Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

jr VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Jf DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 133. szám 1987. június 8., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Becsaptak, hát becsaplak!? L épten-nyomon azt látom-hallom-tapasztalom, hogy megpróbálnak átverni, becsapni, megká­rosítani, visszaélni a jóhiszeműséggel vagy a tájékozatlansággal A félkilónyi kenyér, mit gondosan papírba csomagolnak, többnyire tegnapi. A zöldséges által zacskóba válogatott három citrom közül egy biz­tosan hibás. A pincérek többsége a maga javára té­ved a számolásnál. Az őstermelők között akad, ki azért porciózza újságpapírba tíz-húszasával a palán­tákat, mert akkor nem látszik a gyenge tövük, gyö­kerük. A butikok egy részében átcímkézés, menő márkanévragasztás után külföldi áruként virít és kei el a kilós rongyosboltban vett anyagból varrt cucc. Némely autójavító elfelejti kicserélni a hibás alkat­részt akkor is, ha az új ára szerepel a számlán, vagy az új helyett használtat tesz a mazsola autójába. A hivatalnok pedig elfelejt valamit közölni az ügyfél­lel, s emiatt annak újra meg újra jönnie kell. Sorolj­hatnám tovább. Egy maszek példája naponta van mindenkinek. Közpélda meg még több van — leg­alábbis, úgy véljük. Mert összüzletl társasjátéknak számit például a kereskedelmi becsapósdi az állami boltokban is. A kereskedők sürün kapnak rassz mi­nőségű, hibás árukat a gyártóktól. A hibás alap­anyagra, szerelvényekre hivatkozhat persze a rasz­szat termelő, hiszen azt ő „csak" átvette, feldolgozta, beépítette, továbbadta. Mint például az építövállalat Is rengeteg hibával összecsapott lakásokat. Amiket — másra (is) próbálván hárítani a hibákat — végül is rásóz az igénylőkre. Meglovagolva a lakáshiányt, ki­használva a neki kiszolgáltatott helyzetben lévőket, lakasra várakozokat. A rossz minőségű, selejtes alap­anyagokból, szerelvényekből, alkatrészekből készült terméket továbbadják. Ahelyett, hogy fel se használ­nák, vagy ha más nem lévén, muszájból mégis be­építve, legalább értékcsökkentnek nyilvánítanák Ahelyett, hogy a hibát rejtegetve (még azt se min­dig!), eltussolni próbálva, teljes értékű árát kérik. Pedig: ahol nyilvánvaló, s bizonyítható a becsapatás, ott. és akkor, leleplezhetnénk legalább azokat, akik elkövetik! Gyártó ceg az alapanyagot adót; kereske­dők a gyártókat vagy a sérülésekért felelős szállító­kat; vevők a kereskedőket. De nem: minálunk, in­kább az az össznépi divat, hogy ha átvertek bennün­ket, akkor a bennünket ért sérelmet továbbügyesked­jük. Mert az, hogy becsaptak, hogy visszaéltek a jó­hiszeműségünkkel, hogy megkárosítottak, az szerin­tünk felháborító, elítélendő, büntetendő. így helyes! Ámde nem helyes az, amit még hozzáteszünk, hogy: megtorlandó; hogy annak a jegyében gondolkozunk és cselekszünk egyre többen, s mind többször, hogy „Becsaptak, hát becsaplak!" Ha fogyasztói voltommal vagv kiszolgáltatott helyzetemmel valahol valaki visz­szaélt és becsapott, akkor úgy torolom ezt meg, hogy én is becsapok másokat. Majd én is sumákotok, majd én is visszaélek a lehetőségeimmel. Ha másnak lehet, nekem is lehet. Merthogy itt már úgyis mindent lehet, olyan erősen korrumpálódott már a társa­dalmunk. S miközben szidjuk az egyre sokasodó visszaélé­seket, mintha nem akarnánk tudomást venni arról, hogy a korrupció, a visszaélések, az átverések, a könnyű haszonszerzés egy részében bizony bepiszko­lódik a mi kezünk is; csináljuk a maszek kis becsa­pásainkat. Aminek eredményeként még csak jobban erősödik a körforgás. S a legkiszolgáltatottabbakat ve­rik át a legjobban (például öreget, gyereket, beteget, félszeget, tájékozatlant). Aki becsap, gondol-e vajon arra, hogy máskor ő is lehet kiszolgáltatott; hogy a körforgásban az autószerelő is lehet vendeg a pin­cérnél, s a felszolgáló is jár piacra...? Hisz' végül­is mindenki vevő valamire, mind fogyasztók vagyunk, meg ügyfelek. Akikben erősödik a bizalmatlanság. Gyanakszunk és kételkedünk. Mert sokszor be­csapnak vagy megpróbálnak becsapni bennünket. S nemcsak a fenti példák szerint, hanem szuvakkal is. Egvre tobb a nem egyenes beszéd, a színlelés, a su­mákolás. Tudom, hogy meredek megállapítás, de úgy vélem, igenis erősödik a hazudozas. Azért drukkolok, búr lenne igaz a mondás, miszerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Sajnos, egyelőre úgy tűnik, nem érik utol: a hazudozó, a su­mákoló. a becsapó, a megkárosító, a bizalmunkkal visszaélő legtöbbször megússza. Nem leplezik le, nem szégyenítik meg nyilvánosan, nem büntetik meg. Legfeljebb a nagy becsapósdi következő fordulójában ő kerül a másik oldalra, ő lesz a szenvedő alany, öt verik át. Ha Dedig átverték, akkor majd biztosan megtorolja ... Szépen, körbe-körbe. Á rulja már el valaki, hogy kinek jó ez? A megr torolgatások, továbbadások helyett, nem kel­lene inkább arra fordítani a becsapottaknak maradék energiájukat, bátorságukat, hogy megpró­bálják az őket becsapót felelősségre vonni? Mar szin­te hallom is a választ, hogy naivság, népszerűtlen, le­hetetlen, ehhez túl kiszolgáltatottak vagyunk, úgyse megyünk vele semmire stb., stb. Ha meg sem próbál­kozunk vele. biztosan nem. Ha pedig továbbra is a „becsaptak, hát becsaplak!" útját szélesítjük, letéve­dünk a bizalom egyre keskenyedő ösvényéről. S ha út és útfél gyanakvásból és ketelkedesböl lesz ki­rakva, vajon hová jutunk rajta? Szabó Magdolna Tisztelet a nevelőknek Pedagógusnapi ünnepség, kitüntetések, elismerések Pedagógusokat köszöntöt­tek és tüntettek ki szomba­ton — a pedagógusnap al­kalmából — a Parlament kupolatermében rendezett ünnepségen. Az eseményen — amelyen részt vett Radics Katalin, az MSZMP KR Tu­dományos Közoktatási és Kulturális Osztályának ve­zetője — Köpeczi Béla mű­velődési miniszter üdvözölte a kitüntetetteket, és mél­tatta a pedagógusi munka jelentőségét, majd kitünteté­seket adott át. Szombaton délelőtt a Vö­rös Csillag filmszínházban rendezték meg a megyei pe­dagógusnapi ünnepséget. Rá­kos Istvánná, a Csongrád Megyei Tanács osztályveze­tője köszöntötte a megye városaiból, községeiből egy­begyűlt tanítókat és tuná­rokat, valamint a megyei és városi párt-, tanácsi, K1SZ­és szakszervezeti vezetőket. Az ünnepségen a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai osztályainak tanu­lói adtak műsort, majd át­adták a kitünteteseket. Kiváló Pedagógus kitün­tetésben részesült Balla György kollégiumvezető (Bebrits szakközépiskola), Czakó Mihályné tanár (Fo­dor József szakközépiskola), Kökuti Lajosné tanár (Há­mán Kató Altalános Iskola), Dohai Jánnsné óvodavezető (Makó), Nagy Rébék Ferenc­né tanító (hódmezővásárhe­lyi kertvárosi iskola), Kánitz József szakvezető tanár (Ságvári gimnázium) és Vaszkó Flekné tanitó (móra­halml iskola). Budapesten vette át az Apáczai Csere János-díjat Bácskai Mihály, a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatója. Szin­tén a fővárosban adták át a Kiváló Pedagógus kitün­tetést Halász Tibornak, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgató-helyette­sének és Pálfi Györgyni szakvezető tanárnak, a II. számú gyakorlóiskola okta­tójának. Sindely Pál (Kő­rösy szakközépiskola) Kiváló Nzvelőmunkáért kitüntetést vett át Budapesten. A pedagógusnap alkalmá­ból a honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst fokozata ki­tüntetésben részesítette He­rényi Jánost, a Déri Miksa Szakközépiskola igazgatóját. Az ipari miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben ré­szesítette Barkós Tibor és Németh Géza szakoktatókat (Déri Miksa), valamint Pásztor Imrét, a textilipari szakközépiskola igazgatóhe­lyettesét. A közlekedési mi­niszter • Kiváló Munkáért el. ismerésben részesítette Mus­tos Tamás műszaki tanárt (Bebrits Lajos szakközépis­kola). A belkereskedelmi mi­niszter kitüntetése: Kiváló Munkáért elismerést kapott Suki Béláné igazgatóhelyet­tes, Miniszteri Dicséretet Si­mon Zoltán szakoktató (ke­reskedelmi és vendéglátó­ipari szakmunkásképző). Kiváló Munkáért kitünte­tésben részesültek: Atlasz Henrik igazgató (dorozsmai 2. számú iskola), Adóm Je­nő igazgató (bordúnyi álta­lános művelődési központ), Balogh Györgyné óvodave­zető (Deszk), Balogh László­né tanár (Kisteleki II. Rá­kóczi Ferenc Általános és Zeneiskola), Bánfi József, a deszki általános művelődési központ igazgatója, Bárdos Károlyné, a szegedi tanács párlütkára, Bernát Mátyásné tanító (bordányi általános művelődési központ), Bitó József igazgatóhelyettes (csengelei iskola), IJlazovich Lászlóné tanár (Radnóti Miklós Gimnázium), Bóka Istvánné tanitó (mórnhalmi általános iskola és diák­otthon), Bottyán Antalné gyógypedagógus (megyei pe­dagógiai intézet), Hőrcsök Antal tanár (pusztamérgesl általános művelődési köz­pont), Huknicz Istvánné ta­nító (üliési általános műve­lődési központ), Buzai Sán­dor né tanár (felsőváro­si iskola). Csonka Pál­né gazdaságvezető (If­jú Gárda Nevelőotthon), Csűri Mártonná gazdaságve­zető (kisteleki II. Rákóczi Ferenc iskola), Darvas Im­réné gyógypedagógus (Sike­tek Általános Iskolája), Dé­gi László nevelőtanár (Ifjú Gárda Nevelőotthon), Dél­ley Ferencné konyhai dol­gozó (Móricz iskola). Fodor László tanár (Radnóti gim­názium^ Für József tanár (fi24-es szakmunkásképző), Garnai József műhelyfőnök (Bebrits szakközépiskola), Gulyás Sándorne nevelőta­nár (Majakovszkij kollé­gium), Gyuris Györgyné óvodapedagógus (tarjáni 2­es óvoda). Hajdú Andrásné, a Mező Imre iskola igazga­tóhelyettese, Harkai Jánosné, a dorozsmai l-es iskola igazgatóhelyettese. Hefler Istvánné tanitó (gedói isko­la). Hegedűs Gabriella gyógypedagógus (Siketek Ál. talán os Iskolája), Herczeg Anna napközis nevelő (al­győi iskola), Joó Ete tanár (Radnóti gimnázium), Juha­ri László, az ü 1 lési általá­nos művelődési központ igazgatója. Kedves András­né, a dolgozók általános is­kolája megbízott igazgatója, Kemenes Istvánná tanár (Szirmai iskola). Kiss Piros­ka, a zspmbói általános mű­velődési központ igazgatóhe­lyettese. Koczkás Imréné napközis nevelő (Kodály, té­ri iskola). Kopasz Mária ta­nár (zákányszéki iskola), Korsós Imre tanár (Odessza II Számú Általános Iskola), Kovács József igazgató (Szirmai iskola) Kovács Tünde tanitó (Üllés), Körffy Andrásné óvónő (Ode.ssza II. Számú Óvoda), Körösi Ti­bor tanító (Kübekháza), Laj­kó Lajos, az ásotthalmi al­talános iskola igazgatója. Lázár Jenő, a megyei peda­gógiai intézet munkatársa, Lehotai Jánosné, a Dózsa is­kola igazgatóhelyettese, Le­iéné Erdélyi Murin tanár ((¡(Kl-as szakmunkásképző), Lovász Ferenc tanár (fit)O-as szakmunkásképző). Major József né, a kisegítő iskola igazgatója, Mácsai Ilona, a tápéi iskola igazgatóhelyet­tese. Medvecz Gábor tanár (erdőgazdasági szakközépis­kola), Molnárné Ferenczy Valéria vezető szaktanács­adó (Zrínyi iskola). Nagy Lászlóné tanár (tarjáni lil­ás iskola), Néveri Béláné óvodavezető (rókusi l-es óvoda), Nyirfalusi Lajosné gazdasági ügyintéző (Kodály téri iskola). Öllé György ta­nár (í>24-es szakmunkáskép­ző), Óltyán Béláné. a Dugo­nics utcai iskola igazgató­helyettese, Ormos Tivadar hivatásos pártfogó csoport­vezető, Ott Józsefné tanár (kisteleki II. Rákóczi Ferenc iskola). Papp Tibor tanár (Zalka iskola), Pávó Imréné tanár (kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkás­képző), Pető Zoltánné, a városi tanács főelőadója. Pintér Mihályné tanitó (Mó­ricz iskola). Polgár Imréné adminisztrátor (textilipari szakközépiskola), Selmeczt Lajos műszaki tanár szakta­nácsadó (Bebrits szakközép­iskola); Simái Mihály, a Kincskereső főszerkesztő-he­lyettese, Sipos Györgyné anyagkönyvelő (központi konyha), Szalai Attiláné napközis nevelő (Tlszaszi­get), Szalai József igazgató (Tarján, III-as iskola), Szathmáry Lászlóné, a Szél utcai óvoda vezetője, Sze­berényi Sándorné tanár (Kó­rösy szakközépiskola), Sze­gedi Pálné szakoktató (egész­ségügyi szakközépiskola). Székesi Ferencné óvónő (Kistelek), Sziverí Ferencné óvodavezető-helyettes (Tar­ján. I-es óvoda). Szöllösi Sándorné tanár (Napos utcai iskola), Szőke László kollé­giumi nevelőtanár (600-as szakmunkásképző), Sztvo­recz Jánosné tanító (zákány­széki iskola), Szunyogh ist­vánné óvodavezető-helyettes (Szatymaz), Szűcs Lajosné napközis nevelő (Újszent­iván), Szűcs Lászlóné tanitó (Szatymaz), Szüts Jstrnnné zongoratanar (Liszt Ferenc zeneiskola), Tanács lmrene óvodai szaktanácsadó (Odessza, I. számú óvoda). Tátrai Sándor, a Rigó utcai nevelőotthon igazgatóhelyet­tese. Tihanyi István napkö­zis nevelő (Öttörrtös), Tóth Józsefné, a forráskúti isko­la igazgatóhelyettese. Torok Pál tanműhelyvézetö (Oöt)-as sza k m u n k ás ké pző), Tukacs Istvánné óvodavezető (Kis­telek), Udvardy Endréné ta­nító (Madách iskola), Ur­bán Sándor műszaki igaz­gatóhelyettes (Rózsa Ferenc szakközépiskola), Varga Jó­zsefné tanár (Tömörkény gimnázium), Varsányi Imre kollégiumvezető (Déli szak­középiskola), Vigh István szakoktató (600-ao szakmun­kásképző), Zomlwri László igazgatóhelyettes (Hámán Kató iskola), Zoliéi Mihály­né tanár (Rókus, l-es isko­la), Zsigó Istvánné tanár (élelmiszeripari szakközép­iskola), Ördögh Erzsébet ta­nár (Móraha)om) és Kis Sándor, a megyei tanács fő­előadója. Miniszteri Dicséretben ré­szesültek: Alexmé Marián Orsolya tanár (kisegítő isko­la), Andrássy Árpad osz­tályvezető (megyei tanács művelődésügyi központja), Ábrahám Zoltánné tanár (Sándorfalva). Acs Gábor né dajka (Tarjan IV-es óvoda), Árendás Rozália tanító (mak­kosházi iskola), Bakacsi La­jos tanár (Vedres szakközép­iskola). Bakos Dezső né óvó­nő (Algyő). Baranyamé Kán­tor Teréz tanár (Rózsa Fe­renc szakközépiskola). Barna Pitémé nevelőtanár (Kállai Éva nevelőotthon). Bánsági­né Sarlós Mária tanár (ke­reskedelmi es vendéglátó­ipari szakmunkásképző), Be­ne Rozália szakoktató (egész­ségügyi szakközépiskola). Bi­té Gaborné tanár (Gera is­kola), Bitó Sándor karban­tartó, futó (Árpád fejedelem gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola, Kistelek), Boróczy Béláné napközis ne­velő (Hámán Kató iskola), fíodö Zoltánné tanár (mak­kosházi iskola), Csanyi Zsu­zsanna tanár (Petőfi Sándor iskola). Csipa k Józsefné konyhai beszerző (Rigó utcai nevelőotthon), Csorbáné Gu­lyás Márta tanár (közgazda­sági szakközépiskola). Csúcs Géza hivatalsegéd (szentmi­hályteleki iskola). Erdélyi Katalin, a városi tanács fő­(Folytatds a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents