Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

Li . i < VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 167. szám 1987. július 17., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Vezényszó helyett gazdasági érdekből | Megyei építők q fővárosban^ Az utóbbi négy évben sa­játos mozgásköröket írtak le önmaguk körül a megyei építőipari vállalatok. Az el­ső pillantásra szeszélyesnek tűnő vándorlások azonban mély gazdasági változások rajzolatát is kiadják. Mert az se nem a véletlen műve. és nem is a vállalatvezetői tétovaság. hogy négy eszten­dő alatt kékszer kényszerül­tek költözködni a vidéki vállalatok, amelyek Buda­pesten részt vesznek a la­kásépítésben. Amikor 1983 végén meg­szűnt a munkára kijelölés hallgatólagos, ám erőteljes vezényszava, az addig kény­szerűségből a fővárosban dolgozók azonnal fölszedték sátorfájukat, és építésvezető-, ségeiknek a megyeszékhe­lyeken, vagy azok közvetlen környezetében szereztek munkát. Amikor azonban a beru­házások visszafogása elér­kezett ezekre a vidékekre is, és az építők hirtelen meg­bízatás nélkül találták magu­kat, ismét fölrendelték embe­reiket Budapestre, mert az a lakáspiac — ha szűkült is — biztos megélhetésnek tet­szett. Eközben a költségek, a kivitelezés drágulása mi­att sok építövállalat kény­szerült föltenni magának a kérdést: megéri-e, ha embe­reit hetenként utaztatja a megyei székhelytől 2—300 kilométerre; nem gazdasá­gosabb-e, ha inkább leépíti egyes tevékenységeit és szervezetét, és kisebb kapa­citással próbád megélni? Ezekre az alapvető dilem mákra sokan sokféleképpen válaszoltak, és sokszínűsé­gük érzékelteti azt is, meny­nyire nem létezik ma már egyetlen „kaptafa", amire ráhúzhatok a megoldások. Eltérőek a helyj adottságok, a gazdasági kényszerek ere­je, többféle lehet a megél­hetés nehezebb körülményei között a túlélés taktikája. Érdekes a jelenség mögé pillantani, mert egész gaz­dasági környezetünk válto­zását jelzi az épitővállalatok mozgása. Érzékelteti azt is, miként hatnak a szabályo­zók a gazdálkodó -szerveze­tekre, és hogy azok a gaz­dasági kényszerek parancs­szavának engedelmeskedve, milyen megoldásokat talál­nak talponmaradásukhoz. A legfontosabb mozgató erő az, hogy már szabad a verseny, a vállalkozás, és. a vállalatok saját érdekük szem előtt tartásával dön­tik el, milyen megbízás tel­jesítését vállalják el. Kiala­kult az építőiparban a piac, a működését irányító szabá­lyozók mind arra ösztökélik a kivitelezőket, hogy ne csak építsenek, hanem gaz­dálkodjanak is; erőforrásai­kat, tartalékaikat, ötleteiket is latba kell vetni, ha meg akarnak élni. A verseny következtében lassan kezd megdölnj az a régi gyakorlat, ami a piaci mechanizmusoktól teljesen elszakította a lakásépítést, azzal, hogy a költségeket i nemigen figyelembe vevő lakásépítés vonzását a kor­mányzat még azzal is igyek­szik növelni, hogy átadott lakásonként 50 ezer forint adókedvezményt ad a kivi­telezőnek, ami gyakorlatilag 100 ezer forint növekedést jelent érdekeltségi alapjuk­ban. Az építési piacon helyüket kereső megyei kivitelező vállalatok ezekre a gazdasá­gi kényszerekre különböző módon válaszoltak. A ház­gyáras nagyvállalatok erősí­tették fővárosi pozíciójukat, vánvaló, hogy nem lehet egy mert itt biztos a kereslet a külön sziget a lakásépítés a paneira. Azok a cégek, ame­gazdaságban, amelyen nem lyek jól szervezett szakipa­a piaci törvények érvényesek, ri, szerelő kapacitással ren­Ennek következtében lazul- delkeznek, ilyen munkát nak a maximált árformák, vállalnak. Mások csak az maximált áron engedte er­re a vállalkozást. Ez volt az egyik oka annak, hogy a ki­vitelezők csak a legvégső esetben fogadták el azt a munkát, ami maximált áras volt A lakásépítés azonban olyan speciális tevékenység, amiben az egész gazdaság ereje, működése tükröződik az árak, a költségek révén; és az ebből megélő kivitele­zők — növekvő ráfordítása­ik következtében — nem ta­lálták meg számításaikat. Ma már egyre jobban nyil­egyre több a lakásépítésre buzdító versenytárgyalás,­amelyen reális költségeik alapján vállalkoznak a me­gyei épitóvállalatok. Mint említettük, más ér­dekük is abba az irányba hajtja őket, hogy munkát vállaljanak a fővárosban: az, hogy vidéken is egyre kevesebb a beruházás, és ennek következtében ismét sok vállalat jutott ed vállai­irányító apparátust rendelik föl a budapesti munkára, és itt keresnek idegen alvállal­kozókat a befejező lakásépí­tési feladatokra. Az alapkérdésre adott vá­laszok nemcsak a megyei vállalatok eltérő helyzetére utalnak, hanem arra is, hogy az építési piacon megindult a „kiválasztódás" folyamata: a gyengék és bátortalanok lemaradnak a versenyben, kozásának átértékeléséhez: az erősek megizmosodnak, és vagy a leépülést választja, ez végső soron a megrende­vagy pedig kilép megyei löknek, a lakásvásárlóknak székhelyéből, és ott vállal is jó, mert garanciát jelent munkát, ahol még van pénz a jobb munkára, beruházásokra. A budapesti Sz. K. Elutazóit Peking polgármestere Csen Hszi-tung Peking polgármestere, aki Iványi Pálnak, a Fővárosi Tanács elnökének meghívására kül­döttség élén hivatalos láto­gatást-'tett hazánkban, csü­törtökön elutazott Budapest­ről. A pekingi vendégek itt­tartózkodásuk során megis­merkedtek a főváros életé­vel, fejlesztési tervével, a tanácsok tevékenységével, a tanácsi gazdálkodás rendsze­rével és működésével. A pekingi delegációt fo­gadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, és Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki üléséről a Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője a következő tájé­koztatást ladta: A Minisztertanács megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága 1987. július 2-ai, a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programjáról szóló állásfoglalásából adódó fel­adatokat. Elfogadta a kormányzati munkaprogram előze­tes tervezetét. Ügy határozott, hogy arról konzultációt folytat a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel, tudo­mányos szervezetekkel, megyei képviselőcsoportokkal. Ezt követően a kormányprogram tervezetét szeptemberben terjeszti az Országgyűlés elé. A kormány elfogadta és az Országgyűlés elé terjeszti a jogalkotásról szóló törvényjavaslat tervezetét. Ugyan­csak elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló törvényerejű rendelet tervezetét. Külön rendeletet alkotott a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról. A -kormány áttekintette a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés infrastruktúrájának korszerűsítését szolgáló program végrehajtásának tapasztalatait és meg­határozta a további feladatokat. Egyben állást foglalt a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok tovább­fejlesztése mellett. A Minisztertanács rendeletet hozott a vagyonvédelmi tevékenységről és • a magánnyomozás tilalmáról. (A kor­mányszóvivői tájékoztatót a 2. oldalon közöljük.) Építőanyag-ellátás a nyáron ónodi János. a rókusi tü- zet cementügyben? A hely­zéptelep vezetője. Sajnos, zet szintén jó, éppúgy, mint csak képzeletben építettünk a darabos mész, oltott mész, föl vele egy szép kis házat mészhidrát esetében, az idő alatt, amikor a nyári _ Az aiap már megvan> építőanyag-ellátásról kérdez- húzzuk föl a falakat! tem. — Induljunk el az alapok alapjánál, a sódernél — .mondta Ónody János. — Eb­ből az alapanyagból kiegyen­súlyozott az ellátás, gond egy szál se. Megjegyzendő, hogy Szegeden két helyre érkezik sóder, kavics: a nagyobb té­telek a Volán-tüzépdepónál szerezhetők be, nálunk pe­dig a kisebb mennyiségek. Menjünk tovább, mi a hely­Schmidt Andrea íelvételei Aki tegnap délelőtt a Szegedi Nemzeti Színháznál nézte az ott álló tűzoltóautókat, gyakorlatozni rendelték oda a tűzol­tókat Hódmezővásárhelyről, Algyöról és Szegedről. A sors iróniája sajnos közbeszólt: rádión valódi tűzhöz riasztot­tak onnan három kocsit. A vajháti kendergyárban kellett oltaniuk tüzet. a « / Aki tegnap délelőtt ; fyQtYj CSUDOn *árt- va'ószínüleg ijedten I Szerencsére csupán gyakc gyakorlat — Hát itt gondok vannak. Nálunk háromféle falazó­anyag kapható, magyarul téglának is nevezhetjük őket... A kisméretű, hagyo­mányos tégla elvileg ugyan folyamatosan kapható, a gyakorlat azonban azt mu­tatja, hogy a gyáraknál gya­korta keletkezik torlódás ... Következésképpen három­négy hetet is igénybe vesz, amíg a vevő megkapja a tégláját. Es ugye, a sorban állás senkinek nem álmai netovábbja. Az Uniform-tég­lával való ellátás szinte fo­lyamatos. Ezzel szemben a modern, hőszigetelő Termo­ton, Corotc/h tégla esetében már nem néhány hetes, ha­nem több hónapos várakozás réme leselkedik az ártatlan vevőre. Nem beszélve a bur­kolótéglákról — azaz pillér­téglákról —, mely anyagok­kal még nagyobb bajok van­nak: átlag két-három havon­ta érkezik belőlük egy-egy teherautónyi, amit a vevők rögtön el is visznek. Ha ér­a bejövő szovjet importfe­nyőfa. — Cserép van-e? Ne ár­válkodjon csupaszon az a tetőszerkezet. — Háromféle cserepet ér* tékesítünk. A Váép-Bramac cserépből kiegyensúlyozott a mennyiségi kínálat. In­kább színproblémákkal küszködünk: például antra­citot azonnal, sötétbarnát csak késő ősszel tudunk szál­lítani. Látható, az igényeket végül is ki tudjuk elégíteni, de várakozni itt is kell. A békéscsabai, olcsóbb cserép­ből jelenleg is vannak kész­leteink; a nálunk szerződő építkezők igényeit ki tud­juk elégíteni. A szintén ol­csó „árfekvésű" bátaszékí cserép háza táján megint nagy azonban a sorban ál­lás. — Talán lépjünk be a házba, előzőleg azonban nézzünk körül, mi a helyzet az ablakok-ajtók terén! — Annyifélét árulunk, hogy akinek ez nem tetszik, viszi azt, vagy amazt. Nyí­lászáró-kínálatunk mennyi­ségileg kielégítő, inkább vá­lasztékproblémáink vannak. A várakozási idő jelen eset­ben sem kevés, ha a vevő deklödünk a gyáraknál, hogy egy bizonyos fajta árut kí-' „mi újság", azt mondják, ván. Kifejezett gondot a ju­nem érkezett meg az im- goszláv áruk elmaradása portalapanyag, satöbbi, okoz. Hát — keressük őket. Ezekből tehát gyenge-köze- Bizonyára devizaokok miatt pes az ellátás. hiányzik a dán tetőtéri ab­— Megvan már az alapo- lak is- Ez utóbbiból egyéb­zás. és - ha nehzen is kent negyedévenként kapunk de fölépültek a falak is. Hát vagonnal ami edeske­a födém hol késik? v«. Ügy hírlik hzonban, most folyik a licenc megva­. — Fodemgerendabol, sá_lása mennyezetgerendából ki- ' , / ...,. .... egyenlített, mondhatni, jó az ~ A tehi{ ^fP«"' ellátás. Áthidaló födémpane- {}letve elobb-utobb fol fog lek, gerendák - melyekből épülni... Lathato hogy bar régebben nagy hiány volt — ° rnagan-, es közületi epitte­most kaphatók. — Megvan a födém, jöhet a tetőszerkezet! — Erről csak azt mond­hatom megint: egy-két hó­napos várakozási idő után elégíthetők csak ki az igé­nyek. Gömbfából persze jobb az ellátás, és végül is ebből is ki lehet alakítani a tető­szerkezetet. De népszerűbb, mert jobb a méretre fűré­szelt faáru — persze csak, ha jó méretre van vágva. Ugyanezek vonatkoznak a deszka-, és lécárukra is. A kínálat szűkösségének egyéb­ként az az oka, hogy kevés tők építési kedve visszaesett, mégsem „hemzseg" az elad­hatatlan áruk tömegétől az építőanyagok piaca. Mit ta­nácsol ön, mint telepvezető, mit tehet az építkező annak érdekében, hogy folyamato­san kapja az anyagot? — Kössön szerződést tele­pünkkel! így egyrészt meg­felelő tájékoztatást kap, hogy mikor mi érkezik, mi várha­tó stb., másrészt pedig ter­mészetesen előnyben is ré­szesül másokkal szemben. Igy háza, ha nem is egykettőre, de előbb-utóbb fölépül. FR . CB. * «

Next

/
Thumbnails
Contents