Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-30 / 152. szám

Ilcífő, 1987. június 5. 7 Szabadkai delegáció Szegeden Tegnap, hétfőn háromnapos tapasztalatcserét L Szegedre érkezett a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Szabadka Községi Választmánya politikai delegációja, melynek tagjai: Neorcic Peró, a VDNSzSz Szabadka . Községi Választmánya Elnökségének elnöke, Prágai László és Andrejkovity Gyeno elnökségi tagok. A jugoszláv küldöttséget Molnár Sándor, a népfront megyei. Kulcsúmé Kiss Piroska, a népfront városi bizottságának titkára, valamint Berta István, a városi népfront általános elnöke fogadta. A találkozón Fraknóy Gábor, az MSZMP városi bizottságának titkára adott tájékoztatást szűkebb hazánk társadalmi, gazdasági helyzetéről és a reformfeladatokról. Ezt követően a küldöttség a Somogyi Könyvtárban találkozott a városi művészeti szövetségeinek vezetőivel, ahol a szövetségek munkájáról és a jugoszláv partnerszervezetekkel való együttműködésről tárgyaltak. A szabadkai vendégek szegedi programja ma, kedden folytatódik. MSZBT-tanácskozás Az MSZBT megyei koordinációs bizottsága Mórahalmon, az általános iskolában tartotta ülését tegnap. Megtárgyalták a barátsági munka helyzetét, különös tekintettel az ifjúság eszmeipolitikai, világnézeti nevelésére az MSZMP Mórahalom városi jogú nagyközségi bizottságának irányítási területén. Az előadó Bóka István, az MSZBT általános iskolai tagcsoportjának ügyvezető elnöke és Hargittai Imre iskolaigazgató volt. Rádióip figyelő Gyerek vásár Megrendítő élményre számitok a rádióújság előzetese alapján. Aztán, hogy ez nem következik be. nem is tudom, kinek-mi/nek felróni. Túl sokat ígér a figyelemfelkeltő írás? Vagy talán nem olyan döbbenetes az ügy? Három hónaposka, máris árvaságra ítélt ikerpár a főszereplő. Még a kórházban szerzett tudomást róluk — azaz arról, hogy anyjuk lemond kicsinyeiről — egy fiatalasszony, akinek immár bizonyosan sohasem lehet gyermeke. S mint tudjuk a nők két dologért tesznek meg mindent: hogy legyen, s hogy ne legyen gyerekük — ő az előbbiért vállalt volna, érthető módon áldozatot. Nos, mi is lehetne más a legkézenfekvőbb „áldozat", mint a pénz, méghozzá jó sok pénz. Talán megadná érte a házaspár, csakhogy az összeg, hogy is mondjam, meghökkentő. Valószínűleg — annyi, sikerrel nyélbeütött, aztán gondosan titkolt üzlet után — ezért pattant ki az ügy. A vasárnap késő este :ugárzott riport során kiderült, hogy 30—50 ezerben állapodnak meg általában a felek, egy-egy gyerekvásár alkalmával. S érdekes módon, ezek az örökbefogadási procedúrák, különösen a külföldi adoptálókéi, ripszropsz lezajlanak szemben az átlagos, elhúzódó, nehézkes ügymenettel. Magyarországon 31 ezer gyerek van állami gondozásban, évente kétezren állnak sorba értük. Közülük mindössze hatszáz család várakozása végződik örömmel. Mindannyian hallottak hasonlóról, s szemet hunytak adásvételi szerződések felett: a gyámügyes, a nevelőotthon vezetői, a kórháziak. Kétségtelen: mélységcsen elítélendő, erkölcstelen a babát pénzkötegre váltani. Valahogy mégsem ámulunk kellőképpen. Mert hát a jelenség korántsem vadonatúj, megszoktuk lassan, hogy kapós cikket a boltban sem kapunk csúszópénz nélkül. Az ember előbb azt tanulja, uralkodjék az érzelmein. Aztán meg eltompulnak úgyis. Ami oly keserű esetünkben, hogy már-már vicc: az apa állt elő az igazi követeléssel — egymilliót akar az ikrekért. Kapjon persze ugyanennyit az anyjuk is, mindenesetre úgy érzi, neki joga részesedni... Ha lehet hasznot húzni, nosza, minél nagyobbat. Ha valami meg döbbentő, hát nem az örökbeadott kicsik várható sorsa — ezen borong ugyanis az említett cikk írója — hisz csaknem biztos, tejben-vajban fürösztetnek majd; oly régen epedett boldogságot hoznak az örökszülők életébe, amilyet a vérszerintiek valószínűleg sohasem éreznének. Az ikrek anyja eddig hat gyereket a dott állami gondozásba. Egyébként, mint a múlt hétfőn este elhangzott nyári műsorból megtudhattuk, az évszak .melegebb lesz az átlagosnál, nagyobb mennyiségű csapadék nem várható, 6em tartós rossz idő. A zöldségárak elfogadhatónak ígérkeznék, de gyümölcsért, mondták, magyar nem fizetett még annyit, mint idén. Az árszínvonal összegében felette lesz a tavalyinak. Az emelkedés mintegy 8 és fél százalékos. V. E. CSEMPÉZIK A SZUE-MEDENCÉKET. lius második felében újabb medencékkel Befejezéséhez közeledik a régi SZUE im- gazdagodik a város. Várhatóan ez idő tájt maron kettevalasztott nagy medencéjének ,... .. felújítása. Az utolsó munkafázis - a esem- adjak at a nagyközönségnek - ugyancsak pézés — tart javában, s előreláthatólag jú- a SZUE-ben — az óriás csúszdát is. n fenntartott jog Képernyő Lapozgatom az újságot és szép lassan elönt a melankólia. Itt a nyár, és bölcs emberek ekkor sem feledkeznek meg rólunk. Olyan gondosak. mint egy seregnyi védőnő. Ebben az újságban gyakorlatilag csak a 14. oldalon találni a kezdetet: június 30., kedd. A hét egy sajátos összefüggésben csak ek-' kor kezdődik. Ezen belül is főm üsor időben, ami tudva-1 levőén a híradó utáni, vagyis az este nyolc órát követő jó két órát jelenti. Ha pedig kedd, akkor már időtlen idők óta filmsorozat: írhatja bárki, bármikor, akárhányszor, hogy nem kell, nem kéne mindig kaviár, azaz kedd estére rituálészerüen mindig filmfolytatás — a jó védönösereg gondoskodik. Tehát van, akár a Hungária Biztosító. Melankolikusan szemlélődöm tovább: kedden persze Stúdió is. szerdán újra Starsky és Hutch, csütörtökön a teleregény. Telis-tele újdonatúj dologgal. Pénteken — szomorú aktualitás, de ettől legalább előre, garantáltan színvonal várható — két A l/onzó-emlék program Szombaton megint egy sorozat, ezúttal a Matthau —, vasárnap egy újabb, a Zenélő filmkockák-széria, ezen belül — búza is akad olykor a konkoly között — a Jézus Krisztus szupersztár filmváltozata. Egyetlen átlagos hét tévéműsor-kínálatából nem ' lehet semmiféle általánosító következtetést levonni — így minden idők vélekedéseinek egvik legszánalma- ' sabbika. Mert már hogy a fenébe ne lehetne: minden rész magában hordozza az egész alapelemeit, s a dialektika eme. őstörvényszerűségén túlmenően tendenciák, szemléletmódok, erkölcsi minöségkritériumok árulkodó nyomelemei érhetők tetten egy-egy ilyen vizsgálódás alkalmával. Embertömegekről vallott. igaz, tán ügyesen titkolt vélekedések válnak észlelhetővé, históriai eredetű görcsök, bűnök szemléletessé. Jól tudom természetesen, hogy a Magyar Televízió ¡műsorának összeállításakor jelőbb egy úgynevezett éves műsorterv keletkezik, amely mindig az előző esztendő közepe táján válik véglegessé, erre épülnek a szűkebb, nagyjából negyedéves „előretartással" készülő programkonstrukciók. Azzal is tisztában vagyok. hogy az alapelv, no persze, ha egyáltalán létezik ilyen, az idők kezdetétől fogva a mindenevőknek készítendő étrendek útmutatásait követi, akárcsak a mindenkori önök fcértéfc-kívánságmüsorok kétezer százalékos biztonsággal mindig előre megtippelhető, vers. operett, magyar nóta, kabaré, ária, sláger. tánc aranycsapat-föl állása. Csakhogy az én meditativ gyanúm egészen más természetű Lelki szemeim előtt lebeg szépséges székesfővárosunknak a Szabadságról elnevezett teréről, a néhaj tőzsdepalotából. vagyis a 17-es szám alól, egy ott dolgozó úr. nevezzük mondjuk Nikkelfinger Tamásnak. Ez a Nikkeifinger Tamás néhány alkalmi, vagy tartós jellegű tettestársával együtt felmér és elemez és prognosztizál. És (pre)koncepciója van. Netán — egészen biztos — (pre)koncepciói vannak. Ügy vélik, ők aztán pontosan tudják, mily igényszinttel rendelkezik a hon általános iskolában okító pedagógusa, és maszek fröccsöntője, a nyugdíjas Juliska néni a tanyán és Hermina nagysád Balatonelőkelőn. Meg a többi is, mind. Az egész népség-katonaság. És mivel Nikkelfinger Tamás úr and Co. mindezt pontosan ismeri, mint jó védőnősereg dönt(öget) és összeállít és gondoskodik. Néha az a gyanúm, tulajdonképpen ők maguk a Hungária Biztosító. Lapozgatnám még az újságot. de a 15- oldalnál képtelen vagyok tovább jutni. Legalul, egészen jobbra, pici betűkkel olvasható, hogy a televízió a műsorváltoztatás iogát fenntartja. Nem tehetek róla, csak azon tudok tovább meditálni: kiké is igazán ez a fenntartott jog. Domonkos László Optimális minimum? — Jelenleg mi bosszantja a leginkább? — A kishitűség. Nevezetesen az, hogy mi nagyon sokj dologra azt mondjuk, ezt vagy azt úgysem tudjuk/ megvalósítani. Munkavédelmi szempontból Európában úgy a középmezőnyben hely ez ködünk! el. Nem kell szégyenkeznünk. — Valóban rózsásnak tartja a helyzetet? A gépparkunk jó része elavult, a munkások nem szívesen használják a védőfölszereléseket, és a belső munkavédelmi vezetők mind jobban függnek az igazgatótól. — Csongrád megye munvédelmil helyzete az utóbbi időben javult. A végrehajtási fegyelem 94 Török Dezső, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség vezetője a közelmúltban Szegeden járt. Az szmt-ben a kérdések özöne fogadta, ami feltehetően annak a jele, munkaterülete közérdeklődésre számíthat. ami azt jelenti, a -hiányossá gokat ilyen arányban meg is szüntetik. Ha jól szervezett egy üzem, a munkakörnyezet is rendezett. Egyébként az a véleményem, hogy a régi gyárakat is lehet biz|tonságosan működtetni. — Mi a véleménye a munkakultúránkról? •— Nálunk a védőfelszerelések) viselésének nincs hagyománya. Nézzen meg egy k'amionost. Kiszáll a járgányából, és felveszi a védőkesztyűt. Vagy, Svédora téglát is kesztyűben hordják. Ellenben mi? Büntetni kell ahhoz, hogy a dolgozók használjak! a védőfelszereléseket. — Nem, játszik ebben szerepet a nem túl jó minőség? — A termelőegységek lelkére kötjük, csak minősített százalékos, termékéket vegyenek. Igaz, ezek sokkal drágábbak. — Túlhajszoltak vagyunk. Naponta nem 8 órát, hanem időnként 12-t is dolgozunk. A logika szerint a balesetveszély így megnő. — Mi is ezt) gondoltuk. A helyzet viszont más. Jobban vigyáznak az emberek magukra. Lehet, hogy fél neki holnap más veszi át a helyüket. — Még néhány évvel ezelőtt nagyon divatosnak számított a munkalélektan, és szágban nem lát egy kérges az ergonómia. Mi a helyzet tenyerű embert se. Ott még most? — Sajnos, arra már nem tudunk figyelni, milyen színűek a falak, mennyire optiK málisak a feltételek egy üzemben. Illetve látni látjuk, csak senkit nem kényszerithetünk arra, kényelmes munkapadokat szerezzenek: be, és hogy fényárban úszszon a laklatosműhely. A munklalélektan az optimumot célozza meg, mi a valóság talaján állva, a legszükségesebbet szorgalmazzuk. Nem 'szabad ugyanis eltekinteni a gazdasági fejlettségtől. — A munkavégzés során milyen új jelenség figyelhető meg? — Kezd eluralkodni a kényelmesség, a kapkodás. Nem ritkán munkafázisokat akarnak átugrani, azaz, nem tartják be a technológiát. Ez megnöveli a. balesetveszélyt. — Szívesen jön Szegedre? — Sehol másutt eddig nem tapasztalt érdeklődés kíséri ezen a vidéken a munklavédelmet. Nagyon sok intézmény, szerv szívügyének tekinti ezt a területet. Ennek természetesen örülünk. Nem zárkjózunk el a nyilvánosság elöl sem. És ha arról van szó, vállaljuk a tanácsadó szerepét is. Bár minél többen kérnék a se|gítségünket. B. E. A júniusi Tiszatáj A lap első helyen közli a maradva: két írás olvasható hatvanesztendős Sütő And- a százéves Kassák Lajosról, rást köszöntő írást: Oltyán Csaplár Ferenc, a Kassák Béla Máglyák és csillagok című dolgozatát Sütő etikájáról. Az etika vizsgálatával az egész drámai életmüvet, átfogja Oltyán Béla, megragadva a központi problémát, melyet Sütő egy rádiónyilatkozatából a legrövidebben így foglalhatunk össze: „hogyan bánik a hatalom az egyénnel, s az egyén a hatalommal". Az évfordulóknál Illést tartott kisteleki pártbizottság Tegnap, hétfőn délután ülést tartott a kisteleki városi jogú nagyközségi pártbizottság. A tanácskozáson Tóth Ferenc első titkár ismertette azt, hogy miként sikérült megoldani az elmúlt félévben a gazdaságpolitikai feladatokat A tapasztalatok szerint egyre fontosabb lesz az emberi tényező, de ez csak akkor érvényesül, ha a vezetők szívügyüknek érzik a minőségi munkuvégzést. a szakmai felkészültséget. Élénkül a kezdeményezőkészség, a vállalkozói magatartás is mind általánosabb lesz. Sajnos, a vállalatok, üzemek, szövetkezetek jövedelemtermelő képessége nem javult. A tájékoztatót követően Tóth Ferenc a két ülés között végzett munkáról számolt be. A tanácskozás vitájában felszólalt: Mesits Zoltán, Sipos György, Mucsí Ferencné. Balassi Ferenc és Szeberónyi Sándor. A beszámolót a testület egyhangúlag elfogadta. Múzeum igazgatpja a Kassák-versek szöveggandozási problémáiról, Bárdos László pedig Kassák kisepikájának egy típusáról értekezik. A szépirodalmi írások között Tóth Béla P 7, szokatlan című novellájában Pulitzer Józsefnek, a makói származású amerikai újságírófejedelemnek állít emléket. Bólya Péter Változatok egyazon témára című elbeszélésében szegedi egyetemi éveinek élményeit eleveníti föl, látomásszerűen. A változatos versanyagban megtalálhatók Kovács András Ferenc, a fiatal erdélyi költő, Labancz Gyula és Keszthelyi Rezső művei mellett a nemrég elhunyt Miroslav Antic Vajdaság című poémája a nálunk is jól ismert vajdasági költő. Fehér Ferenc fordításában, valamint Polner Zoltán Juhász Gyula-verse. A tanulmányok között olvashatunk Keszthelyi Rezső költészetéről, Tandori Dezső tollából. Különös figyelmet érdemel Agh Attila: A magyar fejlődés pragmatikus jellege és az ideológia cimü — eredetileg előadásként elhangzott — dolgozata, melyben a magyar reformtörekvések problémáiról szól. „Az alapkérdést úgy kell megfogalmaznunk, hogy hol van, és mekkora az a mozgástér, amelyet a szocialista társadalmunk teremt a politikailag elkötelezett, reformgondolkodású és a társadalomtudományok—ideológia szférájában aktívan alkotni kívánó értelmiség számára?" Ágh megállapítja, hogy ez a mozgástér leszűkült, ám jelentós kitágítása szükséges. A Kelet-európai Tükörben Enyedi Sándor a romániai magyarság kulturális életének egy érdekes fejezetét, a bukaresti magyar színház 1930 végi, 1931 eleji rövid fönnállásának történetét dolgozza föl. A Művészet rovatban Nikolényi István érzékeny „jegyzetsorokat" írt a szegedi operafesztiválról. A terjedelmes kritikai rovatban számos szegedi szerzővel is találkozhatunk. Horváth Dezső, Szenti Tibor Parasztvallomások című könyvét, Maróti Egon professzor a A magyar ókortudomány bibliográfiája című kiadványt értékeli Petrovics István Ransanus krónikájának szegedi szerzők által készített fordítását ismerteti. Továbbá Fülöp László Csűrös Miklósról, Vasy Géza Czakó Gáborról, 11 ima Gabriella Galgóczi Erzsébetről ír. A számot Kass<ik Lajos grafikai illusztrálják. MWL