Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-02 / 154. szám

8 Csütörtök, 1987. június 18. 115 Amatőr művészek tábora AsoUlialmon rendeztek meg a már hagyotnárvosnak mondható amatőr művészek táborát. Az itt készült alko­tásokat ma, csütörtökön zsűrizik, és a tábor holnap, pén­teken zárja kapuit. A művésztelepon voltak festők, fafa­ragók, mintázok és éremkeszitők is. A fafaragók az itt készült gyermekhintát a szegedi makkosházi általános is­kolának ajánlották fel. Felvételeinken a művésztelep pil­lanatait örökítettük meg Schmidt Andrea felvételei Az alkohol- és drogfogyasztás Az alkoholfogyasztás nap­jainkban a világ nagy ré­szén az egyik legfontosabb társadalmi és közegészség­ügyi gondok közé tartozik. A mértéktelen alkoholizálás visszaszorítására a Minisz­tertanács 1984-ben dolgozott ki átfogó programot — 3004/1984. (I. 5): MT. sz. határozat —, amely alapján fontos feladat hárul a rend­őrségre is. Az utóbbi években egyre inkább terjedő drog- és ká­bítószerpótló anyagok fo­gyasztása feladatokat hárít a belügyi szervekre is. Az e te­rületeken végzett legutóbbi két esztendő munkájának tapasztalatait értékelték A rendőrség tapasztalatai megyénkben az illetékes ta­nácsokhoz. Az alkoholmámorba kerü­lök közül az utóbbi két év­ben több, mint 2 ezer em­bert vittek be a Szegeden működő detoxikáló állomás­ra — azok kétharmadát a rendőrök — s amellett több mint 500 esetben kezdemé­nyezték a tanácsok szak­igazgatási szerveinél a notó­riusán részegeskedök alko­holelvonó kezelését. Az alkoholfogyasztás és a bűnözés kapcsolatának sta­tisztikailag mérhető adatai 6zerint az ismertté vált bűn­Horváth Sándor ezredes fő-, elkövetők 20-r22 százaiéira, kapitányhelyettes vezetésével vagyis közülük minden ötö­a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányságon Olasz József őrnagy, a megyei bűnüldö­zési osztály vezetője előter­jesztésében. Az alkoholizmussal össze­függő jogsértések felderíté­se és lehetséges megelőzése az említett minisztertanácsi határozat előtt is feladatköre volt a rendőrségnek. Köztu­dott, hogy közterületen pél­dául mindig a szolgálatot teljesítő rendőröknek kellett, kell fellépniük az alkoho­listák ellen. A körzeti meg­bízottak, közbiztonsági és közlekedési járőrök évente közel 5 ezer embert kísértek be megyénkben valamelyik ^kapitányságra vagy rendőr­őrsre, egy részüket botrá­nyos részegség, más részü­ket erőszakos, garázda jel­legű cselekmények miatt. Jól ismert, hogy helyi tanácsi rendeletek alapján közterü­leten — az utcákon — ma ¡nár nem lehet s/.eszes 'talt fogyasztani. Ilyen ok miatt tavaly 163 szabálysértési fel­jelentést tett a rendőrség dik, különböző mértékben alkoholos befolyásoltság miatt követte el cselekmé­nyét. A közúti közlekedés­ben az egyre gyako­ribb ellenőrzés, szigorodó, már-már a kiszabható ösz­szeg maximumához közeledő bírságolás és a mind erőtel­jesebb propagandatevékeny­ség sem volt képes erősíteni e vonatkozásban a közleke­dési fegyelmet. Tavaly S96 járművezetői engedélyt von­tak be megyénkben ittas vezetés miatt A kábítószert pótló anya­gokkal történő visszaélés — az úgynevezett „szipózús", kábító hatású anyagok, gyógyszerek fogyasztása — elsősorban a nagyvárosi élet­vitelben érzékelhető negatív jelenség, így megyénkben Szeged „érdemel" e tekin­tetben nagyobb figyelmet. A megyei ifjúsági ideggondozó és lélektani intézet adatai szerint az utóbbi 11 évben összesen 476 narkoman bete­get vizsgáltak és kezelteK. Ez a megye gyermek- és fiatalkorú lakosságának mindössze 0,4 százaléka, évekre bontva pedig 0,33 százalék. Az egészségügyi miniszter javaslata alapjáp a megyeszékhelyen január­ban megalakult a narkoti­kumokat fogyasztó fiatalok gondozását előkészítő kísér­leti program keretében egy társadalmi tanácsadó, koor­dináló testület, amely a sze­gedi drogambulancia mun­káját hivatott segíteni. E társadalmi testület munká­jában részt vesz a rendőr­ség képviselője is. Általában nagyon sok vo­natkozásban tapasztalható az állampolgári fegyelem és a törvénytisztelet lazulása, a jogszabályok, a hatósági ren­delkezések megsértése. így a rendőrségnek a legkülön­bözőbb állami és társadalmi szervekkel kialakított együtt­működése ellenére sem sike­rült alapvető fordulatot el­érni a túlzott mértékű al­koholfogyasztás és a terjedő kábítószer-pótló anyagok „élvezetének" visszaszorítá­sa terén. Z. P. Az orvosi etikáról kritikusan Beszélgetés Szilárd Jánossal, a SZOTE rektorával Gyakran foglalkozik mos- még azt tanácsolta a latkus­tanában a sajtó a gyógyító- nak, hogy „az orvost imádd, munka színvonalával, körül- mint az Istent, mert az menyeivel, a betegellátó in- Olümposzról származik tézmények felszereltségével, Ügy hiszem, ettől a szemlé­s az orvos—beteg viszony- tettől már elég távol vá­nyai is. Sajnos: megsoka- gyünk. sodtak az orvosperek. A hír- — A gyógyító és a paci) adások olyan személyek el- ense kapcsolata századunkig ítéléséről tudósítanak, akik az ókorihoz hasonló, miszti­mulasztásaikkal emberek kius elemékkel bírt. A máig életét veszélyeztették, vagy rövidítették meg. Hogyan változik a hagyo­mányos orvosi etika? Miként ítéli meg a gyógyító embei­rek munkáját a társadalom? Miként éliki át az egészség hivatásost védelmezői e vál­tozásokat? A többi között ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Szilárd János professzorral, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem rek­torával, az Országos Orvos­etikai Tanács tagjával. használt terminológia is er­re utal! A „tudós" ember ma is rendel, vizsgál, tilt vagy kiír... A kjúrát igény­lő ember „hitt" a mesteré­nek. A mai ember — leegy­szerűsítve a dolgot — teste, egészsége és élete felett sza­badon rendelkező személy, aki probléma, betegség ese­sősorban a betegeknekl árta­nak az ilyen tudósítások szer­zői. S harmadsorban , nem feledkezhetünk" meg a mai magyar értelmiség általános közérzetéről sem. — Miért „szenvednek" az újságírók bűnéiért a pácien­sek? — Mert ha azt olvassa valaki, hogy „borzasztó ese­tek történtek szülészeti osz­tályokon", fél odamenni, és azt kjercsi fel, aki hiányzó szakismerettel „segít": pél­dául lakáson vezeti le a szü­lést, elvégzi az abortuszt — Valóban, nagyon figyel­ni kell a fogalmazással, de azért egy-egy kórházi osztály vagy — tágabban — egy hi­tén átruház az orvosra nq- lMlás presztízsét a tények. hányat jogai közül, mert ö ért a terápiához, diagnoszti­záláshoz. Azt azért naivság­nak érzem, amit a szocioló­— Gyógyítani, feltétel nél- gusok oly tetszetősen szokt­kül! — talán ez az igazi tak leírni: az orvos—beteg summája a hippokráteszi viszonya, a modern társadal­doktrinának. Am úgy hi- makban, egyenlő felek szim­szem, hogy az elmúlt fél metrikus partnerkapcsolata. évszázadban sok olyan elem,- Az. ágaz, hogy a mai ember mel gazdagodott az orvostu- rákérdez a gyógymód miértl­domány, amelyek az ókori jére; és nem elégszik meg Görögországban definiált el- akármilyen válasszal, de — vek bizonyos fokú újraérté- ha nem is „olümposzi" erq­kelését követelik meg. detről van szó, a szakmá­— A hippokráteszi tanítás ban jártasság, a specializáló­lassan már kétezer-ötszáz dás mindig jelent egy bizo­éves, de még egyik tétele nyos fokú szakmai (és nem dolgozó Hippokrátész-utódok sem vesztette érvényét! Az emberi) minőséget, különb- szemét7 emberi történelem első séget. amely bármely, kü­„aranykorában" olyan vilá- lönféle tudással rendelkező gos és igaz teória született, emberek között fennáll vagy amely a gyógyitófoglalkozás kialakul. Ehhez járulnak még szinte minden lényeges kér- a betegségből adódó lelki dését érintette. Sokan vétik tényezők... ma úgy, hogy nem kell új — Szerintem épp ezek: a etikai kódexeket fogalmazni, meghittség és a bizalom hi­bizottságot szervezni: be ányzik ma leginkább. A baj­kell tartani azt, amire a ba jutott nem érzi, hogy medikus vagy a medika feV vizsgálójának fontos az, hogy ő rendbe jöjjön. — Valóban, van egy bi­az érintett személyek tapasz­talatai rontják vagy emelik elsősorban. Engem például bosszant, hogy a kórházaink­ban méterenként olvashatom a figyelmeztetést: „Intézmé­nyünkben a kezelés ingye­nes, dolgozóinkat ne hábor­gassák a -hálapénzzel-." Ugyanakkor a feliratok alatt várakozó betegek és hozzá­tartozók — okkal '— másról sem beszélnek, mint hogy „Mennyit szoktál vagy kell, esetleg illik adni ennek vagy amannak?" Nem bántják ezek a táblácskák az ott esküszik az avatásán. Ez a vélemény szerintem túlzón leegyszerűsiti a problémát. Nem vesz tudomást arról, hogy a technika és a tudo­dolgozók és többi tagjai a társadalom közölt. Ennek many jóvoltából a gyógyítás okát elsősorban a tömeges. elvi lehetőségei milyen nagy­mértékben megnövekedtek. Húsz-harminc évvel ezelőtt nem jelentett, nem jelenthe­tett problémát a szervátül­tetés, a mesterséges megter­mékenyítés, a génmanipulái­ció, vagy a géppel való élet­ben tartás megítélése. Van­nak persze új jogi, s legfő­képpen szakmai előírásaink, de a hozzáállás, a magatar­tás kérdéseiben a lelkiisme­ret, az erkölcs az igazi iránytű. — Ügy hiszem, az orvos— beteg kapcsolat módosulása is befolyásolja a szakma megítélését. Hippokrátész — Valóban, így akar a kocsmákban is ki kellene írni: „A bicskázást a tör­vény bünteti." Bántó éa bosszantó a mostani helyzeti — de az orvosok számára is! A paraszolvenciát, a politi­kusoktól az egyszerű embe­rekig, sokféleképpen ítélik meg. Szerintem a forint szü­letése idején történt hiba a bérek megállapításánál: a . . ., . . .. . nem termelő szakmákat alá­t2 TZ&E* becsülték, csaknem haszon­talannak nyilvánították. A kérdés az: lehet-e egyáltalán a beteg—orvos viszonyban olyan tényező, hogy „hála"? Szerintem létezhet ilyen! Talán egy reálisabb bérpoli­tikával ós a biztosítási szol­gáltatások korszerűsítésével fel lehet számolni rnojtl ezt — a mindkét félnek problé­mát jelentő — kérdést. Jól­lelhet, tudom, ez nem mecr egyik évről a másikra, de már knáskor, máshol sem titkoltam véleményemet: minden társadalom jövőjé­nek kulcskérdése, hogy mi­lyen mértékben becsüli meg „kiművelt emberfőit", anya­gilag, erkölcsileg egyaránt. Farkas P. József „nagyüzemi" betegellátásban — túlzsúfolt rendelők, egy­perces diagnózisfelvétel, túl­zott gyógyszerezés stb. — látom. A másik ok: az utób­bi tíz-tizenöt évben sok ál­talán<*san fogalmazó — nem egy konkrét személy vagy eset, hanem az egész orvos­társadalom ellen írt — cikk jelent meg a sajtóban. Én fontosnak tartom a kritikát Ne kendőzzük el a visszaélé­seket, a mulasztásokat! Az őszinte szó a tisztulást se­gítheti, de az orvosperek vagy műhibák kapcsán igy fogalmazni: „az orvosok", „több orvos", etikátlan. El­A zsaru szava ÍPÍ it« r.i n Uj him Színes francia film. frta: Philippe Setbon. Fényké­pezte: Jean-Jacques Tar­bes. Zene: Pino Marchese. Rendezte: Jósé Pinheiro. Főbb szereplők: Alain De­lon. Jacques Pennin, Eione Gélin. Krimiről lévén szó, sejt­vén sejtem, gyors kinyilat­koztatást vár az olvasó. Nos, egy szóban — jó-e vagy sem — legalább olyan ne­héz elintézni Jósé Pinheiro Jegűjabb vállalkozását, mint hosszasan értekezni róla. Ügy vélem, hasonló érzése­ket vált ki gyakorlott és újdonsült kriminézökből. tucatjait, kábítószerezőket, mégpedig langyosakat. Az kisstílű tolvajokat „patkány­Kitüntetések a MEM-ben Az Elnöki Tanács nyugállo- nács 70. születésnapja alkal­mányba vonulásuk alkalmá- mából a Munka Érdemrend ból eredményes munkássá- arany fokozatát adományoz­guk elismeréseként az Apri- ta Bolgár Pálnak, a Szesz­lis Negyedike Érdemrendet ipari Szolgáltató Közös Vál­adományozta Bagi József- lalat nyugalmazott műszaki nek, a Gabona Tröszt vezér- igazgatójának. A kitünteté­igazgató-helyettesének és seket Váncsa Jenő mezőgaz­Dóra Bélának, az Öcsai Vo- dasági es élelmezésügyi Pö­rös Október Mglsz állami di- niszter szerdán adta át a jas elnökének.. Az Elnöki Ta- MÉM-ben. (MTI) előbbiek különösebb szenzá­cióra, utóbbiak arra ne szá­mítsanak, hogy ez az opusz vonja be őket a műfaj ked­velőinek amúgy igencsak népes táborába. Ami egyértelműen tetszett: az operator munkája, egyé­ni látószöge, remek felvéte­lei — no és persze Alain Delon. ötven körül is meg­nyerő, vonzó jelenség — a magafajta rendőrtől akár büntetést is szívesen az ember (lánya), könnyedebb külföldi lapok­ban olvasni, szilárdan tart­ja pozícióját, mármint a nők listáján, ellenfelével, az ifjú francia sztárral. Antho­ny Delonnal szemben, aki (következzék egy kis plety­ka) fiúi alázat ide vagy oda, jelenleg apja második ex­barátnőjét, Valérie Kapris­kyt „fogyasztja". A film központi problémá­ja — melynek segítségével beleapplikálható vér, lövöl­dözés, autós hajsza és némi meztelenség — az önbírás­kodás. Méghozzá duplán egy öttagú halálbanda önha­talrnúlag nyírja ki emberek irtás" címén. őket veszi célba, miután kislányával is kegyetlenül végeztek, a volt zsaru, Pratt Am, mivel már 10 éve letette a szolgálatot, civilként hivatalosan maga is gyilkosnak minősül. Az olyasféle általános következ­tetések levonására, misze­rint Franciaországban (vagy bárhol Európában) vészesen szaporodnának, eluralkodná­nak az effajta tettek, a lá­venne tottak kevésbé inspirálnak; Mjrit inkább többé-kevésbé jól ki­talált, korántsem bravúros sztoriról, nem pedig — bí­zunk benne — a valóság áb­rázolásáról van szó. A fő­hős természetesen különféle veszedelmekbe keveredik, ám minden helyzetben szu­per — ki tudja, hányadik zsarubőrt húzzák le róla a rendezők —, s persze össze­jön egy csinos, fiatal lány­nyal is. A „csavart" nem áruljuk el. Annyit megjeev­zünk azonban, az iskolás­korúaknak nem feltétlenül ebből a meglehetősen véres filmből kell megismerkedni­ük Delon művészetével. Varjú Erika i|«»h»«kií;-»a-i-—„w^«¿ah/u-mfaM-J. n -mi >n »'l»h i ,. n-„ inrts-jt -,-r, vi, -,i,f r .,-•• .tmím,'„n rfrtw i i-TMn.nrMiriMiii.Tis»•»•»wi.^i.,«.n.<«.<t-..«liraiejnitMrr-^tWUora-fri.11

Next

/
Thumbnails
Contents