Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-29 / 151. szám

92 Péntek, 1987. június 26. Csongrád megyéé lett a kupa SPORT Úszás Szegedi sikerek Gyulán, a Várfürdő Kupa elnevezésű úszóversenyen ki­tűnően szerepeltek Vida Csa­ba, Nagy Pál és Banka Péter tanítványai. A Szeged SC versenyzői az alábbi ered­ményeket érték el. 50 m del­fin fiú gyors: 1. Pálinkó Ti­bor, 2. Ohát Csaba. 200 m gyermek fiú mellúszás: 2. Galambos Levente. 100 m út­törő fiú gyors: 2. Molnár Já­nos. 8X50 m növekvő kor­osztályú női gyors: G. Szeged SC (Alexa Zsuzsa, .Haraszthy Daniella, Szalai Szilvia, Oláh Ágnes, Széli Anita, Széli Ág­nes, Komlódi Gabriella, Pin­tér Orsolya). Ugyancsak Gyulán rendez­ték meg az ORV csapatver­seny 3. fordulóját. Mindhá­rom leánycsapat biztos to­vábbjutó az országos nyolcas döntőbe, a gyermek korosz­tályú fiúknak is jók az esé­lyeik. Eredmények: Gyermek (14). Leány 100 m hát: 1. Pintér Orsolya. 400 m gyors: 1 Széli Ágnes. Úttörő <12) leány 50 m gyors: 1. Alexa Zsuzsa. 100 m mell­úszás: 1. Alexa Zsuzsa. 400 m gyors: 1. Szalai Szilvia. Delfin (10). Fiú 50 m gyors: 1. Ohát Csaba. 400 m gyors: 1. Pálinkó Tibor. Leány 50 m gyors: 1. Bózsó Beáta. 400 m gyors: 1. Pataki Ágnes. Atlétikai Európa Kupa f B" döntő, Göteboig Vasárnap Göteborgban folytatódott az atlétikai Eu­rópa Kupa B döntője, ame­lyen a nőknél és férfiaknál egyaránt érdekelt volt Ma­gyarország válogatottja is. A második nap eredmé­nyei: NOK: 1500 m: 1. Doina Melinte (román) 4:03.03 p, . .. 4. Rácz Katalin (magyar) 4:14.59. Távol: 1. Vali Ionescu (román) 6,92 m, ... 4. Vanyek Zsuzsa (magyar) 6,30. FÉRFIAK: 110 m gát: I. Stephane Caristan (fran­cia) 13.71 mp, ... 3. Bakos György (magyar) 13.97. 800 m: 1. Szlobodan Popovics (ju­goszláv) 1:46.41 p, . . 8. Vas­vári Sándor (magyar) 1:52.50. 3000 m akadály: 1. Raymond Pannier (fran­cia) 8:22.11 p, ... 3. Vágó Béla (magyar) 8:31.56. (A bolgár Sztrahilovot diszkvalifikálták.) Kalapács: 1. Johann Lindner (oszt­rák) 75,34 m, .. . 3. Slnka Al­bert (magyar) 74,40 bn«.., . ..•*...»... •oáMH.m.ifc Szombaton Hódmező­vásárhelyen mintegy 300 néző előtt befeje­ződött a helyosztó mér­kőzésekkel a megyei serdülő labdarúgó-válo­gatottak országos dön­tője. A már csütörtö­kön véget ért csoport­küzdelmeken eldőlt, hogy az azonos helye­zettek mérkőznek a végső helyekért. Megyénk válogatottja számára nagy sikert ho­zott a döntő, mert mint az A csoport győztese, az első helyért folyó mérkőzést az igen erős budapesti válogatott el­len 2-0-ra megnyerte, s így itthon maradt a kupa az aranyérmekkel együtt. Igen szép siker ez, mely az edzők jó munkáját di­cséri. A Himer István és Csernus András által fel­készített csapat megérdemli, hogy név szerint felsoroljuk a diadal részeseit: Cziráki László, Csányi József, Gré­czi Gábor, Juhos Péter, Kopschitz Péter, Krajczár István, Kun Tamás, Lévai László, Nagy Szabolcs, Nó­vák Zsolt, Puskás István a Szeged SC-ből, Juhász Fe­renc, Terhes Norbert a Sze­gedi Dózsából és Király Ist­ván a Kinizsi Húsosból. A döntőben nem ijedtek meg a fővárosiaktól sem, s bár eleinte a pestiek szo­rongattak, a 20. percben Kun góljával a mieink ju­tottak előnyhöz. Ez meg­nyugtatta őket, szépen kom­bináltak, és szünet után a 2. percben Puskás beállítot­ta a végeredményt. Az el­lenfél nem adta fel, kemé­nyen harcolt az eredmény módosításáért, de a hazai védelmet nem tudták fel­törni. A kétgólos csongrádi győzelem mindenképpen reális. Az előmérkőzések során a Metripond Szabadidő Központban az 5. helyért fo­lyó találkozón a csoport­küzdelmekben balszerencsés békésiek — akik mindkét­szer 1-0-ra vesztettek — megtalálták a gól lövő cipőjü­ket, és a tavalyi győztes Fe­jér megyét 4-1-re lelépték. Utóbbiak fáradtan, több mérkőzéssorozat után érkez­tek Vásárhelyre, s így csak az utolsó, 6. helyet tudták elérni. A Stadion előmérkőzésén a 3. helyért Somogy és Sza­bolcs vívott nagy csatát. Bár utóbbiak öngóllal vezetést tudtak szerezni, végül is az igen lelkes somogyiak for­dítani tudtak, s megszerez­ték a bronzérmet, melynek nagyon örültek. A tornán a csapatok vég­ső sorrendje így a követke­ző lett. 1. Csongrád, 2. Bu­dapest, 3. Somogy, 4. Sza­bolcs-Szatmár, 5. Békés, 6. Fejér. A záiómérkőzések jegy­zőkönyvéből: Az 5. helyért: Békés—Fe­jér 4-1 (3-0), vezette: Ma­gyar Z. Góllövő: Brakszato­risz (2), Janis, Démusz, ill. Vass. A 3. helyért: Somogy— Szabolcs-Szatmár 2-1 (l-l). Vezette: Köböl. Góllövő: Si­mon, Takács, ill. Papp (ön­gól). Az 1. helyért Csongrád­Budapest 2-0 (1-0). Vezette: Deme. Csongrád megye: Kopschitz — Cziráki, Kraj­czár, Nagy, Csányi — Pus­kás, Gréczi (Juhos), Ter­hes (Lévai) — Nóvák, Ki­rály, Kun (Juhász). Edző: Himer István és Csernus András. Góllövő: Kun és Puskás, jó: Csányi, Pus­kás, Gréczi, Király, Kop­schitz. Az MLSZ jelenlévő kép­viselői kiválasztották az öt­napos torna legjobb kapu­sát és mezőnyjátékosát, akik különdíjat kaptak. A leg­jobb kapus a Csongrád me­gyei Kopschitz Péter, míg a legjobb mezőnyjátékos a budapesti Jezsek Attila lett. Ugyancsak különdíjat ka­pott a torna legeredménye­sebb góllövője, Puskás Ist­ván Csongrádból, aki győz­tes csapata 7 góljából 4-et szerzett. A negyedik külön­díjat a mezőny legfiatalabb játékosa kapta, a Békés me­gyei Podmaniczki Zsolt: 22­én töltötte be 13. évét. Az MLSZ képviselői meg­állapították, hogy a csapa­tok jobb színvonalon ját­szottak, mint a korábbi években, és dicsérték a szervezők munkáját, a győz­tes csapat teljesítményét. Csernus András, a baj­nokcsapat társedzője el­mondta, hogy a csapat ju­goszláviai túrán volt a dön­tő előtt, ahol két mérkőzé­sen nyertek 4-0-ás össz­gólkülönbséggel. Itt jól ösz­szerázódott a társaság, s bi­zakodva vártak a vásárhelyi megmérettetést. A győze­lemre egyértelműen nem mertek gondolni, mert igen jó képességű ellenfelekről érkezett a hír, s ezért is na­gyon örülnek a sikernek. HARMAI LÁSZLÓ Négy keréken a sivatagon át...? (A Teleki Sámuel-emlékexpedíció már negyedik hete úton van) Úttörők vizilabdás sikerei Nagykanizsán rendezték az úttörő II/B korcsoportban az országos bajnokság 2. for­dulóját, ahol a Szeged SC fiataljai a Debrecent 12-2­a Nagykanizsát 13-8-ra, a Csongrádot 12-4-re legyőz­ték, a Szentestől 11-6-ra ki­kaptak, így a Kurca-partiak mögött másodikok lettek. Az ezüstérmes csapat; Gonda, Madarász, Fodor, Csányi, Zsemberi, Majer, Király, Ba­lázsa, Németh, Szirányi, Fa­redin. Takács, Kiss. Edző: Lihótzky Károly. Szolnokon rendezték az úttörő I/A korcsoportban az országos bajnokság közép­döntőjét. A szegedi gyere­kek a Honvédot 14-4-re, a Tatabányát 15-2-re verték, a Szolnoktól 10-7-re kikaptak. A csapat az országos döntő­be került, ahol a KSI, Szen­tes és az Ü. Dózsa lesz az el­lenfele. A szép sikert kihar­coló játékosok: Csányi, Bük, Szilasi. Molnár, Lőrincz, Gyenes, Bús, Horváth, Ber­ta, Debreczeny, Papp, Hajdú, Péter, Bihari, edző: Kárász Sándor Totóeredmények A totó 26. heti jfttékszelvényón szereplő mérkőzések eredmé­nyei : 1. Vasas—CZ Jena végeredmény 0-2 2 2. V. Dózsa—Halmstad végeredmény • 4-2 a 3. Naeslved—Tatabánya végeredmény 0-4 2 4. Aarbus—Lausanne 2-1 1 5. Chaux-Fonds— Hammarby 1-3 2 6. Szpartak Várna— Wismut Aue 2-2 X 7. Dunajska Streda— Hellinzona 4-0 1. I. Malmö FF— Grasshoppers 2*0 1 4-1 1 9. AIK Stockholm— Lech Poznan 10. Lvngby—PLastlka Nitra 2-1 1 11. F.tir—Cheb 5-2 .1 12. Beitar Jerusalem— Bröndby 0-1 2 13. Yehuda Tel-Aviv— VfL Bochum 2-2 x POTMERKOZESEK • 14. Vasas—CZ Jena, 1. félidő 15. (J. Dózsa—Halmstad, I. félidő 0-1 2 2-2 x 16. Naestved—Tatabánya, I félidő 0-0 x Június 8-án egy nagyon vidám társaság búcsúzott a Szőke Tiszánál levő busz­parkolóból Magyarországi­tól. Teleki Sámuel útját is­métli meg 100 év elteltével kilenc vakmerő fiatalember. A szegedi «búcsúztatás utolsó pillanatáig együtt voltam a fiúkkal. Hámos István 'úgy indult a nagy útra, hogy délelőtt még in­fúziót) kapott. Sápadtan és egykjedvűen ült a helyén. Bezzeg a többiek: Bezdán Sándor, Vincze Attila, Lévai Örs, Kármán Balázs, Suha György, Simon Wintermans, a holland diák, és a két gépkocsivezető, Lovrek Zol­tán és Hollós Géza, olyan hangulatot varázsoltak a buszba, mint a végzős diá­kok egy országjáró kirándu­láson. A jókedvük rám ra­gadt Bevallom őszintén, irigykedve szálltam le a Dóm téren este 11-kpr az autóbuszukról. A határ átlépését követő­en mindössze háromszor adtak hirt magukról. A szegedi műszaki egye­temista fiú édesapjával, Bezdán Sándorral, közvetlen telefonkapcsolatban va­gyunk a nevezetes nap óta. Az utolsó telexhír június 18-án érkezett Jordániából. Ebben azt írták, hogy jú­ni\is 20-án, a terveknek megfelelően Kairóban lesz­nek, és onnét ismét jelent­keznek. Júniusi 22-én még mindig nem jött a hír, 24­én már tanácstalanok vol­tunk. Jobb ötlet híján 25­én felhívtam az MTI kairói tudósítóját Eszes Tibor jó hírrel szolgált Találkozott az expedíció tagjaival, akik június 23-án érkeztek Kai­róba. Azt ds megígérte, hogy telefonközeibe viszi a fiú­kat délután 4-re, és akkor beszélgethetünk. Első teen­dőm természetesen a szülők értesítése volt Négy órakor tárcsáztam a megadott számot. A harma­dik nekirugaszkodásra ki­csöngötJt a telefon. — Halló, Kairó...! — Igen, Lévai Örs beszél, a Telekú-emlékexpedíció egyik tagja. — Szervusztok. Polgár Gyula vagyok Szegedről. Végre előkerültetek! ,Hon­nét tudtok telefonálni? — A Kairóban levő ikaru­szosoktól. Most itt is lakunk, főúri helyünk van, magya­ros ételeket kapunk, füröd­hetünk, ágyban alszunk. Most nem a busz a szállás­helyünk. — Nem sok életjelt adta­tok magatokról. Mi ennek az oka? — Kevés helyen tudtunk hosszabb időre »megállni, ahol ilyesmit lehetett volna intézni. Ammanból bírtunk, csak) először telexezni. — Szülök, feleségek, bar­rátok, ismerősök aggód­tak... — Egészségesek! vagyunk, szerencsére nem volt prob­lémánk. Az etióp vízummal van gondunk. Ugyanis a be­pecsételés napjától volt ér­vényes, és így már lejárt, de itt el tudjuk intézni, igaz, pénzünklbe kerül. — Jordániában több na­pot töltöttetek, mint ahogy terveztétek. Mi volt ennek az oka? — Az Akabai-öblön komppal keltünk át Egyip­tomba, és ennek az indulá­sához kellett igazitanunk magunkat. Ezt az időt vit. szont kellemesen töltöttük, ugyanis vagy egy tucat Ma­gyarországon végzett mér­nökkel találkoztunk, akik bemutatták az országot. — Az eddigi útvonalato­kon volt-e kritikus pont? — Szerencsére nem, jobb volt a vártnál. A Sínai-féL­szigeten a legnagyobb meg­lepetésünkre kitűnő aszfal­tozott úton haladhattunk, de a java még csak most kö­vetkezik. — Hogy tetszett Jordánia? — Kellemesi csalódás volt számunkra. Szegény, háború nyomait magán viselő vi­dékre számítottunk, és he­lyette egy tiszta, viszonyla­gos jólétben élő országot tai­táltunk. Nagyon tetszett a Petra nevű, homokkőbe ivájt város, ez Jordánia déli ré­szén van, egy hatalmas nagy szurdokban alakították ki. Ma már nem lakják, de le­nyűgöző látvány. — Melyik nép a vendég­szeretőbb? — Nehéz különbséget tenni. Törökországban ke­vés időt töltöttünk, Jordá­niában viszont fantasztikus fogadtatás volt. — Nagyobb tömeg gyűlt össze, mint Szegeden? — Körülbelül akkora. Vi­szont búcsúztatáskjor a há­zigazda beöltözött csikósru­hába és így szolgálta fel a harmincnegyedik születésna­pi tortáját Meghatódva in­tettünk búcsút a fővárosnak. — A második üzenetetek­ben 1000 dollárt kértetek. Nem tudta senki, hogy mi­ért? — Arról (volt szó, hogy a Mahart kifizeti a kompot, de ez nem törtónt meg. Még mi sem tudtuk kideríteni az okát — Milyen az időjárás Kai­róban? — Magyar szemmel tom­bol a kánikula, hiszen 35 fok van, de ezt most kelle­mesen hűvösnek érezzük, ment tegnap 42 fok volt Dé­lebbre nagyobb lehet a hő­ség, de ezzel itt nem fog­lalkoznak a napilapok. — Kármán Balázs láttál-e valami érdekeset, mint profi madarász? — Ilyen szempontból na­gyon sivár volt az utunk. Egyedül Törökországban lát­tam olyan madarat, ami ná­lunk nem fészkel a tüskés­bújkálóról van szó, le is fényképeztem. — Szegeden az induláskor Suha Gyuri kivételével na­gyon optimisták voltatok. — Mindannyian továbbra is bízunk utunk sikerében, talán még Gyuri is. Utunk problémásabb része még csak most következik. Szu­dánban a Núbiai-sivatag le­küzdhetetlen akadálynak tűnik az utak megbízhatat­lansága miatt. Valószínű a buszunkat vonatra kell ten­nünk. — Történt-e veletek vala­mi érdekes sztori? — Itt Kairóban egy illat­szerárus beinvitált bennün­ket a boltjába. Végig próbál­tatta velünk az összes kölni­jét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kezünkre kent mind­egyikből egy mintát. Nagy nehezen megértettük vele, hogy mi nem akarunk vá­sárolni. Fantasztikus ordíto­zás közepette kidobott ben­nünket az utcára. Leírhatat­lan illatorgia lebegett kö­rülöttünk. A járókelők meg­lehetősen furcsán nézegettek utánunk. — Lassan már harmadik hete vagytok összezárva, hogy tudjátok egymást elvi­selni? — Voltak már kisebb ösz­szezördülések. Olyan problé­mákkal küszködünk, mint a takarítás és a főzés. — Most csak ketten vagy­tok a telefon mellett a töb­biek mit csinálnak? — A vízumkérelmeket in­tézik. — Mikor indultok tovább Kairóból? — Ha minden vízumot si­kerül elintézni, akkor június 26-án. — Honnét fogtok legköze­lebb jelentkezni? — Ez teljesen bizonytalan, talán Szudánból. — Kairóból jobban látjá­tok Afrikát. Merre fogtok menni? — Változtatni kellet az út­vonalon. Nem a Nílus men­tén haladunk, mert nagy a forgalom, és itt közlekedni kész életveszély, hanem a Vörös-tenger partvonalát kö­vetjük Szudánig. — További szerencsés uta­zást Afrikában (már csak azért is, mert ezzel a kirán­dulásotok végére értetek, és most nagyon nehéz két hó­nap következik, szakmai megfigyelésekkel, sok mun­kával kiegészítve.) Polgár Gyula Kócsó ötödik Vasárnap délután Debre­cenben, a (Hajdú Volán Gáz­vezeték utcai pályáján 4000 néző előtt bonyolították le a salakmotor egyéni bajnokság 3., egyben utolsó fordulóját. A debreceniek nagy fölényét hozta a végső sorrendet is el­döntő forduló. A harmadik forduló ered­ménye: 1. Adorján (Hajdú Volán) 15 pont, 2. Bódi (¡Haj­dú Volán) 14, 3. Petrikovics (Nyíregyháza) 13, 4. Tihanyi (Haidú Volán) 11, 5. Hajdú (Hajdú Volán) 10. 6. Kócsó (Tisza Volán) 10. A három forduló eredmé­nye alapján a salakpályás motorkerékpározás egyéni bajnoka: Adorján 30 pont, 2. Petrikovics 28, 3. Bódi 24, 4. Tihanyi 22, 5. Kócsó 21. Nem kell a foci? Városszerte hírlik, hogy Szeged és a megye repre­zentáns egyesülete össze kívánta terelni e helység termelőegységeinek kép­viselőit — némi pénzért persze —, ám azok alig­alig jelentek meg a talál­kán. S aki jött, az se ho­zott pénzt, de még ígéretet sem. Morfondírozhatunk, hogy kell-e a foci, valóban politikai kérdés-e a labda­rúgás, vagy csak akkor az, ha a gazdaság megengedi? És eltűnődhetünk azon is, hogy nem lenne-e kézen­fekvő gazdasági alapokra helyezni egy-egy sikerre áhítozó együttes működé­sét?. Két példát mondok. Az egyik igen jól ismert lehet, mert a sajtó rengeteget foglalkozott vele. Ez a vá­sárhelyi „gebinfoci". Az egyesület vállalkozik, pénzt termel, a játékosok dolgoznak is a foci mellett, s — nem utolsósorban a Szegedről elküldött, elen­gedett, eltanácsolt futbal­listákkal — olyan ered­ményt értek el a 2. vonal­ban, mint a szegediek. De, ha a 21 kilométer túl nagy távolság, hozok egy köze­lebbi példát is. Bizonyítandó, hogy igenis kell a foci, az el­múlt hét végén Alsóváro­son négy alacsonyabb osz­tályú csapat részvételével nagy érdeklődéssel kísért tornát rendeztek. Győztek a hazaiak, de mondan­dómban nem ez a lényeg, hanem az ötlet és a meg­valósítás. Tanulmányoz­ni sem nehéz, hisz oly ki­csi cég volt a szervező: a Szabadság tér sarkán üze­melő Marika vendéglő. I. D. -,« » i hMiWiju'Dkiim —ii<r«Mi .«»ni«»— »MM**,«»*«—«MIM»«kHMI-l A 4

Next

/
Thumbnails
Contents