Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

ö Szombat, 1987. június 13. DM] | magazin A modern amerikai kerámia úttörője: Zeisel Éva A magyar formatervezés világhírű úttörői közé tartozik az itthon szinte ismeretlen Zeisel Éva, akinek különlegesen sz.ép edényeiből hazánkban először nyílt kiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Az idős művésznő Kovács Margit ünnepelt kortársa, ma is fiatalos energiával alkot. Sok évtizedes távollét után is tökéletesen beszél és fogalmaz magyarul. . Megragadó egyszerűséggel foglalja össze művészeti elvett, melyek több évtizedes pályafutása közben szűrődtek le tervezési gyakorlatában, s ame• lyekkel annak idején a brooklyni Pratt Institute Art Schoolban megindította a korszerű amerikai porcelántervezést. — Kérem, beszéljen pályafutásáról ! — Nekem mindig az volt az érzésem — mondja —, hogy az ipar számára tervezni legalább akkora öröm, mint az edényeket kézzel megformálni. Amikor a formaterv egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként először bújik ki az öntőformából, még nedves, sérülékeny és törékeny agyagként, vagy ha később az ember látja, hogy tárgyai tömegesen valósulnak meg, ugyanolyan beteljesülést érezhet. Ak*r egy nyugat-indiai falu piacán találkoztam formaterveimmel, akár a zürichi repülőtér éttermében, egyaránt úgy éreztem magamat, mintha egy egész sereg kitűnően nevelt gyermek édesanyja .volnék. Amikor az ipar számára dolgozik, a formatervező nem a korongból meríti a formát. Sokszor maga a megbízó adja a kreatív motivációt. A Red Wing Pottery kerámiaüzem azért keresett fel például, hogy a Greenwich Village-i ízlésnek megfelelő, föltűnő dolgokat találjak ki számukra, olyasmit, amire az emberek odafigyelnek. Castleton nagyon hagyományos, elegáns étkészletet rendelt meg, mely illik a legelegánsabb amerikai ebédlők légköréhez. Pályafutásom során gyakran arra is megkértek, hogy tárgyaim ne csak használati szempontból legyenek megfelelőek, hanem olcsón értékesíthetők is legyenek. 1931ben írtam: „az olcsó értékesítés lehetősége olyan megkötöttség, amellyel a formatervezőnek gyakran számolnia kell, s ami miatt nem tervezhet olyan tárgyat, melynek sorozatgyártása felesleges nehézségeket támaszt, és különleges hozzáértést, speciális technológiát igényel .." A formatervnek figyelembe kell vennie az égetőkemence belső terének optimális kihasználását „a késztermékek árával kapcsolatos megkötések befolyásolhatják a funkcionális vagy esztétikai követeléseket. Ha azonban a formatervező minden esetben alaposan átgondolja ezeket a korlátozásokat és nyitottan, akár mint egy új ösvény felé vezető jelekre tekint rájuk, a korlátozások még ötletek forrásaivá is lehetnek." Nagyon megszívlelendő, amit a funkció szerepéről mond: — Még fontosabb, hogy a formatervező tisztában legyen azzal, hogy a forma nem következik a funkcióból, ahogy a termelési eljárásból sem. A legkülönbözőbb célokra használható kerámiák előállítására, s a legkülönbözőbb gyártási eljárások bevezetésére számtalan, egyaránt vonzó lehetőség kínálkozik. A nyitottság az új. íéák keresésére, az emberközpontúság, fantázia és a lehetetlent nem ismerő technológiai szakismeret jellemző munkáira, melyek századunk csaknem minden mozgalmát követték a maguk idejében. Emellett a klasszikus távol-keleti porcelánhagyomány éppúgy megihlette, mint a hazai népi kerámia, amely elindította a csúcsok felé a képzőművésznek készülő fiatal lányt, aki a főiskolát otthagyva Karapancsik János fazekasmestertöl sajátította ut alapfogalmakat Zeisel Éva kerámiái Magyaros-népi, némi bécsi hatást tükröző munkáival már 1026-ban szerepelt a philadelphiai kiállításon. Utána a Kispesti Kerámiagyár tervezőjeként dolgozott, majd tudását tökéletesíteni Hamburgba 1 utazott. 1928-ban Palasovszky Ödön avantgárd színházában díszlettervező volt, de már az év végén a schrambergi majolikagyár tervezője lett, ahol korai kubista-konstruktivista, geometrikus formájú, erőteljes színezésű készleteket és díszedényeket tervezett. Berlinben a Neue Sachlichkeit szellemében dolgozott 1932 elejétől a Szovjetunióban, a Lomonoszov és a Dulovói porcelángyáraknak tervezett készleteket az ottani klasszikus porcelánok hatása alatt. Karrierje az Egyesült Államokban bontakozott ki, ahová 1938-ban érkezett. Először az Art Deco szellemében tervezett ajándéktárgyakat, és oktatott a Pratt Institute-ban, Brooklynban. 1942ben kapta egyik legfontosabb megbízását a Castleton gyártól. Ez az étkészlet a maga tökéletesen kiérlelt, modern formaképzésével az amerikai formatervezés úttörőmunkái közt szerepel. A nagy siker után sorra kapta megbízásait a különféle amerikai kerámia- és porcelángyáraktól, így a Red Wing Potterytől a családi étkezések számára tervezett színes, matt és fényes mázas készletekre, majd a Hall gyártól legnépszerűbb, nagy sorozatban gyártott, klasszikusan egyszerű, kiérlelt, tálaló- és főzőedényeire, melyeknek tálalóedényei a stilizált madárformákra emlékeztetnek kissé. Sorra teljesítette megrendeléseit az ötvenes években Nyugat-Németországon át Olaszországig, sőt Japánig és. Indiáig. Némely formája kissé antropomorf jellegű, de szerencsés ötvözetet alkot a klasszikus edényformákkal A hatvanas évektől kezdve tervezői tevékenysége alábbhagyott, majd 1982-ben hazatérve a pécsi Zsolnay gyár számára tervezett néhány klasszikus formájú eozinmázas edényt. Zeisel Éva munkáit a nagyipari termelés és a korszerűség követelményeinek figyelembevétele mellett igen erős személyes jellegű, önálló formavilág jellemzi. BRESTYÁNSZKY ILONA POLNER ZOLTÁN Gauguin Tahitiben Az óceán ravatalán ott feküdt Tahiti, az orchideák szigete. Csillagesös nyár volt Izzott a hatalmas víz bűvöletében a fénygalakszis és fehér bennszülöttek jöttek körém Párduc szemű, vad pusztai népek. Hozták a temetőket Fullasztó por aranylott sugárnyalábban s riadt harangok zokogtak messziről a csöndben Végülis minden megbocsátható Egy sirálysikoltásban átöleltem a végtelent és tudtam ott állok majd a nyitott kapukban egyszer. Ott, hol a komor éjben a mindenség örök titka ragyog s kallódó álmok kévéjében szülőföldem szivéhez emel de az már egy másik éj lesz FODOR ANDRÁS Mozdulat Kikönyökölök minden este a csillagtalan égre, Odalenn megvakult falak, utak kietlen pusztasága Cirádák. ormok értelmetlen csendje Az ablakrésen át kilódult horkolások ütemébe , belesikong a villamoskerék, Es mindig, mindig ugyanúgy. S mert vállaltam az állhatatosságnt, el kell viselnem, hogy a látszat siket köszurdokában élek. Miként merev üveghasábok fehér hágcsói csüngenek az égen, sorsom elrendelt mértanában feszengve nekem is így kell várnom. Tudom, hogy minden percemet az anyag béna közönyébe vésték, de csontjaim hordják az ismeretlentr a mozdulat megváltó robbanását. / A

Délmagyarország 1947. június 13-i számának negyedik oldalán, a hírek között olvasható: „Doktoravatás. Szombaton délben fél egykor avatják bölcsészdoktorrá a központi egyetem aulájában Katona Imre tanárt, Lökös Zoltán tanárjelöltet, a Délmagyarország munkatársát és Péter László tanárjelöltet, egyetemi gyakornokot." Nem csak hármunkat avattak persze akkor, hanem kívülünk még vagy tucatnyi végzett bölcsészt, de hogy kiket, már nem emlékszem. Akkoriban sem nagyon ismertük egymást. Egyrészt, mert nem volt szokás a középiskolához hasonló barátkozás, másrészt meg, nem mindenki doktorált rögtön a negyedik év, a nyolcadik szemeszter végén, hanem jóval később, így tehát akiket velünk együtt avattak, évekkel előbb jártak egyetemre, nem is láttuk őket. Katona Imre is egy vagy két évvel előbb végzett, mint mi, ő is csak azért került be a Délmagyarország hírébe, mert barátunk volt, néprajzi kutatásai révén ismerkedtünk meg 'Együtt avattak bennünket „az öreg kollégával" is, áki vagy húsz évvel idősebb lehetett nálunk, velünk járt órákra, de jellemzően, sem akkor nem tudtam, sem most nem tudom, a nevét. Pedig még néhány éve rendszeres látogatója volt a Somogyi Könyvtárnak, s mindig köszöntöttük, egymást. Mióta új épületébén van a könyvtár, nem láttam. Talán meg is halt azóta VIHAR EGY POHÁR VÍZBEN Évekkel később árulta el Greguss Pál professzor, a természettudományi kar akkori dékánja, így az egyetemi tanács Doktoravatás, 1947 tagja, hogy az avatáson való viselkedésünk miatt kockán forgott doktori diplománk. Tiszteletlenség címén meg akartak fosztani bennünket — Lökös Zoltánt és engem — a doktori cimtöl. Hogy pontosan ki, nem árulta el, csak azt súgta meg, hogy ő védett meg bennünket, s így napirendre tértek magatartásunk fölött. Mi is történt valójában? Magyarország már több mjnt egy éve, 1946. február elseje óta köztársaság volt, a hagyományos eljárás szerint azonban a doktorandusokat a királyi koronával ékesített diszbotra, jogarra eskették. Lökös Zoltán barátommal mi ez ellen föllázadtunk. Éppen ma negyven éve fölkerestük «belgyógyászati klinikáján Purjesz Béla professzort. prorektort akivel előző évi rektorsága idején, mint a Szegedi Egyetemi és Főiskolai Ifjúság (SZEFI) vezetői, rendszeres kapcsolatot tartottunk, és meggyőztük őt arról, hogy a jogaron levő koronát vonassa be nemzetiszínű szalaggal. Purjesz álmélkodott ugyan kérésünkön, de megszokta 1945—4(i-ban sok furcsa kívánságunkat, így beleegyezett a dologba. Töle egyenesen a tanácsjegyzőhöz Tnentünk (nevére már nem emlékszem), s közöltük vele a prorektor intézkedését. „Elmondották — szól rólunk az ügyet rögzítő jegyzőkönyv —, hogy ezt azért kérték a prorektortól, mivel a mai viszonyok között nem tartják lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek, hogy a szent koronára tegyenek esküt." A tanácsjegyző másnap, az avatás előtt, megkérdezte Purjeszt, valóban úgy rendelkezett-e, ahogyan mi közöltük veile. „A prorektor rendelkezését megerősítette. Ennek következtében a jogaron levő szent koronát [a tanácsjegyző] nemzetiszínű szalaggal bevonatta, és az avató közgyűlés előtt az avató tanácsnak a nemzetiszínű szalaggal részben bevont jogart bemutatta. A jelen levő tanácstagok a bevonást tudomásul vették." MÉLTÓZTASSÉK VAGY SZÍVESKEDJÉK? Ez még csak első vétkünk volt. Ámde éppen kettőnket bíztak meg azzal, hogy társaink nevében a tanácsot doktorrá avatásunkra megkérjük, majd pedig avatásunkat megköszönjük neki. Ehhez gépelt lapon kezünkbe adták a megfelelő szöveget. Nekem a kérőt. Lökön Zoltánnak a megkoszönőt. Csakhogy ezen én ezt olvastam: „Kérjük, méltóztassék minket doktorrá avatni " Valamikor az egyetemi tanár méltóságos úr volt, nyilván, innen maradt meg ez a fogalmazás. Ebbe mi nem nyugodtunk bele Tintával kijavítottuk. s így is olvastuk fol. En ezt: „Kérjük, szíveskedjék minket doktorokká avatni. ." Lökös Zoltán szintén módosított a köszöntő szövegen. Az elején csak szórendet változtatott A gépelt szöveg így szólt „Fogadják — kérem — doktorrá avatásunkért köszönetünket." ö így mondta: „Kerem, fogadják doktorrá avatásunkért köszönetünket," Azután így kel lett volna folytatnia: „Eskünkhöz és kötelességünkhöz híven, mindenkor arra fogunk törekedni, hogy állásunk tekintélyét megóvjuk, nemkülönben szaktudományunkat és tudomány egyetemünk gyarapodását, virágzását és ezzel hazánk javát tehetségünkhöz képest előmozdítsuk." Lökös Zoltán az utolsó mondatba beszúrta hazánk és népünk javát AZ ÜJ SZÖVEG Az egyetemi tanács jóváhagyta Purjesz prorektor intézkedését a jogar bevonásáról, de a mi szövegünket nem. Üj köszönő mondókát fogalmaztak, s ebben egyrészt kitartottak a méltóztassanak mellett, másrészt hazánk utón — a népünk helyett — az emberiség szót szúrták be. A jegyzőkönyv pedig a mi módosításunkra utalva. így szólt. „Ez esetből kifolyólag az Egyetemi Tanács szükségesnek tartja leszögezni, hogy a Tanács által előirt szöveg önkényesen meg nem változtatható. Erre az avatandók figyelmeztetendök azzal, hogy a szöveg megváltoztatása a Tanacs elleni tiszteletlenséget jelenti. ami a Tanács iránti tiszteletre tett esküvel ellentétben van. és ehhez képest súlyos következményeket vonhat maga után." Minket azért nem büntetett meg a tanács. Mit sem sejletitünk a helyesbiteseinkkel fölkavart viharról, csak évek múltán hallottuk, hogy veszélybe került doktori címünk. De gondolom, nemcsak _ Greguss profeszor állt mellénk, hanem Purjesz Béla is, hiszen helybenhagyta a jogar bevonására tett javaslatunkat. * Aki nem hiszi, járjon utána. Ebben az esetben könnyen meg LS teheti, mert a Szegedi Egyetem 1971. október 8-i számában levéltári forrásból közölte az általam is idézett dokumentumokat. Én is csak ebből isimertem meg a részleteket. PÉTEK LÁSZLÓ