Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-11 / 109. szám

Hétfő, 1987. május 11. 5 Hazánk, Magyarország M

iztosan bennem van a hiba — neveltetésemben, személyiségem mély zavaraiban —, hogy ha Magyarországra úgy gondolok, mint —., akkor nem a Parlament épülete kúszik be képzeletem vetítővásznára, hanem egy zivataros, nyári este, amikor Ásotthalom tanyavilágában, Kőröséren, villámlástól rettegő arccal társaimmal a dűlő melletti bokrok alatt gubbasztottunk. Lehet, hogy azért, mert a tanyai iskolában eltöltött évekből, gyerekkorom esztendeiből ez a kép a legmaradandóbb, vagy azért, mert ma már tudom, hogy a hazát csak egyféleképpen lehet szeretni: részvéttel. És ez a részvét akkori, ázó-fázó énemre is irányul talán, bár ezt nem tudhatom, nem vagyok lélekbúvár. Valóságos oka van annak, hogy részvéttel szeressük a hazát. Ezt az okot törteinelemnek hívják. Meggyőződésem, hogy történelmi ismeretek nélkül nem lehet helyes képet alkotni sem országunk fejlettségi állapotáról, sem a magyarság mibenlétéről. Nagy nemzetek, szerencsésebb sorsú r.épek megengedhetik maguknak, hogy időről időre megfeledkezzenek a história makacs tényeiről, de éppen nemzeti erejűk miatt figyelmeztetik saját magukat: újra és újra számba kell venni az avulhalallan forrásokat. Hogy mi hogyan állunk saját történelmünkkel9 Vonzódunk a végletekhez. Görgey nevét és emlékét a hazaárulók szemétdombjára dobtuk korábban, s nemrég őrsöt neveztek el róla az úttörők. Századunk húszas éveit, a Bethlen-korszakot sokan félfasiszta rendszernek bélyegezték, mások a polgári demokrácia megvalósulásaként értelmezik. Népünket az utolsó csatlósnak mondták, a belső ellenséget bújtató, éberségét elvesztett nemzetek közé sorolta egyf-egy ideológia, s e nyilvánvalóan hamis tudat mellé föLsorakozik a dolgos, szorgalmas, no meg az ingét-gatyáját elmulató, sírva vigadó magyar sztereotípiája. Ha csak ezeket a szellemi tévutakat világítjuk meg egy-egy pillanatra, már jogosnak ítélhetjük a résivétet. De az igazi, mély részvét a történelem egészére kell. hogy vonatkozzék, az ősidőktől Szent Istvánon, Hunyadi Mátyáson, Széchenyin és Rákosi Mátyáson át napjainkig. Hozzáteszem: ez a viszony elsősorban a történelem ismeretét tételezi fel, mert ítéletet csak birtokba vett dolgokról lehet alkotni. * Ezekkel a gondolatokkal indultam a Hazánk, Magyarország vetélkedőre, szombaton reggel, az ifjúsági házba. A szellemi vetélkedés szervezői: a városi KISZ és a szegedi kendergyár KISZ-szervezete. Eredetileg tizennégy csapat indult volna a város üzemeinek, kollektíváinak képviseletében. Azután tizenkét csapat indult úgy, hogy a gabonaforgalmi vállalatot egy személy képviselte. Baranyai László osztályvezető önmagával alkotott csapatot, és végül hősies küzdelemben a tizedik helyet szerezte meg. Az első a városi tanács csapata lett, ők egy, Pécsett eltöltendő hét végét nyertek. Második lett az üjszegedi Szövőipari Vállalat gárdája, a harmadik a szegedi kendergyár és a műanyagfeldolgozó vállalat csapata. Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen magyarságképet sugallnak a kérdések, illetve milyen nemzeti énkép formálódik a válaszokból. Bevallom: nem kaptam olyan információkat, amely alapján szintézist készíthetnék. Népi használati tárgyakat ismertek föl, megmondták, hogy városban vagy falun él több honpolgárunk, mennyi lisztet, cukrot és cigarettát fogyasztunk el évenként, a házasságok hány százaléka végződik válással, mi történt 1956. október 23-án, ki vezette a 78-as ar'r gentin—magyart és mikor éledt újjá ia felszabadulást követően a Délmagyarország. V

isszapörgetve az eseményeket: valamit mégiscsak mond ez a vetélkedő. Arra hívja föl a figyelmet, hogy sokféle és számszerűen is sok adatunk, hírünk, információnk van Magyarországról. De szülőhazánkhoz van-e értékelhető, mindennapi munkánkra is ható, magatartásunkat befolyásoló viszonyunk? Talán ebben a viszonyban kellene egy nagy, nemzeti vetélkedést rendezni. Dlusztus Imre Tánc, tánc, tánc A Volán Táncklub társastáncosai ezen a hét végén Szombathelyen, a Savaria nemzetközi versenyen szerepelnek, remélhetni, legalább olyan jól, mint az elmúlt hetekben, hónapiokban — sokfelé. Versenyeik közül kiemeljük a március kjizepi, orosházi C osztályos területi bajnokságot (első hely), a gyulai Dl osztályos országos bajnokságot (harmadik! hely), a Szentesen, illetve Tatabányán áprilisban megtartott C (második hely), illetve B osztályos országos bajnokságot. Ez utóbbiban a standard- és a Latin-amerikai táncokban egyaránt szép helyezéseket értek el a klub tagjai. A legjobb magyarországi eredmények alapján ők képviselték hazánkat a standardtáncok. Európa-bajnokságán Ljubljanában és a világbajnokságon, Helsinkiben (az öze László—Pálinkó Lujza és a Palánkai László — Zsilák Zsuzsa páros). A latin-amerikai táncok junior Európa-bajnokságán a Reihák Zoltán—Nóvé Zsuzsa páros vehetett részt. Helsinkiben. Ugyancsak művészi erőpróbára, a 13 szolnoki or szágos néptáncfesztiválra készül két szegedi csapat: a Szeged Táncegyüttes tegnap délután tartott nyilvános próbát a Tolbuhin sugárúti székiházban. A fesztiválon Nagy Albert művészeti vezető koreográfiájával (Dunántúli karikázó és kanász), valamint Erdélyi Tibor „ördög bújt a botomba" című művével versenyeznek. A Napsugár Táncegyüttes Pénzes Géza — Diószegi László „őrizz, hogy jó véget érjek!" című táncművével megy Szolnokra. A fesztivált a hét végén, pjénteken, szombaton, vasárnap rendezik, 11 együttes részvételérvel. „Á művész és a művészet mostanában..." A Kisteleki-pályázat eredményei Negyedik alkalommal osztották ki a szegedi helyismereti munkák jutalmazására alapított Kisteleki-pályázat díjait. A Somogyi Könyvtárban szombaton délben Péter László irodalomtörténész, az alapítvány kuratóriumának elnöke hirdette ki a két éve kiírt pályázat eredményeit. A bizottság az első díjat nem adta ki. 7 ezer forintos jutalmat Habermann Gusztáv nyugalmazott ügyvéd kapott, A szegcdi fősóhivatal és személyzete című dolgozatáért Két 4 ezer forintos jutalmat is kiadtak, az egyiket Giday Kálmán kapta a Dugonics Társaság történetéről szóló pá> lyamunkájáért, a másikat Agócsi János a szegedi szállítás és közlekedés néprajzi és történeti adatait összegyűjtő művéért. A közeli napokban a bizottság kiírja az ötödik pályázatot is. Ennek díjkiosztására 1990-ben kerül sor. Fölemelték a díjak és jutalmak összegét: az első dij 15 000 forint lesz a két jutalom összege egyenként 8000 óa 5000 forint (Gyimesi Kálmán jubilál. Huszonöt esztendeje kezdődött operaénekesi pályája, a Szegedi Nemzeti Színházban. Címszerepeket, nagy szerepeket énekelt, fölsorolhatatlanul sokat. Gottfried von Einem operáiban, a Danton halálában, Az öreg hölgy látogatásában, Egk Peer Gyntjében, Hindemith Mathis, a festő című művében — összesen 19 modern operában. Egyik legemlékezetesebb teljesítménye: Wolfram a Tannháuserben. Az összes Pucciniés Mozart-mű, meg 14 Verdi-opera, plusz a mindenkori színházi repertoár Urai baritonszerepei — az ő repertoárja. A kedvenc: a Rigoletto címszerepe. Szeged nem túl nagy város. Gyimesi Kálmánt tán mindenki ismeri. Magam szinte naponta találkozom vele, ugyanabba a boltba járunk vásárolni,' voltak évek, amikor ugyanabban az utcában laktunk, ugyanazon a szegényes játszótéren próbáltuk levegőztetni egyidős gyerekeinket, „Lacika — egy csoda, a mindenem", mondogatja azóta is, pedig Lacika az ősszel már iskolás lesz ... Most tegyünk úgy, mintha idegenek lennénk? Nem megy.) — Kedves Kálmán, hogy vagy? — Most jól, köszönöm kérdésed, illetve dehogyis vagyok jól, bár végre van egy kis dolgom, megy a Don Pasquale, a Bánk, és hát itt ez az ünnepi Tosca ... A Rigolettót szerettem volna, nem rejtem véka alá, és azt is megrppndojn, rieked, szebb lenne ez az ünnep, ha az utóbbi években nem kerültem volna olyan méltánytalan helyzetbe, hogy alig csináltam valamit. Én megszoktam a hajtást, a terhelést,' főleg Vaszy igazgató úr korszakában, és Lendvai Ferenc igazgatósága idején, mikor is rengeteget énekeltem, persze a többigk is, óriási repertoár volt, állandó munka és tanulás, sok szép szerep és — siker. Semmi másra nem jutott időm, arra se, hogy elmenjek valahová, nekem mindig ez a színház volt az első, itt igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani, tisztességgel helytállni. Ha tudtam volna, hogy a hűség és a becsület — egyenlő nulla, hogy 54 évesen azt kellett tapasztalnom, nem számolnak velem, nem vagyok fontos, nincs rám szükség, bizony mondom neked, elmentem volna annak idején NyugatNémetországba ... — Mikor? — Szerződésajánlatom volt, amikor az államvizsgám után Lukács Miklós, az Opera akkori igazgatója, és nekem tanszakvezetőm az Akadémián, elküldött a Balettintézetbe, hogy Vaszy Viktor igazgató úr beszélni akar velem, ö akkor szerződtetett Szegedre egy végzős balettosztályt. Jöjjön le, aláírni a szerződését — mondta nekem, hallotta a vizsgámat. Azért még elmentem Aczél Györgyhöz, miniszterhelyettes volt, hogy engedjenek ki az NSZK-ba. Menjen Szegedre, eltölt ott két évet, aztán meglátjuk — mondta. Lejöttem, és azóta itt vagyok. — A maiak közül kik voltak akkor a társulatban? — Karikó Teréz és a kórusban Réti Csaba. Én Sebestyén Sándor szerepkörére jöttem, még abban az évben beálltam helyette Prokofjev Eljegyzés a kolostorban című operájába, Ferdinánd szerepében debütáltam. — Személy szerint neked miért volt „aranykor" a Vaszy-korszak? — Mert operakultúrát teremtett itt, a maga nemében országosan egyedülállót. Mert volt kohéziós erő a társulatban, mert csodálatos szellemi-művészi kontaktus lehetett közöttünk, mert ma is a fülembe cseng, ahogy mondja; hagyja magát, jöjjön velem, engedje átmelegedni a szívét, érezze meg ezt a zenét... Azonos hullámhosszon voltunk. Neki, és kedves tanáraimnak, Lendvay Andornak, Forrai Miklósnak, Mikó Andrásnak köszönhetem, hogy — végtére mit szerénykedjünk — szép ívű pályám lehetett. Akkoriban egy szezonban 70 —80 előadásban énekeltem, most... — Más a világ, megváltozott, szerintem is rosszfelé, a színház belső és körülvevő, külső közege egyaránt. — Persze, értek én mindent, az atomizáltságot, a pénzhiányt, azt is, hogy mindenkinek megvan a maga baja, ezért nem tud törődni a másokéval. Az emberek képtelenek beleélni'magukat a másik helyzetébe, gondolati és érzelmi világába. De hát ez nincs így jól. Ha a művészi tisztesség, egy élet komoly, kemény munkája nem méltánylandó, ha a finisben nem kap az ember feladatot — tönkremegy. Értelmetlenül. Egv kevés figyelem és szerVezés kérdése az egész. — Nem látszik rajtad, hogy bánatod van ... — Elhumorizálom, mert különben nem bírnám ki. — Rengeteg a barátod, szeretsz sakkozni, horgászni, ott van Lacika, a volt tanítványaid emlegetnek, a volt szegediek, Bor József, Csala Benedek akkor hívtak Győrbe Escamillót énekelni, amikor legnagyobb szükséged volt erre ... — Nem kell engem vigasztalni. Persze, Gregor Jóskát a barátomnak tudhatom, az emberek mindenütt megszólítanak a városban, mikor látjuk művész űr, talán a közönség még nem vett észre semmit... Bár, ki tudja? Lehet, hogy csak közönyösek. A művész és a művészet mostanában — nem fontos. Ez aggasztó, nem? — Az. Elég aggasztó. A Toscanái találkozunk. És . .. köszönöm az őszinteségedet. (Csütörtökön este Gyimesi Kálmán jubileuma alkalmából ünnepi Tosca-előadás lesz a színházban. Scarpia: a jubiláns. A másik két főszerepet Dénes Zsuzsanna és B. Nagy János, az Operaház művészei éneklik, vezényel Oberfrank Géza.) Sulyok Erzsébet Elballagtak... Pénteken volt az utolsó tanítási nap. A középiskolák negyedikesei számára ettől a naptól fölgyorsulnak az események: szombaton még utoljára körbe sétáltak az öreg épületben, azután következnek az érettségi vizsgák és sokak számára a fölvételik. A fiúk nagy része katona lesz ősztől, mások a munkába állás gondjaival ismerkednek ¡majd. Szegeden 1650 tanuló érettségizik imától, a gimnazisták kilencven százaléka egyetemi és főiskolai fölvételi vizsgát is tesz. Az országban mintegy 25 ezer gimnazista és több mint 31 ezer szakközépiskolás ad számot tudásáról az érettségi bizottságok előtt. Az első napon a magyar nyelv és irodalom feladataival birkóznak meg a diákok. A többi tárgyra május 15-ig kerül sor. Fizikából, matematikából, kémiából és biológiából a közös érettségifelvételi vizsgákat május 18án és 19-én rendezik. A szóbeli érettségik június 8, és 19 között lesznek A gimnáziumokban a tanulók magyarból és idegen nyelvből írásban és szóban is, matematikából csak írásban, történelemből csak szóban vizsgáznak. Az ötödik érettségi tárgy — a diákok választása szerint — ezúttal is sokféle lehet, így például fizika, kémia, biológia, földrajz, technika, idegen nyelv vagy valamelyik gyakorlati fakultatív tárgy. Valamennyi szakközépiskolai tanuló érettségi vizsgát tesz magyarból írásban és szóban, történelemből szóban. Szaktól függően kötelező vizsgatárgy lehet a matematika, a fizika, a biológia, az idegen nyelv, s érettségizniük ikell legalább egy szakmai elméleti tárgyból. Az elmúlt évekhez képest — imint már korábban beszámoltunk róla — némiképp változtak a vizsgaszabályzatok — az új oktatási törvény értelmében. Újdonság például, hogy ha a diáknak az intézményében oktatott idegen nyelvből középvagy felsőfokú állami nyelvvizsga-bizonyítványa van, az érettségi okmányba újabb vizsga nélkül jeles minősítés kerül. Elsősorban a munkába állókat érintő változás, hogy a középiskola négy osztályának eredményes befejezése — záróvizsga, azaz érettségi nélkül — ezután nem jelent középiskolai végzettséget. tehát megszűnik a végbizonyítvány kiadásának lehetősége is. Ugyancsak újdonság, hogy a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolákban már a szakirány szerint illetékes minisztériumok határozzák meg a tételeket a szakmai elméleti vizsgatárgyakból. Jó hír a pedagógusoknak: Az érettségivel járó adminisztráció mérséklését szolgálja, hogy megszüntették a kötelező szaktanári, osztályfőnöki jelentések készítését. És még egv mondat a fölvételikről: 17 ezer helyre 44 ezer fiatal pályázott, tehát nagy harc várható. D, I.