Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

Kedd, 1987. június 16. Szépül a Vadaspark A Szegcdi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Bartók Béla és Magyar—szovjet barátság brigádjainak, valamint a Pos­ta egyesített felvétel brigádjának tagjai társadalmi mun­kában csinosították az épülő Vadaspark területét Gál Dániel Őszintén a „kis KGST-ről Elillanó vásározók „Nézze uram — tárja szét a kezét a piacfelügyelő — mire az embereimmel oda­érek. ezek elillannak." Ter­mészetesen nem valami par­fümről beszél a legnagyobb fővárosi kirakodóvásár „ura", hanem az idegen áru­sokról. Az első pillanatban úgy Tatszik, itt igaz, amit a Mefisztó énekel a Faust­ban: eladó az egész világ! Mert1 lehet itt mindent kap­ni, lengyel fehérneműt, csehszlovák sportcipőt, ju­g<«zláv konyakot. Jól öltö­zött ember szólít meg an­golul, érdeklődő arcomat látva széttárja elegáns fel­öltőjét. Belülről kabátja csupa kis zseb, videokazet­ták színes feliratait látom, szex és horror, Rambo kan­dikál ki és egy lenge lány. Villámgyorsan mondja az árakat: egy-két ezer fo­rint. Természetesen a felidézett pillanatkép nemcsak Bu­dapest legnagyobb piacára érvényes, igy történik ez Pécsett és Győrben, Zala­egerszegen és Miskolcon egyaránt. Talán még színe­sebben. hiszen az élet min­dig „találékonyabb", mint a valóság. Különösen ott, ahol a városi tanács úgy dönt: nem huny szemet az úgy fölött, engedélyezi Hi- .tak" szomszédaink szen az ötven- vagy száz- meglepőbb azonban forintos helypénz is bevé­tel a kevés pénzből gaz­dálkodó tanácsnak. Leg­alábbis így magyarázza ne­kem a tanácsi tisztviselő kissé ingerülten, mert nem akarom megérteni őt. Fel­fogni képes vagyok, szá­molni is tudok úgy-ahogy, megérteni nem. „Nézze, elv­társam —, mondja — ugye, mi nem gyárthatunk min­denféle árucikket, mindent nem is hozhatunk be, hiszen pénzszűkében vagyunk." Igaz., de itt van például a Ceasar konyak. Szomszéda­ink — az esetek nagy több­ségében az odaát élő ma­gyarok ügyesebbje — kettő­száz forintért árulja déli határaink mentén Mire az „áru" a fővárosba ér —, s itt már nem szomszédban élő honfitársainkról van szó, hanem tőzsgyókeres ho­ni állampolgárokról Zsigu­lival — már négyszázba ke­rül. Természetesen egy üveg A kínálat olcsóbb, mint a Í iözérti, s reggeli alkoholti­alom sincs. A tanácsi dol­gozó széttárja a karját „mindenütt mi sem lehe­tünk ott, tiltani meg feles­leges, mert úgyis csencsel­nek. Hát legalább egy kis pénzt szedjünk be belő­le." Liberális gondolkodásunk­ban azonban valami baj van. Annak ellenére, hogy a „csencselést" (már a szó is megengedő, szemhunyorí­tó hangulatú) elnézzük, né­ha megengedjük, sőt, ha egy-egy utcasarkon igazol­tatják az „árusokat", nem értünk egyet a rendőrökkel Arra azonban nem gondo lünk, hogy nem csak fehér nemű és párfőm, konyak és Wartburg-alkatrész érkezik hozzánk, hanem például ká­bítószer is. Természetes, hogy a nagymenők' nem sétálnak sem az aluljáróban a fővárosban, sem a piactér zugában. Ezt a „munkát" rá­bízzák a kis elosztókra. S ha egyre többen szólítanak meg az utcán: kompót! ak­kor tudjuk, hogy indiai ken­derből, házilagosan előállí­tott kábítószert kínálnak nekünk Valahol, nem is messze, egy kis magángaz­daság parcelláján aratták, olcsón eladták, a piacon az­után grammja nagyon so­kat ér' Sajnos, rombolóbb hatású az esetek nagy ré­szében, mint az „igazi, tisz­ta" heroin vagy LSD. A legszomorúbb azonban az, hogy „piac lettünk". Az or­szág két csempészútvonal metszésében van Voltak idők, amikor azt mondtuk, hogy csak átrakodóország vagyunk, ma már ez nem egészen igaz. Az alkoholt ra­gadtuk ki és a kábítószert, de megtehettük volna ugyanezt egyéb „kurens" árucikkel, például a video­kazettákkal, amelyek gyer­mekeink tudatát és érzelmi világát rombolhatják, vagy akármiféle más árucikkel. Természetes az, hogy fel vagyunk háborodva baráti körben, a határ menti vá­ros élelmiszerüzletében, amit szerintünk „kirabol­A leg­hogy — most nem beszélve a nyu­gat-európai városokát el­özönlő magyar árusokról, ahol az ember ingyen „stan­dot" kap — a testvérorszá­gok piacain is ott a „zug­árus", s az esetek nagy ré­szében magyarul beszél, de amit mond, azt mindenki ér{i össznépi felkerekedés­ről van itt szó, csak hát, jni kevesebben vagyunk, mint a szomszédos testvérorszá­gok lakói. Árulni azonban azért árulunk. Természe­tesen másként látunk, ha egy határ menti városban a szomszéd ország turistái töl­tik meg a bevásárlókosarat, és másként akkor, ha mi vesszük a konyakot liter­számra, hogy azt felárral to­vábbadjuk. Mi a kivezető út? Tűrjük, vagy tiltsuk a zugkereske­delmet? Igyekezzünk „me­derbe terelni" úgy, hogy egy-egy piacot kijelölünk? Tekintve, hogy az ország dolgáról, egészségéről van szó, (lásd a fentieket) nem dönthet egy-egy helyi ta­nács. Az országnak kell rendbe tenni közös dolgait. A riasztó jelek miatt több ellenőrzéssel, gondosabban — határainkon és azon be­lül is. Nem a spréárustól kell tartanunk, hanem azok­tól, akik kabátjúkat kitár­ják tíz éven aluli gyerme­keink előtt is, valami hu­szadik század végi önmuto­gatással, pornót kínálva. Nem a kalotaszegi hímzést áruló — a zsargonban csú­nyán kelet-magyaroknak ti­tulált — fiatalasszonyoktól kell félnünk, hanem az arc­nélküli „kompótárustól" „Mire odaérek, elillan­nak" — mondta a budapesti piacfelügyelő Jobban sze­retnénk, ha „elinalnának" a szó igazi értelmében. Na gyon messze, határainkon túlra. Ehhez azonban nem elég egy hatósági karszalag. R. L. Közösen könnyebb Bordányban. a művelődé­si házban tartotta soros ülé­sét a Szegedi Városkörnyéki Bizottság tegnap, hétfőn dél­előtt. Balogh Ferenc, Bor­dány tanácselnöke tájékoz­tatta a bizottság tagjait a lakosság kommunális el­együttműködések kölcsö­nös előnyökre épüljenek, ér­vényesüljön az egyenlőség cs bizonyos fokig az egymásra utaltság. A községek fejlő­désében még jelentős eltéré­sek mutatkoznak. Ezért is külön figyelmei kell fordíta­ni arra, hogy az együttmű­ködés sem a, kezdetben, sem később ne válljon vetélke­déssé. A lényeg, hogy a kap­ve a bnrdányiak áldozat­készségét számithatnak is. A kommunális ellátás része a temetkezés kulturáltságá­nak, javítása. Jó eredmé­nyekről számolt be az elő­adó. Évente foglalkoznak a csa­látásának helyzetéről, a padék és belvíz elvezetésé­települések közötti együtt- vei, de az új utcák kialakí­műkodés lehetőségeiről, tásával — egyelőre — nem A második napirendi tudnak lépést tartani. Esős pontbari a településfejlesz- időkben ez külön gond a ta- csolatok erőforrássá lénye­tési hozzájárulásról szóló nácsnak. güljenek, a települések kö­jogszabály végrehajtásának A községi tanácsok közötti «itt, legyenek azok a tuda tapasztalatairól hangzott el együttműködés nem új kele- tos, tervszerű, egymást köl­tájékoztalás. • tű. Már a hetvenes években csönösen segítő gyakorlati A községek népesség- ennek hatására alakullak az kapcsolatok, megtartó erejét az alapellá- akkori szegedi járásban a kő- A beszámoló konkrét pél­tás mellett nagymértékben zös költségvetésű üzemek. dái csak a községek közötti meghatározza a kommunális Ezek hátránya, hogy a fenn- együttműködés lehetősége­ellátottság színvonala. Ide- tartási jogokból gyakorlati- ¡1 példázta. 'Nem séma ez, tartozik a közművekkel való lag az üzem székhelyének csak tájékoztatás, hogy más tanácsa részesült. A konté- városkornyéki falvak saját neres szemétszállítás szintén lehetőségeikre adaptálják, közös összefogással valósult meg. Bordány és Zsombó között zöme a távolság mindössze 6 kilo­így méter. A közelség miatt a ellátottság, a víz, a világí­tás, a' gázvezeték, a csator­nahálózat, a személelszálli­tás, de a temetkezés kultu­ráltsága is. Lévén a községek közel van egymáshoz. Az ülés végén a Szegedi Városkörnyéki Bizottság tag­jainak megmulatták a ha­marosan átadandó 1(10 fös bordányi óvodát, ami bár fontos a szomszédos taná- két község társadalmi és melyik nagyvárosunk ékes­csak együttműködése. Lé- gazdasági egységei között sege is lehetne, majd a ta­nyeges forintmegtakarítás eredményes munkakapcso- nácselnokök megtekintették érhető el például a közös lat alakult ki. Kiemelkedő a Kisapáti család csodálatos szeméttelep építése, több példája ennek a gázellátás autó- és motorkerékpár­községet is ellátó belsőellen- megvalósulása. Ez ügyben matuzsálem gyűjteményét, őr foglalkoztatása, ám akár Ullés, Zsombó és Bordány a szakorvosi eljátás egyezte- fogott össze. A feladat vég­tésében. rehajtását kitűnően segitet­Bordányban nagy figyel- te a lakosság. Jó példa még, amelveknek ériéke felmér­hetetlen. Ez nemzeti kincs, de ha bordányi fiatalembe­rek áldozatos (és alázatos) met fordítanak a portaiam- hogy a zsombói kihelyezett munkájával született meg­gimnáziumi tagozatra, illet- érdemélnének egv kiállitó­totf út-, illetve a járdaépí­tésre. Mindezeket jelentős társadalmi összefogással valósították meg. A jövőben is hasonló lakossági segít­ségre számítanak, de ismer­ve a bordányi mezőgazdasá­gi szakközépiskolába bizto­sítják a kölcsönös felvételi lehetőséget. Fontos alapelv, hogy . az termet is. így turisták ván­dorolnának a községbe és vinnék annak jó hírét or­szág-világszerte. A. S. Még egy visszhang Hallgatni bölcsebb?... Könyökig méregben címmel írtunk május 25-i szá- vábbá higgyük, hogy nem a munkban arról, hogy Forráskúton nem úgy bánnak a nö- súlytöbblet elérése miatt vényvédő szerekkel, ahogy kellene. Saját benyomásaink és mossák-áztatják a hütőház­a kör/eti orvos véleménye szerint íródott meg cikkünk, ban tárolt gyökérzöldséget, erre válaszolt „Szemenszedett valóság" a méregről címmel • esetleg a növényvédő szerrel június 11-i számunkban a Haladás Termelőszövetkezet el- fertőzött kádakban? nöke és a vásárhelyi központú növényvédelmi és agroké­miai állomás. Igen' sokan mondtak véleményt olvasóink közül is, egyet közlünk most, általános emberi szándéka miatt. Ezzel a magunk részéről a hirtelen kipattant „mé­regháborút" lezártnak tekintjük Mint köznapi, újságolvasó Csongrád megye már köze­ember, állampolgár, téesz­"tag, szeretném megkérdezni Szabó Imre forráskúti téeszf­eJnököt, olvasta-e a minap a sajtóban az országgyűlési képviselők Csongrád megyei csoportjának állásfoglalását pesen szennyezett megye; hogy a „Delmagyarorxzág" környezetvedő cikkei nagy­ban hozzájárulnak: a ter­melök megfelelő módon ke­zeljék a növényvédő szere­Nem, ne higgye senki, ennyire azért nem buta het­ven-egynéhányezer újságol­vasó ember! Nem érzi át Szai?ó Imre téeszelnök. hogy a huszon­negyedik órában vagyunk? S ahelyett, hogy csöndben megköszönné a figyelmezte­tést. s elvárható magatartás­ként, házon belül „ügyet" csinálna a dologból, megszi­kel kapcsolatban'' Hogy Nagyváthy János-emlékérem Elismerés a gabonaforgalminak kel; s hogy egészséges kör- goritaná az ellenőrzést, na­környezetvédelmi teendőink- nyezetünk megteremtéséhez ponta elszámoltatná növény­olyan közmorál szükséges, védő szakembereit munká­ameiy biztosítja a szükséges jukról, s ezt egy korrekt, feltételeket'' rövid nyilatkozatban, embe­ri módon bejelentené a saj­tón keresztül a nagyközön­ségnek, nos, e helyett Sza­bó Imre támad! Mert, ugye, legjobb védekézés a támadás! A Csongrád Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalatot az élelmiszeripari szakemberek gyakorlati ok­tatásában elért kimagasló eredményeinek elismereséül Nagyváthy János-emlék éremmel tüntétte ki a Me­zőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium Az elis­merés apropóján tegnap, hétfőn délelőtt a vaiiaLat szakembereinek jelenleteben értékelésre és tájékoztatóra került sor, amelyen megje­lent Fraknóy Gábor, a vá­rosi pártbizottság titkára is. A tizennyolcadik század úttörő magyar mezőgazdá­száról, Nagyváthy Jánosról elnevezett elismerést most első ízben kapták „gabonás" szakemberek. Az alapító ok­irat szerint ezt a kitüntetést az az élelmiszeripari válla­lat kaphatja meg, amelyik eredmenyes gazdálkodása mellett nagy hangsúlyt fek­tet a korszerű technológiák és gyártási eljárások beve­zetésére, valamint legalább egy évtizeden át az átlagos­nál korszerűbb felteteleket lasztás. Hogy miért? Azt né­hány szám, adat is jól bizo­nyítja. A vállalat, azon túl, hogy liszttel látja el a me­gye sütőipari üzemeit, la­kosságát, jelentősen hozzá­járul az ország más terüle­teinek ellátásához is A ga­bonások árbevétele évek óta dinamikus növekedést mu­tat, sok korszerű, új termék­kel jelentkeznek a hazai ős külföldi piacokon Az Uni­korn termékcsaládot szinte minden háziasszony ismeri Emellett lényeges képzési, oktatási feladatokat is ellát a vállalat. Prohaszka Ottó igazgató tájékoztatójában elmondta, hogy a vállalat eddig is fon­tosnak tartotta a . szellemi beruházást. Az ország gabo­naipari vállalatai közül me­gyerikben dolgozik számará­nyában a legtöbb felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember. A képzés, a gya­korlati oktatás magas szín­vonalát mi sem bizonyítja fényesebben mini a most kapott elismerés. Gábor Miklósné, a Kerté­teremt az élelmiszeripari szeti és Éllmiszeripari Egye­szakemberek képzésében. A tem Élelmiszeripari Foisko­tröszt vállalataj közül most lai Karának főigazgatója el­eLsö alkalommal a Csöng- mondta, hogy a vállalat és rád megyeiekre esett a vá gz oktatási intézmény kö zött több évtizede jó kap­csolat alakult ki, ezert is tettek javaslatot arra, nogy ezzel a kitüntetéssel ismer­jék el a Gabonaforgalmi munkáját A most negyed­százados fennállását ünnep­lő felsőoktatási intézmény szinte a megalakulása óta szoros kapcsolatban all a vállalattal Az emlékérem így valójában a közös mun­ka sikerének elismerese. Az oktatáson tűi, az eimúlt években a tudományos ku­tatás területén is szoros együttműködés jött létre a két intézmény között. A Ga­bona Tröszt nemcsak szelle­miekben de anyagilag is támogatja a főiskolán folyó szakemberképzést, most pél­dául egy új, korszerűbb mű­veleti csarno(< telepítésére társultak be Az elmúlt hu­szonöt esztendő alatt több mint kétszáz üzemmernöki diplomát adtak ki a főisko­lán „gabonás" szakembe­reknek örvendetes, hogy az itt végzett hallgatok közül sokan maradnak a megyé­ben A kollektív elismerés mellett a tegnapi ünnepi összejövetelen többen vehet­tek át jó munkájuk elisme­réséül jutalmat R G Igen, a kiözmorál! Hát. úgy .tűnik, itt még bőven van tennirvenni való. tagad­hatatlan! Mert akinek hall­gatnia kellene, s gyorsan szétnézni a háza táján, ren­det teremteni, az felháboro­dást mímel, keresi az iga­zát, s uram bocsa' — nem Horváth Dezsőnek — aki egyébként sohasem mondta, hogy ő növényvédelmi téren akarok erős kifejezést hasz- szakértő — nem kell meg­nálni -r-, mellébeszél! Sú- védenie önmagát.» Szivét, iró­lyos, valamennyiünket köz- tjollát eleddig — s, gondo­vetve vagy közvetlenül érin- |om ezután fs — az újság­tő, össztársadalmi ügyben, ¡rás kimondott, vagy ki körülírva ugyan, de hazudó- nem mondott törvényei ve­zónak kiált ki körzeti orvost, zetik kiállni a jó ügy mel­újságírót, s — ami a legfur- ielt> „vni, figyelmeztetni az csább — saját dolgozóit is! embereket, ha valahol ve­Tényleg ennyire jól állna szély leskelődik a szénánk? A Horváth De­zső-cikknek valóban nincs más célja, mint lejáratni a forráskúti téeszt a kereske­delmi partnerei előtt? Aliit hatjuk, hogy rendjén men­nek a dolgok, s a sok-sok kereszt a temetőben, a sok­sok tragédia csak vaklárma, megváltozott világunk, a modern m ezőgazdá 1 kiod ásra való áttérés szükségszerű ve­lejárói? Tényleg, a túlzott, felelőtlen növényvédöszer- .„ ... ,, . használat nem fenyegeti) állapításokkal, egészségünket? S a három lenni- » lnKd forráskúti téeszasszonynak nem a méregtől, hanem a napsütéstől keletkezett bőr­gyulladás a karján? (Az idén, áprilisban-májusban, amikor szinte dideregtünk, s naponként-kétnaponként be­fűtöttük a kályhát' To Nem kioktató válaszokat kell írni a sajtónak, a me­gyti növényvédelmi és ag­rokjémiai állomásra hivat­kozni (mert az állomás dol­gozói nem jönnek el gyökér­zöldséget mosni a kádak­ban), kabarészínpadra való ellenérvekkel bagatellizálni három dolgos téeszasszony bőrgyulladását általános, kü­lönösebb klinikai bizonyíté­kokat nem szolgáltató meg­hanem nkább hallgat­ni! Si tacuisses, filozofus mansisses! — mondták volt a rómaiak, vagyis; Ha hall­gattál volna, bölcs maradtál volna! Molnár György tsz-tag, író, öttomös * 4

Next

/
Thumbnails
Contents