Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-10 / 135. szám

4 Szerda. 1987. június 10. 3 r Építésföldtani atlasz Szegedről Hétfőn mérnökgeológiai és környezetföldtani szemi­nárium kezdődött Szegeden. Az ünnepélyes megnyitó kere­tében adták át városunk képviselőjének, Papp Gyula ta­nácselnöknek Szeged építésföldtani atlaszát. A térképgyűj­temény várhatóan augusztus közepén lát napvilágot, de lapjait az érdeklődők, a napokban még megtekinthetik az MTESZ Kígyó utcai székházának földszintjén. A térképészeti munka ve­zetője Kaszab Imre, a föld­tudomány kandidátusa, tu­dományos főmunkatárs, a Magyar Állami Földtani In­tézet szakembere. Tőle ker­tem tájékoztatást a kutócás részleteiről az előadások szünetében. — A' Központi Földtani Hivatal megbízása alapján intézetünk kilenc — zömé­ben szegedi illetékességű — alvállalkozó bevonásával 1980 óta készíti Szeged épí­tésföldtani térképezését. A jóváhagyott kutatási prog­ram szerint a munkánk 1990-ben fejeződik be. — Mit tartalmaz egy épí­tésföldtani atlasz? — Az építésföldtani tér­képezés tematikus térkép­csoportokban foglalja össze a térképezett terület min­den olyan felszín alatti te­Jnyezőjét, amellyel az em­beri tervezés alapján létesí­tett műtárgyak,' épületek kölcsönhatásba, kapcsolatba kerülhetnek. — Melyek ezek a temati­kus térképcsoportok? — Az első csoportba az észlelési térképek tartoznak Ezekben a miénket megeli­zö kutatások eredményeit foglaljuk össze: hol, hová, ki, mikor, mit fúrt, hol, rrc­lyen talaj- és talajvíz­szennyező forrás van a terü­leten? Hol helyezkednek el a felszín alatti közművek' víz, csatorna, elektromos rendszer. Bemutatjuk azt i<\ hogy a már meglevő létesít­mények védőterületei mely területeket fedik le. Mind­ezen információk alapján je­löljük ki a térképező fúrások helyét. Egy másik térkép­csoportban a domborzati adottságokat és a tájegység geomorfológiáját ábrázoljuk. Készítünk földtani, vízföld­tani és alapozási térképeket is, utóbbiak a tulajdonkép­peni építésföldtani térképek Mindezeket az ismereteket egy szintetizáló térképen foglaljuk össze. — Milyen távolságra es'.ek egymástól a fúrások? — Belterületen 500 mete­res fúráshálót alkalmaz­tunk, külterületeken pedig egy négyzetkilométer sarok­pontjai képezték a fúrások helyét. — Ügy tudom, ezek a fú­rások egyszerre több célt is szolgálhatnak. — Igen, a mi esetünkben is kétféle tájékozódás volt a cél. A teljes magmintavetel érdekében 25 méter mélysé­gig fürtünk, a 10 métet mély fúratokat pedig talaj­víz-megfigyelő kutókká ala­kítottuk át. 1980 szeptembe­re óta háromhetente viz­szintregisztrálás és kétha­vonta a vízminőség-analízis volt a feladatunk. Egész Kö­zép-Európában nincs még egy olyan város, ahol ilyen talajvíz-megfigyelő kútrend­szer működne. Bízunk ab­ban, hogy a térképészeti munka befejezése utón is le­hetőség lesz az észlelések és analízisek folytatósára. — Mit tartalmaznak a geomorfológiai térképválto­zatok? — Az egyiken a dombor­zeti adottságokat mutatjuk be. félméteres szintkülönb­ségek ábrázolásával. Ez alapján kiderül például hogy ezen a területen 11 méteres színtkülönbség léte­zik. A másik térképváltozat a felszíni formaelemeket ábrázolja. — Mi célt szolgálnak az alapozási térképek? — A földtóni térképva'to­latok a felszíni földtóni tér­képből kiindulva különböző alapozási módozatoknál használatos alapozási síkok figyelembevételével mely­ségközönként mutatják be az uralkodó földtani tu.ai­donságokat. Az alapozási térképváltozatok ezen föld­tani képződmények geotech­nikaí jellemzőit ismertetik, nem helyettesítve azonban a talajmechanikai vizsgálato­kat. Azoknak mintegy kere­téül szolgál, föltárva a nn­eyobb térségi összefüggése­ket. — Mi a jelentősége ennek az atlasznak? — Ez az atlasz meglehető­sen részletes és pontos infor­mációt ad a városépítő, tele­pülésfejlesztő és környezet­rendező szakemberek, vala­mint szakhatóságok tevé­kenységéhez, és lehetővé te­szi tudományos megalapo­zottságú döntések meghoza­talát. Dlusztus Imre Kevesebben a többiekért is A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség tömegbe­folyást akar kiharcolni, hisz tömegszervezet, de mi van akkor, amikor mostanában a fiatalok nem befelé, hanem inkább kifelé tartanak a szövetség „kötelékéből". Mi­lyen politikai státus indo­kolja, hogy a KISZ tömeg­befolyásáról beszélünk? Ér­ről kérdeztem a városi KISZ­bizottság egyik titkárát, Gyenesey Edinát. — Az egyetlen ifjúsági szövetség jogán, azon a jo­gon, hogy ez a magyar ifjú­ság szakszervezete, érdekvé­delmi szervezete, érdekkép­viselete. Ezért nemcsak joga, de kötelessége is valameny­nyi fiatalt képviselni. Föl­merülhet az a kérdés, ha a szervezettségünk csökken, meddig tehetjük ezt a több­ség nevében. Véleményem szerint a szervezettség ez esetben nem lehet mérvadó. Akik fölvetik csak kívülről és felületesen ismerik a ¡KISZ-t. A közvélemény ren­dezvényeink, látványos de­monstrációink alapján ítél. Belső politikai munkánkat, apró, de fontos lépéseinket, kisebb-nagyobb „csatanye­réseinket" már kevésbé ve­szik észre. — Igazán csak olyan szer­vezet tud hatni a „töme­gekre", amely megfelelő anyagi, erkölcsi, ideológiai háttérrel rendelkezik és ez nem mondható el igazán a KISZ-röl. Pedig ez befolyá­solhatja a mozgalmi munka minőségét, lényegét. — Először is ezt nem a kommunista ifjúsági szövet­ségtől kell számonkérni, már csak azért sem, mert az el­telt 30 esztendőben egy-két pillanatot leszámítva, nem volt döntő, politikái megha­tározó tényező. Mozgáste­rünk a szervezet maga, a (KISZ egésze, mint elvont, absztrak fogalom, a tagság egésze összes testületeivel, bizottságaival, apparátusá­val együtt. Egy másik meg­, közelítés szerint — ami dön­tő — a KISZ, mint az orszá­gos döntési mechanizmus szerves része, a KISZ felső szervei — „nagypolitikai" té­nyező. Jó esetben mozgal­munk befolyást gyakorolhat az ifjúságra, saját tagságára, szervezeteire, a társadalom •közvéleményére. Ez rétegen­ként változik és múlik azon is, hogy egy adott területen hogyan dolgozik a kollektíva, a tömegszervezet és nem utolsósorban a pártalapszer­vezet. — Hogy vallanak az eddig elmondottakról, az ifjúsági mozgalomról maguk a KISZ­tagok? — A középfokú tanintéze­tek KISZ-tagjai között érzé­kelhető befolyása van a mozgalmi munkának. Az ál­taluk elfogadott diákprog­ram, az új követelményrend-' szer, elérhetővé teszi, hogy tagjai felnőtt korukban pe­dagógusként, vagy más hi­vatásban jó irányba tereljék és formálják majd a fiatalo­kat. Persze olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy túl magas a felvétel mércéje, s amennyiben ilyen nehéz lesz bejutni a jövőben is a KISZ-be, akkor nem lesz­nek új tagok. Az iparban, szolgáltatás­ban, a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok nézetei a KISZ­ről rendkívül összelettek. A „kintlevők" általában rossz véleménnyel vanak róla, úgy érzik, semmit sem ad a KISZ és az érdekképviseletet sem tudja igazán ellátni. Jó néhány nagyüzemi KlSZ-tit­kár abban a tudathasadásos állapotban látja a problémák gyökerét, hogy a KISZ felső vezetése nem meri felvállal­ni az élcsapat-jelleg meghir­detését. Az értelmiségi fiatalokkal folytatott beszélgetések alap­hangulatára jellemző, hogy a KISZ jelenlegi formájában semmivel sem ad többet, mint a KISZ-en kívülieknek és a többség csak azért tag, mert miért ne lenne az. Je­lentős részük úgy véli, hogy ma a KISZ-nek nincs súlya a társadalomban. A külön­böző akciókat, programokat hiábavaló erőlködésnek, gye­rekes megmozdulásnak tart­ják. A KISZ azzal érhet el tekintélyt, tömegbeloiyást, ha következetesen kiáll a gazdasági, politikai reform­törekvések mellett. A felsőoktatás a válságok, forrongások, új elképzelések korszakát élt, ellentmondá­sokkal és szélsőséges vélemé­nyekkel együtt. Azok az egyetemista, főiskolás fiata­lok, akik nem tagjai a KISZ­nek, általában arra hivat­koznak, hogy a középiskolás KISZ-es „élmények" hatásá­ra kívánnak kívül maradni, de megfogalmazódik a, valós ideológia iránti igény is. Vé­lemény: a KISZ-ben a hang­súlyt az érdekképviseletre kell helyezni, arra, hogy ké­pes legyen a felismert gon­dok közvetítésére. És ha az érdekképviseletben rejlöere­jét meg tudja mutatnj a fia­taloknak, akkor jelentőseh nőhet befolyása. A vélemények mindenkép­pen jelzik célkitűzéseik irá­nyát, s egyértelműen meg­figyelhető, hogy a vélemé­nyek alakításában, a tömeg­befolyás erősítésében el­sődlegesen és meghatározó szerepet kell játszania az ifjúsági mozgalomnak. A Szegeden is egyre erösebben jelentkező társadalmi beil­leszkedési zavarok, devian­ciák jelenléte arra késztet minden felelősséggel gondol­kodó fiatalt, hogy keressék azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel a KISZ segíthet azok leküzdésében. Az ifjú­sági szövetség jól tudja, hogy akiket elveszít tagjai sorá­ból, azokat nemigen tudja megnyerni már senki. Ez fe­lelősségteljes ideológiai, po­litikai munka nélküf nem megy, hiszen Lenin szerint a „tudat nemcsak tükrözi, hanem teremti is az objek­tív'világot", s az senki szá­mára nem lehet közömbös, hogy milyen világ lesz az. Czakó János Bérek és leépítések A mire éveken át nem — vagy csak alig — volt példa, arról mr«t egy­re-másra érkeznek a hírek; ez, az és amaz a vállalat is vagy már csökken­tette, vagy csökkenteni tervezi munkavál­lalóinak számát. Voltak ez ügyben már parázs sajtóviták, voltak nem éppen ti je­lenséget üdvözlő hivatalos megnyilatkozá­sok, vagy éppenséggel aggodalmaskodó kijelentések, és vannak változatlanul a remények: talán végre megindul az egyes munkahelyeken egészségtelenül nagyra duzzadt létszám csökkentése, de legalább­is belső átcsoportosítása. S változatlan a remény — no, meg az e miatti aggodal­maskodás — az ügyben is, hogy tón vég­re a nagy nehezen raelonaUzálódó mun­kaerő-gazdálkodás az oly annyira áhított szerkezetátalakítási törekvéseinket is szol­gálja. Nem szolgálja. Legalábbis olyan mér­tékben nem, mint amennyire szeretnénk. E létszámmozgatásoknak — fogalmazzunk magyarul: csökkentéseknek, elbocsátások­nak — nem annyira a szerkezetátalakítás a vezérlő elve, hanem inkább a bérezési gyakorlat diktálta megfontolások. Mostanság éppen olyan keresetszabályo­zás! előírások érvényesülnek, amelyek ér­telmében érdemes a létszámot csökkente­ni, mert ily módon, minden különösebb teljesítménynövekmény nélkül is, növel­hetők a bérek. Hogy miért? S egyáltalán: hogy miként képzelhető el a teljesítmény­növekmény elmaradása, ha egyszer ugyanazon a munkahelyen mától kezdve kevesebben dolgoznak? Egyszerűen csak úgy — illetve azért —, mert nálunk vál­tozatlanul jól ismert gyakorlat az a bi­zonyos és sokat emlegetett kapun belüli munkanélküliség. És e kifejezés jelentés­tartalmát tessék szó szerint venni. Vál­lalataink nagy többségétől, szépen, las­sanként, tucatjával bocsáthatók el olyan emberek, akik egyszerűen nem hiányoz­nak. Vagy tucatjával nem pótlandök olyan, nyugállományba kerülök, akik szin­tén csak nem pótlandók. Ugyanis nem volt érdemleges munkájuk, s igazából évek óta nem volt rájuk szükség. Ha most mennek — így vagy úgy —, senki nem hiányolja őket. No de akkor miért voltak ott? Miért volt a munkakönyves munkahelyük? Sok oka van ennek, s e rövid jegyzetben a kialakult helyzet aprólékos elemzésére sem vállalkozhatunk. így aztán legyen elég csak annyi,. hogy a munkáltatók, nem minden és nem éppen szelíd kény­szer nélkül, vállalták/ mert vállalniuk kellett, a teljes foglalkoztatás államilag — no és persze politikailag is — rájuk tes­tált tennivalóit. (Ez például odáig ment, hogy ma is vannak egyes megyék, és ott egyes üzemek, amelyek hozzájuk abszolút nem tartozó embereket is foglalkoztatnak — papíron —, és fizetnek a valóságban. Olyan embereket, akik formailag ugyan X. vállalat alkalmazottai, a valóságban azonban, például, az anyagilag jóval szű­kösebben eleresztett helyi tanácsok vál­lalatainál dolgoznak.) Aztán volt, ugye, ez a bizonyos kvázi „bérstop", amely alól április elsejével föl­szabadultak a vállalatok. Többségüknél rögvest emelni kezdték az alapbéreket, már csak azért is, hogy valamennyire el­lensúlyozzák az áprilisi — és meglehető­sen drasztikus — fogyasztói áremeléseket. Igaz: a kasszát — a jelek szerint — nem ürítik ki; de egyelőre nincs sok foganatja az egész évi teljesítményekben való gon­dolkodásra intő második — és hagyomá­nyos módon, agitációsan, bizony nagyon rosszul hangszerelt — kormányajánlás­nak, mint ahogy úgyszólván nyoma sincs a teljesítményekhez kötött differenciálás­nak sem. Mondom: a kasszát csak keve­sen ürítik fenékig, de a többség sem tar­talékol — egy megfontolt, s legalább az év végéig érvényes bérpolitikai elképzelés szerint — éppen a teljesítményará­nyos béremelésre. A szakemberek pillanatnyilag úgy vé­lik, hogy a május végéig várható — jó­részt az áremelések által indukált — bér­kiáramlás júniustól megtorpan, s aztán egy hármas üt kereszteződéséhez érkeznek a vállalatok. Ha növelhetik a hozzáadott értéket — vagyis a tulajdonképpeni tel­jesítményt —, akkor persze emelhetik a béreket is. Ha nem növekszik a teljesít­mény, de különböző megfontolások miatt mégis emelendő a bór. akkor ott — a manapság egyre kedveltebb — létszám­csökkentés lehetősége, hogy legalább a kulcsemberek kapjanak a teljesítménye­iknek megfelelő bért. S ha egyik módszer sem megy, akkor marad az adózott bér­emelés lehetősége, ha egyáltalán van annyi pénz a kasszában, hogy az adó fi­zethető. S mert ez a harmadik út csak nehezen járható, a nyereség növelése pe­dig időbe telik, a legkézenfekvőbb meg­oldásnak a hirtelen történt létszámcsök­kentés látszik. Igaz: ilyen indítékukból végrehajtva nem sokra visz, Néhány em­bernek, s'nyilván, a leggyengébbeknek felmondanak — velük ugyan mások mit kezdjenek? —, s maradnak a többiek, esetleg a reménytelenül gazdaságtalan műhelyekben, részlegekben, gyáregységek­ben. Sokkal messzebbre vinne, ha e vesz­teséges üzemrészeket felszámolnák, ha nemcsak a leggyengébbeket, de a leg­hasznavehetőbb embereket is mozdulásra késztetnék, valóban hasznosítható mun­kaerőforrást teremtve a gazdaságosan dolgozó, de munkaerőhián£iyal bajlódó te­rületek számára. C sak hát ehhez az s kellene, hogy végre a vállalatokon belül is kö­vetkezetesen érvényesüljön a tel­jesítményelvű gazdálkodás; és a teljesít­ményekhez igazodó bérezés. És ezt ne csak munkáltatókon — pontosabban: ne csak a vállalatok és szövetkezetek veze­tőin — kérjük számon. Ök kénytelenek engedni a bármi áron történő béremelés­sel kapcsolatos társadalmi nyomásnak akkor, amikor a szakemberek remélik, hogy az idei bérterven belül maradunk, de nem garantálják, hogy az Idei árler­verj is belül maradunk. Vértes Csaba Támogatás a bötőlánc kiépítéséhez A kiskereskedelmi háló­zatban jelenleg mintegy 180 —190 ezer hűtőberendezés óvja a melegben könnyen romló élelmiszereket, a hi­degen tárolandó árukat. Az üzletekbe több mint 2300 hűtőkocsi szállít, s a keres­kedelem feladató, hogy a hűtölánc ne szakadjon meg, a romlandó élelmiszerek azonnal a hűtőpultokra, -lá­dákba. fagyasztószekrények­be kerüljenek. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban elmondották: az idei nyáron is számitóni kell arra, hogy a tejet, tej­termékeket a kora reggeli órákban, gyakran még a nyitás előtt lerakjág az üz­let elé, mert a hajnali szál­lítás egyelőre nem oldható meg másképp. Fejér és Ko­márom megyében most azonban — kísérletként — megszüntették a hajnali tej­szátlítást, s az üzletekben a minisztérium anyagi támo­gatásával nagy kapacitású hűtőkamrákat létesítettek. Ezek tulajdonképpen konté­nerek, tehát elhelyezhetők az eladoteren, illetve a raktá­ron kívül a szabadban is. Így a kora reggeli vásárlók megfelelően tárolt — igaz ugyan, hogy előző nap szál­lított — tejet vásárolhatnak. Ha a kísérlet beválik, több helyütt bevezetik ezt a mód­szert. A romlandó, élelmiszerek tárolására a hűtőberendezé­sek száma lényegében ele­gendő lenne: kapacitásuk azonban kicsi: a hűtőberen­dezések csaknem egyharma­da 250 literesnél kisebb. A vállalatoknak nincs elegen­dő pénzük a folyamatos ki­cserélésre sem. E gondok enyhítése érdekében a mi­nisztérium évek óta támo­gatja a kereskedelmi háló­zat hütögépesitését; az iden 30 millió forint vissza nem térítendő juttatást nyújtott a vállalatoknak. Ennek se­gítségével a kereskedelmi hálózatban ez idén 870 kor­szerű, nagy kapacitású hű­tőberendezést vásárolhattak. A hütőgépesítés. a régi, kor­szerűtlen berendezések cse­réje így sem halad kellő ütemben, a vállalatok támo­gatási igényeinek az idén csak 54 százalékát tudta ki­elégíteni a minisztérium. A hűtőberendezések kar­bantartásával, javításával ma már kevesebb a gond­juk, mint korábban. (MTI) Őrizzük egészségünket! Az Országos Társadalom­biztosítási Tanács kedden ülést tartott. Megtárgyalta a társadalombiztosítási szer­vek tevékenységének és pénzügyi gazdálkodásának tapasztalatait. A testület megállapította, hogy tavaly a nehezebb gazdasági hely­zet ellenére is fejlődött a társadalombiztosítás rend­szere, szélesedett az ellátás­ra jogosultak köre. Az Országos Társadalom­biztosítási Tanács a továb­biakban tájékoztatót hallga­tott meg az egészségmegőr­zés átfogó társadalmi prog­ramjáról. Ezzel kapcsolatban az Országos Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság veze­tői elmondták, hogy a la­kosság egészségének meg­őrzése, az egészségesebb életmód elterjesztese a tár­sadalombiztosítási szervek­nek is igen fontos feladata, s egyben érdeke is. Az egészség megőrzése ál­fogó társadalmi programjá­nak megvalósításából a tár­sadalombiztosítási-. szervek is részt vállalnak. Egyenek között olyan információs rendszer kialakítását terve­zik, amely folyamatosan tá­jékoztat a keresőképtelen be­tegek állományáról, a leg­gyakoribb betegségek okai­ról. Ilyen számítógépes nyilvántartás működik már kísérleti jelleggel a buda­pesti igazgatóságon. A ter­vek szerint 1988 vegére, 1989 elejére kiepul az or­szág«« hálózat

Next

/
Thumbnails
Contents