Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

65 Szíombat, 1987. május 9. magazin [DM SASS ERVIN: Egy régi képeslap hát az a történelem az bizony iszonytató ahogy az emberek egymás torkának és ahogy a szerelmek vége egy pisztolylövés ahogy a tífusz a kolera a spanyolnátha ahogy a ki vagyok én és ki vagy te mondom a történelem az bizony iszonytató és mégis élünk Induló a nulláról (Előhang helyett: „Most itt ülünk siralomházi lelkek, Es nézzük egymást hosszan, szótalan. . Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett, Az cl nem nyert éden fájdalma van." (Vajda János: Harminc év után) Hallgatom a 48 éves. férfit, aki a „siralomház" küszöbén kilépve indult el tanácsért. Hová, merre, hogyan — nem tudja. A „mi volt, miért volt, miért úgy volt, s most mi legyen?" megválaszolhatatlan kérdéseibe révedő, ködös tekintete idézi meg bennem a költő 1892ben írott sorait... Ideák és a valóság, vágyak és a lehetőségek lírája felelget tudatalattimban az 1987-ben sajnos hétköznapinak tartható „történet" prózájával. Két ember harminc esztendeje. Három együtt megélt évtizede. Egy fél élet. Az élet szebbik fele. , — gondolom. A válópontról kritikusan visszanézve nem is olyan szép — győzköd lengem vagy önmagát?) a férfi. Elmondja, mint indult három évtizeddel ezelőtt két alig 18 éves embergyerek a nulláról — egymással, egymásért. A szülői ellenkezés, az albérlés, a saját négy falat hajszoló, lélekölő munkák száraz, tényszerű leírása. Majd „a mi falaink kczt legyen különb, mint az ismerőseinknél" fertőző betegségnek (utólag!) tartott tünetei. A magukat, egymást, a szerelmet, a szeretetet, a családot ölő hajsza. (Amiben „az el nem nyert éden fájdalma van".) S végül — harminc év után — a szótlan lelkek egyezsége: a válás. A válás, az osztozkodás. Amiről a köztudatban sokféle általánosító, hamis képünk van, de igazi nyűgjeit csakis az érezheti, ki valaha belekerült. Például 48 évesen, egy nagykorú, de családot még nem alapított, szüleivel élő gyerek apjaként. Kinek (tisztes szakmunkásként) összegürcölt családi „vagyona" egy másfél szobás lakótelepi lakás. Amiből „a lecke" adódik: Ha elválnak, ki marad a lakásban? Hová megy a másik? A közös szerzemények felezéséből vajon futja-é — ha mindent eladnak is — annyira, hogy a „siralomház" küszöbén kilépő hozzájuthasson egy másik küszöbhöz (mondjuk egy garzonlakáshoz)? Ami mögött — a sors és önmaga által megaláztatván — valamelyes nyugalmat talál Hol az. a küszöb, s hogyan lehet hozzá eljutni? Az újra meg újra feltett kérdés agyamon dörömbölve érdeklődésre késztet. A kérdés: mit tehet egy háromtagú család, kinek nincs „vagyona", többszázezres betétkönyve, „csak egy másfél szobás, lakótelepi OTP-s lakása 'hitellel) — no meg a szükség, hogy válással szétköltözzenek? „Megoldási variációk": a mama marad a lakásban a felnőtt gyermekkel (kiszolgáltatottan, tanú előtt élt magánélettel „kecsegtetve"; az újrakezdés, illetve az indulás lehetőségét a nullára beállítva). A papa és a katonaviselt, felnőtt fiú marad a lakásban (perspektívájában a fentihez hasonlóként). Aki pedig elmegy, annak önálló lakásszerzésben segíteni nem tudnak, pénz, „kifizetési lehetőség" nerr. lévén, azé az abszolút nulla (albérlet, munkásszálló, rokoni kcgygyakor'.ás .. stb.). Mert: elméletben eladható ugyan a másfél szobás OTP-lakás, de az érte- kapott összegen nem lehet reális eséllyel pályázni két darab egyszobás tanácsi vagy OTP-s lakásra, de még garzonra sem. (Az meg fel sem merülhet, hogy felnőtt gyerek lévén a szétköltöző családnak netán három önálló lakás lenne ildomos ) Az esély — állítják az Inlak, az OTP, a lakáshivatal, a lakásszövetkezetek napokban általam végigkérdezett szakemberei — csak elméletben létezik. A gyakorlat: „Tessék mondani, mit csináljak?" „Nincs egyebem, csak a végiggürcölt harminc évem, meg a csalódásom. Nem futja ezekből clthonra. De nem futja — és nincs is rá lehetőség — arra sem, hegy még jobban hajszolva a melót, összevágjam pár hónap alatt a szükséges plusz pénzt, amivel beszállhatok mondjuk egy garzonlakásba." Válóper utáni vagyonmegosztásokkal foglalkozó bíróismerősöm: — Mondd, de igaz lelkedre, Te hogy ítélnél az ilyen ügyekben?! Amik egyébként egyre szaporodnak. S a különböző feleket és érdekeiket meghallgatva csak tudathasadásosabb lesz tőlük az igazságszolgáltatás embere . . Meg a sajtó segítséghozónak vélt embere is. Aki az „audiatur et altéra pars", a „hallgattassák meg a másik fél is" elve alapján beszélgetett a válás másik alanyával, az asszonnyal is. S míg őt hallgatta az elmúlt harminc esztendejéről, újfent csak Vajda János kilencvenöt évvel ezelőtti sorai háborogtak benne. Az el nem nyert éden-ről .. Az egymást hosszan, szótalan (de sokszor bizonyára gyilkos indulatokkal telin) nézőkről Az ismét a nulláról indulni készülő siralomházi lelkekről Amikből a harmincéves anyagi hajsza provokálta érzelmi üresség kiölte az újrakezdés szinte összes reményét. Azt a kevéskét pedig, ami még maradt, bizonnyal kiöli itt és most a két vagy három évtizedes házasság után az életüket újrakezdeni kényszerülőkből, akarókból, a lehetőségek hiánya. A távozási kényszer, a nincs hová, a nincs miért, kiért, a nincs miből, a nincs hol, a nem tudható, hogyan. Amik miatt a gyávábbak vagy sumákolóbbak még a válóperig. a szétköltözés esélyeit fontolgatóbbságig sem jutnak el. Inkább vállalják a mindennapos „siralomházat" Amitől pedig megmenteni kéne minden házasságot. Hogy ne juthassanak három vagy harminc év után az „indulás a nulláról" pontjára. Mert onnan — be kell, hogy valliuk' — alig-alig van indulás. Nosztalgia, leltár, elszámolás, felszámolás és újrakezdési próbálkozás lehet; indulás, újrakezdés csak elvétve. Célszerűbb lenne hát a három év vagy három évtized alatt többet gondolkodni, változtatni az elvétett dolgokon' S az egymáshoz kötött eletekkei nem a siralomház küszöbéig jutni. Mert abból — itt és most — egyetlen újrakezdeni szándékozónak sem lesz éden1 Legfeljebb nézik egymást hosszan, szótalan. . S várják a szót, a tanácsot, a rendteremtést mástól. Könyörgöm, ne várják' Az anyagi — s ezzel a lelki — biztonságukhoz hiányzó tízezreket, százezreket, a nulláról való indulást elkerülő feltételek biztosítását sem az ex házastársuk, sem a társadalom nem vállalja magára. Ebben minden ember csak önmagára számíthat biztosan. Magunknak kell megbirkóznunk a feladattal, hogy harminc év (vagy bármennyi) után elkerüljük még a lehetőségét is annak, hogy „siralomházi lelkek" legyünk, hogy a nulláról kelljen indulnunk . . . lUlóirat: Gábor, ne haragudjon, hogy nem tudok segíteni! Még az újságíróban meglevő költői lélekkel sem megy az ilyesmi manapság: az ideáknak nem táptalaj a valóság. Adóit esetben nincs más hatra• indulás a nulláról') SZABÓ MAGDOLNA Nagy fantáziajú architektus A Rcök-palota, Magyar Ede legsikeresebb épülete Art nouveau, Jugendstil vagy Stil floreal — nálunk szecesszió, ez az igen gazdag, hirtelen felvillant nagy szellemi áramlat Európában az élet egész területét áthatotta, és formálta az öltözködéstől kezdve az evőeszközökön keresztül egészen pz építészetig. Nálunk 1890 táján jelentkezett, és az első világháború befejezéséig tartott. Ez idő alatt olyan nagyszerű épületeket hozott létre, mint a Lechner— Pártos tervezte Iparművészeti Múzeum épülete, a szegedi Milkó-palota, a most felújítás alatt lévő-- veszprémi színházépület Medgyasszai István tervezésében, Arkay Aladár .városmajori temploma, Kós Károly és Györgyi Dénes városmajori iskolája. a halasi központi iskola. Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte marosvásárhelyi Kultúrpalota, a szabadkai városháza, a nagyváradi Fekete Sas Szálló és üzletház, Raichl J. Ferenc, a szabadkai, majd szegedi építész alkotásai : a Gróf-palota, a volt Bolyai-kollégium (Hunyadi sgt. 2.) stb Szintén a szecesszió Párizsban felhalmozódott élményanyagából és formakincséből táplálkozott Magyar Ede, a magyar Gaudi, a nagy fantáziájú architektus, aki 75 éve, 1912. május 5-én főbelötte magát. A Szegedi Napló másnap rendkívüli kiadásban többek között ezeket írta róla: „Magyar Ede részt vett a modern ép ítóművészeti mozgalmakban. A szecesszión keresztül érkezett el művészete a magyar stílusra való törekvéshez, és ez rendkívül invenciózus tervezővel párosult benne. Epületei amellett, hogy praktikusak, előkelő művészi külsejűek és finoman átgondolt részleteikkel kitűnnek az átlagos épületekből." Apósa, Adok István jó nevű kivitelező házában (Csongrádi sgt. 2.) ravatalozták fel, és legalább ezer ember — köztük a város vezetői, mérnöktársai, kollégái, barátai kísérték utolsó útjára, a Deszkás temetőbe, ahol az Adok család sírboltjában helyezték örök nyugovóra A korabeli lapok halálának okát Herczegnével Való szerelmében mondják, ugyanis felesége. Adok István lánya, mivel gyermekük volt, nem volt hajlandó válni. Magyar Ede Orosházán született 1877. január 31-én, négygyermekes családban. Édesapja asztalosmester volt, aki maga alkotta többféle találmánnyal is foglalkozott. A család 1880-ig az Oszadszkj nevet viselte, csak attól kezdve használták a Magyar családnevet. Az építészet iránt igen fogékony fiatalember az építőmesteri képesítést a budapesti felső építőipari iskolában szerezte meg, majd Temesvárott dolgozott, és onnan települt át Szegedre, s nyitott tervezőirodát, a századforduló körül Első Részlet a Tábor u. 5. szám alatti ház kapualjából jelentősebb itteni épülete a Tábor utca 5. szám alatti ház, amely már korai ízelítőt ad bontakozó tehetségéből. Különösen kitűnik ez a kapubejárat növényi ihletésű vonalvezetéséből és a kapualj két oldalán sorakozó fehér ruhás leányalakok kezében lévő virágmotivumokból, amelyek már a szecesszió gazdag lelkiségét tükrözik. Ezt követően tervezte Reök Iván (Munkácsy Mihály első unokatestvére) folyamiménnökségi főmérnök megbízásából legjobb alkotását, a Reök-palotát. amelyet a szegedi szóhasználat ,.lófara-ház"-nak nevez. Építészettörténetünk számára fennmaradt házai közül ez a legnemesebb. Itt alkalmazta legbátrabban, ugyanakkor legkecsesebben a természeti formákat. Növényi formái, vonalkultusza, a megszokottól eltérő különös színek, nemcsak Szeged, de az ország legjobb szecessziós épületei közé emelik ezt az alkotást. A korabeli közvélemény (1907) sokáig némi értetlenséggel fogadta ezt a csodapalotát. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az épület legszebb díszét jelentő, a párkányok alatti festett falmezők lenge ruhás leányalakjait a család konzervatívabb tagjainak közbelépésére lekapartatták, pedig ha ez is meglenne, nyugodtan állithatjuk, hogy Európa legszebb szecessziós épületével rendelkeznénk. Ezek a leányok olyanok voltak, mintha egy Adyversböl léptek volna elő. Magyar Ede irigylésre méltó géniusszal rendelkezett. Felsőfokú tanuLmányait külföldi útjain gazdagította, főként Párizsban töltötte fel magát. Párizsban, ahol az 1900. évi világkiállításon megtekinthette Európa egész iparművészeti formakincsét, ahol már Picasso kubista korszaka uralkodott, diadalmaskodott a fauvizmus. Ezeket az élményanyagokat házasította a maga tehetségével, és legjellegzetesebben a Reök-palotán valósította meg. Ez az épülete csúcsteljesítménye volt abban az időben a helyi iparosságnak, a lakatosok-nak, az épületszobrászoknak és kőműveseknek, nevezetesen a Pick és Tóbiás cégnek. A nagy értékű mülakatosmunkákat Fekete Pál készítette, gazdag indafonatokkal. A mivesség e szép remekét értékelve, Magyar Ede sorra kapta a nagy feladatokat. Tervei szerint épült: az Ungar— Mayer bérpalota (Sonfogyi-udvar), a református palota (amelyet tervezőjének halála miatt Ottovay István irányításával fejeztek be) és pályázatnyertesként a most felújítás alatt lévő kaposvári színház. Későbbi épületei: a Schafferörökösök háza (Bajcsy-Zsilinszky, Kiss Ernő, Kígyó u./Lenin krt), a Bolyai u. 15., a Reizner-ház (Április 4. útja 18), a Szegedi Kereskedelmi és Gazdasági Bank .épülete (most felújítás alatt, Bajcsy-Zsilinszky u.), a Landesberg-féle bérház, a Szamek-ház, a Kiss Ernő u. 5., a Herczeg-ház (Jósika u. 14.), a Gedóban volt Forbáth-villa ezek már kommersz ízű, tőkeszegény építmények. Itt a sohasem látott addigi formák már nem kaptak kivitelezést, kivitelezőt. Egyéb munkái: a horgosi Reök-birtok épületei, a zentai szálloda és városháza, a nagykikindai templom. és megbízása volt a szentesi református templom tervezésére. Alkotóműhelye az általa tervezett Reök-palota bejáratának bal oldalán található két irodahelyiségben (most ivó) volt. Születésének 100. évfordulója óta emléktábla jelzi. Irodájában építészmérnökök is dolgoztak, Sebestyén Endre (1888—1966), aki főként a Somogyi-udvar építkezései során volt jó segítője, a kupola pléhhölgyeinek megmintázásában: ezeket Schulter József készítette. Sós Aladár (1887— 1975), aki nemcsak építész, hanem művészeti író is volt, továbbá Takács János, Mihály Ferenc" építőmesterek és mások. Magyar Ede alkotómúvészete Lechner Ödön és Lajta Béla közelébe kívánkozik. A Reök-palota egyedülállóan stílustiszta alkotás, amelyen nem ismerhető fel egyetlen kortárs építész hatása sem. Annyira egyedülálló és magányos ez az épület hazánkban, mint Csontváry sokat emlegetett cédrusa. Ólommá nehezedett szerelme alanyának, Herczeg Jánosnénak arcmását egyik épületszobrásza a hódmezővásárhelyi Simon-palotán (Kinizsi u. 1.) örökítette meg Aragóniai Giovanna-i (Asennio Colonna herceg felesége) szépségben. bátyai jenö