Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

ö Szombat, 1987. június 13. DM] | magazin A modern amerikai kerámia úttörője: Zeisel Éva A magyar formatervezés vi­lághírű úttörői közé tartozik az itthon szinte ismeretlen Zeisel Éva, akinek különlegesen sz.ép edényeiből hazánkban először nyílt kiállítása az Iparművésze­ti Múzeumban. Az idős művésznő Kovács Margit ünnepelt kortársa, ma is fiatalos energiával alkot. Sok évtizedes távollét után is töké­letesen beszél és fogalmaz ma­gyarul. . Megragadó egyszerűség­gel foglalja össze művészeti el­vett, melyek több évtizedes pá­lyafutása közben szűrődtek le tervezési gyakorlatában, s ame­• lyekkel annak idején a brook­lyni Pratt Institute Art School­ban megindította a korszerű amerikai porcelántervezést. — Kérem, beszéljen pályafu­tásáról ! — Nekem mindig az volt az érzésem — mondja —, hogy az ipar számára tervezni legalább akkora öröm, mint az edényeket kézzel megformálni. Amikor a formaterv egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként elő­ször bújik ki az öntőformából, még nedves, sérülékeny és töré­keny agyagként, vagy ha később az ember látja, hogy tárgyai tö­megesen valósulnak meg, ugyan­olyan beteljesülést érezhet. Ak*r egy nyugat-indiai falu piacán találkoztam formaterveimmel, akár a zürichi repülőtér étter­mében, egyaránt úgy éreztem magamat, mintha egy egész se­reg kitűnően nevelt gyermek édesanyja .volnék. Amikor az ipar számára dolgozik, a for­matervező nem a korongból me­ríti a formát. Sokszor maga a megbízó adja a kreatív moti­vációt. A Red Wing Pottery ke­rámiaüzem azért keresett fel például, hogy a Greenwich Village-i ízlésnek megfelelő, föl­tűnő dolgokat találjak ki szá­mukra, olyasmit, amire az em­berek odafigyelnek. Castleton nagyon hagyományos, elegáns ét­készletet rendelt meg, mely il­lik a legelegánsabb amerikai ebédlők légköréhez. Pályafutá­som során gyakran arra is meg­kértek, hogy tárgyaim ne csak használati szempontból legye­nek megfelelőek, hanem olcsón értékesíthetők is legyenek. 1931­ben írtam: „az olcsó értékesítés lehetősége olyan megkötöttség, amellyel a formatervezőnek gyakran számolnia kell, s ami miatt nem tervezhet olyan tár­gyat, melynek sorozatgyártása felesleges nehézségeket támaszt, és különleges hozzáértést, spe­ciális technológiát igényel .." A formatervnek figyelembe kell vennie az égetőkemence belső terének optimális kihasználását „a késztermékek árával kapcso­latos megkötések befolyásolhat­ják a funkcionális vagy esztéti­kai követeléseket. Ha azonban a formatervező minden esetben alaposan átgondolja ezeket a korlátozásokat és nyitottan, akár mint egy új ösvény felé vezető jelekre tekint rájuk, a korláto­zások még ötletek forrásaivá is lehetnek." Nagyon megszívlelendő, amit a funkció szerepéről mond: — Még fontosabb, hogy a for­matervező tisztában legyen az­zal, hogy a forma nem követ­kezik a funkcióból, ahogy a ter­melési eljárásból sem. A leg­különbözőbb célokra használha­tó kerámiák előállítására, s a legkülönbözőbb gyártási eljárá­sok bevezetésére számtalan, egy­aránt vonzó lehetőség kínálko­zik. A nyitottság az új. íéák kere­sésére, az emberközpontúság, fantázia és a lehetetlent nem ismerő technológiai szakismeret jellemző munkáira, melyek szá­zadunk csaknem minden moz­galmát követték a maguk ide­jében. Emellett a klasszikus tá­vol-keleti porcelánhagyomány éppúgy megihlette, mint a hazai népi kerámia, amely elindította a csúcsok felé a képzőművész­nek készülő fiatal lányt, aki a főiskolát otthagyva Karapancsik János fazekasmestertöl sajátítot­ta ut alapfogalmakat Zeisel Éva kerámiái Magyaros-népi, némi bécsi ha­tást tükröző munkáival már 1026-ban szerepelt a philadel­phiai kiállításon. Utána a Kis­pesti Kerámiagyár tervezőjeként dolgozott, majd tudását tökéle­tesíteni Hamburgba 1 utazott. 1928-ban Palasovszky Ödön avantgárd színházában díszlet­tervező volt, de már az év vé­gén a schrambergi majolikagyár tervezője lett, ahol korai ku­bista-konstruktivista, geometri­kus formájú, erőteljes színezésű készleteket és díszedényeket ter­vezett. Berlinben a Neue Sach­lichkeit szellemében dolgozott 1932 elejétől a Szovjetunióban, a Lomonoszov és a Dulovói por­celángyáraknak tervezett kész­leteket az ottani klasszikus por­celánok hatása alatt. Karrierje az Egyesült Államokban bonta­kozott ki, ahová 1938-ban ér­kezett. Először az Art Deco szel­lemében tervezett ajándéktár­gyakat, és oktatott a Pratt Ins­titute-ban, Brooklynban. 1942­ben kapta egyik legfontosabb megbízását a Castleton gyártól. Ez az étkészlet a maga tökélete­sen kiérlelt, modern formakép­zésével az amerikai formaterve­zés úttörőmunkái közt szerepel. A nagy siker után sorra kapta megbízásait a különféle ameri­kai kerámia- és porcelángyárak­tól, így a Red Wing Pottery­től a családi étkezések számára tervezett színes, matt és fényes mázas készletekre, majd a Hall gyártól legnépszerűbb, nagy so­rozatban gyártott, klasszikusan egyszerű, kiérlelt, tálaló- és fő­zőedényeire, melyeknek tálalóedé­nyei a stilizált madárformákra emlékeztetnek kissé. Sorra tel­jesítette megrendeléseit az ötve­nes években Nyugat-Németor­szágon át Olaszországig, sőt Ja­pánig és. Indiáig. Némely formá­ja kissé antropomorf jellegű, de szerencsés ötvözetet alkot a klasszikus edényformákkal A hatvanas évektől kezdve terve­zői tevékenysége alábbhagyott, majd 1982-ben hazatérve a pécsi Zsolnay gyár számára tervezett néhány klasszikus formájú eozinmázas edényt. Zeisel Éva munkáit a nagy­ipari termelés és a korszerűség követelményeinek figyelembevé­tele mellett igen erős személyes jellegű, önálló formavilág jel­lemzi. BRESTYÁNSZKY ILONA POLNER ZOLTÁN Gauguin Tahitiben Az óceán ravatalán ott feküdt Tahiti, az orchideák szigete. Csillagesös nyár volt Izzott a hatalmas víz bűvöletében a fénygalakszis és fehér bennszülöttek jöttek körém Párduc szemű, vad pusztai népek. Hozták a temetőket Fullasztó por aranylott sugárnyalábban s riadt harangok zokogtak messziről a csöndben Végülis minden megbocsátható Egy sirálysikoltásban átöleltem a végtelent és tudtam ott állok majd a nyitott kapukban egyszer. Ott, hol a komor éjben a mindenség örök titka ragyog s kallódó álmok kévéjében szülőföldem szivéhez emel de az már egy másik éj lesz FODOR ANDRÁS Mozdulat Kikönyökölök minden este a csillagtalan égre, Odalenn megvakult falak, utak kietlen pusztasága Cirádák. ormok értelmetlen csendje Az ablakrésen át kilódult horkolások ütemébe , belesikong a villamoskerék, Es mindig, mindig ugyanúgy. S mert vállaltam az állhatatosságnt, el kell viselnem, hogy a látszat siket köszurdokában élek. Miként merev üveghasábok fehér hágcsói csüngenek az égen, sorsom elrendelt mértanában feszengve nekem is így kell várnom. Tudom, hogy minden percemet az anyag béna közönyébe vésték, de csontjaim hordják az ismeretlentr a mozdulat megváltó robbanását. / A Délmagyarország 1947. június 13-i számának ne­gyedik oldalán, a hírek között olvasható: „Doktorava­tás. Szombaton délben fél egy­kor avatják bölcsészdoktorrá a központi egyetem aulájában Katona Imre tanárt, Lökös Zol­tán tanárjelöltet, a Délmagyar­ország munkatársát és Péter László tanárjelöltet, egyetemi gyakornokot." Nem csak hármunkat avattak persze akkor, hanem kívülünk még vagy tucatnyi végzett böl­csészt, de hogy kiket, már nem emlékszem. Akkoriban sem na­gyon ismertük egymást. Egy­részt, mert nem volt szokás a középiskolához hasonló barát­kozás, másrészt meg, nem min­denki doktorált rögtön a ne­gyedik év, a nyolcadik sze­meszter végén, hanem jóval később, így tehát akiket velünk együtt avattak, évekkel előbb jártak egyetemre, nem is lát­tuk őket. Katona Imre is egy vagy két évvel előbb végzett, mint mi, ő is csak azért került be a Délmagyarország hírébe, mert barátunk volt, néprajzi kutatásai révén ismerkedtünk meg 'Együtt avattak bennünket „az öreg kollégával" is, áki vagy húsz évvel idősebb lehe­tett nálunk, velünk járt órák­ra, de jellemzően, sem akkor nem tudtam, sem most nem tu­dom, a nevét. Pedig még né­hány éve rendszeres látogatója volt a Somogyi Könyvtárnak, s mindig köszöntöttük, egymást. Mióta új épületébén van a könyvtár, nem láttam. Talán meg is halt azóta VIHAR EGY POHÁR VÍZBEN Évekkel később árulta el Greguss Pál professzor, a ter­mészettudományi kar akkori dékánja, így az egyetemi tanács Doktoravatás, 1947 tagja, hogy az avatáson való viselkedésünk miatt kockán for­gott doktori diplománk. Tiszte­letlenség címén meg akartak fosztani bennünket — Lökös Zoltánt és engem — a dokto­ri cimtöl. Hogy pontosan ki, nem árulta el, csak azt súgta meg, hogy ő védett meg ben­nünket, s így napirendre tér­tek magatartásunk fölött. Mi is történt valójában? Ma­gyarország már több mjnt egy éve, 1946. február elseje óta köztársaság volt, a hagyomá­nyos eljárás szerint azonban a doktorandusokat a királyi ko­ronával ékesített diszbotra, jo­garra eskették. Lökös Zoltán barátommal mi ez ellen föllá­zadtunk. Éppen ma negyven éve föl­kerestük «belgyógyászati klini­káján Purjesz Béla pro­fesszort. prorektort aki­vel előző évi rektorsága ide­jén, mint a Szegedi Egyetemi és Főiskolai Ifjúság (SZEFI) vezetői, rendszeres kapcsolatot tartottunk, és meggyőztük őt arról, hogy a jogaron levő ko­ronát vonassa be nemzetiszínű szalaggal. Purjesz álmélkodott ugyan kérésünkön, de megszok­ta 1945—4(i-ban sok furcsa kí­vánságunkat, így beleegyezett a dologba. Töle egyenesen a tanácsjegy­zőhöz Tnentünk (nevére már nem emlékszem), s közöltük ve­le a prorektor intézkedését. „Elmondották — szól rólunk az ügyet rögzítő jegyzőkönyv —, hogy ezt azért kérték a prorektor­tól, mivel a mai viszonyok kö­zött nem tartják lelkiismeretük­kel összeegyeztethetőnek, hogy a szent koronára tegyenek esküt." A tanácsjegyző másnap, az avatás előtt, megkérdezte Pur­jeszt, valóban úgy rendelke­zett-e, ahogyan mi közöltük vei­le. „A prorektor rendelkezését megerősítette. Ennek következ­tében a jogaron levő szent ko­ronát [a tanácsjegyző] nemzeti­színű szalaggal bevonatta, és az avató közgyűlés előtt az avató tanácsnak a nemzetiszínű sza­laggal részben bevont jogart bemutatta. A jelen levő tanács­tagok a bevonást tudomásul vették." MÉLTÓZTASSÉK VAGY SZÍVESKEDJÉK? Ez még csak első vétkünk volt. Ámde éppen kettőnket bíztak meg azzal, hogy társa­ink nevében a tanácsot doktor­rá avatásunkra megkérjük, majd pedig avatásunkat meg­köszönjük neki. Ehhez gépelt lapon kezünkbe adták a meg­felelő szöveget. Nekem a kérőt. Lökön Zoltánnak a megkoszö­nőt. Csakhogy ezen én ezt ol­vastam: „Kérjük, méltóztassék minket doktorrá avatni " Va­lamikor az egyetemi tanár méltóságos úr volt, nyilván, in­nen maradt meg ez a fogalma­zás. Ebbe mi nem nyugodtunk bele Tintával kijavítottuk. s így is olvastuk fol. En ezt: „Kérjük, szíveskedjék minket doktorokká avatni. ." Lökös Zoltán szintén módosí­tott a köszöntő szövegen. Az elején csak szórendet változta­tott A gépelt szöveg így szólt „Fogadják — kérem — doktor­rá avatásunkért köszönetünket." ö így mondta: „Kerem, fogad­ják doktorrá avatásunkért kö­szönetünket," Azután így kel lett volna folytatnia: „Eskünk­höz és kötelességünkhöz híven, mindenkor arra fogunk töre­kedni, hogy állásunk tekintélyét megóvjuk, nemkülönben szak­tudományunkat és tudomány egyetemünk gyarapodását, vi­rágzását és ezzel hazánk javát tehetségünkhöz képest előmoz­dítsuk." Lökös Zoltán az utolsó mon­datba beszúrta hazánk és né­pünk javát AZ ÜJ SZÖVEG Az egyetemi tanács jóváhagy­ta Purjesz prorektor intézkedé­sét a jogar bevonásáról, de a mi szövegünket nem. Üj köszö­nő mondókát fogalmaztak, s ebben egyrészt kitartottak a méltóztassanak mellett, más­részt hazánk utón — a népünk helyett — az emberiség szót szúrták be. A jegyzőkönyv pe­dig a mi módosításunkra utal­va. így szólt. „Ez esetből kifo­lyólag az Egyetemi Tanács szükségesnek tartja leszögezni, hogy a Tanács által előirt szö­veg önkényesen meg nem vál­toztatható. Erre az avatandók figyelmeztetendök azzal, hogy a szöveg megváltoztatása a Ta­nacs elleni tiszteletlenséget je­lenti. ami a Tanács iránti tisz­teletre tett esküvel ellentétben van. és ehhez képest súlyos kö­vetkezményeket vonhat maga után." Minket azért nem büntetett meg a tanács. Mit sem sejleti­tünk a helyesbiteseinkkel föl­kavart viharról, csak évek múltán hallottuk, hogy veszély­be került doktori címünk. De gondolom, nemcsak _ Greguss profeszor állt mellénk, hanem Purjesz Béla is, hiszen hely­benhagyta a jogar bevonására tett javaslatunkat. * Aki nem hiszi, járjon utána. Ebben az esetben könnyen meg LS teheti, mert a Szegedi Egye­tem 1971. október 8-i számá­ban levéltári forrásból közölte az általam is idézett dokumen­tumokat. Én is csak ebből isi­mertem meg a részleteket. PÉTEK LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents