Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

Kedd, 1987. május 5. 5 Jelszó és valóság T

alán nem egyedül érzem úgy, hogy jelszavainknak és szavainknak jelentós része, azok tartalma ez időre eléggé megkopott. Koptatta idö és idők sodra, s koptattuk magunk is. Egy drámai hangú felhívás, annak szokatlan formája meglepetést Okozott érett és éretlenebb ifjúságunk korében. Amiről szó van — nem véletlen, hogy nem ezzel kezdtem — a KISZ KB „Jövőnk a tét!" cimú felhivasa a magyar ifjúsághoz és a társadalom alakitóihoz. Jártamban-keltemben, olvasva, hallva, beszélgetve fiatallal és idősebbel, sokfelét tapasztaltam. Hiszen az elutasítástól a lelkes tenni akarásig volt tele széles e határ. Szokatlan is volt ez a hangnem. Egvik ismerősöm nyíltan megkérdezte' ekkora bajban vagyunk? A propagandáért, a felhívás megértéséért felelősek nagy energiát fektettek abba, hogy a párt- és társadalmi szervezetek vezetői és a fiatalok megismerjék azt és azonosuljanak is vele. Megyei vezetők első számú vezetői által aláírt leveleket vitt a posta megyénk vállalataihoz. téeszeihez, intézményeihez, kérve a párttitkárok és igazgatók .támogatását (is) A gazdaságpolitikával hivatalosan foglalkozó szervezetek íeladategyeztetö értekezleteket tartottak. Társadalmi, politikai szervezetek rétegtanácsai dolgozták fel a felhívást és fogalmazták meg saját feladataikat. Nem is sorolom tovább. És mégis. A kérdőjelek sokasága került előtérbe, amikor az eddigi viták során először a következő vélemények törtek felszínre. Idézem (és ha megengedi az olvasó. nem szó szerint)- Mi jól dolgozunk, foglalkozzanak mással. Rajtam, az egyszerű munkáson nem múlik. Mondják meg felülről, mit akarnak. Mi már tiz éve így dolgozunk, mit újítsunk. Az alkalmatlan vezetőket kellene először leváltani. A politika lépjen először a saját határozatai végrehajtásában. Nem folytatom a sort, mert ezek a példák egyértelműen bizonyítják, a demokratizálódásért folytatott harcot, a célok eléréséért vuló egyszerű és mégis nemes küzdelmet, amit csak a legjobbak tudnak felvállalni. Milyen érdekes, de megmagyarázható, hogy azok a fiatalok, akik nem harcolhattak érte, mert beleszülettek a szocializmusba, nem is igazán értik, miről van szó. Mert igaz, jövőnk a tét, de a jövőhöz vezető utat nagyjából már kitaposták eleink. Talán így megérthető, hogy a néhány hónapja megjelent felhívás robbanásszerű eredményt nem hozott, nem is hozhatott egyelőre. Fiataljainknak megfelelő társadalmi, politikai, ideológiai háttér kell ahhoz, hogy úgy legyen, mert akik a felhívás szellemeben becsülettel dolgoztak eddig is a bányák mélyén vagy a katedrák mögött, azoknak nem volt és nem lesz szükségük új jelszóra. A felhívás mellett újabb akció is született, feladataink megoldásához. Javaslatokat kértek központi szerveink, de igen sok ismerős, évről évre visszaköszönő téma is beérkezett, mint például az egészséges életmódra nevelés, vagy a tömegsport és élsport kérdése. Ezzel együtt meg kell említeni néhány aktuális felvetést is. A felhívás valódi országos nyilvánosságát és a felmerült kérdésekre adandó válaszokat, vagy azt, hogy az elindult folyamat csak akkor lehet tartós, ha az egész társadalom fölsorakozik mögé. És ehhez a párt segítségére van szükség. Érdekes felvetés volt az is, hogy sok helyen a mai napig nem fogalmazták meg az MSZMP KB novemberi határozatán alapuló gazdaságpolitikai programjukat, a cselekvési programok elsősorban elképzeléseket tartalmaznak. Figyeljünk oda, mert az idő sürget! javaslatokat olvasva, a véleményeket hallgatva, döbbenetes, hogy a lakáshoz jutás lehetősége, a pályakezdés gondjai, az arra érdemes fiatulok vezetővé válása már föl sem merült. Talán azért, mert évek óta régi nóta, és elégnek látszik a változás szükségességének tudomásul vétele, pedig a változás lenne az igazi válasz. Czakó János A Befejeződölt az operafesztivál Csudálatos Gréti Képernyő A Gondolkodó, a tévé tudományos hetilapja, az evolúció témájának szentelte legutóbbi adását. Juhasz Árpád irányításával áttekintették a tudósok az élővilág fejlődésének azokat a pontjaitkérdéseit. amelyekben a tudományok — bármennyit is fejlődtek Darwin óta — nem tudnak fix döntéseket hozni. Az evolúció „homályait".' tudomásul kell vennünk Az adatgyűjtésre, rendszerezésre. oksági kapcsolatok s más törvényszerűségek keresgélésére berendezkedett emberi agy az élet némely (sok) jelenségét, a fejlődés némely átlomását-szakuszát keptelen „megmagyarázni". Csudálatos Mary jut eszembe, ki — mint tudjuk — a keleti széllel jött, és egyéb előnyös tulajdonságok mellett felnőtt létére is rendelkezett az állatok megér-', 'nek tésének képességével, ö, a> kotnyeles seregély, meg az egy éven aluli ikrek (akik mellett ideiglenesen a nörsz szerepet töltötte be Mary) a legkisebb nehézség nélkül, folyékonyan szoktak társalogni — az időjárásról, s a világ egyéb dolgairól Am, amikor az ikrek egyévesek lettek, már csak annyit tudtuk mondani: bá-bu-bá, meg be-be-be. . Amint ezt a seregély, meg Mary előre látták. Tisztára emberek lettek a szegények. Doktor Doolittle és még néhányan a világ meseirodalmában képesek voltak fittyet hányni holmi evolúciós stádiumokra, s kommunikálni az élővilággal. Gréti. Nepp József újonnan bemutatott rajzfilmjé„hösnője" viszont komoly erőfeszítéseket tett, hogy ..alkalmazottait", társalkodónőjét, szakácsát es sofőrjét legalább részben megértse. Természetesen kizárólag azért tanulmányozta az embereket és nyelvüket. hogy tudását a saját céljai elérésére használhassa fel. Ebbéli sikerei őszinte lelkesedéssel, sőt rajongással töltöttek el történetének nézőit-hallgatóit, a tévé előtt ülő embergyerekeket. A kutyahölgy kétrészes filmje, úgy vettem észre, a felnőttekre is nagy hatást tett. Az evolúcióra gondoltak, a saját, emberi közösségeikre, meg az egyéb élőkre. S azt kérdezték maguktól: lehet, hogy tényleg értelmesebbek — az állatok? Sulyok Erzsébet / > Rádiófigyelő Beat-özön Bár a város zenekedvelő közönsége talán még az operafesztivál s már a megyei rádiós zenei hét lázában ég — engedtessék meg mégis, hogy a poprock műfajban feredőzzünk néhány sor erejéig. Hiába foglalja össze a könnyű jelző a muzsika emiitett vállfaját — kis túlzással — „súlyos" vitatételként vetődik fel — mostanában megint — például a rádió könnyűzenei adásainak milyensége. Az idősebb generáció képviselői nyugatmajmolást, beatözönt kiáltanak, épp aVra. amire a fiatalok panaszkodnak: egyhangú, merev, konzervatív. Előbbiek véleménye azért nem alaptalan, utánzásgyanús a rádiós magyar rockstilus, persze, hisz tanulni kellett valakitől. Annak idején, indulásnak megbocsátható is A „bűn" az, ha immár évtizedek elteltével képtelenek lennének továbblépni, s ha a csúcs még mindig a luxemburgi szpíker. Szerencsére e váddal egyre kevésbé illethető a műsorvezető. Tekintsünk most el a szabvány slágereim ze" necim-zene összeállításoktól, vegyük számba azokat, amikor az egyéniség érvényesül. Már tekintélye, a szakmában szolgált számtalan esztendeje miatt is az első helyen illik emlegetni Komjáthy Györgyöt. A ,.jó öreg" Komjáthy kezében még mindig,a programok tetemes része, az ősi Csak fiataloknak. Vasárnapi koktél. Töltsön egy orat kedvenceivel. Szolid, jellegzetes stílusa a régi, műsorai viszont rendre megújulnak, természetesen saját kereteik között. Külön bravúrja, hogy az angol—amerikai popdompingben képes volt a felszínen maradni — mindenféle angoltudás nélkül. Aki a diszkófazont meghonosította a rádióban, B. Tóth László, a „laza" Talán ez a kötetlen forma tartozik leginkább a műfajhoz világszerte. Am a sok „nevezetesen". „fanntasztikus" satöbbi hallatán legszívesebben beíratnám egy szókincsbővitő tanfolyamra. Viszonylag új figura IL'rskovits Iván. „a tájékozott". Gyorsan feltört, viszi a Rockpanorámát, a Morzét, az Album-ajánlatot, a héten ért véget a tízrészes Talking Heads, javában tart huszonkét epizódos Koncz— Illés folyama. Mindent tud mindenkiről, ismeri az öszszes előadót magánéletükkel együtt, csak épp saját ímázsát nem találta ki még. Közvetlen, de nem csupán jópofáskodásra korlátozódó, intellektuális hangot üt meg Göczey Zsuzsa, — bevallom, legjobban vele rokonszenvezek. Talán errefele kellene másoknak is orientálódni: aktuálisan, könnyedén, mégis komolyan — a könnyű műfajról. Varjú Erika Szakmai megbeszéléssel, illetve ünnepélyes dijátadással zárult tegnap az ország operajátszó színházainak szegedi találkozója. Afféle gyorsmérleget tudunk egyelőre készíteni a fesztiválról. fölsorakoztatva legfontosabb jellemzőit, bár bizonyosak vagyunk benne: olyan tanulságai-sajátságai voltak a műfaj szegedi seregszemléjének, melyek érdemesek a mélyebb elemzésre, tudatosításra (s melyekre ezeken a hasábokon is visszatérünk majd). A fesztivál egyértelműen sikeres volt abban a tekintetben, hogy a közönségnek nyújtott érdékes, élvezetes, tanulságos áttekintést a jelenlegi magyar operajátszásról. Mind a hét előadásra megtelt a nézőtér; a kózónség reakcióiból „kiolvasható" volt a műfaj szegedi kedvelőinek kivételes érzékenysége, melyet a város hagyományos zenei és operajátszó kultúrája is formált. A müvek, az előadók és a közönség valódi, bensőséges találkozói avatták az elmúlt színházi napokat igazán ünneppé, fesztivállá. Amint a tegnapi zárómegbeszélésen többen — alkotók, kritikusok, előadók, művészeti életünk irányítói — hangoztatták, az eddigi hasonló találkozók sorában kiemelkedő jelentőségű volt a szegedi fesztivál a magyar operajátszás sokat vitatott, központi kérdéseiben való tájékozódás, eligazodás szempontjából is. Vitaindító előadásában Fodor Géza, az Operaház íődrumaturgja egyenesen azt mondta: a hazai operakultúra „üggyé válását", jelentőségének megnövekedését reprezentálta a szegedi hét, s jelezte, ha stagpálás, megtorpanás, válság volt a hazai operajátszásban — most-a fejlődés felé való elmozdulásnak örülhetünk. Ha reprezentatív mintának tekintjük az elmúlt héten látott előadás-sorozatot, megállapíthatjuk: a magyar operajátszás rendezési, szcenikai, előadói szempontból változatosabb, nyitottabb, mint korábban, s nagy lépést tettek a társulatok a történetileg helyesen értelmezett (nem szélsőséges) „rendezői színház" felé. Különös, hogy éppen olyankor, amikor az anyagi és tárgyi feltételek elégtelenek, következésként rengeteg energiát emészt fel az effajta hiányok miatti küzdelem, a krónikus napi gondok. Ez utóbbiaknak legalább a részleges megoldásához segítene, s minden bizonnyal a művészeti fejlődést is lendítené, ha az operajátszó társulatok nem elkülönülten, hanem együttműködve, összefogva dolgoznának. A szegedi fesztiválon alkalmat találtak a művészeti vezetők arra is, hogy a kooperáció (elsősorban a vidéki tagozatok között) lehetőségeiről, feltételeiről szót váltsanak. A kifejezetten jó légkörű találkozó, melyen egymás alkotó tehetségét és a napi gondok ellenére megnyilvánuló művészi erőfeszítéseket kölcsönösen méltányolták a résztvevők, nos, ez a találkozó példái adhat: ha kohéziós erők teremtödnek a hazai operajátszó műhelyek között, a magyar operakultúrának nemzetközi mércével mérhető teljesítményei születhetnek. * Pápp Gyula, Szeged tanácselnöke köszöntötte a fesztivál résztvevőit a tanácsházán megtartott díjkiosztó ünnepségen. A neves kritikusokból álló zsűri elnöke, Várnai Péter indokolta meg a testület választásait, s a dijakat fölajánló intézmények — Művelődési Minisztérium, a szegedi s a Csongrád megyei tanács, a zeneművészek, az újságírók szövetsége és a Délmagyarország Szerkesztősége — képviselői adták át a „legjobbaknak'-' járó jutalmakat. A zsűri egyhangú döntése szerint a szegedi operafesztivál legjobb előadása: a Szegedi Nemzeti Színház Macbeth-produkciója. A fődijat Oberfrank Géza főzeneigazgató, az előadás karmestere vehette át Bozay Attila zeneszerzőtől. A legkiválóbb főszereplőknek járó dijakat a győri Carmenelőadás címszereplője, Tas Ildikó, valamint a szegedi Macbeth címszereplője, Németh József kapta. A legjobb epizódalakításért Vajda Júliát, a szegedi színház magánénekesét jutalmazták Szokolay Sándor Vérnász című operájában nyújtott teljesítményéért. A rendezői dijat megosztva kapta F.ry Kovács András, a pécsi Figaro, és Kerényi Miklós Gábor, a szegedi Macbeth rendezője. A karmesteri dijat Oberfrank Géza szegedi fözeneiguzgaló a Vérnász dirigálásának elismeréseként kapta. Zenekari teljesítményéért a Debreceni M AV Filharmonikus Zenekart jutalmazták. Rimanóczy Yvonne jelmeztervező a Népszínház előadásának jelmezeiért kapott díjat. A legjobb díszlettervezőnek szánt jutalmat nem tudták kiadni, viszont felhasználták: Molnár László, a szegedi opera karigazgatója kapta. a kórus Vérnászban és Macbeth-ben nyújtott teljesítményéért. S. E. Múzeumház Csongrádon Múzeumház nyílt Csongrád úgynevezett Belsövárosának egyik nádfedeles öreg házában. Ez egyike a huszonhárom, egykor halászok, kubikusok lakta. 150-200 éves épületnek; ezek az Alföld egyetlen népi építészeti együtteseként maradtak fenn. A restaurált épület Nagyház-nak nevezett utcni szobáját, az öregház-nak nevezett hátsó szobát, s a köztük tévő szabadkéményes pitvart eredeti bútorzattal rendezték be. A Gyökér utca 1. szám alatti múzeumházat a továbbiakban minden szerdától vasárnapig tekinthetik meg a látogatók. Hegyen-völgyön tudat Hétvégé volt. ünnep is. Az Íróasztalon hosszú hetek óta gyülekező újságok végre a kezembe kerültek. Napi- és hetilapok, folyóiratok —gondolnánk: követhetetlen a sokféleség. Tévednénk Nem, nem arra gondolok, hogy milyen silány olykor a témaválasztásunk, milyen összhangzatban sztárolunk, és mennyire egy húron pendülve bírálunk. Az tűnt fel ugyanis, hogy a népesedés kérdése központi témája lett a sajtónak. Szinte észrevétlenül. Olvasom a szenvtelen demográfiai adatot: fogyatkoztunk, de nem oly mértékben, mint a legutóbbi három évben. Ha jól figyelek, azt is megtudom, hogv csökken a születések és nő a halálozások száma. Én ezt — tudománytalanul — hullámvölgynek mondanám. De olvasok a hullámhegyről is: a szűkösnél is szűkösebbek leltek a középiskolai osztálytermek. Olvasom — és írom nap nap után én is —, hogy túlzsúfoltak az iskolák. Ez szándéktalanul is azt sugallja, hogy szépen gyarapodunk, sok a gyerek. A népesedéssel foglalkozó tudomány egvik kulcsszava a demográfiai tudat. Ez végül is a lakosságnak az élethel való viszonyát fejezei ki. Egyszerű újságolvasóként kérdezem: milyen Jegyen ez a tudat? D. I. Országos FEBértekezlet A KISZ Csongrád megyei politikai képzési központjában ülésezett a bölcsészettudományi karok felvételeket előkészítő bizottságainak országos elnöksége. A debreceni, pécsi, budapesti és szegedi FEB-vezetök meghallgatták a tantárgyfelelős oktatók és KlSZ-instruktorok beszámolóit az évközi levelezés, a személyes konzultációk és az oktatótáborok tapasztalatairól. Áttekintették a tankönyv, és jegyzetkészítéssel kapcsolatos munkálatokat. Feladatokat határoztak meg, amelyek megoldása révén meg lehet őrizni a munkás-paraszt származású középiskolai tanulók felvéteti arányát. Örömmel nyugtázták, hogy Csongrád megyében fokozódott a különböző ágazatokhoz tartozó FEB-ek együttműködése. Testületi ülés A KISZ Szeged Városi Bizottságának testülete tegnap, hétfőn megtartotta soros ülését. A tárgyalt témák között szerepelt a KISZ-szervezotekben folyó párttaggá nevelés kérdései, a gazdaságpolitikai agitáció feladatai. Ezután a tanácskozás résztvevői tájékoztatót hallgattak meg a bizottság mellett működő értelmiségi rétegtanács munkájúról. A testületi ülést Tóth Tamás, a KISZ városi bizottságának első titkára vezette Házimuzsika, zongoraest A Csongrád megyei rádiós zenei het mai programja: Ki nyer ma? — Makón, a Korona Szállóban (Kossuth, 12 óra 50 perc). Házi muzsika: a makói Bartók zeneiskolában énekesek — Iván Ildikó, Szonda Éva, Gurbán János —, hangszeres szólisták — Bódás Péter, Delley József, Sin Katalin, Szecsödi Ferenc — lesznek a vendégek!, valamint a szegedi Fúvósötós (tagjai: Román Zoltán, Szélpál Szilveszter, Fodor Gábor, Király István -is Csik Olivér), a Szeged Városi Családi Intézet Canticum Kamarakórusa Gyüdi Sándor vezetésével és Polner Zoltán költő. A házigazda: Meixner Mihály (5. műsor, 17 óra). Mihail Petuhov zongoraestje a szentesi ifjúsági és művelődési házban. A müsoo: Saint-Siiens: Két gavott; Esti harangok; Rossini: Teli Vilmos — nyitány (Liszt Ferenc átirata), Muszorgszkij; Egy kiállítás képei (a Filharmónia bérleti koncertje, 3. műsor, este fél H-kor).