Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

Szerda, 1987. május 13. 5 Május 31-étol r Uj vasúti menetrend Elmondta: az új menetrendben már tükröződnek azok a kedvezőbb közlekedési lehetőségek, amelyeket a felújított pályaszakaszok, a villamosított vonalak nyújtanak. Számos nemzetközi vonat menetideje lerövidült, több helyen az eddiginél nagyobb sebességgel közlekednek a szerelvények. A Budapest expressz menetideje a MÁV vonalán 45 perccel lett rövidebb, s a vonat az eddiginél korábban, 6 óra 18 perckor érkezik Moszkvából a Keleti pályaudvarra. A Budapest és Bécs között közlekedő Arrabona expressz — amely az új menetrend alapján az egész éven át szállítja az utasokat a két város között — 3 óra 40 perc alatt teszi meg az utat, 20 perccel rövidebb idő alatt, mint az Orient expressz. A Maestral gyorsvonat a Budapest— Nagykanizsa közötti vasútvonal villamosítási munkálatai miatt az eddigitől elterö útvonalon (Budapest Keleti pályaudvar, Dombóvár, Kaposvár, Gyékényes) közlekedik, 45 perccel rövidebb idő alatt teszi meg magyarországi útját. A belföldi forgalomban is lesznek változások. Ezeknek egyik oka, hogy további utascsökkenésre számítanak. Az idén várhatóan 229 millióan utaznak vonattal, egymillióval kevesebben, mint az elmúlt évben. A becslések szerint tovább erősödik a távolsági utasforgalom ingadozása. Az új menetrendben ehhez igazodva indítják a vonatokat. Kihasználatlanság miatt több vonat megszűnik, így például a Budapest Déli pályaudvarról 8 óra 5 perckor -induló tapolcai személyvonat, vagy az ugyancsak a Deliből induló reggeli dombóvári vonat. Ha az igények indokolják, akkor újabb vonatokat állítanak forgalomba. Így például péntekenként Nyíregyházáról a Nyugati pályaudvarra új hét végi gyorsvonat közlekedik. Az új belföldi és nemzetközi menetrend május 15étől már kapható a pályaudvarokon és a MÁV kőMájus utolsó napján lep életbe az új vasúti menetrend — erről tájékoztatta kedden az újságírókat Várszegi Gyula, a MÁV vezérigazgatója. zönségszolgálati, valamint az IBUSZ irodáiban. A vezérigazgató szólt arról is, hogy a meglevők mellett újfajta kedvezményeket vezetnek be május 31-étől. A rokkant-, illetve a korkedvezményben részesülő nyugdijasok. valamint a 26 évep aluli fiatalok 20 százalék kedvezménnyel utazhatnak. Azoknak a szülőknek. akik három, vagy több 18 éven aluli gyermekükkel együtt utaznak, csak három gyermekük részére kell jegyet váltaniuk, ők, valamint a negyedik ®s a további gyerekek ingyen szállhatnak vonatra. Ugyancsak új kedvezmény, hogy a SZOT-beutaltak 100 forintos üdülőhelyi bérletet válthatnak. amely 14 napra, 100 kilométeres távolságra érvényes. A jogosultságot személyi igazolvánnyal kell igazolni. A tájékoztatón szó volt arról is, hogy a vasút igyekszik folyamatosan javítani a személyszállítás minőségét. A vonal korszerűsítéseknek köszönhetően valamelyest nőtt a belföldi expressz- és gyorsvonatok átlagsebessége. ma már eléri a 70,6 kilométert óránként. Javítják a tájékoztatás színvonalát is: újfajta táblákat helyeznek el a vonatokon, s ott, ahol megállnak a nemzetközi expresszvonatok, háromnyelvű magnetofonos információval szolgálnak. Folytatják a személykocsitisztító bázisok építését, az idén Dunaújvár<isban, Zalaegerszegen, Nyíregyházán készül mosóberendezés. Mind több állomáson .lehet kerékpárt kölcsönözni, elsősorban Nyugat-Magyarország és a Balaton nagyobb városaiban, üdülőhelyein. A nem dohányzó utasok érdekeinek védelmében a MÁV kísérletképpen csökkenti azoknak a kocsiknak és fülkéknek a számát, amelyben szabad dohányozni. A Budapest és Szob közötti vonatok elején és végén levő két-két, a Budapest—Esztergom és a Budapest—Veresegyháza között közlekedő vonatok egyegy kocsijában lehet majd dohányozni. A közbenső kocsikban tilos lesz a dohányzás. A fülkés rendszerű kocsiban is módosul a dohányzó és nemdohányzó fülkék aránya. (MTI) 0 fizetavendéglátásról Az országban 75 ezren adnak ki magánvendégszobát a hazai és külföldi turistáknak. A KSH az idén első ízben reprezentatív felmérést végez a fizetővendéglátásról. A vendéglátók , .közül mintegy 9 ezre£ keresnek fel a nyári hónapokban a Központi Statisztikai Hivatal kérdezőbiztosai, hogy tájékozódjanak e fontos szolgáltatás jelenlegi helyzetéről, s a válaszok alapján a szakemberek kidolgozhassák a feltételek jobb megteremtését. Az összeírt adatok áttekintést adnak arról, milyen színvonalon szolgálja a belés külföldi vendégek igényeit az a 328 ezer szálláshely, amelyet a 75 ezer magánvendéglátó biztosít. A felmérésről képet várnak arról is, mekkora a vendégforgalom, milyen annak öszszetétele, kellő nyelvismerettel rendelkeznek-e a vendéglátók, s milyen a magán-vendéglátóhelyek műszaki-teehhikai felszereltséggé. Számítógép választotta ki azt a 9 ezer vendéglátót, akiknek a KSH ebben a hónapban felkérőlevelet küld, s választ kér arra, hogy milyen időpont alkalmas számukra a kérdezőbiztosok fogadására. A kapott adatokat a KSH bizalmasan kezeli, az információkat csak összesített formában teszi közzé. (MTI) Korlátok Gyerekkorom legszebb nyarait egy Szolnok megyei kis faluban töltöttem. Onnan az emlék a víg kedélyű Lajos sógorról, akit — máig sem tudom, mi okból — mindenki sógorkámnak szólított. Lajos sógor reggeltől estig ott ült kis műhelye előtt a földön, mert, hogy fölállnia bajos is lett volna: a háborúban mindkét lábát elvesztette. Tapintatlan gyerektekintetemmel először jól körbebámultam, aztán, amikor láttam, rajtam kívül senki nem csodálkozik azon, hogy neki valamiből kevesebb van, mint másoknak, én is elfogadtam úgy, ahogy volt. Sőt: büszke lettem, amikor barátjává fogadott, és együtt rikkantottuk a világba: „Rossz fazekat tóódozok, fóódozok." És, hogja honnan került elő annyi lyukas lábas meg fazék, ki tudja, de Lajos sógor soha nem volt munka nélkül. Vágta a foltnak való alumíniumlapocskákat, folyékony cint csöpögtetett a rozsdaette edényfenekekre. De nemcsak munkát hoztak neki a falu lakói. Julcsa néni minden reggel küszöbre tette a friss tejet meg a cipót, a mosni való ruhákért hol Mariska, hol meg Terus ugrott át hozzá, delente ki egy tál meleg levessel, ki meg frissen sült buktával kínálta meg. Lajos sógort úgy pátyolgatták a falu lakói, mint egy szeretett, segítségre szoruló családtagot. S tették ezt a világ legtermészetesebb módján, a szánalom legkisebb jele nélkül. Adtak neki mindent, amit tudtak, járandóságként. Azt hiszem, az efféle „befogadást" igénylik környezetüktől a rokkantak ma is, s ezt szeretnék megkapni városnyi, országnyi közösségüktől is. Nem alamizsnát: munkát és biztos megélhetést, állapotuknak megfelelő megkülönböztetett figyelmet várnak. De amit képes megadni egy falunyi közösség, úgy látszik, abba beletörik a zsúfolt nagyváros, a gazdasági bajokkal küzdő ország bicskája. Mert ezekben az emberpróbáló időkben egyre inkább csak a pénz beszél. Ahhoz, hogy ne csak egykét rokkant és fogyatékos ember sorsa legyen rendezett, hanem lehetőleg va„Pásztornépeink a Vénuszról érkeztek a Bika világhenapjában. Földműveseink és harcosaink pedig az ember, a hadisten bolygójáról, a Marsról, a Kos havában." Ezt a gondolatot A tektitek titka című könyvben olvastam, melyet a Tipegő Gmk segítségével, magánkiadásban juttatták az olvasók kezébe. A mű három vallomástevője a csillagászattól a misztikus hiedelmekig, mindenféle égi tudomány és babona érvrendszerét megmozgatva, arról akar meggyőzni, hogy létezett másik naprendszer, és van a mi életünkion kívül másik értelmes élet. E két dolog — legjobb ismereteim szerint — nem kizárt, de az igen, hogy elvetemült zagyvaságokkal meg tudjanak győzni akárcsak egy józan gondolkodású gyereket is. Ha valami hihetetlen dolog lát napvilágot, meg szokták kérdezni az illetékes kérdezők: „Hogyan jelenhetett ez meg?" A logikus válasz az lenne, hogy megírták, lektorálták, kiszedték, kinyomtatták és sokszorosították, de a kérdés nem a technikára, hanem a szerkesztő éberségére kérdez. Szerencse, hogy ma már többször áthárítják az olvasóra a szerkesztői éberség feladatat: döntsön ő arról, hogy közölhető-e — értsd: befogadható-e — a mű. No, ez nem általános jelenség, hisz ma is sűrűn halljuk: éretlen még a befogadó ehhez vagy ahhoz a műhöz, gondolathoz. Így halljuk vissza az elfeledettnek vélt központi atyáskodás állampolgárt megalázó szavait. A paternalizmust jól tűri a gyermek, de a felnőtt mar ódzkodik töle, s mára tömegek lettek tartózkodók. De visszatérve a tektitek titkához: amiként elhittük a gyermekségünket sugalló szavakat, l'élö, hogy hiTarka bab szünk az ilyen badarságoknak is — ha sokszor mondjak el. Elképzelem, hogy könyvek tucatjai jelennek meg ebben a témában, és nemsoká minden magyar egy másik naprendszer meghódításáról vagy — szerényebben — megismeréséről álmodiki majd. Vidámak leszünk, végre elégedettek, új jelszót tanulunk; „Van helyünk a Nap alatt!" Igaz, egy másik Napról van szó — ilyen a furmányos magyar ész. Komolyra fordítva: örülnünk kellene, hogy ilyen dolgozat megjelenhet, hiszen ez lehetőséget teremt az olvasói állásfoglalásra és az ellenkönyv megírására is. Csak hát nem egyformák még a kiadás feltételei. Het esztendőt vár a jeles kutató az Akadémiainál, négy évet a pályakezd/) k<>ltő a Szépirodalminál, és három hónapot vádaskodásokkal férceit sportkönyvére a „NtT> Szava". Egy-egy kiadvány átlagos várakozási ideje ma 14 hónap. és ebben az időben benr.foglaltaknuk a villámgyorsan kiadott brosúráknak és a kis szervezetek könyvecskéinek sorban állása is. Valószínű, hogy az ellenkönyv — ha tudományos igénnyel lenne megírva — a hoszszabb ideig várakozók közé kerülne. Jóval alacsonyabb példányszámba, elkésve — elvégre, kit érdekel az igazság!? Az is meglehet, hogy ebben a témában más, A tektitek titkához hasonló szemléletű, a tudomány párod iá jak ont is fölfogható dolgozatok gyors egymásutánban jönnek majd ki a Tipegő éS\Topogó gmk-k szellemi műhelyeiből. És ha nem vigyázunk, lassacskán kialakul egy tömegesen birtokolt hamis tudat: az emberek nem szállnak fel a 66-os buszra, mert az a gonoszra utál, csak a 21-esse! mennek, még ha nem is oda visz, ami az úticél lenne. Hetedikén mindenki a Marsot fürkészné az égen, hogy jön-e háború, és a Szűz havában százezrek tartóztatnák meg magukat a tarka bab élvezetétől. Mert a hamis tudat ilyen. Azt is oly tökéletességgel hitették el velünk, vidékiekkel, hogy ezen a tájékon nincs lehetőség a könyvkiadási jog visszaállítására, hogy ma már partizánkodásnak számit erről diskurálni. Így mondták: a központi erők összefogása szükségszerűvé teszi..., azután meg így indokolták: még nem értek meg a feltételek. És a vidék bólintott: a feltételek nem értek meg. Jobb, ha éveket porosodnak fővárosi szerkesztőségekben a vidéki szerzők dolgozatai, ott mégis magas polcon várakoznak. Csak hát: mi kell egv könyvkiadóhoz? Vidéki ésszel is egy olyan szerkesztőgárda, amely képes elbírálni, gondozni az írásokat, egy NB l-es — tehát 16 csapatra való — szerzői . csoport, egy szellemileg érett, befogadó régió és egy könyvinyomásra alkalmas nyomda. Ha ezek közül bármelyik feltétel is hiányzik Szegeden és környékien, akkor alázatos türelemmel végigolvasom A tektitek titka beígért második kötetét. De legyünk figyelmesek a szavakra! Nem úgy szól a magas indok, hogy hiányoznak, hanem: éretlenek a feltételek. Kérdezem: a szerkesztő- és szerzőgárda, a befogadó közeg, vagy a nyomda éretlen? Jó lenne választ kapni. Meg a naprendszerünkre kirótt pár esztendőn belül. Dlusztus Imre lamennyié, országos és helyi intézkedésekre van szükség. Létrejöttek a területi rehabilitációs bizottságok, amelyek a megváltozott munkaképességű emberek teljes körére hivatottak figyelni: feladatuk a foglalkozási és szociális rehabilitáció szervezése és irányítása. Számos állami intézkedés is született a közelmúltban, amely a látásukat vosztettek, hallássérültek, értelmi fogyatékosok és mozgássérültek javát kívánja szolgálni. A kelleténél — és más országok példájához. mérten — lassúbb fejlődésnek jelentós állomása, hogy a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége által alapított Alfa ipari vállalatnak fióküzeme jött létre Szegeden. A berendezés és fölszerelés, valamint egy tehergépkocsi költségeit — 300 ezer forint kifizetését — a megyei tanács vb vállalta, a Bécsi körúton levő munkahelyeta népfront társadalmi munkával hozta létre. Így jelenleg 40 ember talál itt állapotának megfelelő munkát: gépírást, adminisztrációs elfoglaltságot, ki fogvájót csomagol, ki meg konzervesüvegek fedelét látja el gumikarikákkal. Hasznos tevékenységet, megélhetési lehetőséget kínál még Szegeden, a fonalfeldolgozó vállalat a megváltozott munkaképességűeknek, s igyekszik is bővíteni, változatosabbá tenni a lehetőségeket. Szentesi telepén azonban gazdaságtalanul működik a szövődé, helyette foglalkozási rehabilitációs részleg szervezését latolgatják. Makón is szerettek volna létrehozni egy részleget a tanács támogatásával. egyelőre azonban kénytelenek voltak lemondani erről. Az ásotthalriii irodasori szociális intézet 35 lakóját is foglalkoztatja a vállalat, egyelőre bérelt autóbusszal szállítják őket munkahelyükre. A tervek szerint két év múlva helyben fölépül egy ipari foglalkoztatóhelyiség a vállalat és a megyei tanács jóvoltából. S akkor megszűnnek a közlekedéssel járó nehézségek. A fogyatékos embereknek a világ bármely táján speciális lakásigényeik vannak. Elsősorban a közlekedés nehézkes számukra egy küszöbökkel, sarkokkal, lépcsőkkel, kiszögelésekkel teli, hagyományos lakásban. Nálunk már az is méltányos bánásmódnak minősül, ha a hivatal nem sokadik emeleti lakást utal ki egv mozgássérültnek. A megyében 1985—86-ban — az egyesület javaslatára — 22 lakásba költöztek mozgáskorlátozottak, többnyi re földszintre, esetleg első emeletre. Egy társadalom humanitása, figyelmessége lemérhető a városépítészet apró jeleiből is. A külföldi példákra hivatkozó, sokéves harc eredményeként már nálunk is láthatók az utcák, terek, parkok följáróinál, elvétve egyes középületek ajtaja elolt olyan rámpák, amelyeken tolókocsival, babakocsival egyszerű a közlekedés. S ha ennél is. tobb mozgásra vágyik egv mozgásában gátolt ember? Talán egyszer majd Szegeden is kielégítheti ezt az igényét, ha az egyszer már létrejött. majd elsorvadt önálló sportszakosztály újfent megalakul. Ez nem csupán pénzkérdés. miként az a súlyos fogyatéki isságtól szenvedők sorsának társadalmi megoldása. A kiszombori műemléki együttesben kaphatna helyet a mozgássérültek szakosított szociális otthoni részlege, az ehhez szükséges költségeket azonban ebben a tervidőszakban nem lehet előteremteni. Jelenleg — hiába sürgetők az igényelt — nincs lehetőség a súlyos értelmi fogyatékosok szakosított szociális otthoni helyeinek fejlesztésére sem. Lemondott a fölajánlott házingatlanról az értelmi fogyatékosok megyei érdekvédelmi szervezete is. mivel az épület fölújitására pénzhiány miatt képtelen. Aligha lehet elégedett a mozgássérültek egyesülete is azzal a 40 ezer forinttal, amellyel a városi tanács tudja támogatni őket. Minderről a megyei területi rehabilitációs bizottság tegnapi ülésén tájékozódhattunk. amikor is ismét kiderült: a foglalkozási és szociális rehabilitáció kérdésében Is a pénzé a döntő szó. Mégis azt hiszem, hogy a mozgássérültek szombati ülésén, a pult másik oldaláról nézvést majd úgy tűnik: a fogyatékos, de teljes életre vágyó emberek sorsa, közérzete nem csupán a forintokon múlik. Miként nem azon múlott táijos sógoré sem. Chikán Ágnes Kérdezhetünk? „Ki kérdezett?" Karinthy a keserű költői kérdést akkor tette fel önmagának, mikor rádöbbent, hiába igyekezett megóvni a világot, hogy az önnön vesztébe rohanjon. Rajta kívül még nyilván többen megpróbálkoztak „súgni szájon és fülön" akkoriban, utólag tudjuk, kevés eredménynyel. Karinthy óta sokat tanult az ember, annyit minden bizopnyal, hogy tudja: nem árt kérdezni. Olyanoktól, akik már bebizonyították, hogy bizonyos kérdésekben szakértelmükre hagyatkozhat egy ország, vagy akár a világ is. Akiknek jobbító szándéka magas fokú Szellemi képességgel is párosul, akik kivételes tehetségükkel, emberi tartásukkal mindnyájunk boldogulásán serénykednek. Legjobbjaink manapság felelősséggel próbálják a bajok okait megmutatni. Fontos, hogy szavukra figyeljünk, és minél többet faggassuk őket: hogyan kerüljük el a csapdákat, mi módon szabadulhatunk meg szorongásainktól, hogyan igyekezzünk mások, de legalább önmagunk javára élni, gondolkodni. Fontos, hogy a ma köztünk tevékenykedő tudósoknak, művészeknek, használni akaró, „közéletre való" embereknek jusson sok-sok szószék, amit kibérelhetnek. A Bartók Béla Művelődési Központ „Kérdezhetünk?" címmel beszélgetéssorozatot indit. A program vendégei jórészt közismert személyiségek. Május tá-én. csütörtöki in este 7 órától Vekerdy Tamás pszichológustól tudhatjuk meg: „Mit csinálnak gyermekeink, amíg mí pénzt keresünk ' ". Majd. a sorozat következő estjein Kulcsár Kálmán akadémikustól: „Lesz-e új reformkor?". A Heti világgazdaság főszerkesztőjéhez ilyen kérdést is intézhetünk: „Szabad tudni, mibe kerül ez nekünk?", Czeizel Endre genetikushoz: „Mégis, minek az életünk?". A remélhetőleg még sok izgalmas kérdést felvető estek házigazdája Tráser László egyetemi docens lesz. Az érdeklődők kérdéseiket írásban előre is megfogalmazhatják. és érkezéskor a művelődési koz.pont postaládájába bedobhatják. A beszélgetéssorozat vendégeitől bizonnyal őszinte, komoly válaszokat kapnak majd rajuk