Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-22 / 119. szám

Péntek, 1987. május 22. II Pályadíj orvostanhallgatóknak A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem Általános Or­vostudományi Kara Kaali Nagy Géza, a SZOTE volt hallgatója megbízásából pályadijat irt ki. A pálya­díj alapítójának célja a szülészet-nőgyógyászat tanu­lásának serkentése, a kül­földi oktatási rendszer jobb megismerése, idegen nyelv tanulásának ösztönzése volt. A pályadíj tárgya ugyanis négy hét szakmai gyakorlat (New ,Yorkban, az Albert Einstein College of Medi­ci no-ben és a Women's Medical Pavilon-ban A pályadíjat elnyerő 'hall­gató négy heti kinttartózko­dásának összes költségét fe­dezi az alapító, a SZOTE ÁOK vezetése pedig vállal­ta, hogy a hallgatók számá­ra szolgálati útlevelet, vízu­mot biztosít. A pályadíj egyelőre 5 év időtartamra szól, ám ha Kaali Nagy Géza úgy ítéli ímeg, hogy •az alapítvány a 'ikjtűzqtt célt eléri, meghosszabbítá­sáról dönt az orvosegyetem vezetésével egyetértésben. Az idén először kiírt pá­lyázatot Krizsa Ferenc, az orvosegyetem V. évfolyamos hallgatója nyerte el, aki 1885 óta végez tudományos diákköri munkát a SZOTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 1986-ban, 1987­ben pályamunkát készített, Szegeden első díjat, Pécsett első díjat és a Magyar Élettani Társaságtól külön­díjat kapott. Ebben az év­ben Plovdivban nemzetközi orvostanhallgató konferen­cián vett részt és tartott ott előadást. Kínába utazott a Győri Balett Kéthetes kínai Vendégsze­replésre utazott csütörtökön a Győri Balett. Az együttes a magyar—kínai kulturális csereegyezmény keretében látogat az ázsiai országba. Három előadást tartanak a pekingi Nemzeti Színházban, s ugyancsak három. ízben lépnek közönség elé Hang­csouba. Színre viszik a Mechanikus kert. a Prospero és a Nap szerettei cimű tánckompozíciókat. Markó Iván Kossuth-díjas koreog­ráfiájában A turré viszon­zásaként a későbbiekben kínai művészegyüttes mutat­ja be repertoárját hazánk­ban. A Dugonics-napokon Iskolanévadó Eddig csak az író nevét viselő utcáról ismerték a szülőház helyén éppen 75 esztendeje álló intézményt: tegnap, csütörtökön ünnepélyes kéretek között vette föl Szeged jeles írójának, Dugonics Andrásnak nevét, az ed­dig Dugonics utcainak nevezett általános iskola. Háromnapos rendezvény­sorozat kezdődött az ifjúsá­gi házban megtartott jubi­leumi és névadó ünnepség­gel. Papp Gyuláné, az iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket, s bejelentette: a Művelődési Minisztérium engedélyével fennállásának 75. évfordulóján az iskola hivatalosan is felveszi Du­gonics András nevét. Müller Józsefné. a városi tanács el­nökhelyettese ünnepi beszé­dében utalt arra, milyen nagy szerepe lehet a kultu­rális hagyományoknak, a múlt örökségének a jövő építésében, s hogy Dugonics példájára méltán lehet büsz­ke az iskola valamennyi régi és mostani diákja, valamint pedagógusa egyaránt. Az ünnepség további ré­szében verses-zenés műsor következett, majd Ferenczy Istvánná nyugdíjas tanárnő emlékezett a régi Dugonics utcai iskolára, az egykori tanítványok nevében pedig Meszlényi Lászlóné, a Gedói Általános Iskola igazgatóhe­lyettese üdvözölte az alma matert. Az ünnepség után az ifjúsági ház társalgójában Nagy Károly, a városi tanács művelődési osztályának elő­adója nyitotta meg azt az amatőr képzőművészeti ki­állítást, amelyet Andrássy Gabriella és Waldmanné Tóth Zsuzsa rajztanároknak, az iskola volt diákjainak, to­vábbá Magyar Csabának, az intézmény jelenlegi rajzta­nárának olajfestményeiből, linómetszeteiből, rézkarcai­Továbbtanuló nyolcadikosok — a számok tükrében A tanév végén mintegy 134 és fél ezer, a tavalyi­nál 3 ezerrel több nyolcadik osztályos tanuló végzi el az általános iskolát, s míg a megelőző évben csak 91 szá­zalékuk, ezúttal 96,4 száza­lékuk kíván tovább tanulni valamelyik középfokú okta­tási intézményben — egye­bek között ez derül ki a Tu­dományszervezési és Infor­matikai Intézet napokban elkészült statisztikai össze­foglalójából. A gimnáziumokba 25 ez­ren, a szakmunkásképző is­kolákba 57 ezren jelentkez­tek. a felvehetőknél 5 ezer­rel, illetve 3800-zal keveseb­ben. Ugyanakkor a szakkö­zépiskolákba pályázók szá • ma több mint 5 és fél ezer­rel haladja meg a felvehe­tőkét: helyhiány miatt el­utasított tanulók átirányí tással szakmunkásképző is­kolában, illetve gimnázium ban folytathatják tanulmá nyaikat. Figyelemre méltó, hogy a gimnáziumba jelent­kezők aránya az előző év hez képest kismértékben növekedett, míg a szakkö zépiskolákban tanulni kívá nőké csökkent. A továbbta nulásra jelentkező nyolcadi kosok több mint fele sze retne középiskolában tanul­ni, s 44 százalékuk vá­lasztotta a szakmunkáskép­ző iskolákat Az 1987—88-as tanévben induló két tanítási nyelvű gimnáziumokba nyolcszoros volt a túljelentkezés 3100 pályázó közül 430-an nyer­tek felvételt ezen intézmé­nyekbe. A műszaki szakkö­zépiskolai szakcsoportba a tavalyinál 700-zal többen, összesen 9400-an jelentkez­tek- a legnagyobb volt az érdeklődés a mechanikai és a villamos szakcsoportba. Az előzőekhez képest ismét nőtt a kereskedelmi szakkö­zépiskolába, illetve a keres­kedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőkbe pályá­zók száma- az előbbibe a ta­valyinál félezerrel, az utób­biakba ezerrel többen adták be idén jelentkezésüket. Az egészségügyi szakközépis­kolákba viszont a megelőző tanévinél 400-zal kevesebben jelentkeztek. Az adatokból kiderül az is, hogy a városi általános iskolák tanulóinak csaknem 59 százaléka kö­zépiskolákban, míg a közsé­gi iskolák diákjainak több mint fele szakmunkásképző intézményekben kíván to vábbtanulni. (MTI; Magyar-bolgár kulturális napok Csütörtökön befejeződtek Tolna megyében a magyar­bolgár kulturális napok. A program során Szekszárdon, a művészetek házában barátsági nagygyűlést rendeztek, amelyen megjelent és felszólalt Venelin Kocev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. A nagygyűlés ütán a Szófia vonósnéqyes adott koncertet ból és tollrajzaiból állítottak össze. Ezt követően Matusik Sándor, a városi tanács mű­velődési osztályának vezetője avatta föl az iskola épületé­nek első emeletén elhelye­zett Dugonics-emléktáblát, délután pedig a Dugonics téri szobornál, és a temető­ben tanulók helyezték el az emlékezés koszorúit. Ugyan­csak tegnap délután Elődök, utódok találkozója címmel szerveztek programot volt nevelök és tanítványok rész­vételével, s találkoztak a nyugdíjas pedagógusok is. A jubileumi Dugonics-na­pok mai programját rendkí­vüli iskolarádiós műsor, ve­télkedők egész sora, diákok táncbemutatója és persze diszkó jelenti, holnap, szom­baton délelőtt pedjg úttörő­és kisdobósavatás, valamint monstre sportfoglalkozás­sorozat zárja a rendezvénye­ket. A Dugonics iskola 75 éves jubileuma alkalmából az in­tézmény reprezentatív év­könyvet is megjelentetett. Péter László idézi meg ben­ne Dugonics máig ható pél­dáját. Papp, Gyuláné igazga­tó ismerteti a jelenleg 434 diákot oktató, 31 fős tantes­tülettel rendelkező iskola történetét. Oltyán Béláné Névadótik; Dugonics András, Faludiné Lovas Mária; Mit tehetünk gyermekeink sike­res iskolakezdése érdekében? címmel publikált tanul­mányt, s további írások ol­vashatók az évkönyvben; egyebek között az általános iskolai fizikatanítással, a kisiskolások idegennyelvű oktatásával, a tömegsport­tal, az úttörőcsapat munká­jával és a pályaválasztással kapcsolatosan is D.L. Táncnapok A táncművészet sokszínű­ségét, stiláris, műfaji és nyelvi gazdagságát ugyan nem lehet néhány vendég­játék alapján megismerni, a tájékozódáshoz mégis fon­tos a külföldi és hazai együtteseknek és szólisták­nak a fővároson kívül is egyre szaporodó fellépése. Fontos, mert elengedhetet­len a színházi atmoszféra, a „személyes" találkozás a művekkel és előadókkal, hi­szen a könnyebben hozzá­férhető, ám a mélységél­ményt elnyelő videók, vagy tévéműsorok többnyire elfe­dik a táncelőadások két lé­nyeges elemét: a teret bir­tokba vevő kompozíciók ösz­szetettségét, és aZ előadók személyiségének egyedj és pótolhatatlan hatását. A színházi közeg viszont teljes élményt nyújthat, legyen a fellépő'társulat balett-, mo­derntánc-, vagy ' néptánc­együttes, vagy — mint most a táncnapok keretében — akár egyetlen előadóművész. Susanne Linké — bár tán­cospályája kezdetén maga is együttesben dolgozott, s ma ugyancsak koreografál euró­pai és amerikai társulatok számára — a szólóestben ta­lálta meg azt a formát, amelyben legjobban kifejez­heti gondolatait a jelenkor­ról, s benne az ember, első­sorban a nők helyzetéről és sorsáról. Nyugat-Németországban — ahol Linké világhírű' kore­ográfus társnőivel, P. Ba­uschsal és a már korábban brémai együttesével Buda­pesten is fellépő R. Hoff­mannal tanult, s működött együtt — a klasszikus ba­lettnek nincsenek igazán mély gyökerei, ám a XX. század húszas éveitől kiala­kuló kifejező táncnak máig számtalan irányzata virág­zik. Susanne Linké — mint említett neves kolléganői — a nagy hagyományú esseni Folkwang Iskolában kapta az első ösztönzést az önálló alkotómunkához, azon a táncföiskolán, ahol a növen­dékeknek saját együttese Az elnevezés három nagyszínházi táncestet jelent. A Szegedi Nem­zeti Színház részint kö­zönségének kíván ked­vezni e nálunk egyelőre kényszerűen nélkülözött műfaj művészeinek meghívásával. Másrészt éppen alakuló, saját ba­lettegyüttesének re­ménybeli, jövőbeni si­kereit készítené elő: a szegedi táncosok is, meg mi is, a közönség, is­merkedjünk-töitekez­zünk a táncművészet ér­tékeivel. Szombaton es­te 7-kor NSZK-beli mo­dern táncművész, Su­sanne Linké lép a szín­padra, hétfőn az Álla­mi Balett Intézet nép­tánc tagozatának, ked­den balett tagozatának végzősei mutatják be vizsgakoncertjüket. A külföldi vendégművész­ről — kedvcsinálónak — Fuchs Lívia alábbi so­rait ajánljuk a közön­ség figyelmébe. működik, s ahonnan a mai német „modernek" és „posztmodernek" zöme ki­rajzott. A szüntelen kísérle­tezés igénye is a táncfőis­kolán ivódik a növendékek­be, a koncertformát, a szó­lók kedvelését azonban Su­sanne Linké a század egyik legnagyobb modern táncos­egyéniségétől, Mary Wig­mantől „örökölte". Igaz, nem közvetlenül, hiszen a ma már negyvenedik évén túljutott Linké sosem lát­hatta táncolni az 1973-ban elhunyt Mary Wigmant, aki azonban, mint erős kisugár­zású személyiség, pedagó­gusként nagyon is meghatá­rozta tanítványainak kreatív kísérleteit, s a test egységé­ről, és a térről vallott né­zetei különösen mély nyo­mot hagytak Linkében. S miután Susanne Linké fel­fogása szerint „az igazán jó koreográfus egyedül a tánc­ból él", a test és a tér vi­szonyából, felmerülhet a kérdés, miről üzenhet a né­zőnek egy szólóesten egyet­len test a színpad véges te­rében? Linké így vall mun­kájáról: „Csak azt akarom elmondani, hogy mitől va­gyok levert Mostanában ez bennem a legfontosabb ér­zés. Sötét érzés. Szólóimban a személyesen engem érintő dolgok vannak benne, mint például' a félelem. A harc a talpon maradásért, hogy áll­va tudjak maradni, ne es­sem el, holott állandóan el­esek. Egyszer csak rájöttem, hogy a szólóim mindig a vízhez kapcsolódnak. A víztől biztonságérzetet ka­pok, a vízben fenn tudok maradni, és mégsem kell állnom, és elsüllyednem sem kell. Nagyon szeretem a víz ritmusát, mert mindig ugyanaz, és mindig más.. A mi szakmánkban azt vár­ják tőlünk, hogy majd döb­benetet keltünk. Én erre sosem törekszem, én csak meg akarom érinteni az em­bereket. Ez pedig azt jelen­ti számomra, hogy megra­gadom őket. A legjobban a megérintés érdekel, a lélek­hez szólás, hogy valahogy eljussak az emberek lelké­ig. Számomra valóban min­den a lélek kérdése." Mindezek után még egy jó táncoshír: a szolnoki or­szágos néptáncfesztiválon mindkét, Szegedet képviselő együttes szép sikerrel szere­pelt. A Nagy Albert vezette Szeged Táncegyüttes nyolc, a Kozma Mihály Lászlóné ve­zette Napsugár Táncegyüt­tes 15 ezer forintos együtte­si nívódíjat kapott. Koreog­ráfusi díjjal tüntették ki Diószegi Lászlóf, a Napsu­gár által bemutatott „Őrizz, hogy jó véget érjek!" című művéért. Gang Ágnes és Pénzes Géza az ének- és ze­nei kíséretért kapott díjat. A Szeged együttes szólótán­cosa, Juhász Zsolt előadói díjat nyért, Balogh ' Bélát pedig az „Ördög bújt a bo~ tómba" című Erdélyi Tibor­koreográfia zenei kíséretéért jutalmazták. Együttműködési megállapodás Együttműködési megálla­podást írt alá csütörtökön a Magyar Honvédelmi Szövet­ség országos központjában Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára, Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szak­szervezete főtitkára és Vár­szegi Gyula, a Magyar Ál­lamvasutak vezérigazgatója. A most aláírt megállapo­dás — a három szerv 1971­ben kötött együttműködési szerződését megújítva — rögzíti a partnerek közös feladatait az elkövetkezendő időszakra. Az egyeztetett terveknek megfelelően a többi között fokozott figyel­met fordítanak a vasutas dolgozók hazafias, honvédel­mi nevelésére, felkészítésére. Ennek érdekében MHSZ szocialista brigádok, MHSZ­klubok és szakosztályok lét­rehozásával segítik elő a vasutasok elméleti, fizikai képzését, sporttevékenységük kibontakozását. Énekes-utánpótlás Fiatal művészeket megis­merni kaland. Izgalmassá teszi a felfedezés lehetőségé nek és a kiábrándulás koc kázatának ellentmondása. A héten a Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola ének tan szakos növendékei adtak kalandos hangversenyt Az operafesztiválon sokl szó esett az utánpótlásról. Egyet­len opera tanszak működik csak Magyarországon (Buda­pesten), ezért a vidéki szín házaknak különösen fonto­sak azok az énekespalánták, akiket városukban nevelnek, gondoznak A fellépett öt lány Sinkó György „hang kertészetéből" való, sajnos, férfiénekes csak egy volt, ő is „m. v." Altorjay Tamás, Berdál Valéria növendéke. Mindenekelőtt a változatos és színvonalas műsor, igazi hangverseny volt, operaest, ahogy hirdették. Az ifjú mű­vészek közül legkevésbé Pintér Eszter kissé levegős1 mexzója nyerte meg tetszé­sünket, (Valószínűleg tech­nikai problémák okozták időnkénti disztonálását is.; Bálint Zsuzsa csengő (néha éles) szopránja a Rózsaáriá­ban érvényesült leginkább, bár előadásmódját némi távolságtartás jellemez­te Széli Bernadette éneklé­se mindig sugárzik, éthosza van a hangütésnek. Ezt a sajátos erényt minden szín­padra lépéskor éreztük. Al torjay Tamás igen sokat fej lődött. Néhány éve Leporel­lo volt egy hangversenyen, most Don Giovannit énekelt. Produkfcióját értelmetlen lenne a figurához mérni, önmagához kell: a hang öb lösebb, izmosabb lett, szép legatókat énekelt. Az eddig felsorolt növen­dékek nem ábrándítottak ki, ám a nagy felfedezést, a kalarjdot, Frankó Tünde és Farkas Csilla szolgáltatták. Tünde (ugye, nevezhetem így, hisz oly fiatal?) kiállt a zongorához, és elénekelt egy gyönyörű, izzó, teljesen színpadképes Santuzza­áriát, A vékony lány torká­ból egy igazi drámai szop­rán szólt, nagy zengésű, sö­tét és erőteljes, biztosan fog­ta meg a magas hangokat, a mélyeknél ízlésesen használ­ta mellregiszterét. Csilla meg igazi mély alt (Nem. is emlékszem, mikor hallottam ilyent fiatal énekesnőtől.) S ők" ketten énekeltek légin kább operarészietet, ők, kü­lönösen Frankó Tünde, érez­ték és fogalmazták meg hangban — a drámát. A zongorakíséretet Maros Ferenc és Kerek Ferenc ját­szották. A koncertnek még egy közreműködője volt: be­fejezésül Bartók Kékszakál­lújának zárójelenetét Széli Bernadettel a „mester", Sinkó György énekelte, pél­dát adva növendékeinek ét­élésből, kifejezésből. Kék­szakállú szavai Sinkó szá­jából jelképes értelmet nyertek most. hogy tanítvá­nyait vezette színpadra; „Szépek, szépek, százszor szenek . .. sok kincsemet ők gyűjtötték, övék minden, övék minden." Márok Tamás KISZ-pályázat Pályázatot hirdet a KISZ Központi Bizottságának Tit­kársága a fiatalok művelő­dését, szórakozását, szabad idejük hasznos eltöltését se­gítő és fejlesztő új módsze­rek kidolgozására. A pályaművek témáiul választhatók az ifjúság mű­velődésének, szórakozásának új formái és az ehhez kap­csolódó módszerek; a video­technika társadalmi alkal­mazása a helyi közösségek fejlesztésére; tudatformálás az egészségmegőrző cselek­vési program helyi megváló sításában; hátrányos helyze­tű fiatalok közösségi életé­nek fejlesztése, hasznos te­vékenységmodell kialakítása; a középiskolákban az intéz­ményen belüli tájékoztatás, a helyi nyilvánosság fejlesz tése; a művelődési intézmé­nyek társadalmasításának lehetséges formái; a könyv­tárak, múzeumok nyitottsá­gának, az intézményekhez kö­tődő szabadidős lehetőségek bővítésének új módszerei. Pályázni lehet a felsorol­takon kívül minden olyan témával. amely a fiatalok művelődési, szórakozási szo­kásait, szabad idejük eltölté­sének új formáit és mód­szereit dolgozza ki. A pályá­zaton 35 év alatti fiatal köz­művelődési szakemberek és kollektíváik vehetnek részt, 20 gépelt oldalt meg nem haladó terjedelmű pályamű vei. A oályázat jeligés. A két példányban a KISZ KB Titkársága címére (Buda­pest, 1136. Kun Béla rakpart 37—38.) beküldött pályázat­hoz zárt borítékban, a jelige feltüntetésével mellékelni kell a pályázók nevét, mun­kahelyük nevét, címét. A be­küldési határidő szeptember 1 (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents