Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

Szombat, 1987. június 20. fi magazin [DM Színek és helyek Viszonyok — érdekek BENKŐ CSALÁD Néhanapján kiballagok az alsóvárosi temetőbe. (Ott nyugszanak anyai nagyszüleim.) A főbejáraton belépve akaratlanul is jobbra fordítom a fejem. Néhány kripta sorakozik itt egymás mellett. Alapos, bekebeli építmények. JSzek fóltehetöleg még. akkor is állni fognak, amikor panelmennyországunk — képletesen szólva — már égbeszáll. Az egyik kripta homlokzatán valaha ez állt: BENKÖ CSALÁD. Benkő úrék házigazdáink voltak a Petőfi sugárút 32. szám alatt, évtizedeken át. 1935-ben költöztünk ide. Ha jól ismerem a családi legendáriumot, a Somogyi utcai úgynevezett Bagáry-féle házból, ahol apám szoba-konyhás udvari lakást bérelt, mikor belvárosi szabóműhely üzemeltetésével próbálkozott. Az üzlet (lásd: gazdasági válság) szükségszerűen befuccsolt. Szedhettük mi is a sátorfánkat. A kiskörúton — ez jelentette és a régi szegediek szemében, gondolom, jelenti ma is, a belváros határát, afféle különleges demarkációs vonalat — a „Petöfi"-re szorultunk. Ami kétségkívül visszalépés volt. Am ha tekintetbe vesszük, hogy korábban a Cserepes sori udvari szoba-konyhásban kezdtük. akkor mégsem oly nagy, mint első pillanatra gondolhatnánk. Bgnkö úrék háza takaros, emeletes, négylakásos épület volt. Udvarában is állt egy kis házikó, melyet egy Talpainé nevezetű kofa lakott. Mellettünk Rauscherné — egy vasúti fékező özvegye — élt. felettünk egy borbély, akinek a nevére már nem emlékszem. A Rauscherné fölötti lakrészt pedig—két szoba, konyha, mellékhelyiségek — Benkő úrék foglalták el. Benkő úr igazgató tanító volt, neje óvónő. A férfi alacsony, lassú beszédű, minden szót kétszer, de inkább háromszor megfontoló ember. Neje nálánál magasabb, afféle „őfőméltóságú aszszony tartású" hölgy. Kardos, eleven. Tudatában léve társadalmi státuszának, hideg tekintettel nézett keresztül a ranglétrán alatta állókon. Rajtunk is, természetesen. Kivéve talán engem. Bár a hozzám való viszonya is — ha szabad ezzel a modern kifejezéssel élnem — igencsak ambivalens volt. Néha anyai gyöngédséget éreztem kicsendülni szavaiból. Másszor váratlanul és épp oly indokolatlanul, megalázott. A rejtély kulcsa fóltehetöleg a körülményekben keresendő. Benkőék egyetlen leánya ugyanis — egy akkor még gyógyíthatatlan betegség következtében — 10—12 éves korában elhunyt. (Ott nyugodott kint. üvegkoporsóban, az alsóvárosi, gondolom, direkt értemiatta emelt kriptaépúletben.) A gyengédség őt idézhette. Az indokolatlan keménység pedig, vélem, afféle bosszúérzetböl fakadt. Minő bárdolatlansága a sorsnak, hogy úriembereket igy büntet, alantasakat pedig (minket) ilyen boldogsággal ruház fel! — gondolhatta. A ház lakóiról regényt lehetne — kéne! — írni. Ott van például a már említett borbély. Égimeszelő forma ember volt, afféle aszketikus alkat. Valaminő kór következményeként oldalt szegve hordta a fejét. (A szegediek az ilyet „ferdenyakúnak" becézik.) Üzlete a lakóházzal átellenben üzemelt a sugárút és a Nemes takács utca sarkán, egy mostanára már lebontott magasföldszintes épületben. Borbélyunk személye különösen az ötvenes évek legelején gyújtotta föl képzeletemet, amikor egymást váltogatták nála a szoba-konyhásban a házvezetőnők. A nagy társadalmi földindulás éveit éltük. Ezrével áramlottak be Szegedre is a környékbeli falvakról, tanyákról a fiatal lányok — munkát, megélhetést keresni. (Meg hát. nevezzük nevén a gyereket, a téeszcsé elől is ménekültek.) A ferdenyakú borbélynál rövidebb-hosszabb ideig otthonra leltek Volt födél felet' tük, kaptak meleg ételt, (ök főzték.) Startólőhelynek mindenféleképp megtette, mig munkát nem találtak valamelyik újabb vagy régibb üzemben. A lányok életkorban is közel álltak hozzám. így többségükkel hamar öszszemelegedtem. Örömüket-panaszukat jobbára megosztották velem. — Elmegyek — mondta egyszer az egyik. — Miért? — Nem bírom elviselni az öreg szemtelenkedését... — De hát nem gondoltad, hoev ha idejös«* a szoba-konyhásba lakni, aljkor ... — No de naponta háromszor — nézett rám vissza a még húsz évet sem betöltött „házvezetőnő" kikerekedett szemmel. (Csak közbevetőleg: a „Ferdenyakú" hetvenes éveinek derekán járhatott akkoriban.) De kanyarodjunk vissza Benkőékhez. Benkő úr büszkén emlegette, hogy ott volt ő is Horthyék zászlóbontásánál a Földmíves utcai Vőneki-féle vendéglőben. Ott volt, nem volt — ennek már aligha lehetne utánanyomozni. Politikával mindenesetre szerintem akkor foglalkozott először meg utoljára. Inkább a vagyonszerzésnek szentelte minden erejét. Nem is eredménytelenül. Benkő úr ugyanis a harmincas évek derekára már többszörös háztulajdonossá avanzsált. Majd amikor nyugdíjba került, kezdte tovább forgatni a pénzt. Például úgy, hogy korát messze megelőzve, eltartási szerződéseket kötött. Ilyesmiket: a készpénzen túlmenően a másik fél vállalta, hogy életük végéig ellátja minden jóval Benkő úrékat. Hogy mennyire jó. illetve mennyire rossz üzletnek bizonyult ez (hogy milyennek, attól függ, melyik fél szempontjából nézzük), arra csak két példa: 1. Benkő úr túl a kilencvenen mondott búcsút ennek az árnyékvilágnak. 2. A házakat utóbb államosították. Mi 1955-ben költöztünk el onnét egy Ösz utcai szoba-konyhásba. Ez viszont már saját ház volt. Ha olyan is, amilyen. De Benkő úrral még a hatvanas években is sűrűn találkoztam. Lassan jársz — tovább élsz, módosította az ismert mondást. S tényleg, mintha •csak igazolni akarta volna a teóriát: aki lelassítja életfunkcióit, az meghosszabbíthatja éltét. Sose láttam még ily ruganyosságot párosulni ily lassúsággal. Beszéde is szinte megfeneklett. De tekintete változatlanul érdeklődő volt. Ma is előttem csíkos szürke öltönye, gumírozott végű sétabotja, feketeszegélyes, galambszürke puhakalapja. Természetesen a kriptát is értékesítette. Sok évvel halála elölt. A hetvenes évek elején aztán új név került a Benkő mellé. Majd — múltak közben az esztendők — a régi fölirat egészen eltűnt. Hogy — teljességgel — átadja helyét az újnak. Sic transit glória mundi — idézhetném a latint. De attól tartok, nemcsak a dicsőség múlik el... PAPP ZOLTÁN — Az egyenlőtlenségek egyenlőség-egyenlőtlenség problémái a mai magyar társadalomban jelentős feszítő tényezők. Mi okozza a legtöbb gondot? — A társadalmi egyenlőség eszméjének tartalma ,a történelem során változik. Társadalmi fejlődésünk jelenlegi periódusában is szükségszerű az újragondolása, a közgondolkodásban meglevő irreális. torz kép kiigazítása. Már a marxizmus klasszikusai is hangsúlyoztak, hogy az egyenlő•ségeszmény a szocialista társadalomban sem valósulhat meg utópisztikusán, uniformizáló módon, nem lehet mentes a szocializmus sem az egyenlőtlenségektől. A magantu 1 ajdon megszü n tetéséveh, az osztalyegyenlötlenségek és az nsztályjellegü egyenlőtlenségek felszámolásával nem szűntek meg a társadalmi egyenlőtlenségek. Felszámolásuk nem jelenthet egyenlösdit, de azt igen, hogy a halmozott egyenlőtlenségek átadják helyüket individualizáltabb különbségeknek. Hazánkban a felszabadulás után jelentós kiegyenlítődési folyamat zajlott le, amely felszámolta az esélyegyenlőtlenségek vagyoni és osztálykiváltságokhoz kötött nyílt formáit, de a rejtett formák közül sok továbbra is fennmaradt, valamint újabb egyenlőtlenségek is kialakultak. Eddigi fejlődésünk azonban nem irható be egyszerűen a „már megszüntetett" és a ..még fennálló" egyenlőtlenségek sémájába, mivel társadalmunk jelenlegi egyenlőtlenségeinek jelentós része korunkban nem indokolt, szocialista viszonyainkból nem szükségszerűen következő egyen-' lőtlenség, amelyeket a szocialista fejlődés perspektívájában csökkenteni, esetleg megszüntetni kell, mivel feszültségek, társadalmi ellentmondások kialakulását indukálhatják, akadályozhatják előrehaladásunkat. Számolni kell továbbá azzal is, hogy a különböző egyenlőtlenségek összekapcsolódnak, nemkívánatos hátrányos helyzetet eredményeznek és átörökítésre kerülve az életesélyek egyenlőtlenségeként élnek tovább. Az újonnan kialakuló egyenlőtlenségek dimenziói közül engem leginkább a képzettségbeli, a műveltségi anomáliák érdekelnek, mert véleményem szerint a klképzettség, illetve a mű- . velődés nagymértékben befolyásolja az egyén életesélyeit, társadalmi betagozódását, életmódját. — A gazdasági-társadalmi fejlődés nyújtotta lehetőségekkel való élésnek, az életmód tudatos alakításának feltétele, döntően befolyásoló tényezője a megfelelő iskolázottság, műveltségi szint. Ezen a téren azonban felerősödtek és továbbgyűrűznek, újratermelődnek az egyenlőtlenségek. Miért? — Azért, mert iskolarendszerünk — mind mennyiségi, mind minőségi mutatóit tekintve — mélyreható átalakuláson ment keresztül a felszabadulás utáni időszakban, de ma még nem képes teljesen megfelelni a feladatainak. Egész oktatási rendszerünkben vannak egyenlőtlenségeket szülő gondok. Ha áttekintjük az alsófokú oktatást, akkor a staÁRPÁS KÁROLY szfinx tükör mint tükör, úgy vesz körül a halál a rám nyitó tér szabadságát félem pedig — ha igaz — akkor írva áll... . mivel játszom, mig szavaim mérem? Am fölöttem fecskék, csivitelök építnek fészket: a régire újabb jön. Hiába telnek temetők ... ...és a közhelyek (bizalmat hitetők)? Gépen másolt képpel időt múlat a játszó tetszésre ismételhetök. Lehet: napjaimat is igy élem ,'evokáció jön: van, aki kapai és épít. tanit vagy árul. .. vélem még minden megeshet. HA, AKKOR., talán Az cgyenlőség-cgyenlőtlenség eszménye, problémái a szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában új módon vetődnek fel, s befolyásoljak közgondolkodásunkát, életmódunkat. A tendenciákat, az ellentmondásokat és feloldási lehetőségeiket intenzíven vizsgálják a társadalomkutatók. A. problémakörhöz kapcsolódnak Nagyné Krajkó Erzsébetnek, a József. Attila Tudományegyetem Filozófiai Tanszéke docensének kutatásai, amiknek tanulságairól a napokban beszélgettünk. tisztítókból kiderül például, hogy a 16 év alattiaknak 4-5 százaléka nem fejezje be az általános iskolát, nem szerez szükséges alapismereteket, s ezzel eleve romlanak esélyei az érdekérvényesítéshez. A többség életútja már ekkor behatárolódik: dolgozni mennek, családot alapítanak, gyermeket szülnek. Elsősorban azoknak a szülőknek felnövő gyerekeik ök, akik maguk is alacsonyan kvalifikáltak. (Tettenérhetó a hátrányos helyzet újratermelődése.) A fizikai dolgozó szülők gyermekeinek körülbelül 61 százaléka lesz szakmunkásképzős, mintegy 25 százalékuk tanul tovább szakközépiskolában, és körülbelül 13 százalékuk lesz gimnazista. Igaz, hogy eszerint a továbbtanulási esélyek beszűkülnek, ez azonban mégsem jelent igazán társadalmi feszültségforrást. A fizikai munkát végző szüJök többsége ugyanis úgy gondolkozik, hogy minél előbb legyen jó szakmája a gyereknek, amivel keres, az jelenti a megélhetést, a továbbtanulás az a bizonytalan. Ez jelzi az értelmiségi pálya leértékelődését. — S ha már az iskolai képzés folyamatosan termel hátrányos helyzeteket, egyenlőtlen esélyeket és igényeket, akkor ez nyilván továbbgyűrűzik a művelődésre ... — Annál is inkább. mert a műveltség terjesztésének centruma ma is az iskola, a közművelődés kiegészíti a szervezett oktatást. Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedekben a művelődési monopólium társadalmi, gazdasági alapjait felszámoltuk, de — dacára az elöbbrelépést jelentő 1976-os közművelődési törvénynek — nem teremtettük meg az alapot a műveltség megszerzésére, továbbfejlesztésére. S mert nyilvánvaló, hogy a gazdasági célok elérése, a társadalmi fejlődés csak a művelődési szint emelésével valósitható meg, fontos, hogy feltárja a tudomány az egyenlőtlenségek okait ezen a területen is. A jelenlegi gazdasági gondok érezhetők a művelődés anyagi lehetőségein, feltételein is, a kedvezőtlen tendenciákba azonban nem szabad beletörődni, mert ez később visszaüt. Kiművelt emberfők nélkül később sem lehet gazdasági céljainkat maradéktalanul megvalósitani. — A művelődésben egyenlőtlenségeknél — az anyagiakon túl — leginkább a struktúrához kötött egyenlőtlenség tűnik szembe. A városi és falusi igények, szokások mássága: a különböző társadalmi csoportok közötti különbségek. A művelődés mutatóiból jelentős differenciákat láthatunk: ahol a műveltségi szint alacsonyabb, ott az igényszint is lejjebb van. Ugyanakkor az is kimutatható, hogy az értékesebb kulturális termékek iránti igényszint nem áll egyenes arányban az iskolai végzettséggel, s az utóbbi időben (bár a képzettségi szint javult, mert a 35 év alatti lakosoknak 40 százaléka középiskolai végzettséggel, 10 százaléka felsőfokúval rendelkezik napjainkban) csak a szellemi foglalkozásúak egy részénél nőtt meg az igény az értékesebb kulturális termékek iránt. Tobb pénz, tobb ráfordítás kell mostanában a kulturálódásra. Ugyanakkor minden másra is több kell, s ami legkönnyebben „elhagyható", az általában az igényes művelődés. A legnagyobb feszültség kialakulása e téren a paraszti életkörülmények megtartásával ipari munkába állóknál, az ingázóknál várható. Képzettségi szintjük a társadalmi átlag alatt van, fokozatosan egyre hátrányosabb helyzetbe hozza őket a „kétlakiság", s „kulturális vákuum" képződik náluk. — A nehezedő körülmények miatti egyre fokozódó pluszmunka-vállalás is a művelődéstől vonja el az erőt, időt, igényt és torzítja az egész életmódot. A társadalmi egycnlöség-cgycnlötlenség alakulásában milyen következményei lehetnek ennek? — Már most is érezhető számos negatív irányba ható jelenség. Olyan mechanizmusok kezdenek kialakulni, amik később majd visszaütnek. A második, a rejtett gazdaságba való bekapcsolódás nem adott lehetőség mindenki számára, s ez további ellentmondásokat, egyenlőtlenségeket alakít ki. Ugyanakkor például a munka nélkül (ügyeskedéssel, korrupcióval stb.) plusz jövedelemhez jutok korében a kispolgári gondolkodás és életmód egyre inkább teret nyer. Torzulnak az igények; utolérési, lekörözési effektusok erősödnek. A különmunkák túlhajszolása — amire viszont rákényszerít például sokakat a lakás, az otthonteremtés ugyancsak egyenlőtlenséget termelő mostani formája — onkizsákmanvotáshoz vezet; még tobb időt vesz el a művelődéstől, a családtól. Az egyén individualizálódik, privatizál. S az ilyen embereket egyre nehezebb társadalmi tevékenységre ösztönözni. Mindezzel olyan életforma általánossá válásával lehet számolni, amely egyre távolabb kerül a szocialista életviteltől, s fokozódnak a társadalmi egyenlőtlenségek. — Ezekre a tendenciákra mind az ideológiának, mind a politikának jobban oda kellene figyelnie. Mivel erősithetök a szocialista életforma kívánatos mozzanatai, s fejthető ki hatás az egyenlőtlenségek fokozódása ellen? — Azzal, hogy a politika jól rangsorolja a különböző érdekeket, a társadalmi értékeket, hogy ez a rangsorolás jobban közelítsen objektív -érdekviszonyainkhoz, társadalmi értékrendszerünkhöz, azzal továbbá, hogy érdekviszonyainkat és értékrendszerünket jobban közelítse egymáshoz. Kívánatos a munka szerinti elosztás elvének következetlen érvényesítését felszámolni. Ha azt a helyes elvet következetesen valósítanánk meg. akkor az. egyenlőtlenségek mérséklődnének, hiszen ezek nem mind szükségszerűek. Ha a munka szerinti elosztás elvét kevesebb ellentmondással sikerülne érvényesíteni és megfelelőbb értékrendet tudnánk kialakítani, akkor közelebb kerülhetnénk az életesélyek egyenlősége megteremtéséhez. A szocialista társadalomban is szükségszerűen maradnak fenn társadalmi egyenlőtlenségek, amik viszont nem szükségszerűek, azoknak csökkentéséért minél előbb tenni kellene. örvendetes, hogy a legutóbbi pártkongresszuson már felvetődlek ezek a problémák és keressük a kibontakozás lehetőségeit. Ehhez viszont olyan lényeges területeken kell előbbre lépnünk, mint a munka nélkül szerzett jövedelmek csökkentése; a lakáselosztas igazságosabbá .tétele; az önálló életkezdés alapjainak biztosítása; az oktatási, a közművelődési, a tudatformáló tevékenység javítása stb. Hogy mindehhez elég erett legyen közgondolkodásunk mindenekelőtt a képzésben, a művelődésben. a kulturális életben van szükség változtatásokra, hogy a mostani — szellemi munkát leértékelő — preferencia ne segítsen újratermelni, átörökíteni a jelenlegi egyenlőtlenségi tendenciákat. SZABÓ MAGDOLNA