Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

Szombat, 1987. június 20. fi A HlR RÖL/A SZÓL. Kevés gyakoribb Nagy László felvételeiből kiderül, van mit beszédtéma van ma Szegeden az új klini- félteni. A félig elkészült voltában is ímpokai tömb további sorsánál. A napokban é ]án Tisza-part dontes született a sullyedes megállításáról. Erről rövidesen részletesen beszámolunk. biztos dísze lehet. Adóreform Mennyit fizet a lakosság ? (III.) Hajdan, az ötvenes évtized elején az volt az ideológia és az elképzelés, hogy az állami-szocialista szektor a gazdaság egészére kiterjed, a magántevékenység fokozatosan összezsugorodik, majd megszűnik, a személyi jövedelmek keletkezését központilag lehet szabályozni, nem lesz tehát szükség a jövedelmi arányok utólagos, adóval történő korrigálására. Ugorjunk át néhány évtizedet: napjainkban a társadalmilag hasznos magántevékenység minden formája legális és támogatott; a szoAz adóreform a vállalati adózáshoz hasonlóan a lakossági adózást is alapvetően módosítja, az utóbbit a személyi jövedelemadó bevezetésével. E téma ismertetését kitérővei kezdenénk, éspedig annak felvetésével, miért nem volt eleddig személyi jövedelemadózás? A jelenlegi — ismét csak a júniusi — elképzelések szerint a bruttósított jövedelcialista szektorban dolgozó mek sávonként emelkedő 4,8 millió munkavállaló közül mintegy 600 ezren rendelkeznek másodállásból, mellékfoglalkozásból is jövedelemmel; mintegy 1,6 millió embernek — többségük szövetkezeti tag — van háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelme. A személyi jövedelmeket ma már egyre kevésbé lehet a kiáramlás fázisában szabályozni, és a nagymértékű jövedelemeltéréseket a lakossági adózás nem képes mérsékelni. (Az érvényben levő lakossági adózás státusokhoz — írók, képzőművészek, kisiparosok, magánkereskedők — és jövedelmi jogcímekhez kapcsolódik, nem teszi lehetővé a jövedelmek összevonását, a teljes jövedelemhez igazodó progresszió érvényesülését.) Másrészt: a munkaviszonyból származó jövedelmek — összegükre való tekintet nélkül — adómentesek. Ilyen tehát a jelenlegi helyzet, amelyet tovább bonyolít a láthatatlan jövedelemszerzés — borravaló, hálapénz — elburjánzása adókulcsok szerint adóznak. Evi 48 ezer forintig a személyi jövedelmek adómentesek. Az emelkedő adókulcsokat (20 százaléktól 60 vező vállalatoknak a bruttósítás gondot okoz majd. (A költségvetés által finanszírozott intézményeknél — egészségügy, oktatás-kultúra, közigazgatás, államigazgatás — a költségvetésnek kell vállalnia a bruttósítás költségeit.) További tisztázandó kérdések: mi legyen az úgynevezett honoráriumokkal, tiszteletdíjakkal, fellépti díjakkal, szakértői díjakkal? Ezeket nem bruttósitják? Másmilyen problémakör a személyi jövedelemadózás és az infláció kapcsolata. A személyi jövedelmek norminális összege az infláció — reáljövedelem-csökkenés közepette is — adóprogressziót idézhet elő. Ezt elkerülendő, vagy az adókulcsot, vagy a jövedelemsávokat időnszázalékig) meghatározó jó- ként módosítani, helyesbítevedelemsávok plafonjai: évi . .. 66, 90, 114, 144, 180, 240, 360, Keu' 600 ezer forint. Amennyiben A személyi jövedelemadó a személyi jövedelemadózás a társadalmilag igazságos „alapszabályai" — 48 ezer közteherviselés megvalósítáforintig adómentesség, to- sát, az ahhoz való közelítést vábbi 12 ezer forintra adó- ígéri. A szocialista szektor kedvezmény, rögzített adó- — általában a vállalatok, insávok és -kulcsok — nem tézmények — főállású dolgováltoznak, a szocialista szek- zói vonatkozásában a jövetorban dolgozók több mint egyharmada nem fizet személyi jövedelmi adót. Körülbelül egynegyede kerülne a 66—90 ezer forintos jövedelmi sávba, egyhatoda a 90—114 ezresbe, mintegy 20 százaléka az ennél magasabb jövedelmi sávokba. Tételezzük fel, hogy az együttes személyi jövedelem 78 ezer forint, amiből adómentes 48 ezer forint, adóköteles 30 ezer forint, mely 25 százalékos kulccsal, 7 500 forinttal adózik. A személyi bevezetésének ka tehát a jelenlegi heterogén, s alig áttekinthető lakossági jövedelemadóztatás korszerűsítése, egységesítése, másrészt a vállalati adóbevételek csökkenésének ellensúlyozása, pótlása. Más kérdés, hogy az új adónem a jövedelemarányos teherviselést kívánja előmozdítani A személyi jövedelemadózás és az általános forgalmi adózás egymástól elválaszthatatlanok. (Nemcsak abban az összefüggésben, hogy az utóbbinak kell pótolni a vállalatoktól származó adók csökkentését.) A személyi jövedelemadó-konstrukció abból indul ki, hogy a vál lalatok által fizetett a bérhez kapcsolódó adókat ezentúl a munkavállalóknak kell kifizetni, azok bérét, fizetését, keresetét' bruttósítani kell. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi nettó béreket megemelik az egységes mértékű nyugdíjjárulékkal és a fizetendő jövedelemadóval. (A bruttósítás mintegy 60 milliárd forintot vesz igénybe) A személyi jövedelemadózás részleteivel ma még nem jövedelemadó érdemes behatóan foglalkozegyik indité- n>, mert változhatnak. Ha sor kerül a véglegesítésre, bőven lesz idő a betanulásra. (Év közben majd ugyanis a munkahelyek vonják le a személyi jövedelemadót, s az adóhivatallal való éves elszámolásra csak a különböző forrásokból származó jövedelmek összesítése után, tehát már 1989-ben kerül sor Addigra mindenki adószakértő lehet.) delemarányos köztehervise lés megoldható — ez azonban nem azonos a társadalmilag igazságos közteherviseléssel, amit a családi jövedelemadózással lehet elérni —, más területeken azonban problematikus lesz. (Például háztáji gazdaságból származó jövedelmek elbírálása, adózása.) A dolgozó társadalom többségére, a kereső nyugdijasokra is kiterjedő jövedelemadózás közepette a végletekig éleződik a társadalom érzékenysége a láthatatlan és a konjunkturális jövedelmek megadóztatása iránt. A tehótapasztalatok azt valószínűsítik, hogy a személyi jövedelemadózás bevezetéséhez nem lesz könnyű megszerezni a társadalom megértését, egyetértését Garamvölgyi István „Á szokás nagy úr"? O

* * tvenkét éves adminisztrátor lázong: liktusok vállalása nélkül ez semmiképpen „— Számítógépet vett a cég, és azt sem megy. akarják, tanuljak meg vele dol- Elkerülhetetlen, hogy a gondok, a felgozni. Nem (megy az már nekem, meg se adatok megoldását hozó konfliktusokat, próbálom. Különben is, ha eddig jó volt összeütközéseket, egyéni és kollektív mega fejem és a kezem a bérelszámolásra, ez- rázkódtatásokat, erőpróbákat vállaljuk! után már nem jó? Azt hiszik, majd a gép Akkor is, ha az idegen az eddig megszojobb lesz?" — Harmincas, esztergályos ismerősöm, aki eddig minden konfliktushelyzetet azzal intézett el, hogy „Az esztergapad mellől úgysem küld el senki", most munkahelyet keres, mert az üzem, ahol dolgozott, megszüntette néhány, gazkottól, a túlzott toleranciára, tapintatra, elnézésre, kényelem- és nyugalomszeretetre, álhumanizmusra, no meg a különböző összefonódásokra épülő eddigi gyakorlatunktól. — Ismerem a fél tréfát, miszerint: „Az emberek a munkahelyükön anydaságtalan termék gyártását, s kevesebb nyit dolgoznak, amennyit ott szokás — és munkásra van szüksége. — Tizennyolc a szokás nagy úr!" Éppen ezért jár a már éves gimnazista lány meséli, hogy egész nem megfelelő régin való átlépés, a válrokonsága ide-oda futkos, hogy érettségi toztatás konfliktusokkal. Napjainkban, a utánra „megfelelő munkahelyet" szerezzen nehezebb gazdasági körülmények teremneki; szakképzettsége nem lévén, „termé- tette helyzetben nélkülözhetetlen a küszetesen" egy íróasztal mögött, de ilyen lönböző érdekek felszínre hozása, szembehelyet manapság egyre nehezebb találni, sítése, s a megfelelők érvényesítése. A Hát, ha ez így van, akkor hol van nálunk szelektív fejlesztésnek velejárói a konflika foglalkoztatás biztonsága? Hol a létbiz- tusok, sőt, a nem mindenkinek tetsző és tonság? — kérdik. előnyös döntések. A gazdaság szerkezetéVisszakérdezhetek? Jelenthet a foglal- nek átalakítása és egyensúlyának helykoztatási biztonságot, hogy az, aki egy- reállítása nemcsak .munkaigényes, de szer beült egy irodában, egész életében adminisztráljon; hogy az, aki az esztergapad mellé állt, akkor is esztergáljon, ha nincs szükség arra, amit csinál; hogy az, aki még semmihez sem ért, csak íróasztal mellé kerülhet? Adott munkakör vagy beosztás feltétel nélküli garantálása jelenti a munka biztonságát? Ha a mások pélnyugalmunk bizonyos mozdulását, felelősség és helyenként áldozatok vállalását is követeli a többletteljesítményhez. Mostanság ez is hozzátartozik a fejlődés követelményeihez, árához. Ebben az árban, bizony, benen van a konfliktusvállalás is. A kollektív és az egyéni is. Az is, hogy úgymond megnézheti madáját nézzük, talán könnyebben belátjuk, gát az a vállalat, amelyik továbbra is csak hogy nem. Haneim annak a lehetőségnek a megléte, hogy az egyéni életpálya során szükség esetén — köz- és egyéni szükségből egyaránt — akár többször is lehessen változtatni munkahelyet is, esetleg szakmát is, beosztást is. . A létbiztonság legfőbb veszélyeztetője ma nálunk nem a keresőfoglalkozás, a munkahely elvesztése vagy munka nem találása. Hiszen még ott is, ahol elbocsátások vannak, a legtöbb esetben a cég, a szakszervezet, a tanácsok komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy mindenki számára megfelelő, új munkahelyet találjanak. Olyat, amit a dolgozó megfelelő hozzáállással tud vállalni. A probléma; legtöbbször éppen ezzel a hozzáállással extenzív gazdálkodási módszereket akar alkalmazni, és próbál elzárkózni a változtatások elől. Ahol pedig időben kapcsoltak, ott kevesebb lesz a konfliktus. Például azokon a helyeken, ahol gondoltak a dolgozók átképzésére, sőt igénybe vették ehhez a korábban felkínált állami támogatást is. — A jobban képzett, többféléhez értő dolgozóval kevesebb összeütközése lesz a munkáltatónak —• s kevesebbet emlegetik a foglalkoztatási és létbizonytalanságot. Annak „számon kérése" inkább azoktól lesz-hallható, akik már az induláskor sem, az iskolaDadból alig kikerülve sem hajlandók vállalni a nagyobb terheket, a „kényelmetlenebb" állásokat, a nehezebb szakmákat; illetve később az van. S nemcsak a dolgozókéval. Ha jól esetleges szakmai lépéstartást, a szélesebb körülnézünk, azt látjuk mostanában, hogy körű képzést, a megújhodást. Az ilyen nagyon nehéz — nemcsak szavakban, de emberek egyéni konfliktusai sűrűsödhettettekben is — megvalósítani a teljes körű, hatékony foglalkoztatást. Aminek elvével, természetesen, mindenki egyetért, de amikor ez az elv valósággá kezd válni — főleg, ha a saját házunk táján —, akkor döbbenünk rá, hogy milyen nehéz ezt keresztülvinni a mindennapi gyakorlatban. Hiszen "munkahelyeket, dolgozók százezreit érinti, emberek és családok sorsát. És persze gazdaságunk sorsát, az ország sorsát. Ami nem kis mértékben múlik azon, hogy hogyan tudjuk a megmerevedett hagyományokra épülő, a megszokások. és sokhelyütt megalkuvások, szerkezetébe rögződött termelési struktúrából kiszabadítani az alkotó munkaerőt és a tőkét, s áttelepíteni a gazdaságosan, jól működő területekre. — ügy tűnik, konfnek. És vállalni kell őket! Mi több, meg kell oldani, kinek-kinek a saját konfliktusait! Egyénileg is, vállalati, munkahelyi szinten is. N1 yilvánvaló, hogy sokak számára ez irgalmatlanul nehéz feladatot jelent. Hiszen jócskán elszoktunk ettől az utóbbi években. Pedig éppen a konfliktusvállalás hiányában, elodázott, halogatott döntések, „jófiúskodásunk" és ál-nyugalomszeretetünk vezetett a mostani helyzethez. Amelyben, ha nem lépünk, ha nem változtatunk akár összeütközések árán is, akkor előbb-utóbb valóban jogos lesz a kérdés: hol itt a létbiztonság, a foglalkoztatási biztonság! Sz. M. Zöld ecset A Budalakk Festék- és Műgyantagyár termékeinek csomagolásán rövidesen megjelenik egy zöld ecsetet ábrázoló embléma, amely garantálja, hogy az a festék környezetkímélő, nem szennyezi a légteret. A vállalatnál felgyorsult a környezetbarát termékek, s a káros anyagok kijutását megakadályozó, zárt gyártási technológiák fejlesztése. Termékeiknek ma már körülbelül 40 százaléka készül olyan technológiával, hogy használatukhoz egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben van szükség vegyi oldószerekre. A személyi jövedelemadózás bevezetésének még jócskán vannak tisztázatlan elvi-gyakorlati kérdései. Kezdjük a bruttósítással. A szocialista szektorban a nettó jövedelemnek számos eleme van alapbér, túlóra, prémium, nyereségrészesedés. Mire terjedjen ki a bruttósítás, csak az alapbérre, fizetésre, avagy a szocialista szektorból, a főmunkahelyről származó jövedelem minden elemére. Továbbá: a bérhez kapcsolódó elvonások megszűnése elegendő fedezetet biztosit-e a bruttósításhoz. Az például bizonyos, hogy a bérpreferenciákat élSzovjet vendégek Szegeden A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására hazánkban tartózkodó Szovjet Afroázsiai Szolidaritási Bizottság delegációja tegnap délelőtt Szegedre látogatott. Tolsztyikov Vlagyimir Grigorjevicset, a Szovjet Afroázsiai Szolida ritási Bizottság első elnökhelyettesét, Vidrin Szergej Grigorjevicset, a bizottság osztályvezetőjét és Szeri kbaj Jeszmanovot, a Kazah Afroázsiai Szolidaritási Bizottság felelős titkárát a HNF megyei székházában Nagy István, a népfront megyei elnöke köszöntötte. Majd Molnár Sándor a HNF me gvei titkára adott tájékoztatót a megye gazdasági, társadalmi és politikai életérő), valamint a népfront munkájáról. Az eseményen jelen volt Horváth Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője A szovjet vendégek ezt követően megtekintették a várost, majd látogatást tettek a Forráskúti Haladás Termelőszövetkezetben, ahol Szabó Imre elnök fogadta és tájékoztatta őket a tsz gazdálkodásáról és elért eredményeirőlA delegáció tagjai az esti órákban visszautaztak Budapestre Hej (!) jegy A Napfény expressz indulása előtt negyed órával egy épp akkor beérkezett autóbusz és egy villamos utasai szedik frissen a lábukat. Köztük én is. Nyitom az állomás ajtaját, majd hanyatt az orruk előtt inal el a szerelvény. Az expressz öt perc múlva indul, figyelmeztet az „égi hang". Rossz sort fogtam ki, alig moccan. A többi jobban halad, tehetetlen vágom magam. A két, szem- dühöt érzek: rosszul válaszben levő pénztár előtt olyan sor kígyózik, hogy keresztben kettős kordon állja az utamat. Sikerül átfurakodni, a régi reflex él. Majd én az runk." információnál ügyesen lekö- már a rözöm őket. Volt idő — lehet jó pár hónapja —, mikor még ez sikerült. Kevesen tudták, hogy ott is lehet jegyet, helyjegyet kapni. Hej, azóta felvilágosultabb a nép, a kiskaput annyian megtaláltuk. Legalább annyian várunk, mint a „főállású" pénztár előtt. A hangosbemondó udvariasan tájékoztat. A pesti vonat 10 perc múlva indul. Majd jön a pedagógia. Felhívjuk tisztelt utasaink figyelmét, hogy a jegyeket, helyjegyeket jó előre megválthatják, elkerülhetik a sorban állást. Most már nem elég, hogy elkönyveltem, erről a vonatról lemaradtam, de lelkiismeretfurdalás is gyötör. Az egésznek csakis én vagyok az oka, nekem aztán beszélhetnek, még a tévéreklámot is hiába mutatják. Valahogy nem éreztem át eléggé a filmen levő két öreg „tragédiáját" Olyan mulatságos, hogy pont tottam. Helyrehozhatatlanul, Vagy talán mégse? Egy vasutas csendben nyugtatja a népet: „Mindenkit megváAlig, hogy elmegy, hivatalos verzió borzolja az idegeket. A bemondó tovább szajkóz. Annyi különbséggel, hogy most már csak két percet mond az indulásig. Az emberben ott a kétely, vajon a mozdonyvezető a karszalagos vasutasra, vagy a hivatalos menetrendre, s annak hangos változatára hallgat-e inkább. Melyik információ ér többet, a rendithetetlen, hivatalos tézis, vagy a kiskaput jelentő „súgás" A vonat 6 perces késéssel indult. A fegyelmezetlen állampolgár ismét kegyelmet kapott. Még üres hely is van a vonaton, úgy látszik, legtöbben kicentiztük az időt. A MAV jó reklámot csinált az elővételnek, a nevelés hatott. Megfogadtam, máskor_ élek e lehetőséggel, vagy netán korábban kijövök. Az ember, úgy látszik, csak a saját kárán hajlandó tanulni. Ha legközelebb mégis lemaradok' megérdemlem. X Sz. I