelmének gyümölcsét. Hunyadi augusztus 11-én még Zimonyban, Kapisztrán október 23-án Újlak várában hunyt el. Újlaki Miklós azért vitette várá­ba. hogy ott haljon meg a csoda­tevő: tekintélyének gyarapodását remélte, ha a szent férfiút az ö birtokán temetik el. Számítása bevált: a csodák, amelyeket a krónikások szorgosan följegyez­tek, jórészt Kapisztrán újlaki sír­jánál történtek. Később a tete­met a török elöl elrejtették. Az­óta sem tudjuk, hova. Kapiszt­rán szentté avatása sem ment gyorsan. Elvesztek a csodákat tartalmazó jegyzőkönyvek, alkal­matlanok voltak az idők. Csak 1690. október 16-án — Magyar­országnak a török alól való föl­szabadulása után — került rá a sor. 0 BÖRÖNDI LAJOS Távolságok Nézni. A bokrot és a fákat. A tavat. A hattyúkkal behavazott világot. A lámpák gömbjeit ahogyan fölvillámlanak kitöltve teret. (Mint a szárnyas látomás eliramlanak a villanyvilágított vágyak.) A tárgyak mögöttit. A' falat. Habarcs kötéseket. A vonalat szád sarkában. A hajszálakat az éjszakában ahogyan fölragyognak. A sötétet. A nyugalom törékeny mázát. A feketén csillámló etruszk vázát. A pókhálóban vergődő bogarat. A kezet. A párnára hanyatló fejet. A lassan szétnyíló térdeket. Kávé, tíz cukorral Kulcsár Péter a pontos élet­rajzot élvezetesen adja elő. Ka­pisztrán követelte, hogy Hunya­di az erdélyi eretnekeket küldje hozzá. Hunyadi nem nagyon se­rénykedett, arra hivatkozott, hogy a lovai fáradtak. Kulcsár ezt így toldja meg: „Hunyadi lo­vai azonban csak áprilisra fúj­ták ki magukat." íróhoz méltó szellemes fogalmazás. Egy idéze­tet így vezet be: „írása talán megérdemli, hogy mi is elolvas­suk." Pompás ötlet. Talán kissé •közvetlen, netán frivol, hogy Ka­pisztránt többnyire „Jánosunk" néven emleget, de jól egybevág azzal a hangnemmel, amelyben az egész életrajz íródott, s amely — mint a Fügedy gyerekről szól­va láttuk — a csodákról is a kor gondolkodásmódjába illeszkedve beszél, s nem megy bele körül­ményes magyarázkodásba, meny­nyire lehet igaz, hogy pl. Ka­pisztrán itt vagy ott három ha­lottat föltámasztott. Tömörek, jól vannak megvá­lasztva a fejezetcímek is: A kor­mányzó — Az újonc — A beice­angyal — Az inkvizítor — Az obszerváns — A prédikátor — A tudós — Az apostol — „Magyar­országra!" — A keresztes — A szent. A tudósról még nem is beszél­tem. Holott Kapisztránról az is tudnivaló, hogy a 15. század je­lentékeny, talán legterméke­nyebb íróját is tisztélhetjük ben­ne. PÉTER LASZLÖ Az ember mászkál a városban, s a könyvárusok portékáját né­zegeti. Mesekönyveket lát, ábé­céskönyveket („A házasélet ABC-je"), szótárakat és szakács­könyveket. Egyre több szakács­könyvet. Csak néhány cím közü­lük ... Gundel Károly: „Kis magyar szakácskönyv"; „Főzőka­nállal hazán kívül" (A Magyar Konyha ünnepi kiadványa); Frank Júlia; „Szárnyasparádé"; Tolnai Kálmán: „Halat s vadat"; Lévai Judit: „Terítéken a gom­ba"; Móra Ferencné Szakács­könyve; Hatvani Lili: „Ételmű­vészet — életművészet; Szántó András: „Eleink ételei..." Mon­dom, ez csak néhány szerző és cím, hiszen vannak mások is, például Szalontai Leila: „Az arab konyha remekeiből"; Poós —Nagy: „Bográcsételek"; N. Nagyráthy János, a' Tekintetes Nemes Szala Vár Megye Tábla­bírája; „Magyar Házi Gazdasz­szony" (nyomtatott Pesten, Tratt­ner János Tamás betűivel és költségén, 1820). És így to­vább ... Szépek, ezek a szakácskönyvek, színesek, fényezettek, harapniva­lók, s a fedőlapon az ábra: élénk fűzöld salátalevél, rajta három tükörtojás, meghintve bőven borssal-paprikával, majoranná­val, mellette apró kupacokban apróra vágott, valamikkel össze­gyúrt, olvadt sajttal leöntött zöldségek, pirosságok, sárgasá­gok. Zeller, cékla, szemelt főtt kukorica. Három szelet barna kenyér, lehelettinom porcelán­csésze tálkájához támasztva, szétterítve, mjnt a legyező, s a csészében: halvány színű, gőzöl­gő tea. Fölteszem, hogy cukor nélkül. — Egy másik címlapon sárgaréz bogrács a szolgafán, tűz alatta, gőz felette, benne pedig a korállszin paprikás hal (és nem III. Callixtus pápa 1455. júli­us 20-i levele szabott új irányt tevékenységének: a török elleni keresztes hadjárat megszervezé­sét bízta rá. Kapisztrán ekkor már Győrött volt. Innen jött szeptemberben Szegedre Az al­Szent-Györgyi Albert-emlékérem Az Éremgyűjtők Csongrád Megyei Szervezete és a Sze­gyedi Orvostudományi Egye­tem Szent-Györgyi Albert­emlékérmet jelentetett meg a Nobelj-díj odaítélésének 50. évfordulójára. Szent-Györgyi Albert — mint ismeretes — közel két évtizedig a SZOTE professzora volt, és 1937-ben kapott orvosi-élettani Nobel­dijat a biológiai égésfolya­matok terén elért felfedezé­seiért és a C-vitamin előál­lításáért. A kétoldalas érem bronz éa ezüst változatban készült, át­mérője 42,5 milliméter. Az ezüstérem súlya 36 gramm, finomsága 835 ezrelékes. Ter­vezője Lapis András szegedi szobrászművész, kivitelezője, Szabó Géza, ugyancsak sze­gedi ötvosmester. Az érem előlapján Szent­Györgyi oldalra tekintő port­réja és köriratos neve, vala­mint születésének: és halálá­nak évszámai: 1893—1986. A portré alatt az alkotóművész kézjegye- A hátlapon az ár­kádsornak a Rerrich Béla tér felőli épületrésze látható, amelyben az Orvosvegytani Intézet van elhelyezve. En­nek! volt igazgatója Szent­Györgyi Albert 1928—1945 között. Az árkádsor mögött a Dóm tornyai magaslanak. Az éremrr.ezó alsó részében a Nobel-emlékérem kicsinyí­tett formázata kapott elhe­lyezést — Nobel-díjánalo 50. évfordulójára '— felirattal. Az emlékéremtől balra: SZO­TE-, jobbra: MÉE-röVidítés és a kibocsátás éve — 1987 — olvasható. A bronzérmet a gyűjtőkön kívül ja bárki megvásárol­hatja a SZOTE könyvtárában (Lenin krt 109.) és az érem­gyűjtők klubfoglalkozásain, a Juhász Oyula Művelődési Házban (Vörösmarty u. 5 ). D. Gy. „halpaprikás", mert az germa­nizmus), szép hal-, paprika-, és paradicsomszeletek. A paradi­csomon látszik, hogy késsel vág­ták, nem kézzel törték félbe, na­hát, micsoda kontárok, az em­bernek elmegy az étvágya. Pozitívum viszont, hogy a bog­rács mellett fehér kancsó vára­kozik a fűben, a kékiló füst mö­gött, benne, ez sejthető, színül­tig aludttej. — A harmadik cimlapterv: vágódeszka (termé­szetesen megint csak tóid fű­ben, a kék ég alatt, jelezve au­tós-sátras nomád kedvünket), mellette konyhakés, esetleg ja­tagán, s az esztétikusan elren­dezett alapanyagok: lila fejű zöldhagyma, szikár, dundi és pödröttszarvpaprika (piros, fe­hér, tóid), mellettük, tisztításra „várva'' a hápogó ponty s a két kísérő: keszeg meg sügér. — Amott fácán, vadruca tollában; kutyabőr, flinta, nemesi címer, cirkalmazott, aranyos betűk, az ékezetek helyén ötágú korona. — S a szövegek! A „művek"! Néz­zünk csak bele: „... A csíkokra vágott, kiolvasztott kolozsvári szalonna zsírjában aranysárgára pirítjuk a finomra összevágott hagymát Beletesszük a kömény­magot egy gerezd fokhagymát pirospaprikát. Piros Aranyat (...) összekeverjük, majd felöntjük vízzel. Beletesszük a burgonyát zöldpaprikát, paradicsomot (...) ízlés szerint megsózzuk, alacsony láng fölött lehetőleg lefedve készre főzzük, s azonnal tálal­juk ..." S végül egy megjegyzés: tegyük laktatóbbá étkünket főz­zünk bele csípős kolbászt! A debrecenit, virslit és más effélé­ket — mint szentségtörést — ke­rüljük el> s szólítsuk fel erre fő­zőtársainkat is. No igen. Nagyon fontos, hogy megfelelően laktató ételt együnk. A következő esetnek a minap lettem szemtanúja valamely tal­ponállóban, hová kávéivás szempontjából tértem be: egy kicsi öregasszony, mikor a blokk ellenében megkapta a kávét el­kezdte rakosgatni bele a kocka­cukrokat. Előbb egyesével rakta, majd kettesével. A cukrok gyűl­tek, egyre gyűltek, halmozódtak a pohár fenekén, és olvadtak. Legalább tíz kockacukrot tett kávéjába a kicsi öregasszony. Ha nem tízet akkor többet Közben bele is kellett kortyolnia a ká­véba, mert szintje a cukrok kö­vetkeztében aggasztóan meg­emelkedett s félő volt, hogy túl­folyik, ezért kárba vész. — Nem ebédeltem — rezzent meg az öregasszony, cukrot visz­saaejtette a cukortartóba, mert ránézett a felszolgáló. — Három napja nem ebédeltem... Aztán kiitta a kávét az olvadt cukrot pedig kikanalazta a po­hárból. Ez sokáig tartott, mert sok cukor volt a pohárban. — Ügy látszik, nemcsak a papri­kás krumplit kell laktatóbbá tenni csípős kolbásszal, hanem a presszókávét is kockacukorral. Á művelet bizonyára sikeres, a cu­kor roppant nagy energiatartal­mú valami. Hizlal is. Mindez egyébként tegnapelőtt történt FARKAS CSABA

Next

/
Thumbnails
Contents