Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

Fentek, 1987. május 1. WWW 8 DM] pröggazin Pontosan, szépen... Készült nemrégiben egy felmérés. Statisztikusok Európa valamennyi országában a munkával eltöltött időt mérték fel. Az összesítésből kiderült, hogy mi magyarok a legtöbb órát dolgozó nemzetek közé tartozunk. Mindez tény a hivatalosan 40 órás munkahét ellenére. Mert a főmunkaidő letelte után tízezrek maradnak bent a gyárban, üzemben, hogy — esetleg más munkapadnál, mint a műszakban — rádolgozzanak végéemkában a nyolc órára. Mások a kisvállalkozások valamilyen más formájában öltik fel ismét a munkaruhát. S még nem szóltunk a mezőgazdasági kiskerti kiegészítő tevékenységről, szükségből vagy kedvtelésből szaporított munkaórákról. Időnk, életünk jelentős részét tölti be a munkánk. Mégis mintha epyre kevesebbet beszélnénk róla. Mintha sokszor előbb kérdeznénk azt, hogy „Mennyit keresel?", mint azt, hogy „Hol dolgozol? Mi a munkád?" Pedig egyéniségünk kiegyensúlyozottságához elengedhetetlen; a munkaidő hosszú óráinak múlását sietteti az, hogy kedvünket leljük pénzkeresztünk, megélhetésünk forrásában. Vannak divatszakmák és olyanok, amikre a pályaválasztáskor senki sem gondol. Lehet egy szakmát, hivatást már kisgyermekkorban életcélul magunk elé tűzni, de előfordul, hogy valakit a véletlen sodor egy soha el sem képzelt munkahelyre és lassanként tárul fel előtte egy addig ismeretlen feladat érdekessége, izgalma, szépsége. Ünnepi összeállításunkban olyan emberek portréit vázoljuk fel, akik környezetük szerint munkájukért elismerést érdemelnek. Nem most kitüntetetteket, feltűnést keltő eredményeket elért sikerembereket kerestünk csokrunkhoz, hanem mindig pontosakat, pedánsakat a munkában. Anyaggyűjtés közben derült ki, hogy riportalanyaink számára elvégezni a munkát mindig sokkal könnyebb, mint beszélni róla. Talán ezeken az oldalakon mégis kiderül néhány dolog abból, ami napjainkban, itt a Dél-Alföldön ezt a „célszerű emberi tevékenységet" jellemzi. Abszolút hibátlan adatok... Ádám Ferenc Ha az Égszi-Délorgnál a munka fogalmát említik — többek szerint — Ádám Ferenc szervező közgazdász arca jelenik meg a kollégák lelki szemei előtt. Munkafegyelme, pontossága, rendszeressége majdnem utánozhatatlan. S még egy ritka tulajdonsága van — ezt pedig már az újságíró tanúsíthatja —: a szerénysége. — Sok mindent el tudtam képzelni még életemben, de azt nem, hogy én újságban riportalany legyek... Ez több mint meglepetés — mondja beszélgetésünk első pillanataiban. — Kérem, mondja el mi a munkája a leányvállalat szervezetében ! — Ügyviteli tevékenységgel foglalkozom. A vállalatoktól hozzánk beérkező adatmennyiségből igyekszem kiszűrni a hibásakat. De a mi szervezőink hibáinak felfedezése is a dolgom. — Sokszor kell közbeavatkoznia? — Egy-egy építőipari munka pontos költségvetésének elkészítése nem egyszerű feladat. Abszolút hibátlan adatok nem léteznek. Az én feladatom, hogy minél közelebb jussunk ehhez az ideális állapothoz. — Nem népszerűtlen feladat a hibákra figyelmeztetni a partnereket? — Nem hiszem, hogy az lenne. Sokrétű munka a költségvetés elkészítése. Ezért is számtalan benne a hibaforrás. Stabil megrendelőink és munkáink vannak. Egy-egy feladatban a közreműködök közös érdelte a pontosság. — A vállalaton belül ugyanilyen a munkakapcsolat? — Hát persze. Állíthatom ez a kisebb közösség nagyon jó szellemben dolgozik. S így természetesen a problémák megoldásához minden segítséget megkapok. — Az Égszi-Délorgnál az átlagéletkor 36 év. ön ennél egy kicsit idősebb. Nem voltak generációs problémái a munkájában? — Három évem van a nyugdíjig. Nem voltak az életkorom miatt gondjaim. Más vidéki vállalatoknál és a központban többen dolgoznak az én korosztályomból. — Változott-e egy évtized alatt a munkája? — Úgy mondanám, nagyot nem. A kezdeti időben szinte kizárólag csak . feldolgozásokat készítettünk. Most az új rendszerek kialakítására irányul tevékenységünk nagy része. Ez a váltás az ellenőrzés feladatait nem nagyon befolyásolta. — A külső, avatatlan szemlélő úgy érzi, a számok és számítógépek világának egyik legjellemzőbb tulajdonsága a nyugalom. — Azért nálunk is előfordulnak meleg időszakok. Itt semmi sem biztos. A technika a legváratlanabb pillanatban is meghibásodhat. S a munkáinknak az adott határidőre akkor is el kell készülnie. Ilyenkor még az állóképességünk is alaposan próbára van téve. — Az előbb a nyugdíjtól viszszafele számolt. Várja azokat az éveket? — Hatvanévesen elmegyek nyugdíjba. Bizonyos kötelességektől akkor már jólesik majd megszabadulni. Persze, ha idebenn szükség lesz rám, mindenképpen visszajárok majd. Erdész, puska nélkül ördögh Illés Rohanó korunkban sokak számára irigyelt szakma, sőt inkább hivatás az erdészeké. Mi is, kik csak néha szakítunk időt egy erdei kirándulásra, érezzük: a természet harmóniája fontos számunkra. Ördögh Illés a Rúzsai Népszabadsag Téesz 550 hektárnyi erdejének gazdája. Az utóbbi négy évben 115 hektárnyit telepítettek, most újabb 90 hektárt. A leggyengébb homokterületek hasznosításának ez is egy lehetséges módja. Az újra felfedezett erdősávprogram úttörői időben felismerték, hogy a táblásítás, az elhagyott tanyák felszámolása során a szél útjában álló fasorok is áldozatok lettek. Most az utak mellett egyre több helyen kis facsemetéket látni, ha összeadjuk a kis szalagok területét, melyet két év alatt telepitettek be, 45 hektárt kapunk. Az elismerés sem maradt el, a közelmúltban a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának „Eredményes Fásításért" emlékplakettjét kapták. Ennek a szakmának a szövetkezetben nem volt hagyománya, de a községben állami erdők s így erdészek is vannak. Nem volt szégyen egy-egy tapasztalatot átvenni. Ez az első munkahelye, 1964-ben mezőgazdászként kezdte, majd elvégezte az erdészeti szakközépiskolát, így 1980tól erdésznek vallja magát. Az erdőművelésben 4-5 ember állandó munkáját felügyeli, az időszaki nagyobb hajtásban más ágazatoktól is kap kölcsön munkatársakat. A telepítésre állami támogatás jár, így annak ellenére, hogy még kevés a vágásra érett fa, nyereséges tevékenységet folytatnak. Saját anyagból készítenek konténereket, raklapokat, ládákat. Az istállóhoz, csibeházhoz még vásárolni is kellett, s a szőlőkaróknak való akác sem volt elegendő. Ebből azt a következtetést tudtam levonni, hogy itt helyben is nagy az igény a fára, \ érdemes az erdőt ajnározni. A szövetkezetben más, testhez álló, környezetalakító munkákat is rábíztak, így a rekultivációt, a romos tanyák eltüntetését, parlagok művelésbe vonását, sőt a víztározó-építés egyes munkafolyamatait is. Mivel vadgazdálkodással nem foglalkoznak, nem tagja a vadásztársaságnak. Puska helyett csak golyóstollat láthattam a kezében. Erdészház nincs, elég egy szoba az irodán. Az ő „erdészháza" a hétvégi tanya. Meglátszik a korábbi szakma szeretete. Töméntelen szőlőfajta, többfajta termést adó szemzett ágú gyümölcsfák, s a pihenésre gondozott pázsit. Ide jön ki Szegedről szombat-vasárnap a család. A felesége és a három lánya. Tíz éve költöztek be Rúzsáról, mert bent tanulnak, dolgoznak. A férjből lett naponta kijáró dolgozó. Így próbálta a természet és a család harmóniáját összehangolni. Vallja, hogy a szorgalmas, kitartó munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét, s ezt az arra járó kirándulók is „ellenőrizhetik". Amit most telepítenek, majd az utódok fogják kivágni, s elbírálni, megfelelő ember volt-e a „gazda". Mindent egy lapra Manapság nehéz eldönteni, hogy kit irigyeljünk. Azt, akinek nemcsak munkája van, hanem hivatása is, vagy azt, aki az anyagi javak eldorádóját tudja magának megteremteni. Egyszerűbb lenne, ha a kettőt együtt lehetne megvalósítani, de erre igen csekély az esély. Petróczi István a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos diákkörében találkozott a „nagy témával", amit azóta sem tudott elhagyni, immár öt éve. A Gabonatermesztési Kutatóintézetben tudományos ösztöndíjas, az őszi búza növekedésszabályozásának növényélettani és agrotechnikai összefüggéseit vizsgálja. Hogy milyen sikerrel, azt a megszerezhető kandidátusi vagy egyetemi kisdoktori cím sem tudja igazán kifejezni. Nálunk sokkal gazdagabb országokban is évtizedeket áldoztak a kutatásokra, gyakorlatban alkalmazható átütő eredmény nélkül. Hátha épp itt fordul a kocka. A nemesítők ontják az újabbnál újabb, nagyobb tudású fajtákat. Itt illeszkedik az ő munkája az övékéhez. Azt próbálgatja, hogyan lehet a növényben szunynyadó értékből minél többet előcsalogatni. Igen időigényes foglalatosság. Egy kísérleti adatsor egy esztendő, egyes vizsgálatoknál üvegházban három növénynemzedéket lehet évente „kivallatni". Gödöllőiből immár szegedivé vált. Vallja, hogy ezt a várost könnyű megszeretni, a szakmaibaráti kötődések sokat segítenek. S az anyagiak? A szolgálati garzont sikerült barátságos otthonná berendezni. Ennyi. Az önálló lakás megteremtése, a továbblépés, egyelőre nem megy. Egyszer pedig illene átadni az újonnan jövő fiataloknak a szolgálati lakást. Ö sem tudott volna másként idejönni, a kezdőfizetés nem elég az albérletre. Harmincévesen az ember öszszeveti az életét a hasonló korosztályéval. S rájön: a teljesítményelv egyelőre nehezen férkőzik a gyakorlatba. A kutatási eredményekért járó értékarányos díjazás még hiányzik a társadalmi újraelosztásban. Ha igazán érdekli a munkája, nem maradhat ideje és energiája a jövedelempótlás elfogadott formájára, a maszekolásra. Egyelőre nem tudja, hogyan élne meg, ha nem egyedülálló lenne, a családalapítástól ez is visszariasztja. Pedig vallja, családban szeret élni, hét végén sűrűn felkeresi Gödöllőn a szüleit. Azért szerencsésnek érzi magát, a szakmai féltékenység eddig elkerülte. Bízik abban, hogy a kutatók társadalmi presztízse ismét a megillető helyre kerül egyszer, s ez a költségvetés forintjaiban is meglátszik. Nem lesznek „filléres" gondok, az épp szükséges műszerért vagy vegyszerért nem kell annyit harcolni. A bizalomért jobban termő búzával fizetnének — talán hamarább mint így. Petróczi István „Ez a legmenőbb szakma" Apró András fúrómesterrel pontosan délre beszéltünk meg randevút a Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének központjában. Éjszaka a rúzsai fúrásnál dolgozott. — Mennyit tud napközben aludni? — A tévé délelőtti adása jó zsongító. Amint bekapcsolom a készüléket, utána hamarosan elalszom, de ahogy vége a műsornak, rögtön felébredek. — Akkor alig várja, hogy vége legyen az éjszakai műszakos hétnek és végre kialudhassa magát. — Ne higgye! Megszoktam már ezt az életmódot. A miénk a világ legmenőbb szakmája. A föld kincsét a felszínre hozni... Mi lehet ennél szebb feladat? S ezért a szakmáért a legkevesebb, hogy vállaljuk a három műszakot. Egy ideig vízkutatókkal dolgoztam. Az is szép munka. Nálunk nem becsülik igazán a tiszta vizet. Pazarolják. Ma is működnek azok a kutak, amiket Sándorfalván, Kisteleken és Békéscsabán fúrtunk. Ott kerültem a „mély vízbe". A kezdetleges felszerelés miatt igazi embertpróbáló munka volt. De akkor ott már az ösztönzésre az egyösszegű utalványozásos módszert alkalmazták. Itt az olajosoknál csak 7-8 évvel később jöttek rá, milyen előnyös megoldás ez. — A vízkutatás kevésbé veszélyes, mint a mély rétegek faggatása. — Így van. A föld bizonyos mélység után veszélyeket rejt. Nem mindig számíthatók ki a mélyben uralkodó nyomásviszonyok pontosan. Mégis ez a munka az, ami nélkül már nehéz lenne elképzelni az életemet. — Az olajkutatás csoportApró András munka, ön egy brigádnak a vezetője. — Huszonkilencen vagyunk a brigádban. Tizenöten két évtizednél is régebben dolgoznak a tornyokon. Műveletlen ember ezt a munkát sem tudja jól csinálni. Nekünk csak 5 segédmunkásunk van. De nekik is van bizonyítványuk valamilyen más szakmából. Aki csak rakodóig vitte a szakmai ranglétrán, lehet, hogy egyszerre két zsákot emel fel, de az is lehet, hogy ezzel több kárt csinál, mint hasznot. A mi szakmánkban végig kell menni a különböző beosztásokon. Az elméletből az iskolában mindent meg kell tanulni. Hogy valaki a gyakorlatban aztán igazán profi legyen, az már „csak" rátermettség és adottság kérdése. — Ez úgy hangzik, mint n szakmához csábító propaganda pályaválasztás előtt állóknak. — Lehetne az is. Nekem még 20 évem van a nyugdíjig és a mai technológiával még azután, hogy én elköszönök, még 20 évig lehet itt munkát találni. Lehet, hogy nem olajat vagy gázt fogunk keresni, hanem vizet sajtolunk be és szivattyúzunk ki. Négyezer méteren 182 Celsius-fokos hőmérsékletet is mértek ezen a környéken. Az embereknek nagy szüksége van az energiára. Miért ne lehetne a mély rétegekben felmelegített vízzel egyszer lakúsokat fűteni' Otthon, három műszakban A takaros tanya pár méterre van a műúttól Alsó-Csengelén. A fiatal pár, Szabó Béla és felesége hat éve kezdte itt az önálló életet, akkor százötvenezret fizettek érte. Falusi házra hirtelen nem futotta. Most már maguk sem tudják, hogy végleg ittragadtak-e. Előtte is mindketten tanyán éltek, erős a kötődés. Igaz, sok a munka, — vagyis annyi, amennyit csinálnak maguknak — de eddig a fizetséggel sem volt baj. Mindketten a helyi Aranyhomok téesz dolgozói. Szabó Béláné gyesen van a második gyerekkel, férje pedig targoncás a baromfitelepen. Bizonyára akad tennivaló a gyerekekkel is, de a szabad — szabaddá tett — idejét sem herdálja el semmittevéssel. Immár egy éve csirkeneveléssel foglalkoznak, a saját készítésű fóliaólban. Épp most adtak le 2 ezer 800 darabot. Negyvenkilenc napra 1 kiló 85 dekás súlyúra gyarapodtak a szárnyasok. Elkészült a hírtelen számvetés, mi maradt a családi kasszában az itthoni három műszakért. A nonstop hét turnus után pár hét pihenőt tartanak. a gürcölést sem szabad túlzásba vinni. Igaz, ez az idő sem lesz kihasználatlan. A telet jól bírták az aprójószágok, de nyárra meleg ez az építmény, fordítani kell rajta! Tápra, gyógyszerre, villanyra, fűtőolajra tízezrek mennek el. Ha mindent leszámítanak, az egyik „partin" összesen nyolc forint hasznuk maradt. A következő bepótolta. A gazdálkodást az első kudarc után nem szabad abbahagyni. Az éves mérleg így jó százezer forintot mutat. Nem rossz fizetés, de nem adták ingyen. Főleg amikor kiscsibék érkeznek, éjjel-nappal figyelni kell rájuk. Enni-inni is úgy kell őket megtanítani. Egy áramszünet nagy galibát tud okozni, a fűtés elektromos műszerrel szabályozott. Azonnal intézkedni kell, mert hirtelen tetemes lehet a