Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

Szombat, 1987. május 23. 51 magazin |DM VARSA ZOLTÁN: Missa Creóla Miféle sebek szakadnak itt fel ebben a virágba-borult pillanatban, ahol az elveszett álmok újraszületnek, öröm- s bánat-folyók fakadnak. Kitől remélhetsz feltámadást, ha érinthetetlen vagy s kérlelhetetlen? Átvilágít rajtad a törvény, izzasz fehéren zúzmarás csendben. , Mit kimondanál, a fagy szorítja foga közé — gerincroppanva hull a mélybe. Tenyered felnyújtod. Kéregetsz, s szégyened ünnep-pirosát ragyogva mégse kérded: ki elrejtőzött tekintetedben, a pillanat táguló fénykörét, virágát őrzi-e? Fohászkodik a lét — szerelem alkonyul. Északi fények keringenek veled. Suomi—unkari FINN ÚJSÁG, RÓLUNK Átalakulás előtt a munkaerő-szerkezet Interjú Rózsa Józseffel, az ÁBMH főosztályvezetőjével Évek óta beszélünk arról, hogy gazdaságunk fejlődése nem képzelhető el a szerkezet átalakítása nélkül. Néhány ezer ember ugyan szerzett új szakmát ez időben, ám a tanulmányokban jelzett munkaerőmozgás nem valósult meg. Ma már a gyorsítás szükségességéről hallani; nyilvánosságra került adat szerint 1990-ig csaknem százezerrel csökken az iparban foglalkoztatottak szama. A várható változásokról, az átképzésekről beszélgettünk Rózsa József főosztályvezetővel, az Állami Rér- és Munkaügyi Hivatalban. — Induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Kérem, adjon rövid, átfogó képet a szerkezetváltáshoz kapcsolódó átképzésekről és munkaerőmozgásokról. — Tapasztalataink szerint a munkaerő-átcsoportosításokat három nagyobb, egymástól élesen el nem határolható csoportba lehet osztani. Egyrészt a vállalatok. a szövetkezetek által kezdeményezett, másrészt a kormányzati döntésekhez kapcsolódó, harmadrészben pedig a vállalati felszámolás miatt szükségessé váló átcsoportosításra. Az elmúlt egy-két évben a munkaerő-vándorlást nagyban befolyásolták a megalakult új szervezitek és kisvállalkozások. Tavaly nyolcezer dolgozót érintett a vállalati kezdeményezésű szervezett létszámcsökkentés, összességében gazdaságunkban a munkaerő iránti túlkereslet a jellemző, de bizonyos területeken gondot okoz az elhelyezkedés. Igaz, a múlt évben mindössze 439 ember nem talált munkahelyet három hónapon belül, a többség négy hét alatt elhelyezkedett. — Ebben a tervidőszakban csaknem százezer ember változtat munkahelyet. Ok honnan hová mennek? — A szerkezetváltással összefügg ő munkaerőmozgásra a kohászat a legjobb peida; elsősorban az olvasztárok, a hengerésze/«. a ueiciiiio.c ez. a segédmunkások átcsoportosításával kell számolni. A visszafejlesztésre javason oiuoaei5ot.« nyolcszáz munkahely megszűnik. De csökken a szellemi dolgozók száma is, hiszen csökken az adminisztráció, s ezzel egyidejűleg loKozaiosan eiteijeo a szuiimu•gépes ügyvitelszervezés. A felszabaduló munkaerő részben átképzéssel foglalkoztatható a hiányszakmákban vagy másutt, és kivételesen igénybe vehető a korengedményes nyugdíj. A szera munkaeröszerkezet átalakításának csak egyik eszköze. A a munkaerő-szerkezet átaíakitászerkezetváltáson túlmenően mozgást eredményez a leépités, a létszámcsökkentés. Ez az oktatáson, az egészségügyön, valamint a fegyveres testületeken kívül valamennyi területet érinti. Az igy felszabaduló munkaerő száma csak becsléssel állapítható meg, mivel a gazdálkodó szervezetek maguk döntik el, hány embert foglalkoztatnak. Feltételezhetően több tízezer «-mber kényszerül emiatt munkahelyet változtatni. Felvevőhelyek lehetnek a sikeres vállalatok, a posta, néhány vasútigazgatóság, és a szolgáltatás más területei. Vagy említhető az erdőgazdálkodás, amely jelentős munkaerőhiánnyal küsz fSáí^^pimgit esittaytyvát 5: Szeged — Tisza« heimi 'to 'miü tottó ««ttmm £¿í>?<ir«m< imta *twi <hi w&üa - Htm ~ * ftfcsHft to U &#*«*« pvné ****** kkíefí khum vJtepww** «akaHa » totmfctafe íatw tort**» itseifc ntti-Wt y»karíialMrjffttóiú.»M.m t ittU fít*t\* ¡W *<>*. >•* ***«<* *s»* «*>«>> •=>.- r«eát te « > >í#->x:*<í< tWmiMMi. Á> <«*•» tetecM MU*», m ms*<*-, >«> te-M&iwtfo ^'«¡ís'vk mm-XM&iii- w&tfo. **mm s*:«* «vsr&tei 0 !><•• < x¿< k<<< *•;*• Swjy/ik fetttta* í* l:»x >m 'mm^tetem. wtów >m mm/*. jÉÉtfMÉÉH¡|||É|M| •|?SP6#weí|Síi WtS^m^- '•• toiuu WAA Xtetei»» fiWÁ <&«* fc»*»* ww >>M V>k<i(«.ym< <«*<:>. W. «V. \ / > (VAlliUiX Vaj'.» te* Wcwfete mM «9M«*, te'MutoKm- SStZ m*wm I***** km*»* .- xi>:íi>sa; '•* )C4mm iH*' ft-Xíc »D: , ; V--XCÍW-: '':•< '$»»k-St-y.y ://Vx'.<. •(•<>.<:»>•, x-í: S»»» .StiW; vWíftWx« ÍÍ4Í XJawtóMft» /v/í VK4& «rsí few»"»« ÍÍÍ5«» ít^Sfltód: htemm itt**«* VXÍ ¿(^x >»>x:jc« fftkvx« kíh»: totetífo te&itá i,< Níxí^s 1» í ^ S TX>K «NMÚtlik ^¿»ipwbi» AWtMJWíiUei» Á: »wv «cxw? : »X« xxVyx • Sy.-t^Xfc.Xíí« *x<Mmym* 'M. xixt»:M«i> -««¡tV. »:«0íiliW»: ^rtik -x? \ xj txifáaí-riift XÜCX« yo íarSö* W<* « 4.: —IfiltTiriihmrtiNMi láWH&V« tfo&zfr. X<*x*sAlafaMcx« jflflpfcífcfef; SÍt xti***« kMt&#o> MúsMfotá' xjaét^MMMt iMMt iS^***, **** «» «»tow w «Mu W te«. 5U» «tete» s»» tew, Atew « , - .e* tetet»/» v»«v» ttet* fctteSS «te, Ste^fct» , «tetü ttetejt»» s»6> W«tm<«tí »tettteste. ' »»SfeOtet ^«te««», «tete» »»» ZStetS^.«. »>«> te»»»»»« ««« TÍJUr m tt «ttsrttte» „te tt» te» ^»»te, « »»ite ^ "ttljf Szeged, a Tisza gyöngye. Részlet az újságból ködik. Számos fővárosi üzem igyekszik vidékre települni. A szabad munkahelyeket a Munkaügyi Szolgáltató Irodák nyilvántartják. Nyilvánvaló: több tízezer embernek át kell magát képeznie, hogy találjon munkát. — Vajon felkészült-e a társadalom, a munkaképes lakosság ilyen nagy változásokra? Figyelembe veszik-e például az iskolák a fordulatot? — A társadalom, az iskola felkészültsége nem elegendő ehhez. Üj módszereket, eszközöket léptettünk — s ha szükséges: léptetünk — életbe, hogy megkönynyítsük a változást. Ismeretes, átképzési segélyt kapnak a szakmát, a munkahelyet változtatók, meghosszabbodott a felmondási idő. Az, aki elveszíti munlcahelyét, és nem talál magának állást. elhelyezkedési támogatásban részesül; hat hónapig megkapja átlagkeresetét, a kilencedik hónapig nettó bérének hetvenöt százalékát, utána három hónapig a nettó bér hatvan százaléka illeti meg a dolgozót. Ez egy évre szóló szociális biztonságot jelent. Országosan nyolcvanezer üres munkahelyet tartanak nyilván, zömében sikeres ipari cégeknél. Igaz, ezek között sok a három műszakos beosztás. Kényszerhelyzetben lehet, hogy olyan állást is el kell vállalni, amihez nincs kedve az embernek. A folyamatos leépítés valószínűleg felgyorsul a második félévben. Nem ülhet senki ölhetett kézzel, maguknak a munkavállalóknak is keresniük kell a lehetőségeket. — Gondolom a gimnáziumban, egyetemen, főiskolán idén végző hallgatók némi izgalommal várják a tanév végét. Mire számithatnak ők? — Nagyjából ugyanarra, amire a tavaly végzettek. Év végére valamennyi végzős el tudott helyezkedni. A fiatal munkaerőt mindenütt keresik. Van néhány neuralgikus pont, például a kisegítő iskolában végzettek elhelyezkedése. Javaslatot dolgozunk ki a közeljövőben arra vonatkozóan. hogyan lehetne átTneneti munkalehetőséget szervezni azok számára, akiket előéletük miatt a munkáltatók nem hajlandók alkalmazni — Mit remélnek a struktúraváltástól, a munkaerő felgyorsuló mozgásától, az átcsoportosításoktól? — JoBb termékszerkezetet, a munkaidő jobb kihasználását, takarékos létszámgazdálkodást, hatékonyabb munkát várunk' — mondta befejezésül Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője. HORVÁTH TERÉZ Négyszer jelenik meg egy évben. és most lépett hetedik évfolyamába az a finn újság, amelyik címében is hirdeti Finnország és Magyarország kapcsolatát, de amelyiknek február 1-jei száma Szegeddel és környékével talán többet foglalkozik, mint a korábbiak. A róla szóló rövid áttekintésünket hadd kezdjük a meghatódottság kifejezésével. Ha két nép között a testvéri összetartozás tudata történelmileg Számítva igen rövid idő alatt ennyire ragaszkodássá válhatott, ha ennyire nyitva tartjuk szemünket és fülünket kölcsönös eredményeink figyelésére, ha ennyire igyekszünk személyes vagy családi kapcsolatokat is keresni egymá»ssal. akkor ez önmagában is kifejezhetetlenül nagy érték. Lépten-nyomon hangoztatjuk, hogy a világ minden népével békében és barátságban szeretnénk élni, de a nyelvrokonságunkra épülő testvérnépi kapcsolat még ezen túlmutatva is erősödik. Nemzedékünknek alig van tagja, aki nem dédelgetné magában a gondolatot, hogy egyszer legalább eljusson hozzájuk, ők pedig mihozzánk. Egyegy ilyen újság egyrészt rögzíti a már kialakult kapcsolatokat, másrészt biztat a szálak szorosabbra fűzésére. Ezt szeretnénk erősíteni mi is avval, hogy átlapozzuk. Az első oldal színházi kapcsolatról árulkodik, a helsinki városi színház miskolci vendégjátékáról ad fényképes tudósítást. Ha két nép kézfogásában a színháznak ekkora a szerepe, hogy a lap első oldalát teljesen kitölti, érdemes figyelnünk rá. A ¡másodikon ismerős fejek a fényképen: Berend T. Iván, Kulcsár Kálmán, Tardos József, és a finnországi magyar nagykövet, Hargita Árpád. A cím a kép fölött: Magyarország ma, illetve a Mai Magyarország. Nyilvánvaló, a tudomány felől nézve. A harmadikon fölsorolás az idei nyári egyetemekről. Salgótarján, Budapest, Zalaegerszeg. Sopron, Veszprém, Nyíregyháza, Debrecen, Pécs, Eger, Keszthely, Szombathely várja különböző kurzusaival a finneket is. Két teljes oldalt áldoznak a magyar irodalomtörténetnek. Petőfi, Ady, Móricz, József Attila, a Helikon Kiadó Ómagyar Mária-siralma, Esterházy Péter — csak a képeket nézve megint, de itt van Csoóri Sándor egyik verse és Sánta Ferenc egyik elbeszélése is. Ismét két teljes oldal következik egy témával: Szeged — a Tisza gyöngye címmel. Magyar fülnek úgy hangzik, mint ez: Finnország, az ezer tó országa. Testvérvárosok bemutatkozása felcímmel indul a két oldal, előzménye tehát volt már, és föltehetően folytatódik még. Péter László könyvére támaszkodik az összeállítás, szép szavakat áldoz ipari fejlődésünkre, élénk kulturális életünkre, és természetesen a napfény városára is. Fényképnyi helyen keretes tudósítás a turkui és a szegedi postások kosárlabdázóinak a találkozójáról, egy másik pedig a hyvinkááiek kecskeméti látogatásáról. Ismét mutatós két teljes oldal következik a két világháború közötti képzőművészetünkről. Koszta József. Czóbel Béla, Amos Imre és Ferenczy Béni egy-egy műve adja hozzá az illusztrációt. A Szegeden élő Hevesi Józsefné fordításában olvashattam Ulla Paakkanen lírai írását a szatymazi termelőszövetkezetben munkával eltöltött napokról. Irodavezető odakint a szerző egy mezőgazdasági üzemben, de dolgozni jött hozzánk, hogy nyelvünket tanulhassa. Előzőleg házinyúltelepen dolgozott már, két évvel ezelőtt Szatymazra jött paprikát válogatni. Írja, jártak előtte is finnek ebben a szövetkezetben. de látogatni csak. Hogy dolgozva tanulni sokkal eredményesebb lehet, erre bizonyíték az egész cikk. Körültekintő alapossággal szed ös»sze fontos adatokat a szövetkezetről, és elcsodálkozik, hogy az itteni tehenek nagyobbak, mint az otthoniak, és a szalmát nálunk alomként használják a marhák és a birkák alá, vagy azon, hogy a birkák nem bekerített helyen nevelkednek, hanem pásztor őrzi őket eredeti pásztorbottal és a valóságos tehetség kutyával. A paradicsompaprika érett akkor. annak a válogatásába kapcsolódott bele maga is, ennélfogva a színes tudósítás címe is így fordítható legjobban magyarra: Tele a szív paprikával. Hamisítatlan magyarokkal válogatott, főleg asszonyokkal, mondja, naponta nyolc vagy tizenkét órát is Játékos kedvű társaság dolgozott együtt. barátságosak voltak, és szerettek hallani Finnországról. Nagyon sajnálja, hogy magnetofont nem hozott magával, mert napi 2—3 órát is énekeltek, ráadásul igen szépen, hogy könnyebben teljen az idö. Ha ismerős dallamot hallott, ő is bekapcsolódott. Egy napig almát is szedett, és a gyümölcsszüretről szőtt minden ábrándja szétfoszlott. Körülbelül harmincfokos hőségben, de a kemény munkában is találtak alkalmat az éneklésre. Almásládával az ölében, táncolva bemutatta, milyen reklám megy náluk a tévében, amikor karácsony előtt megérkezik a magyar alma a boltokba. Ez az ábránd foszlott szét benne, de így jár az, aki kézközeiből akar megismerni valamit. Szegényebb lesz egy illúzióval, és gazdagabb egy tapasztalattal. Név szerint is említi Papp Elemért. Fenyvesi Györgyöt, Kovács Lászlónét, és külön alcímet szentel Zsenivel kötött barátságának. A szövetkezet főmezőgazdásza Vígh Jánosné, akit lánykora óta Zseninek ismer és szólít mindenki, összetalálkozott Hemmert Udalska Máriával i$, és hármasban megalapították a Szatymaz— Lodz—Járvenpáá városok baráti társaságát, természetesen nem hivatalosan. „Azok közé az események közé tartozik az ilyen, amikor jókedvű lesz az ember, ha különféle nemzetbóliek találkozhatnak, beszélgethetnek, és örömüket lelik egymásban. Remélhetőleg tartják a kapcsolatot továbbra is. ahogy mi is ígértük egymásnak azon. az estén." Koczogh Ákosról is olvashat rövid nekrológot a finn újság olvasója, de kedves sajtóhibával fontos receptet is közöl a lap a bablevesről és a krumplilevesTől. (Bablevesnek írja.) Mindkettő 300 gramm disznócsonttal kezdődik, a bableves ráadásul füstölttel, cirmos babból, tehát eleve jó lehet. Az előbb azt írtam. hogy valaki dolgozni jött, hogy a nyelvet tanulhassa. Szó van "itt arról is, hányan mennek tőlünk, szintén nyelvet tanulni, de nem munkával, hanem intenzív tanfolyamon. Biztosan többre jutnak a tanulásban, de kevesebbre az emberek megismerésében. Furcsa nyelvrokonság a mienk, jószerivel egyetlen szavunk sincsen, amelyik azonnal érthető lenne a másiknak is. A törvényszerű hasonlóság a bizonyíték csupán. Áldoz enneX is a lap, a nyelvészek szokásos érveivel bizonyítja, hogy a kéznek kási a megfelelője, a vérnek veri, a fejnek a páá, szemnek a silmá, szájnak a suu, ínynek az ien. könnynek a kyynel. Testrészeink nevei tagadhatatlanul közös gyökerüek, de közös a meny-miniá, a vő-vávy, az ősisá, a víz-vesi. a kő-kivi, a jégjáá, az éj-yö, az év-iká a hókuu, a tél-talvi.. a hal, a vaj, az ár, az én, a mi, a ti és a többi töve is. A tudomány igazolta a nyelvi testvériséget, az alapszókincsben, mindennapjaink igazolják a tiszta barátságot. Föltehetően szerkesztőinknek mondok újat vele, de minden újságolvasónak érdekes lehet. Ha megtelik egy oldal, de az irománynak még nincsen vége, nem a ceruzát, nem az ollót veszik eló, nem operálnak ki belőle talán egy szót se terjedelmi kötöttségekre hivatkozva, hanem megfelelő utalásokkal későbbi lapokon fejezik be. Előfordul, hogy mondat szakad meg így, illetve félbemaradt mondat folytatódig valahol a hirdetések között. Stílusosan a hirdetések is a finn—magyar kapcsolatokat ápolják. Az újság legutolsó oldala Budapest parkjairól és zöldövezeti terveinkről szól. Annak a népnek a nyelvén, amelynek hazája termé,szetadta park és zöldövezet. HORVÁTH DEZSŐ >.utm jm 1»