Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

Szerda, 1987. június 24. 5 Á ruhák hossza igen változatos A Magyar Divat Intézet a Duna Inter­continental Szálloda báltermében divatbe­mutatót rendezett az 1987—88. évi őszi— téli szezonra ajánlott modellekből. A divat­színek, a fekete—fehér mellett, jelentős mértékben változnak. Nők- számára első­sorban a sárga, barna, vörös és a kék szá­mos árnyalatát ajánlják. A ruhák hossza igen változatos. Ismét divat a mini, de a bokáig érő szoknya is hordható. Visszatér a népies viselet, amelynek mintavilága he­lyet kap a kényelmes, sportos öltözéken is. Minél előbb, annál jobb Úszhatnának a csecsemők is Az asztma betegség. Ha rohamszerűen tör az ember­re, különösen az ember gye­rekére, még ijesztő is tud lenni. Mégis: a legokosaob, ¡ha megtanulunk együtt élni ezzel az állapottal, s nem adjuk meg magunkat a be­tegségnek. Az orvosi kezelés mellett ugyanis megfelelő életmóddal lényegesen eny­híthetők a kellemetlen tü­netek. Hógy miként, arról olvashatnak a továbbiakban. * Csongrád megye nyolc tüdő­gondozójában 1612 krónikus légzőszervi betegségben szen­vedő .gyermeket ápolnak. A szegedi gyermekklinikán mintegy 300-an, a vásárhelyi kórházban 100-an részesül­nek légúti betegség miatt szakellátásban, s a megyé­ben további ezer beteg gon­dozásba vételével lehet szá­molni. Amint Harsányi Géza gyermek-tüdőgyógyász szak­főorvos elmondta, betegeik­nek 30 százaléka asztmás. A gyerekeket állandóan fenye­gető nehéz légzés sok szen­vedést és lelki megterhelést okoz a kis betegnek, nem különben a szülőknek. A szakorvos szerint a megfe­lelő szakmai gondoskodás mellett ma már nem tor­vényszerű, hogy megkeserít­se bárkinek is a gyermek­korát ez a betegség. Az utóbbi években a nagyhatá­sú, nyugati importból szár­mazó gyógyszerek képesek megelőzni a nehéz légzést. A klímaterápia ugyancsak hasznos, hiszen hatására tisztulnak a légutak. Rend­kívül hatásos a szanatóriu­mokban, a barlangterápiás helyeken, tengerparti üdü­léseken eltöltött idő, külö­nösen a szennyezett levegőjű településeken élő, érzékeny légzőszervű gyerekek szá­mára. A gyógyszeres kezelésnek — ma már elfogadott tény — nélkülözhetetlen kiegészí­tője a megfelelő módon al­kalmazott testedzés. Mint ismeretes, különösen az úszás áldásos hatású. Mintegy öt éve annak, hogy Gyene István, buda­pesti testnevelőtanár úszás és tornatermi edzéseket kez­dett szervézni asztmás gye­rekeknek. Szegeden gyógy­testnevelő tanárok is fog­lalkoznak évek óta ezzel: heti egy-egy alkalommal tartanak úszás és tornatermi edzést az iskolaorvosok, ál­tal hozzájuk küldött gyere­kek részére. Tavaly októ­ber 1-től azonban valami új ötlet kelt szárnyra Szege­den. A Sárkány István ve­zette tömegsportegyesületnél merült föl a gondolat: az összes óvodást meg kellene tanítani úszni. Egy asztmás gyerek édesanyja is szere­tett volna élni a lehetőseg­gel... A gyerek kezelőor­vosa, Harsányi doktor és az egyesület jókapcsolatának köszönhetően valamennyi asztmás gyerek számára le­hetővé vált az edzéseken való részvétel. Magyar Gá­bor féstnevelőtanár irányí­tásával több tanár foglal­kozik a gyerekekkel a sport­csarnok tisztavizű medencé­jében, minden hétköznap 6 és 7 óra között. Az 5—14 évesek 10—15 fős csoportok­ban vesznék részt az edzése­ken. Tehát nem „úszkálnak", hanem szervezetüket foko­zatos terhelésnek teszik ki, állandó ellenőrzés mellett. Általában 140—150 gyerek­kel foglalkoznak a szakem­berek. A szülők igen hálá­sak ezért, ugyanis — noha látványos eredmény több évig tartó, folyamatos edzés után jelentkezik —. a ked­vező hatást máris érzékelik. Az uszoda mikroklímája, a megfelelő páratartalom segí­ti a váladék ürülését, a rendszeres mozgástól a túl­ságosan féltett, zárkózott gyerekek fölszabadulnak, vidámabbak lesznek. A megfelelő kezeléssel, a helyes életmód kialakításá­val a gyerekek jelentős ré­sze a pubertáskorra rendbe jön. Nem mindegy azonban hogy addig mennyit szenved, s a gyakori fulladás nem befolyásolja-e kedvezőtlenül egész személyiségét. A legtöbb szakember vi­lágszerte azt tartja, hogy már csecsemőkorban el kel­lene kezdeni az úszásokta­tást. Annál is inkább, mert egyre gyakrabban találkozik az orvos l—3 hónapos aszt­más csecsemőkkel. A korai úszás tehát egyben a pre­venciót is jelentené. Emel­lett azonban számos előnye lenne még: a rendszeresen mozgó kicsinyekből testileg­lelkileg edzettebb ifjúság nőne föl, menet közben ki lőhetne választani közülük a tehetséges sportolókat, de hasznára lenne a mozgássé­rült gyerekeknek is. Ma már egyre kevésbé hunyhatunk szemet mégoly humánus célok emlegetésekor sem az anyagi előnyök fölött: egy dorogi fölmérés szerintt csu­pán 64 krónikus beteg gye­rek évi gondozása csak­nem kétmillió forintba ke­rül. S ha mindezt megelőz­hetnénk ...! Szegeden ehhez elegendő lenne egy speciális, 10-szer 10 méteres, csempézett vagy műanyagfalú, fedett me­dence, amelynek vizét na­ponta cserélni lehetne, ugyanis a kicsinyek fürdő­vize nem tartalmazhat fertőt­lenítőszert. Ez a befektetés, azt hiszem, búsásan megté­rülne. Chikán Ágnes A „rövid" konyak nyomában Hazafelé battyogva gon­doltam, ezentúl nyugodtan alhatunk. Reménykedhetünk ugyanis abban, ho«v a Szé­chenyi téri 8-as Éliker-bolt­ban nem csapnak be ben­nünket, jól mérnek és jól számolnak. Bár egyedül lennék az, aki a hét végi bevásárlás után dühöngve veszi tudo­másul, tíz-húsz forinttal — jogtalanul, figyelmetlenség­ből vagy szándékosan — megrövidítették. o Talán nem csoda, ha a bi­zalmatlanság kezd elural­kodni rajtunk. Miben re­ménykedhetünk? Naivnak tűnő kapaszkodó, hogy lé­tezik még talán kereskedői tisztesség. Esetleg az ellen­őrök, társadalmi ellenőrök is „visszafogottabbá" tehe­tik a zsebünkre nagyvona­lúan számolókat. Szóval, elhatároztam, in­kább cipelem a Széchényi téri 8-as ból haza — az Északi városrészbe — a fel­vágottakat, gyümölcsöket, zöldségfélét, minthogy ret­tegjek, ugyan másutt meny­nyivel csapnak be. (Termé­szetesen nem garasoskodás­ról van szó.) Minden okunk meglehet a bizakodásra, ugyanis Sós László és Vincze János tár­sadalmi ellenörök mellé sze­gődve semmiféle visszaélés­sel nem találkoztunk. Pedig vásároltunk többek között 34 dkg soproni májast, 19 dkg pulykasonkát és 60,5 dkg főzőkolbászt. A pultnál Almosdi Erika eladó hajszálpontosan szá­molt Ennek ellenére támadt egy kis riadalom a bejelent­kezésünk után. Az üzletve­zető arcára is kiült a két­ség: hátha elnézte, hátha rossz árat ütött be a húsz­éves kolléganője. Mindannyian izgatottan vártuk a visszaméréseket, az újraszámolást. A három tételben 10 fillér eltérés mutatkozott. Megkönnyeb­bülten vették tudomásul a tényeket az ellenőrök épp­úgy, mint az eladók. Az aprócska irodában na­gyot lélegezve az is kide­rült, hogy évek óta a 8-as­ban nem történt visszaélés; árdrágítás, hamis mérés. Ezt a jegyzőkönyvek is egy­értelműen bizonyították. És mit tud minderről a vevő? Belügy marad ugyanis az érdekeinket védő minden egyes vizsgálat. De valóban A két ellenőrrel bakta­tunk a Tisza felé. Régi „motorosok", több mint tíz éve végzik ezt a munkát Történeteket mesélnek. Sós László például „kis gallér­ral", azaz kevés habbal sze­reti a sört. A korsókon pe­dig hiába keresi a fél liter­re figyelmeztető jelzéseket. Vincze János arra a sztori­ra emlékszik, amikor a szű­ken mért sör — többszöri ellenőrzés után — valakinek az állásába került. Jómagam egy ismerősömet emlegetem, aki örmény ko­nyak helyett Hubertusszal kevert konyakot kapott borsos áron, Vilmoskörte gyanánt pedig körtepálinkát adtak el neki. Sóhajtozunk, hogy mór a bírságok sem hatnak iga­zán. Belépünk az Éva presz­szóba. Hangulatos, tiszta hely. Hagyom magám befo­lyásolni. Vincze János ren­del: — A hölgynek egy fél konyakot, nekünk pedig 1— 1 decit. A színe szép, az illata pompás, a pohár, amiben kihozzák, csalóka. Örömte­len pillanatokat szerzünk a személyzetnek. Irány a főnöki iroda, ahol előkerül a mérőhenger. Ke­nessük az üzletvezetőt. Se­hol. A fia segédkezik a két ellenőrnek. Közben rágyújt, kávézik. Idegesnek látszik. Vincze János ingatja a fe­jét. — Nézze uram — fordul a fiatalemberhez —, a huszon­öt centből négy hiányzik. Majdnem fél deci! Huszon­hét forinttal fizettünk töb­bet, mint ezért a mennyisé­gért kellett volna. Sajnos, a mérőhenger ön­magáért beszél, és egyikünk sem veszi komolyan azt a magyarázatot, hogy a pultos hölgynek nem volt fenn a szemüvege, hogy három napja kisegítőként dolgozik — bár több évtizedes eladói múlttal rendelkezik —, hogy mindezek mellé még nem is szereti a kohyakot. Elkészült a jegyzőkönyv, mindannyian sejtjük, ezt nem lehet elintézni ejnye­bejnyével. o Gondoljuk, a fentlek után nincs helye a' bölcselgetés­nek. A merleg, a visszamé­rés döntött. És talán nem­csak az én kívánságom, de időnkét szeretném, ha el­lenőrnek néznének. . Bodzsar Erzsébet Ne fürödjünk a Tiszában M/t kapunk a strandon? Kezdjük a természetes stranddal, a mostanság igen piszkosnak látszó Tiszával. Az Ativizig szakemberei — a legfrissebb mérések alap­ján — nyugodt szívvel állít­ják — a Tisza egész magyar­országi szakaszán, s így Sze­gednél is — első osztályú a vízminőség. Zavaros ugyan, de ezen nem lehet csodál­kozni, mert az áradás okoz­ta hatalmas vízmennyiség és a sebes folyás az árterekről kimosta az agyagot, és szaggatott magának jó né­hány faágat is. Mindennek — az első osz­tályú minősítésnek — lát­szólag ellentmondanak a Köjál-vizsgálatok eredmé­nyei. Az Ativizig szakem­berei kémiai vizsgálatok szerint minősítik ugyanis a folyót, míg az egészség őrei bakterolópiai méréseik alap­E szeszélyes nyárban ki tudja, milyen időjárási zónákba kerülünk az elkövetkező napokban, hetekben, de bizva abban, hogy lesz még strandidő, tudakozód­tunk: milyen a fürdővizek állaga strandjainkon? Szabó László emlékezete Hatvanéves korában el­hunyt Szabó László ny. hon­véd alezredes, hadtörténész, a hadtudományok kandidátu­sa. Szabó Lászlót a hetvenes évek vége felé ismertem meg Szegeden. A Kárász ut­cai Móra könyvesbolt afféle irodalmi találkozóhely volt annak idején a boltvezető, Gyöngyike jóvoltából. Sze­retetre méltó kedvessége, írók és műveik ismerete sokszor arra késztetett, hogy hosszan időzzek a könyves­boltban. Akkoriban jelent meg Szabó László Doberdo, Ison­zó, Tirol című könyve. „Hadd mutassam be a férje­met" — fordult hozzám egyik alkalommal. „Szabó László" — mutatkozott be a magas, szikár, szemüveges férfi. Meglepődve mondtam, mintsem kérdeztem: „Akkor ön írta ezt a könyvet?" és fölmutattam nemrég megje­lent kötetét. Rábólintott. A bemutatkozás interjúkészí­tő beszélgetéssel folytatódott a Virág teraszán. Hadd idéz­zem most az akkori perceket is. A budapesti születésű író első könyve gyorsan nagy sikert aratott. Két kiadást is megért a Népszerű tör­ténelem sorozatban. Akkor már készen volt. és 1982-ben megjelent A nagy temető (Przemysl ostroma 1914—15. című kötete is), majd szerte­ágazó kutatási eredménye­képpen tavaly napvilágot lá­tott a Piave 1918 című kö­tet. Munkái Vnegjelenése ide­jén Szabó László a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia főtanára volt. A kutatáshoz szükséges időről faggattam őt, aki hol Berlinben, hol Drezdában búvárkodott. De végezte munkáját a TIT-ben is. Katonai szaklapoknak, tudományos folyóiratoknak, és a rádiónak dolgozott, és közben szegedinek vallotta magát. Maga mondta: „Nyolc éve fotózom a várost, egy sereg olyan diám van, amelyik egyszer még sokat ér!" Kutatói tapasztalatait pe­dig így összegezte: „Megfe­lelő dokumentumok bizo­nyítják. milyen elavult,had­vezetési szempontok érvé­nyesültek az első világhábo­rúban. Puszta mellel ezrek kerültek szembe a gépekkel, a hadvezetés pedig úgy ve­zette a csapatokat, mintha a francia—porosz háború ösz­szecsapásairól lenne szó." Közvetlen, szerény em­bernek ismertem meg a hadtörténet kiváló tudósát, akinek könyvei ma forrásér­tékű munkák. Szabó Lászlót'katonai tisz­teletadás mellett, holnap délben helyezik örök nyuga­lomra a Belvárosi temető­ben. Polner Zoltán ján intik óva a városlakót a tiszai fürdőzéstől. A folyóba engedett szennyvizek ugyan­is kiválóan segítik a bakté­riumok szaporodását, no és sajnos a szennyezőanyagból jut a Szeged alatti folyóba is. Majd 10 esztendeje — 1978 óta — bakterológiai szem­pontból semmit nem javult a Tisza vízminősége. Tiltani azonban természetesen sen­kit nem lehet a húst adó fo­lyami fürdőzéstől, de tanács­ként megfogadható: kivált a gyerekek és a betegségekre fokozottan érzékenyek óva­kodjanak a tiszai strandok­tól, hiszen a bőrbetegségek, hasmenések egyaránt „be­szerezhetők" egy-egy tiszai strandolás alkalmával. A város fizető fürdőhelyei közül máig a legtisztább a Sportuszoda vize, köszönhe­tően a visszaforgatásos rend­szernek. Igaz, a nagyközön­ségnek csak töredéke élvez­heti eme tisztaságot, de a ki­sebb tanmedencében úszni ta­nuló gyerekek szempontjá­ból megnyugtató a jó vízmi­nőség. Igazi csúcsforgalomban különösen — de anélkül is — a fertőzésveszélyt elkerü­lendő a vízművek és fürdők igyekszik mindent megtenni a strandvizek tisztán tartá­sáért. A gyermekmedencék­ben naponta legalább két­szer, a termálban és a part­fürdői ülőmedencében min­dennap. a SZUE, illetve a Partfürdő nagymedencéiben pedig kétnaponta, a forgal­mas hét végeken itt is na­ponta cserélik a vizet. Még­pedig alapos tisztítás után. Először a zsírréteget távolít­ják el speciális oldószerrel, majd az öblítést követően hypóval fertőtlenítik a me­dencét, majd a többszöri új­raöblítést követően töltik fel friss vizzel. A takarítás mel­lett folyamatosan klóroznak, természetesen óvatosan bán­va az erős vegyi anyaggal. Csúcsterheléskor az automa­ta adagoló egy óra alatt 500 gramm klórt bocsát a me­dencékbe. A Köjál a szúrópróbaszerű ellenőrzéseken kivül hetente és minden hét végén vesz vimintát vizsgálataihoz, s bizony a minőségromlás egyenes arányban van a für­dőzök számának növekedé­sével Nem csupán a lét­szám emelkedése okán pisz­kolódik jobban a fürdőviz, sokkal inkább azért, mert csúcsforgalomban a fürdő­zők többsége nem tartja be az alapvető higiéniai szabá­lyokat, mondhatnánk úgy is, az emberi együttélés szabá­lyait A legtöbben tusolás nélkül gázolnak a meden­cékbe, és sajnos nem kevés azoknak a száma, akik bio­lógiai szükségletűket sem az arra kijelölt helyen végzik. Eleddig kötőhártya-gyul­ladástóL bőrkiütésektől, has­menéses betegségektől fél­tünk strandjainkon, bár az elmúlt években kifejezetten tömegfertózésröl nem be­szélhetünk. Most sokakban felvetődik a kérdés, a rette­gett kór, az AIDS megkap­ható-e a fürdővizekben. A szakértő válasza megnyugta­tó, miszerint az AIDS-kór­okozó igen érzékeny, igy a vízben nem tud szaporodni, következésképpen nem ter­jeszthető. A strandok tisztaságáért a legtöbbet maguk a fürdőzők tehetik, s ha betartják a für­dőzés szabályait, akkor nem kell rettegni a medencék­ben kapható betegségektől. Persze nem lehet mindenki mellé őrt állítani. így min­denkinek a maga jó érzésen múlik, mire képes a nyári fürdőzéskor K. K. V

Next

/
Thumbnails
Contents